Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

Losonczi Pál: Hazánkba érkezett Maurice Bishop A fegyverkezés ellen — a leszerelésért Kedden New Yorkban, az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek indiai kezdeményezésre rendezett értekezletén beszédet mondott Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke. A magyar államfő, aki Indira Gandhi meghívására vesz részt a tanácskozáson és vasárnap érkezett New Yorkba, kedden kétoldaiú megbeszéléseken is részt vett. Délelőtt Ausztria ENSZ-képviseletén találkozott Fred Sinowatz osztrák szövetségi kancellárral. Délben részt vett azon a díszebéden, amelyet Indira Gandhi miniszterelnöknő rende­zett a New Yorkba érkezett állam- és kormányfők tiszte­letére. Ez alkalomból Losonczi Pál és Indira Gandhi között külön eszmecserére is sor került. Kedden délután — magyar idő szerint a késő esti órák­ban — Losonczi Pál beszédet mondott az ENSZ-székházban, amely a Gandhi asszony által összehívott állam- és kor­mányfői tanácskozásnak is színhelye. Elnök asszony! Olyan korban élünk, ami­kor az emberiségnek nö­vekvő számú, összetett és hosszú távon ható problé­mákkal kell megküzdenie. Ezek kisebb-nagyobb mér­tékben minden országot és népet érintenek a fejlettségi szinttől, társadalmi beren­dezkedéstől, földrajzi elhe­lyezkedéstől függetlenül. Globálisak abban az értelem­ben is. hogy a belőlük faka­dó veszélyek elhárítása sem képzelhető el másként, mint nemzetközi összefogással. Az emberiségre azonban nemcsak gondok nehezednek. A történelem folyamán elő­ször jutottunk el a fejlődés olyan fokára, először került birtokunkba olyan ismeret és technika, amely ésszerű al­kalmazás mellett nemcsak a problémák kiküszöbölését tenné lehetővé, hanem min­den nép általános anyagi és szellemi felemelkedését is biztosítaná. Nincs ok a megelégedésre Napjaink tragédiája, hogy ezt a karnyújtásnyira álló le­hetőséget nem tudjuk megra­gadni, sőt, úgy tűnik, az idő múlásával egyre távolabb kerülünk tőle. .. I Az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­főinek hetedik, új-delhi konferenciája különleges fi­gyelmet szentelt a fegyver­kezési verseny megállításá­nak. Mi is valljuk, hogy az emberiség legfontosabb, kö­zös és halaszthatatlan fel­adatává vált a nukleáris ka­tasztrófa fenyegetésének el­hárítása, amelyhez az út a fegyverkezési hajsza megfé­kezésén, a nemzetközi lég­kör javításán át vezet. A fegyverkezési verseny önma­gában, termonukleáris há­ború kirobbantása nélkül is képes felemészteni a rendel­kezésre álló erőforrásokat, dezorganizálni a gazdasági és politikai kapcsolatokat, s mindezek következménye­ként még jobban kiélezni azokat az ellentmondásokat, amelyek a globális problé­mák megoldatlanságából fa­kadnak. Következésképp, a fegyver­kezés ellen, a leszerelésért folytatott harc az első szá­mú, mindenekfelelt álló fel­adat, amelynek megoldásá­tól függ, hogy úrrá tudunk-e lenni a többi nehézségühkön. Az elmúlt évek fejlemé­nyei sajnos nem adnak okot a megelégedésre. A fegyver­kezési hajsza folytatódik. En­nek értelmetlen terhei min­den népet sújtanak, de külö­nösen elviselhetetlenek az olyan országok számára, ame­lyek rendkívül szűkös erőfor­rásokkal rendelkeznek, s amelyek az alapvető létfel­tételek biztosításával, a mo­dernizálás feladataival küsz­ködnek. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok ér­dekei, ennélfogva törekvései is a béke megőrzésére, a fe­szültség csökkentésére azo­nosak a szocialista országo­kéival. A közös cselekvés fel­tételei tehát adottak. Az al­kalmat meg kell ragadni. Ha­tározottan fel kell lépni a fegyverkezés ellen, a fegyve­rek bevetését szorgalmazó militarista doktrínák érvény­re juttatása ellen, az erőfö­lény megszerzésére és az egyensúly megbontására irá­nyuló törekvésekkel szem­ben. Ki kell kényszeríteni a leszerelési tárgyalásokat, azok jóhiszemű folytatását és eredményes befejezését. El kell fogadtatni a szocialista és az el nem kötelezett or­szágok közös álláspontját, mi­szerint a biztonságot nem a fegyverek növekvő mennyi­sége szavatolja, hogy a biz­tonság a fegyverzetek ala­csonyabb szintű egyensúlya mellett sem kevésbé szilárd. Meggyőződésem, hogy a lesze­relésért folytatott küzdelem sikeréhez az is hozzátartozik, hogy mindenki meg tudja kü­lönböztetni azokat az erőket, amelyek a leszerelés valódi hívei, a konstruktív javasla­tok kezdeményezőit azoktól, amelyek nem igazán érde­keltek a fegyverkezési ver­seny megállításában, a meg­egyezések létrejöttében. Elnök asszony! Senki sem vitatja a jelen­lévők közül, hogy a világgaz­daság helyzete kritikus, szük­ség van egy igazságos és de­mokratikus alapokon történő átrendezésre. Enélkül nem ál­lítható helyre a világgazdaság egyensúlya, nem szüntethető meg a kiáltó ellentét a fej­lett és a kevésbé fejlett or­szágok között. Erősödik a protekcionizmus A világgazdaság a struktu­rális bajok melllett olyan problémákkal is küzd, ame­lyek megoldásával késleked­ni nem szabad. Üjra megerő­södtek a protekcionista törek­vések, egyre gyakoribb, hogy a válság terheit a kiszolgálta­tott helyzetben lévőkre, a gyengébbekre hárítják át. Ta­núi lehetünk annak is, hogy a nemzetközi gazdasági kap­csolatokat alárendelik erősen kifogásolható politikai célok­nak. A világgazdaság jelenlegi állapotában a fejlődő országok egy része különösen kritikus helyzetbe került. A Magyar Népköztársaság támogatja a fejlődő országok jogos követe­léseit, és bilaterális kapcsola­taiban is igyekszik lehetősé­geivel összhangban álló segít­ségét nyújtani, hozzájárulni gazdasági függetlenségük meg­szilárdításához. A fejlődő or­szágok a jövőben is számíthat­nak a Magyar Népköztársaság cselekvő szolidaritására. Ennek előrebocsátása után szeretném hangsúlyozni: a vi­lággazdasági problémák glo­bális jellege egyben azt is je­lenti, hogy nemcsak egyes országoknak, vagy országcso- portoknak vannak gondjai. A kiút keresése során olyan meg­oldásokat kell kiválasziani, amelyek egyetlen országot, egyetlen népet sem károsítanak, ugyanakkor a lehető legna­gyobb mértékben segítik a leg­jobban rászorulókat. Hazám, a Magyar Népköz- társaság közepesen fejlett, ter­mészeti erőforrásokkal szűkö­sen ellátott szocialista ország. Gazdaságának nyitottsága, szerkezete és adottságai ré­vén különösen érzékenyen érintik a világgazdasági vál­tozások. Egyenjogú, korlátozá­soktól hátrányos megkülön­böztetésektől mentes gazdasá­gi kapcsolatok esetén sok előnnyel jár számunkra — de partnereink számára is — a nemzetközi munkamegosztás és együttműködés. Megállítani az esztelen fegyverkezést Elnök asszony! Ezekkel a gondolatokkal kí­vántam eszmecsenénkhez hoz­zájárulni. Végezetül szeretnék a felszó­lalásom elején mondottakra visszatérni és újra leszögezni meggyőződésemet, hogy a vi­lággazdaságban, valamint az emberi lét és „ tevékenység egyéb területein sokasodó globális problémák megoldásá­nak döntő tényezője a tartós béke és a nemzetközi bizton­ság, a népek közötti sokoldalú együttműködés, amely csak akkor valósulhat meg igazán, ha sikerül megállítani az esz­telen fegyverkezést. Ez az elő­feltétele a társadalmi és gaz­dasági haladáshoz szükséges eszközök felszabadításának is minden állam, de elsősorban a fejlődő országok javára. A megoldások keresésében, e feladatok valóra váltása ér­dekében a Magyar Népköz- társaság a jövőben is kész együttműködni a világ összes országával, mozgósítani sze­rény szellemi és anyagi eszkö­zeit. Köszönöm a figyelmet! grenadai miniszterelnök Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa elnökének meghívására szerdán a déli órákban hivata­los látogatásra hazánkba ér­kezett Maurice Bishop, a gre­nadai népi forradalmi kor­mány elnöke, az Oj Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke. A kormányfő kíséretében van Unison Whiteman külügy­miniszter, George Louison me­zőgazdasági miniszter, Richard Jacobs, Grenada Budapestre is akkreditált nagykövete, vala­mint a különböző szakminisz­tériumok több vezető munka­társa. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fo­gadták: a légikikötőt grenadai és magyar zászlók díszítették, csapatzászlóval felsorakozott a néphadsereg díszszázada. A fogadtatásra megjelent Lázár György, Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfejlesz­tés miniszter, Nagy János kül- ügyminisztériumi államtitkár és Dömény János, hazánk Grenadába is akkreditált nagykövete, valamint politikai és gazdasági életünk számos vezető személyisége. A különgépből kilépő Mau­rice Bishopot elsőként Lázár György üdvözölte, majd úttö­rők virágcsokorral köszöntöt­ték a vendéget. A díszszá­zad parancsnoka jelentést tett 1 grenadai miniszterelnöknek, s felcsendült a két ország him­nusza. Maurice Bishop Lázár György társaságában ellépett a díszszázad előtt, ezt követő­en a magyar és a grenadai köz­életi vezetők kölcsönösen üd­vözölték egymást Az ünnepélyes fogadtatást követően a vendégek gépkocsi­ba ültek, és a magyar vezetők társaságában szállásukra haj­tattak. Délután a grenadai kormány­fő megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezt követően Lázár György és Maurice Bishop szűk kör­ben folytatott megbeszélést a magyar miniszterelnök or­szágházi dolgozószobájában. A késő délutáni órákban a Parlament delagációstermé- ben megkezdődtek a plenáris tárgyalások. A magyar tárgya­lócsoportot Lázár György ve­zeti; tagjai: Nagy János, Villá­nyi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Ga­rat Róbert külügy-, és Herk- ner Ottó külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Dömény Já­nos, valamint a Külügy- és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. A grenadai delegációt Mau­rice Dishop vezeti, tagjai: Unison Whiteman, George Louison, Richard Jacobs, va­lamint a grenadai külügy-, me­zőgazdasági, építési és keres­kedelmi minisztérium képvi­selői. (MTI) A fegyveres erők napja Nőgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) gyi feltételei és módszerei — mondotta végezetül Gáspár Sándor, s köszöntötte a fegy­veres erők napján kitüntetet­teket, azt kívánta a fegyveres erők minden tagjának, hogy egészségben, sikeresen és bé­kében lássák el megtisztelő, szép hivatásukat. Esküjük szellemében hűséggel szolgál­ják a dolgozó népet, szeretett hazánkat, a Magyar Népköz- társaságot — mondotta befe­jezésül Gáspár Sándor, aki azután kinevezési okiratokat és kitüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács a fegyve­res erők napja alkalmából a haza védelmében rójuk háruló feladatok ellátásában, a köz­rend biztosításában, valamint a szolgálatuk teljesítésében el­ért kimagasló eredmények el­ismeréseként kitüntetéseket adományozott-------------­A fegyveres erők napja al­kalmából tegnap megyénkben is egymást követték az ün­nepségek. Délelőtt az isko­lákban, szakmunkásképző in­tézetekben emlékeztek a pá- kozdi csatára, a fegyveres erők mai elődeire. Bensőséges ünnepség kere­tén belül került sor a mun­kásőrök, MHSZ-aktívák, pol­gári védelmi beosztottak, ön­kéntes rendőrök köszöntésére, az ELZETT szécsényi gyár­egységében. Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára meleg szavakkal köszöntötte a Bu­dapesti Zár- és Lakatgyár Szijjártó Káro.ly vezette mun- kásőrküldöttséget, a balas­sagyarmati Farkas Pál zászló­alj, a szécsényi Csépe Sán­dor munkásőrszázad képvi­selőit, a meghívottakat. A Salgótarjáni Ruhagyár kollektívája is megemlékezett a fegyveres erők napjáról, s a balassagyarmati telephe­lyen ott voltak a határőrök, rendőrök, a nolgári védelem képviselői. Részt vett az ün­nepségen Sipula István vezér­őrnagy, aki elismerően szólt a vállalat tevékenységéről. Salgótarjánban folytatódott az ünnepségsorozat. A ma­gyar néphadsereg Nógrád megyei Hadkiegészítő és Te­rületvédelmi Parancsnoksá­ga, párt- és katonai vezetése a Kohász Művelődési Házban rendezte ünnepi állomány- gyűlését, amelyen részt vett Skoda Ferenc, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságá­nak titkára. Radics János ez­redes, parancsnok köszöntöt­te a személyi állomány tag­jait, az ünnepségen részt ve­vő egyik szovjet katonai ala­kulat képviselőjét, s ünnepi beszédében a többi között ezeket mondotta: — Katonának, rendőrnek, határőrnek, ' munkásőrnek lenni nem könnyű, de szép és megtisztelő hivatás. Pár­tunk és kormányunk a jövő­ben is megkülönböztetett fi­gyelemmel kiséri a mi éle­tünket, tevékenységünket. Soha nem feledhetjük: a kö­vetelmények napról napra nőnek és dolgozó népünk azt várja tőlünk, hogy ezután is legjobb tudásunk szerint teljesítsük feladatainkat a haza, a szocializmus és a béke ügyének védelmében. Köszöntötte a megyei párt- bizottság nevében az ünnepi egységgyűlést Skoda Ferenc, majd átadta Radics János ezredesnek a munkásőr-em- lékjelvényt. Felolvasták a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a munkásőrség országos pa­rancsnokának együttes pa­rancsát, majd elismerések és jutalmak átadására került sor. Negyvenhat hivatásos, polgári és tartalékos tiszt részesült a különböző kitün­tetésekben. Ünnepséget rendeztek teg­nap ugyancsak a Kohász Mű­velődési Központban az MHSZ aktivistái, ahol Andó József, a honvédelmi szövet­ség megyei vezetősége párt­alapszervezet-titkára méltat­ta a fegyveres erőket. A BM határőrség balassa­gyarmati kerületparancsnok­sága párt-, KISZ- és szak- szervezeti bizottsága együt­tes szervezésben rendezte a fegyveres erők napi ünnepsé­gét. Délután megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, majd a kerületparancsnokság épületében levő hősi falnál helyezték el a kegyelet ko­szorúit. Az ünnepélyes állo­mánygyűlésen dr. Petrik Já­nos, a Balassagyarmati vá­rosi Tanács VB titkára mél­tatta a határőrök munkássá­gát. Vincze Zoltán ezredes, kerületparancsnok 15 főnek nyújtotta át az előléptetésről szóló parancsot, 35 fő kitün­tetésben, s ugyanennyien ju­talomban részesültek. A Nógrád megyei Rendőr­főkapitányság ünnepségén Juhász András, a KISZ Nóg­rád megyei bizottságának el­ső titkára köszöntötte a rend­őri állomány tagjait, s mél­tatta a közrend érdekében kifejtett tevékenységet. Sze- rémi Sándor rendőr ezredes, megyei főkapitány hetvenöt fő részére nyújtotta át a kü­lönböző elismerést és jutal­mat. Ünnepségre került sor a munkásőrség Nógrád megyei parancsnokságán is, amelyen szovjet vendégek is részt vet­tek. Robotka János, a megyei parancsnok helyettese kitün­tetéseket és jutalmakat adott át az önként vállalt kötele­zettség élenjáróinak. Megemlékeztek a fegyveres erők napjáról a polgári vé­delem megyei parancsnoksá­gán, ahol ugyancsak jutal­mak, kitüntetések átadásá­ra került sor. A megyében tartózkodó honvédalakulatok helyőrségi parancsnokságán szervezett ünnepségeken a párt- és ál­lami szervek képviselői is részt vettek. Kitüntetések Peking és Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszeter befejezte pekingi látogatását és előbb vidékre, majd — Hongkong érintésével — körútja következő állomására, Pakisztánba utazik. Nem is oiyan régen, néhány esztendeje, a világsaj­tó még a „Washington—Iszlámábád—Peking tengelyről” cikkezett, persze szovjeteUenes stratégiai értelemben. Azóta azonban sok víz folyt le a Potomacon és a Sárga folyón, a helyzet változóban van. Az elmúlt három esztendőben az amerikai—kinai közeledés lelassult, nem egy vonatkozásban megtorpant. Peking ugyanakkor a korábbinál pozitívabban reagált a két nagy ország közötti kapcsolatok normalizálá­sát szorgalmazó szovjet kezdeményezésekre. A körülmények módosulását maga Weinberger is érzékel­tette ötnapos látogatása elején, amikor kijelentette: „Ba­ráti, de nem szövetséges” országba utazik. Ez a fogalmazás eleve határt szab például azoknak a fegyvereknek is, ame­lyeket a Reagan-kabinet hajlandó eladni Kínának. A má­sik határt szabó tényező az a tény, hogy Pekingnek kemény valutában kell fizetnie és lehetőségei kínai közlések sze­rint ebben a vonatkozásban is korlátozottak. Az új politi­kai és gazdasági koordináták között azért — mint erre az 2 NÓGRÁD - 1983. szeptember 29., csütörtök j Washington amerikai hadügyminiszter vendéglátója, Csang Aj-ping kí­nai honvédelmi miniszter is rámutatott — szó esett „a ba­ráti együttműködés fejlesztéséről”, de immár nem olyan nagyságrendben, amit valaha a Pentagon elképzelt. Pontosan e mai politikai koordinátákat jelölte meg Csao Ce-jang, a Kínai Népköztársaság kormányfője, amikor fo­gadta a vendéget, és kijelentette előtte: Kína független kül­politikát folytat, egyetlen nagyhatalomhoz vagy hatalmi csoportosuláshoz sem köti magát. A kínai—amerikai együtt­működés korlátáit érzékeltette maga Teng Hsziao-ping is, aki Weinberger előtt hangoztatta: az érintkezések számá­nak növelése (jövőre a kínai kormányfő az USA-ba és Reagan Kínába látogat) fontos ugyan, de a viszony „alfája és ómegája” a tajvani kérdés és általában: az akadályok elhárítása. Ügy tűnik, a Tajvannal kapcsolatos amerikai magatar­tás az egyik legnagyobb, de korántsem egyetlen motívuma a Washington és Peking közötti kapcsolatok viszonylagos lehűlésének. A szovjet—kínai viszony normalizálása irányá­ba tett lépések nyomán Washington immár nem tekinthet úgy Pekingre, mint a szovjetellenes stratégia bármikor tet­szés szerint kijátszható kártyájára. Harmat Endre a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa mozgalmi te­vékenysége miatt .valamint a munkásőrségben eltöltött több évtizedes munkássága elisme­réséül a Szocialista Magyar- országért Érdemrend kitünte­tést adományozta Készéi Fe­renc munkásőrnek. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozata ki­tüntetésben részesült özv. Rá- tóti Károlyné, rákóczitelepi és Nagy Istvánná keszegi édesanya példás, a haza szol­gálatában. fegyveresen eltöl­tött gyermekeik neveléséért A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatában részesült Szabad Sándor és Harai Tivadar, az MHSZ-ben végzett munkáért. Ebben a kitüntetésben részesült Veres György, Nagy József, Lantos László, Dächer Béla és Fodor Ferenc munkásőr. Kaszás Jó- zsefné dr. igazgató, A fegyveres erők napja al­kalmából számosán részesül­tek megyénk dolgozói közül a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és bronz fokozatában, többen kapták meg előlépte­tésüket. számosán emlékjel­vényben, parancsnoki dicsé­retekben részesültek. A fegyveres erők napi ün­nepség tegnap Salgótarján­ban, a ianácsköztársasági em­lékmű koszorúzásával ért vé­get, amelyen a fegyveres tes­tületek és a KISZ Nógrád megyei bizottsága képviselői vettek részt és helyezték el a kegyelet és hála virágait az emlékmű talapzatára. Ma az ünnepség tovább folytatódik Ipolyszógön, ahol az önkéntes határőröknek át­adják a Kiváló határőr me®^ tisztelő jelvényt.

Next

/
Thumbnails
Contents