Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

MIT FŐZ AZ ÜZEMI SZAKÁCS?

Ebéd

KAPVA KAPTAK RAJTA A NAGYÜZEMEK

Fioikoiivság a folyékonyság iiáit

a munkahelyen

Országos körkép: Hajdú-Bi- har és Somogy megyében az állami vállalatok, hivatalok és intézmények dolgozóinak

csaknem a fele a munkahelyén ebédel. Jelentős az üzemi konyhán étkezők aránya Csongrád (48,8 százalék), Békés (47,6 százalék), Zala (46,7 százalék) és Bács-Kiskun megyében (46 százalék) is. A Belkereskedelmi Minisztérium rendelkezésre álló legfrissebb skála másik végén a 36 százalék körüli Borsod- Abaúj-Zemplén (!), Baranya, Győr-Sopron, Komárom megye, valamint a főváros található, Nógrád megye pedig » maga 32,1 százalékával a sereghajtó.

Nagyobb a választék — javul a minőség

Országosan a vállalatok, hivatalok, intézmények mintegy 3 millió 400 ezer dolgozójából 1 millió 430 ezer — azaz csaknem 42 százalék — kóstolja meg napjában legalább egyszer az üzemi szakácsok főztjét.

Az utóbbi időben évente egy-két százalékkal nő a munkahelyen étkezők száma. Az 1300 munkahelyi étterem egyharmadában a szomszédos kisebb üzemek, intézmények dolgozóinak is felszolgálják az ebédet, s körülbelül 40 százalékuknál harang- szókor megjelennek az ételhordós emberek is... Mind többen felismerik tehát ennek a központilag biztosított ellátási formának az elő- nveit. Egyre több az olyan üzemi étterem. munkahelvi étkeztetést vállaló vendéglő, •hol az éliánról lehet választani és általában javul az ebéd minősége is. Annak ellenére, hogv az ipari üzemekben például ez év eleién 13—13.50 forint volt átlagban eev-eev ebéd • nyersanyag- nn-máia. Ami nem sok.

Ebből az összegből a könv- nvő fizikai munkát, va?v a szellemi munkát végzőknek k> lehetett „hozni” az életta- rpigg szükséges és ajánlott ebédet. Belkereskedelmi és táplálkozástudományi szakemberek közös vizsgálódása szerint viszont a közenesen nehéz fizikai munkát végeknek 17, a nagyon nehé£ fizikai munkát végzőknek pedig S'LSfl forintba került ivóinál

pw-ojnr ebéd nyersanyaga. A 7z forint értékű „ideális” üzemi ehéd néldául tíz nan- ra szólóan 70 deka húst és

hentesárui, 50 deka tejet és tejterméket, 4 tojást, 65 deka zsírt, lisztet és száraztésztát, 30 deka cukrot, 20 deka étolajat, margarint, 5 deka sertészsírt, 1,5 kiló burgonyát, 1,5 kiló zöldséget és zöldfőzeléket, 10 deka száraz hüvelyest és 1,20 kiló gyümölcsöt tételezett fel. Ezzel szemben a tapasztalatok azt bizonyították, hogy a zöldség-gyümölcs, a főzelékféle „hibádzott”, a nyersanyagnormába, az anyagárba ezek csak a szükségesnél kisebb mennyiségben „fértek bele”.

A vendéglátó vállalatoknak jobb a helyzetük, ugyanis nagykereskedelmi áron jutnak hozzá a nyersanyaghoz, szemben az üzemi konyhákkal, s ez átlagban körülbelül 10 százaléknyi előnyf jelent. Mindehhez nekik még hozzájön 20 százalékos árkiegészítés.

A vendéglőben nem kerül többe

A lényeg —, s ezt igazolták a tapasztalatok — a munkahelyi étkezés a vendéglőben nem kerül többe sem a termelő vállalatnak, sem a dolgozóknak, viszont minőségben és választékban jobb. Minden bizonnyal főként ezekkel magyarázható, hogy a vendéglátás aránya az üzemi étkeztetésben az utóbbi időkben évről évre nő, s ma 60 százalék köröl van. Országosan e vonatkozásban is elég nagy a szóródás. Míg Fejér megyében az ipari és szellemi dolgozóknak több mint 71 százaléka fogyasztja el naponta üzemi ebédjét a vendéglátás által üzemeltetett étteremben, vagy Veszprém megyében 68,5 százaléka, addig Somogybán csak 43,5, s Békésben nem egészen 43 százaléka. Sok helyütt az üzemek, hivatalok idegenkednek a házon kívüli étkeztetéstől, ha több gonddal is jár, szívesebben megoldják üzemen belül.

Másutt viszont a rendelkezésre áiló lehetőségeket sem használják ki teljes mértékben! A meglevő munkahelyi konyhák és éttermek kapacitása ugyanis elvileg napjainkban is lehetővé tenné, hogy a dolgozók 60 százaléka étkezzen (s nem csak 42 százaléka). Vannak üzemi konyhák, ahol — okijai — nem csalogató a szakácsok főztje, s vannak hivatalok, ahol viszont a földszinti büfé az, ami vonz. Vannak, akiknek

Egyre több olyan munkahely van — vasúti szolgálat, légiközlekedés, diszpécserközpontok, mentő- és tűzoltószolgálat stb —, ahol fontos követelmény több egyidejű beszélgetés, telefonon, vagy rádiótelefonon érkező jelentés megbízható, folyamatos rögzítése. Az igény az ilyen készülékek iránt annyira fokozódott, hogy a hazai ipar is (a Budapesti Rádiótechnikai Gyár) berendezkedett a gyártásukra. fgy született meg a képünkön látható SHR—216 típusú 16 csatornás 1/2 coll-os mágnesszalaggal működő jelentéstároló. E típus előzménye, egyszerűbb változata az SHR—116-os készülék, amelv egy futóművű szalagberendezés és a hozzátartozó elektronika révén felvételre és lejátszásra egvaránt alkalmas.

Az SHR—216-os tulajdonképpen egyszerűbb társa megkétszerezésével alakult ki, TTvveb két teljesen egyenértékű futóművet tartalmaz. Konstruktőrei a felvétel pontos idejét rögzítő időjeladót is terveztek bele, s ugyanakkor idöjelvevővel is ellátták, mely lejátszáskor a szalagon rögzített pontos időt számlálócsövein kijelzi. Adott szalagszakasz gyors kikeresésére a normál sebesség kb. 40- szerese szolgál, mellyel a szalag előre-hátra futtatható.

Amennyiben az adott felhasználási területen követelmény a folyamatos (napi 24 órás) felvétel, az SHR—216-os jöhet csak számításba. Ha a folyamatosan rögzített információ fontossága szigorúan megköveteli az állandóan készenlétben lévő tartalék készüléket, úgy az SHR—218- ost csak felvételre használják. olv módon, hogy a másik futómű a tartalék. Az üzemi futómű bármely mechanikus vagy elektromos hibája, illetve szalagvég vagy szalag- szakadás esetén az automatika a tartalékra kapcsol. Ebben az összeállításban ellenőrző lejátszásra egy SHR— 116-os készüléket állítanak be.

a néhány forintos térítés is számít, mások egészségügyi — diétás — okokból maradnak távol az üzemi; étteremtől. És — egynémely vállalat, üzem, hivatal anyagi lehetőségei is korlátozottak. Az év elejétől a vállalatok a menürendszer rezsiköltséget függetleníthetik a jóléti alapból. Űjabban ugyancsak költségként számolhatják el a vállalatok hozzájárulásukat az étlap szerinti étkezéshez, ha az nem haladja meg az 5 forintot.

Jó hír diétázóknak

Ezek a pénzügyi módosítások az üzemi étkezésben részt vevők arányának további növelését kívánták segíteni, s hasonló célból a SZOT és a Belkereskedelmi Minisztérium irányításával több más intézkedést készítenek elő. Tervezik például — az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézettel karöltve — az üzemi reggelik és vacsorák tápanyagnormáinak kidolgozását is. A jövő év elején közreadják az üzemi étkezés új szakács- könyvét, amely több mint ezer, 100—100 ' adagra számított receptet tartalmaz. A legutóbbi több mint húsz éve jelent meg, a mostani már a korszerű tápanyag-hasznosítás és ízesítés előírásai szerint készült. Ezekben a hónapokban vezetik be országosan csaknem féíszáz üzemi étteremben a diétás ételek felszolgálását. Néhány üzemi étkezőben már külön főznek a cukorbetegeknek, szélesebb körben a kímélő étrend és a könnyű diéta elkészítésével próbálkoznak most.

A mozgó munkakörben és a kis telephelyeken dolgozók ellátására a SZOT és a minisztérium most egy olyan étkezési jegyrendszert kíván bevezetni, amely lehetővé tenné, hogy a munkások, alkalmazottak az ország bármelyik melegkonyhás éttermében hozzájuthatnának az ebédjükhöz.

B. G.

A nap olyan meredeken süt az aranyló határra, hogy sugarain akár meg is támaszkodhatna a tiszta, kék égbolt. Az IZS furgonban a hőség szinte elviselhetetlen. A fürge jármű nagyokat zökkenve kapaszkodik fel a keszegi dombokon. Jobbra hullámzó kalászrengeteg. Tíz perc és a megszámlálhatatlan kátyú után megpillantjuk az egyenletesen dolgozó kombájnokat, végül felhangzik zakatolásuk, dohogásuk is.

Ügy tűnik, nincs új az aratás ege alatt. Pedig van. Az érdekeltek számára érdekfeszítő valamennyi. A tavalyi aratás sem olyan volt, mint az idei, mert csak hasonló esztendők vannak, egyformák nincsenek.

A nézsai Május I. Termelőszövetkezetnek nyolcszázhetven . hektárról kell a búzát és háromszázötvenhat hektárról a tavaszi árpát betakarítani. A hét közepén Zachar Kázmérral, a szövetkezet első számú termelés- irányítójával a keszegi vadalmás területén kerestük fel az aratókat. Ahol már az utolsó métereket falták a kombájnok.

— Az aratási feladatok végrehajtására öt darab E— 516, három darab SZK—5 típusú kombájnt és kellő számú szállító gépjárművet állítottunk be. így egy gépre százötvenhárom hektár gabona jut — mondja a szakember. — Ezen a területen délre befejezzük az aratást. Egyébként a nagy munka jelentős részét elvégeztük és a tervek szerint július 26-ra befejeztük. Ami legalább tízAz irodában szünet nélkül cseng a telefon, szinte jelképezve, hogy a korábbi Vasipari Kutató Intézet vállalattá válasa óta közelebb került a gyakorlathoz. Igaz a növekvő telefonforgalomhoz nagyban hozzájárult a termelés növekedése is. Míg 1981-ben a termelési érték 15 miihó forintot tett ki, 1982-ben már 51 millióra rúgott, idén pedig 80 millió forint a terv.

Hulladékból érték

Hamar Ferenc telepvezető egy eve irányítja a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat salgótarjáni telepét, vele beszélgetünk, milyen változásokat is hozott a válalattá alakulás.

— Talán, a legfontosabb, hogy gazdaságos kísérletekre van szükség, ez pedig nagyon komoly, jól szervezett, körültekintő munkát igényel.

Nem mintha ezzel korábban hadilábon álltak volna a VASKUT-nál, hiszen az eredmények eddig is azt igazolták, értenek munkájukhoz az itt dolgozók. Hogy nem csak a falakon belül piliantgattak körül, hanem távolabbra és főleg előbbre is tekintettek, azt jól mulatja az úgynevezett hulladékmentes anyag- feldolgozásra való törekvés.

— Ennek során derült ki, hogy jól hasznosítható például a mangánérc: feltárása során keletkező iszap — folytatja Hamar Ferenc. — Ennek mikroelem-tartalma értékes anyag a műtrágyázás során, ráadásul sok más kedvező tulajdonsága van. Nehezen ülep- szik, jó a tapadóképessége és lebegteti az oldatba vitt műtrágyát.

Mint megtudtuk a gyártási folyamat során keletkező véglúg is értékes anyagokat tartalmaz a növények számára. Különböző adalékanyagokkal, vegyszerekkel följavítva készítik a VOLIGOP levél- trágya t.

— Ezt különböző összetételben lehet előállítani-, attól függően, hogy a talajban milyen elemek hiányoznak, és mire van szüksége a termesztett növényeknek.

— Milyen az érdeklődés a VOLIGOP iránt?

— Nagy, mert kis- és nagyüzemben egyaránt használható, olcsóbb a külföldi levéltrágyáknál és minőségben állja velük a versenyt. Megrendelőink sorában éppenűgy vannak TSZKER-ek, mint AGROKER-ek, fogyasztási szövetkezetek és olyan mezőgazdasági nagyüzemek, mint például a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, A múlt évben 260 köbméter VOLIGOP- ot forgalmaztunk 3 millió forint értékben.

Gazdaságosabb,

gyorsabb

A folyékony műtrágya még ismertebb a mezőgazdasági üzemekben. Tavaly 940 köbméter készült, 6 millió forint értékben, amelyet főként a megye gazdaságai használtak fel.

— Miért csak a környező nagyüzemek érdeklődnek ez

iránt?

— A vízzel kevert, folyékony műtrágya 50 kilométernél nagyobb távolságra történő szállítása nem kifizetődő. Igaz, erre is keressük a megoldást, s a közeljövőben több keverőtelepet szeretnénk kialakítani, ezáltal nem kellene szállítani a vizet.

— Hány gazdaság foglalkozik a folyékony műtrágyázással?

— A múlt évben tíz megyei és egy megyén kívüli nagyüzemben mintegy 1600 hektárnyi területen használták és élvezték előnyeit a TSZKER salgótarjáni kirendeltségének közreműködésével.

— Mondana ezekről az előnyökről néhány szót?

— A hatóanyag ezzel * módszerrel folyékony állapotban kerül a talajra, s azonnal felszívódik. A szóráskép egyenletesebb mint a hagyományos műtrágyázásnál, egy menetben a műtrágyázással együtt más munkaművelet — például a tárcsázás _ is elvégezhető, mert a tartályt a nagy teljesítményű erőgépekre föl lehet szerelni. Ez költségcsökkentő, éppen úgy, mint az, hogy a folyékony műtrágya olcsóbb a hagyományos szilárd műtrágyáknál.

Lesz keverőtelep »

Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem kérdeznénk meg néhány nagyüzem vezetőjének, szakemberének véleményét is. Simon István, a ceredi termelőszövetkezet elnöke, aki nemrégiben még

Kazáron alkalmazta a folyé-í kony műtrágyát:

— Legnagyobb előnye, hogy költségmegtakarítást tesz lehetővé és jobban beilleszthető az üzemi szervezetoe. Jelen-] tősen csökken a hatóanyag-' veszteség, egyenletesebben le-] hét kijuttatni a műtrágyát. A‘ harmadik negyedévben már, 550 hektáron alkalmazzuk á folyékony műtrágyázást.

Nagy Pál, a nagybárkányf termelőszövetkezet íőágazat-j vezetője:

— Múlt év őszén 260 hekJ táron használtunk őszi búza alá folyékony műtrágyát. Az így kezelt táblákon szebbe-.* mutat a gabona. Ha betartják a technológiai utasítást, meg-| felelő eszközök állnak rendel-] kezésre, hatékonyabb és gvor-j sabb ez a munka, nem szóH va arról, hogy olcsóbb is. a! tervek szerint ez évben' is al-j kalmazzuk.

Gergely Sándor, a karancs4 lapujtői termelőszövetkeze í elnöke:

— Tapasztalatunk szerbi# a folyékony műtrágyázással 30 százalékkal csökkent a kimosás által okozot korábbi veszteség, s ez nálunk éven-' te csaknem 2 millió forint megtakarítást jelent. A kijuttatása nem olcsóbb, de megszűnt, a csíkozódás, amely az egyenetlen kiszórásból adódik a szilárd műtrágyák ese-J tében. Tavaly 800, az idén,' már 1300 hektárnyi területe*» használjuk a folyékony mű-] trágyát. Kétségtelen, hogy fegyelmezett munkát, kifogástalan munkaeszközöket kíván, de ezt aligha lehet a hátrányai közé serolni.

— Mii a helyzet a terved zett keverőteleppel?

— A részletkérdésekbe« már megállapodtunk a VASKUT-tal, reméljük, hogy ősszel üzemeltethetjük a ke-' verőtelepet. A beruházási mintegy 5 millió forint amely magaba foglalja a melegítöj keverő és tároló egységeket.' Tavasztól szeretnénk 8 eze“ hektárnyi szántóterületre elegendő folyékony műtrágya# kínálni a nagyüzemeknek.

*

Mit. lehet ehhez hozzátenni ? Elvégre természetesnél# kell felfogni, ha valami úja# és jót szívesen és gyorsan fogadnak a gazdálkodó egység gek. Így mindenki jól jár. ,

Zilahy Tamás 1

waeBMBmmmamaemmm

ÖSSZEKÖTTETÉS CB-RÁDIÓVAL

Emberek« keszegi búzamezőkön

napi előnyt jelent a tavalyihoz képest.

— Milyen a termés?

— Nagyon jó — kacsint felém, miközben tenyerében szétdörzsöl egy vaskos kalászt. — Ügy tűnik, hogy búzából a tervezett 3,8 tonnát négy, árpából pedig a 3,7 tonnát három mázsával meghaladja az átlagtermelésünk. A búza jelentős részét a ter- noényforgalmi vállalatnak szállítjuk egyenesen a kombájnoktól. Az árpát pedig a sörárpa termesztési rendszerben értékesítjük.

Az aratás előkészületeinek helyzetét még július közepén megtárgyalta a vezetőség. Nem azért mintha enélkül nem tudnák az aratók, hogy kinek mi á feladata, de megnyugvásnak jó volt tisztázni: gép és ember egyaránt készen áll.

Az aratási ütemterv része az is, hogy a Hesston körbálázóval betakarítják az állattenyésztő teleptől távol eső területek szalmáját fs. A szalma bálázása, betakarítása után alapműtrágyaként foszfort, káli- és nitrogén- műtrágyát juttatnak a talajba.

Számolnak a szövetkezetben azzal is, hogy a gondos javítás ellenére a kombájnok

meghibásodhatnak. Egy műhelykocsi szerelőkkel, tartalék alkatrészekkel állandóan ügyeletben volt, s ha valami hiba történt a gépeknél, a helyszínen kijavították azokat.

— A tavalyi évhez képest jóval előbbre tartunk — mondja és a kezét nyújtja ifjú Lieszkovszky Mihály, üzemeltetési vezető. — Természetesen ennek alapfeltétele, a megfelelő műszaki háttér is adott. A termelőszövetkezet dolgozói megértették, hogy minden perc gépállás valamennyiünk zsebére megy.

Az SZK—5 fülkéjének ajtaja nyitva. Vastagon ül a por a műszerfalon, a kom- bájnos ruháján, arcán. Du- doli Istvánnak csak a szeme és a foga villog. Miközben beszél, a keze automatikusan teszi a megszokott mozdulatokat.

— Ilyenkor elválik milyen volt a talajmunka — mondja —, ha nagyon billeg a gép, az nem válik a traktorosok

dicséretére.

— Amikor nem arat, mit csinál a szövetkezetben?

— Én is traktoros vagyok — nevet — dolgoztam is ezen

a táblán.

— Sok szó esik a kora- bájnosok bérezéséről. Elégedettek vele?

— Igen, teljesítmény szerint béreznek bennünket és a javításért kapunk külön pótlékot. Én az SZK—5-ön kettő forint harminc fillért kapok tonnánként.

Villogni kezd a kombájn tetején a sárga lámpa, jelzi, hogy szemmel telt a tartály. Pillanatok alatt mellettünk terem egy IFA gépkocsi. Zúgnak az acélos szemek, telik a plató. A kombájnos még arra is ügyel, hogy egyenletesen terítse el a rakományt.

— Reggel héttől este kilencig a fülkében. Nem unalmas? — kérdezem Dudoli Istvánt.

Vidáman megrázza a fejét}

— Nem, dehogyis. Csak egy kicsit fárasztó.

A tsz-iroda felé gurulunk az IZS-zsel, Zachar Kázmér GB-rádión keresztül hívja a diszpécserszolgálatot. Kevésnek találja a szállító járműveket Legalább még két IFA kell a kombájnokhoz.

— Tavaly tizenegy dara hí készüléket vettünk — mondja. — Ebből ötöt a kocsikba építettünk be, a többit az irodaközpontjainkon helyeztük el. A 4560 hektár termőföld 22 kilométer szélességben terül el, nagyon jól ki tudjuk használni a CB-rádiókat. Többek között jelentős mennyiségű üzemanyagot tudunk megspórolni segítségükkel.

S. J. \

f NÓGRÁD — 1983. július 29., péntek