Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

I@z@s közlemény Kádár János és Erich Honccker tárgyalásairól Energiatakarékosság az építő- és építőanyag-iparban Kádár János és Erich Ho- necker találkozójának befe­jeztével, szerda este az alábbi közös közleményt adták ki a tanácskozásokról: „Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárá­nak, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására 1983. november 30-án hivatalos ba­ráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések során Ká­dár János és Erich Honeoker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az NSZEP X. kongresszusa ha­tározatainak végreha j tásáról. Különös figyelmet fordítottak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követelményeiből mindkét párt számára adód­nak. M egeié gedés s el á 11 ap í t ották meg, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt es a Német Szocialista Egységpárt. a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság közötti testvéri .kapcsola­tok az élet minden területén jól fejlődnek. Hangsúlyoz­ták, hogy a két ország kö­zötti szoros együttműködés elmélyítésének — az 1977- hen megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvei alap­ján — nagy jelentősége van. Szolgálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szo­cialista közösség egységének és együttműködésének erősí­téséhez. Megállapították,' hogy fiz áruforgalom, valamint a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésben el­ért eredmények növelik mind­két ország népgazdaságának teljesítőképességét. Széles kö­rű a kapcsolat a kultúra, a tudomány, valamint az okta­zötti közvetlen érintkezések ugyancsak hozzájárulnak a két nép barátságának elmé­lyítéséhez,- a szocializmus épí­tésében szerzett tapasztalatok kölcsönös megismeréséhez. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa 37. ülésszaká­nak határozataival összhang­ban hangsúlyozták, hogy az MNK és az NDK érdekelt és továbbra is aktív szerepet vállal a szocialista gazdasági integráció folyamatának előbbre vitelében. MÁSNAPRA ISMÉT hízott pár centit a hó, mert egész éjjel „esett”. Vízszintesen, mert a terasz kőpárkánya mö­gött hóbuckák púposodnak, mintha valami csintalan hó­munkás hányta volna föl a szálló mind a tizennégy eme­letére. Az étterem asztalán akko­ra kancsó jeges víz a reg­gelihez, hogy kis híján jég­gé dermedünk a látványtól. Alul kétujjnyi víz, fölötte né- hányszáz harang alakú jég­kocka. Autóbuszos városnézés, sza­bad idő a program. Cseppnyi ízelítő a világvárosi hangu­latból. Trolibuszozás négy ko­pekért, taxizás kilométeren­ként ötért. A trolibusz fel­ső vezetéke nem szakad le (csuda tudja miből van?), a taxisok nem fogadnak el bor­ravalót, de el sem tévednek. A sűrű „hómenésből” a GUM-ba menekülünk, ahol rögvest kilel minket a hideg, mert kétoldalt több százan fagylaltöt nyalnak. Egy óra múlva mi is ugyanezt tesszük. Szombat délután lévén, fel­tehetően egész Moszkva eb­ben az áruházban vásárol. Gondoljuk mi, mert mire - a Gyetszkij Mirhez érünk, Moszkva már megelőzött min­ket. Most úgy érzi magát az ember, mintha karácsony előtt két nappal a Corvinban akarna vásárolni. Teszünk egy kört a szovjet emberek­kel — mi mást tehetnénk, lábunk' sem éri a földet — Kádár János és Erich Ho- necker aggodalommal állapí­tották meg, hogy a szélsősé­ges imperialista körök kon- írontációs politikájának kö­vetkeztében a nemzetközi helyzet súlyos feszültségekkel terhes. Különösen veszélyes­nek ítélték azt a törekvést, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával az USA, illetve a NATO katonai fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval, illetve a szocialista országok­kal szemben. Az új amerikai közép-hatótáVolságú nukleá­ris rakéták nyugat-európai telepítése jelentősen veszélyez­teti földrészünk békéjét és biztonságát, terheli a szocia­lista és a tőkésországok kö­zötti kapcsolatokat, akadá­lyozza a fegyverzetek korláto­zása és a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseket. A tárgya­ló felek kifejezték meggyőző­désüket, hogy a kelet—nyuga­ti kapcsolatok megváltozott feltételei között sincs ésszerű alternatívája a békés egymás mellett élés politikájának, és hangsúlyozták: mindent meg­tesznek azért, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét. A két párt képviselői mél­tatták a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikáját, konk­rét és konstruktív kezdemé­nyezéseit, amelyek arra irá­nyulnak, hogy megakadályoz­zák a nukleáris fegyverek to­vábbi felhalmozódását. Elítél­ték az Egyesült Államok ma­gatartását, amellyel meg­akadályozta, hogy megegyezés születhessen a közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverek csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. Rámutattak ar­ra a felelősségre, amelyet az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország kormányai az amerikai fegyverek országuk­ba való befogadásával vállal­nak magukra. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai össze­hangolt fellépésének jelentősé­gét a nemzetközi küzdőtéren. kult együttműködés fejleszté­sének fontosságát. Rámutat­tak arra is, hogy Magyaror­szág és az NDK az államközi kapcsolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepoli­tikájának és azoknak a közös törekvéseknek a megvalósítá­sához, amelyek a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületé 1983. januári, prágai nyilatkozatában és a szocia­azután elégedetten szussza­nunk egyet, miután újfent a szabadban találjuk magunkat. * Délután Gorkiba utazunk — alig negyven kilométer — ahol Lenin utolsó éveit töl­tötte. Mi még jól járunk, a másik COOPTOURIST cso­port autóbuszát vasárnap a hóvihar és a járhatatlan utak miatt Moszkva szélétől visz- szafordították... Este diszkó a Szevasztopol 4-ben. Jó zeneszámok és egy jó módszer a vodka nyaka- lásának megelőzésére (ven­déglátósok figyelem!). Há­romujjnyi vodka, három­ujjnyi Fanta — ez olyan, mint nálunk a narancslé — és háromujjnyi jég. Aki ezt egy hajtásra megissza, annak utána j égoldóval kell kinyit­ni a száját, de legalábbis to­rokgyulladást kap. így szé­pen szopogatjuk a koktélt és amitől úgy csilingelnek a jégkockák, mintha egy troj­ka közlekedne a pohárban... Azután össznépi tánc, ha­zaiakkal, NDK-sokkal, bolgá­rokkal. Csak néhány mongol szemléli gyanakodva ezt az internacionalista kavargást, de sokáig ők sem bírják. Fél tizenkettőkor már kurjanta­nak is egyet-egyet. Cseng a fülünk a több száz wattól, lista országok párt- és állami vezetőinek 1983. júniusi moszkvai nyilatkozatában megfogalmazódtak. Hangsú­lyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, védelmi képességének továb­bi erősítése, valamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti katonai erőegyensúly fenntar­tása a világbéke megőrzésé­nek alapvető feltétele. Ezzel egyidejűleg hangsú­lyozták azoknak a javaslatok­nak az időszerűségét, amelye­ket a Varsói Szerződés tagál­lamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a haderők és fegyver­zetek, mindenekelőtt a nuk­leáris fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében. Kü­lönösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz hason­lóan minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nuk­leáris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-államok konstruktí­van reagáljanak a szocialista közösség országainak béke­kezdeményezéseire, minde­nekelőtt arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést az erőszak alkal­mazásáról való kölcsönös le­mondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról. Ez a lépés hozzájárulna a feszült nemzetközi légkör enyhülésé­hez. Kifejezték meggyőződé­süket, hogy a jelenlegi bonyo­lult helyzetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kap­csolatok veszélyes tendenciái­nak leküzdésére, az erőegyen­súlynak a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén történő kiala­kítására, valamennyi vitás kérdés tárgyalásos rendezésé­re. Megerősítették szolidaritá­sukat Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek a függet­lenségük megszilárdításáért, a neokolonializtnus és a fajül­dözés ellen víyott harcával. Elítélték az impcfláiísta tö­rekvéseket a Közel, és Közép- Keleten, a Libanon belügyei- be való beavatkozás további kiszélesítését, síkraszálltak a térség problémáinak igazsá­gos politikai rendezéséért. Követelték a Grenada elleni agresszió és a Nicaragua el­leni katonai fenyegetés azon­nali megszüntetését. Kádár János és Erich Ho- necker találkozója a hagyo­mányos barátság légkörében, a kölcsönös megbecsülés és megértés jegyében zajlott le (MTI) amikor kifelé szállingózunk a bárból. A közelben két rend­őr sétál el, mellükön kereszt­ben ismerős formájú URH- készülék. „Magyar?” — kér­dezzük oroszul. „Persze, hogy az, méghozzá remekül műkö­dik”. Erre csak azért nem öleljük meg őket, mert az egyenruhások a világ egyik táján sem szeretik az ilyen érzelmi kitöréseket. De leg­alább mosolygva néznek utá­nunk... * Hogy rohan a?, idő! Már a harmadik nap Moszkvában. Séta a Kremlben az ódon fa­lak között. Arhangelszkij-szé- kesegyház, Uszpenszkij, Nagy Iván-harangtorony, azután az újabbkori Arzenál, az egyko­ri Szenátus, majd a Kong­resszusi Palota vakítóan fe­hér uráli márványból és üveg, bői emelt légies épülete. Délelőtt még a Puskin Mú­zeum. Előtte több száz mé­teres sorban moszkvaiak da­colnak a hóval és hideggel. COOPTOURIST csoportunk külön „művészbejárón” jut a csodálatos épületbe, ahol a világ legnagyobb művészei­nek alkotásaiban gyönyörköd­hetünk. Sajnos, csak röpke óráig. Alig valamivel több jut délután a népgazdasági kiállításra, s ez még akkor Á7, ÉVM építő- és építő­anyag-ipari vállalatainak elő­zetes jelzése szerint az idén előirányzott 3.5 helyett 5 százalékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így várhatóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenérté­kű energiahordozót takaríta­nak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok különösen nagy gondot fordí­tottak a télen végzett mun­kák ésszerű energiafelhaszná­lására. Ügy ütemezték a munkát, hogy télen már le­hetőleg a létesítmények vég­leges kazánjaival és ne gyen­ge hatásfokú ideiglenes be­rendezésekkel szolgáltassanak — Sejtem, mire gondol, de ki kell ábrándítanom. Ne­kem nem voltak olyan „je­les” elszedéseim, mint boldo­gult kollégámnak, aki még a „pöttyös nyakkendős időkben” vörös drapéria helyett vörös marharépával terítette le az ünneplő közönség elnökségé­nek asztalát. Szerencsére, ve­lem nem történt meg ilyesmi, mert emlékszem, őt elég jól meghurcolták miatta, — Eszerint sohasem hibá­zott? — Én ezt nem mondom. De igyekeztem mindig a tőlem telhető legjobban, legfigyel­mesebben dolgozni. Nem di­csekvésképpen, de erre bi­zonyság, hogy öntő voltam, amikor tartott az MSiZMP X. kongresszusa, s a vállalat ve­zetői engem kértek fel a ró­la szóló anyagok kiszedésére. Elhiszi, nagy megtiszteltetés­nek vettem, talán felért egy kitüntetéssel. Igaz, ez utób­bit nemigen osztogatták ne­kem. A huszonhét év alatt, amelyet ebben a nyomdában töltöttem, talán egyszer vol­tam Kiváló dolgozó. Tudja, sohasem szerettem szem előtt, a középpontban lenni, én mindig csak dolgoztam. De ennek további firtatása talán egy sort sem ér meg. — Hogyan lett nyomdász? — Hát a történet szinte me­sebéli: teljesen véletlenül. Ha még egy kicsit visszapörgetjük az idő kerekét, akkor megér­ti. Apám határőr volt, so­káig hivatásos katona, anyám meg a mostani Szlovákia te­is kevés, ha a kedves Natasa külön engedélyt is szerez, hogy autóbusszal járhassuk be végeláthatatlan területét. Az esti búcsúvacsora után a Moszkvai Balett műsora a Kreml Kongresszusi Palotá­jában. A hatezer személyes színházban látcső nélkül leg­feljebb a sasok látnak vala­mit a színpadon zajló ese­ményekből. Nem tudom, há­nyadszor harmincegyedik sor­ban ülünk, de szabadszemmel a táncosok akkorák, mintha száz méterről nézi az ember a minivizor képernyőjét... Most, amikor a 3398-as szá­mú ruhatári bilétádat néze­geted, ismét érzed, hogy nem otthon vagy. Nem otthon vagy, mert mozgólépcső visz a legfelső szintre egyenesen a vörös kaviáros szendvicse­kig — ami mellesleg fillé­rekbe kerül — a legendás szovjet pezsgőig, az elmarad­hatatlan morozsennojeig, a fagylaltig. k Még egy röpke séta, egy csipetnyi metró, amelyen egyébként minden harmadik ember könyvet és minden második újságot olvas. Utá­na ott állsz megmaradt öt- kopekeseiddel a végállomá­son & egészen komolyan ar­ra gondolsz, hogy még visz. meleget a szakipari és szere­lési munkákhoz. Jobban ügyeltek az épület nyílásának lezárására is, hogy ne szök­hessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedésekkel csökkentették az emelő- és. szállítógépek üresjáratait.' Az építőanyagipar 2—3 százalékkal bővítette terme­lését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejező­dött mintegy 20 energiaracio­nalizálási beruházással éven­te 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarí­tanak meg. A Beton- és Vas­betonipari Művek több gyá­rában mintegy 50 millió fo­rintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölését au­rületén levő Hajnácskő szü­lötte, aki itt szolgált Salgótar­jánban. S mint ahogy az már lenni szokott, megismerked­tek, házasságot kötöttek. Én a budapesti Honvéd Kórház­ban láttam meg a napvilá­got, de én sohasem vallottam magamat pestinek. Tarjáni vagyok én kérem, testestől- lelkesíói. Nos, aztán született még két fiú- és egy leány­testvérem, elég szép nagy csa­lád lettünk. Éppen ezért is, amikor elvégeztem a hat ele­mit, munkába kellett áilnorn. Vagy két esztendeig dolgoz­tam kőművesek mellett, enyém volt minden trógermunka. Vézna kis gyerek voltam, nemigen bírtam a nagy stra­pát. Egyszer aztán, amikor eléggé leverten ballagtam ha­zafelé, megláttam a SzLádik nyomda falán a plakátot: nyomdászinast felveszünk. Másnap már bent voltam a betűk között, pedig addigi életem során mindig műsze­rész szerettem volna lenni. Hát, emígyen történt. — Nem bánta meg a „cse­rét”? — Áldom azt a pillanatot, amikor a nyomda küszöbét először átléptem! Ugye érti. Egyébként 1946. december el­sejével lettem inas. Nyugdí­jazásomig, ami egészségügyi okok miatt történt, erősen megromlott a látásom, s még most is érrendszeri betegség­ben szenvedek, ötvenkét éves •létemre, egészen pontosan harminchét évet. és három­százöt napot töltöttem el „be- tűszagú falak” között. — Sok mindenen keresztül mehetett. _i szafordulsz. De azt is tudod, hiába, egyszer minden véget ér. Az ötkopekeseket jól el­dugod. Emléknek. Közben kicsit bolondnak tartod ma­gad, hogy azzal őrződ otthon, esetleg évekig, hogy ezzel nem metróztál Moszkvában... A szállodában azon elmél­kedsz, hogy most csomagoltál ki és máris pakolhatsz vissza. Legalább még egy napot tölt- hetnél itt! Föltehetően a tár­said is így vannak, mert a szokottnál csöndesebbek, ami általában nem jellemző a fia­tal COOPTOURIST-os kom­pániára. Egy darabon a legendás volokalamszki országúton ha­ladunk a reptér felé, karnyúj­tásnyira a havas nyírfa- és fenyőerdőktől. Mintha egy Oscar-díjas film utolsó koc­kái peregnének szemed előtt a ragyogó napfényben. „BUDAPESTEN IS SZÉP idő van”, zökkent ki gondo­lataidból a MALÉV-gép egyik pilótájának hangja. Aztán tíz­ezer méterről a hófödte orosz síkság fölött némi tétovázás Után kinyitod a kezedbe adott Hétfői Híreket és az első cím, ami szemedbe öt- lik: Moszkvába beköszöntött a tói. Húszcentis hó fedi a szovjet fővárost Csak bólintasz rá. Konyecs- no... Természetesen. Hisz’ on­nan jössz. tomatizálta, s ezzel megszün­tette az energiaveszteséget. A salgótarjáni üveggyárban a füstgáz melegét hasznosítot­ták melegvíz-szolgáltatásra* fűtésre. E korszerű műszaki megoldás átvétele iránt már több KGST-ország is érdek­lődik. Az építőanyag-ipari üzemeli az értékes energiahordozók­ról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelő­anyagok felhasználására tér-i tek át. így Vácon ez év ja-' nuárja óta a Dunai Cement­es Mészmű klinkerégető for- gókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fűtik, s ezzel éven­te 60—70 ezer tonna olajat pótolnak. — Tudja, akkoriban az inasnak mindenesnek kellett lenni: szedőnek, berakónak, gépmosónak, kifutónak, nem úgy, mint most. De meg is lehetett tanulni a szakma minden csínját-bínját. No, meg olyan kitűnő mestereim voltak, mint szegény Fekete Lajos bácsi, a főnök, aztán Schriffel József, aki nagyon sokáig volt tördelő. Negyven­kilencben szabadultam fel,' mint segéd. Akkor aztán azt mondta a Fekete: „Szedd a sátorfád, fiam, menj tanulni, ismerkedni máshová!” Léte­zett akkor eg'y Észak-magyar-; országi Nyomdaipari Egyesü­lés, így először Miskolcon-,' majd később az ózdi nyom-' dában dolgoztam, ötvenegy­ben aztán bevonultam kato­nának. Sopronba kerültem, a határőrséghez. Igaz, a határt csak egyszer-kétszer láttam; messziről, közelében nem jár-! tam az aknamezőnek, merti mikor megtudták, mi a fog-1 lalkozáso-m, azonnal felvezéJ nyeltek Pestre a Manarézába, az országos parancsnoksági ra. A szolgálati idő leteltével is bent maradtam még, jó! pénzt kerestem, de ötvenötbe« aztán leszereltem. Dolgoztam az Athenaeumban, majd aa Egyetemi Nyomdában. — Mikor tért vissza Salgó-* tarjámba? — Ötvenhétben. Szabadság gon voltam itthon, sétáltam1 az utcán, amikor megszólítot­tak, s kértek, jöjjek haza; mert „indul” a Nógrádi Nép­újság, heti két alkalommal jelenik meg. Egy másodpercig sem haboztam. Először kézi- szedő voltam, aztán gépszedő, közben a lap már heti hat alkalommal látott napvilágot. Hetvenegyig állandó délutá- nos voltam, utána tíz évig meg, mint lapöntő, állandó éjszakás. Lehet, ezt bánja a szemem. De nem kesergek, mert ennél szebb szakma a világon sincs. — Meg nem mondom, de ennél, nagyobb szerelmet én el sem tudok képzelni. A nyomdászat a kézzel fogható szépség. Bár a mi nevünk so­ha nem szerepel a lapokban, mi vagyunk, ugye, a névtelen tábor katonái, az ismeretlen háttér, de tudja, milyen öröm az, amikor egy-egy jól sike­rült lapot végiggusztálhat aa ember a standokon. — Család? — Kétszer nősültem, de az első házasságomra fölösleges a szót pazarolni. Második fe­leségem — idestova negyed- százada élünk boldogan —, ugyancsak itt dolgozik a nyom­dában. Berakónő, a fiam meg — gépmester. Hát nem cso­dálatos? — Egy éve nyugdíjas, s most újra itt látom a gépek között. — Be-bejárok dolgozni.’ Tudja, nem lehet innen el­szakadni. Ez már az é>n éle­tem, mindvégig. — Szóval, bandukolt egy­szer az utcán egy kamasz, aki műszerész szeretett volna len­ni. .. és látott egy plakátot. — Igen. így kezdődött. Pálfi Lászlóval, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni laprészlegének „mindenesével” beszélgetett: Karácsony György (Vége) Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1983. december 1., csütörtök 3 tás és az egészségügy - terű— és kiemelték a szocialista kö- letén is. Az állampolgárok kö- zösség többi államával kiala­.................................................ni................................................min..................................................................................................................................................................................................mi....... N OVEMBERI MOSZKVA (III.) Pillanatképek kétezer kilométerről MUNKÁSARCOK A névtelen tábor katonája — Tudna egy jó sztorit mondani ?

Next

/
Thumbnails
Contents