Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-02 / 284. szám
Még termel a „középszergyár'' a patinás hírű egyetem oktatója. Nem tutija, hova kerülnek azok a diákjai, akik az öt év során versenyeken, diákköri dolgozatokban igazolták, hogy kiemelkednek a többiek közül. Fölidézi régvolt kedves évfolyamát. A tiz legjobbnak maga szerzett állást, .méghozzá Olyan helyen, ahol legalább induláskor nem kellett attól tartania, hogy tanítványai elkallódnak. Igaz, akkor 1976-ot írtunk. Ma légiói iebb fohászkodhat a legjobbakért. Számítások szerint hazánkban a népességnek mintegy 2,3 százaléka kivételesen jó képességű. Sorsukért jövőjükért, azért, hogy F:-.r»«ikedő adottságaikat valamennyiünk érdekében kamatoztassák, sok még a teendő. A tehetséget ma már a tudósok sen? azonosítják az intelligenciával. Ugyanabban az emberben lehetnek átlagon felüli és átlagon aluli képességek is. Ez a felismerés korántsem mossa össze a talentum határait. Az viszont kétségtelen, hogy bonyolultabbá teszi a tehetségek felismerését, és gondozását, ami csakis egyénre szabott oktatási rendszerben képzelhető el. A felidézett egyetemi oktató félelmei korántsem tekinthetők aggályoskodásnak. A kivételes képességek felismerése az iskola feladata elsősorban. Ám amint a szárnybonto- gatók „röptetését” bárki is számon kéri a pedagógiától, magasra csap a vita lángja. Az elitképzés vádja harsan fel, ami súlyos bélyeg, mert aki ezzel vádolható, arra hamar rákerülhet a másik pecsét; antidemokratikus. De vajon azt tekinthetjük-e igazán demokratikusnak, alti a kiugró tehetségeket belekényszeríti egy reformra szoruló oktatási struktúrába, ahol az esetek többségében az kerül hátrányba, aki — így, vagy úgy — kilóg a sorból?! Odáig eljutottunk, hogy a tanerők józanabb, és jelentős többségben lévő tábora, ma már legalább elvben elveti a merev „középszer,termelést'’. Korántsem bíztató a kép. Egy tanárok körében készült értékszociológiai felmérés szerint ma is, a tisztaság, a jó magaviselet, és a szorgalom áll a rangsor első három helyén. A teljesítmény, a tudás mércéi valahol hátul sorakoznak. Annyi bizonyos •— és erről elcsitulnak n viták —, hogy a talentumokat nem szabad sorsukra bízni. Az igazi kérdés ma már nem a szürke tömeg vagy az elit előnyben részesítése. Arról azonban még nem alakult ki megfelelő álláspont, hogy miként neveljük, kezeljük a tehetségeket. Érdemes sorra venni, hol tart ma az oktatás fölfedezésükben, fölkarolásukban. Az-általános iskolákban a tanulmányi versenyek kivételével úgyszólván semeddig sem jutottak. Nehezíti a helyzetet a demográfiai csúcs okozta egészségtelen zsúfoltság, és a tanítók, tanárok esetenkénti készületjen- sége is. Az utóbbira jellemző, hogy az ösz- szes értelmiségi pályát tekintve magasan a nevelők között található a legtöbb képesítés nélküli immáron hét százalékuk az. A tanterv évről évre változik, de a kivételes képességűek riasztóan sok helyütt ma is békésen szenderegnek unalmukban az órák alatt, és néhány év múltán bizony távozhat belőlük a tanulási kedv, az ambíció. Azt, hogy ki lehetne lépni ebből az ördögi körből ékesen bizonyítja néhány kísérleti iskola. Különösen Baranya megye jár elől bátor, és ma már követhető kezdeményezésekkel. • A középiskolában már biztatóbb a helyzet. Sokak szerint a tagozat válhatna a tehetség- g'ondozás fontos állomásává. Ehhez azonban az kellene, hogy ne csak azok kerüljenek a tagozatos osztályokba akiknek a szülei erre odafigyelnek. Jellemző, hogy a tagozatosba járó gyerekek 80 százaléka értelmiségi családból származik. És sokszor adottságaik messze elmaradnak szüleik vágyától. Hiányzik tehát a tudatos előkészítés, és a 'kiválasztás. A „felső” hányad speciális képzése egyelőre csak a zenei tehetségek gondozásánál megfelelő. Zeneművészetünk és zenepedagógiánk nemzetközi elismertségénél aligha kell hitelesebb igazolás az eredményre. Vajon miért nem leshetők el a zenei képzés más területre is átültethető módszerei? Az egyetemek, főiskolák, az utolsó lehetőséget jelentik, hogy még melegházi körülmények között fejlődjenek a kivételes palánták. Ehhez mindenekelőtt tehetségápoló szakmai műhelyekre van szükség. A számuk vészesen zsugorodik. Hol van már a sárospataki, debreceni, pápai kollégiumok példaadó nimbusza? A kérészéletű NÉKOSZ- mozgalmat rehabilitáltuk ugyan, de azt, ami hasznos volt benne, továbbra sem_ hasznosítjuk. A tudományos diákkörök javarészénél éppen a műhelylégkör hiányzik. hogy az élet minden területén i mégis fölbukkannák tehetségek, és alkotásaiknak csodájára jár a világ, egy-egy rendkívüli pedagógusnak, jószemű menedzsernek, és az alkotók elpusztíthatatlan energiájának köszönhetjük. Csakhogy ezeknek a sok szempontból nehéz embereknek a sorsát megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni, kora gyermekkoruktól, kezdve. Czeizel Endre írja: „Legfontosabb természeti kincsünk kétségtelenül a bennünk rejlő érték; az emberi alkotóképesség” Ideje jbb- ban gazdálkodni vele. Gazső L. Ferenc KÉT ÓRA RÓNABÁNYÁN Egyszer csak azt vettük észre, hogy nekünk is jut valami ENNYI AZ EGÉSZ? Riadtan ftéztem körbe, amikor beszámolóját elmopctva leült Marczinek Márton tanácstag. Aztán láttam, hogy elképedésemmel egyedül maradtam, a rónabányái művelődési házban szorongó teléplakók valószínűleg nem vártak többet. Néhány perc múlva kiderül, hogy tévedtem. Amikor Palkovios Gyula, a rónabányaiak párttitkára befejezte frappánsra sikeredett hozzászólását, világos lett, hogy a tanácstagi beszámoló nem volt hiányoiS. Röviden és tömören fogalmazott, az itt élőknek érthetően. Palkó vies Gyula csak kibővítette a mondandót, miután két-há- rom probléma felvetődött. — Emlékezzenek csak — mondta — néhány évvel ezelőtt még tíz-tizenöt igencsak kemény hozzászólás volt 'a beszámolók után. A városhoz kerülést követően egyszer csak azt vettük észre, hogy csurran-cseppen nekünk is. Tarján nem felejtett el minket. Gond persze akad mégis. Igaz az is amit Palkovics Gyula mondott az előbb, hogy a Landler Jenő út kövezése, talán száz méter hosszon nem fejeződött be. De miért? Nem a tanács hibája! Annyi követ rendeltek ide, amennyi kellett volna. Csak hát a sofőr máshova vitte! Aztán volt, aki saját lakása elé rakatta le, vagy egyszerűen elhordták. Emberek! Legyünk tekintettel egymásra, tartsuk be a közösségi együttélés írott és íratlan szabályait! Persze elhangzott még más probléma is. Elkészült a szeméttároló, és mégis sokan mellé rakják a szemetet. Egy elhamarkodott döntés következménye az lett, hogy rossz helyre került a Határőr úton a vízelvezető csatorna. Vagy ott van az „elhagyott” határőrségi épület. Tábort, vagy öregek napközi otthonát kellene belőle csinálni. — Lenne egy javaslatom — fordul az emberekhez a párt- titkár —.tudják jól, hogy a szilváskői bazaltömlés megtisztítása, és a nemsokára elkészülő sípálya jelentős idegenforgalmi mozgást eredményezhet Rónabányán. Ültessünk minél több virágot, bokrot a kerítések mellé, legyen az üde folt az öreg házak mellett, lássák az idegének, hogy törődünk magunkkal s, hogy szorgos a telep lakossága. VADASI LAJOS azt kéri, hogy a tanácstaguk jelöljön ki időpontot a fogadóórára. Aztán heves vita tör ki a telefon körül, ennek végeredménye, hogy nagyon kellene egy nyilvános készülék. Valaki el panaszol ja, hogy a Landler Jenő út egyik kanyarulatában lámpák hiányoznak, nehéz közlekedni. Kovács Ferenc — aki a Hazafias Népfront városi bizottságát képviselte a beszámolón —, kicsit „félve” kezdte mondandóját. — Egy kényes ügyet szeretnék megemlíteni. Négy-öt éve beszélünk róla. ;nem... nem várok most sem választ. .. gondolkodjanak el... a tavaszi telepgyűlésen újra megbeszéljük... nem is akarok megbántani senkit, főleg az öregeket nem. De meg kellene érteni, hogy nem a telep, nem a park közepére való a halottas ház. Egyre többen temetnek Rónafaluból. .. máshol már nem a falu közepén van.., Lehet,' hogy a KÖJÁL egyetlen intézkedésével radikálisan meg lehetne oldani, de mi nem ezt akarjuk. Mondom, gondolkodjanak el rajta! Kitört a vihar. Érvek és ellenérvek röpködtek. Nincs autó, amely levinné a halottat, csúszós úton az öregek hogy menjenek le: 2 kilométer a távolság, lakásban nem maradhat a halott... visszafelé fejlődünk? — "kiált bele valaki a zsongásba. Végül is csillapodnak a kedélyek. A megoldás nem születik meg. De ezen mégis változtatni kell, mert az épület állapota sem a legjobb. De térjünk vissza, még Palkovics Gyula egyik gondolatsorához. — Látogassák többet a kultúrházat! — kérlelte az embereket, — ha csak egy kis beszélgetésre is. A fiatalok megcsináljál! maguknak; a programot, de nekünk is kell. Nehogy úgy járjunk, mint a városiak a betontömbökben. Bezárva négy fal közé, a nagy tömegben még a szomszédaikat sem ismerik. Különben is az a vélemé- nyem, hogy nappal tökéletesen betöltené az öregek napközi otthonának funkcióját ez az épület, mert akkor nincs kihasználva. Lassan már a második órája tart a beszélgetés. Csak ekkor tűnik fel, hogy nem is igazán az ez évi megoldott és. megoldatlan feladatok voltak terítéken, hanem inkább azok, amiket az elkövetkezendőkben kell megoldani. Ozsvárt Sándor, a környező községek megyei tanácstagja is megállapította, hogy alapvető és nagy baj nincs. A beszámolóban is csak két lényeges elmaradt dolog szerepelt. Az egyik az említett befejezetlen út, a másik, Szikora néni lakásának komoly gondja; amiben, úgy tűnik, még az egyik országgyűlési képviselő közbenjárása sem volt elegendő az IKV-nál.' FIGYELTEM távozáskor az arcokat és a föl-föl röppenő mondatokat. Elégedettek voltak a rónabányaiak. (zengő) i T Körzeti iskola ü.i, körzeti iskolát kap Ma- gyarnándor. Az épület nyolc tanteremnek, konyhának, könyvtárnak és tornateremnek ad majd helyet. A munkálatokat a szécsényi Ép- szöv végzi, jelenleg a főfalak és a tetőszerkezet építésén fáradoznak. Az átadás a tervek szerint 1985-re várható. A felvételen István Dezső nyugdíjas brigádja látható. Értékelték a társadalmi munkát Az elmúlt esztendőben Máírakeresztes község vo,lt a legjobb az egy főre számított társadalmi munka értékében. Ezért 50 ezer forint jutalomban részesültek, melyet a közelmúltban fejlesztési célra használtak fel. Éspedig úgy, hogy a község ap- raja-nagyja összefogásával csatlakozva a megyei tanács felhívásához, a szeptember és október hónapok társadalmi munkaakcióiban vettek részt a temetőhöz vezető út építésében. A kapott jutalmat erre a célra használták fel. A lakosság összefogása nyomán 154 méter utat építettek meg, melynek értéke félmillió forintra tehető. Az értékelés során megállapítható, hogy ebben az évben az egy főre eső társadalmi munka értéke meghaladja az ezer forintot. Ügy érzik, hogy ebben az évben is előkelő helyet foglalnak el a versenyben. sz. f. Növelni a falvak népességmegtartó erejét S. Hegedűs László nyilatkozata Megkülönböztetett társadalmi érdeklődés kíséri a falvak ' népességmegtartó képessége körül kibontakozott vitákat. Ezeknek az eszmecseréknek döntő többségét a népfrontmozgalom szervezte. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ‘titkára a HNF vezető testületének e kérdéssel kapcsolatos álláspontjáról nyilatkozott Seregi Lászlónak, az MTI munkatársának. Egyebek között elmondotta: Fiatalodó szövetkezet Magyarnándorban Mezőgazdaság és jó közérzet — Az emberi települések sohasem véletlenül jönnek létre, ennek a folyamatnak megvannak a nagyon is jól kitapintható okai, amelyek többnyire gazdasági eredetűek, és természetesen közrejátszanak egyéb szempontok is, kezdve a földrajzi fekvéstől egészen ' a termőföld minőségéig. Mindezzel azt kívánom jelezni, hogy egy-egy tanya, falu, község nem „véletlen képződmény”, hanem a társadalmi-történeti fejlődés terméke. Az idő előrehaladtával ezekben a körülményekben, feltételekben számottevő váltó zás óik következhetnek be, ám azt a mi korunkban semmi sem indokolja, hogy települések aránylag rövid idő alatt elnéptelenedjenek, elsorvadjanak. A visszafejlődés számos esetben szubjektív okokra* sablonosán és lé- lektelenül végrehajtott intézkedésekre vezethető visz- sza. Ezzel korántsem azt akarom állítani; hpgy objektív tényezők nem járultak hozzá a települések némelyikének visszafejlődéséhez, aa életfeltételek romlásaihoz. A kedvezőtlen folyamatra, amely a közelmúltban hazánkban kibontakozni látszott, politi-; kai és állami vezetésünk meg-’ felelő határozatokkal reagált.' Az intézkedésiek nyomán az esetek többségében sikerült megállítani, megfordítani a tendenciát: ismét szűnőben a falvak és a városok., közötti indokolatlan különbségek; mindkét településformában legyenek meg a teljes emberi élethez nélkülözhetetlen feltételek. A közeljövőben kéz-, dődő társadalmi vitáktól; amelyeken mérlegre teszik a távlati terület- és település- fejlesztés irányelveit, azt várjuk, hogy az ezekben elhangzó javaslatok, észrevételek hozzájáruljanak egy olyan1 dokumentum létrejöttéhez, amely társadalmi egyetérté-; sen alapul. .; A termelőszövetkezetek vezetői egyre inkább felismerik azt, hogy a gazdálkodásra, a jó munkavégzésre nem csupán a munka termelékenység növelése, nem csak a műszaki és köz- gazdasági fejlődés, hanem a kulturált környezet, a szociális helyzet alakulása, vagyis az emberi tényezők is hatnak. Jól látta ez a magyarnán- dori Mikszáth Termelőszövetkezet vezető testületé, amikor a gazdálkodásnál kimutatható dinamikus fejlődés teremtette lehetőségeket felhasználta az elmaradott szociális, kulturális és munkahelyi körülmények javításához. Bővítették a biztonságos munkavégzéshez szükséges védőruha- és eszközellátást, csökkent a munkaruhák kihordási ideje. A kiegészítő tevékenységben foglalkoztatottak számára a mohorai te- műszaki dolgozóknak férliöltözőt és fürdőt, a konfekció- és bőrdíszműüzemben hasonló létesítményeket hoztak létre. Még az idén szeretnék tető alá tenni és jövő év tavaszán átadni a központi dolgozóknak készülő szociális épületet. Az üzemi étkeztetés megoldódott, ebédet a szügyi termelőszövetkezetből szállítanak, bár a tsz vezetősége több esetben felajánlotta, hogy anyagilag, is hozzájárulna a helyi ÁFÉSZ melegkonyhás részlegének kialakításához, A termelőszövetkezet la nagylétszámú nyugdíjas, járadékos tagokat rendszeresen támogatja de a lakáshelyzet alakulását is figyelemmel kíséri. A dolgozók szolgálati lakást, építésvásárlási kölcsönt és fuvarkedvezményit kaphatnak. Jelenleg a 11 szolgálati lakás közül kettő üresen áll. Az adható kölcsön összegét pedig éves szinten IÜ0—130 ezer forintra kívánják növelni. ........... B evált a magyar orvosi készülék intenzív osztályán, a pécsi orJ A tsz-tagok évről évre rendszeresen 20—25-en a csehszlovák testvérszövetkezet szervezésében élvezhetik a Magas-Tátra szépségeit, cserében az ottaniak Hajdúszoboszlón, Hévízen pihenhetnek. A termelőszövetkezet együttműködik a helyi Radnóti Miklós Művelődési Házzal, s 1978-tól ötvenezer forinttal járul hozzá évente a közös fenntartáshoz. Minden év februárjában megrendezik a mezőgazdasági könyvhónapot, amikpr 6—7 előadás, diafilmvetítés bővíti az érdeklődők szakmai ismereteit. Örvendetes, hogy az előző évek tendenciájával szemben a szövetkezet tagjainak elöregedése nemcsak megállt, cíe egyre több fiatal kéri tagfelvételét. Ami bizonyára kapcsolatban áll a kedvező munkakörülményekkel, a szociális helyzet javulásával. • « ' H ! <. t Is, m. > <. ■ Jól „vizsgázott” az első magyar gyártmányú peritoneáíis dialízis készülék, amelyet a krónikus veseelégtelenség kezelésére fejlesztett ki az Országos Belgyógyászati Intézet és a • Rolitron Társaság. A PDK—8 típusú készülék a beteg vese működését helyettesíti, alkalmazásának tapasztalatait a szakorvosok az Orvosi Hetilap legújabb számában ismertették. Beszámoltak arról, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. belklinikájának dialízisosztályán, a Jáhn Fevostudomanyi egyetem urológiai klinikáján, a győri, á nyíregyházi, a szombathelyi; a kaposvári kőrház-ren delnJ intézet belosztályain használj ták ezeket a készülékeket, ez i ideig több mint ötven beteg másfél ezer kezelésére. Meg-: állapították: ez a magyar or-' vosi készülék azonos értékű á külföldiekkel. Automatiku-! san végzi a dialíziskezelést,' ennek nagy haszna, hogy á speciális képzettségű nővé-' rek több beteget gondozhatJ nak, s a betegék maguk is használhatják a készüléket. renc Kórház-Rendelőintézet NÓGRAP - 1983. december 2., péntek 3 4