Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

!Cso3afegyver a kőrnyezetvecleJemBen^

ARKÄGYIJ SZTRUGÄCKIJ-BORISZ SZTRÜGACKIJ:

Egy furcsa csapda nyomában

NEHÉZ ISTENNEK LENNI

— Hozzon egy üveg bort, meg egy üveg vizet — mondta a telefonba. Nocsak, gondoltam, újszerű módja a ven- Bédlá tásnak, de végig sem futott az agyamon mindez, már ki is egészítette „felszólítá- pát”.

— Lehetőleg szennyezett legyen mindkettő, és azért kérem, hogy maga hozza, nehogy azt higgye, manipulálok.

Hamar megtalálom Salgótarjánban a Rákóczi út egyik háztömbjének földszintjén a labort. Inkább nevezném boszorkánykonyhának, minden- toiütt vegyszeres üvegek sok- íéle színű folyadék, táblázatok. Moccanni sem merek, |»em tudom mi lehet a vége légy ide nem illő mozdulatnak. Vincze György magánkutató elveszi az üvegeket, tartalmukból egy üvegcsében, fegy egydecinyit összekever öt-tíz grammnyi furcsa színű porral.

— Ennyi laz egész — közli 6—, s mikor látja csalódásomat, beinvitál a másik szobába, míg a folyamat lezajlik, beszélgessünk.

— Tudom, hogy még tart ja szabadalmaztatás, tehát az összetételt elárulni nem lehet, de hát végül is mi az a yiNTRAP?

— Az elnevezés mozaikszó, to VINcze névből és a TRAP csapda szó összetételéből. Vajójában, természetes kőzetekből álló anyag. Néhány évvel ezelőtt a Debreceni Agrártudományi Egyetemen kísérleteztek hasonlóval. Az összeállított anyagból kétszáz kiló fölött kellett használni egy- hefetónyi sertés trágyáié megtisztításához. Ez túl drágái játék volt. Én is ezen az úton indultam el, sikerült száz kilóra lemenni, de így sem volt gazdaságos. Aztán a véletlen segített. Már-már feladtam, de egy évig az asztalomon állt egy mérőhengerben a tisztítandó folyadék a kőzettel keverve. Valami kicsapódott belőle. A tetején úszott, és hosszabb vizsgálódás, kísérlet után kiderült, hogy ez az anyag csapja ki a fehérjét a szennyezett folyadékból. Ez lett aztán a VINTRAP- gél, s mindössze 129 grammnyi mennyiség ami a száz kilóból hatékony. Tehát ennyi kell most már 100 liter folyadék megtisztításához.

Közben behozza a két üveget. Egy vékony hamuszínű réteg fölött kristálytisztán áll a bor és a víz. ..

— Mi bajom lenne ha megkóstolnám?

— Az égvilágon semmi. Sőt! Két hónapig magamon kísérleteztem, próbálgattam a hatását, és azt vettem észre, hogy szinten tartotta a gyomorsavamat. Addig sokat kínlódtam. Nem gyógyszer! Csak tele van ásványi anyagokkal, melyek az egyoldalú vegyszerezés miatt hiányoznak a talajból s így ételeinkből is, és így jót tesz a szervezetnek.

Papírok kerülnek elő, dokumentumok, kísérletekről, egészségügyi vizsgálatokról, a találmányi, szabadalmaztatás! eljárásokról.

— Amikor még a százkilós tétellel próbálkoztam, a Nógrád megyei KÖJÁL is megvizsgálta a gélt és semmi nyomot nem talált, ami káros

lenne. Szó volt arról, hogy szabadalmaztatás alatt áll de a gyakorlatban már jól vizsgázott. Tisztítótelepeknek adtunk mintát s kérnek a szerből, mert használhatónak tartják.

— Az adatokat ismerve ez nem is csoda. Minimális mennyiség, szinte másodpercekben mérhető tisztítási idő, kevés beruházás.

— Ha az idő nem is másodpercekben mérhető, mert a szabadalmi kérelemben is egy órát jelöltünk, akkor is gyorsabb és egyszerűbb mint az eddig használt tisztítási és derítési eljárások. Ami pedig az eszközeit illeti, csak a VINTRAP előállításához

szükséges nem nagy költségű berenrezések kellenek.

Amennyiben a VINTRAP beválik, a környezetvédelem csodafegyvere lehet. Ha csodát nem is tesz, de megtisztíthatná veszélyessé vált folyóink, tavaink vizét, gyáraink, üzemeink szennyezett leveit. Már ez is nagyszerű lenne, de Vincze György szerint van még egy jó tulajdonsága.

— Most fogunk próbálkozni a Piát vám Konzervgyár szennyvizének tisztításával. Az eddig drága pénzen megsemmisített és semlegesített folyadékból a VINTRAP kicsapja a továbbra is használható anyagokat, amit az állatélelmezésben hasznosítani lehet, és komoly pénzt takaríthatunk meg a fehérjeimport csökkentése révén.

A leírt kísérleti tapasztalatok még számos felhasználási területet jelölnek meg. Többségét ugyan még a napi gyakorlatban nem próbálták hosszabb időn át, de már az eddigi eredmények is biztatóak.

Moitanábaa sok (mindenekelőtt természetes alapanyagú) vegyszer, gyógyszer, hatóanyag neve röppent fel. Egy részük feledésbe merült, más részük sikeres utat járt be, igaz nagy kínnal. Jó lenne mielőbb és végleg megbizonyosodni a VINTRAP életképességéről. Hogy legalább vizeink tisztaságáért egy olcsó és hatékony eszközzel dolgozhassunk.

Zengő Árpád

Klubteremtők Posztón

Közművelődési munkánk köztudottam egyik sebezhető pontja a lakóterületek kulturális ellátottsága. Gond, hogy általában nincs a közösségi művelődésre, szórakozásra alkalmas hely az újonnan épülő területeken. Több helyen azonban már előrelátóak a tervezők, tanácsi vezetők, népművelők. Pásstdn például két — ei Nógrádi Sándor- és a központi — lakótelepen kezdődött meg társadalmi munkában a művelődési klubok kialakítása. A lakók és a nagyközségi ifjúsági klub tagjainak munkáját a Lovász József Művelődési Központ koordinálja, irányítja, amely jelentős anyagi támogatást kapott e célra az Országos Közművelődési Tanácstól. A klubteremtők úgy tervezik, hogy decemberben már mindkét klubban programokkal várják a lakótelepen élőket.

46.

— „Négyszáznyolcvanötös szám, dón Keu, Királyi utca tizenkettő alatti lakosra, dón Reba arkanari püspök emi- nenciája nevének becsmérlése miatt, mely tavalyelőtt a palotabálon történt, három tucat botütés méretik testének mezítelen, puha részére, őeminenciája cipőjének meg- csókolásával egyetemben”.

Tibak testvér leült.

— Menjen végig ezen a folyosón — közölte a hivatalnok —, botozás jobbra, cipő balra. Kérem a következőt...

Rumata roppant csodálkozására dón Keu nem tiltakozott. Nyilván már sok mindent láthatott, amióta sorban állt. Csak megköszörülte a torkát, méltóságteljesen megigazította a bajuszát és eltűnt a folyosón. A következő, a rengő há- jú. óriási dón Pytha már ha- jadoníőtt állt.

— Don Pytha.: dón Pytha. .. — mormogta a hivatalnok, s ujjárt vég lghúzta a lajstromon. — Tejesek utcája kettő?

— ötszáznégyes szám, Tibak testvér.

Tibak testvér újra letörülte a verejtékét, s újra felállt.

— Ötszáznégyes szám. Don Pytha, Tejesek utcája kettő alatti lakos, semmiben sem találtatott vétkesnek őeminenciája előtt, következésképp tiszta.

— Don Pytha — szólt a hivatalnok —, vegye át a megtisztulás jelvényét. — Lehajolt, a karosszék mellett álló ládából vas karperecét vett elő, és átnyújtotta a nemes Pythának. — Bal karon viselendő, a Rend harcosainak első felszólítására felmutatandó. Kérem a következőt...

Don Pytha torokhangot hallatott, és a karperecét nézegetve eltávozott. A hivatalnok már a következő nevet mormolta. Rumata végigtekintett a soron. Sok ismerős arcot látott.

Rumata megvárta, amíg a következő elindult a folyosón, odafurakodott az asztalhoz, s tenyerét fesztelenül rá-' tette a hivatalnok előtt fekvő iratokra.

— Bocsánatot kérek —• szólt. — A Budah doktor szabadon bocsátásáról szóló narancsra van szükségem. Don Rumata vagyok.

A hivatalnok fel sem emel-] te a fejét.

— Don Rumata... dón RuJ rnata — dünnyögte, és Ruma-j ta kezét félrelökve, végighúz-j ta körmét a listán.

— Mit művelsz, vén tintaJ nyaló? — kérdezte Rumata;,! Nekem a szabadon bocsátási parancsra van szükségem!

(Folytatjuk.)

Négyszemközt Ntikó Istvánnal

A hetvenes évek elején a Kaláka együttes .vezető egyénisége volt. Később hiába kerestük nevét, egyetlen együttesben sem találkoztunk vele.

— Amennyire szerettem a zenét, legalább annyira vonzódtam a színművészet iránt. Ezért jelentkeztem a színművészeti főiskolára, ahol 1977- ben végeztem.

— A zenéhez nem lett hűtlen, több zenés darabban játszik. Ügy tudom, hogy zeneszerzéssel is foglalkozik.

— Igen. Van egy kis társulatunk, amely nagyrészt ja volt évfolyamtársakból áll. Zsurzs Kati, Benkő Péter és a többiek. Többek között velük vittük színre a Ruzante reneszánsz komédiáját, a Csa- podár madárkát, amelynek zenéjét én szereztem. A darabot Nógrád megyében is bemutatjuk. A televízió rövidesen műsorára tűzi a Lakótelepi mítoszokat. Ennek a szövegét Békés Pál, zenéjét pedig jómagam írtam.

— Térjünk vissza a színjátszáshoz! A főiskola elvégzése óta a Tháliában játszik. Mellette sok tévéfellépést vállalt. Szinkronizál, filmezik, társulatával tájoló előadásokat tartanak. Hogyan bírja mindezt idővel, energiával?

— Amit az ember szívvel és lélekkel csinál, abban nem lehe elfáradni. Sokkal fárasztóbb és gyötrelmesebb a semmittevés, a mellőzés érzete. Ahogyan a természetnek a napfény, úgy a színésznek a játék, az éltető eleme. Nekem hivatásom és hobbim a színház. Hangsúlyozom a színház, beleértve az összes tevékenységet a dramaturgiától az előadásig. Szabad időmet is ez tölti ki.

— Az elmúlt hat év alatt szép lassan, szinte észrevétlenül haladt a siker felé, belopta magát a közönség szívébe. Sikeres embernek tartja magát?

— Számomra nem az jelenti a sikert, hogy mennyit játszom. A taps, a közönség reagálása az igazi fokmérő. S ezért mindig komolyan meg kell dolgozni. Ami pedig a népszerűséget illeti, sokat köszönhetek a televíziónak. Az országban a különböző tv- műsorckon keresztül, kezdve a Telepódiumtól a Breki hangjáig ismertek meg. A népszerűség egyben kötelez is. Nem' panaszkodhatom.

— Milyen szándék vezérel-] te csoportjukat az önálló tár-j sulat létrehozásában.? .

— A gyökerek a főiskolára! nyúlnak vissza. Osztálytársaimmal nagyon sokat szerepeltünk együtt. A mi társulatunk! más, mint mondjuk aTháliáé, de bármel}dk színházat említhetném. Sokkal erőteljesebb a műhelymunka. Kezdve a műsor kiválasztásától, a dra-! maturgiai munka, a zeneszer-j zés, a rendezés, a díszletezé- seken keresztül mindenki mindenben jobban benne van: Ez nem újkeletű dolog, gon-) dőljünk csak Shakespeara korára.

— Végezetül szóljon a ter-j vekről, elképzeléseiről!

— A Lakótelepi mítoszokat már említettem. Zsurzs Éva! rendezésében elkészült a Kü-1 lönös házasság, amelyben! Benkő Péter alakítja ' a férfi főszerepet, én pedig a barát-! ját. A közeljövőben jelenik meg a, gyermekeknek szóló! lemezem. Nagyon sok vidámj önfeledt percet, órát szeretnék szerezni a közönségnek:

— Sz. F. —

s=

„Ajtót sem nyitnak rám..."

___ U_ I üljünät Jef »t

k

iiit a kertben, ■vagy menjünk beljebb? — tat a konyhaajtó felé Laczkó József, a nógrádkövesdi kis ház udvarán.

Súlyos szőlőfürtökön pihen az őszi napfény, a gondozott tőkék mögött 'krumpli, paradicsom. A konyhaajtó előtt furcsa szerszám: a szülőföldet, a Tokaj-hegyalját, Bodrog- keresztórt idézi.

— Ez tokaji szőlőkapa, mi «sák kétágúnak mondjuk. Ez- ssel dolgozok itt a kertben.

— Messze van ide Bodrog- keresztúr.

— Messze — telepszünk le közben a konyhában. — Sodort a sors, a szükség. A szükség? Szükség is volt rám, azt hiszem. Elmondjam az utat Keresztúrtól Nógrád- kövesdig?

Igazít az atlétatrikón, erős, ittas kezeit az asztal viaszosvásznára teszi.

— Hatvankettedik évemet taposom. Korán árváin maradtam, erről nem szívesen beszélek. Mindig meglátogatom Bodrogkeresztúron a sírokat. Édesanyámét, a mostoháimét. A gyerekkor kemény munkával elszaladt. Tizenkét éves karomban már szedtem a markot a nevelőapám után... hagyjuk. Rég volt. Ugorjunk egyet az időben. Háború. Negyvennégyben Stu- rovóba vonultam be, de nem sokáig tűrtem a lövöldözést. Megszöktem, át a Szovjetunióba. Harkovban kötöttem ki. Én ott tanultam meg, mi a szocializmus! Halvány fogalmaim voltak már róla,

de valahogy ott, a fantasztikus erőfeszítések láttán kezdett bennem megvilágosodni, hogy nem tréfa ez gyermek, óriási dolgok történnek ebben az országban. Voltam ai do- nyecki medencében a bányánál, aztán gépkocsivezető, még komibáj,nos is. Aztán egyik este, négy év után megdobbant a szívem: haza! Antifasiszta iskolát végeztem, jártam a hadifogolytáborokat, agitáltam a katonáik között, a szerelem is megtalált, volt munkám... Mégis. Hát hazajöttem. Alig telt el két hét — 1948. október 6-án érkeztem meg Keresztúrba —, a hónap végén már DÉPOSZ-titkár voltam a tokaji járásban, onnan Zemplén megye székhelyére, Sátoraljaújhelybe küldtek a megyei tanács egyik osztályára, majd Monorra, terv- és üzemgazdasági iskolára irányítottak. Akkoriban Erdei Ferenc volt a mezőgazdasági miniszter, tőle kaptam a megbízólevelet, hogy a téeszek tervkészítésében segédkezzek. Munkahelyemül Balassagyarmatot jelölték meg, akkoriban, ott volt még a megyei tanács. Látja? Ide- oda szaladoztam az országban, mint akinek sehol sem jó, pedig csak föladatokat kaptam, amiknek meg kellett és meg akartam felelni. Balassagyarmaton együtt dolgozhattam doktor Baiksai Tóth

Bertalannal. Kitűnő mező- gazdasági szakember volt, nagy birtokokkal Zsúnypusz- tán. Mindent tudott a földről! Később tanárom lett Gödöllőn, a mezőgazdasági akadémián, mert földjeit fölajánlotta az államnak, maga tanítani kezdett, bábáskodott a szövetkezetek körül. Megkerestük a jó eszű munkás- fiatalokat, parasztgyerekeket, küldtük iskolára őket. Aztán magam is beálltam a sorba, a a mezőgazdasági akadémiát választottam. Mi voltunk az első fecskék akkor. Ügy emlékszem, régi egyházi épületet kaptunk szállásul, takarítottunk, festettünk — igazi társadalmi munkában. Ebben azóta is sokszor volt részem, szerveztem is, magam is csináltam. Bercelen is, ahová az iskola után kerültem, de itt Nógrádkövesden is. Iskola, út, járda, park... Mikor mire volt szükség.

— Mezőgazdasági akadémia. Ott ismerte meg a feleségét?

— Igen, így volt. <5 maga alföldi ember, én hegyvidéki. Nekem volt erősebb akaratom, Bercelre írták hát a megbízólevelemet. Gépállomás-vezető lettem. Nem tudtam, mit vállalok. Ma mosolyognak a fiatalabbak az osztályharcon, de én mondom, az aztán az volt. Akkoriban a gépállomásokra gyűjtötték össze a mezőgazdasági gépeket, onnan járták be a területet megművelni. Honnan

vettük a masinákat? Hazaktól, nagygazdáktóL A mező- gazdaságnak termelni kellett, mert az ipar nem állhatott volna talpra. Állandó viták a nagygazdákkal, sarkunkban volt az ÁVH is, mindig szabotázst szimatoltak. Volt egy kis 125-ös Csepel motorom, nem ám autó, mint manapság! Aratáskor eltörött az egyik kombájn tengelye. Hajnalra ott volt Pestről a tengely, a nyakamban hoztam egész éjszaka! De ment a gép, nem állt le (aiz aratás. Valahogy vitte az embereket a lendület! Ezernegyven forint volt a bérem, nem mentem a falnak! Jogosítvány a sofőröknek? Traktorosoknak? Ugyan! A megyei kapitányságról kijött egyszer Boros elvtárs, még a nevére is emlékszem, aztán ott a gépállomás udvarán egyszerre levizsgáztatott vagy ötven traktorost.

— ötvenhat októbere is ott érte.

— Két hétig fogva tartottak a suhancok. A „derék nemzetőrök” elvették a Csepelemet. A főmérnök úr vette át a hatalmat, utóbb aztán becsukták persze. Ügy különben Bercelen nem volt nagy fölfordulás. Hangoskodtak, leverték a csillagot, de tűi ezen nemigen léptek. Amikor aztán Kádár elvtárs szolnoki beszédét kezdte sugározni a rádió, már pucoltak. Szinte azonnal kezdtük a szervezést. Februárban már megtartottuk az első párttaggyűlést, ahol nyolcán kérték fölvételüket az MSZMP-be. A politikai hangulat gyorsan normalizálódott. Hanem a gépek! Alkatrész? Olaj? Ott tartottunk, hogy nem tudunk aratni! Na én beültem a teherautónkba, akkor már az is voilt és fölmentem a Mező- gazdasági Minisztériumba. Onnan Almásfüzitőre irányítottak. Ott azt kérdezték, hoztatok-e hagymát, krumplit? Lesz, mondtam, de hogy legyen, olaj kell. Egy teherautóval kaptunk is. Én meg otthon aztán az asszonnyal beszélgettem addig, amíg a pincénkből megraktak egy zsákot krumplival... De volt olaj, arathattunk! Akkor kaptam az első kitüntetésemet.

— Szervezték a munkásőrséget is.

— Első szóra. Sinájder Imre, Szenozicska Lajos még ma is azok! Őrzöm az oklevelet, meg azt a kínai töltőtollat, amit 58-ban a munkásőrség akkori országos parancsnokától kaptam.

— Aztán a kőbányához kérte magát?

— Itt építettem, hiszen az asszony itt volt állami gazdasági igazgató. Meg aztán, hogy is mondjam, ami igaz, az

igaz, a kelleténél többször nyúltam a pohárhoz. Itthon sem volt minden rendben, szaporodtak a gondok. Na, a bányánál tizenöt évig voltam anyagbeszerző. A tűzrendészettel is foglalkoztam. Tűzrendészed előadó lettem, meri iskolára küldtek. Századosi rangig vittem nyugdíjaztatásomig. Most is dolgozom nekik, ellenőrzőm a környéken a tűzoltókészülékeket. Mit mondjak? Mióta nyugdíjban vagyok, senki nem nyitja rám az ajtót. A feleségem kilenc éve temettem, a gyerekeim kirepültek, fiam-lányom önálló emberek. Hétszám nem néz felém senki a régi munkahelyemről. Ez fáj! Amikor legutóbb Gárdonyban voltam a kórházban, a tűzoltóiktól eljöttek bizony meglátogatni és pénzt is hoztak. Nagyon jólesett. Nagyon. A bányából senki... Hát így van ez. Na, az igazat meg kell mondanom, hogy magamra maradtam, még mindig a bánya étkezdéjében ehetek! Ezt elintézte a mostani igazgató, akit régóta ismerek.

— Nyugdíj?

— Negyvenkét év és kétszázhatvan nap került beszámításra, ezért 3214 forintot hoz a postás. Megvagyok belőle. Ezt a kis kertet művel- getem, magamnak.

— Szép a szőlő.

__ C.J!n hát. Hegyaljai

ember nem maradhat vele szégyenben. Nem igaz? A bányához be-,bemegyek, nézelőcjök. Sokszor hívnak tolmácskodni, mert oroszul azért nem feleljtettem ám el. Hát így. Érdekes ez?

— Az. Tanulságos — mondom.

— Ha erre jár, nézzen be — int búcsút Laczkó József, a kapuban.

Megígérem.

Hortobágyi Zoltán

4 NÖGRÁD - 1983. szeptember 10., szombat

•>

i