Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
NÓGRÁDI SAJTÓTÖRTÉNET (1.) ELRINGATOTT FIGYELEM? Hiába a korszerűség, ha... BÁNYABIZTONSÁG - JELENIDÖBEN r A bánya veszélyes üzem. Kiváltképp Nógrád megyében uz, hiszen mind a négy mélyművelésű aknaüzemünkben rossznak mondhatók a geológiai viszonyok. A Ménkestől Kányásig terjedő szénlelőhelyek szinte mindegyikében fennáll a sújtólégrobbanás, a kőzetomlás, az iszap- és vízbetörés, valamint a tűz bekövetkezésének veszélye. Az utóbbi esztendőkben — kivéve a tavalyit — a szén medencében nagyobb szerencsétlenségek nem történtek. Ügy tűnik, mondják biztonságtechnikai szakemberek, mintha ez a „szerencsés ese- ménytelenség” elaltatta volna a vezetők figyelmét, s a tervek teljesítése érdekében kevesebb figyelmet fordítottak H biztonsági előírások betartatására és szigorú megkövetelésére. Sajnos, állításuk nem megkérdőjelezhető és szavaik, a tragédiák ismeretében, alapot szolgáltatnak a fenti kijelentés igazára. Hiszen, a múlt esztendőben a Nógrádi Szénbányák üzemeiben négy halálos baleset történt, idén, elé első fél évben már három, s a statisztikák adatai szerint az idei első hat hónap alatt tizenkettővel nőtt a három napon túl gyógyuló balesetek száma. A bekövetkezett sérülések is súlyosbodtak, mert az egy balesetre eső „betegműszak” — ezalatt a munkából kiesett napok értendők — a tavalyi 29,6-ról 30,8-ra nőtt. A Salgótarjánban székelő kerületi bányaműszaki felügyelőség, amely Heves és Nógrád megye szén-, valamint érc- és ásványbányáinak — a mélyművelésűnknek és a külfejtési módszerrel dolgozóknak is — felügyeleti szerve, hosszú esztendők óta fejt ki hatékony tevékenységet a bányák biztonságos művelése, a balesetek, tragédiák megelőzése érdekében. Felelőtlenséget, szabálytalanságot nem tűrő, a kiadott intézkedéseiket szigorúan számon kérő znivoltuk miatt nem éppen vendégszeretetnek örvendő ■zemélyek as üzemekben, természet««) csak ott, ahol vetetni nincs rendben „a kréta körül”. Sajnos, ez a „KBF-es nem- szeretemség” Nógrád megyében is dívik. Nem a közelmúltban megtörtént, tragikus kimenetelű, két ember életét követelő kányási szerencsétlenség váltotta ki a hivatal iránti effajta érzést —, állítják egyesek. — Valóban így van? — kérdeztük a kerületi bányaműszaki felügyelőség vezetőjét, Sült Tibort. — Mi, mint minden értelmes szabály betartásához ragaszkodó ember, tényleg néhány helyen nem örvendünk közkedveltségnek. Hiszen feladatunk, amelyet következetesen, tervek szerint végzünk látszólag helyi, sőt, népgazdasági érdekekkel is ütközik. Mert mi a másik fél szempontja: a széniki termelési terv tonnára „kicentizett” teljesítése, sőt az azon felüli menynyi ség megtermelése. S erre jövünk mi, akik elkötelezetten, alapigazságként hangoztatjuk: igen, ennek így kell lenni. De nem minden áron! Mert megengedhetetlen, hogy az alapvető biztonsági rendszabályok mellőzésével üzemeljenek frontok, elővájások, álljanak munkába kellően elő nem készített munkahelyeken a dolgozók csak azért, hogy a prémiumfeladat teljesüljön. Az emberélet többet ér néhányszor tízcsillényi szénnél! — Mint a bányaműszaki felügyelőség itteni vezetője, eszerint rossznak értékeli a nógrádi szénbányászat biztonsági helyzetét? — Miként az az idei hazai bányaszerencsétlenségek tapasztalatainak összegzésekor a rádióban és a televízióban is felelős személyek nyilatkozataiból kitűnt, a magyar bányászkodás korszerű, lépést tart a tőlünk számottevőbb államok bányabiztonsági ellátottságával. Megfelelő, világszínvonalú eszközök és berendezések állnak rendelkezésünkre, korszerűen gépesített frontokon foljnik a munka és az utóbbi esztendőkben jelentősen megnőtt a föld alatt dolgozó műszakiak és a felszínen ténykedő Irányítók létszáma. Különösen 1978-ig olyan mértéket öltött az élő fizikai munkát kímélő és helyettesítő gépesítés, amelytől a baleseti statisztikák és a termelési eredmények jelentős javulását vártuk. Sajnos, sem egyik, séma másik nem következett be. Mindezek előrebocsátásával jelenteim ki, hogy a jelenlegi állapotok biztonsági szempontból nem mindenütt kielégítők. — Mivel magyarázza ezt? — .:.A gépesítés, ugye, feltételezi a nagyobb termelékenységet, a tökéletesebb biztosítóberendezések adta kevesebb balesetet. Persze, hozzá kell tenni, hogv ez előbbi csak optimális üzemi szervezettség között érvényesül. Mert — példaként — Szorospatakon ez a megállapítás nem ilven egyértelműen érvényesült. Hiszen hiába dolgoztak korszerű technikával, s hiába teljesítették túl éves tervüket, mikor a sérülésből adódó kiesett műszakok száma, s mi ezt tartiuk forttos- NÓGRADBAN nak, jelentősen nőtt. A Józan ész is feltételezné a biztonságosabb gépüzemelést, a nagyobb teljesítményt és — a kevesebb balesetet. Igaz, itt a viszonyok az utóbbi időkben jelentősen javultak, de látnivaló, hogy nem mindig a tonnaszemlélet illusztrálja híven egy-egy termelőegység eredményességét. Mi, biztonságtechnikai szakemberek a balesetek számának növekedését a szervezetlenségre, a technológiai szabályok be nem tartására, vezetők és vezetettek fegyelmezetlenségére vezetjük vissza. A legutóbbi halálos kimenetelű baleset is elkerülhető lett volna, ha azt kiváltó, legalább tíz ok közül csupán egyre vagy kettőre felfigyelt, s annak megszüntetésére intézkedést tett volna valaki. Nem történt meg... És elgondolkodtató, hogy a szabálysértések miatt megbírságolt személyek között az utóbbi időben mind többen vannak műszakiak: aknászok, főaknászok, még magasabb szintű vezetők, sőt főmérnökök. — Általános gyakorlat hát a felelősségérzet hiánya, a biztonsági rendszabályok be nem tartása? — Nem! Élni, főleg azok, akik ilyen kemény munkával keresik kenyerüket, szeretnek. De kérdem én: mit érdemel az a vezető, aki nap- meg hétszámra elnézi, éppen a meny- nyiségi termelés érdekében a szabálytalan munkavégzést, az életet védő Intézkedések be nem tartását.. ? Persze, ez itt Nógrádban nem általánosítható, de előfordult. S találkoztunk még hasonló esetekkel manapság is. Éppen ezért egészítette ki a közelmúltban a munkavégzés biztonságára vonatkozó intézkedési tervét újabb passzussal a Nógrádi Szénbányák vezér- igazgatója. Hiszen 6, velünk együtt, szintén érzi a nagy felelősséget, s úgy véljük. Intézkedései nemcsak a széntermelési terv teljesítését, hanem az eddigieknél még biztonságosabb munkavégzést la •lőeegütdk. Bónyablztorságunk nem rosszabb az ország némely, hasonló geológiai adottságú üzeménél így a leghamarabb elérendő célok között mindenképpen a jobb szervezésre, a munkafegyelem megszilárdítására, a technológiák előírásszerű alkalmazására kell törekedni. Igen, erre mindenképpen szükség van, mert az idei első fél évben az ezer teljesített műszakra eső betegműszakok is a tavalyi 10,15-ről 11.06 napra növekedtek. Mert ez is sok. Nagyon... Karácsony György 111,3 százalékra teljesítette első féléves exporttervét a salgótarjáni síküveggyár síküveg- gyártó gyáregysége. Az első fél évben 1 336 000 négyzetméter húzott síküveget szállítottak a palfálvai gyárból külföldre, többek között az NSZK, Anglia és Kanada megrendelői- lsek. Képünkön: a Bódi Tibor által méretre vágott üveget Frank Andrásné exportra csomagolja. A tsz-mozgalom továbbfejlesztéséért A SAJTÓ TUDATFORMA- LÓ SZEREPÉNEK már a marxizmus klasszikusai is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak. Hatékony fegyvernek tekintették a proletariátus ellenségeivel szembeni küzdelemben. Felhasználták a munkásosztály pártjának megteremtéséért folyó agi- tációs és propagandamunkában, a forradalmi harc irányításában. Hangsúlyozták a sajtó osztályjedlegét és az emberek felvilágosításában, nevelésében betöltött szerepét „A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben egy nép megpillantja önmagát, és amely miniden konyhában elterjeszthető, olcsóbban, mint az anyagi világítás” — írja Marx. Cikksorozatunk célja: vázlatosan bemutatni, hogy a Nógrádi Népújság, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának lapja hogyan tett eleget a szocialista sajtó — marxizmus klasszikusai által is felvázolt — követelményeinek egy konkrét időszakban és témakörben. Hogyan segítette a társadalmunk előtt álló, és ebben az időben kétségkívül legfontosabb feladatnak, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét szőkébb hazánkban, Nógrád megyében: 1999. fa 1962. között * A Nógrádi Népújság, a megyei pártbizottság útmutatásai alapján közvetlenül az ellenforradalom leverése utáni időszakitól, 1957 elejétől határozottan és egyértelműen foglalt állást a szocialista mezőgazdaság mellett Az atső világos, bátor kiállású cikk. mely a tsz-mozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozott, 1997 februárjában látott napvilágot a Nógrádi Népújság hasábjain. Az MSZMP agrártézisei és a 3004-es számú kormányhatározat megjelenése után a mezőgazdasági rovat elsősorban a működő termelőszövetkezetek megerősítése érdekében fejtett ki tevékenységet A szövetkezeti gazdaságok életének bemutatása során az írások foglalkoztak a tsz-ta- gok helyzetével, munkakörülményeivel, teljesítményeivel, a belső renddel, a helyes, korszerű gazdálkodás kialakításának lehetőségeivel. Néhány ekkor megjelent cikknek már a címe is jól mutatja az emiftett törekvést: „Észszerűbb gazdálkodást!”, „Egyesült erővel a tsz-ek megerősítéséért!”, „A szakszerű gazdálkodás meghozza az eredményt”, „A határozat megvalósult”. Népszerűsítették továbbá a jó tsz-vezetőket — például a berkenye: Petőfi és a karancsaljai Béke Termelőszövetkezet elnökét —, szót emeltek a képzettség színvonalának javításáért Bírálták a gyenge, rosszul gazdálkodó és az alapszabályzat pontjait megsértő szövetkezeteket, nem egy esetben a tagság hozzáállását is. Igyekeztek segítséget nyújtani ahhoz, hogy a közös gazdaságot ' elhagyók, vagy elhagyni szándékozók ismét megtalálják a helyes utat. („A szövetkezetből kilépett, tagok megnyeréséért”, „Kilépett tagok a szécsényi járásban”). Ezekről az írásokról elmondható, hogy szándékaiban a megközelítés módjával, reális helyzetmegítélésükkel, s tárgyilagos hangvételükkel jól szolgálták a közös ügyet, erősítették a közös gazdálkodás gondolatát, növelték a meglevő tsz-ek tekintélyét, elősegítették azok megszilárdítását. 1958-ban azonban visszaesés tapasztalható a Nógrádi Népújság mezőgazdasági rovatának munkájában. Kisebb lett a terjedelem. 1953-ban mindössze ötven olyan írás látott napvilágot, amely a termelőszövetkezetek politikai, illetve gazdasági termelésével foglalkozott. A lap kevesebbet foglalkozott a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésével, a kisüzemi gazdálkodás korlátainak bemutatásával, a meglevő és ható téves nézetek bírálatával. Csupán néhány olyan tényt hozott, mellyel meggyőzően lehetett érvelni a nagyüzemi gazdálkodás előnyei mellett. Az elemző, a megye mező- gazdaságának helyzetét, állapotát, a munkás-paraszt szövetséget, a falun folyó osztályharcot bemutató írások száma kevés volt. Nem adott megfelelő segítséget a paraszti öntevékenység széles körű kibontakoztatásához, nem népszerűsítette eléggé azokat a tsz-tagokat, akik elsősorban a maguk erejére és leleményességére támaszkodva teremtették meg a közös munka megindulásának feltételeit. A Nógrádi Népújság mező- gazdasági rovatának fontos feladata volt a megye gépállomásainak, állami gazdaságainak, erdőgazdaságainak, földművesszövetkezeteinek, termény- és állatíorgalmi vállalatainak bemutatása, munkájuk eredményeinek közzététele. E témakörben a legtöbb írás a gépállomásokról jelent meg. Ezek főleg a feladattervek végrehajtásával, a a dolgozók élet- és munka- kőrülményedved foglalkoztak („Itt a téli gépjavítás Ideje”, „Gépállomás albérletben”). Az állami és erdőgazdaságok munkájáról szóló cikkek közül említést érdemeinek, a „Miért tartják gyengén működő gazdaságnak a Karancs- keszi Állami Gazdaságot?”, él a „Látogatás a vadaskerti erdőgazdaságban” című Írásodé, melyek kétségkívül hasznosak voltaik és jól szolgálták a közős gad&lkodásm való áttérés célkitűzését. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK 1959. május 7-1 ülése hosszabb távra jelöli ki a Nógrádi Népújság feladatait. S közük a legfontosabbat: azt, hogy . a lap mező- gazdasági róttata — a párt 1958. decemberi és 1959. márciusi határozatának értelmében — segítse elő a termelő- szövetkezetek politikai és gazdasági megerősödését, a tavaszi növényápolási munkák elvégzését, a nyári időszakra való felkészülést, a fegyelem megszilárdítását, a vezetés színvonalának javítását, az alapszabály szerinti működést, a paraszti öntevékenység kibontakoztatását. Továbbá, hogy az eddigieknél sokoldalúbban foglalkozzon a közös munka előfeltételeinek megteremtésével, az építkezések és a földrendezés helyzetével, a tsz-községei< jövőjével, a patronálómozgalom népszerűsítésével, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel, a jól dolgozó termelőszövetkezetek eredményeinek népszerűsítésével, a tsz-dolgozók megváltozott életkörülményeivel, a kisparaszti gazdálkodást konzerválni akaró nézetek bírálatával, a munkásosztály vezető szerepének érvényesülésével, a munkás-paraszt szövetség igazi tartalmával, s azokkal a problémákkal, amelyek a parasztok egy részét még mindig visszatartják a belépéstől. Az állásfoglalás kiemelte: mindezek megvalósítása érdekében szükséges, hogy a lapban több legyen az átfogó, konstruktív írás — a vezér- és belső cikk^ a politikai, gazdasági, szervezeti kérdésekkel kapcsolatos elemzés —, s az olyan riport, amelyben a dolgozó parasztságnak a pártról, s a politikáról alkotott véleménye tükröződik. Szükséges foglalkozni továbbá olyan aktuális kérdésekkel, mint a nők — ezen belül főleg' a kétlaki bányászasszonyok helyzete, a Hazafias Népfront kezdeményezte és szervezte tsz-látogatá- sok tapasztalatai, a szövetkezetfejlesztési bizottságok tevékenysége, a káderátcsoportosítás eddigi eredményei, az állattenyésztés megyei gondjai. S növelni kell az olyan érvelő cikkek számát, amelyek a közös gazdálkodási forma szociális és kulturális előnyeit bizonyítják. A párt megyei végrehajtó bizottságának döntése végül felhívja a figyelmet a műfaji változatosságra, a nagyobb tartalmi igényességre. Mindez kétségkívül a feladatok szélesebb körűvé válását, s egyúttal a terhelés növekedését jelenítette a lap munkatársainál. A hétfős mezőgazdasági rovat létszámának! emelésére ugyanis — a végrehajtó bizottság megítélése és állásfoglalása szerint — nem volt lehetőség. Jól érzékelhették p>éldául a Nógrádi Népújság olvasói azt a taktikai jellegű, de ugyanakkor nagyon lényeges módosítást is, amely az átszervezésben az MSZMP Központi Bizottsága 1959. március 6-i határozata nyomán bekövetkezett Ekkor a cél ugyanis átmenetileg nem új szövetkezetek létrehozása, hanem a meglevők — elsősorban az év elején alakultak — életképessé tétele, erősítése lett A lapban kiemelt helyen olvashatjuk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeit az 1959. január 1-től március 16-ig terjedő időszakban. Eszerint az említett két és fél hónap alatt 4623 család, 5261 fő választotta a szocialista gazdálkodás útját 24 427 kh-dal. A tar-községek száma is 33-ra emelkedett Nógrád megyében. Az 1959. március 18-i kibővített megyei pártbizottsági ülés beszámolója azonban nem csak a termelőszövetkezeti mozgalom legutóbbi eredményeit ismerteti, hanem ráirányítja a figyelmet a soron levő legfontosabb tennivalókra, tehát a meglevő tsz-ek megszilárdítására és a tavaszi munkák elvégzésére. E CÉLKITŰZÉST ERŐSÍTETTE felszólalásában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is, aki részt vett a Nógrád megyei pártbizottság 1959. június 17-i ülésén. A felszólalást a Nógrádi Népújság 1959. június 20-i száma teljes terjedelmében közli. A pairt első titkára a mezőgazdasággal kapcsolatos feladatokról « következőket mondta: „Nem állottunk meg márciusban sem a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Arról van szó, hagy tavaszon más követelményeket állított elénk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, ennélfogva más formát kellett öltenie a munkának. Az előrehaladás most a nagy téli és tavaszi szervezési eredmények megszilárdításából áll. Ha ezt a munkát jól elvégezzük, akkor nagyot haled előre a tsz-mozgalom anélkül, hogy júliusban, vagy augusztusban tömegesen szerveznénk a parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Végeredményben tehát nem visszakozott a párt. A márciusi határozat az előrehaladás következő lépésé't jelölte ki. Olyan ez, mint a háború, ahol a hadsereg előretör, majd megáll és megszilárdítja állásait, hogy megteremtse az úiabb előrenyomulás feltételeit.” Dr. Bozó Gyula (Folytatjuk) NÖGRAD — 1983. szeptember 10., szombat 3