Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám

l-n.' VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK NÓGRÁD AZ MSZM1* 'NÓGRÁ0 MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. ÉVF.. 224. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1983. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Kádár János gazdag programja a finn fővárosban Elhatározott szándékunk folyamat továbbvitele a helsinki rt Fehér Péter, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Hivatalos megbeszéléssel kezdődött Kádár János szer­dai programja Helsinkiben: az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára Kalevi Sorsa miniszterelnökkel ült tárgyalóasztalhoz az államta­nács dísztermében. A tanácskozáson —■, ame­lyen részt vett Kovács Lász­ló, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese és Osmo Lipponen, a finn külügyminisztérium szak­értője is — elsősorban az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés témakörét tekintettek át. Megállapították: a madridi zárönyilatkozat nagy hordere­jű kötelezettségeket ró mind­két államra: a jövő hónap­ban Helsinki ad otthont az‘ európai bizalomerősítő intéz­kedésekkel foglalkozó stock­holmi konferencia előkészítő értekezletének, s 1985-ben Bu­dapesten rendezik meg az eu­rópai kulturális fórumot. Mindent megteszünk azért — hangzott el mindkét részről —, hogy ezeken az összejö­veteleken eredményes mun­kát végezzenek. Együtt, ugyanazokért a célokért kell dolgoznunk — húzták alá —, hiszen e találkozók jelentősé­ge a jelenlegi nemzetközi helyzetben jószerivel felbe­csülhetetlen. Természetesen szóba kerültek a Írét ország gazdasági, államközi kapcso­latai, és — lévén Kalevi Sor­sa egyben a Finn Szociálde­mokrata Párt elnöke — a két párt szoros, konzultatív kap­csolatai is. (Folytatás a 2. oldalon.) Díszelőadás Áz ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulóján FeSéplil az űj Nemzeti Színház Szerdán a Nemzeti Színházban díszelőadással emlékez­tek Madách Imre Az ember tragédiája című műve bemuta­tásának 100. évfordulójára. Az ünnepségen ott volt Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Sarlós István, miniszter­elnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, megjelentek politikai, társadalmi, kulturális életünk, kiemel­kedő képviselői. Malonyay Dezsőnek, a színház igazgatóján nak köszöntőjét követően Köpeczi Béla művelődési minisz­ter mondott ünnepi beszedett '— Ä magyar drámairoda­lom, s egyszersmind a ma­gyar kultúra nagy ünnepét ül­jük — mondotta bevezetőül: 100 esztendővel ezelőtt mutat­ták be először az akkori Nem­zeti Színházban, Paulay Ede rendezésében Madách Imre: Az ember tragédiáját. Madách va­lami rendkívülire vállalkozott: emberiségpoémát akart írni, amely végigkíséri az ember sorsát a történelemben. Nagy ihietője Goethe ..Faust”-ja, de hat rá a korabeli társadalom­tudomány is, amely akár He­gel történetfidozófiája, akár a pozitivizmus, akár az utó­pista szocializmus gondoiat- rendszerében azt keresi, hogy mi az ember útja e földön. A nagy rendszerépítők idősza­ka ez, s mi csak büszkék le­hetünk arra, hogy egy magyar író a XIX. század közepén a kort meghatározó eszmei áramlatok szellemében meg­kísérel Önálló álláspontot ki­alakítani az emberiség alap­kérdésében. Nem elvont el­mélkedésről van szó, Madách merít saját tapasztalataiból is, az 1848—49-es szabadságharc élményéből, amelyben részt vett, s amelyért börtönbünte­tést szenvedett, és személyes élete drámájából. A nemzet és az egyén hely­zetéből kiindulva teszi fel te­hát a kérdést, hogy az em­ber meg tudja-e valósítani terveit. „Egész művem alap­eszméje akar lenni — írta Erdélyi Jánosnak 1862 szep­temberében —, hogy amint az ember istentől elszakad és ön­erejéből cselekedni kezd, az emberiség legnagyobb és leg­szentebb eszméin végig egy­más után cselekszi azt”. Ma­dách egy-egy kor uralkodó eszmeinek útját vizsgálja, s így jut el ellentmondásos vég­következtetéshez: az eszmé­ket nem lehet megvalósítani, de mégsem szabad az értük folyó harcról lemondani. Nem­csak az úr mondja a jól is­mert igét: ..Ember küzdj és bízva bízzál!”, Ádám maga is vállalja: „Szerelem és küz­dés nélkül mit ér a lét, s az ember célja a küzdés maga”. Tudjuk, már a kortávsak közül többen elítélték Ma­dách történetfilozófiáját, ame­lyet pesszimistának és reakci­ósnak tartottak. A költő-filozófus Erdélyi Já­nos a tragédiában az „ember létének, rendeltetésének misz­tériuma helyett, pályájának misztifikációját” látta és a fa­lanszterjelenettel kapcsolat­ban feltette a kérdést: „.. Tűrhető-e, hogy a költő, a nagy igazságok látnoka, az eszmék prófétája az ultrai- montónokkial (tehát a kleri­kális reakcióval) ... egyoldalú­an vegyen álláspontot a jö­vendő kor fejleményei ellen”. És Kossuth egykori társa, a politikus és tudós Pulszky Fe­renc ugyanezt így fogalmazta meg: „A darab tetszik mind­azoknak, akik a liberalizmus és a francia forradalom esz­méiben látják a világ teljes megromlásának okait, mert a mű iránya reakcionárius, s a mostani divatban levő áram­latnak tökéletesen megfelel”. Ezekkei az előítéletekkel szembeszállva a Tragédia szü­letését segítő Arany János azt bizonyította hogy az emberi­ség történetét ábrázoló jele­netek nem a történelem va­lóságát mutatják be, hanem álomképek, amelyek Lucifer megrontó szándékait példáz­zák. „Téved tehát, — írta —, ki ügy fogja fel, hogy a szerző a világtörténet egyes alakjai­nak és általuk az egésznek hű képét akarta adni, azt muto­gatván, hogy nincs haladás az emberiségben, vagy szüntelen körbenforgás, vagy alábbszál­(Folytatás a 2. oldalon) Németit Károly látogatása Nógrád megyében Németh Károly, a megyeszékhelyen tett látogatása során találkozott a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozóival is. t— kulcsár-fotó —• j Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára tegnap Nógrád megyébe látogatott. A vendéglet Salgótarjánban, a megyei pártbizott­ság székhazában fogadta Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács elnöke, Bíró Jó­zsef, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Skoda Ferenc, dr: Gordos János, dr. Ozsvárt József, a megyei párt- bizottság titkárai. Ezt követően Géczi János tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát a megye társadalmi, gazdasá­gi, politikai helyzetéről, a pártszervek és -szervezetek tevé­kenységéről, időszerű belpolitikai kérdésekről. A tájékozta­tón jelen voltak a megyei pártbizottság titkárai, Devcsics Miklós, Bíró József, Szálat László, az MSZMP Salgótarjáni Bizottságának első titkára, Medved Károly, az SZMT vezető titkára, Juhász András, a KISZ Nógrád megyei bizottságá­nak első titkára és a megyei pártbizottság osztályvezetői. A > megyei vezetőket Németh Károly az ipar helyzetéről tájé­koztatta, s válaszolt a felvetődött kérdésekre. A délelőtt fo­lyamán a Központi Bizottság titkára felkereste a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat Géczi János kíséretében. A vendégeket Gressat Sán­dor, a gyér igazgatója tájé­koztatta tevékenységükről. A többi között elmondta, hogy a gyár termelése az 1981. évi 890 millió forintról az idén várhatóan 960 millió forintra növekszik, miközben a lét­szám folyamatosan csökkent. Szólt a termékszerkezet kor­szerűsítése érdekében kialakí­tott elképzelésekről, a veszte­séges gazdálkodás okairól. A későbbiekben elmondta, hogy a Gazdasági Bizottság döntése nyomán legfontosabb felada­tuknak a gazdálkodás és a vezetés színvonalának javítá­sát tartják. Ugyancsak a ten­nivalók között szerepel a se­lejt csökkentése a minőségi munka a jobb készletgazdál­kodás. Poqos Gyula, az üzemi pártbizottság titkára arról számolt be, hogy a gyárban dolgozó négyszáz kommunista személyes példamutatással, a politikai munka eszközeivel miként járul hozzá a gyár előtt álló, nem könnyű felada­tok megvalósításához. A tá­jékoztatón jelen volt Lipták János, az üzemi szakszerve­zeti bizottság és Szakácsné Bohács Ilona, az üzemi KISZ- bizottság titkára is. Németh Károly ezután meg­tekintette a gyár hidegüze­mét. Gyárlátogatás közben Zsidai Alcdárné tűzhelyszerelő kérésére meleghangú sorokat jegyzett a „Jegorov” nevét viselő szocialista brigád nap­lójába, majd a délelőtti mű­szakban dolgozó szocialista brigádok vezetőivel folytatott eszmecserét Délután a Központi Bizott­ság titkára részt vett és fel-l szólalt a megyei pártbizottsá­gon rendezett aktíva ülésen.' Azt követően ellátogatott a pásztói járási pártbizottság­ra, ahol Füssy József, első titkár tájékoztatta a járási1 pártbizottság munkájáról, á közigazgatás átszervezésével, a település várossá fejlesztésé­vel összefüggő feladatokról. Ä tájékoztatón jelen volt Géczi János, Bíró József, Skoda Fe­renc, Jusesák György, a párt megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja, a Mátraaljai Ál-' lami Gazdaság igazgatója, Szi­lágyi Albert, a járási pártbi­zottság titkára, Kovács Feri renc, a járási hivatal elnöke. Németh Károly az esti órákban visszautazott ' Buda­pestre. (Az aktivaülésről szóló tu­dósítás a 3. oldalon) Madách-emiékünnepségek — Koszorúzás Madách Imre Az ember na- A Madáe'n-ünnepségek ré­gédiája című müve bemuta­tásának 100. évfordulója al­kalmából emlékünnepségeiket "rendeztek szerdán a főváros­ban. Koszorúzás volt a Margit­szigeten, a Madách-szó bornál, az ünnepség nyitányaként a Nemzeti Színház stúdiójának énekkara a Tragédia megze­nésített részletét adta eiő, majd Sótér István akadémi- ■ kus, az Irodalomtudományi Intézet igazgatója mondott emlékbeszédet. A megemléke­zést követően a Művelődési Minisztérium, az Országos Ma­dách Emlékbizottság, a Nóg­rád megyei Tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége és a Nemzeti Színház vezetői he­lyezték el koszorúikat a szó-' t»oí talapzatán. széként megemlékeztek Pau­lay Edéről, a Nemzeti Szín1 ház egykori igazgatójáról, aki 100 esztendővel ezelőtt először állította színpadra a Tragédi­át. A Kerepesi temetőben átló síremlékénél a Magyar Szín­házi Intézet nevében Cenner Mihály emlékezett színházéle­tünk kiemelkedő személyise­gére, majd a Művelődési Mi­nisztérium, az Országos Ma­dách Emlékbizottság, a Ma­gyar Színházművészeti Szö­vetség. a Nemzeti Színház és a Magyar Színházi Intézet kép­viselői koszorúzták meg a sír­emléket. Este a Nemzeti Színházban kiállítás nyílt, amely fotók­kal eleveníti fel „Az ember tragédiája” előadásainak év­százados történetét. (MTI) A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár tanácstermében ki-ki a mun­kakörnek megfelelő öltözetben. Tucat­nyi szocialista brigádcezetö, közöttük ül Németh Károly, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizotiság titkára. Ö kérte a találkozást. Podos Gyula, az üzemi pártbizottság titkára vázolja fel röviden a szocialis­ta brigádmozgalom gyári helyzetét. Hu­szonkilenc kollektíva több mint félezer tagja igyekszik a napi munka mellett többet nyújtani. — Nagy tisztelője vagyok a szocia­lista brigádoknak, akik önként vállal­nak többéi az átlagosnál. Különösen fontos ez az önök gyárában, hogy kilá­baljanak a hullámvölgyből. Régi ta­pasztalat: ha egymás mellé tesszük Kál­lainkat, egyesítjük erőinket, megoldha­tok a feladatok. Biztos így lesz ez önöknél is... Arra vagyok kiváncsi, miként látják a gyáruk, az ország hely­zetét, milyen javaslataik vannak, s ter­mészetesen szívesen válaszolok a kér­déseikre is — mondja Németh Károly. A szocialista brigádvezetők gyorsan élnek az alkalommal. Gyebnár István arról beszél, hogy sok a nyugdíjas szakmunkás, elkelne a frissítés. Fiilöp György a gépek és termelőberendezé­sek — főként a targoncák — alkatrész­Brigádvezetők között utánpótlásának gondjait említi. Juhász Tibor arról beszél, hogy az újítások ki­lencven százaléka az importkiváltást, a létszámhiány miatt jelentkező gondok orvoslását, a minőség javítását céloz­za. Takács Lászlóné arról érdeklődik, hogy mikor kerül áz ország, a népgaz­daság könnyebb helyzetbe, Sándor Ro- zália az áremelések okairól kérdez, mások a del-koreai kémrepülögép kö­rülményeiről. a fiátalok lakáshoz jutá­sával kapcsolatos intézkedésekről fag­gatják a Központi Bizottság titkárát. Őszintén mondják el problémáikat, nem titkolva, hogy a mozgalom némi­leg visszaesett a gyárban. — Ne engedjék a szocialista brigád- mozgalmat hanyatlani — jegyzi meg Németh Károly. — Arra kérem az idő­sebbeket. hogy adják át tapasztalatai­kat. a fiatal munkatársaknak, mert már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a szocialista brigádokban milyen erő rejlik. Németh Károly jegyzetel, kérdez, vá­laszol. — Ha boldogulni akarunk, akkor mindenkinek a maga helyén úgy kell dolgoznia, mintha saját magának ten­né, a saját örömére — mondja. Egyetért és ugyancsak problémának tartja, hogy az egykor vonzó öntödei szakmunka utánpótlása nem a legjobb. Ez így jelentkezik az ország más tá­jain is. Beszél erről is. hogy azok kap­janak többet, akik többet és ' jobban dolgoznak. Azt is elárulja, hogy fog­lalkoznak vele, miként lehetne a bére­zést tisztább alapokra helyezni, .4 mi­nőség gyakran szóba kerül. Arra kéri a brigádvezetöket, hogy gondoljanak bele,' milyen bosszúságot jelent egy rossz ajtókilincs az új lakásban, vagy egy működésképtelen gáztűzhely. Lenne még mitől beszélgetni, de az idő sürget. Takács Lászlóné,a gyár kol­lektívája nevében egy zománcképpel — Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas grafi­kusművész alkotásával — ajándékoz­za meg Németh Károlyt, aki megígéri, hogy ha módjában lesz, visszatér a. nehéz helyzetben levő gyáriakhoz meg- győzödeni róla, hogyan sikerük az előt­tük álló feladatokat. teljesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents