Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
I@z@s közlemény Kádár János és Erich Honccker tárgyalásairól Energiatakarékosság az építő- és építőanyag-iparban Kádár János és Erich Ho- necker találkozójának befejeztével, szerda este az alábbi közös közleményt adták ki a tanácskozásokról: „Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására 1983. november 30-án hivatalos baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések során Kádár János és Erich Honeoker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az NSZEP X. kongresszusa határozatainak végreha j tásáról. Különös figyelmet fordítottak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követelményeiből mindkét párt számára adódnak. M egeié gedés s el á 11 ap í t ották meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt es a Német Szocialista Egységpárt. a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri .kapcsolatok az élet minden területén jól fejlődnek. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros együttműködés elmélyítésének — az 1977- hen megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján — nagy jelentősége van. Szolgálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szocialista közösség egységének és együttműködésének erősítéséhez. Megállapították,' hogy fiz áruforgalom, valamint a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben elért eredmények növelik mindkét ország népgazdaságának teljesítőképességét. Széles körű a kapcsolat a kultúra, a tudomány, valamint az oktazötti közvetlen érintkezések ugyancsak hozzájárulnak a két nép barátságának elmélyítéséhez,- a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok kölcsönös megismeréséhez. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 37. ülésszakának határozataival összhangban hangsúlyozták, hogy az MNK és az NDK érdekelt és továbbra is aktív szerepet vállal a szocialista gazdasági integráció folyamatának előbbre vitelében. MÁSNAPRA ISMÉT hízott pár centit a hó, mert egész éjjel „esett”. Vízszintesen, mert a terasz kőpárkánya mögött hóbuckák púposodnak, mintha valami csintalan hómunkás hányta volna föl a szálló mind a tizennégy emeletére. Az étterem asztalán akkora kancsó jeges víz a reggelihez, hogy kis híján jéggé dermedünk a látványtól. Alul kétujjnyi víz, fölötte né- hányszáz harang alakú jégkocka. Autóbuszos városnézés, szabad idő a program. Cseppnyi ízelítő a világvárosi hangulatból. Trolibuszozás négy kopekért, taxizás kilométerenként ötért. A trolibusz felső vezetéke nem szakad le (csuda tudja miből van?), a taxisok nem fogadnak el borravalót, de el sem tévednek. A sűrű „hómenésből” a GUM-ba menekülünk, ahol rögvest kilel minket a hideg, mert kétoldalt több százan fagylaltöt nyalnak. Egy óra múlva mi is ugyanezt tesszük. Szombat délután lévén, feltehetően egész Moszkva ebben az áruházban vásárol. Gondoljuk mi, mert mire - a Gyetszkij Mirhez érünk, Moszkva már megelőzött minket. Most úgy érzi magát az ember, mintha karácsony előtt két nappal a Corvinban akarna vásárolni. Teszünk egy kört a szovjet emberekkel — mi mást tehetnénk, lábunk' sem éri a földet — Kádár János és Erich Ho- necker aggodalommal állapították meg, hogy a szélsőséges imperialista körök kon- írontációs politikájának következtében a nemzetközi helyzet súlyos feszültségekkel terhes. Különösen veszélyesnek ítélték azt a törekvést, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával az USA, illetve a NATO katonai fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval, illetve a szocialista országokkal szemben. Az új amerikai közép-hatótáVolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése jelentősen veszélyezteti földrészünk békéjét és biztonságát, terheli a szocialista és a tőkésországok közötti kapcsolatokat, akadályozza a fegyverzetek korlátozása és a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseket. A tárgyaló felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok megváltozott feltételei között sincs ésszerű alternatívája a békés egymás mellett élés politikájának, és hangsúlyozták: mindent megtesznek azért, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét. A két párt képviselői méltatták a Szovjetunió következetes békepolitikáját, konkrét és konstruktív kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek további felhalmozódását. Elítélték az Egyesült Államok magatartását, amellyel megakadályozta, hogy megegyezés születhessen a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. Rámutattak arra a felelősségre, amelyet az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország kormányai az amerikai fegyverek országukba való befogadásával vállalnak magukra. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai összehangolt fellépésének jelentőségét a nemzetközi küzdőtéren. kult együttműködés fejlesztésének fontosságát. Rámutattak arra is, hogy Magyarország és az NDK az államközi kapcsolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepolitikájának és azoknak a közös törekvéseknek a megvalósításához, amelyek a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé 1983. januári, prágai nyilatkozatában és a szociaazután elégedetten szusszanunk egyet, miután újfent a szabadban találjuk magunkat. * Délután Gorkiba utazunk — alig negyven kilométer — ahol Lenin utolsó éveit töltötte. Mi még jól járunk, a másik COOPTOURIST csoport autóbuszát vasárnap a hóvihar és a járhatatlan utak miatt Moszkva szélétől visz- szafordították... Este diszkó a Szevasztopol 4-ben. Jó zeneszámok és egy jó módszer a vodka nyaka- lásának megelőzésére (vendéglátósok figyelem!). Háromujjnyi vodka, háromujjnyi Fanta — ez olyan, mint nálunk a narancslé — és háromujjnyi jég. Aki ezt egy hajtásra megissza, annak utána j égoldóval kell kinyitni a száját, de legalábbis torokgyulladást kap. így szépen szopogatjuk a koktélt és amitől úgy csilingelnek a jégkockák, mintha egy trojka közlekedne a pohárban... Azután össznépi tánc, hazaiakkal, NDK-sokkal, bolgárokkal. Csak néhány mongol szemléli gyanakodva ezt az internacionalista kavargást, de sokáig ők sem bírják. Fél tizenkettőkor már kurjantanak is egyet-egyet. Cseng a fülünk a több száz wattól, lista országok párt- és állami vezetőinek 1983. júniusi moszkvai nyilatkozatában megfogalmazódtak. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, védelmi képességének további erősítése, valamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti katonai erőegyensúly fenntartása a világbéke megőrzésének alapvető feltétele. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozták azoknak a javaslatoknak az időszerűségét, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a haderők és fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében. Különösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-államok konstruktívan reagáljanak a szocialista közösség országainak békekezdeményezéseire, mindenekelőtt arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Ez a lépés hozzájárulna a feszült nemzetközi légkör enyhüléséhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kapcsolatok veszélyes tendenciáinak leküzdésére, az erőegyensúlynak a fegyverzetek alacsonyabb szintjén történő kialakítására, valamennyi vitás kérdés tárgyalásos rendezésére. Megerősítették szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek a függetlenségük megszilárdításáért, a neokolonializtnus és a fajüldözés ellen víyott harcával. Elítélték az impcfláiísta törekvéseket a Közel, és Közép- Keleten, a Libanon belügyei- be való beavatkozás további kiszélesítését, síkraszálltak a térség problémáinak igazságos politikai rendezéséért. Követelték a Grenada elleni agresszió és a Nicaragua elleni katonai fenyegetés azonnali megszüntetését. Kádár János és Erich Ho- necker találkozója a hagyományos barátság légkörében, a kölcsönös megbecsülés és megértés jegyében zajlott le (MTI) amikor kifelé szállingózunk a bárból. A közelben két rendőr sétál el, mellükön keresztben ismerős formájú URH- készülék. „Magyar?” — kérdezzük oroszul. „Persze, hogy az, méghozzá remekül működik”. Erre csak azért nem öleljük meg őket, mert az egyenruhások a világ egyik táján sem szeretik az ilyen érzelmi kitöréseket. De legalább mosolygva néznek utánunk... * Hogy rohan a?, idő! Már a harmadik nap Moszkvában. Séta a Kremlben az ódon falak között. Arhangelszkij-szé- kesegyház, Uszpenszkij, Nagy Iván-harangtorony, azután az újabbkori Arzenál, az egykori Szenátus, majd a Kongresszusi Palota vakítóan fehér uráli márványból és üveg, bői emelt légies épülete. Délelőtt még a Puskin Múzeum. Előtte több száz méteres sorban moszkvaiak dacolnak a hóval és hideggel. COOPTOURIST csoportunk külön „művészbejárón” jut a csodálatos épületbe, ahol a világ legnagyobb művészeinek alkotásaiban gyönyörködhetünk. Sajnos, csak röpke óráig. Alig valamivel több jut délután a népgazdasági kiállításra, s ez még akkor Á7, ÉVM építő- és építőanyag-ipari vállalatainak előzetes jelzése szerint az idén előirányzott 3.5 helyett 5 százalékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így várhatóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok különösen nagy gondot fordítottak a télen végzett munkák ésszerű energiafelhasználására. Ügy ütemezték a munkát, hogy télen már lehetőleg a létesítmények végleges kazánjaival és ne gyenge hatásfokú ideiglenes berendezésekkel szolgáltassanak — Sejtem, mire gondol, de ki kell ábrándítanom. Nekem nem voltak olyan „jeles” elszedéseim, mint boldogult kollégámnak, aki még a „pöttyös nyakkendős időkben” vörös drapéria helyett vörös marharépával terítette le az ünneplő közönség elnökségének asztalát. Szerencsére, velem nem történt meg ilyesmi, mert emlékszem, őt elég jól meghurcolták miatta, — Eszerint sohasem hibázott? — Én ezt nem mondom. De igyekeztem mindig a tőlem telhető legjobban, legfigyelmesebben dolgozni. Nem dicsekvésképpen, de erre bizonyság, hogy öntő voltam, amikor tartott az MSiZMP X. kongresszusa, s a vállalat vezetői engem kértek fel a róla szóló anyagok kiszedésére. Elhiszi, nagy megtiszteltetésnek vettem, talán felért egy kitüntetéssel. Igaz, ez utóbbit nemigen osztogatták nekem. A huszonhét év alatt, amelyet ebben a nyomdában töltöttem, talán egyszer voltam Kiváló dolgozó. Tudja, sohasem szerettem szem előtt, a középpontban lenni, én mindig csak dolgoztam. De ennek további firtatása talán egy sort sem ér meg. — Hogyan lett nyomdász? — Hát a történet szinte mesebéli: teljesen véletlenül. Ha még egy kicsit visszapörgetjük az idő kerekét, akkor megérti. Apám határőr volt, sokáig hivatásos katona, anyám meg a mostani Szlovákia teis kevés, ha a kedves Natasa külön engedélyt is szerez, hogy autóbusszal járhassuk be végeláthatatlan területét. Az esti búcsúvacsora után a Moszkvai Balett műsora a Kreml Kongresszusi Palotájában. A hatezer személyes színházban látcső nélkül legfeljebb a sasok látnak valamit a színpadon zajló eseményekből. Nem tudom, hányadszor harmincegyedik sorban ülünk, de szabadszemmel a táncosok akkorák, mintha száz méterről nézi az ember a minivizor képernyőjét... Most, amikor a 3398-as számú ruhatári bilétádat nézegeted, ismét érzed, hogy nem otthon vagy. Nem otthon vagy, mert mozgólépcső visz a legfelső szintre egyenesen a vörös kaviáros szendvicsekig — ami mellesleg fillérekbe kerül — a legendás szovjet pezsgőig, az elmaradhatatlan morozsennojeig, a fagylaltig. k Még egy röpke séta, egy csipetnyi metró, amelyen egyébként minden harmadik ember könyvet és minden második újságot olvas. Utána ott állsz megmaradt öt- kopekeseiddel a végállomáson & egészen komolyan arra gondolsz, hogy még visz. meleget a szakipari és szerelési munkákhoz. Jobban ügyeltek az épület nyílásának lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedésekkel csökkentették az emelő- és. szállítógépek üresjáratait.' Az építőanyagipar 2—3 százalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beruházással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek több gyárában mintegy 50 millió forintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölését aurületén levő Hajnácskő szülötte, aki itt szolgált Salgótarjánban. S mint ahogy az már lenni szokott, megismerkedtek, házasságot kötöttek. Én a budapesti Honvéd Kórházban láttam meg a napvilágot, de én sohasem vallottam magamat pestinek. Tarjáni vagyok én kérem, testestől- lelkesíói. Nos, aztán született még két fiú- és egy leánytestvérem, elég szép nagy család lettünk. Éppen ezért is, amikor elvégeztem a hat elemit, munkába kellett áilnorn. Vagy két esztendeig dolgoztam kőművesek mellett, enyém volt minden trógermunka. Vézna kis gyerek voltam, nemigen bírtam a nagy strapát. Egyszer aztán, amikor eléggé leverten ballagtam hazafelé, megláttam a SzLádik nyomda falán a plakátot: nyomdászinast felveszünk. Másnap már bent voltam a betűk között, pedig addigi életem során mindig műszerész szerettem volna lenni. Hát, emígyen történt. — Nem bánta meg a „cserét”? — Áldom azt a pillanatot, amikor a nyomda küszöbét először átléptem! Ugye érti. Egyébként 1946. december elsejével lettem inas. Nyugdíjazásomig, ami egészségügyi okok miatt történt, erősen megromlott a látásom, s még most is érrendszeri betegségben szenvedek, ötvenkét éves •létemre, egészen pontosan harminchét évet. és háromszázöt napot töltöttem el „be- tűszagú falak” között. — Sok mindenen keresztül mehetett. _i szafordulsz. De azt is tudod, hiába, egyszer minden véget ér. Az ötkopekeseket jól eldugod. Emléknek. Közben kicsit bolondnak tartod magad, hogy azzal őrződ otthon, esetleg évekig, hogy ezzel nem metróztál Moszkvában... A szállodában azon elmélkedsz, hogy most csomagoltál ki és máris pakolhatsz vissza. Legalább még egy napot tölt- hetnél itt! Föltehetően a társaid is így vannak, mert a szokottnál csöndesebbek, ami általában nem jellemző a fiatal COOPTOURIST-os kompániára. Egy darabon a legendás volokalamszki országúton haladunk a reptér felé, karnyújtásnyira a havas nyírfa- és fenyőerdőktől. Mintha egy Oscar-díjas film utolsó kockái peregnének szemed előtt a ragyogó napfényben. „BUDAPESTEN IS SZÉP idő van”, zökkent ki gondolataidból a MALÉV-gép egyik pilótájának hangja. Aztán tízezer méterről a hófödte orosz síkság fölött némi tétovázás Után kinyitod a kezedbe adott Hétfői Híreket és az első cím, ami szemedbe öt- lik: Moszkvába beköszöntött a tói. Húszcentis hó fedi a szovjet fővárost Csak bólintasz rá. Konyecs- no... Természetesen. Hisz’ onnan jössz. tomatizálta, s ezzel megszüntette az energiaveszteséget. A salgótarjáni üveggyárban a füstgáz melegét hasznosították melegvíz-szolgáltatásra* fűtésre. E korszerű műszaki megoldás átvétele iránt már több KGST-ország is érdeklődik. Az építőanyag-ipari üzemeli az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tér-i tek át. így Vácon ez év ja-' nuárja óta a Dunai Cementes Mészmű klinkerégető for- gókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fűtik, s ezzel évente 60—70 ezer tonna olajat pótolnak. — Tudja, akkoriban az inasnak mindenesnek kellett lenni: szedőnek, berakónak, gépmosónak, kifutónak, nem úgy, mint most. De meg is lehetett tanulni a szakma minden csínját-bínját. No, meg olyan kitűnő mestereim voltak, mint szegény Fekete Lajos bácsi, a főnök, aztán Schriffel József, aki nagyon sokáig volt tördelő. Negyvenkilencben szabadultam fel,' mint segéd. Akkor aztán azt mondta a Fekete: „Szedd a sátorfád, fiam, menj tanulni, ismerkedni máshová!” Létezett akkor eg'y Észak-magyar-; országi Nyomdaipari Egyesülés, így először Miskolcon-,' majd később az ózdi nyom-' dában dolgoztam, ötvenegyben aztán bevonultam katonának. Sopronba kerültem, a határőrséghez. Igaz, a határt csak egyszer-kétszer láttam; messziről, közelében nem jár-! tam az aknamezőnek, merti mikor megtudták, mi a fog-1 lalkozáso-m, azonnal felvezéJ nyeltek Pestre a Manarézába, az országos parancsnoksági ra. A szolgálati idő leteltével is bent maradtam még, jó! pénzt kerestem, de ötvenötbe« aztán leszereltem. Dolgoztam az Athenaeumban, majd aa Egyetemi Nyomdában. — Mikor tért vissza Salgó-* tarjámba? — Ötvenhétben. Szabadság gon voltam itthon, sétáltam1 az utcán, amikor megszólítottak, s kértek, jöjjek haza; mert „indul” a Nógrádi Népújság, heti két alkalommal jelenik meg. Egy másodpercig sem haboztam. Először kézi- szedő voltam, aztán gépszedő, közben a lap már heti hat alkalommal látott napvilágot. Hetvenegyig állandó délutá- nos voltam, utána tíz évig meg, mint lapöntő, állandó éjszakás. Lehet, ezt bánja a szemem. De nem kesergek, mert ennél szebb szakma a világon sincs. — Meg nem mondom, de ennél, nagyobb szerelmet én el sem tudok képzelni. A nyomdászat a kézzel fogható szépség. Bár a mi nevünk soha nem szerepel a lapokban, mi vagyunk, ugye, a névtelen tábor katonái, az ismeretlen háttér, de tudja, milyen öröm az, amikor egy-egy jól sikerült lapot végiggusztálhat aa ember a standokon. — Család? — Kétszer nősültem, de az első házasságomra fölösleges a szót pazarolni. Második feleségem — idestova negyed- százada élünk boldogan —, ugyancsak itt dolgozik a nyomdában. Berakónő, a fiam meg — gépmester. Hát nem csodálatos? — Egy éve nyugdíjas, s most újra itt látom a gépek között. — Be-bejárok dolgozni.’ Tudja, nem lehet innen elszakadni. Ez már az é>n életem, mindvégig. — Szóval, bandukolt egyszer az utcán egy kamasz, aki műszerész szeretett volna lenni. .. és látott egy plakátot. — Igen. így kezdődött. Pálfi Lászlóval, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni laprészlegének „mindenesével” beszélgetett: Karácsony György (Vége) Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1983. december 1., csütörtök 3 tás és az egészségügy - terű— és kiemelték a szocialista kö- letén is. Az állampolgárok kö- zösség többi államával kiala.................................................ni................................................min..................................................................................................................................................................................................mi....... N OVEMBERI MOSZKVA (III.) Pillanatképek kétezer kilométerről MUNKÁSARCOK A névtelen tábor katonája — Tudna egy jó sztorit mondani ?
