Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
I EGY REFORM VALÓSáGA Iwm A nagybátonyi általános Iskola diákjai szak tárgyaikat jól felszerelt szaktantermekben sajátíthatják el. Oravecz Mária a hatodig osztályban vezet fizikaórát A balassagyarmati Dózsa György úti Általános Iskolában audiovizuális oktatótermet alakítottak ki A szécsényi hatodik bések emelt óraszámban tanulják az orosz nyelvet tagozatos osztályukban, Veress AUiláné tanárnő irányításával. Dohog az anyuka: Kiveszem a gyerekemet a napköziből; második napja úgy jött haza, hogy nincs kész a leckéje. Most mondd meg! A napközi nem azért van, hogy a leckét megcsinálják? Füstölög a papa: Micsoda példa! Kutya legyek, ha ezzel megbirkózom. Hogy kiknek jutott eszükbe, a gyerekeket ilyen marhaságokkal traktálni? Mi a gimnáziumban csináltunk ilyet! A nagymama bölcsen türelemre inti mindkettőjüket: Ne prüszköljetek! Ti sem voltatok mindig angyalok. Ti sem azt tanultátok, amit én. A világ rendje, hogy haladjon, nem maradhat le tőle a tanítás sem. Az intézményes oktatás átfogó reformjának igényét körültekintően az 1972-es oktatáspolitikai párthatározot fogalmazta meg. A következő években az Országos Pedagógiai Intézet és a Művelődési Minisztérium (pontosabban jogelődjei) irányításával, a legkülönbözőbb területen dolgozó pedagógusok ezreinek a bevonásával folyt a munka, mígnem 197S-ban a minisztérium jóváhagyásával elkezdődhetett az „Új tantervek és nevelési dokumentumok" gyakorlatban történő megvalósítása. A kísérletezések ideje lezárult. A középiskolákban minden tárgyat az új előírások szerint oktatnak; az általános iskolákban a tennivalók zömét már elvégezték, csupán néhány tárgyban a fakultáció bevezetése maradt a következő egy-két tanévre. A változtatás szükségessége ma már mindenki előtt nyilvánvaló: oktató-nevelő munkánk egészét hozzá kellett igazítani a társadalmi-gazdasági, tudományos, technikai stb. fejlődéshez; korszerűbb ismeretanyag átadására voltvan szükség. Ezt követeli meg tőlünk a jelenünkért és a jövőnkért érzett felelősség! — Áz új tantervek tartalmukban és feldolgozásmódjukban egyaránt újak — mondja Závorszky István, « salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Iskola igazgatója. — Űj a szemlélet. Mindenre érvényes, mégis példaként a matematikát hozom fel. Teljesen új alapokra helyezték: ugyan ma is tudni kell osztani, szorozni, de nem ez ‘a műveleti szemlélet a döntő — hanem a logikus gondolkodás. Ma már halmazokról beszélünk, még az óvodában is. Kovács György, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója jegyzi meg: — Az új dokumentumok tudományosabb, komplexebb, gyakorlatiasabb szemléletet igyekeznek kialakítani a gyerekekben. Olyan ismeretekre megtanítani őket, amelyek jól beilleszhetők mindenkori környezetükbe. Igaz, nem fújják az egyszeregyet, mint mi, de logikai látóképességük élesebb. És ez nemcsak a matematikára vonatkozik, másra is. Feltehetően életvitelükben is logikusabban cselekednek, jobban alkalmazkodnak a körülményekhez. Az új dokumentumok igényelték az alkalmazkodást a pedagógusoktól is. Sőt, annál jóval többet: értő cselekvést, tudatos, felelős végrehajtást. — Nehéz volt a tantestület tagjaival elfogadtatni az új szükségességét? — kérdezem Gyenes Lászlónétól, a nagy- bátonyi Bartók Béla Általános Iskola igazgatójától. — Nem mondhatom — feleli az igazgatónő. — Már az előkészítő időben is azt keresték, hogyan kell és lehet csinálni, nem az ellenkezőjét. A dokumentumok megismerésére és minél egységesebb megvalósítására törekedtek. Nézze, jó képességű erőkből áll a tantestület, fogékonyak az újra. Sok járási munkaközösségi tagunk volt, így a helyi szakmai munkaközösségek is megerősödtek, s jól vettek részt az előkészítésben Aztán jelentős a fiatalok és a törzsgárdisták száma, ami szintén jó irányban hatott. Iskolánkban korábban is nevelésszempontú szemlélet uralkodott. így a kollégák örömmel azonosultak az új követelményekkel. — Valóban mindenki? A kérdésre általánosítható érvénnyel Réti Lajos, az Ér- sekvaákerti Általános Iskola igazgatója válaszol: — Mint minden újat, így történik ez másokkal is, kissé tartózkodóan fogadták a nevelők. Pontosabb azonban, ha azt mondom: kritikusabban a szokásosnál. Nem volt zökkenő- mentes az átállás. A régiek megszokták a tananyagot, módszereiket, az ifjak — érthetően — könnyebben fogadták az újat. De most már mindenki tótja, mi a tennivaló, mire kell jobban figyelni. Egy-két év után már némi eredmény is látható, tehát az új szemlélet a nevetők körében egyre népszerűbb lett. Eár némi fenntartással — jogosan — még találkozni bizonyos tankönyvekkel szemben — például a 3. és 4. osztályos olvasókönyvvel —; amelyek korszerűbbek ugyan, de túlzott színvonalugrást jelentenek az előző osztályokhoz képest. E könyveket, úgy tudom, ki is fog; ják cserélni. — Az új szerinti tanítás •— szinte már közhely — többet követel mindenkitől, s tapasztalatom szerint az emberek ezt általában nem szívesen vállalják. Ne haragudjanak a makacsságomért: miért vállalja ezt a többletet a pedagógus? — Ugyanazért, mint mindenki más — feleli Gyenes Lászlóné. — Az új szerint nagyobb eredményei vannak a nevelésnek, oktatásnak. Az alaposabb jelkészülést, a nagyobb jigyelmet, erőfeszítést ezért vállalja. Az eredmény kárpótolja más munkák végzőit is a fáradságért. — S az eredményért nevelőink még a kockázatot is vállalják — jegyzi meg Körmendi Gyula, a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola igazgatóhelyettese. — Számunkra a korszerű is az, ami eredményes. A tantestület mindig többet, jobbat akar, előbbre menni, és az a jó, hogy mindenkinek van előbbre vivő ötlete. — Úgy vélem azonban, hogy akad még jócskán teendő. Hiszen még nem minden tárgy tanításéban állnak rendelkezésre kellő idejű tapasztalatok, s bizonyos területeken még csak tapogatózunk. Gondolok a differenciált oktatásra, tehetséggondozásra stb. — A modern iskolához hozzátartozik, hogy a nevetőmunka, az oktatási anyag csak eszköz a nevelés számára — fejtegeti Závorszky István. — Döntő feladatunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel a gyerek személyiségének a formálása. Ebben vannak eredményeink, de még alacsony szinten tartunk. A1 aJ posabban meg kell ismernünk egy-egy gyereket, szélesebb körűvé kell tenni a csoportos; differenciált foglalkozásokat,1 elmelyültebben kell foglal-' koznunk a tehetségek kibon-1 takoztatásával. — Olyan módszereket, for- mákat kel! találnunk, amelyekkel egyénileg tudunk minél több gyerekkel foglalkozni — fogalmaz Gyenes Lász- lóné. — E törekvéseinket nehezíti azonban a magas tanu-| lói létszám: majdnem 1203.' Ki kell dolgoznunk a továbbhaladáshoz szükséges ismeretanyag minimumát, és azt elsajátíttatni, úgy, hogy a gyerek helytálljon a következő osztályban. — Az elmélyültebb egyéni; differenciált foglalkozás nálunk is feladat — mondja Kovács György. — S le kell szoknunk a tantárgyakban való gondolkodásról. De ugyanígy le kell szoktatni az iskola másik két fontos elemét, a gyereket és a szülőt is. A világ egységes egész, a tárgyak ezt az egészet tükrözik, tehát fel kell ismertetnünk az egyik tantárgynak a másikkal való kapcsolatát. — Magasak a követelmények, hogy eleget tegyünk ezeknek, meg kell erősítenünk a tanulmányi fegyelmet — összegez Réti Lajos. — A gyerek legfontosabb munkája ® tanulás, és ezt nem mindig végzi lelkiismeretesen. Szor-| galmaznunk kell, hogy min-| denki képességei szerint doH gozzon. Adjunk nagyobb se-j gítséget a lemaradóknak, há-H rányos helyzetűeknek. A ta-j nuilmányi jegy tényleg annyit: érjen, amennyit mutat, hogy1 né okozzon problémát a to-j vábbtanulásban. Az iskolákat végigjárva; azon kaptam magam, hogy ki-j csit más ember lettem, kezd-j tem másképpen gondolkodni,' A pedagógusok munkájú ugyan korábban sem volt ts-j meretlen a számomra, de mosti még ismertebbé vált, és bizo-j nyos szinten, formában átél-j hetővé. Azt tapasztaltam, hogy; az intézményekben dolgozó^ pedagógusok, igazgatók rnegér-j tették, mit vár tőlük a társa-j dalom, és azonosultak az új dokumentumok szellemévelj Persze illúzió volna kívánni aí teljességet, hiszen mindiá lesznek olyanok akik saját: bevált módszereiket alkalma z-{ zák. Ha engedjük is, egy a lé-j nyeg — ahogyan azt az egyikj helyettes elmondta —, ered-j ményes legyen a munka. A beszélgetések után tirj Szalánczay Györgyöt, a megyei tanács \ művelődésügyi osztályának helyettes vezetőJ jét kértem meg a tömör ösz-j szegzésre. — Az új tantervek és neve-t lési dokumentumok bevezeté-í sének végefelé hogyan véle-j keinek az irányításban dolgo-l zó szakemberek? — A színkép skálája széles és differenciált. Éppen úgy; mint lakkor, amikor az új do-; kumentumokkal való kisérle-í tek folytak. Évek kellenek a megbízható, átfogó tapasztalatokhoz, az eredmények tisz-) ta, pontos felméréséhez. Tájékozódásaink alapján ősz-; tályunk véleménye, hogy az új tantervekre, nevelési dokumentumokra való felkészítés — elismerés illeti érte ti pedagóguskabinetet — folya-i mates és jó színvonalú volt; az iskolákban a helyzet megnyugtató. A bevezetés tapasztalatai kedvezőek, s adottak a személyi és tárgyi feltéted lek — összességében mert ap-í róbb fogyatékosságok akadnak — a színvonalas új szemléled tű munkához. Osztályunk eh-} hez minden támogatást mcgJ ad az iskolák vezetőinek, pedagógusainak egyaránt. A kö-} vetelmények folyamatos műn-} kát igényelne^ mindenkitől. Ennyi egy hosszú távú re-J form mai valóságai Sulyok László Képek: Kulcsár József Az érsekvadkerti diákoknak majd á fele részesül napközis ellátásban. Az ÁFÉSZ főztje alkalmazkodik étkezési szokásaihoz. a gyermekek f NÖGRAD - 1983. szeptember 10., szombat 5
