Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
• m Önismeret — honismeret Ha azt mondom, honisme- több: másképpen megy ákkal, dr. Ligeti Lajossal így rét, Balassagyarmaton sokak — hiszem, hogy így van— az szövődött barátság. Esze Ta- fejében azonnal Kovalcsik utcán az ember, ha tudja, más történész professzor két- András tanár úr arca villan Madách járt egykoron itt, az százötven esztendőre vissza- föl. Nem véletlenül. Fáradha- ő lábnyomát őrzi az idő. Mun- nyúló, balassagyarmati kultúr- tatlanul szervezi a hat esz- kálkodásunk nyomán néhány történeti kutatásainak ered- tendeje hivatalosan is nevet régi beidegződés is a helyére ményeit adta a városnak. Épp kapott honismereti kör mun- kerülhet Például: az ötvenes az ő munkájában akadtam káját. Ma már „székházuk” években „bűnös város” v'ol- utalásra Nagy Iván napló- is van: a Rákóczi fejedelem tunk, mert kispolgári fészek- ját illetően és megtaláltam úton, a szép kis nemesi kúri- ké kiáltattunk> ki, s hibánkul azt! ában. Itt ültünk le — köny- rótták föl a munkásosztály hi- vek és dokumentumok inspi- ányát. Valóban, Balassagyar- ráló környezetében beszél- maton csekély volt amunkásgetni a honismereti munkáról, ság száma. Az ipari munkás- — Miként tükröződik, tükságé. Hivatalnok- és keres- röződik-e egyáltalán a honis- - kedőváros volt ez százado- mereti kör maroknyi lelkes kon át. ipartelepítés nélkül! tagjának munkája a város- Miként lehetett volna számot- ban élő emberek tudatában? — - em minden előzmény tevő munkássága ? Ma már nélkül való a városban a kö- természetesen egészen más a " helyzet, de az ötvenes évek vádjait cipelte ez a város. Pe zeli és távolabbi múlt tása. kuta— Hisszük, hogy igen, s ez dig micsoda haladó elődök él- nem jelent elégedettséget. Ma tek itt! Madách nevét csak egyre több ember fordul a — A teljességre törekvés említem, róla nem szükséges múlt felé, hogy a jelenkor szándéka nélkül, csupán né- adatokkal szolgálnom. De Si'é- kérdéseire megfelelőbb vá- hány bizonyíték. Talán a leg- ter János! Madách korának laszt adhasson magának. Anél- íontosabb dokumentum az, talán legműveltebb közneme- kül, hogy beszűkülnénk, pro- amit a monográíiabizottság se. Vagy Dévényi István neve vinciálissá válnánk, ennek a tett le az asztalra évekkel ez- tolakszik elő, aki a város fő- városnak a múltját, értékeit előtt: a várostörténet. Ez jegyzője volt, s negyvennyol- szeretnénk megismertetni, bíz- alapmű. Balassagyarmat az cas tetteiért Kufstein hírhe- ván a lehetőségben: részévé irodalomban címmel, dr. Sza- dett várbörtöne lett a végze- válik a városbéli kultúrának, bó Károly munkája ma már te. És Bodnár István jogász Megerősíti hovatartozását, hiánycikk. Sok amatőr dolgö- haladó publicisztikája a K. u. megbecsültebbé teszi számára zott régebben is lelkesen a K. világból. Természetesen a a szülőföldet, a települést, városban. Vojtkó Istváp vas- kevésbé ismert neveket emlí- ahol él, dolgozik. Legutóbb, úttörténete, rendszeres cikk- tettem most. Nagy Iván neve a Bérczy Károly—Pajor István gyűjteménye alapos, szép semmiképp ki nem maradhat! emlékülést száz ember halimunka. Reiter László és Vácz Ő volt talán a legnagyobb lo- gáttá végig. Nem ircdalmá- Béla évtizedek óta fényképe- kálpatrióta a városban. Múlt rok, tudósok! Egyszerű embe- zőgéppel örökíti meg a város századi naplója most került) rek is ott ültek'négy órán át változásait. alakulását. A elő, szinte véletlenül. Neki és kicsit visszatekintettek a helytörténeti kutató munka fi- köszönhetjük a Palóc Múzeu. zetség nélküli, tehát belső mot, hagyatékából épült! igényből fakad. A honismereti kör megalakulása szervezettebbé. átgondoltabbá tette a múlt kutatását. Módunkban áll egymás munkáját megismerni, segíteni és természetesen elkerülhető, hogy egyazon területen többen is dolgozzanak. Az alapvető Cél az, hogy az itt élőket és természetesen az érdeklődőket megismertessük a város múltjával. — A múlt kutatásának eredményeit időről időre közzéteszik. múltba. Ez csak erősíti bennünk a szándékot, hogy forduljunk a város felé, mutassuk meg időről időre eredményeinket. Egyébként mind gyakrabban nyitnak ránk ajtót a csillagházban. Fényképek, iratok, különféle dokumentumok kerülnek elő. Talán ez is jelent valamit. A vendégkönyvünkben sok kedves bejegyzés akad. az egyik szinte a honismereti munkánk ars poeticája. Így hangzik: „Nagy érdeklődéssel néztem meg a szép kiállítást. Nagyon Balassagyarmat — Miért jó tudni tói? — A rendszeresen megjelenő honismereti híradóban publikálunk. Gyűjtött anyagainkból rendszeresen kiállí- .. tunk, de az érdeklődőknek örülök, hogy rendelkezésére állanak doku- végre elég önmegbecsulest mentumaink itt a kúriában, mutat, hogy salat mud.:aval Sok esetben épp a búvárko- foglalkozzon és azt dokumen- dások alkalmával találunk rá tálja. Kenessey Miklós, Ke- elszármazott városbeliekre, ez- nessey Cscai\ Mondanom zel egy megkezdett munka új sem kell, külföldre elszarma-. múlt irányt is nyerhet A gondolat zott balassagyarmatiak bejegyzése ez. En is ezt vallom: múH— Akibe* nem ff a megismerésének vágya, a tisz- már régi: keresni a kapcsolatelet az elődök iránt, annak nehezen fogalmazhatom meg. Közhely már, hogy a múlt alaposabb ismerete nélkül nehezebben érthető meg a jetot az ország vagy a világ más tájaira költözött balassagyarmatiakkal. A szülőföld a kezét nyújtja. A keleti nyelvek kutatásának nemzetközi len. De talán praktikusabb hírű professzorával, az egyoldaliról megvilágítva érthe- köri Balassi gimnáziumi diegy városnak éppúgy legyen önbecsülése, akár az embernek, ismerje és szemlélje a múlját kritikusan is ha kell, mert épülhet belőle a jelenben. H. Z. Aranynál is drágább A kaszlinszki gépgyár (tlrál, cseljabinszki terület) munkásainak lelete, értékét tekintve nem marad el a rejtett kincsekétől. Egy régi üzem felújításakor egy közönséges faládikóban mintegy 500 művészi öntőformát találtak. A híres formák mintegy száz éve rejtőznek a föld alatt, s végleg elveszettnek tartották őket Szakértők véleménye szerint a lelet többéit ér az aranynál. Kiváló segítséget jelent öntöttvasból készült művészeti alkotások megújításához. A formák a restaurátorok asztalára kerültek —, az elfelejtett alkotások új életre kelnek. Tájház Sóshartyánban Több értékes a palócéletet bemutató tárgyi emléket tekinthet meg az érdeklődő a Nógrád megyei Sóshartyán: falu tájházában. E. Várkonyi Péter felv, . Fiúk, inni kell, ha meghalunk is? MUSTRÄLGATJA AZ ALKALMI közönség őket: arcuk borostás, vörös foltokkal tarhabzsoló ifjúságról. Egyszerű melegágyat nyújt a zülléshez lenne, de ugyanakkor sértő vezető úton. is. Mert az említetteknél jókított, szemük körül apró val többen vannak, akik az puffadások, fodros, hosszú írott és íratlan társadalmi hajúit több 'hete nem látott mosószert, akárcsak viseltes farmerjük. És jóízűen alszanak, csoportba verődve, tucatnyian. Végtagjaik valamiféle akrobatikus formákat vesznék föl a zöld gyepen, messziről olyan az egész, mintha egy cirkuszi mutatványt öntöttek volna szoborba. Ám, amikor a nap már tűzni kezd, élénkül a kép. S igen, szemmel láthatóan ez a normákat betartva, tisztességgel és becsülettel teszik dolgukat. És ezt nem azért jegyzem meg, mert így illik — hogy, valami jóról is szó essék —, hanem egyszerűen: tény. Ami nem zárja ki annak a szélesedő rétegnek a létét, NEMRÉGIBEN MEGYÉNK egyik szakmunkásképző intézetének igazgatója egy fölmérést ismertetett, amelyet a diákok alkoholfogyasztásáról készítettek. A hallgatóság meg sem'lepődött azon, hogy a tanulók zöme többször volt már enyhén ittas állapotban, s hogy otthon „nem csinálnak problémát egy pohár borból”. Óvónő ismerősöm meséli, az is megesett, hogy amely nemcsak pesszimizmusával, kiábrándult életszemlé- egy pöttömke legény — nagyletével lóg ki a sorból, ha- csoportos — dülöngélve közeddoa legkellemetlenebb része nem °.lykor . közbotrányaival, lített az ovi felé. Persze, ez va«vis a részesség utáni éb- randallxozasaival, masak nyu- egyedülálló eset, az viszont va„yis a részegség utam eb gumónak megzavarasaval már kevésbé, hogy úttörő- és is. Senki nem függetlenítheti KiSZ-táborokban, bizonyos magát tőlük, hiszen ez a cél- szobák félreeső zugaiban ott juk: minél nagyobb föltűnés, vannak a bontott, vagy éppen vagyis a részegség redés. Az összecsődült tömeg nevetve-frodizva asszisztál a jelenet második felvonásához, néhányan beszólnak, nyomdafestéket nehezen elviselő megjegyzéseket téve. Aztán következik a finálé: megdermed a levegő, az egyik botrány legyen! fölállni készülő tini össze- bűnözőnek, úgy minden elcsuklik, lihegve fetreng a földön, kezeit arcához szorítja, ján van majd elájul. Az eddig szóra- kozó-gúnyolódó tömeg egy- emberként siet a segítségre, még bontatlan italosüvegek. Hogyan jut valaki tíz-agy- l,.Mertv, bo-torság lenne azt MM hmm, hogy a tizenévesek egy része azért iszik, mert alkoholista, s nem tud létezni a szesz nyújtotta mámor nélkül. — Esküszöm, nem ittam néhány évesen idáig? Mint ahogyan senki nem születik rontott élet is a maga módelrontva: egyszeri, S2SÄ LÄ SÜS három kortynál többét! -mo„ tegetozött N. Éva, akinek ez röpke percek múltán mentő szociológia jeles francia képérkezik, hordágyon viszik el. Sajnos, nem rendkívüli a jelenet, s nem a képzelet szüleménye, az idei nyár néhány semmiféle tulajdonságokkal, rendezvényén megtekinthet- erényekkel és bűnökkel nem lesz, hogy a korai kriminél- , " szocio óg« jeles francia kép- n hagyott ^ életében viselője, Gábriel Tarde bíró m'irvt av és szociológus megállapította, hogy az ember születésekor rendelkezik, voltaképpen a környezettől függ, idővel milyenné válik — jóllehet bizo,-tárni”, az italhoz menekülő, nyos hajlamai erősebbek. Ez h italozás elemedhetet a közömbös, az élet élvezeteit a környezet pedig sokszor r-pi tiik ezen alkalmi produkciót. S egyszerű lenne most példák tucatjait az olvasó elé előtt kiderült. — De csak a társaság kedvéért nem akartam kilógni a sorból! S ebben van az italozás igazi veszélye, nevezetesen, már a tizenéveseknél megerősödhet az a szemlélet, K I «ejltft * «buh» mögött, ÁLLOMÁSOK mely a következőképpen hangzik; üzem- egészségügyi ellátást irányító főigazgatóhelyettes főorvos, megyei üzemi szakfelügyelő. Dr. Orsai Katalin, amehosz- *zú cím viselője elmosolyodik, aztán rövid hallgatás után cigarettára gyújt. A ___________ _ ___ k érdésre válaszolni egyálta- jesülhet be minden esetben. Ián nem könnyű. S, aki nem rugalmas, nem Ízes beszédei tájszólása tud alkalmazkodni az új hely- azonnal elárulja, hogy nem zetekhez, körülményekhez, az « vidékről való. S bár több könnyen elveszik. Ahová az élet szólította... mélyet szippantva a cigarettába, közli, hogy az ember elhatározása, vágya nem telmint húsz esztendeje Nógrádiján él, az „6”-zéSről leszokni — A tanulmányi osztály el- T_„„ döntötte, hogy a debreceni mai napig tudott-igaz, honvédkW.áiban kell dolgoznom. Hát ott dolgoztam, gyógyítottam az embereket, aztán egy fél év múlva leszereltem. Mert akkor meg a minisztérium a hódmezővásárhelyi kórházba irányított, a szülészet-nőgyógyászaira. nem is voltak ilyen törekvésed, mert a szülőföldet, Hódmezővásárhelyt, az oda kötődő emlékeket, élményeket a mai napig elevenen őrzi. Szép emlékek, élmények ezek. Gazdag indíttatás. A hű'es Bethlen Gábor gaívós fajta vagyok, egy pil- Gimnáziumban tanultam Vá- lanatra sem keseredtem el, s sárhelyen. Azt hiszem, nem mindenki dicsekedhet él azzal, hogy Németh László és Szabó Magda tanítványa volt. Az orvosi egyetemet Szegeden végeztem 1053-ban. Már bár akkoriban az országban összesen alig húsz női nőgyógyász munkálkodott, boldogan vállaltam az új feladatot. Csodálatos tanítómestereim voltak: a kórházi osztályegy férfi orvos előtt. Több ezer szülést levezettem, nagyon sokat műtöttem. Vásárhelyen a mai napig szülész-nőgyógyászként ismernek, 's, amikor hazalátogatok, útón-útfélen köszönnek rám az emberek, mutatják felnőtté cseperedett gyermeküket, akiket valaha én segítettem a világra. Elnézem ezt az asszonyt, csodálom kitartását, akaraterejét, önbizalmát. Csodálom sokoldalú, újaibb és újabb területeken is eredményt produkáló szerteágazó ismereteit, tudását. Mint szülész-nőgyógyász, már sínen érezhette magát, tisztelték, megbecsülték, csakhogy... — Igen, újaibb fordulat következett az életemben. Űj rendelet következett, a kórházi szakorvosokat a járóbeakartál idejönni! Túlzás nélkül állíthatom, nagy szeretettel fogadtak a megyében, lakást kaptunk, a vállalattól támogatást a zavartalan munkához, s ez ösztönzött, bizalmat adott, hogy itt is lehet alakítani, újítani, gyógyítani. Ma, ha a főorvos asszony gyermek- és unokalátogatóba Kisterenyére utazik, a régi bányászok kedves jó ismerősként üdvözlik... Nem csak Hódmezővásárhely, hanem a második otthon is szívébefogadta a doktornőt. — Akkor hát hadd folytassam kalandozásaim történetét. A bányák leépítésekor szükségtelenné vált a kistere- nyei üzemorvosi szolgálat. Vagyis, ismét új területre vetett a sors. A nagybátotem kétségbe, mert szakvizs- gáziana üzemorvostanból, tár- sadaiom-orvostanból, vezetés- elméletből. Meg aztán lassan hozzáedzett az élet, hogy nekem, véletlenszerűen, vagy szükségből mindig az úttörő- feladatok jutnak. Megszerveztük az üzemegészségügyet Győzködtem az orvosokat, segítségét kértem és kaptam a vállalatoktól. Rangot csináltunk az üzemorvosi hálózatnak. Ma 19 főfoglalkozású és 56 részfoglalkozású üzemorvosunk van, régen kilencven, ma 210 óraszámot töltenek be. Menjen végig a megye nagy gyárain, üzemein, nézze meg a korszerű rendelőket, a komoly erőfeszítéseket igénylő prevenciós munkát, a szűrővizsgálatokat, az utógondozást! Akik ezt a megbízatást vállalják nem kényszerből, hanem elhivatottságból teszik. D r. Orsai Katalin 1978- ban megkapta a megyei tanács által alapított nyi rendelőintézet vezetője Pariiczi János-emlékérmet, tateg-ellátásba irányították. Tíz lettem, itt aztán hódolhattam az egyetemi éveim alatt nagy vezető főorvos kiváló nőgyó- ömállóságra tettem szert, mert gyász, a rendelőintézett pedig a hódmezővásárhelyi kórház- kiváló szülész volt. Megkühan hagyták a medikusokat önállóan dolgozni, nem féltek rájuk bízni felelősségteljes feladatokat sem. Belgyógyásznak készültem. A vallomás itt egy pillanatra megszakad asszony arcán lönböztetett bánásmódban részesítettek, talán nekik köszönhetem, hogy rövid idő alatt ismert és népszerű lettem a nők, az asszonyok körében. Előnyömre szolgált, Orsai főorvos hogy magam is nő vagyok. A ismét mosoly betegek őszintébben fel merjelenik meg — kesernyés, ték tárni nőgyógyászati gondvagy bélenyugvó? — aztán jáifcat, bajaikat előttem, mint NÓGRAD - 1983. október 22., szombat év után meg kellett válnom a nőgyógyászaitól, lakásgondokkal küszködtünk. Dönteni kellett, merre tovább? A férjem nógrádi volt, elpályáztam Kisterenyére üzemorvosnak. Mit mondjak? Hogy úttörő voltam e területen? Hogy Nógrádban összesen három üzemorvos működött? Hogy az üzemorvosoknak akkoriban sem rangjuk, sem becsülésük? Mert az emberek azt sem tudták, miért van erre szükség? Hányszor mondogattam magamnak: nem-visz- szanézni, nem meditálni, le nőgyógyásza szenvedélyemnek is. A kórház segítségével kiváló négy alapszakmás, diagnosztikai részleggel, fogászati rendeléssel ellátott egészség- ügyi bázist csináltunk. Csakhogy (és itt ismét megjelenik Orsai doktornő arcán a kissé ironikus mosoly) — a salgótarjáni új szakorvosi rendelő felépülte után feleslegessé vált a nagybátonyi rendelő. És jött az újabb fordulat. Megbíztak a Nógrád megyei üzemegészségügyi szolgálat szervezésével, továbbfejlesztésével. Ismét csak nem esvaly a Magyar Népköztársaság Kiváló orvosa kitüntetést. Elégedett embernek tartja magát, mert, amit csinált, azt megalkuvás nélkül teljes szívvel a legjobb tudása szerint tette. Életútját végigkísérve, úttörőnek nevezhetjük, aki nem riadt vissza, a nagy fordulatoktól, aki újabb és újabb területeken kiválóan állta még a helyét. Szabad ideje, különös szenvedélye nincs. Olvasni nagyon szeret. Legkedvesebb írói közé tartozik Szabó Magda és Németh László. Kiss Mari* len, s olykor kizárólagos kelléke az életformának, énéi- kül igazán nem is felnőtt * felnőtt. Meg, hogy az a férfi (vagy nő), aki bírja a szeszt... Amihez, legyünk őszinték, sokszor éppen az idősebb generáció nyújt példát, őket utánozzák a fiatalabbak, hozzájuk szeretnének ebben is hasonlítani. Igaz, az ital képes föloldani. a gátlásokat, mesterséges hangulatokat kelteni, ahogyan Ady írja szeszesszéjében, a Magyar Pimodánban . .mikor már sírógörcsök közelről fenyegettek, hogy férfiasságom látszatát megőrizzem, alkoholba menekültem...”. Egyszóval, képes átmenetileg „legyűrni” olyan konfliktusokat, amelyek léteznek, megoldásra várnak — kijózanodás után is. De ez a megoldás minden esetben átmeneti, csupán illuzórikus. De tizenkét évesen végső megoldásnak tekinteni a borosüveget? Húszévesen ezerszámra pusztítani az agyséi- teket? Csak a társaság kedvéért részegeskedni? Mi értelme? MIRE E KÉRDÉSEKET kiki megválaszolja, meglehet, olyan bajok történnek, ame-, lyek végérvényesek. Soha nem felejtem el azt az őszi estét, amikor az egyik cserháti falucskából hazafelé igyekezve az országút menti t embertömeg állta az utunkat. Csapkodott az eső, fújt a szél, a meleg autóból éppen csak kipillantottunk: jaz úttestszé-. lén egy kilométerkő tövében motorkerékpár roncsai hevertek, mellette szakadt zakó, s a csodával határos módon sértetlen konyakosüveg. Beljebb több méterrel újságpapír födte a már élettelen testet. Tizenhét éves volt. Tanka László i
