Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

I Á hét 3 kérdése 1. Hogyan alakultak a hé­ten a kelet—nyugati kapcso­latok? Három akadozó esztendő után három gördülékeny nap: Madridban sikeresen befeje­ződött az Éurópa-találkozó. Miután Málta hozzájárulásá­val elhárult az utolsó akadály is (a szigetország kívánságát egy földközi-tengeri értekez­let megtartására, kompro­misszumos formulával elna­polták), egyhangúlag elfogad­ták a csaknem negyvenolda­las kiegyensúlyozott és tartal­mas záródokumentumot. Érthető, ha a maga szem­pontjából mind a harmincöt országnak lehettek ilyen vagy olyan fenntartásai egyes szö­vegrészekkel kapcsolatosan, Madrid mégis annak jelképe lett, hogy van lehetőség az ésszerű megállapodásokra és szükséges a helsinki folyamat folytatódása. Rendkívül fon­tossággal bírhat, hogy Madrid nemcsak zárást, hanem nyi­tást is jelentett: új konferen­ciák egész soráról született megegyezés. Már a jövő év elején esedékessé válik , a Stockholmba összehívott ta­nácskozás az európai leszere­lés, katonai enyhülés, biza­lomerősítő intézkedések kér­déseiről. S bennünket különös­képpen érinthet, hogy Buda­pest lesz -a helyszíne annak a kulturális fórumnak, amelyen várhatóan részt vesz az euró­pai és észak-amerikai szelle­mi élet számos kiválósága. Ha Madrid egyértelműen pozitív visszhangot válthatott ki — a hét másik jelentős eseményéhez, amelyet Genf neve fémjelez, egyelőre csak várakozások fűződhetnek. A városban hosszabb szünet után ismét asztalhoz ültek a Kvicinszkij és Nitze által ve­zetett szovjet, illetve amerikai delegációk, hogy az európai nukleáris fegyverzet korláto­zásáról tárgyaljanak. Joggal beszélnek döntő szakaszról, hiszen az Egyesült Államok és a NATO kilátásba helyezte, hogy a megegyezés elmaradá­sa esetén még az idén meg­kezdik az amerikai középha­tósugarú rakéták '. nyugat-eü- rópai telefjítéséte''Á-Sájtójelej­tések a decémberf ' dátumot emlegetik az első 13 Pershing —2 rakéta NSZK-ba történő szállításával kapcsolatosan. Szovjet . részről egy lénye­ges új javaslattal jöttek Géni­be: Moszkva, miután a leg­alacsonyabb szinten* egyenlő­ség alakul ki a szovjet, illetve a NATO „eurofegyverek” kö­zött, kész megsemmisíteni a leszerelésre kijelölt rakétá­kat. Ez a bejelentés azért nagy horderejű, mert a nyu­gati propaganda azt hangoz­tatta, hogy az európai konti­nensről kivonásra kerülő szovjet rakétákat az Urálon túl helyezik el, azokat tehát könnyen vissza lehet küldeni, illetve Ázsiában ,,Japán és Kí­na ellen irányulhatnak...” A szovjet lépést a józan' nyuga­ti körökben kedvezően fogad­ták, de a másik oldalon nem látszik hasonló erőfeszítés. Igaz, az amerikai küldöttség a rugalmasság szükségességéről beszél, de változatlanul kitart ■ az egyoldalú amerikai fölényt célzó „nullamegoldás” mel­lett. A szövetségesek is kez­dik felismerni, hogy Washing­ton egyrészt azt hangoztatja, a telepítés elkerülése a tár­gyalások eredményességétől függ, másrészt viszont nem érdekelt ebben az eredmé­nyességben. Márpedig a leg­nagyobb tárgyalási akadály, ha valaki nem kíván tisztés- ségesen tárgyalni... A kelet—nyugati viszony bo­nyolultságára jellemző, hogy a napokban súlyos terhelés is érte, a dél-koreai repülőgép ügye kapcsán. A tények is­mertek: a dél-koreai Boeing, amely alakját illetően kísérte­tiesen hasonlít az ugyancsak Boeing gyártmányú, de vala­mivel rövidebb RC 135-ös ka­tonai felderítőgépre, sorozato­san megsértette a Szovjetunió légterét, olyan térségben, ahol többek között stratégiai raké­tabázisok vannak. Minden jel arra mutatott, hogy szándékos behatolás történt, felderítés céljából s miután minden fi­gyelmeztetés eredménytelen maradt, á szovjet határvédelem kénytelen volt megtenni a szükséges ellenintézkedéseket. Sajnálatos, hogy az incidens­nek nagyszámú áldozata volt, de a felelősjég azokat terhe­li, akik könnyelműen játszot­tak az emberéletekkel. Ügy tűnik, hogy a legma­gasabb sebességfokozatra kapcsolt amerikai hisztéria­kampány mintha azonnal el­lensúlyozni kívánta volna a madridi jó hírt: a dél-koreai gép ügyén vagy inkább ürü­gyén felfokozták a .feszült­séget, s például egy olyan fon­tos lehetőség, mint a madri­di Gromiko—Shultz találkozó a szükséges párbeszéd helyett, terméketlen viták szín­tere lett. A történte­ket arra is ki akarják hasz­nálni Washingtonban, hogy előmozdítsák az új fegyver­kezési programok keresztül­vitelét, s megkönnyítsék 'az óhajtott rakétatelepítést. Egyetlen hét eseményeiről adtunk csupán tömör össze­foglalót, de azok jól érzékel­tethették a nemzetközi élet­ben megnyilvánuló ellentétes irányzatokat... , Z. Miért fokozódik a feszült­ség Libanonban? Az izraeli csapatok befejez­ték a sokat vitatott átcsopor­tosítást; Libanonban ismét fellángolt a polgárháború; a harcokba egyre inkább be­avatkozik a Bejrútban állo­másozó „békefenntartó erők” amerikai kontingense — ezek voltak a vezérszavak a hét libanoni válság jelentéseiben. A részleges izraeli visszavo­nulás, forma szerint, talán elégedettséget is kelthetne, hiszen 600 négyzetkilométer­nyi területet elhagytak a meg­szálló csapatok. Csakhogy 2800 négyzetkilométeren, Li­banon területének mintegy 30 százalékán maradtak, sőt hosszú tartózkodásra rendez­kedtek be. A tartósnak ígér­kező dél-libanoni izraeli je­lenlét elkerülhetetlenné teszi a szíriai csapatok észak- és kelet-libanoni állomásozását, így maga a bejrúti kormány országa egyharmadán gyako­rolhatja csak szuverenitását. Ott viszont polgárháborús fe­szültség uralkodik, mert egy olyan hatalomról van szó, amely csupán a lakosság egy részét képviseli. Ezért lángol­tak fel a harcok a magukat fenyegetve érző drúzok, vala­mint a falangista milíciák kö­zött, s a libanoni hadsereg nem túlságosan pártatlan: ál­talában a jobboldali—keresz­tény fegyvereseket segíti. (Az izraeli hadsereg egyébként éppen egy olyan területről vonult vissza, ahol várható volt a véres ellenségeskedé­sek kiújulása.) A harcokba mindinkább be­lesodródik, sőt beavatkozik a többnemzetiségű, úgynevezett békefenntartó erő, elsősorban az amerikai kontingens. Ma már amerikai repülőgépek végeznek mélyrepüléseket a libanoni területek felett, a hatodik flotta hadihajói li­banoni vizeken vetettek hor­gonyt, s az amerikai ágyuk részt vesznek a tűzpárbajok- ban. Korábban olyan hangok hallatszottak Washingtonban, hogy a harcok kiszélesedése esetén visszavonják az ameri­kai katonákat, ma inkább azt tervezik, hogy további kétezer emberrel és jelentős fegyver- szállításokkal megerősítik azokat. Száztíz napja annak, hogy az amerikaiak közvetítésével létre jött a libanoni külön- alku. Mindent hozott csak bé­két nem, s az amerikai kato­nai jelenlét kiterjesztésével új bonyodalmakkal fenyeget. 3. Mi áll a súlyos, Nicara- gua-ellencs provokációk hát­terében? Vannak egybeesések, ame­lyekről nehéz feltételezni, hogy puszta véletlenek lenné­nek. Caspar Weinberger kö­zép-amerikai szemleutat tart s ezzel egyidőben lemondták egy amerikai külügyminiszter­helyettes nicaraguai látogatá­sát, viszont súlyos provoká­ciók érték a haladó politikát folytató országot. Eddig is rendszeresek voltak az ellenforradalmárok, a „contrák” betörései, igaz ezek elakadtak a határtérségben, a résztvevők véres fejjel voltak kénytelenek visszamenekülni kiinduló bázisaikra, hondura- si területre. A héten azonban több légitámadással kísérle­teztek Managua, Rio San Ju­an és Corinto ellen. Az öt be­hatoló gépből hármat meg­semmisítettek, de a Nicara- gua-ellenes „légiháború” fel­veti a kérdést, vajon honnan és hogyan jutottak az ellen- forrádalmárok harci repülő­gépekhez. Nicaraguában hang­súlyozzák, hogy az Egyesült Államok közvetlenül, illetve egyes szövetségesein keresztül juttatott repülőgépeket a volt somozista egységeknek. Jellemző közjáték lehetett, hogy a contrák egyik Managua felé szálló gépe azt a lakó­negyedet bombázta, ahol d’Escoto külügyminiszter is la­kik. A külügyminiszter — aki ellen már elkövettek merény­letet — azonban „házon kí­vül” volt. Éppen Panamaká­rosban tárgyalt a négyes Con- tadora-csoport képviselőivel. (Panama, Mexikó, Kolumbia, Venezuela) a közép-amerikai válság békés megoldási lehe­tőségeiről. Réti Ervin Ismét rendkívüli állapot Chilében Kádár János Finnországba látogat i .........................-....... K ádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon- ti Bizottságának első titkára Mauno Koivistőnak, a Finn Köztársaság elnökének meghívására a közeli napokban hi­vatalos látogatást tesz Finnországban. (MTI) Etiópia útja Üj korszak kezdődött ki­lenc évvel ezelőtt a fekete kontinens egyik legősibb ál­lamában: 1974. szeptember 12- én, az etióp újév másnapján megfosztották hatalmától Ha- ilé Szelasszié császárt, a Né- gust, aki — elődeihez hason­lóan — évtizedekig tartotta uralma alatt a félfeudális vi­szonyok közt megrekedt Abesszíniát. Azóta ez a nap az északkelet-afrikai ország nemzeti ünnepe. A hadsereg néhány hónap­pal előbb színre lépő haladó tisztjei a trónfosztással új útra, vezérelték hazájukat: meg­született a forradalmi Etió­pia. Nagy horderejű társadal­mi-gazdasági változások kez­dődtek. Államosították az ipart, a külkereskedelmet és a bankokat. Széles körű moz­galom indult a tömegszerve­zetek létrehozásáért. A mun­kás-, paraszt-, ifjúsági és nő­szervezetek után most küszö­bön áll a marxista élcsapat­párt megalakítása. Meghirdet­ték a kontinens egyik legradi­kálisabb földreformját, amelynek jelentőségét növeli a tény, hogy a 30 millió fö­lé duzzadt lakosság 90 szá­zaléka ma is a mezőgazdaság­ban dolgozik. Megtették az első lépéseket a szinte teljes mértékű írástudatlanság fel­számolására. Irdatlan feladatokkal kell megbirkóznia Etiópia népé­nek. Az elmaradottság ezer-' nyi nyűgével küzdő állam, egyike a világ legszegényebb­jeinek, A föld méhe számos ásványkincset rejt,, s elméle­tileg, a termőföld is elegendő lenne. Mégis, a kezdetleges technika, az alacsony hoza­mok, az ismétlődő aszály mi­att nem sikerült legyőzni még az éhínség rémét sem. A természet csapásai, az örökölt társadalmi tehertéte­lek (így az eritreai szeparatis­ta mozgalom) mellett •• a fiatal forradalmi rendszernek .kül­ső nehézségekkel — elsősor­ban a területi követeléssel fellépő Szomália támadásával — is szembe kellett néznie. S az ogadeni háborúval egy­időben az állam irányítóinak fel' kellett lépni a belső re­akcióval szemben. E harcban az addisz-abebai vezetés tá­maszkodott a szocialista or­szágok ' segítségére is. A ve­lük kiépített szoros kapcso­latok megkönnyíthetik azt a nemzedékre szóló, kitartó küz­delmet, amit Etiópia népe évszázados elmaradottsága felszámolásáért, a nemzeti felemelkedésért, a társadal­mi-gazdasági haladásért vív. E. £. Kovács László ünnepi beszéde A bányászszakszervezet központi vezetőségének jubileumi ülése A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 70. évfordulója alkalmából a központi vezetőség szombaton kibővített ünnepi ülést tartott á szakszervezet székhazában. . Az ülésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára tolmácsolta a párt üdvözletét. Részt vett a tanácskozáson Marjai József, a Minisztertanács, elnökhelyettese. vj;r nissöij’. Kap oly i László Ipari minisztériumi államtitkár a, kormány és a minisztérium, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyette­se pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében kö­szöntötte a résztvevőket. Papandreu— Aczél találkozó Andreász Papandreu, a Görög Köztársaság minisz­terelnöke fogadta Aczél Györgyöt, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság • titkárát. A találkozón véleményt cserél­tek időszerű nemzetközi kér­désekről, és áttekintették a két ■ország kapcsolatait. Köl­csönösen nagyra értékelték a görög—magyar kapcsolatok területén elért eredményeket. Jelen volt Dobos István, a M agyar > Népköztársaság athé­ni nagykövete is. Újabb tüntetések voltak Santiago de Chilében a kato­nai diktatúra ellen. A chilei főváros munkáskerületeiben fiatalok barrikádokat építet­tek, és kőzáporral védekeztek a rájuk támadó karhatalmi alakulatok ellen. A belváros­ban a rendőrség figyelmezte­tő lövésekkel oszlatta fel a Pinochet tábornok lemondá­sát és ia demokratikus intéz­mények helyreállítását követe­lő tüntető tömegeket. A csütörtökön kezdődött ötödik országos tiltakozási napokat, a polgári pártokat tö­mörítő demokratikus szövetség és a szakszervezetek rendez­ték. A mostani megmozdulá­sokban részt vesz a baloldali pártokat, köztük a kommu­nista pártot is magában fog­laló, demokratikus népi moz­galom. A katonai diktatúra ellen tüntetőkhöz immár tö­megesen csatlakoznak a kis­polgárság és a középrétegek képviselői is. Az ország nagyvárosaiban továbbra is zárva vannak az iskolák, az üzletek, a dolgo­zók bojkottálják a tömegköz­lekedési eszközöket és a köz­hivatalokat. A karhatalmi ala­kulatok ezúttal is brutálisan léptek fel és — a cenzúrázott hírügynökségi jelentések ta­núsága szerint is — öt em­bert megöltek, negyvenet megsebesítettek. Ezernél több tüntetőt letartóztattak; az őrizetbe vettek között van Gromiko Párizsban A hivatalos munkalátogatá­son Franciaországban tartóz­kodó Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tágja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, "külügy­miniszter pénteken találko­zott Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnökkel. Megbeszélésükön kitértek a nemzetközi politika alapvető fontosságú problémáira, va­lamint a Szovjetunió és Fran­ciaország közötti kapcsolatok fejlesztésének elvi. kérdéseire. Gromiko felhívta a figyel­met'azokra a szovjet javasla­tokra, amelyek a fegyverke­zési hajsza megfékezésére, a nemzetközi feszültség csök­kentésére és a világbéke meg­őrzésére irányulnak. A Szov­jetunió jó indulatát tükrözi az az új szovjet kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy elő- mozdítsa-a megállapodást az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről. A kezdemé­nyezésről Franciaországot Ju­ri} Andropov üzenetben tájé­koztatta. Szovjet részről rámutattak: még van lehetőség a kölcsö­nösen elfogadható megállapo­dásra, ha a másik fél — az Egyesült Államok — kinyil­vánítja erre való hajlandó­ságát. Kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy Franciaor­szág európai és nemzetközi súlya, befolyása lehetőséget ad számára ahhoz, hogy te­vékenyen közreműködjék az európai nukleáris konfrontá­ció veszélyének csökkentésé­ben. á :«ap második felében Gro­miko külügyminiszter Mauroy miniszterelnökkel folytatott tanácskozást. Reagan az EHSZ-ben Oleg Trojanovszkij, g Szov­jetunió ENSZ-nagykövete pén­teken a Biztonság}, •''' Ijanács;. barj" ,, t e 1 jesep^hjgyerLs.úiyte- I katlan fs. eltö^adhatátlan ,q£- mánykérit” elutasította az Egyesült Államok által kezde­ményezett határozati javasla­tot. A. javaslat —.bár név sze­rint- nem említi — a Szovjet­uniót tenné felelőssé a dél­koreai repülőgép katasztrófá­jáért. ■ : A szovjet, ENSZ-nagykövet az ülés után'újságírókkal kö­zölte, hogy a Szovjetunió el­lene szavaz majd a javaslat­nak, amely ily módon nem emelkedhet határozat erejére. A Szovjetuniónak mint a ta­nács állandó tagjának vétójo­ga van. Az ülést hétfőig el­napolták. A Fehér Ház pénteki beje­lentése szerint az ENSZ-köz- gyűlés tíz nap múlva kezdődő ülésszakán nem Shultz kül­ügyminiszter, hanem Reagan elnök beszél az Egyesült Ál­lamok nevében. Reagan be­széde szepteml^r 26-án, az általános vita első . napján hangzik el. A Fehér Ház sze­rint Reagan fellépését „az ál­talános nemzetközi helyzet kö­veteli meg”. Rodolfo Seguel, a dolgozók országos parancsnoksága szakszervezete elnöke, a réz­bányászok , szakszervezetének vezetője, , A tiltakozási napokat szer­vező demokratikus szövetség pénteken úgy döntött, hogy felfüggeszti a párbeszédet a diktatúra képviselőivel. Ezt Gabriel Valdes, a keresz­ténydemokrata párt elnöke, a szövetség - vezető je közölte új­ságírók előtt. A Pinochet tábornok vezet­te diktatúra pénteken beje­lentette, hogy az országban ismét bevezetik a két., hete feloldott rendkívüli állapotot. A rendelkezést azzal indokol - ták, hogy „veszély fenyegeti a belső békét”. Kovács László, a szakszer­vezet főtitkára beszédében méltatta a nyolcvanezer bá­nyász áldozatkész munkáját Utalt arra, hogy a bányász­szakszervezet hét évtizedes fennállása alatt sokat tett azért, hogy tagjai, a bánya­ipar dolgozói mind jobb kö­rülmények között végezzék munkájukat, szebb és jobb életük legyen. A főtitkár kiemelte: a ha­zái szén-, szénhidrogén-, érc- és' ásványvagyon fokozott ki­aknázása, a hatékonyság, a gazdaságosság és az exportké­pesség fokozása, a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javítása a bányaipar egész kollektíváját nagy feladatok elé, állította. Einnek megfele­lően az ágazat felmérte a hazai szén- és ásványvagyon helyzetét. Program készült, amely az ezredfordulóig meg­határozza a szénbányászattal szembeni népgazdasági elvá­rásokat, az ahhoz szükséges fejlesztéseket, a bányászati beruházásokat. Ennek megfe­lelően épülnek az új bányák. A termelési célok ismereté­ben a szakszervezet kidolgo­zott egy 2000-ig szóló komp­lex szociálpolitikai térvet, amely tartalmazza a terme­léshez 1 szükséges létszám- igényt, a technika, technoló­gia korszerűsítését, a mun­ka- és életkörülmények foko­zatos javításának teendőit. Mint mondötta: folytatni kell a bányászati nagyberuházá­sokat, javítani a gépesített­ség színvonalát, tovább kell munkálkodni a bányabizton­ság fokozásán, a munka- és technológiai fegyelem meg­szilárdításán. Az ünnepi megemlékezés után a vendégek megkoszorúz­ták a bányász-munkásmozga­lom és a munka hőseinek emléktábláját. , Az évforduló alkalmából Kovács László kitüntetéseket adott át a bányászmozgalom­ban kiemelkedő munkát vég­zett dolgozóknak. A Szak­szervezeti munkáért jelvény arany fokozatát öten, az ezüst fokozatot tízen, a Ki­váló munkáért miniszteri ki­tüntetést tizenhatan, a Föld­tani kutatás kiváló dolgozója kitüntetést pedig öten vehet­ték át. 2 NÚGRÁD - 1983. szeptember 11., vasárnap Nakaszone parlamenti beszéde A szigetország fokozottabb nemzetközi szerepvállalásá­ról szólt szombati parlamenti beszédében Nakaszone Jaszu- hiro japán kormányfő. A törvényhozás századik ülésszakát megnyitó expozéjá­ban olyan célkitűzéseket fo­galmazott meg, mint a béke megőrzésé és az atomfegyve­rek száműzése. Ugyanakkor hangoztatta, hogy kormánya további erőfeszítéseket tesz az ország katonai képességé­nek erősítésére. y. Japán és a SzovJ«*ínió vi­szonyáról szólva ismét azt az ellentmondásos tételt fejte­gette, hogy Tokió — bár köl­csönös megértésen alapuló szi-' lárd kapcsolatokra törekszik, és síkraszáll a párbeszéd fenntartása mellett — valódi jó viszony kialakítását meg­alapozatlan területi követelé­seinek teljesítésétől teszí füg­gővé. Eeszédében Nakaszone a Szovjetunióra hárította a fe­lelősséget a dél-koreai gép tragédiájáért. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat illetően a ja­pán miniszterelnök minde­nekelőtt a szabadkereskede­lem fenntartása és a fellődő országokkal való együttmű­ködés elmélyítése mellett fog-; iáit állást.

Next

/
Thumbnails
Contents