Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

Hagy^orusfías — IcísígazgatoTc ff J Nem teher, hanem öröm ma irányítani a síküveggyárban Amíg a címben említett ál­lapotig eljutott dr. Juhász Gyula, a síküveggyár szen­vedélyesen beszélő, agitáló igazgatója, addig sikerekkel, átmeneti gondokkal, eseten­ként kudarcokkal is tarkított, de igen gazdag, eredményes éveket utasított maga mögé. Lent is mindenki érezze —■ A folyamat 1976-ban kez­dődött, amikor egyre több magas képzettségű fiatal szakember jelentkezett nálunk munkára. Ennek eredménye­ként olyan jelentős szellemi kapacitás halmozódott fed, amelynek szabad utat kellett biztosítani. Szerencsére, mind­ez egybeesett a 90 éves gyár újjászületésével, az elmúlt években végrehajtott rekonst­rukcióval, továbbá azokkal a változásokkal, amelyek a pia­con bekövetkeztek, ahol a ter­melés növelése helyett az exportpiacok megtartása ke­rült előtérbe. De rá kellett döbbennem arra is: az igaz­gató túl kevés ahhoz, hogy egymaga elvégezze a megnö­vekedett, egyre sokrétűbb és bonyolultabb feladatokat, viszont túl sok ahhoz, hpgy elrontsa azt, amit a kollek­tíva jól megold, vagy meg­oldhat. De fel kellett adnom azt a gyakorlatot is, hogy az igazgató döntsön abban, ki, mikor és mennyi béremelést érdemel, a gyár 2200 dolgo­zója közül. Mindezekét szám­ba véve, indult el nálunk a gyáregységek nagykorűsítása, önállóságának sokirányú ki­bontakoztatása. Abból indul­tunk ki, ne legyen sok gyár­egység, de olyan helyzetibe hozzuk őket, aminek követ­keztében képesek önállóan, értelmesen dönteni, s vállal­ják az ezzel járó kockázatot. Vagyis, lent is mindenki érezze: saját területéért min­den tekintetben ő felel — sű­ríti egybe a n.«gykorúsítással kapcsolatos folyamat indíté­kait dr. Juhász Gyula. Ellenérzések;^ ellenvetések' Csakhogy a Jő elképzelé­süknek, az egyértelmű, kény- s^rítő új gyakorlatnak sem volit meg azonnal a szabad útja. Mert valóban a korábbi gyakorlat alapos megváltoz­tatásáról volt szó. — Milyen ellenérzésekkel, ellenvetésekkel kellett meg­birkózni? — Bevallom, a kezdőt kez­detén nemigen bíztunk a fia­tal szakemberekben, egy ki­csit leértékeltük képességei­ket, megkérdőjeleztük, fele­lősségvállalásuk realitását — 'veszi vissza a szót az igaz­gató, majd így folytatja. — Gondot. okozott annak élfoga­dása, hogy az egyszemélyes felelősséget ezután másnak adom ót. Felvetődött egyes dolgozók részéről, hogy az igazgató ezután' nem akar dolgozni, cserbenhagyott ben­nünket. Ez a szemlélet és fel­fogás addig élt, amíg az önál­lósított gyáregységek dolgozói rá nem jöttek arra, nekik mostani vezetőik —, ahogy én gyakran szoktam monda­ni — Kisigazgatójuk a közvet­len partnerük. Velük kell mindent megbeszélni, elintéz­ni. Ugyanakkor a fiatal szak­emberek egy része Is elvárta, hogy előreléphessen, míg má­sok az önállósodással kapcso­latos megbízatásukat elisme­résnek fogták fel. Kinevezé­sükkor egyikük sem kapott béremelést és egyéves pró­baidőt szabtunk meg részük­re, miközben többször érté­keltük tevékenységüket. Igaz az első időszakban a kezdés­sel járó nehézségek leküzdé­se, a legcélravezetőbb mód­szerek megtalálása érdeké­ben többszőr le kellett men­nem az üzembe, össze kellett hívnom a dolgozókat, megvi­tatni velük az új helyzetből adódó tennivalókat. Bizonyos idő eltelte után mindegyi­küknek sikerült elfogadtatni magát az irányítására bízott kollektívával. Ma már ott tartok; hogy bármelyiküket el tudnám képzelni a gyár igazgatójának. De nem csak ők, hanem én is óriásit fej­lődtem. Egyébként hetenként mmdgnről .beszámolunk egy­másnak, * Így hát a gyárat érintő minden fontos kérdés­ről tudok és ők is tudnak. Vonatkozik ez a távlati fej­lesztésekre is — állítja hatá­rozottan az igazgató. Sokat lehet veszíteni Az önállósodás, a nagyko- rúsítás, az egyes számú gyár­egységben kezdődött, és az idén, a közgazdasági főosz­tály létrehozásával fejeződött be. Az önállóvá lett termelő- egységek, főosztályok vezetői rendelkeznek azokkal a jo­gokkal, termelési és gazdál­kodási kötelezettségekkel, amelyekkel dr. Juhász Gyu­la. Ami egészen új ebben a felállásban az, hogy az egyes gyáregységek, főosztályok ve­zetői túllátnak saját kerítésü­kön, vagyis, jól ötvözik . a gyár érdekeit, saját tevé­kenységükkel, lehetőségeik­kel. — Az előbbi gondolkodást és magatartást kialakító anya­gi ösztönzést nehezen talál­tuk meg — utal a korábbi időszakra dr. Juhász Gyula. — Sőt, mind a mai napig a sajátosságoknak megfelelő­en, a feladatok és adottságok függvényében a párt-, a szak- szervezeti szervái egyetérté­sével korrigáljuk, módosítjuk, a mindenkori követelmények­hez igazítjuk. Megnövekedett termelési és főleg gazdál­kodási feladataink teljesítése érdekében, jelenleg nagy ösz- szegű mozgóbért kívánunk fel­használni. Ezzel kapcsolatban minden gyáregységi főosztály- vezető újból megkapta a ha­tékony gazdálkodással kap­csolatos összes előírásokat, mutatóikat. Például a keres­kedelmi főosztály vezetője akkor kapja meg a részére meghatározott prémiumot, ha betartja a létszámtervet, a bérszínvonalat, hozza a dol­lárbevételt, az árbevételt nem lépi túl a készletszintet és a költségekkel is jól gazdálko­dik. — Valóban nem kis fel­adatról van szó —■ jegyzem meg. — Teljesítése esetén vi­szont sokat lehet nyerni: az ;évi. fizetés 40. százalékát, any- nyit, mint amennyit én is kaphatok. Ha.» (Folytatjuk.) Venesz Károly Porcelánfajansz­sépekrci Ä hagyományos díszítésű, népszerű porcelánfajansz eddi­ginél igényesebb és nagyobb tömegű előállításának feltéte­leit teremtették meg a pecrí Zsolnay Porcelángyárban. A most befejeződött, csaknem harmincmillió forintba kerü­lő — az OMFB által is tá­mogatott — beruházás során univerzális formázógépet, szárítóberendezéseket helyez­tek üzembe, s a takarékos energiafogyasztású új villa­mos kemencékben is elkezdő­dött a kényes termék kísérleti égetése. Az alapanyagban lé­vő vasszennyeződás tökélete­sebb tisztítása végett új elekt­romágneses készüléket vásá­roltak, a laboratórium szá­mára nyersszilárdság-mérő, mázfeszültség-vizsgáló és ult­rahangos repedésjelző műsze­reket szereztek be, mindez szintén a porcelán minőségé­nek javítását szolgálja. A finoman megmunkált kü­lönleges — úgynevezett erős •tüzű — Zsolnay porcelánok többszöri égetés után nyerik el szép halványsárga alapszí­nüket, aranyozott gazdag dí­szítésüket. A szárítási idő számottevő' lerövidítése és a korábbiaknál nagyobb beí'oga- dóterű, mégis kevesebb ára­mot fogyasztó, mikroprocesz- szoros vezérlésű kemencék munkába állítása révén az idei kísérleti üzemelést köve­tően jövőre megháromszoroz­zák a porcelánfajansz-terme­lést, és negyevenötmillió fo­rint értékű hagyománj'-os Zsolnay díszporcelánt készí­tenek. Energiaor-hálózat Csepelen \ Az év eddig eltelt időszaká­ban több mint ötmillió forin­tot takarítottak meg a Csepe­li Fémműben azzal, hogy fo­lyamatosan feltárták az ener- ‘ giafelhasználásban kimutat­ható veszteségforrásokat, és intézkedéseket hoztak azok fokozatos megszüntetésére. A vállalat valamennyi üzemében és műhelyében kiépítették az energiaőr-hálózatot, vagyis egy-egy dolgozó fő munkaköre mellé megkapja az energiaei- lenőri megbízatást is. Jelen­leg 60 ellenőr segíti a gyár gazdasági vezetőinek ez irá­nyú munkáját. A fémműben különösen sok villamos energiát használnak fel. ami a vállalati energia- költségek 63 százalékát teszi ki. emellett a gőz- és a föld- gázenergia-íogyasztés is ma­gas a gyárban. A veszteségfeltáró vizsgá­latok során egyebek között ki­mutatták, h'ogy néhány mű­helyben nyitott kemeiiceajtók mellett fűtöttek, máshol a kel­leténél magasabb hőfokon iz­zították a tuskókat. Megmér­ték a kemencefalak külső hő­mérsékletét is, és kiderült, hol hibás a hőszigetelés. Két am­móniatartályt ezentúl villa­mos energia helyett az eddig csatornába került hűtővízzel fütenek majd, -és ezzel az egyetlen változtatással évi 600 ezer forintot takaríthat­nak meg. Máris csökkentek a veszteségek az új gőzlecsapó edények felszerelésével is. Munkaszüneti napokon ezek segítségével megfigyelik, höl szökik el a sűrített levegő és ezután gyorsan kijavítják a sérült csapokat és vezetéke­ket. ■ A fémmű energiatakaré­kossági terve erre áz évre 11 millió forintot ír elő. és ked­vezőek a feltételek, hogy el­érjék. Tervek a jövőre Bakony szerelőszalagok az NDK-ba A Wartburg és a Trabant személygépkocsik, valamint a Hobur teherautók generátorai­nak gyártására szerelőrend­szert tervezett és készített a Veszprémi Bakony Művek. A 26 méter hosszú és 11 millió forint értékű szerelősort el­szállították az NDK-beli gro- senheimi elektromotor-gyártó vállalathoz. A veszprémi szak­emberek vállalták, hogy októ-' bér hónapban üzembe állítják és a szerelőrendszeren dolgo­zókat betanítják a munkafo­lyamatra. A tervek szerint a Bakony Müvek gyártmányán évente 200 ezer generátor ké­szül. A szereléstechnikai eszközök fejlesztésének és gyártásának központjában, a Bakony Mű­veknél tavaly készítettek elő­ször NDK-beli cég megrende­lésére szerelősort: Drezdában már ezen készülnek az elekt­ronikus feszültségszabályo- -zók. Az idén még árammérő relék gyártásához terveznek szerelősort, jövőre pedig az ilyen, műszerek kapcsolójá­nak készítésére gyárt — 22 millió forint értékben —újabb szerelőrendszert a Bakony Művek. ötTefemEereK EéréstefríeE Alkot-e az alkotó ifjúság ? Kevés kezdeményezést fo­gadott és kísért annyi kriti­ka, elmarasztaló vélemény, mint az Alkotó ifjúság elne­vezésű akciót, amely már hosz- szú évek óta szerepel e cí­men az ifjúsági szervezetek programjaiban. Formális vál­lalások, még formálisabb tel­jesítmények jellemezték, leg­több helyen leszűkült azévfen- kémti kiállításokra. Ahelyett, hogy fölkarolta, támogatta, menedzselte volna a fiatal al­kotókedvűeket Talán mind­ezt nyugodtan múltidőbe te­hetjük, hiszen részint a szo­rító gazdasági helyzet, részint pedig a jobb odafigyelés ki­mozdította az ügyet a holt­pontról. Kulcsszerep jut eb­ben az Alkotó Ifjúság Egye­sülésnek, amely nemrégiben Nógrád megyében is alapított képviseletet. Ennek vezetőjé­vel, Olasz Jánossal beszélget­tünk milyen elképzelésekkel, lehetőségekkel indulnak? — A KISZ kezdeményezé­sére, a KISZÖV marketing- csoportjának közreműködé­sével jött létre az Alkotó If­júság Egyesülés megyei kép­viselete — mondotta. — De mit is akar ez az egyesülés? Voltaképpen egy menedzseri szervezet, olyan anyagi lehe­tőségekkel is rendelkező vál­lalkozás, amely üzleti alapon végigkíséri az egész innová­ciós folyamatot. Pénzügyi és más gazdasági eszközökkel se­gíti az újítások, műszaki és egyéb újdonságok létrejöttét és hasznosítását. — Mit ért az alatt, hogy „üzleti alapon”? S mennyivel tesz — tehet — többet ez a szervezet, mint mondjuk egy vállalat, üzem? — Az üzleti alaip” azt je­lenti, hogy az irodát a végzett tevékenységéért bizonyos szá­zalék illeti meg, körülbelül nyolc-tíz százalékról van szó, ami egyébként az alkotó hasz­nához képest nem sok. Mit teszünk ezért? A beérkezett ötletet először egy szakértői csoport véleményezi, szakvé­leményben rögzítik előnyeit, hátrányait, gazdaságosságát, s ha megfelelőnek tartják, meg­indítják a szabadalmaztatásd folyamatot, s elkészül a meg­bízási szerződés is. A tervek­kel, a mintadarabbal az egye­sülés munkatársai fölkeresik, a lehetséges fölhasználókat, gyártót, forgalmazót és fölkí­nálják az alkotást. Számító- gépes rendszer dolgozza föd az adatokat, s több iroda gon­doskodik az alkalmaztatásról. — Van-e érdeklődés? — Ügy tűnik, nagyon sóik munkánk lesz! Az ügyek jel­lege megkívánja, hogy konk­rét újítókat, feltalálókat ad­dig ne nevezzek meg, amíg nem kapnak zöld utat. Any- nydt azonban elmondhatok, hogy a napokban egy zúha-i násgátló készülékre, majd egy folyadéktároló konténerre szereztünk kivitelezőt. S ép­pen ma volt benn nálam egy alkotócsoport, amely hiába vár több mint hat hónapja ar­ra, hogy alkotásukat a válla­lat illetékesei érdemben elbí­rálják, s beindítsák a gyár­tást. Sajnos nem foglalkoznak velük. Így aztán az egyesülés gondjaira bízták ügyüket, ily módon heteken belül kide­rül hol, milyen igény van ráj s mennyi pénzt remélhetnek érte az ötlet szülői. — Ha „beindul a bolt”, azé hiszem kevés lesz hozzá az ön társadalmi megbízatása, s bizonyára szükség lenne egy önálló helyiségre, irodára is? — Már nem győzöm idővel és energiával! Szerencsére» bőven van teendő, s ez a nép­gazdaságnak is millióikat je­lent. De nem járnak rosszul az ötletemberek sem, mert ők pedig ily módon jóval na-’ gyobb összeghez jutnak, mint­ha más úton valósítanák meg elképzeléseiket. Más megyék­ben egy önálló csoport végzi azt a munkát, melyet jelenj leg egyedül próbálok ellátni.’ Ígéret van a feltételek ren­dezésére, s abban bízok, hogy a növekvő érdeklődés minél jobban szorgalmazza majd en­nek megoldását T. L. Szibériából Nyugat-Európába I Sllépte a ECärpätokai < a gőzvezeték Olyan teljesítmény nem egészen 14 hónap alatt 4451 kilométeres gázvezetéket megépíteni, amelyre eddig nem volt példa. A világ leg­hosszabb, Szibériából Nyu- gat-Európába vezető gázvo­nalát határidőre fektették le. Ez az építők nagyszerű tudását, mesteri szakismere­tét igazolja. Az Ázsiából Európába vi­vő vonalon az építők le­győzték az örök fagyot, szi­bériai erdőket és mocsara­kat, tekintélyes folyókat szeltek át, igen sok vasúton és közúton keresztül jutva. Az Urál és a Kárpátok he­gyei sem jelenthettek szá­mukra akadályt. A vezeték lefektetéséhez 130 millió köbméter földet kellett ki­termelni. A víz alatti veze­tékszakaszok összes hossza eléri a 200 kilométert. Érdekes, hogy a gázcső ve. zeték több mint felét három téli hónap leforgása alatt hegesztették össze és helyez­ték a kiásott nyomvonalba, amikor egész hosszában al­kalmas vojt már a tech­nikai megmunkálásra. Befejezéshez közelednek a gáz áramoltatását előkészí­tő biztosító munkálatok. Eredményesen zárult le több mint négyezer kilométer gázcsővezeték kipróbálása. A vezeték két szakaszát már be is kapcsolták a Szovjet­unió egységes gázellátási rendszerébe. Az export-gázcsővezeték összeállításában az egész Szovjetunió részt vett. Mint­egy 40 ezer építőmunkás. Azok után a nehézségek után. amelyeket az Egyesült Államok kormányzata tá­masztott, s amelyek révén igyekezett a gázvezeték épí­téséhez szükséges felszerelé­sek üzembe állítását megtor­pedózni, a Szovjetunióban olyan mozgalom bontako­zott ki, hogy az export-gáz- csővezeték üzemeléséhez szükséges berendezéseket és egyéb technikai felszerelése­A gázcsővezeték darabjainak két a terv túlteljesítésével készítsék el. A szovjet ipar becsülettel került ki a nehéz helyzetből. Az export-gázcsővezeték már a negyedik transzkon­tinentális úgynevezett ener­giaútvonal, amely a jelen­hegesztése közben légi ötéves terv kezdetétől épült a Szovjetunióban. A világ legnagyobb gázkiter­melő helyétől — az urengo- jitól — a Szovjetunió euró­pai részéig még további két gázvezeték épül 1985 végé­ig­NÓGRÁD — 1983. október 6., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents