Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

Jur// Andropov javaslatának nemzetközi visszhangja Az évszázad építkezéséről (2.) llrengojtól a Kárpátokig A Fehér Ház szombatra vir­radóra úgy nyilatkozott Jurij Andropovnak, a Pravda szom­bati számában megjelent leg­újabb leszerelési javaslatairól, hogy a rakéták „egyszerű át­csoportosítása nem jelent ko­moly fegyverzetkorlátozási lé­pést”. A Fehér Ház szóvivője, Larry Speakes azonban elis­merte, hogy a nyugaton SS— 20-ként ismert fegyverek meg­állapodás esetén történő megsemmisítésére vonatkozó indítvány „pozitív jel lehet”. Az SZKP KB főtitkára, szov­jet államfő, tudvalevőleg kije­lentette, hogy ha Genfben megegyezés jönne létre, a Szovjetunió nemcsak leszerel­ni kész az Európában levő SS—20 típusú rakétáinak egy részét, hanem kész őket meg­semmisíteni is. — Ha a szov­jetek megerősítenék álláspont­jukat a genfi tárgyalásokon is, mi pozitív jelként fognánk ezt fel —, hangoztatta. A Fehér Ház-i szóvivő közölte még: washingtoni részről minden további állásfoglalást a jövő hónapra halasztanak, amikor majd felújítják a genfi tár­gyalásokat. Az amerikai elnöki hivatal közleményét kommentálva a Reuter megjegyezte: a közle­ményből kitűnik, hogy Andro­pov többi állásfoglalása ütkö­zik Washington céljaival any- nyiban, amennyiben a Szov­jetunió számításba akarja venni a francia és a brit atomütőerőt, be akarja kap­csolni a francia és a brit ra­kétákat is a közép-hatótávol­ságú fegyverzetekről Genfben folytatott tárgyalásokba. Spea­kes kijelentette: még mindig az az álláspontunk, hogy a brit és a francia rakétákat nem szabad számításba ven­ni. Edward Rowny, a hadásza­ti fegyverzetekről Genfben folytatott tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség ve­zetője az egyik amerikai tele­víziós hálózat kérdésére vála­szolva azt mondta Jurij And­ropov javaslatáról, hogy érde­kes, de nem elégséges ahhoz, hogy megegyezés szülessék az eurorakétákról. Nakaszone Jasszuhiro japán miniszterelnök az elsők között reagált a legújabb szovjet le­szerelési indítványra. „Jó hír­nek” nevezte, mivel növeli annak esélyét, hogy globális alapokon folytassák a leszere­lési tárgyalásokat. A hivata­los, érdemi kommentártól azonban a japán kormányfő elzárkózott. Az MTI római tudósítója je­lentette, valamennyi jelentős olasz napilap címoldalon szá­Chilében feloldják a rendkívüli állapotot A chilei demokratikus erők követelésére Pinochet tábor­nok kormánya pénteken úgy döntött, hogy hétfőtől feloldja a tíz éve érvényben levő rendkívüli állapotot. Santiagói diplomaták szerint az intézkedés csak kis válto­zást jelent majd a gyakorlat­ban, politikai hordereje vi­szont annál nagyobb. A chilei kormányzat hiva­talos közlése szerint a rend­kívüli állapot feloldásával egyidejűleg érvényben marad az 1980. évi alkotmány 24. cikkelye,' amelynek értelmé­ben az államfő bármikor kor­látozhatja a gyülekezési és a szólásszabadságot, őrizetbe vé­tetheti és házi őrizetre kény­szeríthet személyeket, chilei állampolgárokat internálhat, il­letve száműzhet az országból. A rendkívüli állapot meg­szüntetése egyike volt annak a nyolc követelésnek, amelyet az öt betiltott politikai pártot tömörítő demokratikus szö­vetség támasztott a Pinochet­rezsimmel szemben. A szövet­ség képviselői legutóbb csü­törtökön találkoztak a Pino- chet-kormány belügyminiszte­rével és sürgették követelése­ik teljesítését. A legutóbbi chilei tömeg- tüntetésekkel és a rezsim bru­tális fellépésével kapcsolatban pénteken este állást foglalt az Európai Gazdasági Közösség tíz tagállama. Athénban nyil­vánosságra hozott közlemé­nyükben mélységes döbbene- tüket fejezik ki az augusztus 11—12-i megmozdulások el­fojtása miatt, s követelik az emberi jogok tiszteletben tar­tását és a demokrácia helyre- állítását Chilében. A közle­ményben emlékeztetnek arra, hogy a Pinochet-rezsim rendő- őrsége megölt és megsebesí­tett több embert, köztük gyer­mekeket is. Az EGK kormá­nyai remélik, hogy Chile ké­pes lesz helyreállítani a de­mokráciát és az emberi jogo­kat, hiszen azok a béke és a társadalmi haladás alapfelté­telei. (MTI) molt be Jurij Andropovnak, az SZKP főtitkárának a Prav­dában megjelent interjújáról. A legtekintélyesebbnek számí­tó Corriere Della Sera New York-i tudósítójának kommen­tárjában azt hangsúlyozza, hogy „Andropov megerősítet­te a Szovjetunió rugalmas tár­gyalási készségét”. A kommen* tátor úgy ítéli meg, hogy ez­zel a lépéssel a Szovjetunió „a kölcsönös engedmények fo­lyamatát kívánta működésbe hozni” a genfi tárgyalások új­rakezdése előtt. A La Stampa figyelmét nem kerülte el a szovjet vezető ki­jelentéseinek várható nyugat­európai hatása, és annak a meggyőződésnek ad hangot, hogy Andropov javaslatai az elkövetkező napokban a meg­beszélések középpontjába ke­rülnek. Az Olasz Kommunista Párt véleményét kifejező L’Unitá — miután részletesen ismeri az interjú tartalmát —ugyan­csak arra a következtetésre jut, hogy Andropov javasla­ta „már mától nyílt viták kö­zéppontját alkotja Nyugat- Európában, a szocialista orszá­gokban és az Egyesült Álla­mokban a genfi tárgyalások idejét és kimenetelét illető­en”. * A nyugatnémet televíziós és rádióállomások pénteken késő este óta első helyen számol­nak be Jurij Andropov leg­újabb kezdeményezéséről. Az első kommentárok felvetették, hogy talán mégis van valami­lyen halvány remény a genfi megegyezésre — jelentette az MTI bonni tudósítója. A szombati nyugatnémet napilapok közül — a pénteki korai lapzárta miatt — csak a General-Anzeiger és a Die Welt tudott hírt adni az új szovjet javaslatról. Mindkét lap azt emelte ki főcímében, hogy a Szovjetunió SS—20-as rakétáinak egy részét meg­semmisíteni is hajlandó. (MTI) Leszerelési értekezlet Oj-Delhiben pénteken befe­jeződött az ENSZ által szerve­zett regionális leszerelési ér­tekezlet. A hétfőn kezdődött tanácskozáson húsz ázsiai és csendes-óceáni ország küldött­sége vett részt. A résztvevők síkra szálltak a teljes és álta­lános leszerelésért. A helikopter szinte súrolja az évszázados fenyőfák ko­ronáit. A pilóta ügyesen eme- li-süllyeszti n gépet a szűk völgyekben. Alattunk egyre keskenyebb csíkká válnak a folyók, az országút szerpenti­nekbe csavarodik, közeledünk a Vereckei-hágóhoz. A csővezetéket észre sem vennénk ha a pilóta nem hívná fel figyelmünket az erdőkön át futó irtásokra. Még tél víz idején elföldelték a mintegy másfél méter át­mérőjű acélcsöveket a he­gyekben. A megbolygatott földet azóta gyeppázsit ta­karta be. Hirtelen megfordulunk. El­mozdulnak a hegyek, a bá­rányfelhők, az alattuk lévő hegyi falvacskák. Irány: Vo- lóc. A nagyközség peremén lan­dolunk. Itt már vár bennün­ket az építőrészleg brigádve- zetöje, Sesztakov Jurij. — Nemcsak a kompresz- szorállomást és a vezetékeket építjük, hanem szociális-jó­léti objektumokat is létesí­tünk .— mondja a brigádve­zető. -*ic Itt • é* ■! NDK-ból ér­kezett-szakemberek és építő- munkások nagy csoportja te­vékenykedik. Felépítettek egy 64, valamint egy 80 lakásos házat a szivattyúállomás ke­zelői számára. Iskolát, poli- klinikát, kórházat is építenek a vendégmunkások. Éjféltől hajnalig Voltak a Kárpátokban hú­zódó szakaszon olyan részle­gek is, ahol nem lehetett át­vágni a kőzetet az utak alatt — A Vereckei-hágó köze­lében kénytelenek voltunk a forgalmat néhány órára leál­lítani, illetve terelőúira irá­nyítani — mondja Balasov Viktor brigádvezető. — Éjfél­kor vágtuk át az úttestet, hajnali ötkor azonban már is­mét megindulhatott a forga­lom. A gázvezetéket 1 méter 80 centiméter átmérőjű acél­csövén vezettük át az út alatt. Különben a vezeték utolsó szakaszán két ízben vasúti sí­nek alatt kellett lefektetni a gázvezetéket, 50 helyen pedig közutak, kisebb-nagyobb he­gyi folyók jelentettek aka­dályt. A Latorcán át vasbetonból és acélszerkezetből hidat épí­tettek a gázvezeték számára. Itt, Pidpolozje hegyi falu kö­zelében keresztezte egymást a barátság két „útvonala” — a Vinnyicát Albertirsával össze­kötő 750 kilovoltos villamos távvezeték és a most épült Urengoj—Pomari—Uzshorod exportgázvezeték. Elbeszélgettünk az építők­kel, s csakhamar kiderült: többen ott voltak az ukraj­nai Kalusból a magyarországi Leninvárosba futó etilénve­zeték lefektetésénél is. Akad­tak olyanok is, akik szemta­núi, aktív résztvevői voltak a Szövetség gázvezetéken le­bonyolított „dokkolásnak” 1978. szeptember 28-án. Ak­kor ez volt a világ legna­gyobb gázvezetéke, amelyen át évente 28 milliárd köb­méter gázt továbbítottak Ma­gyarországra és más szocialis­ta országokba. Az Urengoj— Uzshorod távvezeték hamaro­san második helyre utasítja ezt az internacionalista össze­fogással készült létesítményt. A Dobó-vártoronynál Félúton Ungváí és Munkács között áll egy kilencszintes vártorony romja. Itt, a sze- rednyei lankákon pihente ki Dobó István, az egri várka­pitány az ostrom fáradalmait. Ma hatalmas szőlőültetvények övezik a középkori műemlé­ket. Közelében nemrég la­kókocsik, sátrak álltak, raj­tuk piros-fehér zászlók. Itt laktak a gázvezeték lengyel építői, akik egy 38 kilomé­teres szakaszon fektették le az acélcsöveket, majd pedig elvégezték a földterületek re­kultivációját, s helyreállítot­ták az alagcsövezett földterü-* letek vízháztartását. Kárpát-Ukrajnában mint­egy 80 millió rubel értékű munkát végeztek el a transz­kontinentális gázvezeték épí­tői, s miután befejezték az utolsó „foltozásokat” is a több mint négyezer kilométe­res vezetéken, hozzáláthattad az üzemi próbákhoz. A legfontosabb teendő: elJ lenőrizni, kiállják-e a magas nyomást a vezeték hegeszté­sei. Már a vezeték lefekteté­sekor is végeztek előzetes méréseket, s harminc cső vég­csatlakozást megerősítettek; újrahegesztettek. Ma az or­szághatárig üzemképes a táv­vezeték. 1984-ben a gáz már eljut a nyugati megrendelők-; höz is. A békét szolgálja... A hét 3 kérdése Hogyan alakul a szovjet— amerikai viszony tíz nappal a genfi tárgyalások újrakez­dése előtt? Szinte mindennap új for­dulat adódik a szovjet—ame­rikai viszonyt elsődlegesen meghatározó rakétakérdés­ben: mind többen követelik (svédek, görögök, Kreisky volt osztrák kancellár), hogy lega­lább a genfi tárgyalások idő­tartamát hosszabbítsák meg, azaz, halasszák el fél évvel a NATO-rakéták telepítését; a nyugati táborban viszont megint számosán utasítják el ezt az elgondolást (Kohl és Genscher Bonnban, a NATO szakértői Brüsszelben és Rea­gan amerikai elnök); Jurij Andropov, az SZKP főtitká­ra pedig a hét végén a Prav­dának adott nyilatkozatában minden eddiginél előnyösebb javaslatot terjesztett elő. A Szovjetunió nemcsak, hogy csökkenteni kész Európában a rakétáit, hanem a csökken­tés alá kerülő SS— 20-asokat hajlandó meg is semmisíte­ni! Természetesen az az elő­feltétel, hogy az USA és a NATO álljon el az új raké­ták a Pershing—2 és a robot­repülőgépek telepítésétől. A szovjet—amerikai vi­szonyra kihat az is, hogy _ a hét elején még az előző moszkvai kezdeményezés kel­tett világszerte érdeklődést: • rakéták gyártásáról való lemondás, azaz, olyan javas­lat, hogy az űr ne legyen színtere a fegyverkezési ver­senynek. Ezzel szemben Rea­gan elnök seattle-i beszédé­ben még mindig a katonai erő szükségességét hangsú­lyozta, sőt, egyes washingto­ni közlések hírül adták, hogy az USA változatlanul készül a „csillagok háborújára.-.” Ugyanakkor azonban a vi­lág arra is figyel, hogy más, gazdasági, tudományos, vagy éppen szakszervezeti területen a két nagyhatalom közt a kapcsolatok folytatódnak, vagy újrakezdődnek. Igen je­lentős a szovjet—amerikai ga­bonaegyezmény, amely öt év­re szól, s, amelynek értelmé­ben a Szovjetunió legalább 9 millió tonna gabonát vásá­rol minden esztendőben. (A korábbi egyezmény még csak évi 6 millió tonnáról szólt.) Washingtonban jelentést ad­tak ki a tudományos kapcso­latok fejlődéséről, főleg az orvostudomány és a fizika te­rületén kialakult együttmű­ködésről. S végül azt is érde­mes megemlíteni, hogy az amerikai szakszervezeti szö­vetség, az AFL—CIO egyik elnöke, Winpisinger most járt Moszkvában (Andropov is fo­gadta !) és látogatása végén igen pozitívan nyilatkozott. Mi várható a genfi Palcsz­tina-konferenciától? Holnap kezdődik Genfben a nemzetközi konferencia a palesztin kérdésről: szeptem­ber 7-ig 60 ország küldöttei tanácskoznak a közel-keleti válság e legfontosabb ele­méről. Az ENSZ-közgyűlés döntése alapján kerül sor er­re az értekezletre — eredeti­leg a francia fővárosban kel­lett volna megrendezni, de a francia kormány (bel- és kül­politikai megfontolásokból) kitért az elől, hogy a konfe­rencia házigazdája legyen. Ezt követően lett a svájci város a tanácskozás színhelye Kétségtelen, hogy a Genf­ben megnyíló új nemzetközi fórum alkalmas lesz a pa­lesztin probléma sokirányú megvilágítására. Ezt jelezték az előkészítéseként megren­dezett regionális értekezletek is. Az alaphangjuk az volt, hogy a közel-keleti rendezés­ről semmiféle tárgyalás nem hozhat eredményt, ha azon nem vesz részt a Palesztina! Felszabadítási Szervezet. Megjósolható, hogy a genfi tanácskozáson felszólalók nagy többsége azt hangoztatja majd: a palesztin problémát csak az izraeli csapatoknak vala­mennyi megszállt arab terü­letről való teljes kivonása után lehet megoldani. A szo­cialista államok, a harmadik világ országainak jelentős ré; sze és néhány nyugati or­szág küldöttei találkoznak Genfben, a távolmaradók név­sorát az USA és Izrael nyit­ja meg..- (A NATO-országok közül egyedül Görögország az, amely teljesen magáévá teszi az olyan követelésekét, mint, amilyen a palesztin nép jogainak érvényesítése, az iz­raeli megszállás valamennyi következményének felszámo­lása). A szovjet magatartásra kö­vetkeztetni lehet Vlagyimir Vinogradovnak, a héten tar­tott sajtókonferenciáján el­hangzottakból. Az oroszorszá­gi föderatív SZSZK külügy­minisztere, mint a szovjet előkészítő bizottság vezetője, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a közel- keleti probléma igazságos, át­fogó — és egyetlen nép, te­hát Izrael érdekeit sem csor­bító — rendezését szorgal­mazza. Hogyan alakul a lengyel­országi belső helyzet? A lengyel válság sajátos eleme, hogy — mindig újabb és újabb évfordulók adód­nak, amelyekhez kötődve a szocialistaellenes ellenzék megpróbál ól etjeit adni ma­gáról. Most, az 1980. augusz­tusi, gdanski megállapodás évfordulóját akarja a volt Szolidaritás néhány vezetője nyugtalanság előidézésére fel­használni. Munkalassító sztráj­kokat, az évforduló napján a tömegközlekedés rövid ide­ig tartó bojkottját és más hasonló „tiltakozó akciókat” hirdettek. A nyugati rádióál­lomások segítik a többé-ke- vésbé illegalitásban működő ellenzéket. A sztrájkfelhívások —, s ezt a tárgyilagos tudósítók is elismerték — eleinte ha­tástalanok maradtak. Azt is a Szolidaritás vereségének minősítették, hogy több egy­kori Szolidaritás-vezető elő­jött az illegalitásból, jelent­kezett a rendőrségen, hogy él­jen az amnesztiával. Többen közülük a televízióban is meg­jelentek és nyilatkozatukban a kalandorakciókról megpró­bálták lebeszélni eddigi tár­saikat. A lengyel vezetők ugyan­akkor számos nagyüzemet kerestek fel. Jaruzelski tá­bornok, kormányfő Katowicé­ben kohászokkal találkozott, Iiakowski miniszterelnök­helyettes a gdanski hajógyár­ba ment el, oda, ahol három éve éppen ő is tárgyalt az ak­kori munkáskövetelések meg­fogalmazóival. A gdanski gyű­lésen ott volt Lech Walesa is, híveinek egy hangos cso­portjával, sőt ő maga is szót kaphatott Rakowski felszóla­lásában hangoztatta, hogy újabb sztrájkok csak Len­gyelország ellenségeinek a malmára hajtják a vizet- A lengyel párt és a kormány folytatja a párbeszédet a munkásosztállyal. Pálfy József A helikopterünk a Latorca és az Ung völgye felé indul. Csakhamar eltörpülnek a va­lóéi kompresszorállomás épü­letei, eltávolodnak egymástól, a hegyek, szétterül előttünk a síkság. Kohán Vaszil fiatal kárpátontúli ukrán író ül mellettem, aki már megjárta a távoli tundrát is, ahol a gázvezetés 0-ás kilométer­oszlopa található a gáz­vezeték építőiről írt cikk­sorozatáért Vaszil megkapta a Szovjetunió újságíró-szövet­ségének különdíját. — Egész életre szóló él­mény számomra, hogy elláto­gathattam az örök fagy biro­dalmába, oda, ahol az uren- goji gázlelőhelyek vadnak — mondja útitársam. — Ott, a tundrában futó csöveken lát­tam a felírást: „Az urengoji gáz a békét szolgálja”. Aztán, miután földet értünk, siet­tem megkeresni a térképen Uzshorodot, Bonnt, Párizst, Bécset, Varsót, Rómát... Lám, hová jut majd el a szibériai gáz! És biztosak lehetünk benne, hogy idejében jut el rendeltetési helyére... ... Míg Vaszil az élménye­iről mesélt, elértük az ország­határt. Gépünk a szovjet gázvezeték-építő részleg utol­só szakaszán ért földet. A csőfektető gépóriások kezelői már a karbantartást végez­ték. Csak a nemrég learatott búzaföldeken húzódó hosszú széles csík jelezte, hogy itt halad a transzkontinentális gázvezeték... Márkus Csaua 2 NÖGRAD - 1983. augusztus 28., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents