Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

Egymásra utáltán Bizalomban részesülni A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai cs kulturális együttműködése történelmi egymásrautaltsá­guk reális kifejeződése. A második világháborút követően nagj> eltérésekkel ugyan, de mégis számos közös vonással kezdték meg a szo­cializmus építését, Egymásra­utaltságuk mindenekelőtt új tíousú társadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gaz­dasági szerkezetük viszonyla­gos elmaradottsága közötti ellentmondásból fakad. A belső feltételek mellett ebben az. irányban hatottak a külső teltételek is, nevezetesen a a idegháború, amely kikény- szerltette a szocialista orszá­gok er$s kohézióját. Az egy- márautaltságnak ebben az első, korai fázisában szület­tek az iparosítás első nagy eredményei valamennyi ke­let-európai szocialista ország­ban. Egyúttal kiformálódott az a nézet — s ez egyben gazdaságpolitikai irányvonal is —, amely a szocialista or­szágokat csak közös vonása­ikban tekintette, s nem vette eléggé figyelembe reális kü­lönbségeiket, történelmi és földrajzi, de egyúttal társa­dalmi, gazdasági és kulturá­lis sajátosságaikat. A fejlődés második szaka­szában, az ötvenes évek vé­gétől, valamennyi kelet-euró­pai szocialista országban a nemzeti-történelmi sajátossá­gok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, maga- sabbrendű formája volt, hi­szen nemcsak nagyobb teret engedett az egyes országok saját gazdaságfejlődésének, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együttműködésük­nek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti át­menetnél időlegesen érdekel­lentétek is felmerülhetnek a szocialista országok között, ami azt jelzi, hogy az együtt­működés adott formája ki­merítette lehetőségeit és új formák kimunkálására van szükség. Az igazság az, hogy az első szakaszban az egyes szocialista országok érdekei­nek többéikevésbé automa­tikus egybeesését tételezték fel, ■ maga a nemzeti érdek fogalma nem la nagyon Je­lentkezett, vagy éppenséggel mint negatívum,' mint teher­tétel fogalmazódott meg. A második szakaszban, az ötve­nes évek végétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista országok tartós esvmásrautaltsága és együtt­működése az egyes országok jogos nemzeti érdekeinek e°veztetését és közös érdekké ö'vözését tételezi fel. s hogv az együttműködésre nemcsak a hosszú távú Imzös érdek, hanem még ráadásul a rövi- d-hb távú, közvetlen nemzeti é-dek kell, hogy motiválton. l\Tnevar.án, az enves országok kétoldalú táróvá1 ásain és eovíi+trnűködécén be'ül sziik- ségkéonen jelen kell legyen az éve* vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükéglet is, nemcsak a hosszú távú fej­lesztés igénye. Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista or­szágok gazdasági régiója mintegy két évtizedre, 1950 és 1970 között a világ leg­gyorsabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nem­zeti jövedelem évi 6,8 száza­lékkal növekedett a KGST- országok átlagában, s ezen belül megkezdődött a gazda­sági fejlettségi szintek ki­egyenlítődési folyamata is, hiszen az alacsonyabb szint­ről induló Románia és Bul­gária évi 8,7 százalékkal fej­lődött ebben az Időszakban az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkésországok átla­gosan évi 3,4 százalékkal, a Közös Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. A szocialista közösségben megjelentek az együttműkö­dés újabb, magasabb szerve­zettségi formái is, mint 1964. január elseje óta a transzfe­rábilis rubelnek nevezett va­luta,, amely a KGST-országok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, amely vezeti az elszámolásokat. Az együttműködés terén jelen­tős eredményeket hozott az energiarendszerek összekan- csolása, mint például a Ba­rátság olajvezeték megépítése és a villamosenergia-rendsze- rek összekötése. A hatvanas években megjelentek a tag­államok által alapított nem­zetközi szervezetek is, amely­nek példájaként a Intrans- mas és Agromas nevű közös bolgár—magvsr vállalkozáso-. kát említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a tervezés szintjén koordinál­tak, de ez — a hetvenes évek végén — már nem bizonyult elegendőnek. Ezért került sor a komplex program kidolgo­zására, amely a szocialista országok integrációjának programja. A szocialista országok in­tegrációjának, termelésben együttműködésének kétségte­lenül elsősorban politikai gyökered vannak, de feltétle­nül kifejez egy növekvő gaz­dasági szükségszerűséget Is, az egymásrautaltságnak min­den korábbinál erőteljesebb szükségességét. Amint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án a KGST 37. ülésszakán, Berlinben hangsúlyozta: a romló nem­zetközi gazdasági feltételek miatt valamennyi országnak növekvő igénye fokozottabban bekapcsolódni a KGST nem­zetközi munkamegosztásába. Persze a gazdasági integráció igénye egy sokkal mélyebb, hosszabb távú folyamatból is adódik, s ennyiben viszony­lag független a világgazdaság változásaitól. Nevezetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen jelentkezik az extenzív gazdasági fejlődés­ről az intenzívre való átme­net során, amikor már kime­rülnek a kisebb méretű ke­let-európai szocialista orszá­gok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a na­gyobb belső gazdasággal és pi­accal rendelkező nyugat-euró­pai országok példáján is meg­mutatkozott —, ha erőteljes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nemzetközi szin­ten Integrálják. Ez a terme­lés belső dinamikájából faka­dó szükséglet az, amit rend­kívüli mértékben felfokozott a világgazdasági korszakvál­tás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Hazánk a nyolcvanas évek elején is külkereskedelmi forgalmának valamivel több mint felét a szorosan együtt­működő hat szocialista or­szággal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a tel­jes forgalomnak csaknem egyharmadát. A világgazda­sági korszakváltás is arra késztette a szocialista orszá­gokat, hogy az együttműkö­dés új, hajlékonyabb és ha­tékonyabb formáit keressék, s azokat a makrogazdasági szintről (népgazdaság) átvi­gyék a mikrogazdaségi szint­re (vállalatok) is. E tekintet­ben még sok nehézség ta­pasztalható, az új formák ki­kísérletezése nem megy egy­könnyen, de az integrációs folyamat eddigi előrehaladása is megmutatta a szocialista országok gazdaságának ön­megújító képességét. Az is megmutatkozott hosszabb történelmi távlatban, mintegy három évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok közötti érdekkülönbségek át­meneti jellegűek. Időről Idő­re felmerülnek és feloldód­nak, érdekazonosságuk és kölcsönös egymásrautaltságuk viszont tartós és alapvető jel­legű. Ágh Attila, a Magyar Kiilücvl Intézet igazgatóhelyettese Az ókori arabok eddig is­meretlen vallási kultuszának nyomaira bukkantak egy szovjet—jemeni expedíció tagjai már az ásatások első szakaszában. Erről nyilatko­zott Gleb Bauer, szoviet fel- irattan-szakértő tudós, aki részt vett azokban az ásatá­sokban. amelyeket az Arab- félsziget déli részén végeztek, a műemlékekben gazdag rei- buni területen, a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársa­ságban. A délarab nyelven írott szövegekben a templom­Akkurátus számokkal, ál­talánosító tényekkel jellem­zett üzemi életünk jócskán bő­velkedik embert érzésekben; rakom- és ellenszenvekben. A személytelenített gazdasági mutatóik nem jelzik, legföl­jebb a tapasztaltaiknak sejte­tik, hogy a teljesítmények mö­gött milyen munkatársi kap­csolatok, hangulati hullám­zások rejlenek. Ritkán kerül szóba, pedig fontos tényező — nem csak a közérzet, ha­nem a produkció szempontjá­ból is — a bizalom. Mivel ér­hető el, miáltal fokozható ez a napjainkban sok értelem­ben lényeges faktor? Jó példával elöl — Nálunk ezekben a na­pokban zajlik a jövő évvel kapcsolatos tervezői munka — mondja Szabó János, a Salgótarjáni ötvözetgyár szakszervezeti titkára. — En­nek alakulása mindnyájun­kat közvetlenül érint. Nem mindegy, kik azok, akik ké­szítik ezt a tervet. Én meg­nyugvással látom, hogy azok végzik ezt a munkát, akik­ről tudom, hogy jól képzett közgazdászok, alaposan tájé­kozottak a helyi lehetőségek­ről, s eddig is sok hasznot hoztak a vállalatnak. így hát azt mondhatom, hogy. fontos bizalomnövelő tényező a szakértelem, a szemmel lát­ható informáltság és a koráb­ban nyújtott produkció. — Mint szakszervezeti tiszt­ségviselő, hogyan tapasztal­ja: a dolgozók bizalmát mik­kel lehet elnyerni? — A bizalom megléte, vagy hiánya nap mint nap érzé­kelhető. Erre megvannak a biztos „mérőponitok”. Az én tapasztalatom szerint fokozza a bizalmat az, ha egy tiszt­ségviselő régóta a gyár dol­gozója. Ugyancsak előny ilyen szempontból, ha tud­ják a munkások, hogy az il­lető szintén kétkezi volt, kö­építők ahhoz az istenhez fo­hászkodnak, akinek a tiszte­letére a templomot emeltek. Valószínűleg a termékenység istennője volt — Bauer vé­leménye szerint. A templom feltehetően az i. sz. előtti VII. században épült és több mint hótszáz évig állott. A szov­jet tudós megállaoította. hoev a délarab civilizáció kutatá­sának történetében először si­került' ilyen nagy és viszony­lag épségben megmaradt templomot feltárni. zülük került ki. Tehát, hogy „a mi kölkünk”. Ez mindig fontos. Bizonyos részről lé­nyeges, hogy meglegyen a megfelelő iskolai végzettség. Ennek persze, a viselkedés­ben, a megnyilatkozásokban is kifejezésre kell jutnia. Nél­külözhetetlen a gyakori sze­replés a közéleti fórumokon. Ezekről tudják meg sokan, a személyes ismerősökön kívül is, kiről van szó, milyenek a reagálásai. Természetesen nem szabad kihagyni, hogy a bizalmat jelentősen növeli a példás családi élet, valamint az érett politikai magatartás. Ez utóbbinak lényegbevágó mozzanata az esetleges elő­nyök elhárítása. Egy ceruzá­val sem jusson több nekem a keretből, mint . másnak. Ilyen szempontból nagyon az érdeklődés középpontjában van egy tisztségviselő. Ez le­hetővé teszi azt is, hogy ha­tékonnyá váljék a példamu­tatás: a tisztségviselő tehát, ha a bizalom elnyerésére tö­rekszik vállaljon pluszokat, ráadásokat a mozgalmi fel- adatokbó’ Felelős döntések — Egy politikai irányítói poszton a döntések napiren­den vannak — fejtegeti Já- kóhalmi Ferenc, a Nógrádi Szénbányák KlSZ-bizottsá- gának titkára. — A bizalom erősítése szempontjából na­gyon fontos, hogy a tisztség- viselő hogyan dönt. Átgon­doltan és a felelősséget vál­lalva, vagy elnapolja a vá­laszadást szükséges véle­ménycserére való hivatko­zással. Ez az utóbbi különö­sen megingathatja a bizal­mat, s elterjedhet, hogy „ez még ilyen kérdésekben sem tud dönteni egyedül...” Per­sze, a határokat mindig tisz­tán látni kell, a rugalmasság nem csaphat át önkényeske­désbe. Nincs lebecsülhető kér­dés: ha a tisztségviselőhöz egyéni kéréssel is fordulnak, — Növeli, vagy csökkenti a bizalmat, ha a tisztségvise­lő egy testület előtt, vagy dol­gozók csoportja előtt ellen- véleményt nyilvánít? — Az én tapasztalatom szerint, szolgálja a bizalmat, ha a'tisztségviselő egy fóru­mon vitába száll az embe­rekkel, világcs érveket. felso­rakoztatva. Becsülik a nyílt kiállási: tehát, ha az ember nem ..lapít”. Lényeges az is, hogy ilyen fórumon az em­ber minden észrevételre rea­gáljon. ne engedjen el hoz­zászólásokat a füle mellett. Testületi vitákon is azt ta­pasztalom, hogy; érdemes el­lentmondást vállalva is a fia­talok érdekeit... nem „védeni”, hanem reális megvilágításba helyezni. A nyílt kiállás te­kintélyt ad. — S a tekintély egyenlő a bizalommal? ■ — Nem. A bizalomnak ér­zelmi töltete is van. Míg a tekintélynek nem feltétle­nül. Ennek az érzelemnek alapja szerintem az igazsá­gosság. Pláne a fiataloknál, akik erre érzékenyek és ne­hezen fogadnak el diploma­tikus magyarázatot. Az igazsá­gosság mellett fokozza a ro- konszenvet, ha az ember ha­sonlít azokhoz, akiket képvi­sel külső megjelenésben is, viselkedésiben is. Lényeges „követelmény” még a derű, és az, hogy az ember eleve jó szándékot feltételezzen mindenkiről, amíg ellenkező­jéről nem kénytelen meggyő­ződni. Többleteket kihozni — Mindig liberális mód­szerekkel dolgozó vezetőnek tartottam magam, így aztán a munkatársaimhoz való vi­szonyomat az abszolút biza­lom határozza meg — vallja Botka Miklós, a Nógrád me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat igazgatója. — Tapaszta­lat, hogy a bizalomra alapozó vezető időnként csalódik. De a csalódások száma nem le­het akkora, hogy általános bizalmatlansághoz vezessen. Ezenkívül pedig a legbizal­matlanabb irányítói módszer alkalmazásakor is bőven be­csúszhatnak hibák. Meggyő­ződésem, hogy bizalom nél­kül semmiféle önállóság nincs. Az a beosztott, akinek feje fölött Damoklesz-kardként lóg a főnök, bábbá válik. A bi­zalmatlanságnál butítóbb, gyengítőbb dolog nincs. Per­sze, nem lehet kontroll nél­küli a bizalom! Szükséges az ellenőrzés, de el kell venni annak személyes élét. Még, ha az esetleg feltárt hiányos­ság miatt utóbb személyre szóló elmarasztalás követke­zik is. — A mostani gazdasági helyzetben van-e valami küJ lOnös fontossága a bizalomJ nak? — Bizalmatlan Irányitól módszerrel is lehet dolgoztat­ni az embereket, de csak egy határig. Épp olt, ahol a most kellő több'eíek előjön­nének, lebénulnak. Most szük­ség van a többletekre, ezért érzékeltetni kell a bizalrrrt. Egyébként bízatom nélkül nem várhatunk kezdeménye­zést, A kezdeményezés ped'g együtt jár tévedésekkel is. Ezért a bízatom a tévedés Jogának eV'-ntorésát is jelen­ti. Így lehet kihozni egv-e?y adott kollektívából a benne rejlő értékeik legtöbbjét. Molnár Pál Kétezer-kétszáz éves templomra bukkantak tudni keli, hogy az illetőnek fontos és n.em felejti el, ho­gyan fogadták. SALGÓTARJÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents