Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
I ERICH HONECKER NYILATKOZATA Évforduló a béke jegyében r A nukleáris világháború növekvő veszélye láttán minden lehetőt meg kell tenni a béke biztosítására — jelentette ki Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő az NDK nemzeti ünnepe alkalmából rendezett fogadáson. * A Német Demokratikus Köztársaság teljes mértékben támogatja Jurij Andrppovnak a nemzetközi helyzetről tett legutóbbi nyilatkozatát, hiszen a népek alapvető érdeke a béke megőrzése, a biztonság és a békés együttműködés szavatolása. „A jövőben sem kíméljük a fáradtságot, hogy e célokat,, érvényre juttassuk azokkal szemben, akik a NATO-ban kivált az Egyesült Államokban, erőltetik a konfrontáció és a fegyverkezési hajsza politikáját” — mondotta. Honecker végzetes következményű lépésnek nevezte az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítését, és hangsúlyozta, hogy nem szabad megengedni ennek a súlyos veszélynek a megvalósulását. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ismét háborús veszély leselkedjék a világra német földről. Honecker méltatta a Német Demokratikus Köztársaságnak az elmúlt 34 esztendőben elért fejlődését, és megállapította, hogy tavaly is jelentős eredmények születtek a fejlett szocialista társadalom építésében. Ezeknek köszönhetően a nemzeti jövedelem összege meghaladta a két- százmilliárd márkát, és 1983 első hat hónapjában négyszázalékos növekedési ütemet ért el. Ezzel sikerült biztosítani és emelni a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát — mondotta. A hét 3 kérdése Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, október 10-én, hétfőn, hivatalos baráti látogatásra a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba utazik, Lu- bomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormánya elnökének meghívására. (MTI) Carstens-beszéd Carl Carstens, az NSZK elnöke, azért látogatott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen azokon az ünnepségeken, amelyeken arról emlékeznek meg, hogy háromszáz éve érkeztek az első német bevándorlók Amerikába. Érdekes módon maga- az évforduló csak néhány mondat erejéig szerepelt a kongresszus két háza előtt mondott beszédében. A washingtoni Carstens-be- szédben az állt: az NSZK félmillió katonát tart fegyverben, az Ország földjén 350 000 külföldi katona — közöttük 250 000 amerikai — állomásozik. Pedig, ha az NSZK elnöke azokról a németekről beszélt volna, akik három évszázaddal ezelőtt a tengeren túl keresték boldogulásukat, el kellett volna mondania: azok azért vettek vándorbotot a kezükbe, mert a királyok, hercegek, őrgrófok, szóval az akkori német világ urai túl sokat hadakoztak, túlságosan gyakran és túlságosan erőszakosan toborozták a katonákat. .. Azaz az egykori német bevándorlók éppen az elől menekültek, amit Carl Carstens oly dicsérően emleget az NSZK jelenéből. _ ... Kadhafi az Egyesült Államokról Moamer El-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője határozottan elítélte az Egyesült Államok imperialista külpolitikáját. a libanoni, a nicara- guai, a csádi és a salvadori nép ellen alkalmazott agresz- Bziót és terrort Kadhafi Esz- Szedada városban mondott beszédet. Rámutatott, hogy a nyugati államok Washington Vezetésével uralmuk alá akarják hajtani az arabokat. E célból a NATO-hatalmak agressziót kezdtek Libanon ellen: hadihajókat küldtek a libanoni partokhoz és katonai akciókat hajtanak végre a békés lakosság ellen. A libanoni és csádi bel- ügyekbe való durva beavatkozással, Szíria és Líbia fenyegetésével az imperialista államok valóságos „keresztes hadjáratot” viselnek a független arab és afrikai országok ellen — hangoztatta a líbiai vezető. Kadhafi felszólította az arab világ haladó erőit, bogi' fokozzák erőfeszítéseiket a fő ellenség — az Egyesült Államok — elleni küzdelemben. Líbia, amint azt eddig is tette, továbbra is fellép az imperialista, cionista és reakciós kísérletek meghiúsításáért a Közel-Keleten, s folytatja harcát a békéért, a szabadsóg- ságért, a nemzeti függetlenségért és a népek haladásáért — jelentette ki Möamer El-Kadhafi. Feleljen % a hóhér Ä francia semmítőszélc elutasította a náci háborús bűnös, Klaus Barbie ügyvédeinek követelését, hogy szüntessék meg a lyoni hóhér elleni eljárást és engedjék szabadon börtönéből. Az ügyvédek azon az alapon követelték a lyoni gestapo egykori főnökének szabadon bocsátását, hogy a bolíviai hatóságok kiadatási eljárása törvénytelen volt, mivel Franciaország és Bolívia között nincs a bűnözők kiadatásáról szóló megállapodás. A serhmítőszék teljes mértékben tövényesnek ismerte el a francia kormány és a francia igazságügyi szervek Bar- bie-val kapcsolatos lépéseit, rámutatva arra, hogy a vádlott az emberiség elleni legsúlyosabb bűntetteket követte el. Mit jelentenek a nukleáris veszély csökkentésére tett új szovjet javaslatok? Az a három indítvány, amelyet Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője terjesztett elő a világszervezet közgyűlésének ülésszakán, önmagában is jelentős, fontos békelépés. A javaslatoik azonban még szembetűnőbben sokatmondóak, ha arra gondolunk, hogy akkor hangzottak el, amikor Géniben két, most már párhuzamosan folyó szovjet—amerikai tárgyaláson ül egymással szemben a két nagyhatalom tárgyalóküldöttsége: az euro- rakéták kérdéséről és a stratégiai fegyverekről folyik a párbeszéd. A szovjet fél mindkét tárgyaláson a fegyverzetcsökkentés, a kölcsönös biztonság alapján kialakítandó leszerelés álláspontját fejti ki. Az első New York-i indítvány ugyanis a nukleáris fegyverek gyártásának, fejlesztésének és telepítésének teljes befagyasztását javasolja —, azaz, mindkét genfi tárgyalás számára időt, lehetőséget kíván biztosítani a kompromisszumos megállapodás eléréséig. A második javaslat azt ajánlja: nyilvánítsa — külön nyilatkozat formájában — a világszervezet az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménynek a nukleáris háború kirobbantását, a harmadik javaslat egy olyan szerződés kidolgozását ajánlja, amely megtiltaná az erőszak alkalmazását a világűrben, betiltaná a műholdelhárító fegyvereket. A szovjet javaslatok félreérthetetlenül a fegyverkezési hajsza megállítását kívánják elősegíteni egy olyan időszakban, amikor az amerikai szenátus már jóváhagyta a jövő esztendő elképesztő összegű, több mint kétszázötvenmil- liárd dolláros katonai költség- vetését. A befagyasztási javaslat megfelelő megvilágításba helyezi az USA nagy reklámmal bejelentett úgynevezett „leépítési tervét” is, amely szerint az amerikaiak készek számszerűen csökkenteni a meglevő nukleáris tölteteket, ám a leszerelt robbanófejek helyett kevesebb, de új típusú robbanófejeket szerelnének rakétáikra. Ez nem más, mint a modernebb, veszélyesebb technológia hivatalos „engedélyeztetésének” javaslata, más szóval kísérlet a fegyverkezési hajsza folytatására. Ezúttal olyan mó.- don, hogy egyenesen az első csapásmérő fegyverek gyártáimmár tíz esztendeje, hogy HALní rilrni Knztnrsnsnn október ll-én, az apartheid el- L/el-UlTIKai NOZiarsasag leni küzdelem világnapján a Földön minden jóérzésű ember felemeli a szavát a fajüldözés ellen. A félelem országa Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rendszer vezetője, a közelmúltban bejelentette: november 2-án népszavazást tartanak az új alkotmányról. Ország-világ előtt azt akarta bizonyítani ezzel, hogy lám- lám, a sokat bírált Dél-afrikai Köztársaságban is változnak az idők, ott is történik valami az emberi jogok védelmében. Valóban így volna ez? Hiszen ha a Dél-afrikai Köztársaság nevét halljuk-olvassuk, óhatatlanul a fajüldözés fellegvárára asszociálunk. És hogy nem tévedünk, bizonyítja ez az alkotmánytervezet is. Mintha a lakosság 70 százalékát kitevő feketék, hozzávetőleg 21 millió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentumban. A hatalom' a népszavazás után is a 4,7 milliós fehér kisebbség kezében marad, s kizárólag őket illeti meg a jog, hogy voksoljanak. A tervezet korlátozott törvényhozási részvételt irányoz elő az ország 2,7 millió színes bőrű (kevert fajú) és 800 ezer ázsiai származású lakójának, ám inkább a látszat kedvéért. A dél-afrikai rendőrök könnygázzal oszlatnak szét egy tüntetést Sovvetóban NÖGRÁD - 1983. október 9., vasárnap A többség, a feketék sorsa semmit nem változik. Továbbra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szorítva tengetik mindennapjaikat. A „Csak fehéreknek” táblák változatlanul kirekesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehérekének, bérük sokszor még a napi élelemre sem elég. Mozgásszabadságukat korlátozzák: aki engedély nélkül hagyja el lakóhelyét, azt letartóztathatják. Tavaly mintegy 200 ezer ember került így a fajüldözők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény, hogy az új alkotmány elkészült, arra enged következtetni, hogy Pretoria valamelyes változtatásra kényszerült. Állandósult, kitapinthatóvá vált a fehér telepese« félelme, hogy egyszer a fekete többség felkel ellenük, s elveszíthetik anyagi és hatalmi kiváltságaikat. Ezért próbálkozik a fajüldöző kormány reformokkal, ezért az uj alkotmány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, mindenekelőtt az Egyesült Államok. Nagy-Britannia, igaz, csak annyi engedményt várnak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stratégiai érdekeiket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismerten leggazdagabb országa. Itt található a tőkésvilág arany- készletének 60, ismert platina-, króm- és mangántartalékainak 80—90 százaléka. Nagy mennyiségben rejt a föld mélye vasércet, nikkelt, titánt, s a fajüldöző rezsim által megszállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsülhetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatnémet, francia monopóliumok aknázzák ki, nagy haszonnal. A profitot csak növeli a rendkívül olcsó és tömegesen rendelkezésre álló fekete munkaerő. Az ország földrajzi fekvése is értékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbiát. Pretoria fontos tengeri útvonalak csomópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tőkésországokba irányuló kőolaj- és egyéb nyersanyagszállítmányok jó része a Jóreménység-fokát megkerülve jut el a megrendelőkhöz. • Ha a Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában egyszer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozambik- ban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly károkat okozna a vezető tőkés- orszagoknak. Ennek tudatában a Reagan-kormányzat egyre elnézőbb a fajüldöző rezsimmel szemben, sőt egyenesen bátorítja Pretoriát az apartheid-rendszer megszilárdítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapatok sorozatos támadásait is északi szomszédai ellen. Az új alkotmány sem változtat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak a háborgó nemzetközi közvélemény megtévesztését szolgálja. Dél-Afrika — fekete lakosai számára — a jelek szerint még sokáig a félelem országa marad, Kocsi Margit sára is lehetőséget kapjon a Pentagon. A szovjet javaslatok lényege: álljon meg a két nagyhatalom drága és veszélyes versenye, a befagyasztással egyidőben állapodjanak meg mielőbbi 25—25 százalékos csökkentésben. így, a már alacsonyabb azonos szintről lépjenek tovább a csökkentésben — és nem afféle „minőségi cserével” tévesztve meg a közvéleményt, még veszedelmesebb új tömegpusztító fegyverek születésénél bábáskodjanak. Ml várható a külügyminiszteri szintű szovjet—kínai tárgyalások harmadik fordulójától? Ha visszapillantunk 1982 októberére és az idei márciusra, az Iljicsov és Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettesek mostani tárgyalásait megelőző konzultációkra, feltétlenül bizonyos haladásról beszélhetünk. Ennek jele az is, hogy nemrég tett hivatalos látogatást — sok év óta elsőként meghívott kormányvendégként — Peking- ben Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes. Kapica megbeszélései után a kapcsolatok igen lassú, de tényleges javulásáról beszélt. A mostani találkozótól elsősorban a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiben várnak előrelépést. Pekingben elsősorban arra gondolnak, hogy növelhető a gazdasági kapcsolatok volumene; régóta szó van több kínai nehézipari üzem szovjet közreműködéssel történő korszerűsítéséről. Elképzelhető a kulturális kapcsolatok területén történő előrelépés is. Lehetséges, hogy növelik a két ország ösztöndíjasainak számát — most 10 kínai diák tanul- szovjet, 10 szovjet diák pedig kínai egyetemeken. A kínai külügyminisztérium szóvivője a megbeszélések kezdetekor azt mbndta: „Meg fogják vitatni annak módozatait, miként hárítható el a három akadály, amely által könnyebbé válik kínai— szovjet kapcsolatok normalizálása”. A gondosan megfogalmazott mondat mögött az áll, hogy Peking nem ért egyet az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséggel, kifogásolja a vietnami , politika — különösen annak Kambodzsát illető része — szovjet támogatását, és végül a kínai-szovjet határon állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentését óhajtja. Ami az első két kérdést illeti, a szovjet álláspont az, hogy harmadik országot érintő kérdések megvitatása nem illik bele a kétoldalú kapcsolatok normalizálását szolgáló tárgyalás tárgysorozatába. A harmadik kérdés a két országot érinti — ezt a témát a feszültségek csökkentését, az általános enyhülést szolgáló szovjet politika szellemében kezeli majd a szovjet küldöttség, az Űj Kína hírügynökség egyébként idézte Csien Csi- csen szavait, aki azt mondta: reméli, hogy a tárgyalások bizonyos haladást hoznak. Mi a háttere az argentínai általános sztrájknak? Egy napra bénította meg Argentína életét az általános sztrájk: álltak a gyárak, zárva voltak a boltok, üresek voltak a hivatalok, nem volt újság, leállt a tömegközlekedés, még nemzetköri légváratok sem indultak. A dolgozók százezrei az október végi választások (egyszerre választanak elnököt és' törvényhozó testületet) előtt erejüket és elszántságukat akarták meg- .mutatni a kormányzó katorfai juntának. A -junta és vezetője, Reynaldo Bignone tábornok ugyanis célzott a választások esetleges . elhalasztására, arra hivatkozva, hogy az országban „súlyos zavarok, gazdasági bomlás” körülményei között nem lehet sorsfordító politikai döntéseket hozni. A junta megbízásából tartóztatta le egy tartományi bíró Julio Gonzalez de Salait, az argentínai központi bank elnökét, majd az elnök távollétében a katonai kormány felfüggesztette a tárgyalásokat a külföldi hitelezőkkel az ország adósságainak átütemezéséről. Három nappal később aztán a bankelnököt szabadlábra helyezték — a külföldi hitelezők ekkor hozzájárultak, hogy a Nemzetközi Valutaalap fontolóra vegye a kilátásba helyezett 830 millió dolláros új hitel folyósítását. A bankelnök azok közé a gazdasági vezetők közé tartozik, akik a hónap végén tartandó választásokon Italo Luder peronista jelölt mellé álltak. Luder nemcsak a szigorú takarékossági politikával, új munkaalkalmak teremtésének ígéretével győzött a különböző peronista áramlatok közötti küzdelemben és nyerte el a jelöltséget, hanem azzal is, hogy közölte: ha megválasztják elnökké, első törvényerejű rendeletével bíróság elé állíttatja mindazokat, akiket az ország gazdasági és katonai csődjéért felelősnek kell tartani. Bíróság elé kell állnia azoknak a tiszteknek is, akik mintegy hét-nyolc ezer nyomtalanul eltűnt személy sorsáért felelősek: ezeket az „eltűnteket” a tiszti bandák ölték meg, A sztrájk jelszavai között a legélesebbek éppen azok vol- tak% amelyek a junta mostani és előbbi vezetőinek bűneit, gyilkosságait, gazdasági kártevését emlegették. A hadsereg már régóta megosztott, a bankelnök letartóztatása utolsó, kétségbeesett kísérletnek volt tekinthető, a választások megakadályozására. A tömegek pedig az egynapos sztrájkkal azt üzenték a tiszturaknak: a hónap végén tá- vozniok kell a hatalomból. Gárdos Miklós Görögország ellenzi az atomfegyverek telepítését Andreasz Papandreu görög miniszterelnök pénteken este Athénban ismét nyomatékosan hangsúlyozta, hogy kormánya ellenzi a NATO közepes hatótávolságú atomfegyvereinek nyugat-európai telepítését, és megelégedéssel közölte, hogy haladás történt a Balkán-félsziget atomfegyvermentes övezetté nyilvánításával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítésekben. Az új amerikai atomfegyverek telepítése felborítaná a hadászati erőegyensúlyt és minden bizonnyal azt eredményezne, hogy a Szovjetunió újabb atomfegyvereket telepítene Kelet-Európábán, mondotta Papandreu a nukleáris fegyvereket ellenző orvosok Athénban tartott nemzetközi tanácskozásán. A NATO-tagországok és a Közös Piac országai között Görögország az egyetlen, amelyik egyértelműen ellenzi az amerikai atomfegyverek telepítésének decemberben esedékes megkezdését. Papandreu javasolta, hogy az új fegyverek rendszerbe állítását a NATO fél évvel halassza el. Azok a nyugat-európai országok, amelyek területére amerikai atomfegyvereket helyeznének el, nem is mulasztanak el egy alkalmat sem a görög álláspont bírálatára. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter a több kérdésben is eltérő görög álláspont miatt már korábban „bizalmi válság kirobbantásával” vádolta meg Athént. Közvetett válaszként ezekre a bírálatokra, Papandreu kijelentette, hogy minden egyes alkalmat felhasznál a leszerelés melletti harc érdekében _ m ert „elsődleges feladatunk a nukleáris katasztrófa megakadályozása”. A görög kormányfő örömmel nyugtázta, hogy a balkáni országok (Albánia kivételével) pozitív választ adtak arra a javaslatára, hogy szakértői szinten kezdődjék meg a tanácskozás a térség atomfegyvermentes övezetté való átalakításáról. „Még a télen közösen vesszük fontolóra ezt a nagy fontosságú kezdeményezést — függetlenül azoktól a kérdésektől, amelyek különben megoszthatnak bennünket” — mondotta
