Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-21 / 300. szám

eraser* SZÍNHÁZ/ ESTÉK ÜZENET Fura állapotba került a né­ző a budapesti Nemzeti Szín­ház pár nappal ezelőtti sal­gótarjáni vendégjátékán: szo­rongva, kínlódva vihorászott, olykor-olykor ellazulta« fel- kacagott. Ez a' viselkedése ter­mészetes is lenne, hiszen Ve­rebes István Üzenete abszurd komédia, tehát a logikát, az élvezetet nem úgy kell keres­ni benne, mint Móricz Roko- n bkjában. Az abszurdban minden a feje tetején áll, ép­pen azért, hogy az írói gon­dolat, az „üzenet” minél plasztikusadban ragyoghas­son elő. Az abszurdhoz bi­zonyos szempontból külön­leges lelkiállapot, ráhangolt­ság Szükségeltetik, amelyet nem eleve hoz magá val a né­ző, hanem az előadás láttán „sajátít el”, elsősorban a meg­győző, elementáris színészi já­ték révén. S éppen ezzel le­hettünk a legkevésbé elége­dettek. De ne vágjunk a dol­gok eleibe! Először a színpa­di alapanyagról szóljunk. Verebes István drámájának megírása közepesre sikere­dett. Remek az alapötlet —, egy homályosan körvonala­zott gyár- sosem volt vezetői értekezletét hallgathatjuk vé­gig —, kitűnő a mondanivaló, az elgondolkodtató, figyel­meztető szándék — például, mert minden rétegét képte- íenség kibontani, vállaljunk felelősséget tetteinkért, cse­lekedjünk, segítsünk, ha kell, ha tudunk —, de már egye­netlen a szereplők jellemzése, néha lelassul, megdöccen a cselekmény előre vivő szeke­re. Az alapötlet fergeteges ko­médiát rejt magában, hiszen nem mindennapi dolog, hogy egy gyárunkba csak úgy hir­telenjében betántorog egy ha­lálosan megsebesült hírnök — később még kettő — Kossuth Lajos szabadságharcos sere­géből, és közli az értekezök- kel: Kossuth regimentje elfo­gyott. .. Ezzel ütött a cselek­vés órája. Pontosabban ütött volna, ha már előzőleg nem bizonyosodtunk volna meg erről, hogy ez a vezetői gar­nitúra nem egyszerűen képte­len a cselekvésre, de nem is akar cselekedni. Legjobb do­log számára a tétlenség. Ak­kor nem hibázhatnak. Nem zökkenti ki „hőseinket” Kos­suth személyes telefonbeje­lentkezése sem elhatározá­sukból, s valóságos megvál­tásként következik be a vo­nalhiba. Ebben a felfordult világban nem a teljesítmény számít, hanem a részvétel. Épp ezért a legnagyobb tett­nek a jelenléti ív aláírása szá­mít. Szurdi Miklós világosan és pontosan értelmezi az Üzenet üzenetét, s képes úgy szervez­ni a játékot, hogy a néző is világosan és pontosan értse. A jellemek alapvető gyenge­ségein, a cselekménybonyolí­tás döccenőin azonban kép­telen javítani. Az alakok hi­telét kisebbíti az elő-előtűnő sablon, az egyszínűség, egy­oldalúság. Verebes igyekszik elkerülni az annyiszor és jog­gal kárhoztatott sematizmust, ugyanakkor maga is, ellenke­ző előjellel ugyan, de bele­esik ebbe a hibába. Csak uta­lásképpen, gondoljunk a to­honya Igazgatóra, aki 1956- ban börtönből szabadult, akit ki tudja miféle okból csuktak be oda. Ez a mozzanat húsz évvel ezelőtt új lehetett, ma ugyanolyan séma, mint az öt­venes évek elején a munkás- igazgató volt. A cselekmény bukfcanóin pedig fennakad a játék, s ezeket a megfeneklé- ■seket jól érezzük figyelmünk ellankadásán. Az abszurd komédia dísz­letét és jelmezeit Csikós Atti­la tervezte. Az úgynevezett osztogató hátlapján a rende­ző — természetesen szándé­koltam — elmi.smásol j a a já­ték időpontját, a díszlet és jelmez azonban egyértelmű­vé teszi: ez a darab csakis a mában játszódhat. így öltöz­nek a szereplők, ilyen iro­dai környezetet, méghozzá tel­jesen naturalistát, nehogy fél­reértsük, talált ki a tervező. Csikós szinkronban van — mind a szervezővel, mind a rendezővel. A színészek is értik a dol­gukat. Mácsai Pál kivételével több évtizedes rutinnal ren­delkeznek. Mégis az ő telje­sítményükkel vagyok a legke­vésbé elégedett, s e vélemé­nyemre már utaltam a nézői lelkiállapot felvázolásakor. Mint minden komédia, ez az előadás is rendkívül nehéz feladatot ró a színészre. Ügy kell viselkednie, hogy bugyu- tasóga minden ízében hiteles­nek, természetesnek tűnjék. Nos, ez nem mindig sikerül, még a legtapasztaltabb Agár­di Gábornak, az igazgató ala­kítójának sem. Még nehezebb eleget tenni a komolyság kö­vetelményének: a színész nem eshet ki a szerepéből, a szi­tuációból, nem mulathat tár­sán. Nem mindig éreztem, hogy a játszóik megfeleltek ennek a kívánalomnak. Ment­ségükre azt tudom felhozni, hogy (már) nem volt begya­korlott az előadás. Persze pon­tosan nem tudom, mikor ját­szották a megyei művelődési központbeli előadás előtt az Üzenetet, csak azt érzem, hogy a délutáni bemutatón nem mindig kapcsolódtak szoro­san egymáshoz a végszók, nem pergett, sodrott, forrt úgy az előadás, mint ameny- nyire azt várta volna a né­ző, vagy amennyire eredeti­leg is kellett volna. A rakon­cátlan, fergeteges komédia így megszelídült, törvénysze­rűen, hiszen a játék mögött nem állt ott a biztonságos szövegtudás. Ám így Is lát­hattuk: jó színész az eddig még nem említett Hetényi Pál és Czibulás Péter is. A Nemzeti Színház Üzenet­bemutatója minden elmarasz­taló észrevétel ellenére figye­lemre érdemes előadás volt, ezért is teszem szóvá: rop­pant kevesen nézték meg \ a két előadást. Igaz, évekkel ez­előtt a szolnokiak ezt a da­rabot már játszották. De hát a Bánk bánt is —, hogy ne soroljak fel még sok más da­rabot — már annyiszor lát­hattunk. Mi lehet az oka, hogy a komoly prózai darabok és a közönség mind kevésbé ta­lálnak egymásra? Sulyok László Salgótarjáni szimfonikusok a Zeneakadémián p December második szom­batjának délelőttjén zsúfolá­sig megtelt iskolásokkal a Zéneakadémia nagyterme, a soron következő bérleti hang­verseny meghallgatására. Az ötletesen összeállított műsor­füzet Zenés akadémiák Pest- Budán címmel műsort hirde­tett, amelyben a verbunkos zene nagy előadói, Bihari Já­nos és Rózsavölgyi Márk mű­vei mellett Rossini, Mozart és Weber művei kaptak he­lyet. Az érdekesen összeállí­tott és társított műsorszámok között az „idegenvezetői”, il­letve műsorvezetői posztót Luki« László töltötte be igen kiválóan, magával ragadóan. A műsor első részében a KISZ Központi Művészegyüt­tesének 22 tagú Rajkó zene­kara mutatta be a remekbe szabott verbunkosokat, Sár­közi Józisef zenekarvezető prímás irányításával. Már a megjelenésük is sikert ara­tott, amely kiválóan illett az általuk megszólaltatott zenék korhű viseletéhez. Fergeteges sikert arattak az elhangzó mű­vekkel : K állói verbunk Farkas Gyula feldolgozásában, Biha­ri János „Amikor a pénze elfogyott” és „Hadik óbester nótája”. Hatalmas vastaps követte Rózsavölgyi Márk Verbunkos című művét. Kü­lön köszönet Lukin László­nak, . hogy fölhívta a hallga­tóság figyelmét arra, hogy Balassagyarmaton zeneisko­lát neveztek el a szerzőről. A zenekar a tapsokat ráadással, bravúrdarabbal. Dinicu Pa­csirta című művével köszön­te meg. A második rész műsora ke­vésbé fergeteges, de igen jó ízléssel lett összeállítva. A vendégszereplő együttes a Salgótarjáni szimfonikus ze­nekar Róna Frigyes vezény­letével. Első számként Rossi­ni Sevillai borbély című operájából Rosina áriája hangzott él, az énekes szólis­ta Csordás Klára fiatal mez­zoszoprán énekesnő volt. A kivételes technikai felkészült­séget igénylő áriát a kezdeti elfogódottság után nagy biz­tonsággal. Igen szép zenei megoldásokkal adta elő. bfa- gyon jó koloraturkészséggel rendelkezik, és ki kell emel­ni az érthető, világos szöveg- mondást. A zenekar stíluso­san, diszkréten kísért, jól al­kalmazkodva a tempó válto­zásaihoz is. Csordás Klára frissen vég­zett, pár szóban illendő őt bemutatni. 1983-ban kaoott diplomát a Zeneakadémián. Tanárai voltak a konzervató­riumban Fekete Mária, majd az Akadémián Kurucz Éva. Jelenleg Hamari Júliánál Is tanul időnként, ahogyan idő­pontot tudnak egyeztetni., A filharmónia szólistája, Rosina szerepére készül, amelyet 1934-ben Klagenfurtban ala­kít njaid. Érdekességként jó tudni, hogy zenetudoménvi szakon is az idén végzett Bálid öelőír. Volt egyszer egy szálloda 8. Huszonnégy aranykanál Odakint erősödő zúgás, újabb robbanások. A repü­lőgépek teljesen leereszked­ve, mély támadásban bom­bázzák talán az utolsó német légvédelmi üteget és a szűk belvárosban rekedt tankokat. Az épület alulról nem kap­hatott bombát és mégis, mint­ha a pince betonfenekét alul­ról döngetné valami óriási acélkalapács, rettenetes erő­vel. — Ezt mi kaptuk — mond­ja egy férfihang a sötétben. — Láncosbombák... Aztán egy könnyebb bom­basorozat találja derékba a szállodát. Az első az ötödik emeletet viszi el,, a második a lépcsőház egy részét sza­kítja le. Nyomában gyújtó- bombák hullanak. Hirtelen felrántják az óvóhely ajtaját. Pizsamában, rémülten Padli­zsán; mögötte Arany Dénes, az álgestapós. Ezúttal fö­lény és magabiztosság nélkül, kezében kis bőrönddel, vál­lán panyókára vetett irha­bundában. Padlizsán kiabál: — Ég az épület! Tűz van! A Hotel Hungária valóban ég. A pincében pánik. — Gyerünk el innen — si­kít valaki. — Miért nem jönnek a tűzoltók — kiáltja Mimi, a már nem egészen fiatal mi­xernő, aki itt lakik közelben a Régiposta utcában, de a szállodát biztonságosabb hely­nek vélte. Előkerül Béla bácsi. Vödör­láncot szervez. Most ' tetté fel először — legalábbis ed­dig nem láttam rajta — a légóparancsnokl sisakot. Men­nek a vödrök és jönnek a repülők. Sűrű rajokban mennydörögnek a mulatók és a szállodák fölött. Elsuhan­nak a Vár fölé,, géppuskatűz- zel árasztják el a német lég­védelmi tüzérség ütegeit. Ide- lent pedig végtelen láncban vándorol a vödör. A Hotel Hungária a második emelet­től felfelé egyetlen tűztenger? A szobám is ég. — És fentről, valahonnan a negyedik emeletről velőrá­zó kiáltás hangzik: — Segítség! Valaki odafönt maradt. Va­jon ki lehet. A családok nyomban körülnéznek, meg­van-e mindenki? De hiszen annyian voltak magányosok ebben a szállodában. Talán valaki a személyzetből. Látni, is, de nem ismerjük fel: tö­rött lábbal, két gerenda kö­zött vergődik odafent. — Segítség! Segítség! A hang egyre halkabb. Tehetetlenek vagyunk. De lám, 'az első emeletre mégis felmerészkednek néhányan. Köztük a kis Mihálkovics. Még sohasem volt bátor! Má­szik fel. Emberekért? Nem, zsákmányért. Hátha maradt valami a szobákban, ahová még el tud jutni. Akármi. Mihálkovics nem vet meg semmit, ami érték. Berúgja az ajtókat, egyiket a másik után. A 126-osban egy kazet­tát talál. Benne huszonnégy aranykanál. Már a hóna alatt fogja, amikor egy hang ráreccsen: — Adja ide! Dúlt arc mered rá. — Örült! — üvölti Mihál-' kovics. — Leszakad az eme­let! A másik a kazetta után nyúl. Mihálkovics elrántja, elugrik. A folyosó lángtenger. Ezt a tűzfolyamot nem lehet vödörrel eloltani, s a lángok között szinte hallhatóan inga­dozik, inog az egész emelet. A dúlt arcú férfi ismét el­kapja Mihálkovics karját, amikor az a lépcső felé ro­hanna. — Engedjen el! — Dögölj meg! És a kívánság teljesül. Eb­ben a másodpercben szakad le az emelet, s zuhan a lán­gok közé a két ember. És hu-j szonnégy aranykanál... Néhány napig, amíg a kö^ tözőhelyen dolgozom, bizton­ságban érzem magam. De olyan az egész, mint egy li­dérces álom. A súlyos sebe­sültek közül többen a pin­cerész szalmazsákjain pusz-. tulnak el. A gyűrű, amelyet a front a belváros köré font, egyre szűkebb. A gyűrűbe szorult utolsó Vermacht- és SS-egységek, a Luftvaffe sár­ga parolinos lédvédelmi gép­puskásai és az acélkék egyen­ruhás Flack-tüzérek neki­keseredetten szórják a tüzet az egyre sűrűbb rajokban ér­kező szovjet repülőkre. Két­ségbeesett, reménytelen küz­delem ez a hitleristák részé­ről. A Váci utcában a Corsó mozi előtt egy bombatölcsér­ben megfeneklett Tigris ágyú­ja ugat fel néha, a mozi há­zának tetejéről pedig egy lég­védelmi gépágyú hosszú, vissz- hangos sorozatai hallatsza­nak. Magyar honvédségi egy­ségről itt már nem lehet be­szélni. Néha feltűnik egy- egy karszalagos, katonaruhás férfiakat terelgető nyilas. Még mindig a csodafegyvert em­legetik, de már maguk sem hisznek benne. A szállodában is akad egy­két idióta, aki valami csodá­ban reménykedik. Az álúj­ságíró Mihálkovics a hallban előadást tart arról, hogy a hadiszerencse forgandó és a legerősebb hadsereget is meg­verhetik. Ugyanakkor kifej­ti: — Ne felejtsük azonban el, hogy még nincs minden vesz­ve. Van egy angol—ameri­kai koncepció is. Magyaror-* szágot nem hagyhatják egye­dül... Ebben a pillanatban egész közelről félelmetes dörrenés hallatszik. A következő perc­ben kiürül a hall. Magam is lesietek a pincébe. Aztán a robbanások még közelebb jön­nek és a pince valósággal tán­colni kezd. Aztán csend lesz, síri csend. A villany pislog, aztán kialszik. Kroó György tanítványaként. Saját bevallása szerint Igazán Mozart-szerepkörben és a dal- irodalom remekműveiben ér­zi leginkább otthon magát, de szívesen énekel oratóri­umokat is. Az elkövetkező év programjaként vigadó- beli fellépés, valamint nyáron Brüsszelben operaversenyen való részvétel szerepel. A salgótarjáni szimfoniku­sok műsorán Mozart d-moll K. 466. számú zongoraverse­nyének III. tétele szerepelt következő számként. A zon­goraszólista Katona Agnes zongoraművésznő volt, akit a salgótarjáni közönség is jól ismer. Több alkalommal járt a zenekar szólistájaként Sal­gótarjánban is. A II. tétel éneklő, lírai melegségű záró­ütemei után, amelyet kivá­lóan formált meg a művész­nő, a III. tétel gyors tempó­jú, lendületes, erőteljes kez­déssel indult. Igazán nagysze­rűen sikerült a ritmikus ka­rakterű indítás, és a stílusos, világos formai építkezésTneg- valósítása. Katona ~~ Ágnes Mozart-játékának fő erőssége az ihletett, éneklő zongora­hang, valamint a technikai biztonság, amellyel a III. té­telt megszólaltatta. A zene­kar ismét bizonyította remek alkalmazkodóképességét Ró­na Frigyes irányításával. Kár, hogy egy-ikét helyen apróbb ritmikai pontatlanság csúszott be a fúvósállásoknál, viszont ki kell emelni a szépen meg­formált, hibátlan oboadal­lam megszólal látását. A műsort Weber—Berlioz, Felhívás keringőre című ze­nekari műve zárta, ahol a zenekar megmutathatta je­lenlegi színvonalát. Remekül sikerült zárószám volt, jól kidolgozott, egységes szólam- hangzásokkal. Még; a hege­dűk nyaktörő szólamai is egy-két kivételtől eltekintve nagyon szépen sikerültek. A salgótarjáni szimfonikusok igazán megérdemelt, hosszan tartó tansot kaptak és becsü­lettel helytálltak a nagyne­vű és hírű zenekarok pódiu­mán. Róna Frigyes karmes­ter szén proch'kciót állított ki, amelyet alkalomadtán szí­vesen hallanánk Salgótarján­ban is. A délelőtti hangver­seny teljes programját dél­után megismételték ugyan- olvan szép sikerrel, mint dél­előtt. Guthy Éva Következik: Négy emelet parázs Évtizedek gondjával- kj ­13.05: Operaslágerek 9 45: 13.35. Dzscsszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 10.00. 15.05; Katonadalok 11.35: 15.28; MB 10—14 12.05. 16.05: Két zenekart szvit 12.35 .• 16.49. Kritikusok fóruma 13.07: 17.05: Csináld magad?! 17.30: A hegedű virtuózai 13.30.­19.15: Népdalok 14.00. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia 14.15. nagytermét 14.35.­Közben: 15.38. 20.30.- Napsugár 20.30: A hangverseny- 16.00. közvetítés folytatása 21.35; Operaáriák 16.40 22 20 - Tíz perc külpolitika 17.30 22.30: A zenéről ' 18.35.­23.44.- Régi kórusmuzsika 19.15­00.10; Gábor S. Pál táncdalaiból 19.45. műsor KOSSUTH RÁDIÓ: S.27; Tengerjárók kalandjai. A mikrofonnál: Balogh Ferenc és Pohl Ferenc tengerész. 8.57; Taskenttől Szamarkandlg 9.12; Joan Sutherland énekel 9.45: Kis magyar néprajz 10.05; Mesterségünk címere 10.55; Rádiószínház 11.35; Narhadsin Najadalma énekel 12.45; Magvetők PETŐFI RÁDIÓ: 8.05. Finn kantél emu zsika 8.20; Tíz perc külpolitika 8.35; idősebbek hullámhosszán 9.30. Válaszolunk hallgatóinknak Bemutatjuk új fúvós­felvételeinket Zenedéleíőtt A_ Szabó család Cigányda 1 ok, csárdások Tánczenei koktél Dang Tahi 3or, Chopin-zongoraversenye Labirintus Zenés délután Csárdások Slágermúzeum Az ízig-vérig modem Millie Kéz és hagyomány Kenyér, perec, kemence. Fiataloknak! Ötödik sebesség Gramofonsztárok Zenei tükör Az AC/DC együttes felvételeiből 19.58; Juvan Sesztalov ma'nysi-vogul költő versei 20.35; Palóc lakodalmas 21.21. Újdonságainkból 22.01; Verbunkosok, nóták 23.20; A tegnap slágereiből krónika. 17.20: Ablak az ország­ra. Fodor László jegyzete. 17.3C: Index. Gazdaságpolitikai maga­zin. (A tartalomtól: Téli napok a téeszeköen. — Diszpécsernek lenni az év végén. — Ahol már I. 984-et írnak.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila. — Sport. 13.00: F.szak-magyaronszági krónika. 18.25—18.30; Lap. és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ; 9.00: Tévétoma (ism } 9.05: Éneklő ifjúság! (ism.) 9.75: Delta (ism.) 9.40: Reklám 9.43: Éjszakai ügyelet. 6/4. rész: Anne, (ism.) 10.40: Az aranyhal. Angol rövid­film. II. 05; Képújság. 16.00: Hírek lti.05: ChampoMon : A hieroglifák megfejtője. Francia rövid­film. (ism.) 16.40; Azok a kedves eltűntek. 17.20: Kénúiság. 17.25: Egészségünkért! 17.35: A nyelv világa 18.20; Reklám 18.25: Imre bácsi. Riportfilm. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 18.55: Reklám 19.10; Tévétorna 19.15: Esti mese. 19.30. Tv-híradó. 20.00: a főnök inkognitóban. Francia fiimvigjáték. 21.30- Népzene zenekarra. 21.35; Tévéegyetem: Az ókori kelet. 16/12." rész: Fénye­sen magasodsz minden or­szágok fölött. 22.10; Unokáink is látni fogják. 22.35: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Stúdiósok. A fiatal képző­művészek stúdiójának 25 éve. 20.15: Tv-híradó 2. 21.05; Reklám 21.10: Objektív. Ténykcpek a szo- cialista világról. 22.10: Képújság. BESZTERCEBÁNYA : 19.30: Tv-híradó 2y>,00: Tv-fórum 21.00; Muzsikaszó. 21.2»: Azimut. 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Az ajándék (ism.) 23.00; Hírek. 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Lépésről lépésre. 2. rész. 21.00: Szórakoztató tv-sorozst: A bölcs salamon (ism.) 2í "0: Időszerű események. 22.00: összefoglaló & Kanada— Finnország Izvesztyija Kupa jégkorongmérkőzés­ről, felvételről. MOZIMŰSOR. Salgótarjáni November 7.; Há­romnegyed 6-tól: -Telitalálat. Szí­nes, szinkronizált szovjet film­vígjáték. 8 órától: Meztelen bösszű (18). Színes amerikai western. ISKOLAMOZI: 2 órától: Donald kacsa és a többiek. — Balassagyarmati Madách. Há­romnegyed 6-tól: Klute (16). Szí­nes, szinkronizált USA bűnügyi film. 8 órától: Ölomidő (14). Szí­nes NSZK film. — Napybátonyi Petőfi. Sugarlandi hajtóvadászat ’ó. színes ame-Hkai fi’m. — •ríni Mátra Csatár* a tv^han V Színes, szinkronizá't francia mvmiáték. — KarancslamUtö ; Az inkák kincse. Színes oia«z— spanyol—bolgár—NSZK—perui ka- landfilm. — Jobbágyi; ISKOLA­MOZI; Vadölő. __________________ ____________________________________________________________ MISKOLCI STÜDIÖ­4 NÓGRÁD - 1983. december 21.. szerda [ ^^"‘"n.olf^HangvcTsén^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents