Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

Regény — képekben elbeszélve Ha találomra belelapozunk képesújságjainkba, szinte mindegyikben ott sorakoznak egy-egy folytatásos képre­gény ábrái. Egyforma kockák követik tehát egymást, és. ezekben a négyszögekben úgy láthatjuk egy kalandos — vagy legalábbis annak szánt — történet jeleneteit, mintha egy film celluloid­szalagját vizsgálgatnánk. A mesemondásnak ez a válfaja persze nem csak ná­lunk, hanem világszerte rendkívül népszerű. Egy föl­mérés szerint az 1970-es években mintegy 300 millió ember nézte és olvasta a képregényeket. A Német Szövetségi Köztársaságban havonta 12 millió comics- füzet hagyja el a nyomdát. Ennek a — mondjuk így stílusosan — „sztorizásnak” ugyanis comics (kamiksz) a neve. Ez a többes számban használt angol szó eredetileg vígjátéki megjelenítést, ille­tőleg komikus színészt jelölt, de aztán a tréfás, kalandos Jtajzsorozatokat is így kezd­ték emlegetni. Mint minden Ilyen szelle­mi divatnak, ennek is felku­tatták a történetét. Művé­szettörténészek, kultúrhisto- rikusok sokasága foglalkozott, s foglalkozik ma is a képre­gény eredetének megfejtésé­vel. Még egy tudományos ülésszakot is rendeztek Nyu- gat-Berlinben a comicsszak- értők. Ezen az eszmecserén aztán sok mindenre fény derült: Egyebek 1 között arra is, hogy a képregény szinte egyidős az emberiséggel. Már bar­langlakó őseink — azok, akik a francia földi Pech-Merle barlangjában időszámításunk előtt jó harmicezer évvel vertek tanyát — fölvázoltak néhány olyan jelenetet rideg otthonuk falára, amely képes kockákból áll. A szintén még időszámításunk elóttről való egyiptomi Halottak könyve ugyancsak képregény, nem is beszélve azokról az indián eredetlegendákról, amelyek­ben szintén időrendben kö­vetik egymást a szövegekkel kiegészített jelenetek. A legszebb és a művészet- történet által a legértéke­sebbnek nyilvánított ősco- mics a bayeuxi kárpit. Ezt 1080-ban Odo bayeuxi érsek rendelésére Angliában szőt­ték, s nem kevesebb mint ötvennyolc életképben mond­ja el, hogyan foglalta el Hó­dító Vilmos Angliát. Aztán évre év, évszázadra évszázad, s mind több ábra­sor készült. Különösen akkor szaporodott meg ezeknek a száma, amikor feltalálták a könyvnyomtatást, és sorozat­ban hagyták el a sajtót a különféle szent könyvek. Olyan kiadványok például, mint a szegények bibliái a Biblia- pauperumok, amelyekben az olvasni nem, vagy csak alig tudó népességnek képsorok idézték fel Jézus életét. Amikor Hogarth, az angol nemzeti festészet megalapí­tója a XVIII. század első fe­lében dolgozni kezdett, már igen erős hagyományai vol­tak a jelenetes megörökítés­nek. E tradíciók folytatása­ként került ki ecsetje alól előbb A kurtizán története, maid A Ficsur történetének nyolc lapja. Körülbelül még egy évszázad kellett ahhoz, hogy a francia Dóré tollán már klasszikussá érjen és al­bumba rendeződjön a művé­szi comics. Üzletté nem egészen száz éve, 1898-ban vált. Richard Outcault ugyanis ekkor öt- lötte ki Yellow Kid (Sárga Kid) alakját, amely a World (Világ) című lap mellékleté­ben jelent meg újra és Ú1ra, mindenféle kalandok hőse­ként. Yellow Kidnek aztán sok rokona született. Hogy csak az egyik leghíresebb leszár­mazottját említsük, 1929-ben meglátta a napvilágot Tar­zan, a leopárdbőrbe öltözte­tett őserdei félember, aki megszámlálhatatlanul sok ka­land főhőseként foglalta el az amerikai újságok hasáb­jainak tekintélyes részét.’Tar­zan — mint mostanában a Magyar Televízió jóvoltából ismét tapasztalhatjuk — ké­sőbb a filmvászonra is átke­rült. Walt Disney Mickey egere vistont amonnan, a filmes világból származott át a nyomtatott sajtóba. Előbb mozisztár volt, majd ezt kö­vetően lett a comicsok ked­velt figurája. Ám Tarzant is, Mickey egeret is lepipálta minden idők leghíresebb képregény­hőse, a Superman! Jerry Siegel szövegíró és Joe Shus­ter rajzoló fejéből pattant ki ez a kettős 'életű valaki, aki egyrészt jámbor polgár, más­részt viszont egyszemélyes „világcsen^lőr”, s mint ilyen, millió és millió tájékozatlan ifjú kétes hírű példaképe. Supermant ugyan mifelénk is látni, de azért — szeren­csére — hálunk nem ő a sztár. A magyar lapokban, tisztesebb alakok vonják ma­gukra a figyelmet: hol Verne Gyula, hol Jókai hőseinek kalandjait kísérhetjük figye­lemmel. Mindez • annak kö­szönhető, hogy amikor az 1950-es évek végén — a Fü­les jóvoltából — az első képregények határainkon be­lül is megjelentek, akkor a jó ízlésű szerkesztők olyan történetek feldolgozására ad­tak megbízást, amelyek nem­csak szórakoztatnak, de szel­lemi épülésünkre Is vannak. Ez a tiszteletre méltó hagyo­mány azóta is él, s remélhe­tőleg élni is fog. A tanulság: a comicsokkal is lehet tisz­tesebb eszméket szolgálni. A. L. Á tovaillanó valóság haza Bemutatjuk a Magyar Színházi Intézetet Nem rögzítheti szín se for­ma; csak műfajidegen tech­nika konzerválhatja varázs­csorbítással; leírni pedig szinte lehetetlen — termé­szetétől fogva illanó valóság a színház. Mégis több évszá­zados vágy: megőrizni a múló pillanat nyomait tárgyakban, dokumentumokban, írásmű­vekben. Nem pusztán kegye­let, vagy gyönyörködés céljá­ból, hanem a mindenkori élő színház kiteljesítéséhez kell a múlt és kellenek a külor­szágban felgyűlt tapasztala­tok. Ezt az újjászületés re­ményében mindig tovaillanó valóságot őrzi a Magyar Színházi Intézet. A „színházcsinálók” és az e területen dolgozó esztéták valóságos Mekkája a buda­pesti Déli-pályaudvar köze­lében álló intézmény, a Krisztina körúti fehér hom­lokzatú timpanonos épület első emelete. Éppen harminc éve alakult meg ott a Szín­háztörténeti Múzeum, mely fél évtized után társasintéz­ménye lett a Magyar Szín­ház- és Filmművészeti Szö­vetségnek, majd 1969-ben önállósult, s vétte fel jelen­legi szervezeti formáját. Folyamatosan gyarapodott a könyvtár, amely jelenleg körülbelül negyvenezer drá­mát, kéziratot, rendezőpél­dányt és művészelméleti kö­tetet őriz és bocsájt az ér­deklődők rendelkezésére. A hangtárban több, mint kétszázötvenezer méternyi magnószalagot használhatnak, a tárgyi emlékek és doku­mentumok száma meghaladja a hatvanezret Külön kate­góriát alkotnak a szcenikai tanulmányok, díszletrajzok és makettek, kösztümtervek és kellékek. A kincsek közé tartoznak a magyar színját­szás nagyjairól készült fest­ményportrék s a színházépí­tészeti tanulmányok. Az intézetben külön szín­háztudós foglalkozik az an­gol, a német, a francia és az orosz nyelvterület színházi jelének kutatásával, doku­mentumainak gyűjtésével. Ezek mellett szekciót alakí­tottak a szerb, a román, a cseh, a spanyol és más terü­leteknek. Alig néhány hete nevezték ki a gyűjtő és kutató intéz­mény új igazgatóját, az iro­dalom- és színháztörténész dr. Kerényi Ferencet. Tudo­mányos intézetnél mindig lassan érezhetők a változá­sok, s ezúttal is csak hosszú beszélgetés után körvonala­zódott az új szándék. — Kicsit erőteljesebben szeretnénk nyitni a közönség felé — mondta dr. Kerényi Ferenc. — Szeretnénk minél több látogatót fogadni a Krisz­tina körúti épületben, hogy itt helyben bemutassuk kin­cseinket. Ezzel párhuzamosan egyre több kiállítást rende­zünk színházak előcsarnoká­ban és közművelődési intéz­ményekben, sőt ezeket az anyagokat vándoroltatni is akarjuk. Azt szeretnénk, ha határozottabban hozzájárul­hatnánk a tudatos közönség neveléséhez — folytatta Sza­bó István igazgatóhelyettes. Másik alapvető funkciónk az élő színház, az alkotók munkájának a segítése. • Például, ha egy színész, dramaturg, vagy rendező fel­keres bennünket, mi kész­séggel tudjuk adni szinte bármelyik dráma bemutatá­sával kapcsolatos feldolgo­zott anyagunkat: akár régi szereposztás, rendezőpéldány, színlap, díszlet, esetleg színi­kritika érdekli az alkotót. Ez a kutatóintézet olyanj akár a színház: élő és válto­zó, változásokat tükröző. Mindössze néhány hónapja látott napvilágot a Világszín­ház című saját folyóiratunk, amely több korábbi kiadvány célját egyesíti. Egyelőre, csak zárt körben terjesztik, de meg akarják teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a példányszám sokszorosára növelésével kiléphessenek az „utcára”. Másik Ungarische Theater—Ungarische Dra­ma (Magyar színház — ma­gyar dráma) című folyóira­tukat már a nagyvilág is is­meri. Reprezantív kivitelé­vel, tudományosan megalapo­zott elemzéseivel méltóan képviseli hazánk színházi éle­tét. Az intézet munkatársainak nehéz körülmények között kell eleget tenni feladataik­nak. Pénz kellene. Mennyi? Körülbelül annyi, mint egy NB I-es sportegyesület évi támogatása. Akkor könnyeb­ben valósulhatnának meg a tervek, amelyek közvetlenül segíthetnék a színházi kultú­rát. Ma még álom a videoté­ka, hogy a legizgalmasabb előadásokat képmagnóra rög­zíthessék, s tárolhassák ta­nulságul, dokumentumként.' A képmagnófelvételek köl­csönözhetők lennének, hasz­nálhatnák közművelődési intézmények, besorolhatnák a klubmozihálózatba és sza­lagon juthatna el a szín­házművészet azokra a tele­pülésekre, ahová legfeljebb egy-egy színész jut el csupán alkalmi előadóestre. Kriszt György j *>W\TO Orvos és zeneköltő r Ás elmúlt évszázad köze­pén. az oroszországi nagy tár­sadalmi fellendülés, az iro­dalom; és a művészetek fel­virágzása idején az orosz ze­neművészetben is korszakos fordulat köszöntött be. Nyil­vánvalóvá vált, ugyanis, hogy Glinka, az orosz népi­nemzeti opera megteremtője után már nem lehet többé a franciás librettókra épülő, olaszos dallamosságot után­zó korábbi operaköltészet út­ját folytatni. Ezt felismerve, s a Glinka által teremtett! hagyomány tudatos folytatását célul tűzve maga elé, jött létre 1860 körül Pétervárott az Üi orosz zenei iskola, köz­ismert nevén az ötök. társasá­ga. amelynek tagjai Balakirev, Kjui, Muszorgszkij. Borogyin és Rimszkij-Korszakov voltak. Közülük a legidősebb, Alek- szandr Borogyin. nem készült hivatásos muzsikusnak. Igaz, hogy már kilencéves korában felfigyeltek kivételes zenei adottságaira, középiskolái el­végzése után azonban a fiatal Borogyint még mindig job­ban vonzotta az orvosi s a kutatóvegyészi pálva. 1850 és 1856 között elvégzi az orvos- sebészeti akadémiát, kineve­zik egy katonai kórház orvo­sává, májd brüsszeli és hei- delbergi tanulmányútra in­dul, és szenvedéllyel merül el a kémia, az orvostudo­mány és a pszichológia vilá­gában. Amikor szorosabb ba­rátságot köt Balakirevvel és Rimszkij-Korszakovval. már akadémiai tanársegéd Szentpé­terváron, de egyre erőtelje­sebben jelentkező zeneszerzői ambíciói lassan az Ötök von­záskörébe sodorják. A 150 esztendővel ezelőtt, 1833. november 12-én szüle­tett zeneszerző egész életét ez a kettősség: a tudomány és a művészet iránti párhuzamos érdeklődés határozta meg. A házasságon kívüli gyerek, aki- pék apja Luka Gedeanev grúz h^ceif volt. s aki fejedelem jobbágyától, Porfirio Boro- gyintól kapta családi nevét, már fiatal korában ügyesen fuvolázott, csellózott és zongo­rázott, de komolyabban csak jóval később. Balakirev ösz­tönzésére és segítségével kez­dett zenét tanulni. Ebben bi­zonyára nagy sz.erepe volt fe­leségének; a tehetséges zon­goraművésznek, Jekatyerina Szergejevnának is, aki megis­mertette Borogyinnal Chopin, Schumann, Liszt zenéjét. A hatvanas évek közepétől a ze­neszerző mind jobban bekap­csolódott a rohamosan fejlő­dő orosz zeneéletbe, s hama­rosan az Ötök egyik legambí- ciózusabb tagja lett. Életé­nek és zeneköltői munkássá­gának egvik jelentős forduló­pontja 1877-ben következett be, amikor .Weimarba utazott, hogy meglátogassa Liszt Fe­rencet. Ekkor már Borogyin megkomponálta első vonósné­gyesét és II. szimfóniáját, az utóbbit négykezes zongora­átiratban el is játssza a ma­gyar mesterrel, aki korszak­formáló jelentőségű művész­nek tartja Borogyint. Három évvel későbbi újabb weimari látogatása során már bemu­tatja legjelentősebb zenekari művét, a Középázsia sztyep­péin című szimfonikus költe­ményét. És — kisebb-na- gyobb megszakításokkal — jó ideje dolgozik már az Igor herceg című Operán, az orosz naiv eposz, az Igor-ének meg­zenésítésén. A munka lassan halad, s néhány más mű­vével együtt egyetlen operája is befejezetlen marad. A* Igor herceget Borogyin halála után Rimszkij-Korszakov és Glazu­nov egészíti ki részben a szer­ző jegyzetei alapién, részben pedig emlékezetből a Boho- gyin által zongorán eljátszott, de le nem jegyzett részletek rekonstruálásával. De ha Bo­rogyin nem Is tartozott a so­kat alkotó, termékeny ze­neszerzők közé (három szim­fóniát, egy szimfonikus költe­ményt, háPom színpadi mű­vet, s néhány dalt, román­cot és kamaraművet kompo­nált). a műveiből sugárzó dal­lambőség. gazdag fantázia, sodro drámai lendület a leg­népszerűbb szerzők között biztosít számára helyet a népzenei ihletésű hazaszere­tettől átfűtött orosz kompo­nisták között. Szomory György Ezekben a napokban tűzte műsorára több budapesti és vidéki filmszínház nz egész estét betöltő Vízipók, csoda­pók című animációs rajzfilm- összeállítást, amely a kecske­méti stúdióban készült. Milyen körülmények hívták életre Kecskeméten a Pannó­Á kecskeméti rajzfilm műteremben Beszélgetés Mikulás Ferenccel magyar történelmi mondák sorozatának előkészítésén munkálkodunk. De készítünk más szórakoztató filmeket is. Ilyen lesz az egyperces kis- filmekből álló filozofikus töl­tésű Ajtók epizódjai, vagy a 13 részes Leó és Fred gyerek­film-sorozat, valamint a Ken­taurgyerek című sorozat. Jelenet a Vízipók, csodapók című filmből nia Filmstúdió fiókvállalatát? — kérdeztük a műterem veze­tőjét, Mikulás Ferencet. — Különösebb hagyományai nem voliak Kecskeméten a rajzfiimezésPck. A budapesti Pannónia Filmstúdiónak a hetvenes években kapacitás­gondjai voltak, így aztán lét­rejött egy megállapodás a Pannónia és a megyei tanács között. A városnak természe­tesen kultúrpolitikai szem­pontból is fontos, volt a mű­terem létrejötte. — Mikor alakult meg a mű­tér era’ — 1971. július 1-én indul­tunk, mint a Pannónia Film­stúdió rajz- és animációsmű­terme. — Honnan verbuválódtak az első munkatársak7 — Az ország különböző ré­szeiből próbáltam munkatár­sakat toborozni. A jelentkezők némi válogatás után felvételi vizsgát tettek. Ezt követte egy háromhónapca tanfolyam és újabb vizsgák. Több lépcsős szűrés után válogattuk össze az embereinket, akik a legkü­lönbözőbb foglalkozásúak voltak (például rajztanár és repülőgép-műszerész). A fel­vételinél döntő szempont volt a rajzkészség, az animálási készség, fantázia, ritmusérzék, izléskultúra, és a színészi adottság is, hiszen a rajzfigu­rák karaktereit nekik kellett később megteremteniük. — Az eltelt tizenkét év alatt bizonyára kinőtte magát a műterem, hiszen mozikban, televízióban, vagy fesztiválo­kon találkozhatunk filmjeik­kel. — Valóban sokat fejlőd­tünk. A műteremben ma már ötvenen dolgozunk, jónak mondható körülményeik kö­zött. Amikor kezdtünk, még helyiségünk sem volt. Most viszont színvonalas technikai felszereltséggel rendelkezünk. Rövidfilmeket, és animációs rajzfilmeket, reklámfilmeket készíthetünk. — Mlinkájuk miként itélhg• tő meg? — Nyilván az a lényeges, ami a gyártott filmekben megvalósult. Hadd mondjam, nem volt könnyű létrehozni vagy akár megtartani a mű­termet. Sokat kellett ■ tanul­nunk. Kezdetben csak részfel­adatokat bíztak ránk; kifes­tést, kihúzást, fázisrajzolást, társrendezést. Később saját forgatókönyveinket 1< ezdtük megvalósítani. Ma sorozatokat és egyedi filmeket készítünk. A közönség a televízióból egyre több munkánkat ismer­heti meg. így a magyar nép­mesesorozatunkat, vagy a Vi- zipók, csodapók estimese-so- rozaíot, amelyből most egész estés film lett. Az egyedi fil­mek között hadd soroljam fel Szoboszlay Péter Megmutatom messziről, Horváth Mária Az éjszaka csodái, vagy Újvári László Éjszakai szerelem című animációs munkáit. Rajtuk kívül még több rendezőnk filmjét is láthatták a mozik­ban. — Mivel foglalko-vak most a kecskeméti rendezők? — Befeleztük a Mesék Má­tyás királyról című sorozatot. Újabb magyar népmese-soro­zatot készítünk, valamint a — Szuverén vállalkozásnak tekintheti-e a kecskeméti műterem ? — Jogkörünk, szuvereoitá- sunk — egyre nagyobb fela­datokat kapva és végezve — fokozatosan bővült. Ma önál­ló alkotóműhely vagyunk! Sa­ját művészi tematikával, tár­gyalási és üzletkötési jogkör­rel dolgozunk. Ehhez termé­szetesen bizgnvítanunk kellett, hiszen Voltak ellenlábasad vidéki vállalkozásunknak. — A film és a műterem je­lenléte mennyire hatott n vá­ros szellemiségére, kultúrá­jára? — A város és a műterem között kölcsönös kapcsolat fejlődött ki. Mi mindig is tu­datosan törekedünk arra, hogy szerepet kapjunk a vá­ros szellemi életében is. Kecs­keméthez a munkánkon ke­resztül kapcsolódunk esősor­ban. Lektori véleményeket kérünk, pályázatót hirdetünk forgatókönvvírásra. és ' én magam is részt veszek a köz­művelődési tanács, valamint a színházművészeti tanács vitáiban. Szémann Tála A Magyar népmesék sorozatból! Jankovits Marcell A kismalac és a farkasok /

Next

/
Thumbnails
Contents