Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

eáoYászRapi üniepség Nagybáíouybai Halónkba érkezik a barmai államfő Losonczi Pálnak, az Elnöki hivatalos látogatásra hazánk- mai Unió Szocialista Köztár« Tanács elnökének meghívásé- ba érkezik U San Yu, a Búr- saság elnöke, (MTI) ra szeptember 5-én, hétfőn A hét 3 A kitüntetett bányászok egy csoportja a nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) amely igazolta a munkásmoz­galom egyre növekvő erejét. S olyan embereket adott a nóg­rádi szénmedence a felnövek­vő nemzedéknek, mint Furák András, Kakuk József, Pothor- nik József és Eppich Ede. A második világháború újólag szörnyű megpróbáltatások elé állította a bányásztársadal­mat, de ők a nagy széncsa­tákban, az ötvenes évek ellent­mondásos időszakában, majd az ellenforradalom leverése után is bizonyították erejü­ket, s szervezettségük, erélyes fellépésük nagyban hozzájá­rult a konszolidációhoz, az élet normalizálódásához. Hosszú éveken át töretlen volt a magyar szénbányászat fejlődése. Aztán, a hatvanas évek vége felé bekövetkezett világgazdasági változások, s valamint ezek következmé­nyeinek helytelen hazai meg­ítélése. rövid időre a fontos energiahordozó „ledegradálá- sát” okozta. Üzemeik tucatja­it szüntették meg, emberek tízezrei kényszerültek másutt munkát keresni. A feleszmé- lésig — szerencsére — nem sok idő kellett, s a magyar népgazdaság hamarosan célul tűzte ki az olajnak szénnel és szénhidrogén-származékok­kal történő hélyettesítését. A párt és a kormány 1978-ban értékelte a kialakult világ- gazdasági helyzetet, s állást foglalt a szénbányászat mielőb­bi korszerűsítése, a termelés jelentős volumenének emelése mellett. A célkitűzések szerint a VI. ötéves terv utolsó évé­re kellett volna az évi 26 millió tonnás kitermelést elér­ni, ám ez — bizonyítva a bá­nyásztársadalom megértését, felkészültségét, valamint érez­ve az állami támogatásokat — már a tervidőszak első esz­tendejében sikerült. Ma már, ezen belül, 5,2—5,3 millió ton­na minőségi szenet, valamint 1,3—1,4 tonna brikettet tud . fogyasztói felhasználásra a magyar szénbányászat bocsá­tani. Mindezzel több mint két­millió tonnányi kőolajat tudunk kiváltani, s várható, hogy az idén, az energiaimportunk, a meglévő hazai energiatermelő nyersanyagok még jobb, haté­konyabb felhasználásával és kitermelésével, mintegy 150 millió dolláros importmegta- karítást eredményeznek. Ter­mészetesen, teendőink jócskán akadnak még. A népgazdasági tervek között elsődlegesen sze­repel a szénbányászat korsze­rűsítése, amely a nukleáris energia mellett az egyik leg­fontosabb meghatározója ener­giaellátásunknak. Ezen meg­fontolások alapján kerül sor a VI., majd a VII. ötéves terv­ben. a Nógrádi Szénbányák területén végbemenő, nagysza­bású rekonstrukcióknak. Ez azt eredményezi, hogy csupán a kányási termelés az évi 300- ról 750 ezer tonnára nő,- s a majdan megépítendő szénmo­sómű 300 ezer tonnán felüli mennyiségű szenet tud adni lakossági fogyasztásra. Emel­lett, a Mizserfa térségi újóla­gos bányanyitás lehetővé teszi azt, hogy a Nógrádi Szénbá­nyák a mostanság szokásos évi egymillió tonnát alig vala­mivel meghaladó tervét 1,5, vagy még ennél is nagyobb mennyiségre növelje a közel­jövőben. — A technikai-technológiai fejlődés —• hangsúlyozta az államtitkár — mindenképpen biztosított. Am még a tervek teljesítésének érdekében sem szabad megfeledkezni ezek szabályszerű kezeléséről. Az idei évben bekövetkezett tra­gédiasorozat, amely csak­nem félszáz bányásztársunk életét követelte, figyelmeztet: a szakszerűtlenség, a fegyel­mezetlenség, a nemtörődöm­ség, a hibák elnézése a tech­nikát az ember ellen fordít­hatja. Márpedig nekünk, energiarendszerünk fejlesz­tése érdekében, s humánus megfontolásunkból is, az első az okos, dolgozni tudó, a feladatokat végrehajtó, a cé­lok mellett kiálló ember. Aki­nek munkájára itt a nógrádi szénmedencében is hosszú­hosszú évtizedeken keresztül még szükség lesz. Az államtitkár ezt követő­en kitüntetéseket adott át. Kiváló bányász miniszteri ki­— kép: kulcsár — tüntetésben részesült Világosi József, Kányás-bányaüzem tiribesi aknájának csapatve­zető vájára, valamint Gecse István, ménkesi körletvezető. A Bányász Szolgálati Érdem­érem arany fokozatát kapta Figura Jenő, kányási vájár, ezüst fokozatát Bán József tervező, a tervező- és föld­mérő iroda dolgozója, bronz fokozatát pedig Sulyok Já- nosné betanított munkás. „Kiváló munkáért” miniszte­ri kitüntetést vett át Egeresi László csapatvezető vájár, a szorospataki aknaüzem dol­gozója, Fodor István főfúró­mester, Bodó József esztergá­lyos és Bodzás Gi ila vájár. Az ünnepségen Kiváló dolgo­zó kitüntetésben részesítették azokat is, akik a Kányáson ez év június 22-én bekövetke­zett omlásos balesetnél azon­nal megkezdték és hősies, ön­feláldozó munkájukkal bá­nyásztársuk életét megmentet­ték. Nevük: Szmórád Nándor, Madar Cyula, Varga József, Ihász József, Tajti János és Kaszás Ferenc, valamennyien vájárok. A 33. bánysznap alkalmából csaknem félezren kaptak különféle kitünteté­seket Idős Szabó István, Kossuth- díjas, érdemes művészt az ipari miniszter, a bányászat­hoz kapcsolódó munkásságá­ért Kiváló munkáért, a BDSZ elnöksége pedig a moz­galomban végzett tevékenysé­géért a Szakszervezeti mun­káért érdemérem arany foko­zatával tüntette ki. Kovács Tibor, a megyei úttörőszövet­ség elnöke hosszú esztendők óta végzett eredményes ne­velő- és segítő munkáért a Magyar Űttörők Országos Szövetsége elnökségének „Gyermekekért” emlékjjla- kettjét adta át a vállalat kol­lektívájának, amelyet Zsuffa Miklós, a vállalat vezérigaz­gatója vett át A hivatalos ünnepséget kö­vetően Nagybátonyban kez­detét vette a késő estig tar­tó, színes műsorokkal, vásá­rokkal tarkított vigadalom. 1. Mi várható Madridban, az európai biztonsági és együttműködési konferencia befejezéseként? A hét végén a spanyol fő­városban 34 ország küldött­ségvezetői megállapították, hogy nincs mód Máltával kompromisszumot kötni. A kis szigetország változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy mondják ki egy, a földközi­tengeri államok biztonsági kérdéseivel foglalkozó konfe­rencia szükséges voltát, és tűzzék is ki a konferencia helyét, időpontját. Köztudo­mású, hogy ha ettől tennék függővé az európai konferen­cia eddig élért eredményeinek, határozatainak, ajánlásainak a végrehajtását, akkor ezzel gyakorlatilag sohanapjára tolnák ki. Hiszen egy föld­közi-tengeri biztonsági kon­ferencia megoldhatatlanul sok problémát vetne fel. így hát az a megoldás nyer teret, hogy a spanyol kül­ügyminiszter meghívására to­vábbi 33 külügyminiszter je­lenik meg Madridban, és az ő külön közmegegyezésük te­remti meg az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet három éve alatt fárad­ságosan kimunkált megállapo­dások Végrehajtásának felté­teleit. A külügyminiszterek mad­ridi utazása alkalmat ad számtalan kétoldalú találko­zásra, de kétségtelenül lehe­tőséggel szolgál propaganda­ízű megnyilatkozásokra is. A nyugati országok miniszte­reinek felszólalásaiban — ez előre megjósolható — olyan szovjetellenes vádak is hall­hatók lesznek, amelyeket a nyugati propagandagépezet irányítói mostanában a NA- TO-rakétatelepítéssel szem­beni és óriási tömegeket meg­mozgató békemozgalom ha­tásának csökkentésére szán­nak. De még így is: ha Madrid­ban 34 ország kiilügyeinek irányítói megegyezésre jut­nak, az az enyhülési folyamat továbbélését bizonyítja. 2. Milyen reményekkel foly­tatódnak Genfben a szovjet— amerikai tárgyalások? Vagy háromhónapnyi idő van arra, hogy Genfben meg­egyezés jöjjön létre az úgy­nevezett „eurorakéták” (az amerikai Pershing—2 és a robotrepülőgépek, meg a szov­jet SS—20-asok) dolgában, s ennek alapján elmaradjon Nyugat-Európában a telepítés, a Szovjetunió csökkentse ra­kétáinak számát, a leszerelt rakétákat pedig meg is sem­misítse. A tárgyalásoknak a nyári szünet utáni újrakezdése előtt a szovjet diplomácia volt a kezdeményező: új, meg új ja­vaslatok fogalmazódtak meg Moszkvában, hol amerikai szenátorok előtt, hol pedig a Pravdának adott Andropov- interjúban. Amerikai részről most is az eredeti „nulla­megoldás” követelése a tár­gyalási kiindulópont: a Szov­jetunió szereljen le minden egyes SS—20-at! Legfeljebb ilyen-olyan „közbülső meg­oldás” képzelhető el, de a „nullamegoldás” végső eléré­séig. A Szovjetunió nemcsak egyetlen atomhatalommal áll szemben, hanem az Egyesült Államokon kívül Nagy-Bri- tanniával és Franciaországgal is, amelyek nukleáris fegyve­rei — bevallottan — szovjet célpontokra vannak irányítva. A genfi tárgyalóasztalra te­hát olyan szovjet javaslat ke­rül, amely a francia és az an­gol rakéták számával egyen­lő számban szabja meg a szovjet rakéták létszámát. 162 ez a szám... s ha megfelel a valóságnak, amit a nyugati politikusok hajtogatnak szün­telen, hogy tudniillik az SS— 20-asok száma 300 körül jár, akkor a NATO-propaganda „öngólt lő”, hiszen maga bi­zonyítja, hogy mekkora en­gedményre kész a Szovjetunió a 162-vel. Nyugat-Európában máris nagyszabású tüntetések, meg­mozdulások voltak a NATO és az USA rakétapolitikája ellen. A második világháború kitörésének évfordulóján egy NSZK-beli amerikai támasz­pont előtt „békeblokádba” kezdtek neves nyugatnémet békeharcosok. A tüntetők egyik jelmondata különösen elgondolkoztató: „a nagy Karthago megnyert egy há­borút, aztán még egyet, a harmadik után már letűnt a térképről”. 3. Hoz-e változást a közel- keleti helyzetben az őrségvál­tás az izraeli kormány élén? Begin hirtelen lemondása (amit egyébként személyes okokkal magyarázott), és az eddigi külügyminiszternek, Samirnak, a kormánykoalíció (no meg természetesen saját pártja, a Hérut) által kor­mányfővé jelölése egyelőre nem ígér változást Izrael po­litikájában. De ... a lelépő miniszterelnök kétségtelenül nagyobb tekintéllyel rendel­kezett odahaza és a nyugati világban egyaránt. (Még ha ezt a presztízst valaha ter­rorakciókkal, később pedig a Szadattal kötött megállapo­dással vívta is ki, utóbbiért még a vitatott Nobel-békedí- jat kapta ráadásul.) Samirnak szembe kell néznie Izrael sú­lyos anyagi helyzetével, ame­lyet a libanoni háború napi egymillió dolláros kiadása nehezít, de azzal a népi elé­gedetlenséggel is, amelyet a Libanonban már több százra tehető izraeli emberveszteség idéz elő. Libanonban pedig a helyzet csak bonyolódik, a harcok ki­újultak Bejrútban és környé­kén. Az áldozatok között ame­rikai tengerészgyalogosok és francia légiósok is akadnak. Fenyeget a válság nemzetkö­zivé válása, sőt a végén Li­banon két vagy akár három részre szakadása is. Az Egye­sült Államok 1600 tengerész- gyalogost irányít kenyai ki­kötőből a libanoni partokhoz, Franciaország pedig az első világháborús hadvezérről, Foch marsallról elnevezett repülőgép-anyahajóját vezé­nyelte Bejrút elé. (Egy liba­noni lapértesülés szerint azért, hogy a hajó fedélzetén tár­gyaljanak a szembenálló fe­lek küldöttei...) Most szivár­gott ki, hogy Párizsban az előző hét végén hosszú és igen-igen titkos alkudozást folytatott Valid Dzsumblatt, a drúz haladó erők vezéralak­ja amerikai, francia, libanoni diplomatákkal, de története­sen még egy izraeli küldött is Párizsba érkezett a tárgyalás hírére. A tét: megakadályozni, hogy Izrael visszavonuljon kisebb libanoni területre, de — a hosszan tartó megszállás szándékával. A kiürített Suf- hegységben lakó drúzok at­tól félnek, hogy a falangisták éppoly véres leszámolásra ké­szülnek ellenük, mint aho­gyan Szabrában és Satilában a palesztinok ezreit mészárol­ták le. Ha Izrael megszerezné Li­banon déli harmadát, egy­hamar kettészakadhatna a maradék is: a falangisták ke­resztény „petit Liban”-jára, miniállamra, illetve a szírek, drúzok, palesztinok lakta te­rületre.' Pálfy József Ürügy a háborús irányvonalra Az Egyesült Államok a leg­durvább eszközökhöz folyamo­dik, hogy újabb ürügyet ta­láljon militarista irányvonalá­nak igazolására. Legutóbb ilyen akció volt az, hogy az amerikai vezetés a Biztonsági Tanácshoz fordult olyan rágal­makkal, amelyek szerint a Szovjetuniónak része van a lé­giterébe behatolt ismeretlen felségjelű repülőgép eltűnésé­ben — írja a TASZSZ New- Yorls-i jelentése. A Biztonsági Tanács vitájá­ban felszólaló Ricsard Oviny- nyikov, a Szovjetunió ENSZ- kép viselő je kijelentette: az a Tollhegyen Nincs jobb a jó adósnál — így szól a régi bankármon- dás. Bizonyára megvan ennek a perzsa változata is. Persze, azért mégsem csak a mondás igazának bizonyítására fizetett a napokban az iráni központi bank potom 419 és fél millió dollárt az amerikai Exim banknak. Mellesleg mondva: ez volt az amerikai bankszakma történetében a legnagyobb egyedi befizetési tétel! 1981- januárja, az amerikai túszok szabadon bocsátása óta szép csöndben 20 pénzügyi megállapodást kötöttek Te­herán és Washington bankemberei, — az utóbbi két hónap­ban öt ilyen megállapodásra került sor. Iránnak láthatóan érdeke eleget tenni az USA-val szem­ben fennálló kötelezettségeinek, mert különben nem tudná megvalósítani terveit a nemzetközi bankokkal való kapcsola­tainak normalizálására. így viszont újabb kölcsönökre is számíthat. A mai pénzvilág tele van rossz adósokkal. Hovatovább új igazság formálódik: az kap pénzt, aki — fizet. (B.) NÖGRÁD - 1933. szeptember 4., vasárnap Lengyelországban javul az ellátás Scipiades Iván, az MTI tu­dósítója jelenti. Lengyelországban már nem csökken tovább a nemzeti jövedelem, fokozatosan javul az ellátás, s erősödik az em­berekben az a meggvőződés, hogy a jobb életkörülménye­ket csak jobb munkával, s a szocialista reformprogram kö­vetkezetes megvalósításával lehet megteremteni. Ezt álla­pította meg a LEMP KB Po­litikai Bizottsága, amely pén­teken tartott ülést. A PB újólag megérősítette, hogy a párt vezetősége telje­síteni kívánja a három év­vel ezelőtt kötött társadalmi* megállapodásokat. Megálla­pította, hogy az illegalitásban szervezkedőknek a nyugati rádiók támogatása ellenére sem sikerült — néhány in­cidenstől eltekintve — széle­sebb támogatásra találniuk a társadalomban. Kudarcot val­lott a munkalassításra és a tömeges tüntetésekre való fel­hívás. A PB elismeréssel nyugtázta, hogy nő az új ön­álló szakszervezetek ereje és tekintélye. Ezek a szakszerve­zetek fokozatosan a dolgozók valódi érdekképviselőivé vál­nak. A PB minden pártszer­vet és -szervezetet utasított, hogy támogassa a szakszerve­zetek és a hazafias nemzeti újjászületési mozgalom kez­deményezéseit, A Politikai Bizottság mél­tatta az Andropov által be­jelentett új szovjet békekez­deményezést, amely — mint rámutat — alkalmas arra.- hogy megnyissa az utat a nukleáris leszerelés felé. Len­gyelország teljes mércékben támogatja ezt a kezdeménye­zést — hangsúlyozza a PB- ülésről kiadott közlemény. A PB értékelte az Erich Honecker vezette NDK-beli párt- és állami küldöttség augusztusi, varsói tárgyalása­it, és jóváhagyta azokat a megállapodásokat, amelyeket e látogatás alatt kötöttek a két ország állami és pártszervei közötti együttműködés elmé­lyítése céljából. körülmény, hogy az Egyesült Államok a BT-liez fordult, csakis az általa folytatott szovjetellenes politika leplezé­sére szolgál; az amerikai pro- paganlalépésnek nyilvánvaló­an az a célja, hogy lejárassák a Szovjetuniót. Kinek használ a szovjetelle­nes hisztéria újabb megnyil­vánulása, azok a követelések, hogy minden tárgyalást sza­kítsanak meg a Szovjetunió­val? Kinek jó a háborús han­gulatkeltés, melynek leple alatt fegyverkezést és pót­fegyverkezést sürgető felhívá­sok hangzanak el? Az effajta felhívások ugyan­azt sürgetik, amit hivatalba lépése óta a kommunizniW; el­leni „keresztes hadjáratot” hirdető amerikai vezetés. Az Egyesült Államok által rende­zett mostani politikai színjáté­kot így lehet jellemezni: Washington újabb ürügyet akar találni arra, hogy igazol­ja az atomháború előkészíté­sére hivatott felelőtlen és meggondolatlan politikáját er­kölcsi kategóriákkal való ügyes­kedéssel támassza alá a leger­kölcstelenebb politikát, neve­zetesen nukleáris világháborús irányvonalát. A Szovjetunió elleni amerikai rágalomhad­járatnak ez a lényege. ÍMTI)

Next

/
Thumbnails
Contents