Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

Fűrészáruk Kagylóiról Több mint tíz éve ad mun­kalehetőséget harminc ember részére a Szécsényi II. Rákó­czi Termelőszövetkezet nagy- lóci melléküzemága. A fűrész­üzembe saját termelésű fa­anyagot dolgoznak fel, amely­ből különféle gyümölcsöslá- da-elemeket, raklapokat ké­szítenek a TSZKER részére. Az elmúlt évben mintegy 5 millió forint értékű árut ér­tékesítettek, amely 11 millió forint nyereséget hozott a tsz-nek. Ebben az évben pe­dig nem kevesebb, mint 7 millió forint értékű árut sze­retnének termelni Nagylócon. Bal felső képünkön, Ocsovai József GATTE vágógépen da­rabolja a rönköket. Szeles Gyuláné és Kovács Zoltánná — jobb felső képen — a meg­munkált félkész árut szállí­tásra készíti elő. Bal alsó ké­pünkön Butkai Jánosné és Lőrik Istvánná a gyümölcsös­ládához szükséges fűrészárut darabolják. — R — Azbesztcement csatornaakna vizet, s a talajvíz sem ke- sabban lehet vele csatornát rülhet az aknába. A legfon- építeni, mert rövidebb ideig tosabb azonban az, hogy a kell a munkagödröt nyitva nagy forgalmú utakon gyor- tartani. Tűzgép javítja az utat Ä csapadék- és szennyvíz- csatornákban a kezelősze­mélyzet számára 25—50 mé­terenként tisztító- és ellen­őrzőaknákat létesítenek. Eze­ket az aknákat általában a helyszínen készítik betonból vagy súlyos, előre gyártott be­tongyűrűkből. A Német Szövetségi Köz­társaságban újabban az ak­nákat azbesztcementből elő­re gyártják, és darus autóval egy darabban beemelik a munkagödörbe. Az azbesztce­ment aknának sok előnye van. Lényegesen kisebb munkagö­dörben elfér, sokkal kisebb, a súlya, s teljesen vízzáró. Nem juthat belőle a talajba a szennyvíz, és nem szennyez­heti a kutakat tápláló talaj­A felhólyagosodott, hullá­mossá vált aszfaltutak ron­gálják a gépjárművek kor- máhy- és futóműveit, amel­lett közlekedési . baleseteket is okozhatnak. E kellemetlen és alattomos úthibák kijaví­tását úgy végzik, hogy csá­kánnyal vagy pneumatikus kalapáccsal feltörik a hibás részeket, majd új aszfaltréte­get terítenek le. Szovjet mérnökök olyan eszközt szerkesztettek, amely- lyel egyszerűbben és főként olcsóbban javítható a hibás aszfalt. Az eszközt járműre szerelték, és tűzgépnek ne­vezték el. A tűzgép infravö­rös sugarakkal kb. 180 C-fok- ra hevíti a hibás útburkolati részt, amely így könnyen si­mára hengerelhető. Óránként 5—8 négyzetméternyi útfelü­let javítható ki e módon em­beri kéz érintése nélkül. Versenyképesseg — messzire telcíníes Sz?cs?nySe^ Az önállóvá válás kapujában Az 1980-as évekre alakult a közel-keleti országokra va- vő kilátásai sem valami lö­ki az ELZETT Zár- és La­katgyár szécsényi gyáregysé­gének mai termelési arculata. Vagyis ma már az éves ter­melési érték 67 százalékát, 180 millió forint értékben a cilinderes bútor-, épületzárak és biztonsági lakatok adják. Ugyancsak a mostani évti­zed elejére vezetik vissza azoknak az intézkedéseknek a kedvező hatását, amelyek a jelenlegi termelési, műszaki, technikai, technológiai szín­vonalat -képviselik. Az 1980-as esztendőt a fordulat événék is tekintik a gyáregységben. Ugyanis erre az időszakra megteremtődtek a korszerű, zárt ciklusú termelés feltételei. Ez azt jelenti, hogy az alap­anyagtól kezdve a készáru kiszállításáig minden munka- folyamatot itt végeznek el. A változások tulajdonkép­pen a nagykorúvá válás elin­dulását is jelképezik, mert lét­rejöttek a termelést kiszolgá­ló, irányító osztályok is. Ma pedig erőteljes az előkészí­tő munka, hogy a jövő évben, közvetlenül az ELZETT Mű­vek irányítása alatt dolgozó mostani gyáregység, illetve jövőre már a gyár megfelel­jen a nagykorúsítással járó összes megnövekedett terme­lési és gazdálkodási feladatok­nak. Ezen belül is a nemzet­közi versenyképesség mai kö­vetelményeinek. — Önként kívánkozik a kér­dés. Jelenleg hol tartanak, mire irányítják újabb léptei­ket a versenyképesség növe­lése érdekében? Ma még egy piacra — Mielőtt konkrétan vála­szolnék az előbbi kérdésre, szükséges elmondanom, hogy 1960-től 1970-ig olyan jelentős termékkel, amely alapvetően meghatározta volna sajátos' arculatunkat, nem jelentkez­tünk a piacon.- Ebben az idő­szakban nem is volt lénye­ges, a jövőt minden tekintet­ben jó irányba befolyásoló mű­szaki, technikai, technológiai fejlesztés sem. A rákövetkező évtizedben kimondottan végre­hajtó feladatokat oldottunk meg. Ezt követően néhány év­vel ezelőtt indultak el a szá­munkra is jó irányú, jövőt egyengető változások. Jelen­leg 50—60 típusú, különböző méretű termékeket gyártunk. Az ez évi termelésünk 196 mil­lió. Ennek 50 százalékát ex­portáljuk. Ebből 45 százaléka tőkés-, azaz a fejlődő orszá­gokba; Irán, Szíria, Egyiptom kerül — közli a múlt jellem­zőit és a jelen valóságát Mut­ter András, megbízott műsza­ki vezető, aki a termelési osztály irányításával járó fel­adatok elvégzését is magára vállalta, majd kisvártatva így folytatja: — Azért is nehéz megítélni nemzetközi verseny- azaz életképésségünket, mert csaknem kizárólag egy piacra, gyünk orientálva. Hogy ez jó-e vagy sem, arra egyértel­műen én nem tudok vála­szolni. Azzal viszont számol­nunk kell, ha az előbb emlí­tett piacokon valamilyen ok­nál fogva bedugulnának a le­hetőségek, akkor igen nehéz helyzetbe kerülnénk. — Miért? — Mert csak ezeken a te­rületeken vagyunk versenyké­pesek, csak az itteni igények­nek felelnek meg termékeink. Megrendelőink, jelen pillanat­ban nem szívesen fogadják az újat, nincsenek különleges kí­vánságaik, elégedettek a cso­magolással, ugyanakkor ra­gaszkodnak a fémtermékek­hez és az általuk megszo­kott es kedvelt színekhez. A nyugati piacokon viszont, ahol a korszerűbb termékeket ked­velik, nem vagyunk verseny- képesek — válaszolja Mutter András. Az önállóvá válás kapujá­ban így hát a vezetők egyik nagy dilemmája, hogy választ adjanak a versenyképesség növelése, de melyik irányba kérdésre. Egyrészt önmaguk­nak, másrészt a gyáregység dolgozóinak. — Bár most még nincsenek meg teljes mértékben a mű­szaki, technikai feltételek a nagyobb biztonságot jelentő, több lábon álljunk helyes el­képzelés megvalósításához, en­nek ellenére úgy látjuk, hogy a meglévő, fejlődő tőkésor­szágok kívánságainak további kifogástalan és határidőre történő teljesítése mellett nyitnunk kell a fejlett tőkés­országok piacai felé. Ez utób­binak is megvan a lehetősége — hangsúlyozza a megbízott műszaki vezető — de nem most és azonnal. Az elképze­lések valóra váltásához még néhány esztendőre van szük­ségünk. — Mire építik az utóbbival kapcsolatos elképzeléseiket? Együttműködés — új termékek — Két dologra. Az egyik már most is folyamatban van. Az ELZETT Művek más gyá­rával kooperációban jelenünk majd meg nyugati piacokon. Je­lenleg a sátoraljaújhelyi gyár­ral van biztató termelési kap­csolatunk. ök már bennt van­nak az amerikai piacon. Mi segítünk nekik a lemezmeg­munkálásban és a készresze- relésben. Ez a két tevékeny­ség még nem képvisel je­lentős összeget. Így hát az egymásrautaltság pillanat­nyilag még egyoldalú. Ugyanis a bútorzárcilinderhez szük­séges kulcsok döntő részét, évente 20—25 millió forint ér­tékben, tőlük kapjuk, mert a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárból kapott tem- perkulcsok mennyisége egy­re jobban csökken, és a jö­zsásak. A másik tennivaló a mű­szaki fejlesztéshez kötődik. Egyrészt jelenti az új termé­kek gyártását, mint például a nemrég megvalósított három- eilinderes bútorzárat, másrészt a termékek tipizálásának meg­gyorsításához kapcsolódik. Ez utóbbi természetesen konstruk­cióváltozást is feltételez. Ez­zel egyidőben javítjuk a mi­nőséget, növeljük termékeink esztétikumát, például felület­kezeléssel és a kor követelmé­nyeinek megfelelő csomago­lással. Vagyis minden pia­con, jól eladható termékek előállítására törekszünk, ter­mészetesen a művek ezzel kapcsolatos elképzeléseinek és konkrét támogatásának meg­felelően. A jelenlegi gyáregységi stá­tusz olyan szűkre szabott le­hetőségekkel is járt, hogy a szécsényi vezetők soha sem érezték testközelből a min­denkori piac igényeit, az eset­leges újabb kívánságokat, a bekövetkezett változásokat. Sőt! Ha viszont csupán egy te­rületre szűkítem le a ver­senyképesség megítélését és a jelen helyzetet vizsgálom, ak­kor egyértelműen jónak kell értékelni a gyáregység ez irányú tevékenységét, jelenle­gi státuszát. Ennek igazolá­sára még csak annyit, hogy több éve úgyszólván reklamá­ció nélkül, kívánt határidőre teljesítették, illetve teljesítik a megrendeléseket. Ami vi­szont az előbbieknél is töb­bet mond az, hogy az idén a jelenlegi éves terven felül újabb 40 millió forint érté­kű termék előállítására van megrendelésük. Teljesítését több okból nem tudták elvál­lalni. — Az előbbiekből Is kitű­nik, hogy a piac szempontjá­ból nem vagyunk kedvezőt­len helyzetben. Ennek ellené­re mégis azt mondom: nagy bátorság kellene ahhoz, hogy egyértelműen jó, vagy nem jó szóval válaszoljak arra a kér­désre: milyen gyáregységünk termékeinek versenyképessé­ge — szól ismét határozottan Mutter András. A mércét a legjobbakhoz A dióhéjban vázolt jelen, valamint a jövő tennivalóinak jelzésszerű felvázolása arra enged következtetni, hogy az önállóvá válás közvetlen idő­szakában igen helyesen mesz- szebbre tekintenek, s ennek megfelelően a mércét a leg­magasabb színvonalat adó versenytársakhoz mérik. Mindezt nagy felelősséggel, a bővebb lehetőséget teremtő önállóság ígéretében, kellő rugalmassággal, piacérzékeny­séggel és ehhez kapcsolódó alkalmazkodókészséggel. — venesz — Beteg LELKIISMERETES, jó mun­kát csak testileg-lelkileg egészséges emberektől lehet elvárni. Másrészt viszont elő­fordulhat, hogy betegséghez „folyamodik” az is, aki vala­mi oknál fogva átmenetileg nem kíván részt venni a ter­melőmunkában. Akár valódi akár „kreált” betegségről van is szó, a táp­pénzesnapok emelkedése ha­talmas gondok elé állítja a gazdálkodj szervezeteket. Gazda nélkül marad a gép, a munkapad, az íróasztal, ki­hull egy láncszen a pontosan szervezett folyamatból. Az üresen árválkodó hely pótlása csak áldozatok árán, vagy még úgy sem sikerül. A táppénzeshelyzet alaku­lása egyrészt egészségügyi, másrészt gazdálkodási kérdés — többszörösen indokolt te­hát, hogy időről _időre átte­kintsék. Megyénkben legutóbb a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár végezte el ezt a munkát — igen tanúlságos összegzést készítve. A vállalatnál az egy főre számított táppénzesnapok aránya meghaladja, a népgaz­dasági átlagot, de felette van az iparági és a megyei átlag­nak is. Tavaly például az át­lagszámítás törvényei szerint minden egyes vállalati dolgozó egy egész hónapra esett ki a termelésből betegség miatt. (Ha hozzávesszük ehhez az egyéb távolléteket, pl. szabad­ság, igazolatlan mulasztás, ak­kor a vállalat minden egyes dolgozója az év tizenkét hó­napjából csak tízet töltött munkahelyén.) Ebben a gyárban az utóbbi öt évben 250 millió forintot költöttek beruházásra. Auto­mata gépsorral korszerűsítet­ték az öntödét, elektrosztati­kus zománcszórást valósítot­tak meg, modernizálták a sa- vazást, cél- és kisgépeket sze­reztek be. Mindezekkel több mint háromszázan szabadultak meg az egészségre ártalmas munkától, de a nehéz, egész­ségre káros munkahelyek szá­ma még így is meghaladja az egyharmados arányt. S noha kiemelt figyelem fordul a ká­rosodást szenvedett, megválto­zott munkaképességű emberek foglalkoztatására, a munkahe­lyek további korszerűsítése még bokros teendőket kínál a gyár számára. A hátrányos - adottságokat egyre fejlődő üzemegészségü­gyi szolgálattal is iparkodik ellensúlyozni a vállalat. Rend­szeresek az egészségügyi szű- . rővizsgálatok, a betegségek orvoslása mellett egyre na­gyobb szerepet kap azok meg­előzése. A tapasztalatok számottevő része azonban arra utal, hogy a táppénzesfegyelemben is jócskán akad orvosolnivaló. Az SVT dolgozóinak fele vi­déki, a táppénzesesetekböl, illetve a táppénzesnapokból azonban számukat jócskán meghaladó arányban, hetven, illetve hatvan százalékkal ré­sége szesednek — ők ugyanis nem az üzemorvosi rendelőben, ha­nem lakóhelyükön írathatják ki magukat. A számok azt sejt- tetik, mintha a községi ren­delőkben könnyebben kitöl- tenék a betegsegélyre jogosí­tó papírt... Felkelti a figyelmet a a tény is, hogy a rendkívüli fel- lülviz^gálatra behívott betegek igen tekintélyes hányada a jelzett nap előtt váratlan gyorsasággal meggyógyul. Máskor viszont a főállású vál­lalati betegellenőr észrevéte­lezi, hogy a „maród” dolgozó otthon nem szedi a gyógy­szert sőt, betegsége alatt jól­fizető maszekmunkával fog­lalatoskodik. A rajtakapottak ellen eljárást indítanak. Nemcsak az SVT-nek okoz gondot a táppénzfegyelem la­zasága: a táppénzzel való visszaélések megszüntetésére a Nógrádi Szénbányák is mos­tanában hozott intézkedése­ket. Fokozott szigorral ellenőr­k zik azokat, akik — ha né­hány napra is csupán — gyak­ran otthon maradnak. Határo­zottan fellépnek azok ellen, akik különféle módon hátrál­tatják saját gyógyulásukat: tőlük nemcsak a táppénzt vonják meg, hanem fegyelmi büntetést is kiszabnak. A táppénzzel való vissza­élésnek az erre hajlamosító belső késztetés csak egyik fel­tétele — a közvetlen környe­zet elnéző magatartása, a szabadosságra indító légkör az. ami egyenesen csábit a kisebb-nagyobb csalásokra. Ott, ahol a közvetlen kollé­gák nagyon is jól tudják, mi­re kell az a néhány betegnap, de úgy tesznek, mintha nem tudnák, ott, ahol a főnök utólogos igazolást is elfogad a több napos távollétre, ott a dolgozó se sokat habozik, ha netán túlságosan felgyülem­lik a ház körüli munka. Foná­kul értelmezett kollegalitás ez, amit csak tovább motivál a „ma ő, holnap én” számító magatartás. Ellene csak kö- vétkezetes szigorral lehet fel­lépni — s ez a közösség ele­mi érdeke. A KÁRTÉKONY szemlélet elleni hadviselés első művele­te mindenképpen az kell le­gyen, hogy a gazdálkodás eredményességéért felelősséget viselők őszintén szembenéz­zenek saját helyzetükkel. Szé­pítés, kozmetikázás nélkül fel­tárják a táppénzeshelyzetala­kulását befolyásoló tényező­ket, s következetesen végre­hajtsák a jobbító szándékkal készített „haditervet.” Ahol szükséges és amennyire a le­hetőségek megengedik anyagi ráfordítással, de legalább ilyen jelentőséggel a nevelés esz­közeivel is. Hiszen épp az utóbbi az, ahol az eddig elér­teknél jócskán nagyobb siker remélhető. Sz. M. NÓGRÁD — 1983. július 8., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents