Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
áíMÍri Iparfejlesztés szécsényí méclra HATVANÖT ÉVE TÖRTÉNT III. Hogy kevesebbszer mondják: sajnos nincs tervek Minden eddiginél intenzivebb piackutatással és a gyártmányfejlesztés gyorsítár sával kívánja megalapozni a következő évek exportpiacát az önállóvá vált Csepeli Transzformátorgyár. Jelenleg annyi külföldi megrendelésnek kell eleget tenniük, hogy néhány vásárlójuk — köztük hazai vállalatok — igényeinek kielégítését már csak 1985 második felére vállalják. Legnagyobb piacaik a közel-keleti országok, ahová óla jhűtésű transzformátorokat szállítanak. A gyár éves termelésének mintegy fele kerül oda, jövőre például 210 millió dollár értékű megrendelésük van. Ezeket a transzformátorokat 1981 óta szá- lítjákj évente nagyjából egyenlő sorozatnagyságban, de a szerződés 1985-ben lejár, vagyis addig minden megrendelt berendezést átadnak partnerüknek. Olajtranszformátorokból a Magyar Villamos Műveknek 130 millió forintért, a többi hazai megrendelőnek 30 millióért szállítanak évente, így jövőre is. Ezeken kívül száraztranszformátorokat csaknem kizárólag a belföldi piacra gyártanak, úgynevezett fojtótekercseket pedig főleg a konvertibilis elszámolású partnereknek. A gyár vezetése gondol a következő évekre, hiszen egy- egy nagyobb üzlet előkészítését már most meg kell kezdeni. Sok múlik azon is — hangoztatják —, hogy a kooperációs partnereknél milyen ütemben fejlesztik majd a gyártástechnológiákat, és hogy sikerül-e rövidebb átfutási idők vállalásával új piacokat szerezni, illetve újabb versenytárgyalásokat nyerni- Manapság nagy a piacért folyó verseny, sok a szállító, s alacsonyabbak az árak is, mint korábban voltak. Nem ritka az olyan versenytárgyalás sem, ahol 50 vállalat indul az üzlet elnyeréséért. A transzformátorgyár az idén eddig mintegy 100 ajánlatot kidolgozott, illetve benyújtott, és több versenytárgyaláson máris jók az esélyeik. — Öntödénk júniusban üzemelt be, jelenleg hetente 20 tonna öntvényt állítunk elő. Hamarosan kapacitásunk egy indukciós kemencével bővül, ezáltal acélt is önthetünk. T ermelőszövetkezeti öntöde Mielőtt bárki megkérdezné, mi szüksége van ebben a mai öntödei problémákkal küszködő világban egy mezőgazda- sági üzemnek öntödére, elmondhatjuk, hogy *ezt a gazdaság vezetőitől is megkérdezték annak idején- Többször is. Szerencsére a szécsé- nyiek kötötték az ebet a karóhoz, pontosabban az öntöde szükségességét a beteges mezőgazdasági gépalkatrész-hiány megszüntetéséhez. — Hogy jól láttuk a jövőt, arra bizonyíték, az év második felében 10 millió forint értékű öntödei terméket adtunk el a MEZÖGÉP-válla- latoknak és az AGROTEK-nek — így az elnökhelyettes. — Ebben a csarnokban minden saját kivitelezés: az épülettől kezdve a darupályán át a kohóig. Körülnézünk a korszerű csarnokban, s szemünk hamarosan megakad egy szőke fiatalasszonyon. — Itt tanultam a formakészítést — mondja Molnár Istvánná, aki olyan természetesen közli ezt, mintha arról érdeklődnénk, miként kell pogácsát szaggatni? Az úgynevezett héjmagsütést is olyan magától értetődően csinálja, mint ahogyan több százezer asszonytársa otthon a buktát süti. — Mégiscsak különös, hogy nő létére... — Azelőtt a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben voltam sorjázó, nekem nem új a mostani környezet. Különösen, hogy a férjem is itt dolgozik, mint ágazatvezető. Volna még mit nézni. de Baskay Bertalan feltehetően úgy gondolja, nem múzeumban vagyunk, hogy ámúldoz- zunk, ezért gyorsabb tempóra ösztökél minket. Ezt teszi a szomszédos mintakészítő asztalosüzemben is, ahol pedig Kéri József mintakészítő mester hajlandónak látszik szakmája titkaiba beavatni minket. Ötlettől a gyártásig két hónap A majd száz méter hosszú forgácsolóüzemben olyan rend és tisztaság van, mintha patikának használnák és csak véletlenül kerültek volna ide a legkorszerűbb esztergagépek és tévedésből van fehér köpeny helyett kék munkásruha az itt dolgozó fiatal szakembereken. — Ennek az üzemnek egész évi kapacitását lekötötte a Szolnoki MEZŐGÉP — magyarázza a serény munka okát az elnökhelyettes. — De emellett jut még erő ilyen ötletek megvalósítására, mint ez az elektromos csőhajlító. Ennek a masinának külön története van. Egy bizonyos Bolgár István nevezetű szerelő találta ki, akivel a termelőszövetkezet vezetői elvitették egy szolnoki bemutatóra. Itt nemcsak egy csapásra „hősök lettek” a porszívóra emlékeztető berendezéssel, de rögvest rendeltek is belőle — úgy kóstolóként — ezer darabot. — Ennek értéke 3 millió foriht — mondja Baskay Bertalan. — A napokban elkészült a KERMI szakvéleménye is, és hamarosan megindul a sorozatgyártás. Ezúttal senki nem állíthatja, hogy isten malmai lassan őröltek, mert az ötlettől a szériagyártásig nem egészen két hónap telt el, s az ötletes szerkezet megkezdheti hódító útját. A 2—3 collos műanyag csövek hajlításához ezentúl nem kell benzinlámpa, nem kell a csöveket homokkal töltöget ni. egyszerűen be kell dugni a hordozható kis berendezésbe és sablon segítségével könnyen hajlítható. Mert a szécsényiek még erre is gondoltak. Az elektromos csőhajlítóhoz sablont is adnak az építőipari vállalatok örömére. Ez év tavaszától üzemel a termelőszövetkezet konszignációs alkatrészraktára, ami ugyancsak a szécsényiek leleményességét dicséri. — Ez lényegében az ÁG- ROTEK kihelyezett raktára — mondja az elnökhelyettes —, ahonnan elsősorban a környező mezőgazdasági üzemek, de bármely más vállalat is vásárolhat. Varga Tibor raktárvezető így mutatja be munkahelyét: — A hetvenszer tizenhárom méteres raktárban hetven állvány 280 polcán nyolcezerféle alkatrészből több százezret találunk, mintegy 14 millió forint értékben. A jövő: nemzetközi porondon A raktárhoz külön ügyfélváró, is tartozik, és ami szintén nem mellékes, külön telexvonal is rendelkezésükre áll az érdeklődőknek, akik szerencsére nem annyira érdeklődők, mint inkább vásárlók. Lévén, a szécsényiek nem nagyon mondogatják, hogy elfogyott, nincs, vagy éppen nem is lesz.,-. A jövő nagyon is foglalkoztatja a szécsényi termelő- szövetkezet vezetőit. Erről így beszél Baskay Bertalan ipari elnökhelyettes: — Nemrégiben dr. Hütter Csabával és több külkereskedelmi szakemberrel jártunk Belgiumban és Svédországban, ahol aláírtunk egy előszerződést az ATLAS—COPCO multinacionális nagyvállalattal csavarorsós légkompresszorok gyártásában való együttműködésről. A szécsényiek megmérettetnek a nagyvilágban is. Zilahy Tamás (Vége) MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA Egyetértésben — véleménykülönbséggel Kanyó Judit, a SENIOR Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében mint szak- szervezeti bizalmi az ifjú korosztályhoz tartozik. Partnere, Gyetván Lajosné pedig a 11/a. szalag műszakvezetője, aki olyan idős fiút vallhat magáénak, mint Judit. A szakszervezeti bizalmi 34 tag érdekvédelmét látja el. Még mielőtt megismertem, a szak- szervezeti bizottság titkára röviden csak ennyit mondott: határozott egyéniség, ami a szívét nyomja, azt a szája nem tudja visszafogni. Egyszóval beszédes teremtés. Nem tudni, mi okból, beszédessége a találkozás során erőteljesen alábbhagyott. Gyetván Lajosné, akit csak Rózsika néninek szólítanak, mondja is: — Olyan jól tudsz beszélni, éppen azért most nagyon meg vagyok lepődve. Amit mond, az tükröződik az arcán is. * — Mindent együtt megbeszélünk — szól hosszasabb gondolkodás után Judit, miközben rágógumiját szájában ide-oda helyezgeti. — így tettünk most is. Rózsika néni szólt, hogy egy csoportot kellene szerveznünk túlmunkára, mivel sok az exportmunka, ugyanakkor ötezer gyermektréninget is december 15-ig még le kell gyártanunk. Ez utóbbi viszont nem fér bele a napi munkaidőbe. Közölte azt is, hogy a túlmunkáért dupla darabbért kapunk. Később a közvetlen közelemben dolgozó társaimnak tolmácsoltam a hallottakat. Miután az első kérdésükre: mennyi- lesz a pénz, megkapták a kielégítő választ, úgy döntöttek, hogy jönnek. A többieknek, akik a szalagon dolgoznak, Rózsika néni szólt. — Huszonnégyen vállalkoztak a túlmunkára — egészíti ki az előbbieket a műszak- vezető. — Olyanok maradtak el, akik lakodalomba mentek, vendéget vártak, vagy katona férjükhöz mentek. Ök viszont jelezték: szívesen bejönnének november 7-én. Erki Dénes, gyáregységi igazgató úgy döntött, hogy megköszönjük segítőkészségüket, de most nem igényeljük, hanem más alkalommal. * Azóta már maguk mögött tudják az első túlműszakot. * Rátérve az egyik vitát, ellentmondást kiváltó érdek- védelmi feladatra, a differenciált bérezésre, Judit a következőket mondja: — A fizikai dolgozóknál a munka van besorolva, amit a központban határoznak meg, figyelembe véve a munka nehézségi fokát. — Jó ez a gyakorlat? — Igen, mert mindenki annyit keres,' amennyit és amilyen minőségben dolgozik. Van, aki kétezer forintot visz haza, többen vannak, akik ötezer forintot, vagy még annál többet is keresnek. — Judit is a jobbak közé tartozik — kór ismét szót Rózsika néni, — Pontosan és jól dolgozik, magával viszi a többieket. Hallgatnak rá, mert példát mutat. Fiatal kora ellenére jó szakmai tudósa van, a legnehezebb műveletet, a kabáthúzózár elhelyezését szépen és kifogástalanul végzi. Egyébként mái régen együtt dolgozunk. * A gyáregység tízéves fennállása alkalmából november 7-én, azokból a dolgozókból választották ki a meg jutalmazásra kerülőket, akik eddig példásan és kifogástalanul termeltek. A szerény számú kiválasztott között volt Judit is. Távollétében döntött így a brigádvezető. a szakszervezetibizalmi-fielyet- tes és a műszakvezető. * Kapcsolatukra az önálló véleményalkotás, egymás álláspontjának megértése, majd a közös álláspont kialakítása utón a közös végrehajtás a jellemző. — Igen, többször volt úgy, hogy másként ítélte meg a vitatott témát, mint én. Érveit - elfogadtam, beláttam, hogy neki van igaza — szói ismét Rózsika néni. — De nemcsak nekem, hanem dolgozótársainak is megmondja, ha más a véleménye. — Sajnos köztünk is vannak olyanok, — gombolyítja tovább az előbbi témát Judit — akik nem törődnek mással, csak magukkal. Velük nehezen tudom megértetni, hogy másoknak is joguk van a segítségre. Ez elsősorban a segélyekre vonatkozik. Ez irányú munkájában is maga mögött tudja a műszakvezető segítő kezét. * — Vannak-e vitás kérdések a fiatalok és az idősebbek között? — Igen. Egy dologban. Miért csak a fiatalokat mozgatják, amikor új cikkek gyártásáról, új követelmé- nyekral van szó. Ilyenkor egy kicsit berzenkednek, esetenként veszekednek, vagy az orruk alatt morognak. Aztán tudomásul veszik, hogy a kiadott feladatot el kell végezni. Én megértem őket, mert az új termékek gyárfásával az első időkben nem lehet jól keresni. Később amikor már jól begyakorolták a műveletet, akkor egészen más a helyzet. Csakhogy manapság sok az új termékünk, ugyanakkor sok az új dolgozó is. A mostani cikkek, mivel modernebbek nagyobb szakmai tudást is követelnek. Ilyenkor azt szoktam mondani fiatal társaimnak: — Mi is leszünk egyszer öregek, s akkor nekünk is jól esik majd, ha megértőek lesznek velünk szemben — vélekedik Judit. — Valóban igaza van Juditnak! Az ötvenéves, vagy azon felüli asszonyokat kevesebbet mozgatjuk. Tudja, ebben a korban már nehezebben mozdul a kéz, az otthon végzett fizikai munka is csak lassúja a tempót. Így hát hiába is ösztönözném őket nagyobb tempóra. Még a jó munkákkal is csak 80—90 százalék között teljesítenek. Hogy ne károsodjanak azok a fiatalok és mások, akiket többször mozgatunk, azok, ha két géptípuson dolgoznak és három munkaműveletet végeznek, akkor pótlékot kapnak — folytatja az előbbieket a műszakvezető. * — Végül milyen partnernek látják egymást? — Örülök, hogy ilyen jól alakult a kapcsolatunk. Megértjük, segítjük egymást, tiszteljük és elfogadjuk az ügyet szolgáló ellenvéleményt — állítja Judit. — Sok ilyen bizalmink legyen — vélekedik határozottan és nagy melegséggel a hangjában Rózsi néni, aki szereti Juditot, ugyanakkor szigorúbb is hozzá, nehogy azt mondják, elnéző vele szemben. * Meggyőződésem, hogy nem kötelező udvariassági megnyilvánulásokról van szó. Venesz Károly n KMP megalakulásának évfordulóján Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom győzelme után kialakult Helyzet mind sürgetőbben vetette fel egy forradalmi párt létrehozásának szükségességét, mely a munkástömegeket felkészíti a hatalom teljes meghódítására, a szocialista forradalomra. Az új típusú párt létrehozásában meghatározó szerepet látszottak azok a kommunisták, akik az Oroszországban megalakult magyar kommunista csoportok vezetői és tagjai voltak, s azzal a határozott céllal tértek haza, hogy kezdeményezzék és szervezzék a forradalmi párt megteremtését. Budapesten, a Városmajor u. 42. szám alatt 1918. november 24-én volt a Kommunisták Magyarországi Pártja alakuló gyűlése. Ezen meghatározták a párt közvetlen feladatát: eszmeileg felkészíteni a proletariátust a szocialista forradalomra, szervezni, vezetni a munkásság harcát a hatalomért. A gyűlésen megválasztották a Központi Bizottságot, melynek elnöke Kun Béla lett. A párt kiadta a jelszót a Tanácsköztársaság megteremtésére. A KMP által megfogalmazott politika hirdette, hogy a szocialista állam köztulajdonba veszi a gyárakat, bányákat, bankokat, s a termelést szocialista alapokon szervezi meg. Állást foglalt a földkérdésben is: a nagy- és középbirtokok, valamint a papi birtokok kártalanítás nélküli elkobzását, a föld forradalmi elfoglalását tűzte ki célul. Programjában hitet tett a munkásság nemzetközi összefogása, a népek testvérisége és a Szovjet-Oroszországgal való szövetség mellett. Állást foglalt a szakszervezeti mozgalom egységének megóvása, a munkásegység erősítése, a szakszervezetek politikai, társadalmi szerepének növelése mellett. A párt mozgalmat indított a termelés munkásellenőrzéséért, a munkás- tanácsokon, mint a hatalomért folyó harc forradalmi szervein keresztül. 1918. december 7-én jelent meg a Kommunisták Magyar- országi Pártjának politikai orgánuma, a Vörös Újság, mely nagy szerepet játszott a szocialista forradalom előkészítésében, a kommunisták eszmei, politikai felkészítésében és irányításában, a párt célkitűzéseinek hirdetésében, népszerűsítésében. Hasonló szerepet töltöttek be a különböző kiadványok is. Még 1918. november 30-án létrejött az Ifjúmunkások Országos Szövetsége, mely elkötelezte magát a KMP mellett, annak politikáját követte, szervezte és mozgósította a fiatalokat a forradalmi feladatok végrehajtására. A párf alakuló gyűlése után országszerte megindult az agi- tációs munka a párt szervezeteinek kiépítése érdekében. Salgótarjánból december elején a bányászok egy csoportja kereste fel a KMP Visegrádi utcában működő Központi Bizottságát, hogy segítséget kérjenek a pártszervezet létrehozásához, megalakításához. Előadót kértek a nyilvános munkásgyülésre. A KB Kun Béla és Szaton Rezső elvtársakat küldte ki a munkások ösízbizaimi ülésére. Heves összecsapásra került sor a vasasok és a bányászok képviselői között a párt célkitűzéseit illetően. A kérdés úgy vetődött fel: lehet-e nálunk azt csinálni, amit az orosz kommunisták tettek? A bizalmitestület - a vita lezárása után - többségében a KMP-hez való csatlakozásra szavazott. Még aznap a délutáni nagygyűléseken a munkások ezrei éltették a Kommunisták Magyarországi Pártját. A szociáldemokraták egy része azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a kővetkező nép- gyülésen a szociáldemokrata párt országos vezetői is kapjanak szót. Erre a népgyülésre Szaton Rezsőt és Poór Ernőt küldte le a Központi Bizottság, akik ismét meggyőződhettek arról, hogy a munkásság túlnyomó többségét már nem téveszthetik meg a szociáldemokrata vezetők forradalmi pártellenes szólamai. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt helyi vezetői egy újabb nagygyűlés megtartását követelték - melyre Peyer Károly meghívását kérték. A kommunisták elfogadták azzal a javaslattal, hogy a következő munkásgyűlés hivatott dönteni a kommunista párthoz való csatlakozásról. A harmadik döntő ösz- S7ecsapásra 1919. január 1-én került sor. A Központi Bizottság Rudas Lászlót és Szaton Rezsőt küldte Salgótarjánba. Peyer Károly nem jelent meg. A szociáldemokrata párt ötfős küldöttségét a tömeg nem volt hajlandó meghallgatni. A népgyűlés egyhangúan kimondta, hogy Salgótarján összmunkássága csatlakozik a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulását 1918. december 26-tól számítjuk. A pártszervezet létrehozásáért, a kommunista politika térhódításáért folytatott helyi harc ezzel lezárult. A következő napok eseményei már a tettekről tanúskodnak. A termelés munkásellenőrzéséért kibontakozó crszágcs mozgalom keretében a salgótarjáni bányászok elfoglalták a bányákat. Ezzel is kifejezésre juttaiták, hogy egyetértenek a kommunista pártnak az államhatalmat és társadalmat gyökeresen átalakító célkitűzésével és politikájával. A Kommunisták Magyarországi Pártja 65 évvel ezelőtt kitűzött céljainak, meghirdetett politikájának helyességét az élet igazolta. Vonsik Ilona Olajipari mérőberendezések főalkatrészének, a BNV-díjas, négyutú csapnak szelepházát forgácsolja Sirkó Ferenc a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységének dolgozója Az üzem által gyártott kiváló mi nőségű ellenőrző egységek a Szovjetunióban kerülnek fel használásra — Barna — ] NQGRÁD — T983. november 24., csütörtök 3