Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
Lehetne olcsóbban termelni A 2 MKE szovjet ön,járás berendezés a Nógrádi Szénbányák új szorospataki frontfejtésén jelentősen megkönnyíti a bányászok munkáját. Képünkön: Hubai László frontmester a gépi berendezést kezeli. (Fotó: Krekács Miklós) Nagyüzemi textiltisztítás Á korszerű nagyüzemi mosodákban a szennyes egyenletesen halad előre a rendszerré kapcsolt gépek egész során. A folyamatosságot csak egyetlen művelet, a mángorlás, illetve a vasalás szakítja meg. Ebből is a legnehezebb feladat az ing- és blúzvasalás. A tiszta fehérnemű először az ingtörzsvasaló gépre kerül, amire bábukat szerelnek tel, s az oldal- és mellrészükön levő légzsákok segítségével vasalják ki a különböző , méretű és . típusú ingeket, blúzokat. A gépet rendkívül gyorsan lehet átállítani új típusra vagy méretre. A simítást gőzfűtésű, tökéletesen sima vasalólapok végzik, amelyéket átállás esetén sem kell cserélni. Ezután következik a gallér- és kézelővasalás egy műveletben. A rugós alátámasztású, önbeálló présfejek teljes felületükön illeszkednek a felső présfejekhez, így egyenletes lesz a préselési nyomás. A harmadik állomás az ugyancsak gőzfűtésű ujjavasaló gép. Itt a bábukon levő légzsákokat meleg levegő fújja fel, azok felveszik a rájuk helyezett ingujjak formáját, és kisimítják a ráncokat. E gépre öt-hatféle méretű ajjavasaló bábu szerelhető fel, rendkívül egyszerűen és gyorsan. Egyszerűbb a helyzet, ha nem kényes, alakos fehérneműket — ingeket, pizsamákat, blúzokat, munkaköpenyeket stb. — kell vasalni, hanem sima és kiteríthető darabokat (párnahuzatot, lepedőt, paplanhuzatot stb.). Ilyenkor a mángoiüógép, illetve annak korszerűbb változata, a fűtött, hengerekkel működő mángorlósor is megteszi. Képünkön egy ilyen — NDK gyártmányú mángorló- sort láthatunk. X jő gazda szeme hizlalja 'A múlt év végén 17 ter- a jószágot Valahogy így hang- melöszövetkezet gazdálkodott zik az a közmondás, amelynek lényegéről — tudniillik a jó gazda szeméről — most sem mondhatunk le, bár a közmondás kiegészíthető. A rossz gazda szeme pedig a költségeket hizlalja... Búza féláron Megyénk mezőgazdaságának fejlődése vitathatatlan. A termelés mennyisége jelentősen növekedett — többnyire a minőség is javult —ugyanakkor még mindig kevés nagyüzemiben teszik föl a kérdést; hogy mennyiért? A drágábban előállított terí méketore még mindig túl sokan bólintanak rá, na igen, az árak emelkedéséből és a pénzügyi szabályozók kedvezőtlen változásából adódik. Csakhát ezek — többé-kevés- bé — valamennyi mezőgazdasági nagyüzemet érintik, ugyanakkor mégis nagy különbség mutatkozik, amikor megméretik, mennyibe is került egy-egy tonna búza? Mert nem, mindegy, hogy 2280, vagy 4550 forintért állítják elő. Márpedig ilyen eltérések vannak olyan .színvonalon, amelyet a szakemberek alacsony hatékonyságúnak neveznek. Ez a közös gazdaságoknak csaknem felére jellemző. Való igaz, hogy Nógrádiban gazdálkodni soha nem volt könnyű feladat. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt itt mindig jóval több munkára, nagyobb erőfeszítésre volt szükség, mint az ország sok más táján. Ez azonban nem újdonság az ttt dolgozóknak. Mérhető sz&rod&i Az újdonság az, hogy a Arái gább műtrágyát és a drágább növényvédő szereket nem mindig ok- és ésszerűen használ. amely ugyancsak kihat a nővén yterm eszi es eredményességére. Ezt mutatja a jöve-i delmezősége az ágazatnak,1 amely a múlt évben 7 és 34 százalék között mozgott a gazdaságokban. Hat kivételével, mert ezekben veszteséi ges volt a növénytermesztés. Nem kampányfeladat A fentiek ellenére is a gaz- daságok egy része időben felismerte, hogy a gazdálkodás hatékonyságának eredményességének javításához nélkülözhetetlen a költséggazdálkodás korszerűsítése. Ennek értj «lekében nagyobb gondot fordítottak a költségek tervezé-* sere, a termelési szerkezei korszerűsítésére, 3 fejlesztési eszközök célszerű felhasználására, az épület nélküli ják föl. Ez korábban is így technoiógiák bevezetesere, job' volt, de nem tűnt fel annyira, mint napjainkban. Ahogyan a minapi TESZÖV-eK nökségi ülésen fogalmaztak! „a talajerő ; fenntartásában, utánpótlásában és a növény- védelemben a hiányos tárgyi és személyi feltételek miatt jelentősek a veszteségek”. A költségek növekedése ebben az önköltségek között. Az sem az esetiben kétségtelen és leg- valószínű, hogy valami kivé- alább ugyanilyen kétségtelen, teles szabályozó rendszer hat hogy ez nem a világgazdaság - arra a gazdaságra, amelyik ban végbemenő kedvezőtlen 1780 forintért állít elő egy folyamatokra, hanem figyek tonna tavaszi árpát és vala- metlenségre, hanyagságra, miféle „elnyomás” alatt áll az az üzem, amely ugyanezt 5 ezer forintért termeli. Azzal az illúzióval egyszer s mindenkorra le kell számolni, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzét előbb-utóbb elmúlik, mert ha enyhülne is a következő óyekben, ez akkor sem jelenthetne jogot a lazításra, a visszalépésre. Arra számítani, hogy évek múlrossz szemléletre utal. S mint minden ez is forintban mérhető. Az egytonnányi búzára jutó műtrágyaköltság ép- penúgy szóródik, mint a műtrágya. Van olyan közös gazdaság, ahol ez az összeg 182 forintot tesz ki és olyan is, ahol 1184-et. Az adottságok á» a*: időjárás —, amelyek vajmi kevéssé befolyásolhatók — mellett va esetleg olcsóbb lesz a mű- legalább ilyen jelentősége van trágya, a gép, vagy a vető- a költségek alakulásában a mag, netáq az energia, nem vezetésnek, A szakmai- és más mint képtelenség. technológiai színvonalnak, bam gazdálkodnak az emed giéiva? és meglevő eszközeikkel. Sok helyütt azonban elmaradtak a szükséges intézkedések, s ez egyértelműen a pénzügyi helyzet romlásához vezetett. Azok a nagymérvű eltérések, amelyek a közel azonos adottságú üzemek között á termelési, gazdálkodási mutatókban jelentkeznek, felhívják a figyelmet a ma még meglevő tartalékokra. S ezek a tartalékok többnyire szoros összefüggésben vannak A vezetés színvonalával. Teljesen nyilvánvaló, á tervek csak úgy teljesíthetők, ha — sok más egyéb mellett — a költséggazdálkodást nem kampányfeladatnak tekintik a mezőgazdasági üzemekben, hanem valamennyi dolgozó általános magatartásformájává válik az ésszerű, takarékos gazdálkodás. Ebnek érdekében viszont szemléletváltoztatásra va» szükség. Zllahy Tamás j Több mint húszezer lakást adtak át a kivitelezők A kivitelezők vállalkozói magatartásának kedvező jeleit Az építőipari vállalatok és irányzatot. Az építési keresszövetkezetek, termelése az év let és kínálat közötti feszültelső 9 hónapjában a múlt év ség csökkent, az el nem váll- , azonos időszakához viszonyít- lalt megbízások értéke az egy jutatja, hogy szeptemberben va — az ÉVM gyorsjelentése évvel korábbinak mindössze . P annyian szerint — három százalékkal kétharmada volt. A főváros- ^eIe tiíez'l'eK a hiegbizok csökkent. Az idei tervekben ban azonban — az ismert eredetileg ennél is nagyobb munkaerőgondok miatt — arányú mérséklődéssel szá- továbbra is nehéz kivitelezőt moltak, ám a vártnál több épí- találni, s ezért változatlanul tési megbízást kaptak és tel- szükség van a megyei és más jesítettek; így a háromnegyed ‘ vidéki vállalatokra a buda- éves teljesítményük 2,5 szá- pesti építési feladatok ellátázalékkal haladta meg az elő- sában. Október 20-án szakmai konferenciát rendezett a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat és a Danubia Szabadalmi Iroda Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai dísztermében. A konferencián az Ipari Minisztérium, a találmányi hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Chi- noin Gyógyszergyár, valamint a Tatabányai Szénbányák szakemberei tartottak előadásokat a licenciakereskedelem, innováció és iparjogvédelem témakörében, mintegy négyszáz hazai műszaki szakember számára. A konferencia alkalmából közöljük alábbi cikkünket. Sokak előtt ismert tény, hogy a gazdasági recesszió ellenére sem esett vissza a találmányi munka a legtöbb fejlett ipari országban. Ez a szabadalmi bejelentések nem csökkenő, sőt helyenként növekvő számából tűnik ki. Számunkra figyelmeztető jelzés például, hogy a Magyar- országon bejelentett külföldi szabadalmak jelentősen meghaladják a magyar szabadalmi bejelentések számát külföldi országokban. Amíg például Bulgáriában 10 ezer lakosra 3,9, Csehszlovákiában 4,9, az NDK-ban 3,6, Ausztriában 3,1, Belgiumban 3,3 és Svájcban 7,3, végül Japánban 12,2 találmány jut egy-egy lakosra; addig hazánkban csupán 1,3! Annak ellenére, hogy ezek a számok a hazai feltalálói tevékenység viszonylagos lemaZöld utat a szabadalmatok! radására mutatnak, tegyük mindjárt hozzá: a bejelentett új magyar szabadalmak bizonyos minőségi változáson mentek keresztül azóta, hogy a szellemi értékek „termelését” és forgalmazását a vállalati konkurrencia és a piaci, értékesítési körülmények kihívásai is ösztönzik. Az új szellemi termék, szaoadalma- zott találmány fokozatosan visszanyeri gazdasági, műszaki versenyeszköz-funkcióját. Ma már a szabadalom nem egyszerűen terhes díjfizetési kötelezettség mind több vállalatnál, hanem fontos érdekeltségi tényezővé is válik. Főként az olyan találmányoknál, amelyeket részben licenciaként értékesítünk vagy — ami még kedvezőbb —, amelyek új ipari termékeinkben öltenek testet, és így kerülnek a hazai és a külföldi kereskedelmi forgalomba. Egy okkal több, hogy a feltalálókat és a termelést a találmányi munka élénkítésére^ sarkalljuk s az ebben rejlő tartalékokra felhívjuk a figyelmet. Nálunk sokan nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen nem is tudják, hogy a legtöbb külföldi nagyvállalatnál a kutatási-fejlesztési eredményeket a lehető leggyorsabban, már a kutatás és fejlesztés kezdeti állapotától kezdve szabadalmi oltalom alá helyezik exportpiacaik egész területén. Ezzel függ össze és válik érthetővé a hazánkban bejelentett külföldi szabadalmak nagy szórna, amellyel mintegy előkészítik a versenyhelyzetben saját pozíciójukat a konkurenciával szemben. Ezek a vállalatok éberen figyelik, a nemzetközi közlönyökben közzétett szabadalmakat. Éppen ezáltal válik a szabadalmi oltalom versenyeszközzé és egyben egy-egy vállalat műszaki fejlesztési potenciáljának minőségi jelzőszámává is! Az a tervező és fejlesztő szakember, aki nem veszi figyelembe a konkurrencia műszaki hadállásait, és az a vállalat, amely nem teszi lehetővé minden egyes életképes, új gondolat szabadalmi bejelentését és oltalmát, önhibájából olyan hátránnyal indul, amelyet termékeinek kereskedelmi forgalmazói a piacon aligha tudnak másként kompenzálni, mint saját áraik leszorításával... Vállalatainknál az energiagazdálkodási intézettől a MOGÜRT-ig, de főként gyógyszeripari vállalatoknál, ahol élnek a találmányok és szabadalmak előnyével, a feltalálók rendkívül tisztes feltalálói díjra tesznek szert. Ezek a vállalatok a fejlesztési-értékesítési stratégiájukat jellemző mértékben szabadalmaikkal „kövezik ki” — nyilvánvalóan kedvező tapasztalatok birtokában, ami a nyereséget illeti. Mind a Licencia, mind pedig a Danubia csak annak a vállalatnak tud a találmányok bevezetésében segíteni, amelynél megfelelő találmányi kínálat van. A Kőbányai Gyógyszerárú gyárban kidolgozott Cavinton agyi értágító gyógyszerre vonatkozó találmányt például 56 országban jelentették be és ezen az alapon, vagyis igen széles körű szabadalmi oltalommal kötöttek jelentős idcencmegálla- podást a japán Taikeda céggel. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a licenctárgyalá- .sokon egyáltalán nem mindegy a licencajánló, vagyis a szabadalmi jogi és' kereskedelmi képviselet nemzetközi elismertsége, tájékozottsága, presztízse és hitelképessége, az ügylet ugyanis e téren sem babra megy, kivált a mai éles gazdasági versenyben! A legtöbb hazai vállalatnál a feltaláló esetében sokszor azonban hiányzik a kellő informáltság arról, hogy mit is nyerhetnek a Licencia és a Danubia szolgáltatásai révén. Legtöbb helyen éppen azt nem veszik figyelembe, hogy ez a kettős rendeltetésű vállalat jelentős terheket vesz le a találmányi oltalmat kereső vállalatról, illetve az egyéni feltalálóról. Az oltalmi eljárás költségeit például külföldi bejelentések esetében is csak forintban kéri, a külföldi szabadalmaztatáshoz szükséges devizát maga biztosítja. Nem hiva- talszerűen, hanem vállalkozóként, mint üzlettárs, mint lebonyolító, értékesítő szervezet azon van tehát, hogy a találmányokat közös haszonnal értékesítsék, a találmány tulajdonosi jog;ít oltalmazzák és annak monopóliumát a nemzetközi porondon érvényre juttassák. Fontos és nélkülözhetetlen láncszemeként a gazdasági-műszaki megújhodás .bonyolult folyamatának, a népgazdaság fejlesztésének. Szí uka Emil ver-., senyfelhívására, mint az előző hónapokban, s hasonlóképpen emelkedett a korábbi 20-ról 40 százalékra az eredményesen befejeződött versenytárgyalások aránya. Az év első kilenc hónapjában összesen 232 versenytárgyalást bonyolítottak le a megbízók a kivitelezőkkel, akik 447 létesít-' mény megvalósítását vállalták mintegy kétmilliárd forint értékben. A kivitelezők összes idei szerződésének mintegy 3 százaléka valósult meg a verseny tárgyalások alapján vállalt megbízásként. Az év utolsó hónapjaiban várhatóan tovább növekedik e munkák aránya. A kivitelezők a munkaigényes lakó- és középület-fenntartásokat, -korszerűsí-! téseket is szívesebben vállalták, mint egy évvel ezelőtt,1 bár az igények kielégítéséért! még többet kellene tenniök. A fontos nagyberuházásokon és a jelentősebb középületek nagy rekonstrukciós és korszerűsítési munkáin ütemterv szerint dolgoznak az építők. A lakásátadás üteme viszont csőikként, majdnem öt százalékkal A kivitelező vállalatok és szövetkezetek az év első kilenc hónapjában 20 700 új otthont adtak át, ami mintegy ezerrel kevesebb mint a múlt óv azonos időszakában. Az év utolsó hónapjaiban tehát nagy erőfeszítéseket kell tenniök azért, hogy a még átadandó mintegy 18 ezer lakás építését befejezzék. A lakásépítkezések minősége a korábbinál kedvezőbben alakult, csökkent a reklamációk szá-- ma. Fontos feladat, hogy a minőség javításában az első háromnegyed évben elért eredményeket az év végi hajrámunka se rontsa le. r NÖGRÁD — 1983. október 26„ szerda
