Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

/ Kedvező mérleg — gyarapodó települések Beszélgetés Czene Józseffel, a salgótarjáni járási hivatal elnökével A salgótarjáni járás VI. ötéves tervének fejlesztési célki­tűzéseit az azt megelőző tervciklusban alapozták meg. Az elmúlt időszakban több fórumon is napirendre került, hogy a legfontosabb feladatokat miként sikerült teljesíteni. A já­rás elmúlt két és fél esztendős fejlődéséről Czene Józseffel, a salgótarjáni járási hivatal elnökével beszélgettünk. | — Köztudott, hogy nehéz i gazdasági helyzetünkben mér­| séklődtek a tanácsok fejlesz­tést lehetőségei is. Miként I érezték ezt a járás települése- I in élők? — A salgótarjáni járásban b tervciklusban 135 millió fo­rint állt rendelkezésre fej­lesztésre. Mindenekelőtt a la- kásellátás javítását, a gyer­mekintézmények, a vezetékes ivóvízhálózat bővítését tűztük ki célul. Annak ellenére, hogy a fejlesztési összegek a koráb­bi tervidőszakhoz képest meg­csappantak, úgy ítéljük meg: középtávú tervünk tartalmaz­za mindazt, ami a lakosság ellátása színvonalának szin­ten tartásához szükséges. — Miként állnak a VI. öté­ves terv félidejében? — Kedvező a mérleg. A fejlesztési alap bevételeit jú­nius 30-ig 121 millió forintra teljesítettük. A beruházások­ra 76 millió forintot költöt­tünk. Megépült eddig a ter­vezett lakásoknak több mint a fele. Gondot okoz azonban, hogy a hagyományos családi házaknak csak a 46 százaléka lett kész. Ennek oka a drága telkekben, a tartós használat­tal szembeni ellenérzetben, a mérsékeltebb anyagi fedezet­ben keresendő. Az esztendő végéig 1050 lakás használat­bavétele várható, ami az öt­éves tervre szóló előirányzat 69 százaléka. Az óvodai és ál­talános iskolai ellátást társa­dalmi összefogással sikerült javítanunk. Elkészült a Kis- terenye Rákóczi-telepi, a nagybátonyi, a nógrádmegyeri óvoda. Ezzel az óvodaépítési programunkat egy évvel ko­rábban és 60 százalékkal tel­jesítettük tűi. Nagybárkány- ban új, négy tantermes iskolát. Cárodén és Nagybátonyban két—két tantermet alakítot­tak kt. így ai esztendő végé­re a tervezett 6 tanterem he­lyett 8 és 2 napközis terem készül el. Az ivóvízellátásra nincs jó hatással, hogy a já­rás kedvezőtlen hidrogeológiai adottságú. Ai előirányzottnak megfelelően és határidőre el­készült Karancskeszi belterü­letén az ivóvízvezeték. Luc- falván viszont erőfeszítéseink ellenére sem tudtunk megol­dást találni, mert a megépí­tett aknakút vízhozamának minősége és mennyisége nem elegendő. Egyébként jelenleg 13 településen több mint öt­ezer lakás tartozik a kiépí­tett vízhálózathoz. Sok más létesítménnyel is gyarapodott a salgótarjáni járás. Rákóczi- bányatelepen, Nádújfaluban öregek napközi otthona, Ce- reden melegkonyhás vendég­látóipari egység, Karancssá- gon ravatalozó létesült. Tele­püléseinken kielégítő az egészségügyi ellátás, a járás általános iskoláiban biztosítot­tak az oktatás, a közműve­lődés alapvető feltételei, ki­egyensúlyozott a kereskedel­mi ellátás. Sokat teszünk a köztisztaságért. A nagybáto­nyi költségvetési üzem a já­rás 17 településéről gyűjti össze a háztartási hulladékot, szemetet. — A járás legjelentősebb te­lepülése Nagybátony, a köz­igazgatásilag hozzátartozó Kis- terenyével és Szúpatakkal. Erezhetö-e ez, amikor a fej­lesztésekről beszélünk? — Természetesen, hiszen Nagybátony vonzása mintegy harmincötezer emberre terjed ki. A település olyan fejlődést ért el, amelynek révén több középfokú és főként alapellá­tást nyújtó Intézményeknek adott otthont. Területén húsz gazdasági egység található, s ennek több mint a fele fél­ezer főnél többet foglalkoz­tat. A szénbányászat mellett jelentős a szerepe már a gép- és könnyűiparnak Is. A* sem közömbös számunkra, hogy Nagybátonyba hatvan község­ből járnak dolgozni, s ez ki­hat a kereskedelemmel, a vendéglátással, a szolgáltatás fejlesztésével összefüggő fe­ladatiunkra is. örvendetes, hogy az ellátás színvonala az átlagosat lényegesen megha­ladja. Ami a település fejlő­dését illeti: Nagybátonyban nagy ütemben tart a lakás­építés, kiemelt figyelem kíséri a korszerű csoportos és a hagyományos magánlakás­építéshez nélkülözhetetlen telkek kialakítását, folyama­tosan épülnek a közművek. — A járás településein élők évek óta élen járnak a társa­dalmi munkákban. Miben lát­ja ennek okát? — Mindenekelőtt a lakó­hely szeretetében, a hagyo­mányokban. Járásunkban V. ötéves terv időszakában például az egy főre jutó társadalmi munkaérték meg­közelítette a kétezer forin­tot. A helyi tanácsok intéz­kedési tervet készítenek, gyümölcsöző az együttműkö­désünk a Hazafias Népfront bizottságaival, gondoskodnak a közhasznú munkák végzé­sének feltételeiről. Sokat adunk arra is, hogy a lakos­ság által a különböző fóru­mokon felvetődött gondok orvoslása is szerepeljen a társadalmi munkamozgalom célkitűzései között. — A járás települései előtt milyen fontos feladatok áll­nak a VI: ötéves tervből hát­ralévő esztendőkben? — Továbbra is az a célunk, hogjr a tervben szereplő el­képzeléseket valósítsuk meg elsősorban. Folytatódik a la­kásépítés annak ellenére, hogy a járásban a lakásellá- tási mutató kedvezőbb a megyeinél és az országosénál. Nagybátonyban szeretnénk gyorsítani a korszerű csopor­tos házak építését. Szorospa­takon és környékén egy ide­genforgalmi pihenőközpont létrehozásán fáradozunk. Ugyancsak fontosnak tartjuk az ivóvizellátás, a köztiszta­ság javítását. Természetesen, hogy • célkitűzések megvaló­sítása során Is számolunk a lakosság önzetlen közremű­ködésével és a járás gazda­sági egységeivel kialakult jó kapcsolatok gyümölcsöző ha­tásával — fejezte be a be­szélgetést Czene József. M. Sz. Gy. Egy forradalmárról nevezték el Ä leningródi Izs'ori gyár egyik legjobb ifjúsági kollek­tívája. a lakatos-szerelő bri­gád Nyikolaj Alekszejev ne­vét viseli. Alekszejev az oroszországi forradalmi moz­galom kiemelkedő személyisé­ge, Lenin harcostársa, az Oroszországi Szociáldemokra­ta Munkáspárt II. kongresszu­sának egyik aktív szervezője. E kongresszus befejezte Oroszország forradalmi marxista szervezeteinek Lenin által kidolgozott eszmei, po­litikai. és szervezeti egyesü­lési folyamatát: a történelem színpadára új típusú párt lé­pett — a munkásosztály párt­ja, a tudományos kommuniz­mus jiártja. Nyikolaj Alekszejev (1873— 1972) 1897-ben lett a párt tag­ja, munkatársa volt a Lenin által alapított első, az egész Oroszországra kiterjedő poli­tikai, marxista illegális új­ságnak, az Iszkrának, részt vett a szibériai szovjet hata­lomért vívott harcban, két­szer is járt az Izsori gyár­ban, ahol propagandát foly­tatott a munkások között a szociáldemokrata körökben. Alekszejev fordította oroszra német nyelvről Marx Károly munkáit, kétszer tüntették ki Lenin-renddel, s méltónak találták a Szocialista Munka Hőse címre. A fiatal munkások — a brigád tagjai — jó byrátság- ban vannak Nyikoláj Alek­szejev fiával, Vlagyimirral, a Szovjetunió Hősével. (Ezt a legmagasabb kitüntetést a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított hősiességéért kap­ta.) Alekszejev admirális gyak­ran felkeresi a gyári múzeu­mot. ahol a gyár forradalmi tevékenységével kapcsolatos anyagokat állítják ki. Nem szaEad a Eafeérolton megpihenni Agrár fiatalok Nógrádiban őszintén megvallom, min­dig nagy érdeklődéssel várom azt a kétévenként megrende­zett találkozót, amelyen me­gyénk agrár fiataljai vesz­nek részt JE némiképp nosz­talgiára emlékeztető érzés tán abból fakad, hogy nem is blyan régen még én is kö­zéjük tartoztam. Ezért im­már harmincötödik évem fe­lé közeledve sem tudom gondjaikat, problémáikat, örö­müket kívülállóként szemlél­ni. Szerencsémre újságíró­ként is a mezőgazdasággal foglalkozhatom és még öreg­nek sem érzem magam, an­nak ellenére, hogy a határt általában ennél a kornál húz­za meg a statisztika (a rossz- májúabbak már harmincnál) és hajam >— az időjárástól függetlenül is — deresedik... Akik már befutottak Milyenek!' is az agrár fia­talok? Általában nagyhangú- ak, vígkedélyűek, jól képzet­tek. Talán ezért is, talán másért is, áz agrárvégzettsé- gűeknek a fele — nem én állítom, nálam illetékesebbek — keresi kenyerét mezőgaz­daságon kívül. Agrároktatá­sunk olyan diplomát ad ke­zükbe, amellyel az élet bár­mely más területén is kapva kapnak a végzetteken. Hogy ez előny-e, vagy hátrány, azon felesleges meditálni, de most azokról essen szó, akik a mezőgazdaságban- dolgoz­nak, méghozzá nem is akár­hogy. Például Veres Lászlóról, aki jelenleg a palotáshalmi termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese. Akinek ottlé­tét megérzi az egész közös gazdaság. Vagy Leskó Miklós­ról. a magyarnándori terme­lőszövetkezet volt főállatte­nyésztőjéről, akinek viszont a távozását érezte meg az egész közös gazdaság. Nem lehet nem említeni Obreczáa And­rást, • Mátraaljai Állami Gazdaság szirákl kerületének igazgatóját, vagy Sümegi Sándort, a szécsényi termelő- szövetkezet fiatal elnökhelyet­tesét, a legjobbak, a legrá­termettebbek között. Volnának még jó néhányan, köztük olyanok, akik nem is olyan régen még Salgóbányán, mint pályakezdők vettek részt a találkozón. Példájuk áll­jon azok előtt, akik most ül­tek azokon a székeltem Szárnypróbálgatás szél nélkül A délelőtti plenáris tanács­kozás során a fiatalok nem kis érdeklődéssel hallgatták Huszár Artúrnak a megyei pártbizottság osztályvezetőjé­nek tájékoztatóját az ország, a megye gazdasági helyzeté­ről, a mezőgazdaságról. A délutáni járásonként! szekcióülésekre némileg meg­csappant az eredetileg 78 fő­nyi gárda, akik maradtak, azok viszont meglehetősen heves, fiatalos vitába bo­csátkoztak. A legforróbb hangulat a pásztói járás fiataljait fűtöt­te. A fő téma pedig a fizetés volt. Ennél a kérdésnél mél­tatlankodtak azok is, aki há­rom és fél—négyezer forin­tot keresnek s azok is, akik kishíján hatezret, a két-há- rom éves gyakorlat után. Majd önkritikusan elismerték, hogy legalább 5—10 év kell ahhoz, hogy valaki elsajátít­sa ezt a „mesterséget". Amit azért ugye igazán megtanul­ni sosem lehet. Hiszen ha egy jó pap holtig tanul, akkor egy mezőgazdásznak sem sza­bad habárain pihengetni. Hogy mást ne mondjak, a közgazdasági szabályozók né­mileg sűrűbben változnak, mint a bibliában foglaltak. A rétsági járás fiataljai kö­zött 2 1 volt az arány a nők és férfiak között Elnőiesedik a pálya, merül fel a kérdés? Aligha. Legfeljebb a számvi­teli, pénzügyi vonal fejlődé­se, a generációváltás hozta, hogy Köbben képviselik a gyengébb nemet a fiatalok közül. A nézsai termelőszövetke­zetből érkezett Papp Árpád ágazatvezető és társai, Szá- vodcky László műszakvezető, Mayer Ibolya könyvelő. Ha­lász Mária bérszámfejtő né­mileg aktívabbak voltak rét­sági társaiknál, őket talán az feszélyezte, hogy velük volt Bállá Mihály elnökhelyettes... S, hogy miről esett szó? Nos volt aki az ígéreteket sé­relmezte, amelyeket nem tar­tottak be, hiányolta ez olyan jó vezetőt, amely kezdetben irányította, segítette munká­ját Most bezzeg, új beosz­tásában még tanácsért sincs kihez fordulnia. — „Nekem bizony alaposan elvették a kedvem a munkától”. mondta. Ezzel Bállá Mihály rögvest nem értett egyet, mondván bizonyos időt „ki kell bírni.” Ezzel viszont én nem értek egyet. A fiatalok nem kínlódni, szenvedni men­nek a mezőgazdaságba, és fő­képp nem azért hogy megfe­lelő útmutatás, tanácsok hiá­nyában hibás döntések sorát hozzák pályakezdésük első heteiben. Aki erre van kár­hoztatva. az nem biztos, hogy „kibír” egy-két évet. Es va­jon ii közös gazdaság „kibír­ja-e”? _ Pedig a nagyüzemekben odafigyelnek ránk, — állítja egy másik fiatal „Csak ép­pen kezdetben nem akadt senki, aki azt mondta volna: ezt jól csináltad, vagy éppen rosszul”. Aligha lehet bármi más károsabb, mint amikor a vezetők, az idősebb szakembe­rek amúgy kibic módjára le­sik kajánul a pályakezdők első szárnypróbálgatásait. Le- esik-e az újonc, vagy sem? Ilyen asszisztencia mellett biztos... Tekintély és pályamódosítás Kérdés, milyen hasznára van a mezőgazdaságnak egy tekintélyét vesztett — vagy éppen meg sem szerzett —* kiábrándult, elkedvetlenedett fiatal szakember? Részben ehhez kapcsolódik a balassagyarmati járás egyik termelőszövetkezeti állatte­nyésztési vezetőjének gondja,1 aki azon meditált, hazaküld- je-e a rossz munkát végző fejőgulyást, vagy sem. Ha el­küldi, legfeljebb ő ülhetne a tehén alá, hogy kifejje, ha nem küldi el, akkor ismét a gulyás az úr. Melyik a ki­sebb tekintély veszteség? Bevallom őszintén, én már ültem hasonló okból tehén: alatt. Méghozzá, mint ágazat­vezető, de mellettem egyik bldalról a termelőszövetkezet főagronómusa, a másik ol­dalról a főállattenyésztő is fej­tek egy-egy tehenet. Nem mondom, a tehenek csodál­koztak kissé a csapat össze­állításán, de egyikünk sem lett kisebb a dolgozók sze­mében. Viszont az is igaz, hogy másnap egyesült erővel kerestünk új , tehenészeket, mert a gazdaság mindhárom­nak fölmondott. Pedig akkor sem volt könnyű gulyásokat találni... Az agrár fiatalok társaságá-, ba becsöppent egy hajdanvolt üzemi nővér is. őt feltehető­leg azért alkalmazták a gaz­daságban — annak idején — hogy általa tán kevesebb iesz a beteg, vagy akit mégis ágy­nak döntött a kór, talán ha­marabb felépül. Az élet azon­ban aligha igazolta a vára­kozást, mert a fiatalasszony most egészségügyi végzettsé­gét tonnakilométerek kigyűj­tésénél' hasznosítja, ugyanis gépcsoport-adminisztrátor lett. A pálya azonban nyitva áll előtte, hiszen jelenleg szállí­tás vezetői tanfolyamra jár.' Hogy most ennyire sok at egészségügyben a nővér, vagy ennyire kevés a szállításveze­tő, azon lehet vitatkozni, aa Illető viszont azt mondta: „Sajnálom a szakmámat, da egyelőre maradok és elvég­zem a tanfolyamot". A salgóbányal találkozó — és ez a megyei tanács kép­viselőinek a véleménye is —■ hasznos és tanulságos volt. Néhány üzem vezetőjének fel kell hívni figyelmét a jelzett problémák megoldásá­ra. A megye mezőgazdaságá­ban viszont alapvetően, je­lentőségének megfelelően fog­lalkoznak a pályakezdőkkel. Törődnek beilleszkedésükkel,' figyelemmel kísérik munká­jukat, biztosítják a zavarta­lan eredményes munkához el­engedhetetlen feltételeket' Ahol mégsem, ott sürgősen változtatni kell ezen. mert a mezőgazdaságnak — minti annyi másban — ebben is versenyképesnek kell marad­nia. Azokra a bizonyos szürke agysejtekre, amik. a fiatal ag­rár szakemberek fejében rej­tőznek nagy szükség lesz az elkövetkező években. Nem­csak a nagyüzemeknek. a falvaknak de a közösségeknek is. Zilahy Tamás | — Nagyon jó főnök; itt a gyárban mindénkénpen ö a legjobb — fogalmazta meg véleniényét közvetlen felette­séről a huszonegy esztendős fiatalember. Majd kamaszos tréfálkozással társainak har­sány derűiét kiváltván hozzá­teszi: — Tőle már csak ma­gamat tudnám .elképzelni jobbnak... ' Hogy milyen a jó vezető, ennek mindenkor megvannak a gyakorlatban döntő jól kö­rülhatárolt ismérvei. Nem ha­szontalan azonban, ha a mérvadó szempontokat oly­kor az újabban és újabban munkába lépő nemzedékek látószögével is kiegészítjük. Kubovje Tibor, a salgótarjá­ni öblösüveggyár szerkesztő­je meg jócskán ifjú — mind­össze három éve végzett a gépipari szakközépiskolában —, de a munkában eltöltött ideje sem annyira csekély már, hogy kiérleletlen vcle- ményl mondjon a fontos kér­désről. — Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a főnöknek: a szerénység — adja tudtul a köpenyes, szemüveges mű­szaki. — Ezért hát nem hi­szem. hogy örülne, ha névvel és beosztással megjelölt di­cséreteket olvasna önmagáról a lapban. Erre szerencsére nincs is szükség, hiszen a lényeg szempontjából itt nem a sze­mélyek a fontosak, hanem az ifjaob generációk által tény­legesen elismert, becsben tar­tott vezetői erények. Az em­lített erény, a szerénység szakmailag is rendkívül fon­tos: — Bátran lehet vele. vi­tatkozni — állítja meggyőző- dőlten Kubovje. — Nem sér­tődik meg, ha ellentmondónk neki. A maga igazát nem úgy védi, hogy a tapasztalatára hi­vatkozik, hanem érvekkel meggyőz, rávezet. „Nehéz az embernek a fő­nökéről nyilatkozni — medi­tálnak a fiatal szerkesztő KI A JÓ IRÁNYÍTÓ? Tetsző túl Bídonságok munkatársai —, hiszen ha jót mond, mert mi csak jót tu­dunk mondani, akkor azt hi­hetik mások, hogy érdekből dicsérünk.. — ín nem ezért mondok jót — közli a rajzasztala mellett álló fiaialember. — Mert voltam már a gyárban máshol is. Az ottani vezető­ről semmi pénzért nem mond­tam volna jót. Hiába volt meg a beosztása. „Móka Misinek” tekintette mindenki — fogal­maz nem éppen tisztelettudó stílusban — A mostani fő­nökben éppen az a jó, hogy nemcsak a beosztása miatt néznek fel rá. Hanem a nagy szaktudásával és a hatalmas munkabírásával szerezte meg a tekintélyét. És ezért van szava a gyárban! Feltűnő, hogy a fiatal mű­szaki ■— társaival egyetem bén — mennyire nagyra be­csüli a munkabírást, a szor­galmat. Legendákat említ: „Senki nem csinálja meg más azt hogy hajnali fél 6-tól es­te 20 óra 24 percig a gyárban tartózkodik..." Vagy: „Ami­kor a ballongyártó automatát indítottuk, még szombat éj­szaka 2-kor is a gép mellett állt...” — Vagy nézze meg ■— mu­tat körül szenvedélyesen. — Azon a rajzasztalon egy ke­mencerajz készül. Ezen egy más munkához kellő elrende­zési rajzot láthat. Emitt pe­dig egy alkatrészrajz hever. Szóval egyszerre három, egy­mástól, független feladattal is foglalkozik. Gyarapítja a tekintélyt: az őtletesség is: Az ifjú műszaki nem rest a szekrény aljából előkeresni egy régebbi újítás makettjét, amellyel kapcso­latban fejtörést okozott: ho­gyan próbálják ki először tűz­forró, olvadt üveg nélkül. Főnökünknek jutott eszébe az a pofonegyszerű épp ezért nagyszerű,megoldás, hogy a próba alatt a folyékony üve­get mézzel helyettesítsék. A szabadalmak, a nemzetközi hírű találmányok mellett ilyen hétköznapi tipp is ki­válthatja az elismerést. Fontosnak tartja még a fia­talember. hogy vezetője „nem ismer lehetetlent"t idén pél­dául egy tetemesnek látszó feladatot sikerült rövid idő alatt megoldaniuk. Az irá­nyítás nem jelenti azt, hogy „elgyámoltalanítia” a beosztot­takat: számot tart vélemé­nyükre, indítványaikra. Ez a stílus már szorosan összefügg az emberséggel: — Jóindulatú, megértő, se­gít a beosztottaknak — idézi föl a látottalcat Kubovje. —• Nem úgy jön be regqel, hogy: „na, megcsináltad!?” Hanem meghallgatja, álérzi a problé­máinkat. Szerénység, tudás, szorga­lom, teljesítmény, ötletgazdag­ság, vállalkozószellem, ember­ség — nem új dolgok, hanem régi „bevált tekintélyképző erények”. Mint a fiatalember szavaiból kiviláglik: a jövő­ben is ezeket célszerű nagy­ra értékelnünk. Molnár Pál J NÓGRAD -- 1983. november 12., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents