Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
Balatoni halak rádióadóval A Balatoni Halgazdasági Vállalat szakemberei — a célszerűbb és eredményesebb halászat érdekében — folyamatosan figyelik a halak raj- zási körzeteit. Tavaly több ezer, festékkel megjelölt halat engedtek vissza a vízbe, a közelmúltban pedig néhány jól megtermett — tíz-tizenöt kilós — busára erősítettek miniatűr adókészüléket. A „rádiós halak” útját néhány napja a tihanyi limnölógiai intézet kutatóhajójával kísérik nyomom. Mint megállapították a halak 40 kilométeres körzetben mozgnak, meszebb neon mennek, rendszeres tartózkodási helyük jól bemérhető. Ezt bizonyítják a „festett halak” is: a Keszthelyen vízbe rakottak közül egyet sem fogtak a siófoki körzetben. A busákat néhány éves korukban célszerű kifogni, miután nem szaporodnak a tóban, ezeknek a növényevő halaknak csak nevelőhelyük a Balaton, jó hát tudni merre tanyáznak az idősebb példányok. Hamarosan a fogassüllők vonulását is rádiós méréssel figyelik. Krajnik Vilmos és Varga Gábor fiatal vájárok Ménkescn, a süveggerenda beépítését példamutató szorgalommal végzik. (Krekács Miklós felvétele) HA HÍD NINCS, AKKORA jelszó: GYORSAN ALKALMAZKODNI! Talán még maga Szabó László főmérnök sem tudná kapásból felsorolni azokat a hidakat, amelyek a Ganz-, MÁVAG mátranováki gyáregysége dolgozóinak keze nyomát magukon viselik. Nagyon sokat gyártottak a bő egy évtized alatt. Ott ívelnek át a Dunán — a jugoszláv szakaszon is, Belgrád alatt, a Száván, a Tiszán, a Berettyón, a Sió-csatornán, s került belőlük Görögországba és a szomszédos Ausztriába is. Egy még talán a legutolsó, a százharminc méter hosszú, csongrádi vasúti híd két összeszerelt része néhány napig, magukat a gyáriakat is lenyűgözve, ott áll a csarnokban, de aztán jön a szétszerelés, a vasúti kocsikba rakás. És volt híd, nincs híd. — És — mondja a főmér-' nők — úgy tűnik néhány éven belül nem is kapunk újabb megrendelést. Pedig a gyárnak, a csarnoki futódaruk és egyéb emelőberendezések mellett magasan a híd- gyártás volt a legfontosabb profilja. Hosszú esztendők keserves munkája után, mikör is e téren már nem ismertünk lehetetlent, kényszerülünk leállni. Pedig — csak egyetlen példa — az Athénban felállított hidunk kiváló minőségéért, határidő előtti szállításáért a görög kormány is kifejezte elismerését. Sajnos tudomásul kellett vennünk, hogy hídból „telítődött a piac”, új folyók meg nem keletkéznek. — Ez — mondja Máié László, a gyáregység fiatal igazgatója — nem ért bennünket, felkészületlenül. Az idén, korán, még az Árpád-, a Berettyó- és a. bajai híd készítése közben nálunk vadonatúj profilt honosítottunk meg: a motorvonatok forgóvázainak gyártását. Öj, ütőképes. hozzáértő gárda alakult ki ez alatt a néhány hónán alatt, s az első darab minőségi ellenőrzését követően már jelentős export- megrendeléseket kaptunk. A gyártócsarnok egyik hajójában ott sorakoznak már a Bangladesnek - készülő, szegecselt forgóvázak. — Idén — mondja Sallai János főművezető, a munkálatok egyik irányítója — hetvennyolcat gyártunk a távoli országnak, 1,4 millió dollár értékben. Célunk, hogy az utolsó darabbal is december elejere elkészüljünk, s megkezdhessük a következő szériát. A forgóvázak hegesztett kivitelezésű változatának megrendelője Tunézia, értéke pedig meghaladja a három és fél millió dollárt — Fáj a szívünk a hidakért — magyarázza Koroknai Oszkár műszaki titkár —, de kényszerű Volt a váltás, az élet szükségletei kívánták. S hogy ez így történt, egyetlen hidász sem maradhatott munka nélkül. — Ez a mátranováki gárda — bizonygatja Szabó főmérnök — amióta ismerem (márpedig hogyne ismerné, hiszen egy maroknyi emberrel a bányák megszűnése után ő alapította meg a jelenleg már több mint nyolcszáz embernek kenyeret adó gyáregységet!) mindig képes volt a megújulásra. Kitartó, makacs fajta, nem riad vissza a nehézségektől és fogékony az újra. Ha nem ilyen dolgozóink lennének, már régen megnézhettük volna magunkat, — A lényeg — veszi vissza a szót Máté László —, hogy megtanultunk gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni a követelményekhez, s miként látja, nálunk nem okoz katasztrófát még egy ilyen gy ors termékszerkezet-váltás sem. Szavait , számokkal is alátámasztja. Háromnegyed éves tervüket több mint négymillió forinttal teljesítették túl, s az utolsó három hónap alatt még csaknem 107 millió forint értékű berendezést gyártanak. — Természetesen — mondja a főmérnök —, a dolog nem menj: egyik napról a másikra, mint a karikacsapás. kezdetben sok gondunk volt. Egy-egy részletkérdés sokunknak okozott álmatlan éjszakákat, de szerencsére ezen túlvagyunk. Szőke Pál szerelő csoport- vezető rábólint Szabó László szavaira. Mivel az új gyártmány már „befutott”’, a gyáriaknak arra is van idejük, hogy tüzetesen átgondolják, megvitassák a jövő esztendei terveket. — Az elképzelések szerint — vázolja Kovács Jenő termelési osztályvezető —.1984- ben mintegy 480 millió forint- értékben gyártunk termékeket, ebből százötvenmilliót tesznek ki a daruk. Nagyot» jelentős feladatnak ígérkezik a Rába mosonmagyaróvári gyárának építése, ahová több mint háromezer tonna acélszerkezetet és het- venmillió forint értékben emelőberendezéseket gyártunk. Természetesen a másik nagy munkánk a tunéziai export jó minőségű, határidőre történő szállítása. Bizakodnak IVíátranovakon. — Látja — mosolyod) k el Szabó László főmérnök —. így van ez akkor is, ha nincs híd... Karácsony György Fúrólyukak használata Szovjet szakemberek új szeizmikus készüléket fejlesztettek ki, amelyet földtani kutatásoknál, különféle ásvány-, szén-, kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárásánál, béléscsövezett és nyitott fúrólyukak vizsgálatára használnak majd. Egy irányítható szonda biztosítja a szabad mozgását a fúrólyukban és szorítja a műszereket a fúrólyuk falához a szeizmikus mozgások regisztrálásának idején. A szeizmikus érzékelők közvetlen kontaktusban vannak a talajjal, a jelek sokerű kábelen jutnak a regisztrálóműszereikbe, ami lehetővé te§zi. hogy széles dinamikai és frekvenciasávban rögzítsék az adatokat és a megfigyelésék eredményeit digitális eszközökkel feldolgozzák. Az új műszercsalád bármilyen típusú felszíni földrengésjelző állomással képes együttműködni. Kereszttűzben Új kacsafajta a háztájiban Befejeződött a tojókacsa törzsállománycseréje az olaszliszikai keltetőtelepen, amely a Borsod és Szabolcs megyei háztáji gazdaságokat látja el naposikacsákkal. A sárospataki és a bodrogolaszi tsz közös kezelésében levő kéltetőállomáson kétévenként cserélik ki a törzsállományt. Most új fajta tenyésztéséhez kezdtek: ez a Szarvasi Halibdológiai Kutató Intézetben nemesített Kőrösmenti hibrid. Utódainak jellemzője, hogy nagy testű és hízékomy, súlya megfelelő takarmányozás mellett 50 napos korában megközelíti a 3 kilót. A telepen négy és fér ezer tojót és ezer gácsért tartanak; egy-egy tojó után 80— 100 naposkacsát tudnak fel- I nevelni, így tavasszal mint- ’ egy négyszázezer naposkacsát adnak el a kistehyésztőiknek. A kacsa tojások mellett az ; idén is keltetnek naposesir- I kát; a tojás- és húshasznosí- I tásű baromfiakból az idén ke- j reken egymillió darabot szál- I ütanak lőlük a két megye ’ háztáji gazdaságaiba. L|' 1 gallynak levelei, örökzöld téI^IlílT mának is lehetnek örökzöldjei. A kiskereskedelemnek aztán legfőképpen, hiszen élelmiszert vásárlandó, alig akad nap, hogy elkerülhetnénk a boltot. S mert nem mindenki részesedik abban a szerencsében, hogy napi beszerzéseit nagy ABC-áru- háaban intézheti el, a kis boltok ellátása, az ezzel kapcsolatos gond az egyik örökzöld. Az aprófalvas Nógrád megyében különösen az, hiszen a kérdés sok üzletet, s ennélfogva a lakosság igen tekintélyes hányadát érinti. A falvak népességmegtartó képességének erősítése, az utazási költségek drágulása az eddiginél is jobban, a kis boltok választéka felé irányította a figyelmet. Ezektől az apró, két-három, de sokszor csak egy kereskedőt foglalkoztató üzletektől hosszú időn át az úgynevezett alapellátás biztosítását várták. Azaz, hogy legyen mindig tej, kenyér, néhány fajta, tejtermék, zsír, cukor, liszt s ezen felül is olyan élelmiszerek, melyek a háztartások napi szükségleteihez sorolhatók. A falusi vegyesboltok kínálatát kiegészítették még a legfontosabb, s ugyancsak a napi szükséglethez tartozó iparcikkek. Manapság, éppen az előbb említett okok következtében, némiképpen változtak a kis bolttal szemben támasztott követelmények. Amellett, hogy a nagyobb településeken működő üzletek, kis áruházak választékával továbbra sem veszik, nem is vehetik fel a versenyt, mindenképpen az a cél, hogy gazdagabb kínálattal, a helyi igényekhez jobban a'lkalmazkodóan elégítsék ki a keresletet. A falvak kis boltjai az alaposan megnőtt igények és saját lehetőségeik, adottságaik kereszttüzében iparkodnak teljesíteni hivatásukat. Vérbeli kereskedők faluhelyen is dolgoznak — sőt, a sokszor mostoha viszonyok között gyakran előbb jutnak birtokába szakmájuk mesteri fokának —, s tudva tudják: vevőiket akkor tudják jól kiszolgálni, ha minden áruból igény szerint, ha kell, hát igen kevés mennyiséget szereznek be. A vásárlókon túl ez az ő személyes érdekük is, hiszen így gyorsan „forog” az áru, nincs agyonterhelve a legtöbbször igen kicsi raktár, tehát gazdaságosan, jól működik az üzlet. Csakhogy a nagykereskedelem és a gyártó érdekeltsége affelé húz, hogy minél kevesebb élőmunkával, minél több terméket. juttasson eh a boltokba. Ezért aztán a nagykereskedelem „nem szívesen” — ez a kifejezés kiskereskedelmi vállalati beszámolóból származik —, azaz egyáltalán nem bontja meg a gyári gyűjtőcsomagolást, noha a karton vagy a zsugorfólia olyan mennyiségű élelmiszert vagy élvezeti cikket fog össze, melyet a falusi kis bolt csak több hónap leforgása alatt képes eladni. Ételízesítő, levespor,, konzery falun is elkel, de nem olyan tételben, ahogyan azt a gyártó csomagolja! Akkora meny- nyiséget sem a raktár szűkössége, .sem pedig a készlettartás finanszírozása miatt nem tud átvenni. A bébiételek falun tapasztalható, igen sze) gényes választékára a Belkereskedelmi Minisztérium is felfigyelt, és közleményben hívta föl a nagykereskedelem figyelmét az egy) ségcsomagok megbontására. A figyelemföl) hívás azonban nem egyenlő a kötelezővé tétellel, a kis boltok gondját enyhíteni tehát' aligha képes. A dohányelosztó nemrégiben bejelenlettej hajlandó a füstölnivalót húszas csomagok-) ban is „kiszerelni”. Más szállítók azonban kiköfésekkel élnek — bizonyos mennyiség alatt nem szállítanak termékekből az üzlet) nek. A Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres-) kedelmi Vállalat legutóbbi boltvezetői érte-) kezletén a Karancshús például azzal a ja-) vaslattal állt elő, hogy a kis bolt, ha szűk) sége van csekély mennyiségű húskészítmény) re, úgy vegye át azt a nagyobb boltoktól) Ami nem is nélkülöz minden logikát, csak) hogy a kis üzlet nem képes ennek költség) követelményeit elviselni... Nem is szólván! az egyszemélyes boltokról, melyek csak azí üzlet bezárása árán tehetnék meg ezt. A megyénkben dolgozó Duna Élelmiszer) és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat az idénj bejelentette, hogy Salgótarján kisebb és pe) remkerületi boltjaiban, valamint a környező községekben a korábbi havi háromszori szállításról áttér a havi kétszerire. Az intézkedés megint csak a kis boltokat sújtottá volna. Többszöri egyeztetés, hatalmas viták után végül kompromisszum született — megyén túli nagykereskedelmi szállító igénybe-* vételével is sikerült elérni, hogy a gazdaságosság javítását célzó elhatározásnak ne a falusi vásárló igya meg a levét. Engedett a „Duna” is, belátva, túlontúl nehéz terheket róna a falusi lakosság ellátására. Ha csupán a sikeres gazdálkodás szempontjait tekintjük, igaza van a nagy tételben csomagoló gyártónak, igaza van a minél kisebb költséggel dolgozni kívánó^ nagykereskedelemnek, s a boltosnak szintúgy, aki tetemes mennyiséget egyszerre nem akar átvenni. Csak éppen a vásárló, akiért az egész szervezet, az ellátó hálózat kialakult, az nem találja meg az igazát — s ez így nincs jól! Jóllehet, a vevő az, aki az utolsó szem a láncban, ez csak elfoglalt helyére^nem pedig fontosságára utal! Szendi Márta ] Szakszerű mélyműtrágyázás A leghélyesebben adagolt műtrágyák is, a hagyományos eszközökkel, a szokásos módon bedolgozva, a talajnak csupán a felső — 20—25 ernes — rendszeresen művelt rétegébe kerülhetnek. Főképpen a foszfor és a kálium minimális elmozdulása miatt nagyobbrészt ebben a rétegben is maradnak. A növények viszont a művelt réteg alatti talajból is felvesznek tápanyagokat, s ha elmarad visz- szapótlásuk a nem művelt altalajban „relatív éhség” keletkezik. Ennek a terméscsok- kentő hatása elsősorban a száraz, aszályos időszakokban érzékelhető, amikor a felső művelt és tápanyaggal ellátott réteg kiszárad s emiatt — a vízhiány következtében — az itt lévő tápanyagok felve- hetetlenné válnak. A vízhiány pótlására mélyebbre igyekvő gyökerek pedig az ottani gyengébb tápanyag-ellátottsággal találkoznak. Hatására a növények éhezése, sőt végső soron az éhhalála is bekövetkezhet. A műtrágyázás hatékonyságának növelésére kínálkozó lehetőség a mélyműtrágyázás, ami nem is újdonság, csak a gyakorlati alkalmazásának most értek meg a feltételei: a tápanyag-visszapótlás fejlesztésében megjelentek a folyékony szuszpenziók, és a kijuttatásokra alkalmas mély- műtrágyázók is. A mélyműtrágyázás hatása kettős. Egyrészt lazítja a Vetőgépre szerelhető folyékony mű trágya-ki juttat» rendezés. beRába-mofor kombájnba Tovább bővül a Rába-mo- torok felhasználási köre: a 250 lóerős, Győrött gyártott dízelmotorokat nyugatnémet kombájnokba is beépítik. Az NSZK-beli Class cégnek még az idén mintegy ezer motort szállítanak kétmillió dollár értékben; az első motorküldeményeket már útnak indították. A Rába gyár győri motor- üzemében — amely a közúti járműprogram egyik kiemelt beruházásaként létesült — tizennégy évvel ezelőtt kezdődött meg a gyártás. Azóta csaknem 300 ezer motor került le a szerelőszalagokról, a legtöbbet autóbuszba, tehergépkocsiba, erőgépekbe építették be, s jól vizsgáztak a Rába-motorok hajókban is. A nyugatnémet Class cég rövidesen átadja a megrendelőknek a Raba-motorokkal felszerelt gabonakombájnjait műveletien attaiajt. s így a gyökerek gyorsabban, kisebb energiával hatolhatnak a mélyebb rétegekbe, másrészt — ezen mélyebb — 40—50 cm-es rétegekbe nagy adagú műtrágyák juttatását is lehetővé teszi. A gyártó üzemekben előállított folyékony szuszpenziót — műtrágyaoldatot — lehetőleg előzetes talajvizsgálat adatainak megfelelően használják, hektáronként 300 —1000 liter közötti mennyiségben. A műtrágyaoldat keresztirányban egyenletes szórású, több tagú késes mélyia- zítóval kerül a talajba. A kiszolgáló IFA szippantó vagy a vonatott DETK—5, illetve —10 szippantó lehet. Megiefefő szár betűk arítSs esett lazítással egy menetben tört nő mélyműtrágyázás — az e követő tárcsázással — szántási műveletet is helye tesítheti. A mély műtrágyázás tehát talajművelési rendszer biz nyos átformálását is megk vetelheti. Ezenkívül a fels; m trágyázással a biológiai h zamfokozó anyagok s a 1 véltrágyázás alkalmazását vagyis jól, irányított nővén táplálással kell társuln Ilyen módon lehet a költ.-, geknél nagyobb mérvű te mésnövekedést elérni, va legalábbis a költségnövekede és a termésnövekedést egye súlyban tartani. NÓGR'ÁO —^963.-október 3
