Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
D-TÉL Fesztivál a havon __ _ •• * Pslunkaversesti// hi r deliek — Incidens a TUZEPtelepen — Eg ész ságiig ifi jubileum — Alkalmi csőtörések r A nagy sikerű NŐGRÁD- nyár ’í!3 rendezvénysorozata arra bátorította fel szerény kollektívánkat, hogy megrendezzük téli fesztiválunkat. Ebből az alkalomból a Magyar Rádió megszakította adását, a Madrid fölött haladó repülőgépek egyperces megállással tisztelegtek a rendkívüli esemény előtt. Több nagyüzem NÓGRÁD-tél ’83 címmel kötvényt bocsátott ki új nyomda építésére, az Állami' Biztosító pedig előnyös feltételekkel kínált szerződést a lap tollforgatóinak. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa a „NŐGRÁD” Szocialista Brigád kezdeményezésére munkaversenyt hirdetett, amelynek célkitűzései között főként a papírral való takarékosság, a nyomdafestékszag ' hatékony fel- használása, a nemzetközi újságverseny határainkon belülre gyűrűző hatásainak ellensúlyozása állt. A Volán 2. számú Vállalata ajánlkozott helyijáratainak fűtésére, ellenőrei pedig használt menetjegyeket osztogattak. A szerencsés utasok sorsolást követő jutalma ötven forint helyszíni bírság volt. A megyei művelődési központ ez alkalomból néhány órára kinyitotta kapuit a művelődésre' vágyók előtt is, akik a Vízkereszt, vagy amit akartok előadás alatt leginkább játékot akartak vásárolni. A Hazafias Népfront „Bánk bánja” címmel nagy szabású nemzetiségi folklórbemutatót szervezett a víziszínpadon, miközben festői magasságban hőlégballonok durrogtak. A Salgótarjáni városi Tanács a fesztivál napján ötvenszázalékos engedményt nyújtott családi ház építésére alkalmas telkeinek árából, a helyi TÜZÉP-en pedig UNI- FORM-téglákat és fa nyílásl — Húzzátok csak, fiúk! Ha tudnátok, merre tartunk? Csesztvei csodagifii »nőies A két ököl nagyságú, kívül zöld, Oömbülyű és bordázott valamit a c sesztvei kúria parkjában leltem, miközben szerda és így múzeumi szünnap lévén, a bokrok alján keresgéltem az új gondnokot. Ebből a hogyishívjákból kettőt is találtam rövid bóklászás után. Miután így megcsapott a történelem. lelielete (tan csak nem maga Madách ültette azokat a fákat, amelyekről ily’ paradicsomi csoda-micsoda potyog?!) onnantól mindenüvé magammal cipeltem a gyümölcsökéi. Mint két jéggolyó, olyan hideget sütöttek kesztyűn át is a tenyerembe. \ — Tessék mondani, miféle ez itten a kezemben? — kérdeztem a horhos emelkedőjén baktató lovas kocsi idős helybéli haj- tóját. Megállt az öreg komótosan. Nem lehet elkapkodni a választ. — Ez, kérem alásan, kókusz. Itt terem a parkban azokon fi nagy fákon. — Szóval kókusz. Mentem tovább, mint a mesében. A régi cselédház udvarán havat söpörgetett egy százesztendős néniké. Mondom neki és mutatom is: — Miféle micsoda ez? — Ez édes fiam, vadnarancs. Itt terem egyedül a világon, de szerencséd, hogy tőlem kérdezted meg és nem az ángyomtól. — Miért, tessék mondani? — Mert ő nem tudja. Na, így lassan mentem aztán tovább a gyümölccsel, ami leginkább az inka ötvösremekekhez lenne hasonlítható, ha tudnám azt. milyenek az inka ötvösremekek. De ennél többet nem sikerült kikutatnom, közben konyákig lefagyott a karom. Itthon aztán a gyerek megpróbálta „beazonosítani” valamiféle növényhatározó könyvben a csesztvei cso- dagyümölcsöt. A kókusz egyetlen esetben jöhet szóba — amennyiben a gyümölcs az ember kókuszára esik. Akkor jó nagyot néz, és lilában látja a híres parkot. A gyerek levelet írt az Akadémiának. ahonnan kiszállt egy népes delegáció parafasisakban, tekintettel a gyümölcs déli jellegére. Megállapították, hogy semmi esetre sem kókusz, mert a kókusznak szakálla is van, a csesztveinek meg nincs. Ennél tovább ők sem jutottak. Lapzártakor egy „Közért” bizottság vizsgálja a gyümölcsöt. Kipróbálták úgy is, hogy kubai narancs közé keverték, de a vevők nem ugrottak be neki. Meg- szagoltatták egy kutyával, az ebet azóta nem látták a közelben. Kocsit küldtek a legöregebb Csemege-dolgozóért Máriáshuncutra, aki rögvest megérkezése után kijelentette a gyümölcsöt szemrevételezve. hogy ez bizony vad- narancs és csők annyiban különbözik a vad na- ra ncsvásárlók- tól,. hogy nem töri össze a pultokat. (1. pataki) zárókat hajigáltak az anyagbőség ellen tiltakozó építtetők után. A Nógrádi Szénbányák Vállalat „Szenet szénért” címmel rendezett nagy sikerű csereakciót, s a használtért újjal fizetett. Az esemény megmozgatta a lákosság valamennyi rétegét. A fiatalok üres üvegeket gyűjtögettek tiltakozásul a régóta beígért szeszmentes szórakozóhely megnyitása ellen. A megyei vendéglátó- vállalat pincérei e napon kizárólag kevesebbet számoltak és műszakonként egyszer kiürítették a tele hamutartókat. Az orvosok dörgedelmes szavakkal utasították vissza a hálapénzt és ropogós bankókat csúsztattak kezeltjeik pizsamájának zsebébe. E fesztivál keretében köszöntötték I). Árpádot, aki ritka jubileumhoz érkezett: huszonötödik alkalommal műtötték vakbélre. A megyeszékhely utcáira kivonultak a lakók, a „Sepertem eleget, seperjen már más is...” nóta közben tisztogatták a havas járdát és társadalmi munkában jégvirágokat ültettek az újonnan átadott salgótarjáni szociális otthon ablakaira. A . veszélyeztetett szülőket gyermekeik gyámhatósági gondnokság alá helyezték. Számtalan program zajlott még az aluljáró deszkafalai mögött, a Móricz Zsigmond úti vasúti átjáró lezárt sorompói között. Az ingatlan- kezelő vállalat alkalmi csőtörésekkel kedveskedett a közönségnek, a kéményseprők pedig puszikat osztogattak. A szerkesztőségben úgy ítélik meg: a NÓGRÁD-nyár ’83 elérte sikerét, s legközelebb sem rendezzük meg! (M. Sz. ©y.) i&tjqof ossvfijoj. Az idei téli divat. Felül műszálas póló, alul düftinnaó- rág, még lejjebb félmagas sarkú cipő. A kutya combközépig ér és tetőtől talpig bundát visel. Ezért liheg. „ ... Nosztalgiakörkérdés Mi maradt meg a NOGRAD- ny árból? Némi nosztalgiával gondolunk vissza a kánikulára, amikor tízezrektől volt hangos a Kohász-stadion a NÓG- RAD-nyár ’83 nagyszabású programján. A rendezőktől azt kérdeztük a fesztivál kapcsán: mi maradt meg emlékezetükben? Gecse István, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Nekünk nem az emlékezetünkben, hanem a raktárunkban maradt meg 2879 pár virsli, amit szilveszterre szeretnénk értékesíteni. Kálovits Géza, az IBUSZ Nógrád megyei igazgatója: — Két szegedi turistacsoport jelezte érkezését fesztiválunkra. Azóta is várjuk őket! Balta Árpád, az MHSZ megyei szervezetének titkárhelyettese: — Bizonyára emlékeznek még a csodálatos hőlégballon-bemutatóra. Most káptuk meg a gázszámlát. Az is csodálatos Molnár Katalin, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára: — A politikai kaszinó akkora sikert hozott, hogy ajánlatot kaptunk - Monte- Carlóból is. Szőke István, az STC ügyvezető elnöke: — Soha nem ültem ilyen nyugodtan „kabaré” alatt a stadionunkban. Gotyár Gyula, a NÓGRÁD főszerkesztője: — Hosszú, forró nyár volt! Dombi András, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója; — Soha ilyen sikert nem értünk még el az alkoholizmus elleni harcban. Bobál Gyula, a Magyar Újságírók megyei szervezetének titkára: — Hogy mi maradt meg? Leszámítva néhány ezer belépőjegyet, az optimizmus: lesz még nyár Salgótarjánban! (Folyt. köv. jövő sattvesaíerf számunkban^ Kié a jégpálya? A minap az alábbi információ nem jelent meg a NÓGRÁD sportoldalán: MÜLÁBAK A MÜJÉGEN t55 szakosztályt alakítottak a megyei kórház és a balas- sa—tarjáni mozgássérültele intézetének konyhai nődolgozói. Páratlan kezdeményezésük eredményeként tovább nő a nősportolók választási lehetősége a téli időszakban. Kezdetben az ehetetlensége miatt kiöntött és megfagyott levesen gyakorolták (a hokit, sör- és borkorcsolyákkal, fakanállal és száraz núdlival, újabban mankókkal és falábakkal kísérleteznek. Már tárgyalnak a városi műjégpálya igénybe vételéről is, rendszeres edzések és mérkőzések céljából. ELSŐ REKLAMÁCIÓ Szagszervezeti bizottságunk mindent megtesz dolgozóink egészségének védelme, egészséges testmozgásuk edzettsége érdekének biztosítása következtében. Ennek céljából biztosítottuk a hulladék leves eredményes felhasználásának energiatakarékos biztosítását tömegsport céljából. TerméJ szetesen kizárólag munkaidőn kívül. A városi műjégpályára azonban nem engedik be új szagosztályunk tagjait, mert azt egyesületi használatra adták bérbe. Kérjük sürgős in.-* íézkedésíiket! Kórház Tömegsport SC EGY OLVASÖLEVEL l 1 Nyár óta is Lelki segélyszolgálat — Maga az ügyeletes riporter? Na hát akkor ezt hallgassa meg... Már hússzor is szóltunk nekik, de... És volt pofájuk azt válaszolni, hogy... Én már teljesen ki vagyok borulva... Hát mit képzelnek ők!... És most gondolja el, hogy szegény anyám!_. De ha maguk sem, akkor én lehozom ide a tévét is!... Azt hittem, belemászok a képébe... Megígért mindent, de azóta se... Hát képzelje már bele magát a helyzetembe... Az öcsém három levelet irt nekik, megvannak a feladóvevények... Tudom, hogy érti, de hallgassa már meg még ezt is... Nem kell, hogy megírják, csak szóljanak rájuk... Jöjjenek ide ki, és győződjenek meg róla... A járdát bezzeg csak az ő házáig építették... A nevemet nem kell beleírni, mert én nem akarok haragosokat, de... Küldjenek ki egy fotóst is, mert fényképen tehet jól bemutatni, hogy már csak lóg az egész..,. De a szakramentumáí, hát meddig fog ez még tartani?... Csak ezt az egyet még hadd mondjam eL.. Maga mit tenne az én helyemben?... írja azt alá, hogy „a megye lakói nevében”. .. Egész éjjel bugyogott fölfelé, és reggelre már bokáig ért a... Maguk azért ülnek ott bent, hogy... Mondja csak még egyszer a nevét!... Még annyi becsület sem volt benne, hogy visszahívjon... Tudok én szólni a maguk főnökének is!... Magának nem tűnt fél, hogy száQ a pernye az egész városban?... Ki írta a mai lapba azt, hogy... És képes volt ezért annyi pénzt elkérni"!... Kiszakadt, és minden kiborult belőle a földre. „ Egy igazi nagy, hízott patkány szaladgált a polcok alatt... Honnan vették maguk azt, hogy... De értse már meg, hogy én az aiyaúristenhez is elmegyek... Valakinek el kell mondanom, ha nem tud segíteni akkor is, mert... Nézze, én felírtam a maga nevét, és ha nem.— A sendőrséget is hívjam ki, vagy elég, ha maguknak szólok?... Tudom én hogy mindenkinek megvan a maga baja, de... Intézkedjen, érti, intézkedjen!.. — Apa, miért vásár-«tílSftMi ■SttegesüL.; Ja, te vagy az ügyeA konyhán dolgozók száré! dékosan elrontják a levest meg a nokedlit, hogy jégho- kizhassanak! Disznóság! Nekünk betegeknek megtiltják a szeszes i talt, hogy nekik megmaradjanak a korcsolyák is! Ezentúl majd a mankókat és a műlábakat is direkt elrontják, hogy legyen ütőjük? Mi meg akkor hogyan állunk meg a maradék lábunkon? A betegek MÁSODIK REKLAMÁCIÓ Intézetünkben hosszú idő óta nem szolgáltunk föl levest, mert a gondozottaink vagy magukat öntenék le vele, vagy minket. Ha az így megtakarított menny Légből sör- és borkoQSolyapálya lett, arról mi nem tehetünk. De most már legalább tudtuk, mire használják a korú 'zban a gazdátlanná vált mülába- kat. ■ Mozgássérültek intézete CIKKÜNK NYOMÁN A városi TSF illetékesét felhatalmazták az alábbiak közlésére: a női hokizókat már csak azért sem engedhetjük a helyi műjégpályára, mert az még nem épült meg. így egyesületi használatra sem adhattuk ki. VTSF I A SZERK. MÉGJ. 1 Még szerencse, hogy aZ inkriminált cikk, amelyre a hozzászólások érkeztek, nem jelent még a NÓGRÁD sport- oidwisín. _____ — I*' — l
