Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

Randevú a Károly-forrásnál Ä kiváltságosok fürdőváro­sa — így emlegette nagy­anyám Karlsbadot, az ő lány­korában csak a jómódú em­berek utazhattak oda, több hetes ivó- vagy fürdőkúrára. Aztán a filmfesztiválok váro­saként tűnt fel elérhetetlen távolságban előttem, ügy kép­zeltem: filmcsillagnak kelle­ne lennem, hogy egyszer én is eljuthassak Karlovy Vary- ba. Karlovy Vary...' Könnyed elegancia árad a dallamos szavakból, a város megőrizte vonzó értékeit minden tekin­tetben. Ezek az értékek ma már mindenki számára elér­hetőek. Csehország híres gyógyfürdőhelyén évente 25 ezer beteget kezelnek, de en­nél sokkal több az ideláto­gató turista. Nem kevés köz­tük a magyar. Természetesen a találkozó- hely a Kollonád, a hatalmas üvegcsarnok, amelyben a Ká- roly-fbrrás 12 méteres gejzír­ként tör fel, s ahol a kutak állandóan csörgő vizét szivó- kás porcelánpohárból isszák a fel-alá sétáló külföldi és ha­zai betegele, üdülővendégek. Valójában mindenki egy kicsit magáénak érzi a völgy­be épült gyönyörű várost, amelyet a gyors sodrású Tep­lá folyó szel át Honnan ez az otthonosság? Európa bár­mely részéről érkező ember elmondhatja, hogy hazájának több híressége — uralkodó, világhírű író, költő, zenész, tudós — megfordult már Karlsbadban: Erős Ágost 1701-ben, I. Péter cár 1711— 12-benK aztán I. Frigyes Vil­mos porosz király, VII. Ed­ward angol király, Metter­nich kancellár... Goethe ti­zenháromszor volt itt. S fél­kereste a gyógyhelyet Schil­ler, Gogol, Gorkij, Tolsztoj, Bach, Liszt Ferenc, Chopin, Marx Károly, Pavlov... szinte képtelenség felsorolni, há­nyán ittak a források gyógyí­tó vizéből. Arany János 1867-től tíz alkalommal járt itt, hogy epebántalmaitól megszaba­duljon. Itt fejezte be Toldi trilógiáját, amelyben a für­dőt alapító IV. Károly cseh király vadászatáról szóló mondát is megörökítette. A monda szerint az uralkodó egy szarvas üldözése közben talált a gejzír­szerű forrásra. Így épült már 1370-ben fürdő a forróvizek fölé. Arany János szellemes megjegyzése még ma is közszájon forog A csehszlovák—szovjet barátságról elnevezett park, a korin- thoszi oszlopos fedett kolonnáddal, ahol zenekar játszik Karlovy Vary színháza A Gagarin kolonnád üvegkupolájában 12 méter magasra szökik fel a Károly-forrás vize A várostorony ifi Ili Karlovy Varyban. Nagy köl­tőnk azt állította: „Ha a vi­zek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony .mind elvesznének”. Messze földről, tengeren­túlról is vonzza a gyógyulni vágyókat a források 40—74 fokos thermálvize, amely 34- féle — literenként 7 gramm — ásványi anyagot tartal­maz. A napi felszínre törő hatmillió liter vízben több tonna keserűsó van. Ivókúra, fürdő, iszappakolás és más balneo-, , fizikotherápiás komplex kezelésekkel gyó­gyítják a betegeket a szana­tóriumokban, fürdőkben. Na­ponta 1, 1,5 liter vizet isznak a töbhetes kúra alatt. Elő­deinket viszont a XVI—XVIII. században gyötrelmes kúrák­nak vetették alá: napi 10—12 liter vizet kellett meginniuk, 48 órán át ültek a forróvizes fakádakban, míg a bőrük fel nem repedt, mert azt hitték, hogy a megnyílt bőrön át tá­vozik el a testet kínzó kór. Gondolom, az inkvizítori gyógymód után nem sok kedvük, erejük maradt ki­rándulásra, szórakozásra, hogy megmásszák a Péter- hegyet vagy a Szaryas-ugrás- kilátóhoz menjenek, ahonnan rálátni a városra. Karlovy Vary szebb, mint valaha: parkjai, sétányai most őszi színekben pompáz­nak. Rengeteg a látnivaló, sokan keresik fel porcelán- múzeumát, s a kristályrá- jongók a Mosergyár kiállítá­sát, ahol ólomkristályba zár­ták a történelmet: maharad­zsák, királyok, pápák, a török szultán ámulatba ejtő, csodás serlegeit láthatjuk, a , gyár egyedi darabjait. Néhány ér­dekesség: XIII. Alfonz spa­nyol király, Erzsébet király­nő, Ferenc József gazdagon csiszolt, talpas ■ kristálykely- hei, Mária Terézia pohár­készlete mellett Sophia Loren „S” monogramos garnitúrája kapott helyet... Nem lehet betelni Karlovy Varyval, hiába töltünk ott négy napot vagy két-három hetet. Hát még ha a környé­két is bejárjuk: Marianské Laznét, Frantiskovy Laznét, a gyógyháromszög két kisebb pontját, amelynek szépségé­ben, gyógyvizeik hatásossá­gában nem maradnak el a világhírű nagy fürdővárostól. H. A. Hajdan cigánybandájáról volt messze földön híres a falu, aztán idővel a muzsi­kusok is biztosabb kenyér­kereső foglalkozás után néz­tek, ki földművelő, ki pedig építőipari munkás lett — említi a bedekkel a 2200 lelket számláló Kagylóéról. Ahol nemcsak ez jelzi az elmúlt évtizedek változásait, hanem például... tessék csak végigmenni a falu ut­cáin! Talán a szépen sorjázó új házak bizonyítják leginkább egy falu „életképességet” a félig kész, a vakolás előtt álló, vagy a már mászillatot árasztó építmények a jövőt sejtetik, tulajdonosaik letele­pedési szándékairól árul­kodnak. Pedig tíz évvel eze­lőtt még pontosan ezerrel többen laktak a faluban... „Megmételyezte” a nagy- lóciakat. is akkoriban a vá­rosiasodás nagy lehetőségei a szécsényi, a salgótarjáni gyárak, üzemek, mint a cet az apró halakat úgy szip­pantották magukhoz az el- vágvódókat. A megyeszék­helyen a Forgács-telepen, az Idegérben valóságos „ló­éi kolónia” jött létre, de so­kan költöztek a nyolc kilo­méterre lévő Szécsénybe is, sőt néhányán Balassa­gyarmatra vették útjukat. Aztán egy-két éve megállt az elvándorlás, a tanács gyorsan parcellákat alakí­tott ki, előbb 28-at. majd ismét 24-et. Ez utóbbi a Bé­ke utcanevet kapta, ám la­kói ekkal-ioggal inkább bé- kétleneknek nevezhetők. — Kész a ház, mégsem lehet költözködni 1 — hábo- rog Balázs Barna s mutat a modern, tetszetős kivitelű építményre. — Három csa­lád fogott össze, hogy mi­hamarabb, tető alá hozzuk s nem is akármilyen körül­mények között! A villanyá­FJARRATI SÁNDOR: Munkásemlék 16. Zsoldos lehetnék... k ra is egyre inkább remény­telennek látszott. Egy alkalommal, amikor meglehetősen borús hangu­latban igyekeztem Pestszent- lőrincre, hogy részt vegyek az esedékes szemináriumi fog­lalkozáson, a Népligettel szem­ben épült, Ferenc József ne­vét viselő katonai laktanya előtt felfigyeltem egy csopor­tosulásra. Érdeklődésemre az ácsorgók elmondták, hogy zsoldostoborzásra várnak. Ezt a felvilágosítást ké­sőbb — kérésemre — a sze­mináriumvezető, Wagner Jó­zsef magyarázattal is kiegé­szítette: „A trianoni szerződés ide • vonatkozó cikkelye — mond­ta — megtiltja a világhábo­rúban vesztes országok kor­mányainak, így a magyar kor­mánynak is a sorozott kato­nákból álló hadsereg létreho­zását. A belső rend biztosítá­sa érdekében azonban meg­határozott személyi állomá­nyú haderő létrehozását en­gedélyezi, de kizárólag tobor­zott önkéntesekből. A felállí­tandó zsoldos hadsereg le­endő katonáinak toborzása folyik most az erre kijelölt toborzóhelyeken”. A szemináriumi foglalkozá­son ezúttal nem tudtam oda­figyelni. Gondolataim a zsol­dostoborzás körül keringtek. Útban hazafelé a laktanyában tájékozódtam. Megtudtam, hogy orvosi alkalmasság ese­tén kéthetes próbaidő kö­vetkezik. Ha a jelentkezőről a próbaidő alatt 1 kiderülne valamilyen erkölcsi vagy po­litikai priusz, amely kizárja, hogy a hadsereg kötelékébe tartozzék, illetve az érintett jön rá, hogy számára elfogad­hatatlan a hadseregbeli élet, akkor leszerelik, illetve kér­heti az elbocsátását. Ameny- nyiben semmiféle akadály nem merül fel. a próbaidő után hároméves szerződést kell mindenkinek aláírnia. A három esztendő alatt, a zsol­dosok gyalogsági kiképzést kapnak, de szakirányú okta­táson is részt vehetnek, elöl­járóik javaslata alapján. Emellett tíznaponként fize­tésben és naponta teljes ellá­tásban, laktanyái elhelyezés­ben részesülnek az alakulatok tagjai. Alsó- és felsőruha (egyenruha) is biztosított. A hároméves szerződés letelte után mindenki kérheti vég­legesítését, a katonáskodást életpályául választhatja. A már hetek óta tartó mun­kanélküliség és az elhelyez­kedés kilátástalansága na­gyon nyomasztott. Nehéz hely­zetemben — miután megis­mertem a zsoldossá válás fel­tételeit — kezdtem azzal a gondolattal foglalkozni, hogy jelentkezhetnék katonának. Ha aláírok egy hároméves szerződést — biztattam ma­gam — megszabadulhatok a munkanélküliségtől, á napi betevő falat megszerzésének gondjától, az egyre szaporodó adósságtól. A háfom eszten­dő alatt pedig a civil életben változhatnak a körülmények, fellendülhet a gazdasági élet és könnyebb lesz majd mun­kához jutni,.. Mielőtt zsoldosnak jelent­keztem volna, megkérdeztem Wágner Józsefet, hogy mi a véleménye erről. „Elvben nem helyeselhető, hogy .zsoldos katona légy — válaszolta. — Ez a hadsereg, amelybe be akarsz lépni, az ellenforradalmi rezsim fegy­veres testületé, amelyet adó­dó alkalmakkal még a mun­kások ellen is felhasználhat­nak. Ha azonban azzal a szándékkal lépsz be, hogy ott a munkásosztály érdekeit szol­gáló tevékenységet végzel. ak­kor támogatlak. De mielőtt ilyesmire vállalkoznál, tud­nod kell, hogy a burzsoá had­seregen belül az ilyen tevé­kenység súlyos következmé­nyekkel is járhat”. .Wágner állásfoglalása döntő volt. Megállapodtam vele, lmgy az érintkezést fenntart­juk és majd a hadseregen be­lüli helyzet ismeretében be­széljük meg, hogy milyen ten­nivalóim lesznek ott. Felvillanyozódtam. Megol­dódik a már-már tarthatatlan helyzetem, és még hasznára is lehetek a munkásmozgalom­nak. Ezzel bátorítottam ma­gam. (Következik: 17. Munkát ad a hideg.) Békétlenek a Béke utcában Nem lesz több lód kolónia... A Népszavában 1928. szep­tember 28-án egy írás jelent meg Rendet és fegyelmet ei­nten. A szerző azt állította írásában, hogy a Vasmunkás- Szövetségbe „moszkvai ügy­nökei” fészkelték be magu­kat, azzal a céllal, hogy szét­robbanthassák mind a szövet­séget, mind a többi szak­szervezetet. Ugyanaz a lap­szám tartalmazta azoknak a munkásoknak a nevét, akiket szakszervezetellenes tevé­kenység miatt kizártak. A ki­zártak névsorában felfedez­tem Kruzslák Béla nevét is. Elhatároztam, hogy felkere­sem Kruzslák barátomat, hogy tájékozódjam a történtek okairól. Kruzslák elmondta, hogy szerinte Peyer Károllyal az élen a szakszervezetek veze­tése — megalkudva az ellen- forradalmi rezsim munkás­ellenes politikájával — elárul­ja a szervezett munkások ügyét. A folyamat ellen fellé­pő osztálytudatos munkáso­kat pedig eltávolítja a moz­galomból. Barátom jelezte, hogy hamarosan nagyszámú munkás kiválására kerül sor. Nem sokkal később valóban sokan hagyták el a Vasmun­kás Szövetséget, s a már ko­rábban eltávolított Schwarte Aladár vezetésével megalakí­tották a Kivált Vasmunkások Szövetségét. De a baloldal sem volt egységes. Ezt tanú­sította, hogy egy Hackspacher nevű esztergályos munkág vezetésével — a Kivált Vas­munkások Szövetsége mel­lett — megalakult a Kivált Esztergályosok Szövetsége is. Á Vasmunkás Szövetségen belüli események sokadma- gammal engem is megzavar­tak. Kruzslák Béla hívott ma­gával, de némi habozás után nemet mondtam, s továbbra is megtartottam eredeti tag­ságomat. A szakszervezeten belüli válság — gondoltam — nem független a termelési válságtól. Ipari, kereskedel­mi vállalatok és pénzintéze­tek zárták be kapuikat, a gazdasági élet súlyosan meg­betegedett. A munkanélküliek száma naponta növekedett. Munkahelyet találni számom­ramot kétszáz méterről ve­zettük. nehézséget okozott a vízellátás is, az útkörülmé- nyek.. .de mindez szóra sem lenne érdemes, ha leg­alább beköltözhettünk vol­na. Ám, az ÉMÁSZ nem­hogy bekötötte az áramot, hanem az odavitt ’oszlopo­kat is elvitte. Föl van há­borodva az egész utcasor! De főként azok, akiknek — összesen heten — készen áll a házuk: kétszintes, ga- rázsos, többszobás. — Ez év június elején kaptuk az értesítést az ÉMÁSZ-tól hogy kapacitás hiányában csak 1984 első negyedében tudják beköt­ni az áramot az említett lakásokban — mondja a ta­nácsházán Balázs Győzőné, a végrehajtó bizottság tit­kára. — Ez némiképp visz- szavetette az építkezési ked­vet, reméljük azonban, hogy csak átmenetileg. — Úgy érezzük, hogy a nagylóciak egyre inkább magukénak érzik a falut — fűzi hozzá Bélák Dezső tanácselnök, erre utal a társadalmi munkakedv is. Október derekáig hárommil­lió-hatszázezer forint érté­kű munkát végeztek a köz­ségért, s a tervünk: lako­sonként 1600 forint. Meg­csináljuk a temető kerítését, korszerűsítjük a járdákat, , az utakat, s az sem mellé­kes hogy szaporodik a köze­li munkahelyek száma is. Dehat a leglényegesebb, hogy sokan rájöttek arra, szorgalmas, kitartó munká­val nagyon jól meg lehet élni a falun, különösen a mai gazdasági-piaci viszo­nyok között. Mint például Péter Bé- láék: szép lakás, autó, csir­ke, kacsa, nyúl, sertés... És sok munka. — Soha nem fordult meg a fejemben, hogy valahol másutt keressem a boldogu­lásomat, pedig annak ide­jén a szüleimtől jószerivel semmit nem örököltem — mondja borozgatás közben a buszkalauz. — Amikor sza­badnapos vagyok, haj­nalban kelek, s van munka késő estig, persze sokat segít az asszony is, ő a terményki- adó, így hát azért sem kell menni. Két felnöttikorú gyermekem van, mind a ketten szeretnek falun élni. Arra mindig szakítunk időt hogy néhány napot, hetet kiránduljunk az ország­ban, vagy külföldön. Igaz, én épp eleget utazok, hi­szen tizenöt évig a miskol­ci járaton dolgoztam, most a Hollókő—Salgótarján—Ba­lassagyarmat vonalon va­gyok. Megnézzük a háztartást, természetesen a kalauz kala­uzoláséval. Az udvaron csirkecsapat várja, hogy né­hány marék búzáért meg­kezdődjön a mai küzdelem, odébb faketrecek foglyai­ként fehér és tarka színű nyulacskák pihengélnek. egy tócsa szélén pedig a néma pekingi kacsák sütké- reztetik tollazatukat, az őszi napsütésben. A házi „sláger” a sertés, amelyből jelenleg negyvenet tarta­nak, s mint a gazda említi, hathónapos korában lead­va egyenként- körülbelül nyolcszáz forint hasznot hoznak a konyhára, persze nem számolva a munkadí- jat. — Aki nem röstelli a munkát, az megtalálhatja a számításait iltt a faluban - mondja bölcsen Péter Béla —, biztaígatom is a szom­szédokat, ismerősöket, hogy vágjanak bele valamilyen nagyobb munkába, megéri. Persze, akkor az ember ke­vesebb időt tölthet a presz- szóban, a tévé előtt... En­gem, ha megkötöztének, ak­kor sem tudnék órákon át benn ülni a szobában, min­dig a ház körül teszek-ve- szek valamit. Ez megnyug­tat. Másokban is fölpezsgett a vállalkozói kedv, erre utal a kisiparosok számá­nak gyarapodása is. jelen­leg 24-en rendelkeznek ipar­jogosítvánnyal. Közöttük a mészégetőtől kezdve a fu­varosokon át a lakatosig szinte minden szakma kép­viselteti magát, ámbár víz­vezeték-szerelőre és kőmű­vesre égető szükség lenne. Azt remélik a tanácson, hogy erre is lesznek miha­marabb jelentkezők. Mert, ha nem is ugrássze­rű, de a holtpontról való elmozdulás tényét minden­képpen érzékelhetjük Nagy- lócon ami a népességmeg­tartást illeti. S nem kell hozzá jósnak lenni, hogy megjövendöljük: az elkö­vetkező évtizedekben nem lesz több lőci kolónia a városokban. Tanka László «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents