Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

.TŰZHELYGYÁR! TECHNIKA A számítógép és hívei Fiatal szakemberek és az érvényesülés — Vannak „hívői” és „nem hívői” a számítástechnikának — vallja Novak István szer­vezési osztályvezető. — Aki ismeri, az „hívő”, 'aki járatlan benne, az lehet „hitetlen” is „hívő” is. Utóbbiak között le­hetnek olyanok, akik egész addig pártolói a dolognak, amíg az ő munkaterületükön is be akarják vezeti. Akkor hir­telen „nem hívőik” lesznek. Ez érthető, hiszen mindenki ide­genkedik az újtól. Én is fanya­logva fogadnám például a teknősbókalevest... S Elképzelni se..r Ismert erénye a számítás­technikának, hogy ésszerűsí­ti a termelési, gazdálkodási folyamatokat; a bevezetésre valló előkészület önmagában is rendet teremt. Kínálkoznak-e apró gyakorlati példák e szép elvek megvalósulására a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban, aho.1 e hónapok­ban készülnek elő — mint is­meretes — egy számítógép te­lepítésére. — Abban a feladatkörben, ahol már vagy tíz éve al­kalmazzuk a számítástechni­kát: az anyag- és félkészáru- könyvelésben, már el sem tud­ják képzelni a munkájukat számítógép nélkül — állítja a szervezési osztály vezetője. — Most a bérfeldolgozásban vár­ják a módszert: ott is nagy tö­megű adattal kell dolgozni. Ahol még szeretnénk bevezet­ni, ott szükségletszámítás, normaidő-tervezés, lemezlesza­bás optimalizálása történik: ezeken a területeken még csak kezdeti stádiumban tart az előkészítés. Mint kiderül, a lemezlesza- bás optimalizálásába© már korábban is megpróbálták a komputert segítségül hívni. Egyelőre azonban falba ütkö­zött a kezdeményezés. Az el­járás alkalmazása ugyanis olyannyira megváltoztatta vol­na az ott tevékenykedők egy- némelyifcének föladatát, hogy erre a módosításra a szubjek­tív feltételek nem voltak al­kalmasak. Majd megmondom! Nagyobb siker várható a számítástechnikának a bérel­számolásban való alkalmazá­sában. Az itt dolgozók vára­kozással néznek ölébe az új módszernek. — Természetesen nem aj­tóstól rohanunk a házba, ha­nem alkalmazni próbáljuk a szervezéspszichológdát — köz­li Fürth Róbert, a szervezési osztály munkatársa. — A stra­tégiánk nem az, hogy kiállunk: „emberek itt változtatás lesz!” Hanem a feladatokat fo­kozatosan, lépésiről lépésre tesszük át számítógépes rend­szerbe. Pisch Ferencnének, a bér­osztály vezetőjének volt alkal­ma évtizedekig beleszokni a bérszámfejtés régi módszeré­be, mégis örömmel, segítőké­szen fogadja a várható módo­sításokat. Minek köszönhető ez? A lehullott csapadék megkönnyítette mezőgazdasági üze­meinknek a talajmunkálatokat. A felvételen, az őszibúza- vetés előkészítő szántást végzi a pásztói Béke Mgtsz két traktorosa (Kántor Károly és Szabó László) a Hasznos kör­nyéki 27 hektáros táblái.. Bencze Péter — Minden hónapban a fi­zetés előtt négy-öt napig 12 órás műszakban dolgozunk az osztályon. A mostani gépeink, az Ascoták, Olivettik teljesen „kivannak”. Cseréne szorulná­nak. Ezért hát sokat várunk a számítógéptől. A tizennyolc be­osztott persze különbözik kor­ban is, szellemben is. De ed­dig még minden feladatot megoldottunk fegyelmezetten. Gondolom, nem lesz fennaka­dás az miatt, hogy nem mun­kautalványt szoroznak ki, ha­nem a géphez készítenek uta­sítást... Én magam az acél­gyárban már láttam számító­gépet, Fürth Robi elhívott, megmutatta; tetszett. Nyilván minden kezdet nehéz. Hogy miképp válik be, ezt ne most kérdezze. Az első hónap után megmondom. Eddig mért nem? Sok egyéb terület mellett az anyaggazdálkodásban is hasz­nosítani fogják a komputert. Előbb azonban ott is meg kell küzdeni a szemléletmód rög­züléseivel: — Két követelménynek kell az anyaggazdálkodóknak meg­felelni — meditál Fürth Ró­bert. — 1. zavartalan legyen a termelés, 2. alacsony marad­jon a készletszdnt. Ez Magyar- országon nagy gond, ezért a felelős arra kényszerül, hogy az egyik ujját megharapja. Általában a termelés a fontos, ezért kissé magas a készlet­szint. Ha belép a számítógép, felgyorsulhat a készlet forgá­si sebessége, s így egy-két millió forintos készletszint- csökikenés következik be. Van, ahol attól fél az illetékes, hogy az ő képességeinek róják fel: eddig miért nem így csinálta? S lehet is alapja a félelmének, mert mindig akad egy szűklá­tókörű, aki elvárná, hogy az emberi agy adattárolásban is versenyezzen a számítógéppel. Természetesen a helyzet az, hogy a hatékony készletgaz­dálkodáshoz a számítástechni­ka teremti meg a feltételeket. m. p. A SALGÓTARJÁNI Kohá­szati Üzemekben elvárják, hogy a vezetők jobb munka­szervezéssel, a gépek és esz­közök megfelelő állapotá­nak biztosításával, a fegyel­mezett munkát elősegítő anyagi ösztönzés alkalmazá­sával szorgalmazzák azüzem- és munkaidő jobb kihaszná­lását, a minőségi színvonal emelését, a veszteségtényezők csökkentését, a versenyképes­séget. Mindebben persze meg­határozó szerepük van az em­beri tényezőknek. A vállalat üzemfenntartá­si gyárrészlegénél ennek ápolását a legelején kezdik. Különös go.ndot fordítanak a pályakezdő fiatalokra. Már munkába lépésük alkalmá­val szervezette© fogadják a pályakezdőket. Részletesen tájékoztatják Őket a gyár­részleg feladatairól, szerepé­ről és felelősségéről. Arról, hogy jórészt rajtuk múlik az üzem folyamatos termelésé­nek biztosítása, a nagy ter­melékenységű és korszerű be­rendezések állapota, a gyár összes gépeinek, berendezé­seinek gazdaságos kihasz­náltsága. A pályakezdő fiatalokkal történő foglalkozás még a ta­nulmányi idő befejezése előtt megkezdődik. A szak­munkástanulókkal a harma­dik év megkezdése idején a gyárrészlegi főmérnök, a munkaügyi vezető és a KISZ-csúcstitkár közös el­beszélgetést tart, hogy min­den kérdésükre választ tud­janak adni. Ugyanígy a fel­sőfokú végzettségű fiatalok is módszeresen hangolódhat­nak rá az üzem gyakorlati munkájára. Már a végzésük i előtt üzemi gyakorlaton vesz- [ nek részt, amely módot ad j képességük, szakértelmük, j emberi magatartásuk és I szorgalmuk megismerésére. Dipiomater.vükhöz témát ajánlanak, ipari konzulenst, vagy szükség szerint bírálót is biztosítanak számukra. Ma már minden üzemben, így a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is jól tudják, hogy a pályakezdő fiatalok megtartása nem elhanyagol­ható feladat. Olyan munka­helyi légkört kell teremteni számukra, amibe» otthon ér­zik magukat, kifejthetik ké­pességeiket, elismerést, örö­met szerezhetnek mindennapi munkájuk értékében. S,.hogy erre a körültekintő figyelmes bevezetésre milyen elenged­hetetlenül nagy szükség, van, azt jól jelzik az elmúlt évek tapasztalatai is. Három évvel ezelőtt a har­mincöt végzett pályakezdő fiatalból huszonhat, maradt a vállalatnál, tavaly tizenki­lencből tizenkét főt tudtak megnyerni, ez évben pedig tizenkilencből tizenöten munkálkodnak otthonosan az üzemfenntartási gyárrészleg­nél. Minthogy az anyagi elisme­rés nem mellékes dolog, az üzem vezetői gondot fordíta­nak arra, hogy a fiatalok a béremelések alkalmával lét­számarányosan, munkájuk és eredményeik figyelembe­vételével differenciáltan ré­szesülhessenek a felosztott bérekből. Tavaly százhatvan- két harminc éven aluli ré­szesült béremelésben, az idén, az első fél évben száznégy fiatalnak juttattak a szorgal­mukat és munkájukat elis­merő bérfejlesztésből. A FIATALOK iránti fi­gyelmesség jól kamatozik mindennapi tevékenységük­ben. A fiatal szakemberek rátermettségükkel, szakmai vitalitásukkal nemcsak hír­nevet szereznek a gyárnak, de jó megoldásokat is keres­nek és találnak a sikeres gaz­dálkodásra törekvő vállalat termelési, műszaki gondjai­nak megoldására is. A fiatal szakemberek értékes pálya­munkákat dolgoznak ki az FMKT-mozgalom keretében. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa a gyárrészleg vezetőivel való kapcsolatuk alkalmával ér­tesülnek a gondokról és a Magmából — áram Amerikai kutatók Los Ala­mos (Üj Mexikó) közeiében meg akarják fúrni egy ki­aludt vulkán még izzó magma­kamráját, hogy egy újszerű technikai eljárás segítségé­vel értékesíthessék az abban tárolt hőenergiát. A forró gránitot azzal az eljárással akarják feltörni, amelyet az olajbányászatban is használnak. A keletkezett hasadékokba egy fúrólyukon át vizet nyomatnának. egy másik fúrólyukon át felhoz­nák a kőzetben felhevült vi­zet, és viliamosenergía-ter- melésre használnák fel. Ez a módszer új alapokra helyezi a föld hevének hasznosítását. A száraz, forró kőzetek ugyanis lényegesen nagyobb hőmennyiséget tárolnak, mint amennyi a gőz- vagy forróvíz-előfo.rdulásokban halmozódott fel, amelyet ed­dig csak szerény mértékben értékesítettek. Remélik, hogy a próbafúrások alkalmával már 2300 méter mélységben 300 C-fokos hőmérsékletet találnak. megoldásra váró feladatok­ról. A pályakezdő szakembe-, reknek segítségükre vannak egy-egy ilye© megoldásra vá­ró téma szélesebb körű meg­ismerésében és egyre-másra megoldódik azok gondos ki­dolgozása is. Szabó Elemér az utóbbi időben három külön-külön is fontos pályamunkát nyújtott be: induktorgyártás az SKÜ- ben, elektromos targoncák ve­zérlésének korszerűsítése, Valamint a húzógépek indítá­sának modernizálása tár­gyában. Mindhárom téma fontos feladatok megoldásá­hoz vezetett. De sorolhatnánk tovább Győry Péter pályamunkájá­val, aki a gazdaságosabb, élettartamot növelő techno­lógiák alkalmazására készí­tett figyelmet érdemlő eljá­rásokat. Deák Imre a súly­ponti berendezések karban­tartási tervének hatékony­ságot növelő módszerére dol­gozott ki megoldást. Szeles András a generátor üzembiz­tonságának fokozásában és a hálótervezés szerepének: bevezetésében szerzett elis­merést munkája nyomán. Raj­tuk kívül Bóna Béla, Horváth ©yörgy, vagy Varga Tibor neve is ott szerepel azok kö­zött, akik a fiatal szakember- gárda helytállását bizonyí­tották. A gyár ifjú szakem­berei különböző pályamun­káikkal egy első, kilenc má­sodik és egy harmadik he­lyezést értek el. A gyárrészleg gondoskodik a hatáskörébe tartozó fiatal műszaki és szakmunkásgárda továbbképzésének lehetősé­geiről is. Az állami oktatás­ban való részvételen kívül szakmai továbbképző és spe­ciális tanfolyamokon adnak lehetőséget a továbbtanulá­sukra. A szakmunkásfiataloknak minden évben szakmásító tanfolyamokat szerveznek. Tavaly például tizenketten vettek részt ív- és lánghe­gesztő-tanfolyamon, öten is­merkedtek az irányítástech­nikai műszerész szakmai problémáival, de akadtak akik alulról vezérelt daruve­zetői képzettséget, vagy tar­goncavezetői vizsgát szerez­tek. A LEHETŐSÉGEK skálája persze ennél szélesebb. A ta­pasztalatokat vezetői szinten időről időre levonják, hogy a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás, törődés, mind a vállalat, mind az üzem, mind pedig a fiatal szakemberek számára meghozza a maga gyümölcsét. Orosz Béla Beszélgetés a krumpliföld szélén nem kapcsolódik a többieké­A szügyi téesz krumpliföld- jén találkozunk. Ennek így kell lennie, mert a 217. sz. Szondi Szakmunkásképző Intézet di­ákjai most ott találhatók. Évek óta szerződés köti az is­kolát és a termelőszövetkeze­tet egymáshoz. .A diákok se­gítenek az őszi betakarítás­ban, a szövetkezet pedig sok más mellett például autóbuszt ad a kirándulásokhoz. Lehet, hogy most nagyobb kéréssel fordulnak a terme­lőszövetkezethez? Meglehet, mert a kőművesek osz­tálya épp egy gazdasági utat épít a termelőszövetkezet szá­mára... Amíg beszélgetőtársaim a látóhatár széléről idebaktat­nak, addig Siket Béla tanár úrral váltok szót. Azon a di­cséretes dolgon, hogy az étel és a szállítás kitűnő, hamar túljutunk. — Mi lesz a sorsa a gyere­kek keresményének? — Az osztály dönt felőle. Többnyire közös kezelésben marad. Ebből fedezik a kü­lönféle újságok, folyóiratok előfizetési dijait, fizetik az osztálykirándulást. Akad osz­tály, ahol szétosztják és ki-ki maga költi el. — A közös kasszát nyilván a tanárok sugallják. — Minek? Az előrelátób­bak így cselekszenek önként, ez a célszerűbb. Ám, aki nem akarja, nem teszi. A traktorra szerelt masina óriási porfelhő közepette for­gatja ki a krumplit a föld­ből, erős szói röpíti végig a port emberen, gépen egyaránt. A hirtelen támadt felhőből lépked kifelé Lajtos Ági. Ber­ki Tibor és Kelemen Mária. Másodévesek és KISZ-alap­szervezetük titkárai. — Sok időnk nincs — mond­ják a bemutatkozás után —, mert dolgozni jöttünk, nem beszélgetni. — Akkor hát kezdjük a kö­zepén. Egy év múlva önálló keresettel bírtok majd és ez önálló életet is jelenthet. Most mennyire éltek az isko­lában sorsotok formálásával? Ahogy ramnéznek, elgon­dolkodom, talán nem is sike­redett jól ez a kérdés. — Lehetőség volna rá, de nem használjuk ki — mond­ja Kelemen Mária. — Ezt hogyan értsem? — Ahogy mondom. Azon, hogy milyen az órarend vagy mi a tananyag, természetesen nem kell gondolkodnunk, de az órákon kívüli idő eltölté­sére már tehetnénk javaslato­kat. — Tesztek? — Kát ez az — szól közbe Lajtos Ági. — Nem nagyon! Nem all össze a csapat. So­kan egyáltalán nem érdeklőd­nek a, társuk dolgai iránt, ne­kik megy a buszuk, vagy más programjuk van. Olyan, ami hez. — Minden osztályban sok a faluból bejáró, velük nehe­zebb a programokat egyeztet­ni, hiszen őket várja a busz, a vonat — véli Berki Tibor. — Azt möndják nincs ked­vük a közös programokhoz — fűzi tovább Kelemen Mária. — Hát adjatok jó progra­mokat ! Hümmögnek. — Közösen kéne... — szó­lal meg egyikük. — Az az igazság, hogy kü­lönösebb önállóságra nincs szükség — szögezi le Berki Tibor. — Ha csinálunk vala­mit, azt tanári felügyelettel tesszük. Én nem vállalhatom a felelősséget a többiekért, nincs hozzá jogom. — Mit szoktatok együtt, az osztállyal közösen csinálni? — Klubdélutánt — egyez­nek meg azonnal. — Ezeket mi szervezzük, más osztályokkal közösen. Mindig nagyon jók — emeli föl a hangját Lajtos Ági —, de arra sem jön el minden­ki. Aztán aki ott' van, az he­tekig meséli, de jó volt, mi­kor lesz már megint. — Klubdélután. És még? — Ritkán, de előfordul, hogy fegyelmi tárgyalást tart az osztály az osztályfőnök ve­zetésével. Ott mindenki el­mondhatja. a véleményét. Ta­valy az egyik lány ügyében Volt ilyen. Egyetértettünk ab­ban, hogy meg kell büntetni. — És mi lett a büntetés? — Azt nem mi szabtuk ki, hanem a tanári kar. Hogy mi lett az eredmény, nem tud­juk. Tény. a lány kimaradt az iskolából. — Te sem kérdezted. Ági? — Nem — vonja meg a vállát. — Amikor tavaly bekerül­tünk az iskolába — veszi át a szót Kelemen Mária — egy hónap után választottuk meg a vezetőséget, a KISZ-titkárt. Fél év múlva leváltottuk a vezetőséget, mert nem csinál­tak a világon semmit. Az az igazság, hogy olyan zöldfülű­ek voltunk, amikor szeptem­berben beindult tavaly az is­kolaév.. Semmit sem tudtunk a KISZ életéről, a lehetősé­geinkről. a jogainkról. Én most a nyáron voltam Salgó- bányán vezetőképző táborban. Ez igen! Millió ötletet, taná­csot. segítséget kaptam! Ezt az idén már hasznosíthatom és fogom is! — Átadod a többieknek? — Hogyan? — ión zavarba. — Nem vagyok én olyan föl­készült, hegy másoknak elma­gyarázzam, amit hallottam! — Na menjünk — döwtik- el. — Vár a krumpli! Aradi Pálné, a KlSZ-tanács- adó tanár, aki egyben az is­kolai KISZ-bizottság titkára is, így vélekedik: — A munkahelyeken, a fel­nőttekkel sokkal jobban meg­értik magukat, mint saját korosztályukkal. Ez a tapasz­talatunk.. Ott szinte azonnal bekapcsolódnak a mozgalmi munKaba. Többen funkciót is kapnak. Megállják a helyü­ket. itt noszogatásra várnak, segítségre szorulnak az isko­lában. Oka lehet, hogy so­kan nem ide akartak jönni, nem valamelyik szakma volt a céljuk. Csak itt v a n n a k. Nem igénylik az önállóságot, sőt, néha zaivarba jönnek, ha magukra maradnak. — Jó-e az, hogy a tanár a KISZ-bizottság titkára? — kérdezem Arató Jánost, a szakmunkásképző igazgató- helyettesét. \ — .ló — feleli habozás nélkül. — Másként nem tud­nánk megoldani ai koordiná­ciói. Ezer gyerekből egyszer­re csak ötszáz van itt, a má­sik fele a vállalatoknál gya­korlaton. A pedagógus mindig itt található. Ez egyébként a fiatal kollégáknak is jó erő­próba. — A gyerekekkel az önálló­ságról beszéltem. — Sok jót nem mondhatok. Hiányzik legtöbbjükből az öntevékenység. Érzésem sze­rint ezt az úttörőmozgalom sem fejleszti eléggé. Pedig több a gyerekek joga jóval, mint amennyivel élnek — Miben hallathatják sza­vukat? — A KISZ-bizottság jogo­sult s szociális segélyek oda­ítélésére, ez igazán önálló feladat. Nem megy viszont a magatartás-szorgaiom jegyek megállapítása, ahol az osz­tály közösen alakíthatná. For­mális ! A fegyelmi . tárgyalá­sokon állást kell foglalni, véle­ményt kell nyilvánítani a kö­zösség előtt. Ez nem megy egyik napról a másikra! Egy osztály egy alapszervezet. Ma­guk készítik az akcióprog­ramjukat, telkük rajta mit valósítanak meg belőle. Okos kezdeményezéseikre várunk. Sokszor hiába. Kezdeménye­zünk hát mi, felnőttek. A Szondi-napok hagyománya most teremtődik, számtalan színes programmal két héten át minden évben megrendez­zük. Ezt sem a gyerekek ta­lálták ki. Pedig példa van rá a városban... — Pedig a gyerekeknek szükségük lesz az önállóságra. — így van! A különféle fó­rumokon, az iskolában is vé­leményt kellene nyüvánítáni- ok, de nem nagyon teszik. H. Z. NOGRAD - 1983. szeptember 29., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents