Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
MTESZ üzemi és intézményi szervezetek országos tanácskozása Á hét 3 (Folytatás az 1. oldalról.) A tanácskozáson felszólalt Havasi Ferenc. Bevezetőjében az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd elismeréssel szólt az MTESZ munkájáról. — Az MTESZ — mondotta — az utóbbi években egyre többet hallat magáról, és a legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseink — így a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak javítása, az életkörülmények védelme — szolgálatában tevékenykedik. Munkájának minősítéséhez hozzátartozik az is, hogy sokat tesz tagsága szakmai felkészültségének fejlesztéséért, hivatásszeretetének ápolásáért. E figyelemre méltó eredmények alapján csak kérni és biztatni lehet a szövetséget, egyesületeit tevékenységük ilyen irányú folytatására. A Központi Bizottság titkára ezután az irányítási rendszer és a műszaki fejlesztés összefüggéseiről szólva többek között elmondta, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a műszaki fejlesztés feladatai megoszlanak a kormányzat és a vállalatok között, a központi irányítás lényegében közvetett eszközökkel valósul meg. A kormányzat meghatározza a kereteket a műszaki fejlesztéshez, egyidejűleg az operatív teendőkben a korábbinál nagyobb önállóságot és felelősséget vár a gazdálkodó egységektől. Helyesnek bizonyult a gyakorlatban az a felfogás, hogy a műszaki fejlesztésnek a vállalati eredmény, a nyereség legyen a hajtóereje. A vállalati nyereségérdekeltségi rendszer versenyképességre ösztönző hatása azonban ma még nem Részletek Havasi Ferenc felszólalásában elhangzott gondolatokhoz a tanácskozás több résztvevője is csatlakozott. Számos hozzászóló hangsúlyozta, hogy a vállalatok és az egyesületek közötti együttműködést a Jövőben a gazdaság- politikai célkitűzésekkel összhangban a vállalati fejlesztési elképzelésekhez igazítva kell kialakítani. A vállalatok nem kutatóintézetek — jegyezte megSzég- ner% András, a MOM vezérigazgató-helyettese —, az üzemi szintű együttműködéstől a gazdálkodó szervezetek elsősorban nem bekötött tanulmányokat, hanem versenyképes termékeket, új műszaki eljárásokat várnak. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára hozzászólásában rámutatott az MTESZ üzemi szervezetek és a helyi szakszervezetek együttműködésének a fontosságára. Több hozzászólóhoz hasonlóan, a KISZ képviselője, Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottság titkára is kiemelte az üzemi KISZ- és az MTESZ-szervezetek együttműködésének hasznos szerepét. A fiatal szakemberek Havasi Ferenc beszéde érvényesül kellőképpen, s nem hat eléggé a piaci kényszer sem. A jövőben is a népgazdaság ötéves terveiben irányozzuk elő a műszaki fejlesztés legfőbb feladatait és a megvalósítás feltételeit. A műszaki értelmiség megbecsüléséről szólva Havasi Ferenc hangsúlyozta, hogy az MSZMP politikája a társadalom minden rétegével a kölcsönös bizalomra épül, így az értelmiséggel való kapcsolatra is ez a meghatározó! Gazdasági munkánk eredményeiről szólva Havasi Ferenc hangsúlyozta: — 1983- ban — eddigi ismereteink szerint — sikerül megvalósítanunk az idei esztendő két legfontosabb célkitűzését, fizetőképességünk fenntartását és elért vívmányaink, az életkörülmények megvédését. A kettő együtt — egyformán fontos. Az egyensúlyi helyzet a megnehezült világgazdasági körülmények között is valamelyest tovább javul, bár az aktívum nem éri el az előirányzott mértéket — az eredmények így sem lebecsülhe- tők. A népgazdaság belső egyensúlya — a költségvetés bevételei és kiadásai, a munkahelyek és a munkaerő közötti összhang, az építési piac helyzete — szintén javult. Az áruellátás az alapvető fogyasztási cikkekből összességében kedvezően alakult, s a mai helyzetben reális és elfogadható az a vélemény, hogy „rosszabb esztendőnk ne legyen”. Ami az életkörülményeket illeti, az idei évre a fogyasztói árszínvonal 7,5 százalékos emelkedésével számoltunk, ezt nem is lépjük túl. A reáljövedelem 1982-höz képest várhatóan nem csökken, azonos szinten marad. Ezeket az számára a népgazdasági célkitűzések üzemi keretekben jelennek meg elérhető módon, és nagyrészt itt orientálnak cselekvésre — mondotta Szórádi Sándor. A fiatalok körében a nevelői, tudatformáló munka egyik fontos eleme a szakmai és a mozgalmi munka szerves ösz- szekapcsolása. A tanácskozás résztvevőit köszöntötte Jurij Cügoljov, a Szovjetunió össz-szövetségi műszaki tudományos egyesületének főtitkárhelyettese is. Hozzászólásában ismertette a szovjet műszaki tudományos egyesületekben levő munka tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban több mint 135 ezer üzemi és1 Intézeti szervezet működik, amelyek közvetlenül segítik a termelési-gazdasági feladatok megvalósítását. A tanácskozáson végezetül ajánlásokat fogadtak el, amelyekben felkéri az egyesületeket, hogy szélesítsék szervezett üzemi jelenlétüket; vizsgálják felül irányítási, szervezeti, működési és információs rendszerüket annak érdekében, hogy az egyesületben folyó tudományos-társaeredményeket — mutatott rá — reálisan akkor értékelhetjük igazán, ha számításba vesszük, hogy milyen körülmények között sikerült elérnünk; nehezedtek a külpiacokon az értékesítési lehetőségek, romlottak a cserearányok, s az aszály is tetemes károkat okozott. Az elmúlt öt esztepdő, s az 1983. év eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy hazánkban jó a belpolitikai légkör, a párt politikája megértéssel, támogatással találkozik. A további előrehaladásért megteszi ki-ki a magáét: a dolgozók, az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek. Tudjuk: csak saját munkánk javításával lehet előrelépni mai helyzetünkből. Az 1984-es évről is szólt a Központi Bizottság titkára, hangsúlyozva, hogy a prioritásokat változatlanul a fizetőképesség megőrzése, az élet- színvonal védelme jelenti. Erőforrásaink növekedését a nemzetközi pénzügyi és piaci viszonyok javulásától nem várhatjuk. Saját belső lehetőségeinkkel kell jobban élnünk. A kormányzati munkának határozott törekvése, hogy javítsa gazdálkodásunk irányítási, szervezeti rendszerét. A középpontban a vállalat áll. Javítani kell a vállalat és vállalat, a vállalat és a kormányzat, a vállalat és a külniac közötti kapcsolatokat. A hibák és a fogyatékosságok szőnyeg alá söprésével nem enyhíthetünk gondjainkon. A vállalatok értéktermelésének fokozása a legfontosabb feladat. Mindehhez valameny- nyi gazdálkodó egységnél is jó politikai légkör, együttgondolkodás, közös cselekvés szükséges — hangsúlyozta beszédét zárva Havasi Ferenc. dalmi munka eredménye elsősorban az üzem gazdasági eredményeiben jelentkezzen. A tanácskozás kérte továbbá, hogy az állami és társadalmi szervezetek támogassák az üzemi szervezetek létrejöttét; ösztönözzék az üzemi szintű együttműködés gyakorlati megvalósítását; támogassák az egyesületekben végzett tudományos társadalmi munka erkölcsi és anyagi elismerését; Az ajánlások az elkövetkező évek kiemelt feladataiként határozzák meg, fokozott erőfeszítéseket tegyenek az anyag és energia ésszerű felhasználására; az elektronikái alkatrészek bevezetésére; az élelmiszer-gazdaság Ipari hátterének fejlesztésére; a gyógyszeripar versenyképességének fokozására; az innováció gyorsítására és a korszerű biotechnológiai eljárások széles körű elterjesztésére. A tanácskozás az ajánlások elfogadásával befejezte munkáját. (MTI) Van-e remény a palesztin mozgalom egységének helyreállítására? A palesztin mozgalom válsága aligha választható el a nemzetközi helyzet általános éleződésétől, mégha az is bizonyos, hogy a kelet—nyugati hidegháborús ellentétek csak áttételesen és egyszer-másszor éppen paradox módon éreztetik hatásukat. Semmi esetre sem lehet úgy föltenni a kérdést: az imperialistáknak mi a jobb és ki a jobb? Az El Fatah mérsékeltnek mondott szárnya és maga Arafat? Igazak lehetnek-e a vádak azok ellen, akik hosszú-hoSz- szú éveken át a haladó arab mozgalom élvonalában harcoltak? Az imperializmusnak csak egy valami lehet hasznára: a teljes libanoni zűrzavar és azon belül vagy a mellett a palesztin mozgalom válsága! így nyílik alkalom az intervencióra, a beavatkozásra, arra, hogy az USA hadserege megvesse lábát a Közel-Keleten, meg ez által indokolhatja Izrael Dél-Libanon véglegesnek gzánt megszállását. A libanoni káoszhoz látványosan Járult hozzá az Izraeli hadsereg épp az által,’ hogy kivonult a Suf-hegység vidékéről, lehetővé téve a keresztény milíciák támadását, amire 100 százalékos biztonsággal a drúzok ellentámadását lehetett megjósolni... No, természetesen Izrael nem tud beleszólni a palesztin mozgalom különböző szárnyainak hatalmi harcába, annál Inkább megteszik ezt a feudális éa imperialistabarát arab országok, amelyek most messzehangzóan Arafatot kezdték támogatni, kiszámítva, hogy az Ilyen „mérgezett testvéri csókok” kiváltják Szíria és a PFSZ balszárnyának, vagy éppenséggel a balos, szélsőséges palesztin csoportoknak az ellenérzéseit. Ugyancsak túlságosan feltűnőnek látszanak felsorakozni Arafat mellett más nyugati erők is: Cheysson francia külügyminiszter sorozatos nyilatkozatai mellet figyelmet érdemel, hogy az utóbbi napokban a francia hírügynökség, az AFP adott mindig elsőnek hírt Arafat hollétéről és szándékairól. Hosszú távra a palesztin mozgalom egységének helyre- állítása jósolható, mert csak ez felel meg a palesztin nép érdekeinek, azok pedig nyomban érvényesíthetők lesznek, mihelyt a nemzetközi helyzetben enyhülés következik be. Addig azonban valószínű, hogy tovább tart a hatalmi harc, amelyet csak az enyhíthet, hogy kompromisszumra való készségre figyelmezteti a szembenálló feleket a haladó világ. Mi történik Grenadában? Az USA tartós katonai jelenlétre készül a kis, karib- tengeri szigetországban —ezt jelentik azok a nyugat-európai tudósítók, akik níost már eljutottak Grenadába. Az amerikai sajtó, enyhén szólva, elfogult vagy hiányos tájékoztatást adott több esetben, nem is beszélve arról, hogy a New York Times a minap azt jelentette: tömegsírt találtak, a holttestek között Bishop volt kormányfőét is felismerték... Két nap múlva maga az amerikai külügyminisztérium volt kénytelen cáfolni. Nem az Egyesült Államok sajtója, rádiója, televíziója, hanem a nyugat-európai tudósítók számoltak be arról, hogy a tengerészgyalogosok és parancsnokaik a rendőrök és bírák szerepkörében tetszelegnek, vagy hogy minden diplomáciai szokást lábbal tiporva megalázó módon bánnak azoknak az országoknak a diplomatáival, amelyeket Grenada korábbi szövetségeseinek minősítenek. Az új fejleményekben kulcsszerepe van egy színes bőrű „angol arisztokratának” azaz Sir Paul Scoonnak, a brit főkormányzónak, aki ideiglenes kormányt alakított. Pedig a grenadai alkotmány semmilyen jogot nem ad a főkormányzónak kormány létrehozására. Szenzációs leleplezést közölt egy kanadai hírügynökség Sir Paul Scoonnak az amerikai Intervenció előtti állítólagos segélykéréséről. A ^kormányzót a már partra szállt amerikaiak vitték egy hadihajó fedélzetére és ott írta alá — washingtoni utasításra — a „segélykérő üzenetet”, persze antedatálva. Az amerikai sajtó változatlanul többségében az intervenciót helyeslő, a reagani politikát dicsérő cikkeket közöl, csak elvétve olvasni bíráló megjegyzéseket. Aztán az USA közvéleménye többségében szintén az erőfitogtatás mellett van. A nyugateurópai szövetségesek azonban nemcsak sajtójukban, hanem felelős kormányférfiak nyilatkozataiban is nyíltan bírálják az amerikai agressziót. Milyen eredményekkel járt Reagan elnök látogatása Japánban? Az amerikai elnök távolkeleti utazása csak Japánnak és Dél-Koreának szólt, az eredetileg harmadiknak tervezett állomás, a Fülöp-szigetek kimaradt az Aquino ellenzéki vezér meggyilkolása miatt is hevesebbé vált Amerika-elle- nes hangulat láttán. Japánban sem csak barátságos mosoly fogadta a Fehén»Ház urát. Tüntetők Is, de az igazi Ame- rika-ellenesség tulajdonképpen az üzleti életben jelentkezik. No nem nyílt megütközés formájában, sőt! Japán abban a kereskedelmi háborúban, amelyet az USA piacának meghódításáért folytat, időnként visszavonulni kénytelen, vagy legalábbis megígérni, hogy önkéntesen csökkenti autóexportját, az elektronikai cikkek szállítását, vagy akár az acéllemezekét. Aztán egy idő után az ígéret feledve: a japán áruk tovább özönlenek Amerikába! ^fost . például meg kellett fogadnia Naka- szonénak, hogy a jövőben kevesebb autót szállítanak a Csendes-óceán túlsó partjára. Nem kell Jósnak lenni, Jövőre kiderül majd, hogy a japán kocsik mégis elárasztották Amerikát. Az amerikai elnök • japán fegyverkezés fokozását követelte vendéglátóitól. Kettős szándékkal: 1. Amerikai fegyvereket vásároljanak. 2. Japán csatlakozzék „a szabad világ védelmében”, az Imperialisták katonai koalícióihoz. Nakaszone nem mondott nemet. Személy szerint ő is Igényli országa felfegyverzését. (Amit pedig a békeszerződés mindmáig tiltott 0 De itt is jellegzetes Japán manőver figyelhető meg. Hogy az amerikai fegyverek megvásárlása ne legyen „egyirányú üzlet”. Jártán katonai rendeltetésű elektronikai újdonságokkal tud és akar szolgálni a Pentagonnak. Annak — úgy látszik — szüksége Is van rá. Reagan Japán után Dél-' Koreába utazott, hogy a Washington—Tokió—Szöul stratégiai háromszöget megerősítse. A tanán reakció ezt is szívesen látja, hiszen ezáltal a Dél-Koreára gyakorolható iapán befolyást megnövelheti, az ottani Jaoán gazdasági érdekek érvényesítését jobban és gyorsabban érheti el. Pálfy József a tanácskozás vitájából Magyarországi románság VI. kongresszusa Gyulán Másfél száz küldött és meghívott részvételével szombaton Gyulán és Városházán megkezdődött a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa. A három tiszántúli megyében — Békésben, Csong- rádban, Hajdú-Biharban — élő hazai románság képviselői meLlett jelen volt a tanácskozás első napján Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Frank Ferenc, a KB tagja, a Békés megyei párt- bizottság első titkára, Drecin József művelődési államtitkár, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint Nyitrai István, a KISZ KB titkára is. A magyarországi románok kongresszusát Márk László, a szövetség elnöke nyitotta meg, ínajd előterjesztették az országos választmány beszámolóját. A legutóbbi, 1978- as kongresszus óta végzett munkát elemző beszámolóhoz Szilágyi Péter, a szövetség főtitkára tett szóbeli kiegészítést. A magyarországi románság alkotmányban biztosított állampolgári egyenjogúsága, a sajátosságai megőrzéséhez szükséges kollektív és egyéni jogai érvényesülnek az élet minden területén — állapítja meg a választmány beszámolója. A román ajkú lakosság a Magyar Népköztársaságot tekinti hazájának, a magyarsággal és az itt élő más nemzetiségiekkel együtt kíván munkálkodni a társadalmi haladásért, a gazdasági és kulturális fölemelkedésért. A hazai románság féltve őrzi és erősíti a szocialista hazafiság és a nemzetiség eszméjét, s elítéli az esetenként előforduló -nemzeti elfogultság mindenfajta megnyilvánulását. A Szovjetunió és az eurorakéták Ahogy múlik az ősz, úgy közeledik az 572 amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéta nyugat-európai telepi lése. Bárki azt mondhatja, hogy e kérdést még nem lehet véglegesen eldöntöt'fcnek tekinteni, mivel minden a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti genfi tárgyalásoktól függ. Ez valóban így van, ám a genfi megbeszélések gyakorlatilag zsákutcába jutottak. Mi ennek az oka? Nyugaton sokan „az oroszok engedékenységének hiányáról” beszélnek. De miben kellene Moszkvának engednie? Beleegyezését kellene adnia a rakéták telepítéséhez? Figyelmen kívül kellene hagynia a NATO angliai és franciaországi atomfegyvereit, annak ellenére, hogy azokkal az Észak-atlanti Szövetség vezetői számolnak? A Szovjetunió soha nem megy bele egyoldalú engedményekbe, mivel ez közvetlenül káijt okozna a Varsói Szerződés országai biztonságinak. A Szovjetunió nem követel egyoldalú engedményeket az Egyesült Államoktól, de következetesen védelmezi a nukleáris és hagyományos fegyverek egyenlő szintjének koncepcióját. Ezért a szovjet SS—20-as rakéták csupán az európai NATO-or- szágok hasonló fegyvereinek az ellensúlyát jelentik. Mi történik az esetben, ha az európai atomegyensúly megbomlik? Mit tesz Moszkva, ha Amerikából a kontinens nyugati részére olyan új atomtöltetű rakétákat szállítanak, amelyek képesek a Szovjetunió területén levő objektumok megsemmisítésére? A szovjet vezetők a legmagasabb szinten, higgadt formában több alkalommal figyelmeztették a NATO-or- szágok vezetőit, hogy reagálni fognak az új rakéták európai elhelyezésére. Jurij Andropov, az SZKP föltitkára, államfő leszögezte: „...Meg fogjuk találni a módját, hogyan feleljünk az amerikaiak tetteire, mind közvetlenül az USA területével, mind Európával kapcsolatban... Válaszintézkedéseink mindenféle szempontból teljes mértékben igazolhatóak lesznek, beleértve a legmagasabb erkölcsi normákat is”. Dmitrij Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter véleménye szerint megengedhetetlen, hogy a növekvő katonai fenyegetés körülményei közepette a szocialista országok népeinek békés építőmunkáját kockáztassuk. A miniszter kijelentette: „Intézkedéseket kell tennünk és válaszolnunk kell a növekvő nukleáris fenyegetésre. Méghozzá úgy, hogy a potenciális agres szórón, az ellenünk Indítandó agresszió szándékán az önfenntartás ösztöne kerekedjen felül.” Milyenek lehetnek azok az intézkedések, amelyekről a szovjet vezetők beszélnek?. Mindenekelőtt olyan válaszakciók, amelyek katonai fenyegetést jelenteinek az USA és azon országok ellen, amelyeknek a területén amerikai rakétáikat telepítenek, ugyanolyan fenyegetést, amilyet az USA igyekszik létrehozni a Szovjetunióval és szövetségeseivel szemben. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy az új rakéták megjelenése Nyu- gat-Európában nagymértékben bonyolítja a helyzetet, és világos, hogy a telepítéssel a jelenlegi genfi rakétatárgyalások alapja megszűnik. Moszkva mindezekre a következményekre már többször figyelmeztette azokat, akik fokozzák a f egy'/érkezési versenyt, hangsúlyozva, hogy a katonai fölény kivívása veszedelmes illúzió, hogy meg kell állapodni az atomfegyverek korlátozásában és felszámolásában, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. Ez a biztos kiút azokból a feszültségekből, veszélyekből, amelyek kontinensünk légkörét immár hosszú ideje mérgezik. Vlagyimir Kalyia j