Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-25 / 20. szám

BÚTORGYÁRI ALKALMAZKODÁS üOBbcmiott a nyereség Részben kényszerű változá­sok. részben belső ésszerűsí­tések révén az előző évihez képest mintegy harminc szá­zalékkal növelte nyereségét tavaly a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár. Az üzem az előzetes számítások szerint hozzávetőleg kétszáznegy­venmillió forint értékű ter­melésből huszonnégy és fél milliós eredményt ért el. Spontán mozgások l Külső kényszer révén ará­nyaiban bizonyos mértékig változott a termékösszetétel az Ipoly-parti gyárban. A bú­torok iránt valamelyest mér­séklődött a kereslet, ugyan­akkor ,a fa kábeldobok iránti érdeklődés megélénkült. A szomszédos kábelgyár még mindig nem tudta megnyug­tatóan rendezni a vasdobok beszerzésének bonyodalma­it, így mintegy tízmillió forint értékűvel több fadobot igé­nyelt a szokásostól. Ennélfog­va a bútorgyár dobtermelése kilencvennyolcmillió forint értékűre szökött fel. Ez a mó­dosulás eredményüket javí­totta. ugvanis míg a bútorok átlagos nyereséghányada ki­lenc százalék körül mozog, a doboké eléri a tizenöt szá­zalékot. Soontán mozgásnak köszön­hetően alakult a munkerőkí- nálat a termelési feladatok­nak épp megfelelő módon. Míg a bútorüzemben a terve­zett 115 milliós termeléshez kellő 95 fős létszám ..nem jött össze” — 90 alá csökkent az ottani állomány —. addig a dobüzemben a vártnál szá­mosabban jelentkeztek mun­kára. Gyors utószámítás Javította az eredményt to­vábbá néhány hatásos szerve­zési módosítás. A gyár szécsé- nyi telepéről nyugdíjba vo­nult egy vezető, s az alkal­mat megragadva ésszerűsítet­ték az irányító apparátust és üzemmé „fokozták le” a te­lepet. így a korábbinál rugal­masabb manőverezésre te­remtettek alkalmat a vállalat- vezetők. További ésszerűsíté­sekre is vannak elképzeléseik, s ezeket személyes természe­tű akadályok már nem bonyo­lítják. Igényesen kidolgozott mód­szereket érvényesítettek az ösztönzés hatékonyabbá téte­lében. Gondot fordítottak ar­ra, hogy ne csupán követelés, hanem jutalmazás is szerves része legyen az ösztökének. Az árbevételi terv és a lét­szám arányában kilenc-, hét- és háromezer forintos havi prémiumkeretet bocsátottak az üzemek rendelkezésére. A prémiumot jelentékeny mértékben az anyagtakaré­kosságtól tették függővé. En­nek hatására — belső kimuta­tás szerint — 3 egész 2 tized millió forint megtakarítást értek el: részben selejtesök- kentéssel, részben ésszerűbb anyag- és energiafölhasználás­sal. Fontos mozzanata az ösztönzésnek, hogy a megta­karítást a fizikai dolgozók­nak gyorsan utókalkulálták, így az érte járó forintok ha­mar a megfelelő borítékokba vándoroltak. Számítások sze­rint főleg fenyővel spóroltak hatásosan a kétkeziek. Gmk, bravó! Fontos, termelési és „bér- kírhélő” szerepük van a gyár­ban a gmk-knak. Eddig két dobjavíitó és egy asztalos gaz­dasági munkaközösség ügykö­dik náluk. Olyan feladatokat oldanak meg — köztük egye­di megrendelések kielégítését —, amelyekre egyébként nem jutna kapacitás. Tavaly össze­sen négy és fél millió forint­tal gyarapították az árbevé­telt, Idén további két vgmk alakítását látják célszerűnek. Ezek életre hívása is része lesz azoknak a szervezésbeli ésszerűsítésnek, amelyek a ne­héz körüíménvek közt való talpon maradást biztosabbá teszik a gyáriak számára. (molnár) Megújuló műhelyek Széntermelési helyzet Biztató feltárások Hányáson A tavalyihoz hasonló nehéz­ségekkel kell megküzdeniök január vége felé a Nógrádi Szénbányák dolgozóinak. A januári terv összességében, ugyan 9590 tonnával kevesebb mint tavaly decemberben volt, de a mélyművelésű bányáktól 3500 tonnával többet vár a népgazdaság. A külfejtési bá­nyaüzemben tavaly kiemelke­dő eredményeket értek el. Mostanában a letakart szén- vagyon mennyiségének növe­lése a cél. A nyilvántartott készleteket figyelembe véve — a szállítást többször is va­gonhiány akadályozta — a vállalat miritegy 1700 tonna szenet termőit terven felül. A külfejtésen 2349 tonna Tiribe- sen 1369 tonna többlet, míg Kányáson, Szorospatokon és Ménkesen lemaradás keletke­zett. A fejtésekben a teljesít­mény összességében kedve­zőbb a tervezettnél, de ki­sebb létszámhiány miatt a termelésben még nem aknáz­tak ki minden lehetőséget. Vágathajtásban a helyzet jónak mondható. Időarányo­san 108,8 százalékos teljesít­ményt produkálnak. Különö­sen szívderítő Kányás javuló teljesítménye, mert a több­let a jövőt biztosító .70 mé­teres túlteljesítésből adódik. Ménkesen 26 méter a több­let, Szorospatokon 30 méter, Tiribesen 2 méter hiány mu­tatkozik. Minden remény megvan arra, hogy január­ban a vállalat mind szénter­melési, mind elővájási tervét teljesíteni tudja. Doboz is kapható a szilonpatrakhoz Becslések szerint pillanat­nyilag néhány tízezer darab olyan patron van a háztar­tásokban, amelyeket doboz híján nem tudnak visszavin­ni az üzletekbe. Most is meg­oldás született: Budapesten, a Szénsavastermelő Vállalat két mintaboltjában (VIII. József körút 51. és VI. Nagy­mező utca 36.) Kaphatók do­bozok 60 filléres áron, s a tervek szerint vidéken is rö­videsen megoldják a doboz- vásárlás gondját, erről a vá­sárlókat az üzletekben tájé­koztatják. A megye legnagyobb ipar- vállalatai közé tartozik' a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek. Belföldön mintegy öt­száz vállalattal állnak kap­csolatban. Az idei termelési érték már eléri a 4.3 milliárd forintot. Mennyiségét 2 szá­zalékkal. értékét 8 százalék­kal kívánják növelni. A nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítása jegyében a nem rubelelszámolású kivitel 7,6 százalékos növelésével szá­molnak. A nehezülő közgazda- sági körülmények ellenére a vállalati nyereséget az idén 215—220 millió forintban ál­lapították meg. Az elmúlt években folyamatosan meg­újultak a különböző üzemek és műhelyek, a korábbinál ked­vezőbb munkafeltételeket biz­tosítottak. Az elavult gépe­ket kicserélték és korszerűsí­tették a gyártási technológiát. Ezzel is kedvet kívántak csi­nálni a fiataloknak, mert a nyugállományba vonulók pót­lására évente átlag mintegy 100 frissen végzett szakmun­kástanulót fogadnak. Az idén a pályaválasztók figyelmébe 12 szakmát ajánlanak a több mint száz éve alapított kohá­szati üzemekben. Pártszervezetek a gazdaságért A z év első hónapja a számvetés, a visz- szatekintés és az új esztendő felada­tait meghatározó időszak. Visszatekintve az elmúlt évre kiemelkedő esemény volt az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi ülé­se, amely félidőben értékelte a XII. kong­resszus óta végzett munikát és meghatározta további feladatainkat. Sokrétűen foglalkozott a gazdasági építőmunkával, amely a párt- ‘ irányításnak egyik legfontosabb területe. Többek között egyértelműen lezárta azt a vi­tát, amelyet némelyek a párt helyéről, sze­repéről folytattak a gazdaságpolitikával kap­csolatban. Az ülésen Kádár János erről a következőt mondotta: „Le kell szögeznünk: először azt, hogy a gazdaságpolitika meghatá­rozásában döntő szerepe van és lesz a párt­nak. Másodszor: a gazdasági munkáiban az állam szervező szerepe a szocializmus építé­sének egész korszakában megmarad. Harmad­szor: a gyakorlatban bevált gazdaságirányí­tási rendszerünket megtartjuk, tökéletesítése állandó feladat... ” A határozat ennek szel­lemében foglalkozik a gazdasággal kapcsola­tos pártmunka új követelményeivel, szemlé­leti és munkamódszerbeli megújulásának igé­nyével. Mindez kifejezésre jut abban, hogy a párt elvi, politikai eszközökkel segíti a gazdaságpolitika érvényesülését. A pártirá­nyítás módszereinek ennek érdekében jobban kell igazodnia a társadalmi, gazdasági vál­tozásokhoz. Az 1984-es esztendőben fontos tennivaló a pártszervezeteknek, -oűapszervezetekmek a gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásá­nak megszervezése, elsősorban a határoza­tokból adódó helyi politikai feladatok kimun­kálása és a személyekre szóló teendők kije­lölése révéin. Ezek együttesen nélkülözhetet­lenék a párt vezető szerepének továbberősö- déséhez a társadalom építésének legérzéke­nyebb területén, a párt gazdaságpolitikájá­nak megvalósításálban. A gazdasági munka feltételei az elmúlt év­ben ismeretesen tovább szigorodtak. A válla­latok egyre közvetlenebbül érezték a kedve­zőtlen világpiaci hatásokat. A fizetőképesség megőrzése, az egyensúly javítását szolgáló folyamatok irányítása érdekében az év köz­ben kormányzati intézkedések is kellettek. A vállalatok és szövetkezetek gyorsabb alkal­mazkodással, fegyelmezettebb, a tartalékokat jobbam hasznosító gazdálkodással alapvető­en megfeleltek a követelményeknek. Az idén a teljesítmények növelését kisebb mértékben lehet a technikai eszközök bőví­tésével megalapozni A növekedés forrása el­sősorban a meglevő eszközök jobb hasznosí­tása, az élőmunka termelékenységének, szer­vezettségének javítása és racionálisabb fel- használása lehet. Ennek megfelelően minden területen kiemelt foglalkozást igényel az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a technológiai és munkafegyelem javítása, a dolgozók és egyes kollektívák érdekeltségé­nek fokozása. A pártszervek, társadalmi szer­vezetek feladata elősegíteni, hogy az egyes kollektíváik érdekeltsége közvetlenebbül függjön az általuk végzett munka eredmé­nyességétől. A népgazdaság fizetőképességé­nek megőrzésében, a külkereskedelmi aktí­vum elérésében minden gazdálkodó szervnek vannak feladatai. Továbbra is megkülönböz­tetett figyelmet, követel az exportban meg­határozó jelentőségű vállalatok munkája. Ösztönözzük az exportra felhasználható ter­mékek körének bővítését, a kistételű export növelését, az új exportképes termékek gyár­tását. A tőkésimport helyettesítése az export­tal egyenlő értékű. Az eddigieknél nagyobb aktivitás szükséges az együttműködésék ki­bontakoztatásában és fokozott figyelem azái- lamköai szerződések teljesítésében, a nem­zetközi kooperációkban és a szakosított gyár­tási programokba való bekapcsolódásiban. A vállalatok és szövetkezetek többsége el­készítette az áttérés programját az ipar és az építőipar egyes helyein heti 40 órás mun­kaidő bevezetésére. Az áttérés feltételeit a vállalatoknak és szövetkezeteknek önerőből kell megteremteniük, és úgy keli előkészíte­niük, hogy a csökkentett munkaidőt teljes egészében kidolgozzák. A megyei tanácsok ál­talában koordináló munkával segítik elő, hogy az ügyintézést és a szolgáltatásokat munka­idő után lehessen igénybe venni. A vállaló­tok az új bér- és keresetszabályozás, a kísérj leti bérszabályozás lehetőségeivel élve, az ér­dekeltség növelésével mérsékelhetik a mun­kaerő-ellátás feszültségeit. Továbbra is kiemelt feladat az energiagaz­dálkodás javítása, az energiatakarékosság. Legnagyobb megtakarítás a cseppfolyós szén­hidrogének mellőzésével érhető el. Ahol a2 adottságok lehetővé teszik, célszerű, hogy a vállalatok és mezőgazdasági szövetkezetek a hálózatfejlesztéssel összhangban szélesebb körben áttérjenek a gázfe!használásra. Ez vállalati és lakossági összefogással érhető el. Gyorsításra vár a fahulladékok és mellék­termékek energetikai célú hasznosítása. Az anyagtakarékossági program végrehajtásáért tudatos, a tervezési és gyártási folyamat egé­szére kiterjedő elemző munkára van szük­ség. Az anyagfelhasználás költségtényezőinek feltárása és csökkentése minden üzemben állandó követelmény. A gazdasági stabilitás javításában tovább­ra is nagy jelentőségű az alaptevékenységen kívüli tevékenység. Az a feladat, hogy a közgazdasági szabályozók szigorításának ha­tását kigazdálkodjék. Ebben az üzemeknek felül kell vizsgálniuk egyes részlegek műkö­dését, miközben magasabb követelményeket támasztanak velük szemben és szigorúbban számon kérik az eredményességet. Szolgálta­tásaikra és termék-előállításukra továbbra is szükség van. Jövedelmezőségük érdekében azonban bátrabban kell élni a szervezetek korszerűsítésével, kapacitásuk átcsoportosítá­sával, az újabb vállalkozási formákban rejlő adottságok kihasználásával. Az érdekeltségi rendszert úgy kívánatos továbbfejleszteni, hogy minél közvetlenebbül hasson a terme­lésben résztvevőkre, jobban élve az anvag- és energiatakarékosság, a korszerű üzem- es munkaszervezés által nyújtott lehetőségekkel. Az építésjellegű beruházások az idén csök­kennek. Mérsékeltebb lesz egyúttal az építési igény és a kapacitás közötti feszültség. Mind­ez kezdeményezőbb vállalkozáspolitikát kí­ván az építőipari szervezetektől. Szükséges, hogy keressék az új vállalkozási lehetősége- ' két, jobban kapcsolódjanak be rekonstrukci­ós felújítási munkákba, a lakosság építési igényeinek a kielégítésébe. Nagyobb figyel­met kell fordítani az építő szervezetek gaz­dálkodásának stabilizálására, a szervezés ja­vítására. takarékos gazdálkodásra, az élő- és holtmunkával, a munkák minőségének javí­tására. Ugyancsaik szűkülnék a kommunális beruházásra fordítható források is. A f.ő fi­gyelmet ezért az alapellátást szoilgáló kom­munális fejlesztésekre, a folyamatban levők befejezésére kell irányítani. A társadalmi erőt elsősorban ezekhez a célokhoz szüksé­ges mozgósítani. A pártszervezetekkel együtt a tanácsok, a Hazafias Népfront, a szakszer­vezetek. a KISZ további aktív meggyőző és szervező munkája jelenthet ehhez nagy se­gítséget. Különösen azzal, hogy ha megma­gyarázzák, hogy az életkörülmények javítá­sában, a kommuná lis fej feszítésekben egyre inkább a Lakosság fokozott közreműködésé­vel lehet előrehaladás. Annál inkább, mert ezentúl a termelőüzemek pénzbeli támoga­tást kevésbé tudnak nyújtani. S okrétű, feszített követelményt támasz­tanak az 1984. évi gazdasági felada­tok minden területen. Az egész társa­dalom minden dolgozójának egyetértő, aktív közreműködésére van ehhez szükség. A cse­lekvő politikai légkor megteremtése és meg­őrzése a pártszervezetek, minden kommunis­ta alapvető feladata. A teendők viszont te­rületenként, üzemenként differenciáltan je­lentkeznek. Tovább nő a helyi politikai és gazdasági vezetés felelőssége, az egyes kol­lektívák öntevékenységének a szerepe. Eb­ben a munkában fokozott feladat hárul a vá­rosi, községi, üzemi pártszervezetekre, a ta­nácsokra, a szakszervezet és a KISZ üzemi területi szerveire. Továbbra is a pártszerve­zetek kötelessége, hogy a kezdeményező, az újat vállaló vezetőket és a kollektívákat min­denekelőtt ők támogassák, tőlük kapjanak ösztönzést. A helyi céllok kitűzésében és a mozgósításban továbbra is nagy erőt jeleit a gazdasági és társadalmi szerzek együttmű­ködése, amelynek erősítésével, fejlesztésével még sikeresebben Léphetünk előre. l)r. Arató András Gazdátlan gycnnckkerékpárok a raktárban KIFIZETIK - NEM KERESIK! Kallói kiiltasnyek Van a Volánnak egy helyi­sége Salgótarjániban, ahol el­tévedt, papírjukat vesztett holmik várják sorsuk jobbra- íordulésát. A kallódó külde­mények átmeneti veszteglő helyét a voilénosoik fölös áru- raktárnak nevezik, nagy utat bejárt, de gazdára mégsem talált szállítmányok menihe- lye ez. Kivált többszöri átrakás so­rán fordult elő az az eset, hogy elveszíti egymást a kül­demény és kísérő papírja, a fuvarlevél. Tovább fokozza a rendeltetés titokzatosságát, ha a csomagolásiról is lepoty- tyam a tétel személyazonossá­gi igazolványa, a bárca. — Ilyenkor látnak munká­hoz a vállalati kirendeltsé­gek és a központ nyomozói, az úgynevezett visszkereső szolgálat emberei — mondja Elekes Sándor forgalmi és ke­reskedelmi csoportvezető. — Megkíséreljük az áru útját visszafelé kísérve megállapí­tani, mikor, hol kallódhatott el fuvarlevele, ki a címzett. Az elmúlt évben Salgótar­jánban összesen 167 tételsor­sát kellett ily módon szeren­csésebbre fordítani. Volt köz­tük antenna, zsemlelapát nyél­lel, kazán, gyermekkocsi, kesztyű, ecetsav, búza, gyógy­szer, tapéta, labda, női szan­dál, zsámoly. Két küldemény rendeltetését máiig a titokza­tosság homálya fedi: mind­eddig gazdátlanul árválkodik a tavaly nyáron idetévedt két robogó és egy karton Tixo ragasztó. A pásztói áfész ugyan reklamált két robogót, de nem ilyen értékűt, az ő járműved tehát nyilván má­sutt vána)koania(k. A legszívósabb kutatás mel­lett is előfordul, hogy a kér­déses áruról nem lebben fei a rejtély fátyla. — Mi történik ezekkel? — Amikkel végképp nem boldogulunk, azokat fölküid- jük a fővárosi értékesítő rak­tárba — válaszai Elekes Sán­dor. — Onnan aztán megvé­telre ajánlják fel olyan cé­geknek, melyek hasonló áruk­kal foglalkoznak. Mondják, odatfömm aiztán olykor olyan különleges a vá­laszték, hogy abból minden gond nélkül berendezhető egy többszobás villa. Az értékesí­tő raktár december végi lajst­roma is nem mindennapi kí­nálatot látszik alátámasztani, többek között a feltüntetett teliefoniaisztailakíkal, fóliával, takarmányborsóval, dobban­tóval, pingpongasztalllal, az­besztzsinórral és füleesett sod­ronykötéllel, valamint a tíz pár bébi cipővel, kávéőrlővel, bőrlaibdával és sok egyéb más­sal. A tavalyi adatok ugyan nem ismeretesek még. az 1981-es és 1982-es tények azonban a kallódó küldemé­nyek számának meredek emel­kedését mutatják. Ezen par- sze lehetne segíteni a konté­nerek gyakoribb használatá­val, az átrakodások csökken­tésével, vagy egységrakomá­nyok képezésével — igen te­temes fölösleges munkát és értékvesztést takarítván meg általa. Mégsem ez vezetette akkor, amikor a kallódó küldemé­nyek meglehetősen vigaszta­lan sorsáról szálunk. Az iga­zán különös ugyanis az. hogy az árukat számla is követi, s az azokon feltüntetett ösz- szeget. valahol valakik kifize­tik. És nem tűnik fel nekik, hogy az átutalt pénz ellenté­telezése hiányzik, késik, nem jön az ám, amit rendeltek. Nem keresik, nem néznek utána, nem fáradoznak miatta. Érdekes. Ilyen jól megy ne­künk?! — szendi — NOGRÁD — 1984, január 25,, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents