Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

Tovább fejlődik a magyar—szovjet alumíniumipari együttműködés Jelentős villamos energiát takarítunk meg A szovjet és a magyar gaz­daságban vannak olyan ága­zatok, amelyeknek eredmé­nyes működését ma már ne­héz lenne elképzelni a két ország közötti szoros terme­lési kapcsolatok nélkül. Ilyen iparágak közé tartozik példá­ul a gépkocsigyártás, az ole­fin és az olefinszármazékok termelése, növényvédő szerek és műtrágyáik, vagy a műsza­ki gumiáruk előállítása. Különleges szerepe van azonban az alumíniumipar területén megvalósuló terme­lési és tudományos-műszaki együttműködésnek. Mindenek­előtt azért, mert ez volt az első lépés a két ország sza­kosítási és kooperációs tevé­kenységében. A szovjet—ma­gyar timföld- és alumínium­gyártási együttműködési egyezményt már 1962-ben megkötötték, azaz jóval a KGST-tagországoknak a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának elfo­gadása előtt. Ugyanakkor ez az együttműködés az egyik legszemléletesebb példája an­nak, hogy miként lehet a kölcsönös érdekeket szolgáló feladatok megoldására össz­pontosítani az erőket. Annak ellenére, hogy Ma­gyarország jelentős bauxit- tartalékokkal rendelkezik, gondot jelentett az alumíni­umipar önálló fejlesztése, mi­vel nincsen elegendő energia- tartalék az alumínium gazda­ságos gyártásához. Egy torma alumínium előállításához pél­dául megközelítőleg 17 ezer kilowattóra villamos energiára van szükség. A probléma megoldását ezért az jelentet­te, hogy a termelés leginkább energiaigényes részét a Szov­jetunió területére telepítették. Az egyezménynek megfele­lően Magyarország timföldet szállít a Szovjetunióba, ahon­nan a volgográdi aluminium- gyárban előállított készter­méket kap vissza. Cserébe a magyar exportra jellemző áruféleségeket szállítanak a Szovjetunióba. A jelen ötéves tervidőszak­ban a Szovjetunió évente a 330 ezer tonna timföldből 165 ezer tonna alumíniumot szál­lít Magyarországra. Ez az együttműködés magyar szak­emberek számításai szerint annyi villamos energia megta­karítását teszi lehetővé, amennyi jelenleg a Magyar- országon háztatási célokra felhasznált teljes mennyiség. Napjainkban a nyersanyagok és az energiahordozók magas világpiaci árai mellett ez je­lentős gazdasági nyereség. Országaink alumíniumipari együttműködése a konkrét termelési feladatok mellett kiterjed az iparág tudomá­nyos-műszaki fejlesztésének kérdéseire is. Jelenleg a szovjet és a magyar szakem­berek előtt álló közös fel­adatok közé tartozik többek között a bauxit nagy hőmér­sékletű kilúgozási technoló­giájának kifejlesztése, a fél­kész termékek gyártásához szükséges alumíniumfinomí- tó-berendezés tervezése. Az új berendezést mindkét or­szág üzemeinél alkalmazzák majd. Tekintettel arra, hogy az egyezmény érvényes,sége 1985- ben lejár, már folynak a tár­gyalások az együttműködési egyezmény meghosszabbítá­sáról 1990-ig. Megegyezés szü­letett nemrégiben arról, hogy a magyar timföld szovjetunió­beli feldolgozását tovább szé­lesítik, s így több alumíniu­mot nyerünk. A feldolgozásért előreláthatóan . késztermékkel fizet Magyarország. Fokozódó szovjet üvegexport Salgótarjánból Népdal-, néptáncápolók Szövetkezeti együttes Posztón Muzsla néven Pásztón szö­vetkezeti népi együttes alakult. Fenntartásáról a pásztói ÁFÉSZ, a pásztói, ecsegi, al- sótoldi, szurdokpüspöki tsz, a Pásztói Faipari Szövetkezet és a Mátraaljai Állami Sazda- ság, működtetéséről a pásztói Lovász József Művelődési Központ és a nagyközségi ta­nács gondoskodik. Az új népi együttes december . 17-én,, Pásztó felszabadulásának év­fordulóján tartja bemutatko­zó fellépését a helybeli mű­velődési központban. A Muzsla szövetkezeti népi együttes megalakulásával a városiasodó Pásztó új kultu­rális intézménnyel gyarapo­dott, de figyelemre méltó a vállalkozás a folklórkutatás, -feldolgozás szempontjából is. Az együttes ugyanis célul tűz­te maga elé, hogy kezdemé­nyezi és a saját eszközeivel, lehetőségeivel közreműködik a Pásztó környéki népdal-, és néptáncemlékek, -hagyomá­nyok feltárásában, felmutatá­sában. Ez a vidék ugyanis a nagy néprajzkutatások idején valahogy a háttérbe szorult; a mulasztás pótlására a szak­emberek szerint szinte a fe­ledés előtti utolsó órájában kerül sor. Ugyanakkor az együttes arra is törekszik, hogy a már működő Nógrád népi együttes, a mihálygergei, szécsényi és más tánccsopor­tok, a hollókői, rimóci és a többi országosan is ismert népdalcsoportok mellett új színnel jelentkezzék a palóc­föld népművészetének egyéb­ként is színgazdag palettáján. Fokozza szovjet exportját a salgótarjáni öblösüveggyár, Hagyományos laboratóriumi üvegszállítmányait az idén mintegy. megkétszerezte; a tavalyinál többet vásárolt a szovjet kereskedelem a nép­szerű salgótarjáni színes csil- lárbúrákból is. Az idén új termékekkel, ' háztartási üveg­árukkal — kelyhekkel, poha­rakkal, boros-, vizeskészle­tekkel — bővült a gyár szov­jet exportja, amelynek teljes értéke az esztendő végéig meghaladja a hetvennégy- millió forintot. Tárgyalások folynak a következő évi ex­port további növeléséről. Vár­ható a laboratóriumi üveg­áruk kivitelének ötvenszá­zalékos emelkedése. A ház­tartási üvegexport jövő évi növekedése viszont az idei kiszállításoknak akár a há­romszorosa is lehet. Beszámoló taggyűlések idején A naptári év végéhez közeledve, az MSZMP szervezeti szabályzatának megfelelően, -sor kerül a pártalapszele­vezetek éves beszámoló taggyűléseire. Az ok­tatási intézményeket kivéve a beszámoló tag­gyűlést november 15. és december 15-e kö­zött tartják Nógrád megye több mint fél­ezer pártalapszervezetében is. A feladat most is az, hogy a pártalapszervezet tagsága el­mélyült vitában tárgyalja meg a vezetőség beszámolóját az egy év alatti munkáról és meghatározza a következő időszak pártalap- szervezeti teendőit. Már hagyományuk van a beszámoló tag­gyűléseknek pártunkban. Ez az időszak min­dig együtt jár a párttagság aktivitásának növekedésével, az alapszervezeti élet gazda­godásával. Jó alkalom és lehetőség ez a párt­tagság véleményének még elmélyültebb meg­ismerésére. Kiváló alkalom nyílik e taggyűléseken ar­ra, hogy a központi határozatoknak megfe­lelően előtérbe kerüljenek a pártdemokrácia elvei a gyakorlatban. Mindenekelőtt abban, hogy az alapszervezet vezetősége kritikusan és önkritikusan számot ad a munka járói. Ezt követi a vitában a párttagság őszinte véle­ménynyilvánítása, esetleg bírálata, illetve ja­vaslatai. A FÜTŐBER nagybátonyi gyáregy­ségében is a XII. kongresszus határozatainak helyi végrehajtásáról adnak számot az alap- szervezetek, természetesen az egy évvel ez­előtti beszámoló taggyűlések határozata alap­ján. Ugyanígy feladatuk, hogy számot adja­nak az alapszervezeti munkatervek végre­hajtásáról is. A párttagok természetesen azt várják, hogy gazdaságpolitikai, a pártéletre vonatkozó tennivalókról, az évközi taggyűlé­seken elhatározott, feladatok végrehajtásáról is tájékoztatást kapjanak. Az alapszervezeti beszámolók középpontjában — a jellegtől függően — a párt gazdaságpolitikai céljai­nak, a helyi gazdasági feladatok megvalósí­tásának eredményei, gondjai állnak. Ezzel egyenrangúan vitatják meg a munkahelyi közösségek tevékenységeit, összeforrottságát, a kommunisták helytállását a népgazdasági feladatok helyi megvalósításában. Nagyon fontosnak tartják, hogy Nagybátonyban az alapszervezeti vezetőségek — a párttagság és a tömegszervezetek vezetőségeinek vélemé­nyét ismerve — a működési terület gondjait is feltáró őszinte beszámolót terjesszenek a párttagság elé. A nehezebb gazdálkodási körülményeinket is figyelembe véve kell feltárni azokat _ a lehetőségeket, a termelési, a gazdálkodási szférákban, az emberi tényezőkben haszno­sítható tartalékokat, amelyek hatékonyabbá teszik a munkánkat a gazdaságban és a köz­életben, valamennyi pártalapszervezetben. Még számos helyen nem használják ki azo­kat a lehetőségeket, eszközöket — beleértve a káderki választásban rejlő igényességet i6 —, amelyek elősegíthetik a termelékenyebb, gazdaságosabb munkát, amelyek minden te­rületen erősíthetik a népgazdasági és a he­lyi érdekek összhangját. Általánossá kell ten­ni —, s nemcsak a párttagok körében — azt a szemléletet, hogy a gazdasági fejlődést a hatékonyság javulásával mérjék. Vagyisi a gazdálkodás értékelésének alapja — és ez vonatkozik a gyakorlati munkára is —, hogy miként szolgálja a népgazdaság egyensúlyá­nak javítását. Ennek az elvnek érvényesül­nie kell minden munkaterületen, az anyagi és erkölcsi elismerés tekintetében is. A párt- szervezetek a beszámoló taggyűléseken a feladatok meghatározásánál a gazdaságosság javítására, a termékszerkezet ko'rszerűsítésé- re, a munkafegyelem javítására tesznek konk­rét javaslatokat és joggal várják el, hogy a megvalósításukban a pártszervezet kommu­nistái járnak az élen. Az ideológiai, politikai neveléssel összefüg­gő feladatok megbeszélése valószínűleg na­gyobb hangsúlyt kap a korábbi éveknél a most sorra kerülő beszámoló taggyűléseken Salgótarjánban, a Volán 2. sz. Vállalatnál is. Az elvszerű viták, a tömegek közötti meg­győző munka, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítése, a párttagságnak a párt politikája melletti fokozott kiállása — tart­ják a párttagok —, olyan jellegű alapszer­vezeti feladat, amelynek megvitatása még tartalmasabbá teheti ezeket a taggyűléseket. Az alapszervezet működési területén dol­gozó szakszervezeti, KISZ-, a népfrontszer­vek munkáját is értékeli a taggyűlés. Az alap­elv mindenütt az, hogy az ott dolgozó kom­munisták milyen eredményességgel teljesítik pártmegbízatásukat. Az a cél, hogy legyen még élőbb az együttműködés a tömegszerve­zetek vezetői, az ott dolgozó kommunisták és pártalapszervezetek vezetőségei között. Az eddigieknél határozottabb az a természe­tes igény, hogy a tömegszervezetekben dolgo­zó párttagok ismerjék azoknak a kongresz- szusoknak a határozatait, amelyekben hiva­tottak a pártirányítást érvényesíteni. Erre minden feltétel adott is. A munka színvonalát emeli az is — töb­bek között ezt teszik Bercelen is —, ha ér­demben visszatérnek a beszámolók a párt- megbízatások értékelésére, folyamatos segíté­sére. Pártmegbízatást egyébként magán a be­számoló taggyűlésen is lehet adni, de min­denképpen kívánatos, hogy jobban kapcso­lódjék az alapszervezet taggyűlésén hozott határozatokhoz. A párt politikájának végre­hajtásában elsődleges szerepet tulajdonítunk az alapszervezeteknek, amelyek a politika helyi irányítói, szervezői és gyakorlati vég­rehajtói. Az alapszervezetek szerepe abban is fontos, hogy részt vegyenek a politika ala­kításában. Az irányító pártbizottságoknak pedig az a feladata, hogy az alapszerveze­tek munkájában is fokozódjék a jó értelem­ben vett operativitás, ami természetesen ne jelentsen beavatkozást és mások feladatának átvállalását. Mindenekelőtt készséget jelent­sen a megérett problémák felismerésére és eredményes megoldására. Nagyobb eredményre számíthatunk, Ha az alapszervezetek munkájában is általánossá válik, hogy becsülete van az élő szónak, a meggyőzésnek, a helyszíni segítő munkának, az emberi problémák meghallgatásának és megértésének. A politikai munkában a köz­érthető érvelés, a tényszerű következtetések ezt segíthetik elő. Minden szintre vonatkozik ez, de az alapszervezeteknél —, ahol a leg­közvetlenebb és a leggyakoribb az emberek­kel való együttlét, találkozás — ezt különö­sen érdemes szem előtt tartani. Az irányító felsőbb pártszervek képviselői fs részt vesznek a beszámoló taggyűléseken. Ez alkalmat ad az alapszervezetek számára, hogy az irányító pártszervek munkájáról is mondjanak véleményt, s ahol indokolt bírál­janak is, de tárják elő, milyen segítséget kí­vánnak. A korábbi évek gyakorlatának meg­felelően az irányító pártszervek a taggyűlé­sen minősítik, értékelik az alapszervezeti munkát, méghozzá az idén megnövekedett követelmények alapiján, összhangban a ma­gasabb igényekkel. J elentős esemény tehát nemcsak az alap­szervezetben, hanem az egész pártélet­ben a beszámoló taggyűlés. Akkor éri el célját, ha nemcsak a vezetőség, hanem minden kommunista, tehát a párttagság egé­sze elmélyült felelősséggel készül e fontos, évente ismétlődő rendezvényre. Délután? disputa dr. Győri Sándorral Egy város vonzásában — Gyakran mondogatja} hogy a maga életében sok­szor volt meghatározó Balas­sagyarmat, pedig születése óta Hugyag az otthona. Mi teheti vonzóvá a falusi em­ber számara a várost? —•' A város és az én falum között kőnajításnyi a távol­ság, gyalog is sokszor megtet­tük, — vesz ki egy Szimfó­niát a dobozból Győri Sán­dor. Nyugodt mozdulattal gyújt rá, de a füstöt nem szívja le. — Meg aztán azért is Vöt« a város, mert életem fordulópontjai idekötnek, öt­vennégy esztendeje, amikor a világra jöttem, apámék aligha gondolták, hogy vala­ha is elhagyom szülőfölde­met. Négy holdon gazdálkod­tak, így hát az én sorsom a falusi gyerekek sorsa volt. Serdülőként ért a háború, kamasz voltam a fölszabadu­lás idején. Egy napon szaba­dult föl szülőfalum és Balas­sagyarmat.. Negyvenöt janu­árjában jelentkeztem a vas­útnál pályamunkásnak. Kö­zöttük tanultam meg, hogy mi az a közösség. Persze ak­koriban mindenkit valami elemi hit tüzelt és bennünk is megvolt az elszántság, az akarat Ott tanultam meg, hogy mire képes az elkötele­zettség. Gyönyörű évek vol­tak. Ma már talán mosolyog­ja ivalő. de sohasem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az első mozdony az újjáépített vasútpélyáa ata­ri ült Ealassagyarmatról Szé- csepy felé. — Aztán hűtlen lett a vasút. — Dehogy. Az inflációs idők után sokan lettek lét­szám fölöttiek. Én legény voltam, nekem könnyebb volt kenyérkereset után Bézni, mint a családosoknak. Haza­mentem apám mellé a gaz­daságba. Vittem magammal a balassagyarmati vasutasok ad­ta ú,:r valót. Beléptem az EPOSZ-ba, a parasatfiatalok szervezetébe. Nyilván ezt a közösséghez való tartozás érzését, a tenniakarást érez­ték meg bennem. amikor 1949-ben alkalmasnak ítéltek a pártfeladatok végrehajtá­sára is. Még annak az évnek a telén tanfolyamra küldtek, s mert értettem a mezőgaz­dasághoz, hát annak szerve­zésében szántak nekem ten­nivalót. És megint a város. Bálassagyarmaton, a megye­házán tettem le az esküt, ott kaptam kézhez a megbízóle­velemet, hogy segítsek a jó- szágállomány, elsősorban a szarvasmarha-állomány föl- fejlesztésében, a termelőszö­vetkezetek szervezésében. Ka­tonaként kezdtem el a mező- gazdasági technikumot, amit aztán sikerrel ei is végeztem. — Az egykori falusi fiatal­ember neve elé mikor ke­rült oda a doktor szócska? — Tizenöt esztendeje avat­tak az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem jogi karán. Bennem mindig élt a tanulás vágya, no meg szorított a kor is, amelyben éltem, mert a hatvanas években mind na­gyobb lett az igény a képzett szakemberekre. Az állam- igazgatásban kaptam fel­adatokat, szinte minden nap­pal jsbban éreztem, hogy ke­vés a korábban megszerzett tudásom. Tanulnom kellett, hogy megfelelhessek a felada­toknak. — A szécsényi járás ta­nácselnöke volt a járási ta­nács funkciójának megszűné­séig. Nem okozott ez törést az életében? — Ez volt az államigazga­tás korszerűsítésének első na­gyobb lépése. Olyan szükség- szerű változás, amit már meg kellett tenni. Világosan lát­tam, és látom ma is, ez a fej­lődés útja. és ezt az eredmé­nyek is igazolták. — És újra Balassagyarmat. Elgondolkodva nyomja el a cigarettát. Látom a kezén, hogy nem asalc érő tollhoz szo­kott. — Ez volt a korszerűsítés második fontos lépése. A szécsényi és a balassagyar­mati járást egyesítették. az egykori megyeszékhely lett a központ. Én kerültem a járá­si hivatal élére, 1979-ben. Mi a munkatársaimmal szó sze­rint vettük, hogy segítsünk megteremtem a helyi köz- igazgatást. erősítsük meg a községi tanácsok önállóságát. Ez teszi ugyanis gyorsabbá megnyugtatóbbá az ügyinté­zést, a helyi érdekek — ter­mészetesen a nagyobb közös­ség szempontjait is figyelem­be véve — így érvényesül­hetnek igazán. A törekvése­ink sikerrel járttak, hiszen képzett ügyszerető gárda te- vékenvkedik a községek élén, választott testületeik hatha­tósan támogatják őket. — Évek alatt szorosra szö­vődtek o szálak a város és a járás között. — Mi erőnk szerint meg­valósítottuk a ránk rótt ten­nivalókat, ennek a munkának lassan a végére érünk. Az ál­lamigazgatás korszerűsítése folytatódik. E folyamat része­ként évek óta együttműkö­dünk a várossal, szerződé­sünket alaposan karbantart­juk. Megerősödött a helyi közigazgatás. A járás felét átfogóan négy körzetben helyben láitják már ei az el­ső fokú építési hatóság tenni­valóit a községek igazgatási társulás formájában. De mondhatnám a szabálysérté­sek intézését, vagy az egész­ségügyi integrációt és így to­vább. Mindez a területen élő emberek érdekeit szolgálja. S hogy a város mennyire ré­sze — és nem különálló ré­sze! — ennek a területnek, hogy mennyire egymásba fo­nódnak a tennivalók, azt hadd bizonyítsam két dologgal. A városi ipar megteremtéséhez a község adta a munkaerőt, most pedig az utánpótlást. Nemegyszer á hivatalból került át szakember a városi tanács apparátusába, s onnan pedig fölkészült dolgozó la községi vezetésbe. — A járási hivatalok tehát teljesítették feladatukat. — Igen. A helyi közigazga­tásban önállóan gondolkod­nak és a cselekvés feltételei is megteremtődtek. — A közigazgatásban dol­gozók munkaideje, kiváltképp a vezetőké nem nyolc óra. — A kezdés az biztos. De hogy mikor fejezzük be, azt az események, a tennivalók fontossága szabályozza. Mit szól ehhez a család? — Sokat köszönhetek ne­kik. Aligha tanulhattam vol­na ha a családi munkameg­osztásban rám eső részt nem vállalja át pedagógus felesé­gem, ha szüléink nem segí­tenek. Közéleti munkámhoz biztos hátteret tudok magam mögött, és ez szinte megsok­szorozza energiáimat. — Elégedett-e hát? — Megelégedett semmikép­pen. Talán tehettem volna többet is. Eddig. De még mennyi a tennivalóm! Gon­dolataim. terveim nem fogy­nak, csak sokasodnak. Ha módom lesz rá, igyekszem azokat valóra váltani. A ba­lassagyarmati vasúti pálya - munkásoktól megtanultam, hogy a közösség életét jobbí­tani, ez a legszebb feladat. XXX Késő délutánba hajlott az idő, amikor elbúcsúztunk a balassagyarmati járási hiva­talban. Remélem nem bán­tom meg vele dr. Győri Sán­dort, ha elárulom: táskájába néhány tucat papír bekerült! aznap. Hiába, egy egész dél­után eldiskurálása az elinté- zendőket csak megszaporítot­ta. Igaz, a munkaidő reggel nyolckor kezdődik dr. Győri Sándor számára, de hogy mi­kor ér véget... Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD *r 1983. november 13., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents