Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
Ma még csak Játék, kedvelt időtöltés » számitógép a közgazdasági szakközépiskolában A Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalatnál már a jövő számviteli munkájának szellemében dolgoznak r Tudsz te BASIC-ül? . — Hát... nem jellemző! — No és hogy állsz a PAS- CAL-lal? _ 11 — Talán akkor FORTRAN nyelven... — Azt meg hol beszélik? — Állíts meg egy középiskolást, valószínűleg megmondja neked. Ebben kételkedtem, de mit Veszít az ember, ha tényleg megkérdezi. Míg ázon töröm a fejem,' hogy merre is induljak, ismerősöm feltűnő mozdulattal kiveszi az eddig hóna alatt tartott, fekete borítójú könyvecskét, A címe: Kulcs a mikroszámítógéphez. — Aha! — mondom jelentőségteljesen, bár ennek a szónak nincs köze a fent említett három nyelvhez, inkább a magyarban a felismerés, a rádöbbenés „jelölé- sére” szolgál. — Szóval ml 1* a bézik? — kérdem a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola folyosóján, az éppen tanórai szünetet .élvező lányoktól. — A sok közül az egyik olyan programnyelv — próbálja valaki túlharsogrii a zajt — amelynek segítségével szót lehet érteni a számítógéppel. A becsöngetés nekünk azt jelzi, hogy másutt kell érdeklődni a továbbiakról. Bihari Lajos igazgató pillanatok alatt megszervezi a találkozót egy tanárral, egy diákkal és a SCHOOL COMPUTER-rel egy szertárban. Ez az a kis személyi • számítógép, amit minden középiskola megkapott ebben a tanévben. Míg Cene Gábor, harmadik szám- vitelis „éleszti” a masinát, Gubola István matematikatanár kiegészíti a lányok folyosói meghatározását. — A BASIC, kiejtve bézik, 300 szavas utasításrendszer a gép számára. Az ügyvitel- technika-tankönyvben a COBOL programnyelv szerepel, de mi a BASIC-et tanítjuk, mert ez a gép ezen a nyelven „ért". Lapozgatja a könyvet, végesteien végig adatok, ismeretek a számítógépekről. — Azt .mondják a lányoknak a matematikához, a műszaki dolgokhoz nincs sok érzékük ! — Eddig nincs különösebb gond* — mondja Gubola tanár úr és máris Cene Gabira figyel, aki elindította az első programot. s — Gabinak bármikor szabad bejárása van, dolgozhat a gépen — jegyzi meg Bihari Lajos, — remek érzéke van a programozáshoz. — Mióta csinálod? — Mielőtt a masina megjött, már sokat olvasgattam a számítástechnikáról. Most már komolyabb programokkal is kísérletezem. A Középiskolai Matematikai Lapokban megjelent egy versenyfeladat: céltáblát kellett kiértékelni, ahol is a lövéseket koordinátákkal adták meg. A 10 legjobb lövést kellett megkeresni. Sikerült. Kapkodjuk a fejünket, valahonnan a Hull a pelyhes fehér hó... dallama hangzik. — Ez a bemutatkozó szignálja a computernek — mondja Gabi, közben megjelenik a tv képernyőjén a gyártó neve is. — Ügy tudom, hogy szakköri foglalkozásokon tanítják a számítógép kezelését. Milyen szintet kell elérni? — A nem szakjellegű iskolákban — mondja Gubola István —, valóban még nem tananyag. Részben nálunk sem, de a harmadikos pénzügy isek és számvitel isek már „komolyan” foglalkoznak vele. A meghatározott célt röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy amikor kikerülnek az iskolából, képesek legyenek eldönteni, mi az amit érdemes és lehet számítógépen feldolgozni. kozik vele. Van aki a történelemtanításhoz dolgozott ki programot. Lányok tódulnak be a kis terembe. Kezdődik a szakköri foglalkozás. Valaki kuncog, a gép megszakított egy játékot és a következőt írta ki a képernyőre: „Pancser! Sosem fogod eltalálni! Akarsz még játszani? Én még jól bírom a strapát!” — Ez a számítógép sok teIsmét megszólal a SCHOOL COMPUTER, de már Cene Gabi kényszerítette megszólalásra, mintegy improvizálva a dallamot. A képernyőn meg ott a választási lehetőség, mert a gép kérdezi kezelőjét: . játszol? 1, komponálsz 2, meghallgatod 3, meguntad? ... ezt a játéklehetőséget már az iskola diákjai tanították meg a géppel. — Hogy fogadták a tanulók a számítógépet? — Talán mást sem jobban — válaszol Bihari Lajos igazgató. — Érvényes ez a tanárokra is. Ketten vettek részt az alapképzésen, de már hat, vagy-- nyolc kollégánk foglalhetséges gyereket hozott a „felszínre” — folytatja az igazgató. — Újszerű gondolkodásmódot követel a gyerekektől és erre meg is van a készségünk. Sokszor játék közben, komoly számítástechnikai ismeretekre tesznek szert. Nem csak ők, az apróbbak is. A beszterce-laikótelepi iskolából hatodikosok járnak ide ismerkedni a géppel, és az a tapasztalat, hogy igen hamar elsajátítják az alapokat. — Mondja a születési adatait! — hangzik a felszólítás a másik asztaltól a fotósunknak. Észre sem vettük, hogy a nagy nyüzsgésben megérkezett Kovács István tanár úr is, egy tenyérben elférő masinával. Miközben hallgatja az adatokat a kis számológépbe egy másfélszer nyolc centis mágneslapot tol. A szerkentyű kiíró részén, a papírtekercsen szöveg jelenik meg. „Nevem — PTK—1096... tulajdonosom: Taancsics... Bonyolult feladatokat tudok megoldani...” — Most éppen kirajzoltatjuk a fotós bioritmusát. Ez a számológép majdnem • annyit tud mint a SCHOOL számítógép. Már az elsősök is tanulmányozzák tanterv szerint — mondja Kovács István, miközben apró zörrené sekkel, úgy tízpercnyi idő alatt harminchárom napra kiírja a „kisokos” az ígért bioritmust Hát... éreztük reggel, hogy nem ez a legjobb nap! E sorok írójának sem ígért sok jót újabb tíz perc után. No itt kell abbahagyni! A lányok és az egy szem fiú elmerül- ten játszik... inkább dolgozik a számítógéppel, a tanárok órára sietnek... a csodának vége... itt már természetes „játékeszköz” a számítógép. Komoly munkaeszköz viszont a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalatnál. Számítanak-e már arra, hogy , a középiskolákból kikerülők helyet keresnek a számítógépek környékén? — Bár nem képzett programozók ha végeznek — mondja Fábián LásZlóné szervezési és programozási ősz-: tályvezető —, de többet tudnak majd, mint akiket most érettségivel, minden alapismeret nélkül alkalmazunk alapfeladatok elvégzésére. Nem is az a cél, hogy szakembereket képezzenek, hanem a számítástechnikai kultúra terjesztése. — Hosszú ideig szinte státusszimbólum volt egy-égy cégnél a számítógép. Volt aluli nem is tudtak vele mii kezdeni, vagy csak számológéppel is elvégezhető számításokat „kértek” a géptől. — Itt-ott ez még ma is igaz — veszi át a szót Hajdú Gyula igazgató. — Az is gond, hogy többféle rendszer működik. Új gondolkodásmódot kíván a számítógép. A. teljes áttörés azt hiszem akkor várható, amikor a mostani gyerekek már felnőttek lesznek.’ Oktatunk és propagálunk, ez előbb-utóbb beérik. — Nincs nagy hagyománya nálunk a számítástechnika alkalmazásának, de bizonyára akad példa arra, hogy! igénylik a vállalatok? — Már több is — mondja Fábián Lászlóné. — Az egyik: jelentős munkánk most a termelőeszköz-gazdálkodás programozása a bányánál. Ennek bázisvállalata a Nógrádi Szénbányák Vállalat lesz, da országos rendszerről van szó.1 Végigjárva a SZÜV, már-’ már sterilnek tekinthető géptermeit, ez jut az ember eszé-J be, hogy alig egy-két évtizede a golyós „számológépek’* után micsoda szenzációt je-’ lentettek a zsebben hordható elektromos masinák. Már léteztek, több szobányi számítógépek, de rácsodálkoztunk na olyan készülékre a boltok kirakatában. melyék már gyököt vontak. A ma középiskolása már mindennapi szóként használja BASTC-et, a FORTRAN-! a szofvert, a hardvert. amihez a felnőtt korosztály jelentős részének tó ég le kell emelni a polcról a lexikont. Zengő Árpád Fotó: Kulcsár József Oltvölgyi Béláné és Kovács István szaktanárok irányítása mellett szakköri keretek is szolgálják a modern berende- Cene Gábor programozási gyakorlatait Gubola István mé ’fckel való ismerkedést. _ ____ matematika szakos tanár ellenőrzi
