Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

Z L Y a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagál­lamainak külügyminiszteri bizottsága 1983. október 13—14-én ülést tartott Szófiában. Az ülésen részt vett: Petr Mladenov, a Bol­gár Népköztársaság külügyminisztere, Bohus- lav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Stefan Ol- szowski, a Lengyel Népköztársaság külügy­minisztere, Várkonyi Péter, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, Herbert Kro- likowski államtitkár, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének első helyet­tese, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gro­miko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek első helyettese, a Szovjetunió külügymi­nisztere. A miniszterek a Varsói Szerződés tagálla­mainak politikai tanácskozó testületé prágai ülésén, 1983. január 5-én elfogadott politikai nyilatkozatában és a hét szocialista állam párt- és állami vezetőinek moszkvai talál­kozóján, 1983. június 28-án elfogadott közös nyilatkozatában megfogalmazott értékelések és következtetések alapján áttekintették az európai helyzet további fejlődésével kapcso­latos kérdéseket, összefüggésben a nemzet­közi események általános alakulásával. r 1. Az ülés résztvevői meg­állapították, hogy, ezek az ese­mények teljes mértékben meg­erősítik a prágai és a moszkvai legfelsőbb szintű ta­lálkozón elfogadott doku­mentumok értékeléseit és következtetéseit, és államaik nevében kifejezésre juttatták aggodalmukat és nyugtalan­ságukat amiatt, hogy a hely­zet még feszültebbé és veszé­lyesebbé vált. Az Egyesült Államok és egyes szövetségesei újabb, a nukleáris katasztrófa veszélyét növelő lépéseket tesznek a fegyverkezési hajsza fokozá­sára. Mint azt a moszkvai közös nyilatkozat hangsúlyoz­za, ők maguk sem titkolják, hogy tevékenységükkel a ka­tonai fölény elérésére törek­szenek. Egyre kíméletlenebbé vállik fez erőnek és a diktátumnak, á „befolyási övezetek” meg­szilárdításának és újrafelosz­tásának, a katonai erő álla­mok és népek elleni közvet­len alkalmazásának az impe­rialista politikája, kiéleződ­nek a régi fegyveres konflik­tusok és új feszültséggócok ke­letkeznek. A politikai kon­frontáció további élezésére irányuló akciókat hajtanak végre, gyakoribbá válnak az államok belíigyeibe való bea­vatkozási kísérletek. Erősö­dik a katonai-ipari komple­xum és a legreakciósabb mi­litarista erők befolyása, mi­litarista szellemet szítanak. Olyan kijelentések hangza­nak el, amelyekben kétségbe vonják a második világháború és a háború utáni fejlődés te­rületi-politikai eredményeit Újabb akadályokat gördíte­nek az időszerű nemzetközi kérdésekben való megálla­podások elérése és az egyen­jogú, bármilyen diszkriminá­ciós korlátozástól mentes gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­se elé. Tovább mélyül az ál­lamok gazdasági fejlettsége közötti szakadék, romlik a fejlődő országok gazdasági helyzete. Ugyanakkor az ülés részt­vevői hangsúlyozták, hogy mind nagyobb méreteket ölt a népeit, az összes haladó és békeszerető erő harca a nuk­leáris háború veszélyének el­hárításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, vala­mint azért, hogy biztosítsák minden állam fejlődését a béke és a biztonság feltételei között és következetesen meg­tartsák az európai és a világ- helyzet békps alakulását meg­határozó államközi szerződé­seket és egyezményeket Erősödik az a követelés, hogy a kapcsolatok valameny- nyi állam között a független­ség és a szuverenitás tiszte­letben tartásán, az erő alkal­mazásáról vagy az erővel va­ló fenyegetésről történő^ le­mondáson, a határok sérthe­tetlenségén, a viták békés rendezésén, a belügyekbe va­ló be nem avatkozáson, az egyenjogúságon és az állam­közi kapcsolatok más alapve­tő elvein alapuljanak. Az ülés résztvevői hang­súlyozták, hogy a jelenlegi helyzetben különösen idősze­rűek és fontosak azok a ja­vaslatok és kezdeményezések, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai tettek a nukleáris háború megakadályozására, az enyhülési folyamat tovább­vitelére és elmélyítésére, a fegyverkezési, különösen a nukleáris, fegyverkezési ver­seny beszüntetásére_ és a le­szerelésre való áttérésre, a biztonság megszilárdítására és az együttműködés bővíté­sére Európában és az egész világon. Kinyilvánították ál­lamaik eltökéltségét, hogy minden erőfeszítést megtesz­nek e javaslatok és kezde­ményezések megvalósításá­ért. 2. Az ülésen különösen nagy hangsúlyt kapott az új közép­hatótávolságú nukleáris raké­ták európai telepítésének meg­akadályozása, az európai kon­tinensnek mind a közép-ha­tótávolságú, mind a harcá­szati nukleáris fegyverektől való teljes megszabadítása érdekében teendő további erő­feszítések kérdése. Az ülés •résztvevői ezzel kapcsolat­ban abból indultak ki, hogy az európai nukleáris fegy­verkezési verseny új forduló­ja, ha azt nem sikerül meg­akadályozni, elkerülhetetlenül az európai és az egész nem­zetközi helyzet jelentős rosz- szabbodásához, a népekre ka­tasztrofális következmények­kel járó nukleáris háború veszélyének növekedéséhez vezet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták azoknak a szándékoknak a rendkívüli ve­szélyességét, hogy a közeljö­vőben elkezdik az új ameri­kai közóp-haétávoJságú raké- tai-nukleáris rendszerek egyes nyugat-európai NATO-tag- államokban történő telepíté­sét, aminek gyakorlati elő­készítése már folyik. Ezzel összefüggésben növekvő ag­godalmukat fejezték ki ami­att, hogy nincs előrehaladás az európai nukleáris fegyve­rek korlátozásáról folyó gen­fi tárgyalásokon. Az ülésen ismét kinyilvánították: a Varsói Szerződés tagállamai határozottan síkraszállnak azért, hogy ezeken a döntő szakaszba lépett tárgyaláso­kon mielőbb megállapodás jöjjön létre. Megerősítve az e kérdés lényegével kapcsola­tos, az 1983. június 28-i moszk­vai találkozón elfogadott kö­zös nyilatkozatban kifejtett ál­láspontjukat, lágy vélik, hogy az ilyen megállapodásnak elő kell irányoznia az új közép­hatótávolságú nukleáris ra­kéták európai telepítéséről va­ló lemondást és a már meg­levő közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközök megfelelő mér. tékű csökkentését úgy, ahogy a Szovjetunió már javasolta is: a csökkentés által érin­tett rakéták megsemmisítés­re kerülnek. Az európai kö­zép-hatótávolságú nukleáris eszközökre vonatkozó megál­lapodásnak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén kell alapulnia,- s elő kell se­gítenie a katonai-stratégiai helyzet stabilitását és az erőegyensúlyt. Ennek az egyen­súlynak nem a nukleáris fegy­verei! növelésén, hanem azok egyre alacsonyabb szintre tör­ténő csökkentésén kell ala­pulnia. Az ülés részvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a gen­fi tárgyalásokon még mindig van lehetőség a népek érde­keinek megfelelő megállapo­dás elérésére. Ezzel kapcso­latban megállapították, hogy ha az év végéig nem jön lét­re megállapodás a tárgyaláso­kon, akkor folytatni kell a tárgyalásokat a megállapodás elérése céljából, azzal a fel­tétellel, hogy az Egyesült Ál­lamok és NATO-szövetségesei lemondanak az új közéo-ható- távolságú nukleáris rakéták te­lepítésére saját maguk által kitűzött határidőről Ezzel ösz­NÓGRAD - 1983. október 15., szombat szeíüggésben felhívták a figyel­met arra, hogy a tárgyalások sikeres befejezése előfeltéte­leinek megteremtéséhez fon­tos hozzájárulást jelent a Szovjetuniónak az a készsé­ge, hogy ilyen feltételek mel­lett továbbra is fenntartja a területe európai részén tele­pített közép-hatótávolságú ra­kétaeszközei egyoldalú befa­gyasztását és folytatja azok egyoldalú csökkentését, ame­lyet e befagyasztás bevezeté­sével együtt kezdett meg. A Varsói Szerződés tagálla­mai abból kiindulva, hogy rendkívül fontos az európai nukleáris összecsapás veszé­lyének elhárítása, nyomatékos felhívással fordulnak vala­mennyi NATO-tagállamhoz, hogy erőfeszítéseiket az új kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének megakadályozására és a kon­tinensen már meglevő közép- hatótávolságú nukleáris esz­közök csökkentésére összpon­tosítsák. Felhívják az összes többi európai államot is, hogy minden lehetséges módon se­gítsék elő ennek a veszélynek az elhárítását, s hogy aktívan járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyverek korlátozá­sáról folyó genfi tárgyalások sikeréhez. Egyetlen lehetősé­get sem szabad elszalasztani, hogy valamennyi nép érdekei­nek megfelelő megállapodás jöjjön létre. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy az új közép-ha­tótávolságú nukleáris rakétáit európai telepítése ellen, a nukleáris háború veszélyének elhárításáért és a leszerelésért bátran, határozottan és követ­kezetesen fellépnek a töme­ges békemozgalmak. Ugyanakkor az ülés részt­vevői felhívták a figyelmet ar' ra, hogy valamennyi néppel szemben súlyos felelősséget vállalnának magukra az Eu­rópa békéjét és nyugalmát érintő következményekért azok az államok, amelyek engedé­lyeznék az új közép-hatótávol­ságú nukleáris rakéták terü­letükön történő telepítését, mivel ez új szakaszt nyitna az európai nukleáris fegyver­kezési versenyben. Az ülésen képviselt államok meg vannak győződve arról is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverzetek korlá­tozásáról és csökkentéséről fo­lyó, a népek békéje és biz­tonsága szempontjából nagy jelentőségű tárgyalásokon is van lehetőség az előrehala­dásra, de egyelőre ezek a tár­gyalások sem eredményesek. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú megtartásával ezeken a tár­gyalásokon kölcsönösen elfo­gadható megoldások érhetők el. A miniszterek ismételten megerősítették, hogy államaik sohasem törekedtek és nem törekednek katonai fölény megszerzésére és emlékeztet­tek az 1983. június 28-1 moszkvai találkozón részt vett államok nyilatkozatára azzal kapcsolatban, hogy semmi esetre sem engedik meg ka­tonai fölény megszerzését ve­lük szemben. A NATO tag­államainak kormányai súlyos hibát követnének el, ha lebe­csülnék a szocialista országok nyilatkozatának jelentőségét, s nem adnának pozitív választ arra a felhívásukra, hogy se­gítsék elő a béke és biztonság megszilárdítását a fegyverze­tek mind alacsonyabb szint­jén megvalósuló erőegyensúly alapján. 3. Az ülésen hangsúlyoz­ták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai a prágai politikai nyilatkozatban, majd azt kö­vetően más közös és egyéni megnyilatkozásaikban a nuk­leáris katasztrófa alternatí­vájaként nagyszámú, átfogó Javaslatot tettek, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárítását, a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a le­szerelést és az enyhülést cé­lozzák, beleértve az európai béke és biztonság számos fontos kérdéséről a NATO- tagországokkal folytatandó közvetlen tárgyalásokra vo­natkozó javaslatokat is. A Varsói Szerződés tagállamai­nak javaslatai széles körű, kedvező visszhangot váltottak ki sok ország politikai és tár­sadalmi köreiben, különösen Európában. Ezzel együtt azonban, ele­mezve a NATO-tagországok kormányainak viszonyát a Varsói Szerződés tagállamai által előterjesztett javaslatok­hoz, a miniszterek többek közöt megállapították, hogy e kormányok részéről minded­dig nem érkezett válasz arra a konkrét, már közeli idő­ponttal kapcsolatos javaslat­ra, hogy 1984. január 1-től ne növeljék a katonai kiadáso­kat. majd pedig térjenek át azok kölcsönös, gyakorlati csökkentésére, s ennek érde­kében haladéktalanul kezd­jék meg a közvetlen tárgyalá­sokat. Hangsúlyozták továbbá an­nak fontosságát, hogy miha­marabb adjanak pozitív vá­laszt a Varsói Szerződés tag­államainak olyan halasztha­tatlan jellegű javaslataira, mint: — minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt eddig még nem tette meg, vállal­jon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nuk­leáris fegyvert; —* az összes nukleáris hatalom, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok birtokában levő nukleáris fegyverek egy­idejű, mennyiségi és minő­ségi befagyasztása; — a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes és általános betiltása; — a világűr militarizálá- sának, az erő világűrben és a világűrből a föld ellen való alkalmazásának meg­tiltása; — Európa mentesítése a vegyi fegyverektől, ami lé­pés lenne a fegyverek világ­méretű, teljes betiltása és megsemmisítése irányában; — a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentése kérdésének megoldási útjai. Kifejezve nyugtalanságukat amiatt, hegy ezekre a javas­latokra mindeddig nem tör­tént pozitív reagálás, az ülé­sen képviselt államok emlé­keztetnek arra, hogy tovább­ra is várják a konstruktív vá­laszt. Ez teljes egészében vonat­kozik arra a javaslatra is, hogy kössenek a világ valamennyi állama számára nyitott szer­ződést a Varsói Szerződés tagállamai és az Észak-átlan- ti Szerződés tagállamai kö­zött a katonai erő alkalma­zásáról való kölcsönös le­mondásáról és a békés kap­csolatok fenntartásáról. Fi­gyelembe véve az erre a ja­vaslatra kapott reagálások jellegét, az ülés résztvevői megerősítik államaik készsé­gét, hogy folytassák a véle­ménycserét a NATO-tágálla- mokkal és az összes többi országgal a javaslat különbö­ző vonatkozásairól, s hogy hozzákezdjenek annak közös, érdemi megvizsgálásához. Ki­fejezik meggyőződésüket, hogy a mostani bonyolult nemzet­közi helyzetben különösen nagy jelentőségű lenne az elő­rehaladás a szerződés megkö­tésével kapcsolatos kérdések pozitív megoldásában. Az ülésen ugyancsak meg­erősítették az atomfegyver- mentes övezetek megteremté­sének fontosságát Európa észa­ki részén, a Balkánon és az európai kontinens más térsé­geiben. Az ülésen képviselt álla­mok — mint mindig — ké­szek az érintkezésre és a pár­beszédre az általuk tett min­den javaslatról. Változatlanul készek megvizsgálni más ál­lamok javaslatait, amelyek — a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítására, a fegyver­kezési hajsza megfékezésére és megszüntetésére, valamint a leszerelésre irányulnak. 4. Az ülésen hangsúlyozták, a Varsói Szerződés tagálla­mainak meggyőződését, hogy tárgyalások útján még a bo­nyolult, kiélezett nemzetközi helyzetben is megoldást lehet találni az államok közötti kapcsolatokban felmerülő minden problémára, ha poli­tikai akaratról, megfontolt és konstruktív szemléletről és együttműködési készségről tesznek tanúbizonyságot, s ba figyelembe veszik a népek lét­érdekeit, a békében és a biz­tonságban való érdekeltségét. Az ülésen képviselt álla­mok elégedettségüket fejez­ték ki amiatt hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részt vett államok képviselőinek mad­ridi találkozója sikeresen be­fejeződött. Ez a bonyolult, ne­héz és hosszan tartó tárgya­lások eredményeként elért si­ker a Helsinkiben megkez­dett összeurópai folyamat életerejéről tanúskodik és a helsinki záróokmány szilárd alapján biztosítja annak fo­lyamatosságát. A Varsói Szer­ződés tagállamai, amelyek hozzájárultak a madridi ta­lálkozó sikeréhez, e folyamat továbbvitelének és elmélyíté­sének meggyőződéses hívei. Az ülésen megerősítették valamennyi képviselt állam azon elhatározását, hogy a madridi találkozón egyezte­tett, s annak záródokumentu­mában foglalt megállapodáso­kat — az enyhülés és az együtműködés fejlesztésé ér­dekében — valóra váltják. E megállapodások megvalósítá­sa — szigorú összhangban a záróokmány, mint kerek egész elveivel és rendelkezéseivel — természetesen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet minden részvevőjé­től erőfeszítéseket követel. Az ülésen képviselt államok hangsúlyozták, hogy nagy fon­tosságú az a madridi megál­lapodás, amelynek értelmé­ben 1.984. január 17-én Stock­holmban összeül az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszere­léssel foglalkozó konferencia. Abból indulnak ki, hogy ez a konferencia arra hivatott, hogy az európai kontinensen tapasztalható feszültség eny­hítésének, a katonai szemben­állás veszélye csökkentésének és az európai leszerelés eléré­sének fontos tényezőjévé vál­jék. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a konferen­cia sikere érdekében vala­mennyi résztvevő maximális erőfeszítéseket tegyen. 5. Az ülés részvevői úgy vélik, hogy az ENSZ-közgyú- lés mostani, 38. ülésszakának a világhelyzet alapvető kér­déseiről folytatott vitája is amellett szól, hogy van lehe­tőség a nemzetközi kapcsola­tok jelenlegi veszélyes szaka­szán való itúljutásra. Ez a vi­ta a népeknek a nemzetközi feszültség növekedése miatt érzett mélységes aggodalmát tükrözi. Az ENSZ-közgyűlésen el­hangzó felszólalásokban kife­jezésre jut az összes állam­mal szembeni követelés, hogy aktívan és a legnagyobb fe­lelősséggel járuljanak hozzá a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítását, a fegyverke­zési, különösen a nukleáris fegyverkezési verseny meg­fékezését célzó lépésekhez, s hogy segítsék elő a leszere­lésre való áttérést, az álla­mok közötti konfliktusok tár­gyalásos rendezését, a kolo- nializmus, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés teljes felszámolását, az egyen­jogú. gazdasági kapcsolatok: fejleszését és az igazságos vi­lággazdasági rend megterem­tését. Éppen erről tanúskodik az ülésszakon elhangzott számos felszólalás, amelyek a nukleá­ris háború megakadályozásá­hoz, a nukleáris fegyverkezé­si hajsza beszüntetéséhez, e fegyverek csökkentéséhez és megsemmisítéséhez vezető konkrét intézkedések meg­valósításáért szállnak síkra. Ezeknek a reményeknek fe­lelne meg a nukleáris hábo­rú határozott, feltétel nélküli és végleges elítélése, mint ami az emberiség ellen elkövethe­tő legsúlyosabb bűntett és a legelemibb emberi jog, áz élethez való jog legdurvább megsértése. Általános az a felismerési hogy a nukleáris háború a civilizáció és a földi élet lé­tét fenyegeti. Ezt a veszélyt csökkentené, ha az ilyen fegy­verrel rendelkező államok mennyiségileg és minőségi­leg befagyasztanák nukleá­ris fegyverzeteiket. Ezzel kapcsolatban az ülés résztve­vői kiemelték a Szovjetunió készségét, hogy a befagyasz­tásra vonatkozó kötelezett­ségek elsősorban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok számára lépjenek érvénybe kétoldalú alapon, s ezzel példát nyújthatnának más nukleáris államok számára, hogy a kíhető legrövidebb időn belül tegyenek hasonló lé­péseket. A népeknek az erőpoliti­ka és az erőszakkal való fe­nyegetés politikája valameny- nyi megnyilvánulásának ha­tározott elutasítására irányu­ló szilárd akaratát tükrözik az ENSZ-közgyűlésen több ál­lam képviselője részéről el­hangzott felszólalások, ame­lyekben kifejezésre jutott, hogy ragaszkodnak a megtevő háborús tűzfészkek felszámo­lásához és az újabbak kiala­kultéinak megakadályozásá­hoz, valamint a hadüzenet nélküli háborúk imperialis­ta politikájának beszüntetésé-^ hez. Ezzel kapcsolatban az ülésen képviselt államok meg­erősítették szolidaritásukat azokkal a népekkel, amelyek — akár Ázsiában, Afrikában, vagy Latin- Amerikában — szabadságukért és független­ségükért, valamint azért a jo­gukért küzdenek, hogy önál­lóan, békés feltételek között és külső beavatkozástól men­tesen határozhassák meg fejlődésük irányát. Az ülésen képviselt államok támogatják a közgyűlés ülés­szakán előterjesztett azon követeléseket is, amelyek •az ENSZ határozataival össz­hangban a legfontosabb gaz­dasági problémákra, a fejlett és a fejlődő országok közötti együttműködés elmélyítésé­re, az összes nép fejlődése és előrehaladása érdekében* a bi­zalom légkörének az államok közötti gazdasági kapcsolatok­ban való megteremtésére irá­nyuló, világméretű tárgya­lások mielőbbi megkezdését célozzák. Meggyőződésük, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés­re való áttérés elősegítené sok olyan gazdasági probléma megoldását, amelyek a világ országaira, köztük a fejlődő országokra várnak. A külügyminiszteri bizott­ság ülése a kölcsönös egyet­értés és az elvtársi együtt­működés légkörében ment végbe. A Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bizott­ságának következő ülését 1984. áprilisában Budapesten tartr ják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents