Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

I Áz Bn oki Tanács ü'ése Pántokén ülést tartott az Elnöki Tanács. A Minisztertanács előter­jesztése alapján megtárgyalta és módosította a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége (MTESZ) jogállását és ezzel összefüg­gésben kiegészítette az egye­sületekről szóló 1981. évi 29. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A jövő­ben az MTESZ társadalmi szervezetként fejti ki tevé­kenységét. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott, kegyelmi ügy­ben döntött és személyi kér­désekben határozott. Az Elnöki Tanács a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa Elnökségének javasla­tára Méhes Lajos ipari mi­nisztert — más fontos meg­bízatása miatt — felmentette tisztségéből. Egyidejűleg dr. Kapolyi Lászlót — felmentve ipari minisztériumi államtit­kári tisztsége alól — ipari miniszterré megválasztotta. Eskütétel Pénteken az Országházban Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke előtt letette a hi­vatali esküt dr. Kapolyi László ipari miniszter. Az eskütételen jelen volt Lázár György, a Miniszter­Dr. Kapolyi László életrajza Dr. Kapolyi László Buda­pesten született, 1932-ben. A Budapesti Műszaki Egyete­men általános mérnöki, a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig közgazdász oklevelet szerzett. A pártnak 1967 óta tagja. A Tatabányai Szénbányák­nál dolgozott 1953 és 1976 között, műszaki vezetői be­osztásokban. 1976 áprilisától tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. nehézipari miniszterhelyettes volt, 1981. január 1-től ipari minisztériumi államtitkár. 1968-ban elnyerte a mű­szaki tudományok kandidátu­si, 1975-ben pedig doktori fo­kozatát, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 1979-ben le­velező tagjává választotta. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem címzetes egyetemi tanára. Munkásságáért 1983- ban állami díjat kapott. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése Pénteken ülést tai flott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. Az ülésen részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A tanácsülés résztvevői egyperces felállással tiszte­legtek a közelmúltban el­hunyt Kiss Károly, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa alelnöke emlékének. Ezután Virizlay Gyula, a SZOT titkára adott tájékozta­tást az MSZMP Központi Bi­zottságának szerdai üléséről. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa szervezeti-sze­mélyi kérdésekről is tárgyalt Gáspár Sándor azzal a ké­réssel fordult a SZOT elnök­ségéhez és az országos ta­nácshoz. hogy enyhítsék meg­terhelését és mentsék fel fő­titkári tisztségéből. A SZOT elnöksége, majd az Országos tanács mérlegelve, hogy Gáspár Sándor főtitkári tisztsége mellett a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke, valamint magas párt- és ál­lami tisztségeket tölt be, úgy döntött hogy kimagasló ér- - demeinek hangsúlyozásával Méhes Lajos életrajza 1927-ben született Budapes­ten. Eredeti foglalkozása gép­lakatos. 1944 óta vesz részt a munkásmozgalomban. 1948 és 1961 között a budapesti pártbizottságon töltött be különböző tisztségeket, 1961- ben a XIV- kerületi pártbi­zottság első titkárává, 1962- ben a budapesti pártbizottság titkárává, 1964-ben a KISZ Központi Bizottságának első titkárává választották. 1970 és 1978 között a vasasszak­szervezet főtitkára volt. 1978­felmenti fit főtitkári tisztsé­géből. A Szakszervezetek Országos Tanácsa ugyanakkor hangsú­lyozta. hogy Gáspár Sándor tapasztalataira, tevékenységé­re a magyar szakszervezeti mozgalomnak továbbra is szüksége van. Ezért megvá­lasztotta a SZOT elnökévé. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a SZOT elnök­ségének Javaslatára Méhes Lajost kooptálta a SZOT tag­jai sorába, megválasztotta az elnökség és a titkárság tagjá­vá. valamint a SZOT főtitká­rává. Az Országos Tanács a SZOT elnökségének javaslatára Földvári Aladárt, érdemei elismerésével felmentette el­nöki tisztségéből és megvá­lasztotta a testület alelnöké- nek. A tanácsülés nagyra ér­tékelte egész eddigi életútját, a szakszervezeti mozgalom­ban végzett tevékenységét A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa Jakab Sándort — nyugállományba vonulása miatt érdemei elismerésével — felmentette főtitkárhelyet­tesi tisztségéből, elnökségi és titkársági tagságából. tó! 1980-fg a budapesti párt- bizottság első titkára tisztét töltötte be, 1981. január l-tő! ipari miniszter volt 35 éve tagja a Ganz-MÁVAG „Fel- szabadulás” Szocialista Bri­gádjának. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 1966, a Politikai Bizott­ságnak 1980 óta tagja. 1967 óta országgyűlési képviselő Tagja a vasasszakszervezet központi vezetőségének­(MTI) Eofofezfídöff a KB-3itkárok tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) azok, akik a szocializmus és minden haladó erő ellen irá­nyuló „kereszteshadjárat” szervezőinek agresszív irány­vonalát támogatják. Komoly kárt okoznak nemzeti érde­keiknek, népeiket az ameri­kai hadiipari komplexum ön­ző terveinek való alárende­lésre kárhoztatják. Ennek eredményeként nem csupán a szocialista országokat fenye­gető veszély fokozódik, ha­nem az európai országokat, az összes népet, magát az Egyesült Államokat fenyegető veszély is. Növekszik a ter­monukleáris katasztrófa koc­kázata az egész emberiség számára. Áz új amerikai rakéták európai telepítése lényeges eltérést jelent az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia záróokmányától, megnehezíti a Helsinkiben kidolgozott irányvonal to­vábbvitelét. A tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy a Varsói Szer­ződés tagállamai által hozott válaszintézkedések szüksége­sek és kényszerűek. Kizáróla­gos céljuk a szocialista or­szágok biztonságának meg­óvása, a kialakult erőegyen­súly megőrzése, amely a je­lenlegi körülmények között a béke előfeltétele. Fokozva a nemzetközi fe­szültséget, az amerikai impe­rializmus a nyers erő politi­káját folytatja, beavatkozik a független államok belügyei- be- A tanácskozás résztvevői kifejezték a testvérpártok és a testvéri népek szolidaritá­sát a szocialista Kubával és_ Nicaraguával, a grenadai,' salvadori és más közép-ame­rikai népek igazságos harcá­val. Dél-Afrika népeinek sza­badságukért és függetlensé­gükért folytatott küzdelmé­vel. Elítélték Washington és Tel Aviv agresszív közel- keleti politikáját. Hangsú­lyozták azt a veszélyt, amit az ázsiai és a világbéke szá­mára az USA, Japán és Dél- Korea fokozódó katonai ké­szülődése jelent, amit más reakciós erők is támogatnak. A tanácskozás teljes támoga­tásáról biztosította Vietnam, Laosz és Kambodzsa erőfe­szítéseit a délkelet-ázsiai helyzet normalizálására, e térségnek a béke, a stabilitás A Magyar ENSZ Társaság idei munkája Blokád alatt Tripoli kikötője 'Az izraeli hadiflotta teljes tengeri blokád alá helyezte •az észak-libanoni Tripoli ki­kötőjét. A blokád célja annak megakadályozása, hogy a Pa- lesztiniai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságának elnöke és a mellet­te kitartó palesztin egységek az ENSZ lobogója alatt eltá­vozhassanak Tripoliból. A PFSZ a Biztonsági Tanács, Franciaország, Görögország és az Arab Liga segítségét kérte a tengeri blokád feloldá­sához. Amin Dzsemajel libanoni elnök és Safik el-Vazzan miniszterelnök pénteken Bej- rútban fogadta Donald Rumsfeld amerikai megbí­zottat. Dzsemajel elnök pénteken tárgyalássorozatot kezdett a parlamenti csoportok vezetői­vel, tagjaival a nemzeti egy­ségkormányról és a megbé­kélési tárgyalások következő szakaszáról. (MTI) Idei munkáját értékelte pénteki intéző bizottsági ülé­sén a Magyar ENSZ Tár­saság. Gömbös Ervin főtitkár bevezetőjében rámutatott: a Magyar ENSZ Társaság a ko­rábbinál feszültebb nemzet­közi légkörben teljesítette feladatait. A Magyar ENSZ Társaság, alkalmazkodva az új helyzet teremtette követel­ményekhez, még erőteljeseb­ben foglalt állást az emberi­séget érintő globális kérdé­sekben, s teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a tár­sadalom mind szélesebb ré­tegeivel ismertesse meg az ENSZ- és szakosított szerve­zeteinek céljait, a nemzetkö­zi együttműködést beárnyé­koló problémák megoldásáért tett erőfeszítéseit A főtitkár az 1983-as év legfontosabb rendezvényeként a WFUNA, az ENSZ-társasá- gok világszövetségének októ­beri, Genfben megrendezett 29. közgyűlését említette, hangsúlyozva, hogy bár szá­mos kérdésben eltérő vélemé­nyek kerültek felszínre, a partnerek együttműködési készsége továbbra Is töretlen maradt. Az eszmecserék végső következtetése az volt: az ENSZ az égyetlen létező glo­bális kormányközi szervezet, helyébe ma mást, jobbat ál­lítani nem lehet. Az ENSZ- ről sok szó esett a prágai béke-világtalálkozón is, foly­tatta Gömbös Ervin, emlé­keztetve rá, hogy a Magyar ENSZ Társaság képviselői a nagyszabású nemzetközi vi­lágtalálkozón is megragadták az alkalmat véleményük, né­zeteik kifejtésére. A MENSZT közreműködött a 68. eszpe­rantó világkongresszus elő­készítésében, eredményes megrendezésében is. Részt vett a béke- és barátsági hó­nap szervezésében, képviselői számos rendezvényen tartot­tak előadást. A főtitkár ezután az 1984. évi terveket ismertetve ki­emelte a WFUNA 9. európai regionális konferenciáját, amelyet Angliában rendeznek majd meg. A tanácskozás központi témája az lesz, mit tehetnek az ENSZ-társaságok Európa biztonságáért. Fontos cél az is, hogy erősödjön a kapcsolat a nyugat-európai ENSZ-társaságokkal. A ma­gyar testület bekancsolódik a népesedési világkonferencia előkészítésébe, ennek a ta­nácskozásnak Mexikó ad ott­hont 1985-ben. Nemzetközi szemináriumot is összehívnak — az eszperantó világszövet­séggel közösen, s megvitat­ják a leszerelés és a béke kérdéseinek összefüggéseit. és az együttműködés öveze­tévé változtatására. A testvérpártok képviselői rámutattak: változatlan elvi, politikai irányvonaluk, ame­lyet ez évben Prágában és Moszkvában a szocialista, or­szágok párt- és állami veze­tői megerősítettek. Megálla­podtak: további intézkedése­ket tesznek azért, hogy a vi­lágközvélemény különböző köreit tájékoztassák a Szov­jetunió és a több más szoci- • alista ország konkrét és nagy horderejű javaslatairól, ame­lyek az Európában levő nuk­leáris és egyéb fegyverzetek eltávolítását, illetve radikális csökkentését szolgálják az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján, s amelyek arra irányulnak, hogy vissza­fordítsák az események ve­szélyes menetét, biztosítsák a feszültség enyhülését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy nagyon jelentősek a Jurij Andropov szeptember 28-i és november 24-i nyilat­kozataiban előterjesztett ja­vaslatok, amelyek széles kör­ben kedvező fogadtatásra ta­láltak. A tanácskozáson megálla­pították: a szocialista orszá- •gok szilárd politikai akarat­tal és minden lehetőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy megakadályozzák biztonsá­guk aláásását, megvédjék a szocializmus érdekeit, töre­kedjenek az igazságos és tar­tós béke elérésére. Kifejezték arra irányuló készségüket, hogy hozzájá­rulnak a kapcsolatok kiszé­lesítéséhez és elmélyítéséhez minden olyan állammal, moz­galommal, szervezettel és reálisan gondolkodó politikus­sal, amelyek és akik sík- raszállnak az európai és nem­zetközi biztonság kérdései­nek konstruktív megoldásá­ért, a feszültség enyhítéséért, a katonai szembenállás szint­jének csökkentéséért, a bé­kés egymás mellett élés és az érdemi együttműködés megerősítéséért az államok közötti kapcsolatok gyakor­latában, függetlenül ezen or­szágok társadalmi berendez­kedésétől. E célokat szolgál­hatja az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó sokoldalú stockholmi konferencia. A tanácskozást tárgyszerű,’ elvtársi együttműködés, az egység és az internacionalista szolidaritás jellemezte. Övári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével pénteken este hazaérkezett Moszkvából az MSZMP küldöttsége- A dele­gáció, amelynek tagja volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a KB titkára, részt vett a szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai központi bizottságai nem­zetközi és ideológiai kérőé-’ sekkel foglalkozó titkárain?!? tanácskozásán. A küldöttség kíséretében voltak: Barahás János. Kőtai Géza és Radir,s Katalin, a KB osztályvezeiő- helyettesei. (MTI) ■ ■ Ünnepi tanácsülés Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról.) — Városunk szabadsága vérben és áldozatok árán szü­letett — mondotta. — Akik ezt átélték, személyes sorsuk gyötrelmeinek terhét is visel­ve, azok rakták le szebb és jobb életünk alapját. Akik azóta születtek, a béke és szabadság generációjaként ta­nulják meg becsülni a hősö­ket, az áldozatokat vállaló­kat. A tanács elnöke, dr. Vass Miklós, az ünnepi megemlé­kezés szavai után nyújtotta át a díszpolgári címet‘igazo­ló oklevelet dr. Esze Tamás irodalomtörténésznek. A Szekszárdon született és egy­kor Balassagyarmaton dolgo­zó 80 esztendős professzort azért választotta díszpolgárrá a városi tanács, mert párat­lan értékű kutatásokat vég­zett többek között Balassa^ gyarmat irodalomtörténeti múltjában. A Balassagyar­matéit emlékplakettet Red- mann Rókusné és Géczy Im­re kapták. Végezetül a városi tanács testületé személyi ügyekben döntött. Nyugdíjba vonulása miatt dr. Vass Miklós kérte tanácselnöki tisztéből való felmentését. A testület dr. Győri Sándort egyhangúlag megválasztotta a városi ta­nács elnökévé. A titkársági osztály vezetője dr. Tóth Já­nos lett. Esztendőkön át végzett ki­váló munkájáért dr. ’Vass Miklósnak a városi tanács a Balassagyarmatért emlékpla­kettet adományozta, majd Devcsics Miklós átnyújtotta a Kiváló dolgozó kitüntetést. 2 NÓGRÁD - 1983. december 10., szombat „Miért kellett megvárnunk azt, hogy vadaki lekicsinylő­én szóljon a magyarokról, miért csak ennek hatására riadtunk fel és mondjuk el a valóságot?” — tette fel a kérdést a napokban Milenko Beljanszki szerb publicista, a belgrádi Politika hasábjain. Az történt ugyanis, hogy egy szarajevói tudományos össze­jövetelen, amelyet az új ju­goszláv állam alapjait lefek­tető jugoszláv népfelszaba­dító antifasiszta tanács (AVNOJ) jajcei ülésének 40. évfordulója alkalmából ren­deztek meg, Szlobodan Neso- vics tekintélyes történész ki­jelentette: három partizán, Szabó Ida, Sóti Pál és Min- da Tibor neve alapján nem lehet arról beszélni, hogy a magyar nemzetiség is részt vett a jugoszlávai népfelsza­badító háborúban... A jugoszláv népek egyik legértékesebb vúAnányukként őrzik az éppen a fasiszták elleni hősi harcokban, Tito vezetésével megteremtett nemzeti-nemzetiségi testvé- riséget-egvséget. Nesovics meggondolatlan fejtegetése f?v érthetően riadóztatta a közvéleménvt. A jugoszláv harcosok szö­vetsége és a vajdasági har­cosok szövetsége nyomban nyilatkozatot adott ki, amely a történész véleményét „sú­lyos politikai kilengésnek, ot­romba hamisításnak, káros­Válasz egy történelemhamisítási kísérletre nak és rendkívül sértőnek” értékelte, s rámutatott: „Ez a fellépés durván megsértet­te nemcsak a magyar nem­zetiséget, a harcosok ezreit, az e nemzetiség soraiból ki­került, elesett hősök emlékét, s a jugoszláv munkásmozga­lom számos kiemelkedő sze­mélyiségét, hanem a jugo­szláv népfelszabadító háború összes volt harcosát, az or­szág minden nemzetének és nemzetiségének tagjait, mind­azokat is, akik szívükön vi­selik az egyenjogúság, a test­vériség-egység AVNOJ-i esz­méjének ügyét.” A jugoszláv sajtókommeu- tárok ezúttal ismét emlékez­tettek arra, hogy 1943 augusztusában, Szlavóniában megalakult a Petőfi Sándor magyar partizánzászlóalj, amelynek 320 harcosa közül a fasisztákkal vívott ütközetek­ben 40-en haltak hősi halált. Továbbá: 1944 novemberében Topolyáról elindult a Dráva menti hadszíntérre az ezer főt számláló Petőfi Sándor vajdasági brigád (parancs­noka Kiss Ferenc, politikai biztosa pedig Jontovics Ru­dolf volt), amely 1945. már­cius 6-a és 25-e között Bol­in ánnál véres csatát vívott a német erőkkel. A bevezetőben idézett Bel­janszki megírja, hogy a Pető­fi Sándor zászlóalj és brigád nem tudta befogadni a nép­felszabadító háborúba bekap­csolódó valamennyi magyart, s azok ezrével érkeztek kü-, lönböző alakulatokhoz. Zom- bor felszabadulása után pél­dául a városban, KosztaNagy tábornok parancsára szintén létrehoztak egy önkéntes egy­séget, amely szintén Petőfi Sándor nevét viselte, s rö­vid politikai és katonai ki­képzés után 10 000 katonát küldött ki a frontra. Szabó Ida, aki jelenleg a jugoszláv föderáció tanácsá­nak tagja a zágrábi Vjesnik- ben megjelent nyilatkozatá­ban kiemelte, hogy a Jugo­szláv Kofhmunista Pártban a Jugoszlávia elleni fasiszta támadás előtt a vajdasági párttagság 30 százalékát a magyar nemzetiségűek al­kották. Emlékeztetett arra, hogy 1941-ben, Belgrádban a fasiszták az elsők között akasztották fel Polgár And­rást, aki megalapítása óta a JKP tagja volt. Pap Pált, a JKP vezetőségi tagját 1941- ben Horvátországban fogták el és végezték ki a megszál­lók. Samu Mihályt, aki 1926- ban lépett be a JKP-be, a fasiszták tűzharcban lőtték agyon. Kizur István, a JKP szabadkai szervezetének egyik megszervezője, 1941-ben a jagodinai pártbizottság tit­káraként tevékenykedett, s 1942-ben Maglajnál halt hő­si halált. Szervo Mihályt, aki kommunista meggyőződésé­ért egy évtizedet töltött a ki­rályi Jugoszlávia börtönei­ben, 1941-ben meggyilkolták a fasiszták, s a sort még hosszan folytatni lehetne... Jontovics Rudolf, aki most a jugoszláv néphadsereg ve­zérőrnagya, az eset tanulsá­gait így összegezte: „A házi­béke jegyében megtehettük volna, hogy nem reagálunk nyilvánosan Nesovics kije­lentésére. A hamis szolidari­tás azonban senkinek sem használt volna. Reagálnunk kellett halott és élő elvtár­saink miatt, s azért, hogy a fiatal nemzedék is megtudja az igazságot.” . A történelemhamisítási kí­sérlet egyértelmű választ ka­pott. Márkás Gyula \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents