Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

HETEN MinÉfiipi — slacsioy liatékonysággal Az ország 37 sütőipari vállalata közül hét alacsony ha­tékonyságú és közéjük tartozik a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat is. Mentségére legyen mondva, nem kizárólag raj­ta múló okok miatt. Hogy a kérdés mennyire bonyolult^ az kiderül a megyei népi ellenőrzés egy nemrégiben befeje­zett vizsgálatából, amelyben a jól felkészült és hozzáértő szakemberek is arra a következtetésre jutottak, hogy „...A hatékonyságromlás okai rendkívül összetettek, hatásuk egy kedvező műszaki fejlesztési folyamat során, a vállalat erő-, feszítések ellenére következett jó-e amit kisütöttek? A sütőiparban ugyanis az a helyzet, hogy az érvényben levő rendelkezések szerint mindazok a vállalatok ala­csony hatékonyságúnak mi­nősülnek, amelyek a szak­ágazati átlag jövedemezősé- gének 30 százalékát nem érik el. A jövedelmezőség pedig csaknem kizárólag a műsza­ki fejlesztéseiktől függ. Ha ugyanis a szakágazatban je­lentős fejlesztést valósítanak meg, akkor jelentősen nő az eszközállomány és — ezzel párhuzamosan — romlik a hatékonyság. Akinek mindez nem vilá­gos, egy gyakorlati példát hozhatok fel. Ha az idén Bu­dapesten befejeződik az a nagyarányú sütőipari korsze­rűsítés, amibe belekezditek, akkor itt Salgótarjánban a megyei sütőipari vállalat azonnal kikerül az alacsony hatékonyságú kategóriából, mert a magas eszközarány úgy lerontja az egész szak­ágazat jövedelmezőségét, hogy annak 50 százalékát itt Nóg­rádion nevetve túlteljesítik. Mivel ennek —, mármint az idei befejezésnek — igen ki­csi az esélye, nem marad más hátra, mint küszködni a vi­szonylag kis eredményéirt. Ha már a szabályozás nem mél­tányolja eléggé törekvései­ket, legalább egymás előtt ne maradjanak szégyenben. Verseny a maszekokkal Lécz László, a megyei sü­tőipari vállalat igazgatója cseppet sincs irigylésre méltó helyzetben, s az a tudat sem vigasztalja különösebben, hogy hat másik igazgatótársával „sánttkál” hasonló cipőben. — Most abban bízunk, hogy egy-két év múlva fordul a koofca és valamilyen módon sikerül megszabadulni az ala­csony hatékonyság bélyegé­től. Csak 1981—82-ben többet fordíthattunk fejlesztésre, mint az azt megelőző tizen­öt év alatt összesen. Szerve­zettségünk, irányításunk megfelelő — egyébként ezt a mostani NEB-vizsgálat is le­szögezte — a dolgpzók mun­kakörülményei jelentősen ja­vultak és termékeink össze­tétele is a jövedelmezőbbek irányába tolódik el. Mindez — természetesen — nem ment egyik napról a be.” másikra. Á vállalat vezetői felkeresték a többi, nehéz helyzetben levő üzemet és ta­nulmányozták, mit 'tettek helyzetük javítása érdekében. Számos, hasznosítható ta­pasztalatot szereztek, de van sok olyan . is, amellyel nem élhetnek. Itt van például mindjárt a kenyérsütés. A vállalatnál 10—12-féle kenyeret sütnek naponta, de ennek ellenére a mennyiség csökkenőben van. — Salgótarján napi kenyér­szükséglete 13—14 tonna, de ennek csaknem felét a ma­szekok sütik. Ez annál in­kább érzékenyen érint min­ket, mert jelenleg 7—9 szá­zalék nyereség jut egy-egy kiló kenyérre — mondja Lécz László. A többlettermelés tehát lé­nyegében járhatatlan út, mert hiába próbálnánk — a sütő­ipar felvirágoztatása érdeké­ben — fél kiló kenyeret meg­enni naponta, ha csak 40 de­kát bírunk... Tarsolyban a takarékosság Szerencsére a vállalat tar­solyában van még néhány terv a nehézségek kivédésére. Er­ről Tarján György főmérnök beszél. — Lényegesen kevesebb háromkilós kenyeret sütünk, ugyanakkor jelentősen növel­tük a kilós és 60 dekás — úgynevezett „csemegevekni” arányát. Ez a törekvésünk ta­lálkozott a fogyasztói igények­kel. Korábbi fejlesztéseink eredményeként a javuló mi­nőség mellett termékeink egész sorának önköltsége csökkent. Mindez közrejátszik abban, hogy a termelési érték mint­egy 5 százalékos növekedése mellett a nyereség 60 száza­lékkal nő a sütőipari válla­latinál. Amely köztudottan alacsony hatékonyságú... 2—2,3 millió forintot hoz — folytatja a főmérnök. Az egész országra kiterjedő hőtechni- kai beméréseink haszna úgy­szintén nem lebecsülendő. Éppen kezemben van a má­tészalkaiak köszönőlevele, amelyben azt írják, hogy az automatikus gőzszabályozó és a bemérések eredményeként egy tonna kenyér előállításá­hoz már 200 kilogrammal ke­vesebb tüzelőolajat használ­nak fel. Tévedés lenne azt hinni, hogy mások nem akceptálják a salgótarjániak ésszerű tö­rekvéseit, hiszen Debrecen­től Kőszegig több mint har­minc kemencét tettek gazda­ságosabbá, az országban fel­lelhető 65-ből. Ez irányú ténykedésüket egyébként a MÉM is messzemenően érté­kelte és értékeli. Vég nélküli vizsgálódás A NEB - vi zsgái at ot követő javaslatban az is szerepel, hogy az új termékek beve­zetésének folyamatát gyorsí­tani kell. S nem is ok nél­kül. Igaz, a sütőipari vállalat vajmi keveset tehet ez ügy­ben, ha egy-egy új termék forgalomba hozatalára több mint fél évet kell váimi. Je­lenleg egy diabetikus, rost­ban gazdag kenyerüket vizs­gálja az OÉTI májustól, mi­közben a próbagyártásból ki­kerülő néhány darab miatt kishíján összetaposták egy­mást az emberek a mintabolt bemutatóján... Nincs irigylésre méltó hely­zetben Hajczinger György, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának ve- zetője sem, akit a megyei NEB — vizsgálata nyomán — írásban is felkért, hogy „...kezdeményezze a főhatósá­gok felé az adottságok miatt korlátozott NSV vonatkozá­sában az alacsony hatékony­sági kategóriába tartozás kri­tériumainak átmeneti enyhí­tését.” — Véleményem szerint is megfontolandó — mondja az osztályvezető — célszerű-e a jelenlegi szabályozás, hiszen lényegében nem ösztönöz a fejlesztésre. A megyei sütő­ipari vállalat is éppen a fej­lesztések miatt jutott ebbe a helyzetbe, nem pedig rajta — Takarékossági tervünk, álló okok miatt. Engem — őszintén megvallva —, mint közéleti embert, ebből a szempontból is foglalkoztat a kérdés. Mint fogyasz­tót — és ilyenek vagyunk többségben — egyedül az érde­kel, jók-e, ízletesek-e, választékosak-e a sütőipari termé­kek? Ha igen, akkor segíteni kell, hogy holnap is ilyenek legyenek, ha nem, akkor pedig minden eszközzel támogat­ni, hogy olyan termékek kerüljenek asztalunkra, amilyet méltán elvárhatunk. S, ha a vállalat ezt igyekszik megva­lósítani, nem kell feltétlenül elmarasztalni az alacsony hatékonyság bélyegével. Különben átáll gesztenyesütésre... Zilahy Tamás Felessen és tettre készen A beszámoló párttaggyűlések tapasztalataiból nógrádi pártalapszervezetekben befe­jezéshez közelednek a beszámoló tag­gyűlések. Az eddigiek arra mutatnak, hogy a vezetőségek nagy körültekintéssel és felelősséggel előkészítőit munka után terjesz­tették elő az éves tevékenységről szóló be­számolót. A taggyűléseket ünnepélyes, de sze­rény keretek között rendezték meg. s azo­kon a párttagok több mint 80 százaléka vett részt, nagy várakozással, ugyanakkor —, mint a vita mutatja — felkészülten. Eredményesen oldják meg a taggyűlések feladatukat: az év munkájának és 1984. te­endőinek megvitatását, illetve meghatározá­sát, Nagyfokú tenntakarást tükröznek a ha-' tározatok: igényesen kapnak bennük helyet a jövő év gazdasági és pártpolitikai felada­tai, valamint az ideológiai nevelő munka fej­lesztésével kapcsolatos tennivalók. Szinte valamennyi pártalapszervézetben szóltak a munkafegyelem jelentkező lazasá­gai mellett a termelésszervezés, -irányítás még meglevő gondjairól, megoldásukhoz a kommunisták példamutatásával, a vezetők fe­lelősségteljesebb munkájával sokat lehetne tenni. Több helyen bírálták a vállalatok kö­zötti kooperációs fegyelem lazaságait. Tár­gyaltak arról is, hogy a nehezebb körülmé­nyek és gazdálkodási gondok ellenére na­gyobb figyelmet kell tanúsítani a dolgozók szociális körülményeit érintő berth ázásokra. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben különösen az kapott hangot, hogy komoly erőfeszítést jelent a fizetőképesség megőr­zése, a létszámhiány, a szabályozók hatása és az aszálykárok ellensúlyozása. Ezzel párhuza­mosan új feladatokat jelentenek a változó piaci körülmények, valamint a közgazdasági környezetből adódóan a termék- és termelés- szerkezet változásai. Nyomatékkai kapott hangsúlyt, hogy a ter­melő szférában döntő szerep jut a vezető­nek. A változó körülmények miatt jelentke­ző hatásokra —, mint mondották — nem „reagálni” kell, hanem gyorsan és célirányo­san ' cselekedni. Az ilyen irányú magatartás, a rugalmas és céltudatos felfogás kialakítá­sában jelentős feladatai vannak a párttag­ságnak és a pártvezetőségnek. A taggyűlések értékelő szerepe is a legtöbb helyen jól érvényesült. Ennek megfelelően foglalkoztak a referátumok a munkatervi fel­adatok teljesítésével, visszatértek az év közi taggyűléseken elhangzott jelentősebb vélemé­nyekre, javaslatokra. Ezzel érhető el, hogy a tagság érezze: teljes jogú résztvevője a kriti­kai munkának és alakítója az eredmények­nek. Több beszámoló megállapította, hogy az áprilisi határozat óta érezhetően fokozódott is a párttagság aktivitása, nőtt a pártrendez­vényeken a megjelenési arány, egészségesen fejlődött a kritikai légkör. Most is megmu­tatkozott ez .abban, hogy a vitákat általában jellemezte a párttagság nagy aktivitása, A felszólalók mindenekelőtt a gazdaságpoliti­kai munka eredményeivel, a helyi gondok­kal és tennivalókkal foglalkoztak. A hozzá­szólások döntő többsége kiegészítette a be­számolókat, megerősítve fő mondanivalóju­kat. A beszámolók többségének kritikus és önkritikus hangvétele hozzájárult a vita ha­sonló jellegéhez. Így például a beszámolók­ban megbírált párttagok közül örvendetesen sokan ismerték el hozzászólásukban a kriti­ka jogosságát. Többen — főként a tömeg­szervezetekben dolgozó kommunisták — fel­szólalásukban segítséget kértek pártmegbí- zatá.suk teljesítéséhez. Számosán értékelték kedvezően, hogy a pártcsoportban előadott véleményükre is kitért az alapszervezet ve­zetősége. A pártfegyelem, a pártegység erősítésére hozott határozatok végrehajtásában is előre­lépés tapasztalható, mindenekelőtt a KözJ ponti Bizottság áprilisi határozatának s-.eH lemében. Továbbra is fontos követelmény azonban, hogy a távolmaradást a pártren-J dezvényekről, a passzív magatartást kövesse felelősségre vonás az alapszervezetekben. Ér­vényesíteni keli a párthatározatok végrehaj­tásának hiányosságaiért felelősökkel, a párt-' megbízatásaikat elhanyagolókkal szemben a szervezeti szabályzatban előírtakat. A párt- határozatok végrehajtásához tartozik az ks^ amit a káder- és személyzeti munkával kap-' csolatban több helyen felvetettek. A Központ ti Bizottság „félidős” értékelésének gyakor­lati megvalósítását lassúnak és nehézkesnek tartják e területen. E vélemények szerint változatlanul nehezen válunk meg felelős posztokon az alkalmatlanná váltaktól, a ká-1 derutánpótlás kiválasztása, a fiatalok vezetői posztra állítása pedig továbbra is nélkülözi ai tervszerűséget és a céltudatosságot. A part- taggá nevelő tevékenységet sem tartják soJ kan elég körültekintőnek és ütemesnek, küJ lönösen a fiatalok körében. Az ifjúság gondJ jaival, nevelésének problémáival, a helyi KISZ-szervezet munkájával egyébként is fogj lalkoztak. Szinte mindenütt hangsúlyozták^ hogy, a KISZ tevékenységének rugalmasab-J ban kell a változó körülményeikhez, az álta-J lános és rétegigényekhez igazodnia. Ellhet nagyobb segítséget adva a pártirányítás mócW szereit is ilyen irányba kell fejleszteni. Á po­litikai döntések előkészítésekor és a végreJ hajtásban érdemibben kell támaszkodni a tömegszervezetek véleményére, munkájára. A korszerűsítés igénye kapott hangot a'A agitációs és propagandamunka fejlesztésé-^ ben is. A politikai képzési rendszerünket, aa ehhez biztosított pro-pagandaanyagokat, mód­szereket és a propagandisták felkészítésének fejlesztését tartják indokoltnak. Továbbra is sok kritika érte az információs rendszert,' amelynek felgyorsítását, tartalmi javítását kérik, több érvanyaggal. Megerősítést nyert ugyanakkor, hogy a párt ideológiai egységé­nek biztosítása fontos napi feladat. Egyelőre még keveset léptek előre az alapszer vezetek abban, hogy a területükön felvetődő téves nézetekre, ideológiai kérdésekre reagálásuk érzékenyebb, gyorsabb és következetesebb legyen. A határozati javaslatok —, amelyeket éti párttaggyűléseket megelőzően a legtöbb he-í lyen írásban juttattak el a tagsághoz — jól összefogják az alapszervezetek jövő évi fel- adatait. Mindenekelőtt a termelés pártellen­őrzésének erősítését, a hatékonysággal, s ' sé minőséggel összefüggő feladatok következe-’ tes megoldását szolgálják, hangsúlyozzák éf párthatározatok eddiginél is következetesebb' végrehajtását. Ráirányítják a figyelmet á pártmegbízatások rendszerének továbbfejleszd lésére, a tömegszervezetekben dolgozó korr>4 munisták munkájának segítésére. Túlnyomói többségükben az eddig elfogadott határoza­tok az adott aliapszervezet jellegének meg-’ felelően konkrétan tartalmazzák a feladato­kat. A vezetőségeken most a sor, hogy követ­kezetesek legyenek a végrehajtásban, támasz­kodjanak az alapszervezet valamennyi korod munistájának közreműködésére. A rra engednek következtetni a beszá­moló taggyűlések eddigi tapasztalatai,' hogy tovább erősödött az alapszerve­zeti élet. Tartalmasabb és eredményesebb a párt határozatainak megvalósítása, fokozó­dott a tettre készség. Több figyelmet kap az egyes kommunisták munkájának értékelése, magatartásuk formálása, s ily módon is ha­tékonyabbak lesznek a kommunista közössé­gek. Dr. Arató András Kerékpár villanymotorral Amikor a sokféleség már akadály ]§ portékát — tipizálással Solo elektra márkanéven villanymotoros kerekpárt fej­lesztettek ki az NSZK-ban. (Egyébként a motorizált ke­rékpároknak újabban a Mo­tor és a Fahrad — magyarul kerékpár — szavak kezdőbe­tűiből kialakított „rnofa” el­nevezést adták.) A hátsó ke­reket áttételei forgató 24 vol­tos elektromotor két, egyen­ként 12 voltos (40 amperórás) akkumulátorból kapja az energiát. A rendkívül csendes Ezüstvasárnap nyitotta meg lakberendezési áruházát Buda­pesten a Bécsi utca 1—3. szám alatt a Bizományi Áruház Vállalat. Az üzlet egyik, 330 négyzetméteres alapterületű részében lakberendezési cikke­ket, szőnyegeket, dísztárgya­kat. műtárgyakat és csilláro­kat értékesítenek, másik, mintegy 200 négyzetméteres részlegében pedig különleges ékszereket, nemesíémtárgya- kat. numizmatikai cikkeket, festményeket kínálnak. Kiala­kítottak egy 70—100 fő befo­gadására alkalmas bemutató- termet is. ahol árveréseket rendeznek. Az első aukcióra december 19-én 17 órakor ke­rül sor. s ez alkalommal fest­ményeket kínálnak majd a vásárlóknak. és a levegőt nem szennyező m'ofa legnagyobb óránkénti sebessége 25 kilométer. Az akkumulátorok egyszeri feltöl­tésével 35—40 kilométer tehe­tő meg, s ez a városi közle­kedés céljaira tökéletesen ele­gendő. Ha esetleg útközben merülnek ki az akkumuláto­rok, pedálozva is céljához ér­het a kerékpáros. Egyébként hálózati csatlakozóról viszony­lag gyorsan feltölthetők az ak­kumulátorok. A BAV az új üzletben ve­szi át és értékesíti azokat a műtárgyakat. festményeket, ékszereket, amelyeknek érté­két a lakosság a Nemzeti Színház építésére ajánlja fel. Az áruházban kapott he­lyet a BÁV jelenlegi legna­gyobb műtárgy-felvevőhelye, ahol festményeket, műtárgya­kat. bazárárukat, ajándékcik­keket. régi fegyvereket, régi műszaki érdekességeket, vala­mint bútorokat vásárolnak fel. Minden árut — különö­sen azonban a bútorokat — csak javított, restaurált, tisz­tított állapotban vásárolnak meg, illetve értékesítenek. Az eladókkal azonban kívánságra megállapodnak, s helyettük megoldják a tárgyak tisztítá­sát. restaurálását, javítását. Január elsejétől a művek önálló elszámolású gyára lesz az ELZETT Művek Zár- és La­katgyárának szécsényi gyár­egysége — s ez itt senkit nem ért meglepetésként. Bokros teendőket hozott magával mégis a küszöbönálló intézke­dés, hiszen megannyi szerve­zési feladatot kíván e nagy- korús'odási lépcsőfok. Magasabb osztálybá lép te­hát a gyáregység, az ezt iga­zoló passzus azonban messze nem old meg minden gondot. Néhány olyan hagyomány­tól is el kell köszönniük a szécsényieknek, melyek hova­tovább már gúzsbakötnék a megújulást kezdeményező tö­rekvéseket. Egyik ezek közül a túlz4sba vitt sokféleség. — Gyártmányaink nagy részét örököltük, illetve kap­tuk, s elfogadtuk olyannak, amilyenek — mondja Mutter András, a gyáregység megbí­zott műszaki vezetője. — Túl­zottan tiszteltük a hagyomá­nyokat. s ezen most már ha­tározottan változtatni kell. mert gátolja további fejlődé­sünket. A változatosság csak az ész­szerűség indokolta határo­kig üdvözölhető, azon túl fe­lesleges bonyodalmakat okoz. Márpedig a szécsényi ELZETT már Itt tartott. Szalagacélból vagy hetvenfajtát vásárol a Salgótarjáni Kohászati Üze­mektől — közte sok szabvá­nyon kívülit is. melyért az eladó külön felárat számít. Hatalmas a gyáregység szer­számparkja is. a mostani ter­mékszerkezet kétezer szerszám segítségévei állítható elő, jól­lehet. évente csak mintegy fe­le kerül valóban termelésbe. A szerszámok javítása csak­nem megoldhatatlan feladat elé állítja a gyáregységet. — Nem kívánjuk választé­kunkat szűkíteni, a kínálatot azonban kevesebb fajta alap­anyagból és kevesebb szer­számmal karjuk előállítani — magyarázza a műszaki veze­tő. — Ehhez apróbb módosítá­sokat hajtunk végre a zára­kon, egy-egy gyártmánycsalá­dot szinte ugyanarra az al­katrészbázisra felépítve. A tipizálás első fokát ebben az évben lépte meg a gyár­egység: a felhasznált sza­lagacélok fajtáit tizenöttel si­került csökkenteni. A követ­kező szakaszban már jelentő­sebb szerszámátalakításra is sor kerül, a harmadik foko­zatban pedig a tervek szerint elegendő lesz harmincféle sza­lagacél is. Az úgynevezett egyszerű bú­torzárakkal kezdték meg a termékek tipizálását. Hatféle gyártmányt építettek rá egy­féle alkatrészbázisra — az­tán ez a termékcsalád a ko­rábbi tizenöt helyett négy­ötféle alapanyagból elkészül­het. — Mit szól mindehhez a zá­rak vásárlója? — A termék csak igen kis­mértékű változáson esik át — válaszol Mutter András. — A vevő számára az a fontos, hogy ne rosszabbodjon a por­téka minősége, s ne változ­zon a termék kontúrmérete, ami felszerelhetőségét akadá­lyozhatná. — Áralkura viszont kisebb módosítások is alkalmat szol­gáltatnak. Nem tartanak et­től? — Ügy gondolom, ettől nem kell félnünk. A zárak minősé­ge a tipizálás során ugyanis nem csak nem csökken, ha­nem igényesebb felületkeze­lésű és szebb kivitelű kul­csokkal még emelkedik is. Ez pedig nemhogy megingatná az árakat, hanem inkább stabi­lizálja. T­A tipizálással értékes ener­giák szabadulnak fel a szé­csényi gyáregységben, s eze­ket az erőket igen hasznos célok elérésére iparkodnak fordítani. A hazai bútorgyá­rak az utóbbi években látvá­nyos fejlődésen mentek át. ezt azonban tudvalévőért nem követte a' bútorzárak fejlődé­se. Márpedig egy szekrény­soron a zár csak méreteit te­kintve lehet apróság, a bútor megjelenését igen jelentősen befolyásolja. A szécsényiek jö­vőre szoros kapcsolatot kíván­nak kiépíteni a magyar bú­torgyárakkal, valamint, a Bú­toripari Fejlesztési Intézettel, megállapítandó, miért szorul­nak, a gyártók külföldi bútor­zárakra. Ügy vélik, némi elő­készület árán képesek lenné­nek a külhonival azonos mi­nőségű és megjelenésű "bútor­zár előállítására... Kényszer szülte, halogatást nem tűrő intézkedés a szé­csényi gyáregységnél a tipi­zálás, haszna pedig sokszo­ros. Előnyeit az alapanyag- gyártó a kooperációs .partner és a vevő mellett mindenek­előtt a gyáregység élvezi majd. hiszen erősödik a ter­melés biztonsága, nő a piaci rugalmasság. S mindenek­előtt létrejönnek azok a fel­tételek. melyek úiabb gyárt­mányfejlesztéseket tesznek le­hetővé. ezáltal a vevő iobb kiszolgálását, ami nélkül ma már egyetlen eladó sem bol­dogulhat. — szendi — NÓGRÁD - 1983. december 13., kedd 3 Bizományi lakberendezési áruház nyilt « \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents