Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
A salgóbányai öregek napközi otthonának laköl gyakran csinálnak közös programot a szomszédos óvodásokkal. Van, aki kártyázik, van aki az olvasást választja. Együtt a vidám csapat; az otthon vezetője a gondozónők és a postás asszony, aki vöröskeresztes titkár Is. Gyorsabban telik az idő. ha az udvaron egy kis friss levegőt szívnak az idős emberek. Hlflacgcinyffeleitö olthoin EavÜtt 3 csapat’ amikor benyitunk a salgóbányai öregek napközi otthonának irodájába. Hat szókimondó, lendületes, vidám asszonyság, valamennyiük közös vonása, hogy szeretik, tisztelik, istápol- ják az idős, elhagyott embereket. Vágner Györgyné, Erzsiké a kórházat cserélte fel az otthon vezetésével, Foltán Ferencné és Schmidt Gyuláné — az otthon lakóinak csak Elluska és Rózsika — a kisegítő gondozói tisztet vállalták, amibe aztán a fürdetéstől a reggeli készítéséig, a lelki bajok, megoldásáig minden belefér, és itt van a somosi körzetben oly jól ismert két házigondozónő, Be- nyus Tiborné és Szabó Józsefné. A Piri, meg a Vali. Akik rendszeresen látogatnak és gondoznak 23 öreget.^ Szaibóné tréfásan megjegyzi: — Sok helyén nem is a munkát kívánják tőlünk, hanem a beszélgetést, csevegést. Higyje el, a pszichés gondozás legmagasabb fokát gyakoroljuk. Van ahol pletykálkodni kell, a másik öregnél tudni kell az összes szenteket, megint másutt a politikai ismereteinket teszi próbára a gondozott. Szóval ahány ház, annyi szokás. Nincs .mese, alkalmazkodunk. — A postás asszonyunkat, Pék Ottdnét ki ne felejtse a felsorolásból, mert nem csupán hivatalból jár hozzánk, nemcsak a leveleket, nyugdíjakat hordja az öregeknek, de sokat tett azért, hogy Salgóbányán megnyithassa kapáit az öregek napközi otthona. Amióta ő a vöröskeresztes titkárunk, megpezsdült az élet itt fent a vár tövében. y; Otthontörténetből is ízelítőt kapok, s bár alig fél éve, hogy felavatták a napközit, máris ezernyi mesélndvaló, közös élmény született. A volt gyermekvédő intézet egyik épületét fél év alatt hozták rendbe. Anyagi támogatást a városi tanács, a helyi Vöröskereszt adott. Aztán megjelentek a társadalmi mupkások; a vendéglátó központ, a Napsugár étterem szocialista brigádjai, a KlSZ-isko- lások. — Na nehogy azt higgye, hogy az öregek itt tolongtak az ajtóban, Ellenkezőleg. Egy sem akart jönni. Hogy óik nem élnek kegyelemkenyéren, hogy nekik van saját otthonuk, mért mennének az árvaházba. Szóval kifogás akadt bőven. Hiába győzködtünk, magyarázkodtunk. Aztán néhányan csak bemerészkedtek. Délután meg vitték haza a híreket a többieknek, dicsekedtek, hogy milyen jó a soruk a közösségben. Ma a húsz férőhelyre 26-an vagyunk, és altad még jelentkező szép számmal. — Programjainkat úgy állítjuk össze, hogy min’denki találjon benne kedvére valót —, mondja Erzsiké, az otthonvezető. — Van televízió, magnó, rádió, amelyet a Vöröskereszt vásárolt, lehet kézimunkázni, varrogatni. Kétszer voltunk már kirándulni, Egerben és Pesten. Hát azt látni kellett volna. Néhány öreg életében először tette ki a lábát a telepről. Ebédet a KISZ-iskoláról kapunk, reggelit, uzsonnát mi magunk készítünk a modernül berendezett kis konyhánkban. Hetente megfürödhetnek az emberek, behozhatják a szenynyest, a mosnivalót. Elluska aztán rákapcsol; mosógép, centrifuga, vasaló. Délután mindenki viheti haza a tiszta ruhát. Öregjeink rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak, a vérnyomásukat én magam mérem, ha kérik. Jó hasznát veszem a több éves ápo-j lónői gyakorlatomnak. A társalgóból vidám énekszó hallik. MolJ nár Pista bácsi a nótafa, magnós zenével fűJ szerezi a házi énekkar produkcióját. — Nótás ember vagyok kérem. Rengeteg dalt ismerek, mandolinon játszom. De tudja, az éneklés is akkor igazi, ha van hozzá társaság. Nagyon örülök, hogy bekerültem az otthonba, egy csapásra megszűnt a magányom! A 84 esztendős Bagyinszki Mihályné, a Mariska néni szorgalmasan forgatja az újságokat. Szemüveg nélkül böngészi a híreket! Azt mondják a gondozók, hogy az első betűtől az utolsóig mindent kiolvas. Csatlós Józsefné és Rex.'er Károlyné a kézimunka zással foglalatoskodnak. Horgolnak,1 hímeznek, így jobban telik az idő. És mindenkinek lenne mondanivalója, panasza, sóhaja. Körbefognak, egymás ellen beszélnek. Egyedülélők, magányosak. Az egyik két gyereket nevelt fel, a másik négyet, lett be-; fölük orvos, mérnök, ez-az. Vitték valamire! Nekik már nem felelt meg Salgóbánya, leköl-J töztek a városba. A szülők meg csak máradtak. Maguknak. Nefn, nem szidják, nem hiJ báztatják ők a gyerekeket, megértik, mindenki járjon a maga útján. Belátják, az egvJ re ritkuló látogatásokat a hajszoltság, az,idői hiány szüli. Áíok a szegény unokáik is,’ IsJ kóla, szakkör, nem érnek rá a nagymama mellett üldögélni. Nem ítélkeznek. Nem haragusznak. Csnlí naponta türelmetlenül lesik, várják a posJ tást, hátha hoz hírt, levelet. Aztán egy-egy személyes találkozás utáni belátják, elszoktak ők már a fiataloktól! Nyu-j godalmasabb egyedül morzsolgatni az időt! A karácsoqyi, ünnepi meghívást, láb-, de-j rékfájásra hivatkozva elodázzák, i Az otthont nagyon szeretik. Néha vitat-j koznak, veszekednek, torzsalkodnak, de akJ kor meg jön az Ella és rendet teremt. Töb-’ ben mondják, csak az esték ne lennének. A reggelt váró esték, amikor újra elindulhatnak az otthonba. A szomszédos óvoda gyere-J kei gyakran benyitnak az idős emberekhez! Unokapótló. Énekelnek, táncolnak, megbújj nak a simogató-reszkető kezek oltalmában. A vidám gondozónők nem engedik a kaJ sergést. Vidámságuk, tréfáik átragadnak az öregekre is. Lázasan készülődnek az öregek napjára. Meghívják majd a rimóci asszonyJ kórust is a salgóbányai öregek napközijébe. Eminilnn kérésük van csupán. SzeJ egyénén retnék, ha állandó patró- nusra, lelnének. Egy segítőkész szocialista brigádra, akik segítenék az apróbb-nagyobb ügyekben való eligazodást, színesítenék az otthon életét. Kiss Mária Kulcsár József felvételei A finom ebéd a salgói KISZ-iskoláról érkezik naponta az otthonba. >
