Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
MUNKASARCOK Már csak nosztalgia a gulya Tizenharmadik esztendeje dolgozik az Ikladi Ipari Műszer gyár berceli gyáregységében Tóth Lászlóné, elektrolakatos szakmunkás, aki — képünkön — a hazai automata mosógépekhez szükséges lúgszivattyúk gyártásában vesz részt. — kj — Balassagyarmati portyán Kilógott a mérleg Mintha a csend is fájna. Néhány perccel ezelőtt még fülsiketítő dübörgéssel működtek a formázógépek, szót érteni szinte csak a szájmozi gás alapján tudott az ember, most meg csend van, csend, valószínűtlen nagy hallgatás. Mindez persze, nem tart sokáig, hiszen szűkre szabott a feggeli szünet ideje. Ami igaz, igy fél kilenc tájban tízórainak is titulálható lenne már, de az itteniek ragaszkodnak a hosszú esztendők során tudatukban megrögződött elnevezésekhez. Ha reggeli, hát legyen az. Pedig a hajnalban kelő öntödések közül szinte senki sem ül buszra anélkül, hogy a fránya cigaretta, meg a szokásos kávé után ne harapott volna otthon is valamit. Baksa István, a veterán gépiformázó sem éhgyomorral kezdte meg a műszakot, de meg nem állja, hogy a tüzes vas fölött ne pirítson meg egy tenyérnyi szalonnát, zsírját rácsepegtetve a hagymával, paradicsommal. szeletnyi paprikákkal feldíszített . kenyérre. — A reggeli hajtás után — mondja, s ‘nyújtja felém kóstolónak a karéj kenyér felét — mindig megéhezik az ember. Még akkor is, ha tele a gyomor. De ha látja a többiek gusztusos étkezését, csak- csak kedvet kap hozzá. És így már megint jobban megy a munka. Ugye, finom? — kérdi két falatt között, kivárva néhány másodpercet, hogy! aztán a zsírt leöblítse félliternyi tejjel. — Az — mondom —, fenséges eledel. — Hát, legyen szerencsénk máskor is! Komótosan tömi szájába az utolsó falatokat, törli aztán a száját a mester, s dobja tűzre az elhasznált papírszalvétákat. Jót nyújtózik, majd — előzetes megbeszélésünk szerint —, életéről beszél. * r ' — Tudja — néz rám J A zöldségtermesztés ösztönzésére pályázatot irt ki a MÉM; az állami gazdaságok, téeszek a termesztéshez szükséges gépek vásárlásához nyerhetnek támogatást. E célra mintegy 150 millió forint áll rendelkezésre, ezt az összeget tartósítóipari vállalatok közreműködésével pályázhatják meg a termelők. A pályázat célja. a szántóföldi zöldségtermő terület csökkenésének mérséklése. A zöldségtermesztés ugyanis kézi munka igényes, s főként emiU tunk következő állomása Halié volt, amely 35 kilométerre található Lipcsétől. Más hangulatot árasztó település, mint a nagyvárosi életritmust megtestesítő es annak megfelelő tempót diktáló Lipcse. Hallének 200 ezer lakosa van. Amikor az 1000 éves város szívébe vezetett a heljH idegenvezető csoportunkból jó néhányan megjegyezték. — Olyan a környezete, a milliője, mint odahaza Egernek, Sopronnak, vagy Pécsnek. Valóban nagy a hasonlóság. A város központjában, a Kari Marx téren tartózkodtunk hosszabb ideig. Ebbe a térbe 15 utca torkollik s középen látható az ég felé nyújtózkodó Vörös torony, amely szimbolizálja a volt városi polgárság hatalmát. Itt láthattuk a városházát, amelynek címerében két félhold található. Ezek Halié sajátos arculatára utalnak. A címerben található két csillag, a sókristályokat jelképezi, az alatta lévő edény pedig a só lepárlásához használatos edényt érzékelteti. Ugyanis a város kialakulásában, meggazdagodásában, fejlődésében meghatározó szerepe volt a sólepárlásnak, az ezzel foglalkozó kereskedelemnek. Ahol álltunk, annak idején ott törtek fel a sóforrások, amit aztán edénybe fogtak föl és úgy párologtattak el. Az így nyert sót az első időkben a háztartások használták, később pedig ipari célokra is hasznosított szinte véletlenül lettem én gyári munkás, őseim ízig-vé- rig parasztok voltak, a nagyapámnak annyi hold földje voit, hogy napkeltétől napnyugtáig bejárni sem tudtam volna. De aztán, hogy meghalt, osztódott a gyermekek között a birtok, apámra már csak öt hold maradt. De bőven elég volt nekünk ez is, mert apámból nem lett paraszt. A föld helyett inkább a bányát választotta. Mi: anyám, én, meg két testvérem műveltük addig a földet, amíg aztán, most már azt mondom hál’ istennek, be nem adtuk a közösbe. Ahogy megalakult Karancskesziben a termelőszövetkezet, kevesebb lett a dolgunk is. Mert, tudja, gyerek létünkre ugyanúgy ültettünk, kapáltunk, kaszáltunk, őriztük a teheneket, gyűjtöttük a szénának valót, mint a felnőttek. Nem is sok idő jutott a tanulásra, nekem eszembe sem jutott, hogy az általános iskola után még tovább tanuljak. Ahogy megkaptam a végbizonyítványt, elszegődtem itt helyben, a faluban, gulyásnak. Volt vagy húsz-huszonöt marhám, azokat őrizgettem egy éven át. Nyugalmas napok voltak, a fizetség sem rossz, de tudtam, abból egy életen keresztül, pláne még ha az ember családot is alapít, jönnek a gyerekek, az éhes szájak, megélni nemigen lehet. Elmentem hát az akkori megyei tatarozóvállalathoz és ki is tanultam a kőművesszakmát. Tol- doztunk-foltoztunk, hoztuk helyre a háborús károkat, de aztán, mikor már jobban mentek a dolgok, ez a vállalat megszűnt. Hej, mondtam magamban, most aztán mi a fene lesz velem...? Töprengésre nem sok idő maradt, kellett a pénz, elszegődtem hát a salgótarjáni tűzhelygyárba. Többen is jártak már akkor oda dolgozni a faluból, akadtak cimborák, s így nem volt nehéz életem további sorsát eldönteni. A felvételnél látták, bírós típusú vagyok, nem vetem meg a fizi*tt az elmúlt években a nagyüzemekben megcsappant a termesztési kedv. Igaz, ezzel arányosan a háztáji gazdaságokban, kisüzemekben mind szélesebb körben foglalkoznak zöldségtermesztéssel. Csakhogy bizonyos zöldségekből éppen a nagyüzemi táblákon termesztettekre van szüksége az iparnak; az egységes fajta, a pontosan meghatározható érési, szedési idő inkább megfelel a feldolgozók igényeinek, mint a kisüzemekből begyűjtött nem eléggé ták. Ahogy hallottuk: a középkorban a só aranyat jelentett a város lakóinak.. Röviden még egy kis ízelítő a város gazdag múltjáról! A főtéren álló templomot annak idején a katolikusok átadták a reformátusoknak. De sok érdekességet, látnivalót kínál a Móritzburg, a vár, a benne található igen gazdag képzőművészeti kiállítása. A jelent is képviselő, de a régmúlthoz kapcsolódó egyetemnek, amely a reformáció nagy történelmi alakjának Luther Mártonnak a nevét viseli — 9000 hallgatója van. Üde fénypontja még a városnak a 101 éves villamosvasút, amely hosszú ideig lóvasútként működött. Megkapó volt az új városrész is. Az alapkő létété óta 20 év telt el. Magán viseli a kísérletezés jellegét. A különböző magas házaktól kezdve az alacsony, mondhatni családi házakig minden megtalálhatók Az ide sereglett lakók átlag- életkgra 28 esztendő. Haliénak testvérvárosi kapcsolata van a hazánkbeli Veszprémmel. Ez utóbbi néven működik egy vendéglátó egység is a 12 közül. Az igen, érdekes, sok élményt nyújtó városnézést, sétahajózás zárta az eléggé szennyezett Saele folyón. kai munkát, azonnal föl is vettek az öntödébe formázó- nak. 1952 májusában volt ez. És látja, ma is itt vagyok. Vaskos kezeinek ujjait kul- csolgatja egymásba Baksa István, s van még néhány perc a munkaszünetből, de tekintete már a gépe körül jár. — Szereti ezt a munkát? Csodálkozóan rám néz, s legyint: — Gondolja, ha nem így lenne, itt lennék már har- minekettedik esztendeje? Ezt a foglalatosságot nekem találták ki. Pedig kemény, nagyon nehéz, füstös, piszkos, zajos. S rádadásul meg sem fizetik úgy, mint ahogy elvárnánk. Igaz, teljesítménybérben dolgozunk. Tőlünk is függ hát a boríték vastagsága, hajtunk is, ránk fél szót sem kell szólni, meg noszogatni sem, de a fene tudja... Panaszkodni viszont — ezt nekem nem illene. Szépen, kiegyensúlyozottan élünk, nincs hiányunk semmiben. Van egy leányom, már férjnél, ott toporog körülöttem az unoka, a feleségem a termelőszövetkezetben tejkezelő. Megvagyunk hát, szépen, soha rosszabbat ne kívánjak magunknak. — És a föld...? A gulya...? Nem vonzza már? — Mindez már csak nosztalgia. A háztájit is, amit a feleségem a termelőszövetkezettől kapna, inkább megváltja terményben. Az a kis ház körüli kert van, amiben a sárgarépa, petrezselyem, uborka, miegymás megterem. Aztán vége. Tehenet meg, van úgy, hogy hétszámra nem látok. Másféleképp rendezkedtünk már be. És ez így van jól.,. Két perc van még hátra a reggeli szünetből, de ő már fogja cókmókját, és a gépe felé ballag. Akkurátusán elrendezi dolgait, üres formaszekrényt helyez a gép alá, s rám nézve felnevet, amikor géppuskasorozat hangjához hasonlóan feldübörög, a homokot tömörítő, keményeket ütő kalapács... Karácsony György egyöntetű nyersanyag. Ráadásul éppen e növényekből — a zöldborsó, az étkezési paprika, a paradicsom, a zöldbab tartozik ide — kerülnek ki az ipar legfontosabb exportcikkei. Ezek vető-, betakarító- osztályozó- és előfeldolgozó gépeinek, valamint öntöző- berendezéseinek vásárlását segíti elő az anyagi támogatás. A pályázatra a jelentkezési határidő szeptember 15. tűk. A városnéző séta során olyan benyomásom alakult ki, hogy ennek a városnak három arculata van. Egyébként a művészet és a tudomány fellegvárának hívják. Nem ok nélkül! Itt található a világszerte ismert és csodált Zwinger Képtár, a maga igen gazdag, értékes gyűjteményével. Állítólag a képtár megnyitásakor 200 kép volt. Jelenleg senki sem tudja megmondani hogy mennyi van. Egy kis kitérő után újból visszatérek a városra. Azokon a területeken — 15 ezer négyzetméter — ahol az angolok és az amerikaiak a II. világháború utolsó időszakában bombázták a várost, és ahol a bombák okozta tűz, öt napon át égett., ott ma minden tpkintetben egy modern városrész található, a maga nyüzsgő életritmusával. Az új központ szomszédságában látni sok olyan épületet, amit a korábbi századokban építettek, azok stílusát örökítik meg. A város harmadik arcú élő memento a ma emberének. Aki netán elfeledkezett volna a második világháború szörnyűségeiről, annak a lebombázott épületek, s azokon kinőtt zöldek eszébe juttatják mit is jelent a háború, mi is az hogy pusztítás. Nemsokára búcsút int a nyár. Ritkul az autófolyam az utakon, hazatérnek ,az üdülők, a turisták, hogy legközelebb alighanem ismét az idegenforgalmi főszezonban koptassák el a benzin és a cipőtalp javát. A népvándorlók derékhada változatlanul vallja: a nyári üdülésnek nincs párja! Igaz, ilyenkor zsúfolásig teltek a szórakozóhelyek, áz üzletek, s, ahová a legtöbben igyekeznek, ott nagy a drágaság is. Mi több, a magas árak nemegyszer nagyvonalú számolással, vagy szűkös méréssel párosulnak. Így hát nem minden ok nélkül való, hogy a nyár a fogyasztói érdekek védelméért dolgozók számára is főszezon. Amikor a város központja az előbb említett időszakban elpusztult, senki sem hitte, hogy újjá születik, mert lehe7 tetten körülmények között teremtették meg mai arculatát. Most pedig néhány érdekességről kívánok megemlékezni. A városházán látható aranyember, az egyik kezével a várost óvja a másikkal üdvözli a városba érkezőket, virágcsokrot tartva a kezében. Előtte van az iszákos- ság szobrát megtestesítő Bacchus. Sokan megsimogatják a lábát, mert a szóbeszéd szerint, aki ezt teszi annak szerencséje lesz. A tájékoztató szerint eddig még nem jelentkeztek a szerencsések, vagy talán még nem oldották meg a nyilvántartásukkal kapcsolatos adminisztrációt. A legöregebb templomként a Kreutzert tartják amely ötször ment tönkre, s annyiszor építették át. Nagy derültséget keltett az a kút, amelyen egy gólya áll. A történet szerint.ide zarándokoltak el azok az asz- szonyok, akiknek nem volt gyermekük, de nagyon akartak. Valaki megjegyezte hogy másutt ezt másképpen oldják meg. Végül ismét Erős Ágostont a szász fejedelmet említem befejező gondolatként. A szóbeszéd szerint Krakkóban nyugszik a teste, szíve azonban Drezdában, Hochkirchenben található. (Folytatjuk) Venesz Károly A Nógrád megyei Tanács kereskedelmi felügyelősége is szemrevételezte az idegenforgalmi szempontból látogatottnak ismert helyekét. Vendéglátó és élelmiszerboltokba nyitottak be az ellenőrök —, s bizony, ritka alkalommal fejeződött be a vizsgálódás ezzel a véleménnyel: ezt a helyet akár ki is hagyhattuk volna! Legutóbb balassagyarmati portyájára kísértük el Csábi Mihályné kereskedelmi felügyelőt. A piacon kezdtük a nézelődést, ott is Viktor József magánkereskedő falatozójánál. — Kérek tíz deka hurkát, ugyanennyi sült kolbászt, két szelet kenyeret és egy nagy málnaszörpöt! A pecsenyés pillanatokon belül kiszolgál, s —, mint ez már később az üzlet hátsó traktusában kiderül — pontosan mér, valamint a fizetésnél sem járunk rosszul. Sőt, néhány fillérrel még kevesebbet is számol. — Az nem véletlen, azt a keveset mindig lefelé kerekítem — mondja a szőke legény. — Nem szeretek a fillérekkel bajmolódni. Míg az öreg nénik előhalásszák a bő szoknya alól azt a pár garast, két embert kiszolgálok! A málnaszörpöket viszont rendre otthagyják a vendégek. Cefreszaga van! Viktor József előttünk bont fel egy Leplombált műanyag kannát — büdös az is. — így kaptam Drégelypa- lánkon, a szörpüzemben — panaszolja a kereskedő. — Kénytelen leszek visszavinni! Egyébként bővítési tervekkel foglalkozik. Bevezeti az egytálételt. Mint mondja, kénytelen, nyakára nő a kon- kurrencia. Szemközt az ÁFESZ-pecsenyesütő, odébb egy maszek lángoSt árul, és reggelizőhely is nyílik a közelben. Ezután az Ipoly presszóba ülünk be. Szép az üzlet, csak a világos szövettel kárpitozott ülőkék nem idevalók: valamennyin rajta a vendégek cipője nyoma. Miután itallapot nem látunk, találomra kérünk két konyakot. Amint megkapjuk, fizetünk. Méghozzá 69,20-at. Hűha! Ez nem akármilyen ital lehet! nyelve Nem bizony, a jobbik fajtából való. Apsheron brandy. Ha ezt előre tudjuk, alighanem mást választunk. De nem is ez az igazi baj. Hanem az, hogy Csábiné mércéjében a feles konyak az 50 milliliter helyett csak a 41 milliliter rovátkájáig ér el, Egy centtel rövidebb mind a kettő, azaz, 12,10-zel becsaptak. Skotnyár Ottóné leendő üz-J letigazgató — kinevezését a napokban kapja meg — csóválja a fejét és korholja Nemszilaj Sándorné eladót: — Megvan a rendes borravalótok. Miért kell ezt csinálni ?! A fiatalasszony nem válaszol, nincs is mit. Nem tegnap került a vendéglátásba; Tudja, hogy ezért súlyos büntetés jár. Indulás tovább. Ezúttal a kórházzal szemközti bisztróba térünk be. Öt szalámis szendvicset, fél deci barack- pálinkát kérünk. A harapni- valót készítik a konyhán, az italt azonnal megkapjuk. Hitelesített pohárban, tehát mindjárt látni —, eléri a kívánt mennyiséget. A kis műszer pedig kimutatja, hogy töménysége is megfelel a követelményeknek. A szendvicsekkel azonban baj van. Az öt zsömle betétje az előírt 14 deka helyett csak lí-et nyom, azaz 4,20- szal kaptunk kevesebbet, mint, amennyit fizettünk. Kevés híján vehettünk volna rajta még egy szendvicset. Jaskó Istvánné belepirul a tények ilyetén állásába, s mentegeti embereit: — Nálunk ilyen még soha nem fordult elő. Higgyék el, nem tehet róla a konyhas. Ö a konyhavezető, a szakács, s az ételkihordó egyszemélyben. Rettentő kevesen vagyunk! Ebben Jaskónénak igaza lehet Csakhogy, a kis létszám a vásárló megrövidítésére nem ad felmentést! Bizony, a büntetéstől ezúttal sem lehet eltekinteni. Külön kifogásolni kell, hogy a vásárlók könyvét tucatnyi figyelemfelhívó táblácska takarja, noha annak jól látható helyen kell kifüggesztve lenni! Szendi Márt* NOGRÁD — 1983, augusztus 26., péntek 3 Pályázat a nagyüzemi zöldségtermesztés gépesítésére Körutazás az NDK városaiban (II.) Halié és Drezda Halié után Drezdába utaz«
