Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
A népek bíznak Stockholmban Visszanyerni az enyhülés folyamatát A stockholmi bizalom- és bizt.onságerösítö, valamint leszerelési kérdésekkel foglalkozó konferencia eddigi munkáját összegezve a Pravda kedden megállapítja: A Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja megértésre talált egész sor semleges és el nem kötelezett államnál. A konferenciára most bonyolult, aprólékos munka vár, amelynek során pontosítani kell az álláspontokat, keresni kell a kompromisszumos megoldásokat. A konferencia külügyminiszteri szintű megnyitó szakaszát értékelve a lap különtudósítói úgy látják: az európai államok diplomáciai vezetői közül szinte valamennyien aggodalommal szóltak a jelentős mértékben kiéleződött nemzetközi feszültségről. Kifejezték azt az óhajukat is, hogy az enyhülési folyamat visszanyerje eredeti jelentőségét. A konferencia ily módon elutasította az amerikai külpolitikának azt a tételét, hogy az államok biztonságát az „erő segítségével” lehet elérni. Az Egyesült Államok küldöttsége gyakorlatilag üres kézzel érkezett a konferenciára. George Shultz külügyminiszter egyetlenegy reális javaslatot sem tett a katonai tevékenység korlátozására, az európai katonai szembenállás csökkentése érdekében. Az amerikai külügyminiszter ehelyett megpróbálta igazolni az új amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését. Ezzel nyilvánvalóvá tette, a valóságban Washingtonban nem gondolnak a genfi tárgyalások felújítására. Az Egyesült Államok diplomáciájának vezetője megpróbálta megkérdőjelezni a jelenlegi európai határokat is. Ezzel kapcsolatban emlékeztet az SZKP KB lapja arra, hogy a helsinki záróokmány tartalmazza az európai határok sérthetetlenségét, amely az európai béke és biztonság legfőbb feltétele. Teljesen elfogadhatatlan az a Shultz külügyminiszter által tett javaslat, amelyet a szakemberek „átlátszóságnak” neveznek. Ennek lényege, hogy az európai országok tegyék közzé kölcsönösen adataikat hadseregük felépítéséről, technikájáról. Az amerikai érvelés szerint, ha mindenki mindent tud a másikról, az megfeleli? élő biztosíték a váratlan támadások ellen. Csakhogy az amerikai javaslat nem vonatkozik a NATO legfőbb katonai erejére. az Egyesült Államokra. Ez az egyoldalúság tehát csak fokozná a desta- bilitást. A szocialista országok a konferencián elemezték a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződésének reális okait, egész sor komplex bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekre tettek javaslatot. Ezek mindenekelőtt a nukleáris háború megakadályozását érintik. Egyes NATO-tagállam.ok jelezték, hogy készek megvizsgálni azt a szocialista javaslatot, hogy a Varsói Szerződés és az észak-atlanti szerződés szervezete szerződésben rögzítse a katonai erő alkalmazásáról történő lemondást és a békés kancsolatok ápolását. A nvugati politikusok előrelátásától. és a közvélemény befolyásának erejétől függ, hogy ez a készség megmarad-e. A népek olyan határozatokat várnak a stockholmi konferenciától, amelyek végrehajtása megerősítené: az envhülés szilárd tartalékokkal rendelkezik Európában — írják befejezésül a Pravda tudósítói. Junj Andropov nyilatkozata a nemzetközi helyzetről Az alábbiakban közöljük J urij Andropov válaszait a moszkvai Pravda kérdéseire: tott tárgyalásokra. Az Egyesült Államok genfi képviselői csaknem két éven át — ahogy mondani szokás — csak a szalmát csépelték. Ezalatt Washington új, első csapásmérő atomrakéták nyugat-európai telepítésére készült Többször is figyelmeztettünk rá, milyen következményekkel iárhat mindez. Az amerikai fél saját kezűleg szakította félbe a genfi tárgyalásokat, nagy kárt okozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszédnek. Most az Egyesült Államok elnöke kijelenti, hogy — úgymond — készek felújítani a tárgyalásokat, visszatérni Genfbe. Felvetődik a kérdés: lehetséges, hogy az amerikai fél felismerte mit tett, és a párbeszéd mellett síkra szállva esetleg kész változtatni negatív álláspontján? Nem, ez nem történt meg. Az elnök beszéde nem tartalmaz semmilyen új elgondolást, új javaslatot, sem az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásával, sem pedig más kérdésekkel kapcsolatban, az amerikai álláspontban semmi ilyesmi nem lelheti fel. Már beszéltem róla és ismét meg kívánom erősíteni1 készek vagyunk arra, hogy minden reális lehetőséget felhasználjunk a tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy megállapodjunk a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, az egyenlőség, az egyenlő biztonság elve alapján. Tárgyalásokba azonban a tárgyalás kedvéért nem bocsátkozunk, nem teszünk úgy, mintha nem lennének ránk és szövetségeseinkre irányított új rakéták Nyu- gat-Európában. Ezzel együtt meg kívánom erősíteni: A Szovjetunió csak konstruktív, kölcsönösen elfogadható alapon hajlandó megoldani az európai nukleáris fegyverzet problémáját. Ehhez egy dologra van szükség, amíg még nem késő, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, késznek kell mutatkoznia arra, hogy visszatérjen a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek telepítése előtti helyzethez. Azt, hogy az Egyesült Államok valóban komolyan akar-e tárgyalni velünk a gyakorlati lépések alapján fogjuk megítélni. Kérdés: Milyen más problémák lehetnek még a párbeszéd témái? Felelet: A szovjet vezetés meg van győződve arról, hogy lehetőség van több más probléma komoly megvitatására, amelyek megoldása kétségtelenül javítaná a világhelyzetet, a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Konkrét javaslatok és kezdeményezések egész körét terjesztettük elő amelyeknek célja a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása. Javaslataink továbbra is érvényben vannak. Ha például az Egyesült Államok kötelezné magát arra — amint azt a Szovjetunió tette —, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert, az már jelentős mértékben hatna a nemzetközi légkörre, kapcsolataink légkörére. Mit jelentene ez a gyakorlatban? A két legerősebb atomhatalom lemond az atomfegyver egymás elleni alkalmazásáról. Ez azt jelenti, hogy nem lesz sem első sem pedig következő csapás. Ha a NATO-országok elfogadnák a Varsói Szerződés tagállamainak arról szóló javaslatát, hogy ne alkalmazzanak katonai erőt egymással szemben, az ugyancsak komoly mértékben emelné a bizalom szintjét Európában, sőt az egész világon. Nem lehet elodázni annak a problémának a megoldásai ;em, amelyet a fegyverkezési hajszának a világűrre va- ó kiterjesztése jelent. Ellenkező esetben az emberiség újabb fenyegetéssel kerül szembe, amelynek méreteit most még elképzelni is nehéz. A Szovjetunió konkrét lavaslatokat terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogy miképpen hárítsák el az erő — világűrből, illetve a világűrben való — alkalmazásának veszélyét, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat erről a kérdésről. Ha a Nyugat készséget tanúsít ezen a téren, hozzá lehet látni a bécsi tárgyalásokon napirenden szereplő, a közéo-európai fesvveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló kérdések gyakorlati megoldásához. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatainkat már régen a tárgyaló- asztalra tettük. A háborús veszély csökkentésére irányuló intézkedéskomplexumból mi — kezdetként — egy egyszerű, ugyanakkor eléggé hatékony léoést javasolunk az Egyesült Államoknak: az atomfegyverzet befagyasztását; fokozni kell az erőfeszítéseket az említett fegyverek jelentős mértékű korlátozásáról és a radikális csökkentésekről szóló megállapodás mielőbbi elérése érdekében. A népek joggal várhatják az Egyesült Államok kormányától, hogy ezekben a kérdésekben józan észről és realizmusról tegyen tanúbizonyságot. Ahhoz, hogy mindezekben a kérdésekben megegyezés jöhessen létre, elsősorban az Egyesült Államok, illetve a többi NATO-tagország szándékai és politikai akarata szükséges. Ez kedvező helyzetet teremtene ahhoz, hogy más kérdésekkel is foglalkozni lehessen, hogy egyikről át lehessen térni a másikra. Mi ebben látjuk a béke megőrzésére irányuló politika sikerének a zálogát. Csakis ezen az úton előrehaladva — és nem az erőben bízva, vagy szónoklatokkal — lehet a világot, amelyben élünk valóban biztonságosabbá tenni. Az Amerikai Egyesült Államok kormányától azt várjuk, hogy tegyen konkrét lépéseket, álljon készen arra, • hogy épnen ezt az utat válassza. Ez részünkről megfelelő visszhangra talál. Jugoszláv—osztrák tárgyalás Belgrádban Belgrádban a kedvezően alakuló jószomszédi kacsola- tok és együttműködés, kiváltképp a gazdasági kooperáció továbbfejlesztését várják Fred SinQwatz osztrák kancellár kedden kezdődő, háromnapos látogatásától. Sinowatz Milka Planinc jugoszláv kormányfővel folytat tárgyalásokat. Fogadja őt Mika Spil- jak, az államelnökség elnöke is. Jugoszláv részről a látogatás kapcsán elismeréssel szólnak arról a támogatásról, amelyet Ausztria nyújt a jugo- | szláv gazdaság megszilárdítását célzó erőfeszítésekhez. Egyúttal aláhúzzák az árucsereforgalom kiegyensúlyozásának, a jugoszláv deficit csökkentésének szükségességét. A kétoldalú kapcsolatok egyik sajátos területét illetően a jugoszláv kormány szóvivője a látogatás előtt teitt nyila(ko-, zatában kijelentette: a két ország példaszerű együttműködésének „hozzá kell járulnia mindazoknak a kérdéseknek minél gyorsabb és eredményesebb megoldásához, amelyek az Ausztriában élő szlovén és horvát nemzeti kisebbség helyzetével és jogaival kapcsolatosak”. A belgrádi tárgyalásokon minden bizonnyal szóba kerülnek majd az Ausztriában ideiglenes jelleggel dolgozó jugoszláv állampolgárok helyzetével kapcsolatos kérdések is. Kérdés: az Egyesült Államok és a NATO vezető köreiben az utóbbi időben mindinkább azt állítják, hogy a nemzetközi helyzetben semmilyen aggasztó dolog nem történik, és hogy a jelenlegi viszonyok között általában úgymond „a világ biztonságosabbá vált”. így van-e ez? Felelet: Nincs alap ilyen következtetésre. A veszedelmes világméretű feszültség Q'kai, amelyekről már volt alkalmam beszélni, fennállnak. Nagyabb biztonságra tett-e szert Európa az amerikai rakéták telepítésének elkezdésével? Természetesen, nőm. A nukleáris veszély megnövekedett. Határozottan ezt mutatja milliók komoly aggodalma Európában. Az európai kontinensen lévő amerikai rakéták nem szilárdították meg az Egyesült Államok biztonságát. Az Egyesült Államok azzal, hogy végső célként a maga javára kívánta billenteni a katonai egyensúlyt, válaszintézkedések megtételére kényszerített minket. Az amerikai rakéták európai megjelenése nemcsak a katonai, hanem a politikai feszültséget is fokozta. Megszakadtak a tárgyalások, amelyeknek a célja az volt, hogy korlátozzák és lényegesen csökkentsék a nukleáris fegyverzetet. Az események ilyen fordulatáért teljes egészében az Egyesült Államok vezetése a felelős. Felelősek a NATO- országok kormányai is, amelyek népük akarata ellenére saját területükre befogadták az amerikai rakétákat. Vajon biztonságosabb lett- e a világ 'attól, hogy a Közel-Keleten most az izraeli agresszorral o«vütt amerikai katonák is harcolnak az arabok ellen. Izzó a helyzet Közép-Ame- rikában, ahol az Egyesült Államok politikai kormányzata merényleteket követ el szuverén államok függetlensége ellen. Aki azt állítja, hogy a világon „semmiféle veszedelmes dolog nem történik”, nyilvánvalóan ki akarja törölni az emberek emlékezetéből a Grenada elleni amerikai agressziót is. Imperialista garázdálkodás folyik a világ más térségeiben is. A valós helyzet veszedelmes és kiélezett. Alábecsü- lése megengedhetetlen. Felvetődik a kérdés, vajon miért jelentkezik szándékosan eltorzítva a jelenlegi világhelyzet az amerikai vezetők nyilatkozataiban? Mindenekelőtt azért, hogy a népeknek a washingtoni militarista politikával szembeni, nap mint nap növekvő aggodalmát megpróbálják eloszlatni, hogy az ezzel a politikával szemben erősödő szembenállásnak elvegyék a lendületét. Kérdés: Az amerikai elnök nemrégiben a szovjet— amerikai párbeszéd mellett foglalt állást. Beszédében a következő hangzott el: „Az erő és a párbeszéd kéz a kézben halad”. Ön, hogyan vélekedik erről? Felelet: Bennünket nem kell meggyőzni a párbeszéd hasznosságáról és célszerűségéről- Ez a mi politikánk. De a párbeszédnek egyenlő alapon kell folytatódnia, nem pedig az erő pozíciójából, ahogyan ezt Reagan javasolja. A párbeszédnek konkrét megállapodások elérésére kell irányulnia. Szeretnék emlékeztetni a genfi, európai közép-hatótávoi- ságú atomfegyverekről folyta2 NÓGRÁD - 1984. január 25., szerda Washington külpolitikája: az erőszak és következményei A legtöbb külpolitikai akcióra, amelyet a washingtoni kormányzat 1983-ban hajtott végre az erőpolitikán alapuló új külpolitikai doktrínájának keretében, a kudarcokért való bosszúállás a jellemző, nem pedig a reális politikai haszonra törekvő józan számítás. Csak kevesen — legfeljebb Washington hagyományos szövetségesei, meg azok, akik azt vallják, hogy a „pénznek nincs szaga” — csatlakoztak az amerikai vezetők által meghirdetett szocialistaellenes hadjárathoz. Nem sokat ért el az Egyesült Államok a bosszúállás és megtorlás eszközeinek alkalmazásával sem: a világ szemében csöppet sem növelte tekintélyét a Grenada felett aratott „történelmi győzelem” — így nevezték Washingtonban a kis karibi szigetország elleni katonai inváziót, sem a salvadori, guatemalai, nicara- guai békés polgárok tízezreinek halála, akiket az Egyesült Államok által kiképzett és felfegyverzett banditák mészároltak le. Nem éppen dicsekvésre méltó az Egyesült Államok libanoni szerepe sem, Ugyanakkor Washington „jóvoltából” 1984 elejére megszaporodtak a feszültséggócok a világoan. Az erőszak jellemzi Washington további terveit is. Nyugat-Európában megkezdték az új típusú amerikai atom atomeszközök hadrendbe állítását, ami újabb lépés a fegyverkezési hajsza fokozásában, a háborús készülődés ben. A „harmadik világban” új katonai hídfőállások kiépítését tervezi Washington, erre szemelték ki Grenadát, Ciprus északi részét, ahol a sza- kadárok nemrégiben „független köztársaságot” kiáltottak ki, egyes dél- és délkeletázsiai országokat. Erősödik az Egyesült Államok és Izrael stratégiai szövetsége, Washington és a fajüldöző Pretoria kapcsolata. Növelik a közép-amerikai .népellenes rendszerek katonai támogatását — a „béke szószólójának” szerepét Washington egyre nyíltabban a „világ csendőrének” szerepkörével váltja fel. Üj hadjáratot is indított — azok ellen a nemzetközi szervezetek ellen, amelyek washingtoni megítélés szerint akadályai annak, hogy az egész világ az Egyesült Államokkal „tartson lépést”. Az első csapást az UNESCO-ra akarja mérni azzal, hogy kilép a szervezetből, s megvonja tőle az anyagi támogatást. A fejlődő világ népeit akarja megleckéztetni ily módon, éppen azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van a nemzetközi együttműködésre, az anyagi és a kulturális javak cseréjére. Hivatalos washingtoni személyiségek, az amerikai sajtó cinikus nyíltsággal szól arról. hogy az Egye _lt Államok a kármilyen áron érvényesíteni igyekszik akaratát az ENSZ-ben és szervezeteiben. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a nemzetközi kapcsolatok jövőbeni alakulását értékelő politiKEl elemzők többsége, beleértve a Washingtonhoz közelállókat is, úgy látja, hogy fokozódni fog a bizonytalanság az egész világon, de elsősorban a fejlődő országok térségeiben. S ha ezek a jóslatok beválnak, a felelősség ezért az amerikai kormányzatot és azokat terheli majd, akik akarva vagv akaratlanul elősegítik az új amerikai külpolitikai doktrína megvalósulását. Nagygyűlés a kubai forradalom 25. évfordulója alkalmából A kubai forradalom győzelmének 25. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa kedden nagygyűlést rendezett a budapesti Telefongyár kultúrtermében. A rendezvényen — amelynek elnökségében helyet foglalt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a kormány több tagja, valamint a főváros, Zugló és a nagyüzem számos vezetője — Timmer József, a SZOT titkára ünnepi beszédében megemlékezett a negyed századdal ezelőtti, ma már történelmi eseményekről, amikor is Fidel Castro vezetésével győzött a kubai forradalom, s ezzel amerikai földrészen megszületett az első szocialista állam. Szólt azokról az eredményekről, amelyeket Kuba a társadalmi-gazdasági fejlődésben, a nép életszínvonalának növelésében, s nemzetközi téren elért. — A tőlünk sok ezer kilométernyire fekvő szigetország népéhez a barátság, a testvéri érzelmek ezernyi szála fűzi hazánkat, népünket. Nagy tisztelettel tekintünk azokra a nagyszerű eredményekre, amelyeket a szocialista Kuba népe elért, méghozzá az imperialista nagyhatalom árnyékában, folyamatos fenyegetőzésének légkörében — hangsúlyozta. A továbbiakban utalt arra, hogy a közép-amerikai ország társadalmi struktúrájának megváltoztatásából, a dolgozó tömegek életszínvonalának emeléséből, a nagy, közös célókra való mozgósításból nagyrészt vállaltak a kubai szak- szervezetek. — Kuba elkötelezett, szilárd tagja a szocialista közösségnek, mondotta Timme" József. — Mind a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetének, mind a világpolitika fő kérdéseinek megítélésben azonos nézeteket vall a testvéri szocialista országokkal. Nagy fontosságú tevékenységet fejt ki az el nem kötelezett országok mozgalmában, jó szolgálatot téve a haladás, a népek közeledése, a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a béke megőrzése ügyének. Kuba példát mutatott Latin-Amerika népeinek, s a szabadságért, a függetlenségért, a gyarmatosítás ellen küzdő minden népnek. Jósé Antonio Tabares, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete felszólalásában többek között hangsúlyozta: a kubai forradalom győzelmével új. igazságos szocialista társadalom építése kezdődhetett meg a szigetországban. Felidézte a negyedszázaddal ezelőtt történteket, kiemelve a forradalom mártírjainak áldozatvállalását, valamint Fidel Castro szerepét. Elmondta, hogy az Egyesült Államok vezetése agresszív és veszélyes politikájával vissza akarja fordítani a történelem kerekét Közép-Amerikában és a Karib-tenger térségében. E politikával a. haladó emberek összefogását, egységes szolidaritását állítjuk szembe — mondotta a nagykövet. A nagygyűlés kulturális műsorral ért véget. (MTI)
