Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Az élet nem áll meg., Karika, a két kislányával. ’ Későn kél a világosság, így «december táján. Az Óra mutatói már a hajnalt jelzik, de a környéket még az éj sötétje takarja. Lámpások gyúl- nak és hunynak ki. Műszakváltás a kányási bányaüzemnél. A gyűrött, megfáradt arcú, napszintre érkezők köszöntik leszállni készülő társaikat. Jó szerencsét! Mennyi félelem, aggodalom, mennjű emberbaráti összetartozás szorul e köszöntésbe! Igazi értelmét, tartalmát csak azok érthetik, érezhetik, akik ott élnek a föld mélyében, a bánya nehézkes Világában. XXXAkkor, azon a napon is hajnal volt és műszakváltás..., megszokott, monoton rendjét élte a bánya. A rádióban híreket mond- ítak. A lentiek, a szénfalakkal birkózók nem hallották. De megborzongtak odafenn, mert az éjjel, Márkushe- gyen... és rakódtak a tények, tények hátára, és megdermedt a levegő. — Bányász- sors — szólalt meg egy gyűrött arcú, maga elé nézve. Szavai üresen kongtak. — Az élet ettől nem áll meg.. És akkor, asmn a napon, ik'lután egy órakor1 mégis megállt az élet Kányáson. Csak egy percre, a másodpercek apró töredékeire. Bányaomlás a kányási fronton, három ember ottrekedt... Döbbent, elviselhetetlen szorítás, szétpattan az agy, egy másodpercig ... — Induljunk, emberek, induljunk! — az uouautá cselekvés sürgetése, — J6 szerencsét* — ét • kát «iászállt. Egyet megmentettek, kettő odahalt. Az omlás alatt. Hiába a bányamentők, hiába a bányásztársak félelmet nem ismerő tenni akarása. XXX Dé'után négy óta lehetett, amikor kopogtak Kanizsaiék aprócska, tari házában. — A Laci..., Marikám!... a Laci — dadogott a hírhozó... És ami délután még tti’ány volt, estére bizonyossággá vált Kanizsai László 28 éves vájár éic ét vesztette. Milyen is az ember? Amit befogad az ész. azt kidobja magából a lélek. a szív. ..Nem lehet, ez nem lehet igaz. hogy a Laci nincs többé. hisz itt a két gyereke, a hatéves Anikó, a kilencéves A régi és a modern új ház. Bea..., itt mellettünk a rozoga ház mellett az új, az épülő családi otthon alapjai, Laci álma és vágya, és itt vannak a rajzai, az elképzelései. És itt a fényképről Laci néz szerényen, de határozottan, éppen úgy, mint amikor másfél évvel ezelőtt kijelentette; — Marikám, én elszegődöm a bányához. Jó fizetség, szerződés, kölcsön, támogatásúi házat építünk, meglásd, jól élünk majd... És itt a Laci bizonyítványa, alig száradt meg rajta a tinta, egy héttel ezelőtt fejezte be a vájáriskolát...” XXX Döbbenet, egy másodpercig. Aztán az azonnali cselekvés sürgetése. Mert az élet nem áll meg... KI tudja azt már, honnan, kitől az elképzelés? „A Kanizsai Laci családján segíteni kell. Kötelességünk! Laci álmát meg kell valósítanunk. Építsük fel a házát!” ©yakorta nyílt a KISZ-iro- da ajtaja. Balázs Pál, a kányási KISZ-vezetőség titkára nem győzte fogadni a jelentkezőket. Én is..„ én is..: én is... Terjedt, terebélyesedett az elképzelés, az összefogás, a cselekvés áradata. Már nem az üzem, de az egész szénbányák váTtelat szívügye lett a ház. A vezérigazgatótól a bányászokig, a külszínen dolgozókig... XXX Jákóhalmi Ferenc a szénbányák vállalati KlSZ-titká- ra egy júliusi meleg estén bekopogtatott Molnár Árpádhoz, a kisterenyei bányamérnökéhez. — Árpiként! Umt Hl egy kis társadalmi munka. Tudod, a Kanizsai Laci háza... Típusterv alapján épült volna, kérlek, készítsd el a költség- vetést, az ütemtervet, gondoskodj az anyagbeszerzésről, a szakmunkákról és alakítsd át úgy a tervet, hogy a ház mielőbb tető alá kerüljön! Két sör között mindent megbeszéltek. És Molnár Árpád munkához látott. Átalakította a házlervet úgy, hogy a szükséges anyagok könnyen beszerezhetőek legyenek. Saját kocsijával majdnem ezer kilométert vándorolt tégláért, vassínekért, ő lett az éoítke- zés műszaki vezetője. Bányászok dolgoztak nap mint nap Taron. Éjszakai műszakból Grafikai tervezés fénymásolóval jövet, vagy a szabad délutánjaikat, szabad hét végeiket áldozván fel, mintegy kétszázötvenen. A vállalat vezetése százezer forintot, kamatmentes OTP-kölcsönt, ingyenfuvart kínált. Szakmunkások, ácsok, kőművesek fizetés nélküli szabadságot vettek ki, nyáron rekkenő melegben, novemberben mínusz nyolc fokban dolgoztak megállás nélkül. Valamennyi segítőkész ember nevét felsorolni lehetetlen. Kanizsai László házának felépítése közüggyé vált. Telefonok jöttek-mentek, igazgatótól, KISZ-titkártól. Köziben az özvegyet a termelőszövetkezetből átkérték a bánya nagybátonyi laboratóriumába, ingyen beutalót kapott a család Bükkszékre. XXX És a ház, a kétszintes, tágas családi otthon júliustól, novemberig tető alá került. Kanizsai Laci vágya, munkatársai, ismeretlen-ismerősei keze nyomán lassan megvalósul. _ — A belső munkák még Hátravannak. Addig nem hagyjuk abba, amíg beköl- tözhetővé nem válik — így Balázs Pál, a kányási KISZ- vezetőség titkára. — Jövőre, a bányásznapra szeretnénk készre csinálni — teszi hozzá Jákóhalmi Ferenc és Molnár Árpád, aki a motorja, a mozgatórugója volt az eddigi építkezésnek, sűrűn bólogat. Társai mesélik, célprémiumot utaltak neki a rengeteg munkáért, fáradozásért, de ő etatasftotts; — Társadalmi munkában «áltattam, ágy is akarom végigcsinálni, munkatársaimmá! együtt. XXX Ülünk az aprócska tari házban. Amelyet beárnyékol az új, a tágas, a hatalmas. Kanizsai Lászlóné, Marika, néha már halványan elmosolyodik. Főleg mikor arról beszél, ez a ház a bányásztársak, a bánya segítsége nélkül soha nem nőtt volna ki a földből. Fájó igazság, a férjét már nem kaphatja vissza... de új hi- tét és erőt az élethez, bizakodást a jövendőhöz, igen. Mert az élet nem áll meg, jön a karácsony, a két kislány várja az ajándékokat, vetítőgépre, új ruhára vágynak. És a múlt keserűségeit, a veszteséget az emberi lélek csak akkor tudja leküzdeni, ha érzi, nincs egyedül, segítőszándék, segítő kezek veszik körül... Kiss Mária Új város a Mátra alján A másológépek legújabb nemzedéke messze túllépett a gépírt oldalak puszta másolásán. Némelyikük, mint a japán Oszakában a Sharp Cor- porationnál fejlesztés alatt álló új másológép prototípusa úgy működik, mint egy igazi elektronikus nyomdagép, amely olyan okmányokat produkál, amelyek sokkal finomabban kidolgozottak és elegánsabbak. mint az egyszerű, hivatalok közötti átiratok. A Sharp ún. intelligens egyszerű papírmásolóját (Intelligent Plain Paper Cooier “ PPC) arra szánták, hogy kisebb-nagvobb feladatok ellátására alkalmas, afféle házi grafikai stúdióként működjék. Képes jelentések és képes bulletin jellegű kiadványok megtervezésére és elállítására, egyszerűen és olcsón. \z intellingens PPC-hen a’ka'mazött egyes technikai vívmányok, így például a lézeres pásztázó, eddig nem — HaJHották, vagy olvasták a mostanában Pásztóról megjelent híreket? — Nem — mondja a szemüveges hölgy, akit megállítok. — A várossá nyilvánításra gondol? Persze, hogy hallottam, és nagyon örülünk neki — lelkendezik a másik. — ön szerint mitől város egy város? — Hm — bizonytalankodik el és közben őszülő haját igazgatja —, tiszta és rendezett legyen... — Milyen változási vár január elsejétől? — Már elkezdődött a gáz bevezetése, gondolom az utakat is megjavítják, mert a mi házunk előtt bizony még nagyon rossz. — Ha azt mondanák, hogy el kellene költöznie Pásztó- ről, mit tenne? — Nem, nem, én itt születtem, itt már látom a gyerekeim jövőjét is, nem mennék el innen. Különben is másfél év van a nyugdíjig, nem változtatóik, nagyon jól érzem magam Pásztón! — És ki az, aki ilyen lelkes és tősgyökeres pásztói? — Balogh Ignácné vagyok. Hogyan lehet érezni egy város Levegőjét? A házak teszik várossá ? Átváltoznak az emberek? Tudom, hogy az átváltozás nem egy pillanat és nem egy várossá nyilvánítást tanúsító oklevél műve. Az utcán valaki azt mondja: „Miért kell. ekkora feneket keríteni az ügynek, Pásztó nem most lett város!” — Valóban, Pásztó egy fed évezreden át mór volt város — mondja dr. Mátyus István, a nagyközségi közös tanács vh-titkára. — A település földrajzi fekvése kitűnő, és valószínűleg ezt fedezték fel őseink, amikor III. Béla király itt cisztercita apátságot alapított. Ezernégyszázhétben Zsigmond király Budával egyenlő jogotokat ruházta fel Pásztói, tehát várai tett. Még ma is éted egyes épületeiben — Harcos, haladó emberek «lakták mindig a települést. — Igen. A pásztóiak részt vettek a Rákóczi-6zabadság- harcban, az 1848-as eseményekben és a Tanácsköztársaság idején sem vallottak szégyent. — Nem csupán szép múltja, szép ívű jövője is va«n a nagyközségnek. Mivel érdemelték ki a városi címet, rangot újból? — A felszabadulás után, de különösen a hatvanas évektől rendkívül dinamikus lett Pásztó fejlődése. Megfelelő a lakosság ellátása, és nyolc év alatt mintegy 550 lakás épül t. — Ipar, mezőgazdaság, kereskedelem. Ez ad munkát az itt élő több mint nyolcezer embernek. — Az itteniek jelentős többsége helyben talál munkalehetőséget. A gépipar, élelmiszer- és könnyűipar képviselteti magát. Két nagy mezőgazdasági üzem is van Pásztón, az egyik a termelőszövetkezet, a másik az állami gazdaság. — o — — Pásztó egyik legfiatalabb munkahelye a Váci Kötöttárugyár helyi telepe, az igazgató is fiatal, Erki Dénes. Éppen ezért furcsa a felirat a homlokzaton: SENIOR, ami hevenyészett fordításban öreget jetervt. — Az anyavállalatunk a közeljövőben lesz 100 éves, ebből van az említett márkanév, a pásztói gyáregység pedig ebben az éves 10 éves. Ez a látszólagos ellentmondás otaa. — Hány embernek adnak munkalehetőséget ? — Négyszázhatvan a gyári és 160 fő a bedolgozói létszám. — Mi kerül ki itt a szorgos asszonykezek közül? — Majdnem egymillió darab árut ámítunk elő, nagyobb hányadát tőkéspia«cra küldjük. Elsősorban sportruházati cikkeket készítünk, zömében belföldre és a tőkés- országokba, de a Szovjetuniónak például női, férfi- és gyermekiblúzokat gyártunk. — o — — Pásztó — folytatja a településre jellemző jegyeket dir. Mátyus István — kommunális ellátását tekintve, rendelkezik azokkal a mutatókkal, amelyek a várossá nyilvánításhoz szükségesek. A pályázat készítésiékor felmértük, hogy a hasonló nagyságú helységeknek milyen az út-, villany- és vízhálózata. Pásztó sok ponton eléri illetve túlhaladja az átlagot, öt év alatt 11 kilométer utat építettünk. —1 Édes Komélné, az áifészáruház osztályvezetője, amíg hazaér, hány üzletbe lérhet be? — Ü*y baú-nyete Egy A DC-be, ami Mt « « ■» _ - _ -1- - *1 _ __/- • K xXBeL, & VaSDOBroR, paprboltba, egy vendéglőbe, egy élelmiszerboltba, az már a lakótelepen van. Hirtelen eny- nyi jut eszembe. — Mekkora távolság ez? — Körülbelül egy kilométer. — Sokszor hallani, ha valamit valahol nem kanunk meg, hogy menjünk csak a pásztói áruházba, ott biztosan lesz. Igaz a hír? — Szerintem igen. — Ez nem elfogultság? — Nem. Több csatornán szerezzük be az áruféleségeket, s ha nem országos hiánycikkről van szó, biztos, hogy kapunk abból, amire szükség van. — Lesz-e valami változás január elsejétől? — Az egyéni életemre gondol? — Mondjuk... arra, hiszen városi ember lesz. — Ö, hát ez is nagyon jó, ■■■BUUWHS.VW de éren tftl, a családi életen»-ben is nagy változás történik,' nagymama leszek. — Az embereknek van hol dolgozniuk, van hol vásárolniuk, de aki munkába megy,' annak ed keli helyeznie gyermekét. — Ma Pásztón valamin y- nyi bölcsődés korú gyereknek van helye. A közelmúltban új bölcsődét avattunk, elkészült egy 12 tantermes iskola. és folyamatosan gondoskodunk a bővítésről. — Milyen az egészségügyi effiátáe? — Van szakorvosi rendelőnk és kórházunk te, melynek éppen most folyik a re-; konstrukciója, mintegy 72 millió forintba kerül —, válaszol ismét a végrehajtó bizottság titkára. — Jó színvonalú az ellátás, de nemcsak a pásztóiak, hanem a környéken laJ kők számára is. A leendő város más területen is központ— ja volt és lesz a közeliben lakóknak, hiszen i tt vásárét mák,’ vagy éppen a művelődés és szórakoztatás „szolgáltatásait” veszik igénybe. — o — — Faludy Sándor, a Lovász József Művelődési Központ igazgatója máit kínál a betérőnek? — Talál magának elfogilatttt eágot az is, aki különösebb program néűkül jön be az intézménybe. Kialakítottunk egy sajtóklubot, s«ok-sok újsággal, kiscsoportok, ki ubo.k; művészeti együttesek munkájában vehetnek részt. Havonta két-három színházi és szó-' rakoztató műsort biztosítunk,' A hangversenyek is rendszeresek. Kiállításokat sajnos csak akkor -rendezhetünk; ha a nagytermünk éppen sza-t bad. — Az áj városnak lewz-e valamiféle ajándék? — Igen. Régi tervünk valósul meg a Csohámy Kálmán'-gyűjtemény közönség elé tárásával, bár ez nem a várossá nyilvánítással esik majd egybe, de szép ajándék tesz. — ©yflnyörfl környezetben fekszik Pásztó, a Mátra nyugati kaipuja. Felkészültek-e az idegenek fogadására? — Egyre növekszik az idegenforgalom télen és nyá’on is — mondja dr. Mátyus István. — Tudatosan törekedtünk arra. hogy Pásztó városi ellátási színvonalat biztosítson a turistáknak is. Enhek legújabb jele, egy kemping lesz. — Végül is mit várnak' a városi rangtól? — Ez a cím nem jár plusz- pénzzel. Mégis azt szeretnénk, hogy terveinkből minél többet. minél tökéletesebb: n valósítsunk meg. A víz- és gázellátás megoldása után egy olyan kisvárosi központot fogunk kialakítani, mely remélhetőleg a pásztóiak szívéhez nő. Zengő Árpád volt kapható ilyen kis méretben. Ha a felhasználó egy te- Leírt és képeket is tartalmazó papírlapot helyez a gépbe, ez a pásztázó „elolvassa” az oldalt és a képét eiektro- j mos jelekké alakítja, így az oldalt egy számítógép képernyőjén meg lehet je’eníteni. Ezután a felhasználó egy j rögzített szabályozó billen- tyűzet, vagy egy „egérnek” nevezett kézi távvezérlő segítségével az oldalt sokféleképen átszerkesztheti. Pé'dául az egész oldalt, vagv kiválasztott részeit ki lehet nagyítani vagy kicsinyíteni. A kéneket és szavakat vágni lehet vagy áthelyezni, hogy megváltoztassák az oldal tördelését. Amikor megvan a végső változat, a másoló Dercénként 15 példányt produkál gom bnyom ásva. Az inte'l'vens PPC esvelő- re nem kapható, a Sharp tiszt«^'*v!sí«lői a tervezésé! 12—18 hónapon belül fejezik be. NÓGRÁD - 1983. december 24., szombat Űj gyárak, telephelyek a település szélén. Az ipar sok száz embernek ad munkát Pásztón. Bence P. felveiele