Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-20 / 16. szám

Gromiko és Shultz öt óráig a tárgyalóasztalnál Kiemelkedő fontos eseménye Stockholmnak Folytatja munkáját a stockholmi konferencia r öt órán keresztül tárgyalt Stockholmban Gromiko szov­jet és Shultz ameri Icai kül­ügyminiszter. A találkozóra a stockholmi konferencia adott lehetőséget. Mint ismeretes,a svéd fővárosban folyó tanács­kozás a helsinki folyamat ré­szének tekinthető, amelynek első szakaszában európai bi­zalom- és biztonságerősítő in­tézkedéseket kell kidolgozni. Kezdettől fogva világos volt, hogy a szovjet és az ameri­kai külügyminiszter találko­zója kiemelkedő, sőt döntő eseménye ugyan a stockholmi konferencia nyitányának, an­nak voltaképpeni munkájától azoban független. Előzőleg a közép-hatósuga­rú rakétákról folytatott genfi tárgyalásokat az amerikai ra­kétáik telepítésének megkez­dése lehetetlenné tette. A stratégiai rakétákról folyta­tott genfi és a közép-európai hagyományos fegyverzet csök­kentéséről szóló bécsi tárgya­lásokat felfüggesztették. Eb­ben a légkörben a stockholmi konferencia az egyetlen mű­ködő, többoldalú vitafórum, amely munkáját előbb kény­telen az úgynevezett bizalom- növelő intézkedésekre (példá­ul : hadgyakorlatok előzetes jelzésére) összpontosítani — tényleges leszerelési kérdé­sekkel egyelőre nem foglal­kozhat. Ez volt tehát Shultz és Gromiko megbeszélésének háttere. A két külügyminisz­ter találkozójának ily módon Stockholm csak keretet adha­tott. A találkozón valójábalh a világpolitika legfőbb kérdé­seit és a szovjet—amerikai kapcsolatok állapotát tekin­tették át Természetesen sen­ki sem várhatja az előzmé­nyek ismeretében a Gromi- ko—Shultz találkozótól, hogy az gyons és látványos megol­dást találhat a vitás kérdé­sekre. Gromiko, a maga részéről világossá tette, hogy az ame­rikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése az egész atomleszerelés folya­matát megkérdőjelezte. A tár­gyalásokat csak akikor lehet felújítani — mondotta —, ha az Egyesült Államok készsé­get mutat arra, hogy vissza­állítsa a telepítés előtti hely­zetet Ebben az esetben a Szovjetunió készen áll a tár­gyalások folytatására. A ta­lálkozón ismét kifejtett szov­jet álláspont nagyfokú ru­galmasságról tesz tanúbizony­ságot. amikor az amerikaiak készségétől teszi függővé a tárgyalások folytatását. Ez ugyanis értelemszerűen azt jelenti, hogy a tárgyalások folytatásának nem okvetlenül feltétele az elhelyezett euro- rakéták előzetes visszavonása — elegendő annak a szándék­nak és lehetőségnek a világos közlése, hogy erre az Egye­sült Államok készen áll. Ami az amerikai oldalt illeti, on­nan új kezdeményezést nem lehetett várni. Ez pontosan így is történt. A két külügyminiszter elő­ző találkozóját, amelyhez a madridi értekezlet nyújtott hátteret, a dél-koreai repülő­gép ügyéből fellángolt feszült­ség árnyékolta be. Akkor az amerikai diplomácia maga­tartása, az elemi udvariassá­gi normák figyelmen kívül hagyása olyan légkört terem­tett, hogy az érdemi megbe­szélés lehetetlenné vált. Ezt követően — folytatva a dip­lomáciai normák elvetését — Washington gyakorlatilag megakadályozta, hogy Gro­miko New Yorkba, az ENSZ- közgyűiés ülésszakára utaz­zék. így nem nyílhatott alka­lom az ilyenkor szokásos kül­ügyminiszteri találkozóra. Az adott helyzetben és ilyen előzmények után tehát azt is eredménynek kell te­kinteni, hogy a két külügy­miniszter nyugodt és nyílt, az előirányzottnál jóval hosz- szabb tanácskozást folytatott egymással. Ezen a szinten te­hát a kontaktus létrejött, és nyilván folytatódni is fog. Ha illúziók nélkül szemlél­jük ennek a különböző szin­teken várhatóan folytatódó párbeszédnek a lehetőségeit — nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy 1984 választási esztendő az Egyesült Államok­ban. Reagan elnök belpoliti­kai érdekei azt kívánják, hogy változtasson korábbi harcias, sőt sértő hangnemén és békeakaratát hangoztassa. Ebbe a keretbe illik legutóbbi beszéde, amelyet nem véletle­nül időzítettek a stockholmi értekezlet megnyitása előtti napra. Jellegzetes módon még az amerikai Associated Press tudósítója is ezt írta: „Reagan tanácsadói elismerték, beszé­dének az volt a célja, hogy szétoszlassa az elnök harcias­ságáról elterjedt benyomást, tekintettel arra, hogy a vá­lasztási évben az amerikai— szovjet kapcsolat negatív jel­lege árthat Reagan helyzeté­nek.” Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Reagan választási érdekéhez tartozik az is, hogy megvédje eddig követett politikáját. Ezért ugyanebben a beszédében azt állította, hogy az elnöksége három esztendejében végre­hajtott nagyarányú fegyverke­zés következtében az ameri­kaiak most „nagyobb bizton­ságban vannak”. E két egy­másnak látszólag ellentmon­dó, de ugyanakkor egymást kiegészítő érdek e választási évben szükségszerűen meg­határozza az egész amerikai magatartást. Nyilvánvalóan felhívások egész sora fogja majd bizonygatni a tárgya­lások új rafelvételére irányuló amerikai készséget —, de anélkül, hogy olyan tényleges lépések történnének, amelye­ket Reagan „meghátrálásá­nak” lehetne értelmezni. A már megindult választá­si küzdelem kibontakozása így voltaképpen lehetetlenné teszi a hivatalos amerikai kül­politika komolyabb módosí­tását. Ez ránehezedik a világ- politikára, a szovjet—ameri­kai viszonyra is, s ezért eb­ben az időszakban aligha le­het többet várni, mint a pár­beszéd fenntartását. Ennek a várakozási időszaknak a hátterét adják a stockholmi értekezlet vitái. S ennek a várakozási időszaknak első értékes eredménye önmagá­ban az, hogy a Gromiko— Shultz találkozóval helyreállt a magas szintű szovjet—ame- • rikai érintkezés folytonossá­ga. (MTI) Andropov levele Trudeau-hoz Jurij Andropov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke levelet in­tézett Pierre Elliot Trudeau- hoz, és ebben támogatósáról biztosította a kanadai minisz­terelnök novemberi békekez­deményezését. A hírt a kana­dai kormányfő sajtótitkára közölte, a levél tartalmát azonban nem részletezte. Mint emlékezetes, a kana­dai miniszterelnök még tavaly azt javasolta, hogy az öt atom­hatalom képviselői tartsanak értekezletet a nukleáris le­szerelésről. Ismeretes, hogy a kanadai kormányfő koráb­ban felkereste Londont, Pá­rizst, Pekinget és Washing­tont, hogy említett kezdemé­nyezéséről konzultációkat folytasson az ottani vezetők­kel. . A CBC angol nyelvű kana­dai tévétársaság közölte, hogy Trudeau a jövő héten kelet-európai körútra indul és a tervek szerint felkeresi Romániát, az NDK-t és Len­gyelországot. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) katonai erőegyenesúly megőr­zése érdekében megfelelő vá­laszlépéseket tegyenek. A magyar kormány megalapo­zottnak és szükségesnek tart­ja a szovjet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szavatoló lépéseit. Egyetértünk azzal az állás­ponttal, hogy amennyiben az USA és nyugat-európai szö­vetségesei készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti hely­zet visszaállítására, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. A nyugat-európai rakétate- iepítés megkezdése, figyelem­be véve annak következmé­nyeit. több szemnontból új helyzetet teremtett Európá­ban. Politikai és katonai ér­telemben egyaránt rosszab­bodtak az európai biztonság feltételei, s e változás elkerül­hetetlenül hatással van jiz európai biztonsági folyamat továbbvitelének lehetőségeire is. Az összeurópai folyamat­ban részt vevő államok előtt az a kérdés vetődik fel, hogy milyen úton haladjanak to­vább. Az egyik lehetőség az, hogy a katonai erőegyensúly megbontására irányuló nega­tív irányzatok jutnak érvény­re, amelyek a katonai szem­benállás kiéleződéséhez, a bi­zalmatlanság növekedéséhez vezethetnek kontinensünkön, és visszavethetik a kétoldalú kelet—nyugati kapcsolatokat is. Mi a magunk részéről vál­tozatlanul a másik — az egyetlen ésszerű — lehető­ségben: a feszültség enyhíté­sében, az európai biztonsági folyamat továbbvitelében, a katonai konfrontáció veszé­lyének csökkentésében és nor­mális nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésében vagyunk érdekeltek. A magyar küldött­ség a stockholmi konferenci­án is ennek megfelelően, Hel­sinki és Madrid szellemében fog tevékenykedni. Meggyőződésünk: most ar­ra van szükség, hogy a kato­nai szembenállás fokozódása helyett a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz és az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapjanak el­sőbbséget. Ugyanakkor az is világos, hogy a kapcsolatok gyengítése vagy a párbeszéd hiánya megnehezíti a kölcsö­nös érdekék érvényesítését, a jelenlegi feszült helyzetből való kibontakozást. Készek vagyunk hozzájárulni Döntő mértékben a rész­vevők politikai akaratán és megállapodási szándékának komolyságán múlik, hogy a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések terén sikerül-e az adott nemzetközi helyzet­ben optimálisnak tekinthető eredményt elérni ezen a ta­nácskozáson. Mi a magunk részéről készek vagyunk eh­hez lehetőségeinkhez mérten hozzájárulni. Tesszük ezt ab­ban a meggyőződésben, hogy maximális mértékben ki kell használni a stockholmi kon­ferencia kínálta lehetőségeket, és a munka menetében figye­lembe kell venni az összeuró­pai érdekeket. A Magyar Néoköztársaság kormánya kész folytatni a po- lit-'kai és a katonai feszültség csökkentésére, valamint az ehhez szükséges párbeszéd fenntartására irányuló erőfe­szítéseit. Arra törekszünk, hogy a békés egymás mellett élés elvei és a kölcsönös elő­nyök alapján fejlesszük Ma­A hivatalos szíriad állás­pontot tükröző damaszkuszi sajtó csütörtökön keményen elítélte azt a jordániai kezde­ményezést, hogy módosítsák az Arab Liga alapokmányát, azaz többségi szavazattal he­lyettesítsék az egyhangú dön­tés érvényben levő gyakorla­tát. Az Al-Baath című lap szerint az egységes határozat- hozatal alapvető jelentőségű, amikor az egész arab nemzet sorsát érintő kérdésekről van szó. A jordániai kezdemé­nyezés nyilvánvaló célja an­nak előkészítése, hogy enged­ményeket tegyenek az arabok gyarország kétoldalú kapcso­latait az eltérő társadalmi rendszerű országokkal. Ügy véljük, hogy az államoknak közösen kell fellépniük a fegyverkezési versennyel szemben, hiszen korunkban a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A fokozódó veszélyek csök­kentése, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén ala­puló leszerelési egyezmények elérése csak a kormányok közös erőfeszítésével érhető el. A közös erőfeszítéseknek ma sokkal inkább, mint ko­rábban arra kell irányulni­uk. hogy a vitás kérdéseket politikai eszközökkel, érdemi tárgyalások útján oldják meg, és hogy a kialakult katonai erőegyensúly a fegyverzetek­nek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ezért kulcskérdésnek tartjuk, hogy a nyugat-európai raké­tatelepítést megelőző helyzet­re alapozva tériünk át a fegy­verzetek korlátozására és csökkentésére, mert csak ez az út vezethet a tartós béke biztosításához. A magyar kormány abban érdekelt, hogy a konferencia teljesítse mandátumát, dolgoz­za ki az egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedések soro­zatát, s azokat haladéktala­nul léptesse életbe. A tárgya­lásokon a megállapodás érde­kében azt tartjuk célravezető­nek, hogy fokozatosan halad­junk előre az egyszerűbb kér­désektől a bonyolultabbak fe­lé. A bizalom- és biztonságerő­sítő intézkedések kidolgozása során tekintetbe kell venni minden résztvevő ország ér­dekeit. Természetesen az in­tézkedések megközelítésében eltérő és ellentétes felfogások kerülhetnek szembe egymás­sal. Fontosnak tartjuk, hogy az álláspontok mindenekelőtt Európa és a világ népeinek közös érdekeit vegyék alapul, és törekedjenek az ésszerű kompromisszumok kidolgozá­sára. Bízunk abban, hogy nem találkozunk olyan törekvé­sekkel, amelyek nem felelnek meg az egyenlőség és az egyenlő biztonság követelmé­nyeinek. A kiegyensúlyozott­ságnak természetesen érvé­nyesnek kell lenni az Intézke­dések területi hatályára is a konferencia mandátuma sze­rint. A mandátum kellő útmuta­tást ad a konferencia munká­jához. Lehetővé teszi, hogy a kidolgozandó intézkedések ténylegesen erősítsék az álla­mok közötti bizalma*, és meg­feleljenek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének. E konferencia helsinki előlkészí­tő értekezletén kidolgozott na­pirend és szervezési megoldá­sok biztosítják tárgyalásaink megfelelő feltételeit. Tanácskozásunkon, vélemé­nyünk szerint, elsősorban ar­ra kell összoontosítani a fi- gvelmef, ami érdemileg erő­sítheti a bizalmat a Varsói Szerződés és a NATO tagál­lamai között Ez a szándék tükröződik azokban a tavasa­tokban, amelyeket szövetségi rendszerünk tagországai, köz­tük Magyarország, az elmúlt időszakban terjesztettek elő. Lemondani az erőszakról Első helyen említhetem az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről való le­mondás szükségszerűségét. A Magyar Népköztársaság is megkülönböztetett jelentősé­get tulajdonít annak, hogy a két szövetségi rendszer taigál­számára legfontosabb ügy­ben, a palesztin kérdésben — hangsúlyozta a lap. A jordá- niaá tájékoztatási miniszter viszont közölte, hogy az arab országok többsége kedvezően fogadta az alapokmány mó­dosítására tett ammani javas­latot. Minthogy Jordánia együtte­sen kialakított formula alap­ján közös akciót tervez a PFSZ-szel, valószínű, hogy a jordániai—palesztin konföde­ráció irányába mutató együtt­működéshez akarja megkapni az Arab Liga felhatalmazá­sát. X lámái vállaljanak olyan, har­madik országok számára is nyitva álló kötelezettséget, mi­szerint kölcsönösen lemonda­nak mind a nukleáris, mind a hagyományos katonai esz­közök alkalmazásáról, és erő­feszítéseiket a békés kapcso­latok fejlesztésére összponto­sítják. A párhuzamos és kö­zös európai érdekeket szolgál­ná olyan kötelezettség válla­lása is, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési fo­lyamatban részt vevő államok elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert egymással szemben. A Szovjetunió kormánya január 10-én juttatta el az érintett kormányokhoz a Var­sói Szerződés tagállamainak azon közös javaslatét, hogy még az Idén kezdődjenek tár­gyalások a NATO és a VSZ között Európa vegyi fegyve­rektől való mentesítéséről. Meggyőződésűink, hogy ez a javaslat a tanácskozásunkon részt vevő valamennyi ország alapvető érdekét szolgálja. Magyarország kész — az említett javaslatokon kívül — komoly, érdemi tárgyalások­ra arról is, hogy megfelelő feltételek mellett atomfesv- vermentes övezetek jöjjenek létre Európa különböző térsé­geiben. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Európa mentes legyen a nukleáris fegyverek­től és a veigyi fegyverektől egyaránt. Ennek feltételeit fo­kozatosan meg leh"t és meg is kell teremteni. Ily módon csökkenteni lehetne a nukleá­ris fenvegetettség érzését, és ez minden néo érdeke. Ter­mészetesen készek vagyunk partnereink javaslatait és biz­tonsági érdekeit figyelembe venni. Remél lük, hoev a NATO’ tagországai mielőbb érdemi választ adnak a Varsói Szer­ződés tagországainak a biza­lom erősítésiére és a leszere­lésre vonatkozó javaslataira. A helsinki záróokmányban szereplő bizalomerősítő intéz­kedéseknek és azok teljesíté­sének is szerepe volt abban, hogy az összeurópai együtt­működés folyamata a negatív törekvések ellenére is életké­pesnek bizonyult. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az intéz­kedéseket és előírásokat a konferencia tartsa szem előtt, bővítse ki és fejlessze tovább. Ügy véljük, hogy ez már a konferencia munkájának kez­deti szakaszában megvalósít­ható. Tanácskozásunknak kez­dettől fogva a valamennyi eu­rópai országot fog1 a1 kozta tó alapvető kérdésekre kell össz­pontosítania erőfeszítéseit, és arra kell törekednie, hogy a madridi mandátumnak meg­felelően szerződéses, jogi ke­retekbe foglalja az európai bizalom, és biztonságerősítő intézkedéseket. A jelenlegi nemzetközi kö­rülmények között tanácskozá­sunk’ eredményessége komoly erőfeszítést kíván minden részvevőtől. Számítunk part­nereink, mind a NATO-tagál­lamok, mind a semleges és el nem kötelezett országúk tevé­keny közreműködésére, reali­tásérzékére és pozitív szándé­kaira. Valamennyiünkön mú­lik, hogy ez a közös elhatá­rozás alapján induló vállal­kozásunk gyümölcsöző legyen, és ily módon a most kezdődő első szakasz eredményekén- pen lehetővé váljék az átté­rés a konferenciának az eu­rópai biztonsággal és leszere­léssel foglalkozó szakaszár'’. Meggyőződésem, hogy ha a részt vevő államok a helsin­ki záróokmánynak, mint a kelet—nyugati kapcsolatok hosszú távú programiénak, valamint a madridi záródo­kumentumnak az alapján folytatják nemzetközi tevé­kenységüket, akkor az euró­pai viszonyok iránya nem a további rosszabbodás, hanem a Helsinkiben megkezdett út folytatása lesz. Végezetül ismételten kifeje­zem a Magyar Népköztársa­ság kormányának azt a vára­kozását. hogy a most induló tárgyalássorozat tárgyszerű módon és konstruktív légkör­ben hozzá fog járulni a biza­lom- és biztonság erősítésé­hez, valamint a leszerelés ügyének előmozdításához Eu­rópáiban. A magyar küldött­ség mindent megtesz annak érdekében, hogy segítőkész partnere legyen minden kül­döttségnek, és előmozdíts* ennek a célnak az elérését. Shultz nyilatkozata Őszinte tárgyszó tű légkör r Shultz amerikai külügymi­niszter csütörtöki nyilatkoza­ta szerint Andrej Gromikóval szerdán megtartott eszmecse­réje „őszinte, tárgyszerű lég­körbe^” ment végbe. Az ame. rikai külügyminiszter egyút­tal hangoztatta: „a tanácsko­zás nem olyan jellegű volt, amely bármiféle konkrét eredményt hozhatott volna, egyszerűen szükséges volt őszintén kifejteni nézeteinket egymás előtt”. Shultz azt mondotta, hogy a megbeszé­lés napirendjén szerepelt a közel-keleti helyzet, elsősor­ban a libanoni helyzet, Közép- Amerika, Dél-Afrika, valamint Afganisztán kérdése is. Az AP amerikai hírügynök­ség a nyilatkozatból kiemel­te: az amerikai külügyminisz­ter szerint Gromikóval foly­tatott megbeszélései alapot teremtettek a szovjet—ame­rikai párbeszéd folytatására, — a nukleáris fegyverzetek­ről folytatott tárgyalások zsák­utcába jutása ellenére. Az amerikai külügyminisz­ter kijelentette: októberben az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán ismét találkozni szeret­ne szovjet kollégájával. Mértéktartó beszámolókat közöl az amerikai sajtó a stockholmi szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóról. A lapok szemmel láthatóan elégedettek azzal az igen sze­rény, de az adott helyzetben fontos eredménnyel, hogy a két külügyminiszter között újra kezdődött a párbeszéd — írja az MTI washingtoni tu­dósítója. A The New York Times stockholmi beszámolójában ar­ról ír, hogy tizenöt hónapja a stockholmi találkozó hozta az első lehetőséget a kérdések ala­pos megvitatására. A lap sze­rint „az a benyomás alakult ki, hogy a két miniszter a megoldások gyakorlati keresé­sére törekszik”, de — mint a beszámoló az amerikai kül­döttség egyik tagját idézve, megállapítja, — „az eredmé­nyek megmutatkozásához még időre van szükség.” (MTI) Argentína békés célokat követ Raul Alfonsin, Argentína Inöke tájékoztatta az Egye- ilt Államokat, hogy országa em vesz részt többé a nica- iguai kormány megdöntésé- i törő erők kiképzésében. — özölte csütörtökön a The Washington Post. A lap latin-amerikai dip- >matákra és meg nem neve­sít amerikai hivatalos sze- íélyiségekre hivatkozva szel- iztette, hogy a nemrég hi- atalba lépett argentin elnök z amerikai kormányzat tu- omására hozta: országa más latin-amerikai államokkal együtt a közép-amerikai hely­zet békés megoldását keresi. A lap azt is tudni véli, hogy a korábbi katonai kormányok titokban katonai tanácsadó­kat küldtek Hondurasba is. Alfonsin hivatalba lépésekor a hadügyminisztériumban olyan iratok kerültek elő, amely szerint titkos pénzeket is folyósított a térségbe. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nem erősítette meg a hírt. (MTI) 2 NGGRÁD - 1984. január 20., péntek Jordán javaslat az Arab Ligának

Next

/
Thumbnails
Contents