Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

NYÁRI SZÍNHÁZ Black Comedy A nyári színház minden bi­zonnyal egyik legérdekesebb darabját mutatta be Salgótar­jánban, a József Attila Mű­velődési Központban a deb­receni Csokonai Színház, Pe­ter Shaffer Black Comedy — magyarul Játék a sötétben — című vígjátéka egy-másfél évtizeddel ezelőtt diadalme­netben vonult végig a világ színpadjain, s különleges si­kert aratott hazánkban is. Nem kerülhette el sorsát a darab a debreceni színház előadásában sem. A salgótar­jáni publikum hosszasan ün­nepelte az egy és háromne­gyed órás egyfelvonásos sze­replőit. Ilyen ovációra csak azokon a színházi estéken volt példa, amelyeken olyan hí­rességek léptek fel, mint Schubert Éva, Bodrogi Gyula vagy Csala Zsuzsa. Peter Shaffer játéka sike­rének hol a forrása? Mennyi írható e sikerből a színrevi- vők számlájára? Shaffer formai újítónak tű­nik, ha nem tudnánk, ilyen játékkal már lepték meg a színházi világot a kínaiak. Van ugyanis egy régi keletű kínai pantomim, amely a sö­tétségen alapszik. Az ellenfe­lek karddal rontanak egymás­ra, miközben sötét keletkezik egy elfújt gyertya nyomán. De a néző világosban lát mindent, mivel megfordulnak a viszonylatok: ami a szerep­lő számára világos, az a né­ző számára sötét, és fordítva. Ezen a bravúros technikán nyugszik a. Black Comedy. Sötétben kezdődik a fiatal, nagy reményű szobrász, IBrindsley Miller csacsogó ro­mánca a belváros egyik gaz­dag leányzójával, Carol Mel- kett-tel. Olyan édes dolgok­ról ejtenek szót, hogy bosz- szankodunk látatlanságuk miatt. Shaffemak ez, a kí­váncsiság ilyetén való felkel­tése, nagy érdeme. Aztán, mi­közben a végletekig szolid fényjátékkal jelzik számunk­ra a változás közeledtét, egyszercsak kivllágosodik a szín. Rövidzárlat: mely sö­tétségbe borítja a szereplőket, de megvilágítja, így látható­vá teszi a színpadot. Mehet tehát a játék, úgy, ahogyan megszoktuk. A sötétség jótékony palást. Szabaddá tesz —, mert el­takar. Alatta nyugodtan le­het szlopálni, játszani az eré­nyeset, el lehet rejteni igazi vágyainkat, s meg lehet ta­lálni elfelejtésre ítélt szerel­münket. A sötétben én lehet az én, nem kényszeríti .sem­mi sem szerepjátszásra. Hi­szen úgy sem látja senki. Ebből következik, hogy a sö­tétség a hamis, hazug embe­reknek kedvez. Gk megvaló­síthatják magukat a lepel alatt. S éppen e gondolatok erőteljes megjelenítésében lép túl Peter Shaffer azon a lát­ványon, konvención, amelyet a pekingi opera művészei be­mutattak az ötvenes években. Bohák György, igyekezve elkerülni a hazai előképeket, önálló, sajátos világ megte­remtésére törekedett. Ennek hangsúlyt adott színészvá­lasztásban, közelítés- és elő­adásmódban. Szándéka egy­szerű volt, egyben ízig-vérig nemes. Kihasználni a darab adta furcsaságot, felszaba­dultan szórakoztatni, kinevet­tetve nevettetni, látva meg­mutatni, kerülve minden di- daktikumot. Mert ennek a da­rabnak két csapdája van: ha a vígjátékot röhögtető bohóc­kodásként értelmezik, ha ta­nulságait túlontúl pedánsan, szájbarágóan fogalmazzák meg. Bohák jó érzékkel vá­lasztja a helyes utat, s egy­séges szellemű, kellemes, de rádöbbentő humorú előadást teremt. Persze azt nem koc­káztatom, hogy a színpadra állítás csúcsa ez, ám azt igen, hogy egyik lehetséges, élvez­hető, dicséretes változata. A díszlet- és jelmezterve­zőknek újabban szinte egyet­len színháznál sincs nehéz feladatuk. De amennyire ké­nyelmes e helyzet, éppen annyira ártalmas is: az anya­gi lehetőségek behatároltsá- ga egy idő után tespedtté te­szi a fantáziát, mert fölösle­ges az igyekezete. E szem­pontot is figyelembe véve Szinte Gábor díszlet- és Gre- guss Ildikó jelmeztervező ér­tékes munkát* végzett. Szinte Gábor a nehezebb feladatát eminensként oldotta meg: játékterén játszani lehet sö­tétben éppúgy, mint világos­ban, s tárgyai harmonikusan, magukat kínálva válnak az események részeseivé. A legjobb alakítást az üres­fejű, elkényeztetett menyasz- szonyjelölt szerepében Musz- te Annától kapjuk. Az egy­kori Rózsa Sándor című té­véfilm „hí, be csúf”-ja muta­tós senkit formáz, főként akusztikai eszközökre hagyat­kozva, Carolból. Apjaként Si- mor Ottó arat sikert. Az idő­sebb művész csiszolt színészi technikával állít elénk egy ismerős, alapjában rokon­szenves típust, a bumfordi katonáét. Böröndi Tamás gesztusokkal, mimikával ér­zékelteti jól a szobrász szom­szédjának , érzelmeit, tulaj­donságát. Csorna Judit a meg- únt, majd elégtételt vevő sze­retőként — egyébként az egyetlen teljesen rokonszen­ves figura — nyújt hiteles alakítást. Kár, hogy olykor nem tud gátat szabni kedvé­nek, s maga is mulat a játé­kon. Csáky Magda szokványos vénkisasszonyt, Welmann György kicsit merev villany­szereiét. Bán Elemér — sze­repe ennyi — jelentéktelen milliomost játszik. Rosta Sán­dor alakítja a főszerepet. Nem sikertelenül, de nem is mindig meggyőzően. Róla mondja a régi szere­tő: Neked mindig sötétség­ben kellene élned, mert nem szereted, ha látnak. Milyen jó, hogy van vilá­gosság is! Sulyok László ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI Don Tameo felnyitotta a szemét — Mivel a király szolgála­tában állunk, tőlünk telhető* en a jövőben kell tekintenünk. D*don Szatarina: túlhaladott szakasz. Előre, nemes donok! Az őrhelyre kell sietnem... — Előre! — helyeselt Ru- mata. Don Tameo újra a mellére ejtette a fejét, és töb­bé már fel sem ébredt Don Szera szerelmi diadalairól me­sélt. Így jutottak el a palotá­ig. Az őrszobában Rumata le­tette dón Tameót a padra, dón Szera pedig letelepedett az asztal mellé, félretolta a király által aláírt parancsok kötegét, és kijelentette, itt az ideje, hogy hideg irukani bort igyanak. A gazda gurítson elő egy hordót — parancsol­ta —, ezek a kislányok pedig' (az őrködő gárdistákra mu­tatott, akik egy másik asztal­nál kártyáztak) jöjjenek ide. Odajött az őrségparancs- nok, egy hadnagy, s úgy döntött, hogy most talán nem is érdemes őrhelyre küldeni őket. Egyelőre feküdjenek. Rumata elveszített a had­naggyal szemben egy aranyat, és az új szabvány kardkötök­ről meg a kardélesitési mó­dokról beszélgetett ,vele. A többi között megjegyezte, hogy szándékában van be­nézni dón Szatarinához, aki­nek van egy régi köszörülé- sű fegyvere, és nagyon elszo­morodott, amikor arról érte­sült, hogy a tiszteletre méltó főúr végképp meghibbant: egy hónappal ezelőtt kienged- 1 te foglyait, feloszlatta testőr­gégét, rendkívül gazdag kín- zóeszköz-gyűjteményét pedig ellenszolgáltatás nélkül átad­ta a kincstárnak. Kis kerülőt tett hogy betér­jen a Hazafias Iskolába. Az iskolát két évvel ezelőtt ala­pították dón Reba költségén, hogy kisbirtokos- és kereske- dőifjakból katonai és közigaz­gatási kádereket képezzen. Modern kőház volt, vastag fa­lakkal, lőrésszerű ablakokkal, a főbejárat két oldalán fél­kör alakú tornyokkal. Szükség esetén jó ideig ki lehetett tartani ebben az épületben. Rumata a keskeny lépcsőn felment az első emeletre, és a tantermek mellett az iskola gondnokának dolgozószobája felé tartott. Az osztályokból szavalókórusszerű kiáltások hallatszottak. „Ki a király? Dicső felség. Kik a minisz­terek? Kétséget nem ismerő, hűséges férfiak...”, „.. .És az Isten, a mi teremtőnk, így szólott: . ’Megátkozom.’ És megátkozta...”, „Midőn pe­dig a kínzás alatt levő elájul, a kínzást félbe kell szakíta­ni. ..”. Iskola, gondolta Rumata A bölcsesség fészke. A kultúra támasza... Kopogtatás nélkül belökte az alacsony ajtót, s belépett a dolgozószobába, amely sötét és jéghideg volt, akár a pince. Az iratokkal és nádpálcákkal elborított hatalmas asztal mö­gül egy hóri horgas, beesett szemű ember sietett, elébe, a koronsőrségi minisztérium rangjelzésével díszített, szürke egyenruha feszült rajta. A Hazafias Iskola gondnoka volt, a nagy tudományú Kin atya, a szerzetesnek beállt szadista gyilkos, a „Tanulj mány a feljelentésről” szerJ zője. A cikornyás üdvözlésre Rumata hanyag biccentéssel válaszolt, leült egy karosszék­be. Kin atya állva maradt, a tiszteletteljes figyelem* pózá­ban görnyedt. — Nos, mi újság? — kér­dezte Rumata kegyesen. — Egyes írástudókat elteszünk láb alól, másokat tanítunk? Kin atya elviayorodott. _ Az írástudó nem a ki-' r ály ellensége — mondta. — A király ellensége az ábrán­dozó írástudó, a hitetlen írástudó! Mi pedig...' — Jól van — felelte Ruma-' ta. — Elhiszem. Mit írogatsz? Olvastam a tanulmányodat. Hasznos könyv, de ostoba. Hogyan vetemedhettél ilyes­mire? — Nem az eszemmel ipar­kodtam lenyűgözni —i vála­szolta méltóságteljesen Km atya. — Csak arra törekedtem hogy az állam hasznára le­gyek. Eszesekre nincs szük­ségünk. Hűségesekre van szükségünk. És mi... — Jól van, jól van. — mond ta Rumata. — Elhiszem. Szó­val, valami újat írsz vagy nem? — A miniszter elé terjesz­tem az új államról szóló ér­tekezésemet, melynek mintá­jául a Szent Rend Tartomá­nyát tekintem. _ Hát ez meg mi? — cso­dálkozott Rumata. — Mind­nyájunkat szerzetbe akarsz kényszeríteni? ( Folytatjuk) \ \. Szécsényi nyár A nyár derekán járunk. A szécsényi művelődési központ programja is a melegebb év­szakhoz igazodik. Zömével szabadtéri rendezvény, kirán­dulás. la:ább, könn/ebb hang­vételű program w*. a műso­ron. Nagy közönségsikere vr-’t 15 hónap elején a jumáh's »za­ba ötéri rend >zvé ív n»k. A Várírertben felállított sz ipá­don helyi amatőr művészed csoportok, ismét fővárosi művészek és együttesek szóra­koztatták a mintegy ötszáz fős közönséget. Az Erkel Ferenc vegyes kó­rus tagjai nemrég Eger neve­zetességeivel ismerkedtek. A színjátszók és táncosok a Pi­lis-hegységbe készülnek kirán­dulni. A hét végeken a fiatalokat a még mindig népszerű diszkó várja. Azok akik nem akar­nak táncolni, az ifjúsági klub­ban „üthetik agyon” szabad idejüket. ' A napköziseknek filmvetítést, közös játékot szerveztek. A költségvetési üzem mun­kásgárdájában augusztus 26- án nyílik Réti Zoltán festő­művész tárlata. A szécsényi művelődési köz­pont házigazdája, helyi ren­dezője és szervezője az indi­ántábornak, amelyet július 29-től augusztus 6-ig szervez­nek Benczúrfalván. A tábor gazdája a Magyar Népműve­lők Egyesülete, lakói közmű­velődési dolgozók gyermekei. ‘ — Sz. F. — Balatonfüred 300 éves pati­nás üdülőhely és ismert gyógyfürdő a Balaton partján. A műemlékek, a kellemes víz, a szép természeti környezet sok turistát vonz ide. Füred híres barlangját, a Lóczy-bar- langot érdemes felkeresni. A Balaton parttól északra gya­logosan vagy kocsival is jól járható úton jutunk el a Ta­más-hegy lábához, a Lódzy- barlang bejáratához. Mindjárt a barlang bejáratánál már­ványtábla fogad, melyet a Ba­latoni Bizottság helyezett el ide Lóczy Lajos, a nagy ma­gyar természettudós és kutató emlékére. Lóczy Lajos (1349— 1920) életéből közel 30 évet szentelt a Balaton és a Bala- ton-környék tudományos ku­tatásának. Jelentős szerepet vállalt a barlangkutatásokban is. A Lóczy-barlang — hason­lóan a többi hegyvidéki bar­langhoz — mészkőből alakult ki még a földtörténeti közép­korban, a tengervíz által el­öntött területen visszamaradt üledékből, mésziszapból. A vulkanikus földmozgások ha­tására a hegyek kőzetei meg­törtek. lesüllyedtek és meg- gyűrődtek. Részben a kőzet repedései mentén beszivárgó csapadék mosta ki a barlang­szerű mélyedést, de a Lóczy- barlangban az alulról feltö­rő hévforrások is hozzájárul­tak a barlangképződéshez, melynek nyomait az üstszerű bemélyedések, és csigavonalú kürtök jelzik. HAZAI TÁJAKON Füred barlangja Kalandos a barlang feltá­rásának története. Amikor a kőtörők 1394-ben a Tamás­hegyen dolgoztak, hirtelen egy mélyedésre lettek figyelmesek, ahová az egyik munkás szer­száma beleesett. Lenézve lát­ta, hogy keskeny és mély sza­kadék tátong a lába alatt. Felnőtt ember nem tudott volna bejutni, így egy gyere­ket kerestek. A nyolcéves Kéry Gábor vállalkozott, hogy lemászik, és kihozza a beesett kőfejtő eszközt. Mikor a gye­rek húsz méter hosszú kötél­re erősítve leereszke­dett a nyíláson, elkiál­totta magát, hogy rövid a kötél, mert még nem ért a hasadék aljára. S elmondta, hogy nagyon szép, cseppkö­vekkel díszített üregeket lát lenn. Először arra gondol­tak, hogy talán kincseket rejt a barlang, s hogy a törökök elől menekülő gazdag főurak rejthették el itt értékeiket kétszáz évvel ezelőtt. De a fe­lülről megközelített barlang nem főúri kincseket, hanem értékes földtörténeti emléke­ket rejtett. Mivel abban az időben nem volt megfelelő anyagi fedezet a barlang részletes feltárására, a mélye­dést betömték, s így egy ide­ig tovább őrizte a titkait. Közben Kéry Gáborból aszta­losmester lett, s 1930-ban fel­idézte gyermekkori emlékeit, amikor a barlangban járt, és úgy határozott, hogy részt vesz e barlang tudományos feltá­rásában. A Földtani Intézet és a Ba­latoni Barlangkutató Bizott­ság segítségével elkezdték a barlang szakszerű feltárását, a munkálatokat Kadió Otto­kár vezette. Eltávolították a barlangba került kőtörmelé­keket, új bejáratot építettek, és újabb járatokat is felfe­deztek. 1934-ben fejezték be a feltárását, s ekkor nyitották meg a nagyközönség számá­ra. Gondosan kiépített vasaj­tón keresztül, ötméteres alag- úton át jutunk be a hosszú felszín alatti üregoe. Ennek oldalán megdőlt mészkőlapok, jelzik a kőzet szerkezetét. Lépcsőn mehetünk tovább az úgynevezett lejtős fülkébe, amelynek oldalán szépen ki­faragott téglafalra emlékezte­tő kőzetek sorakoznak, hűen tükrözve az évezredek termé- szerformáló erejét. Néhol dróthálókkal megerősített dőlt falakra veti fényét a reflek­tor, és előtűnnek a „cseppkő­rózsák”, amelyeket a szénsa­vas hévíz források alakítottak ki. Egy fa gyökere arról árul-í kodik a zord kövek között, hogy igen közel járunk a fel-; színhez. Lépcsőkön le- és fel­megyünk, egy oldalfolyosón keresztül lehúzott fejjel és haj­lított derékkal áthaladva az alsó terembe érünk. Ismét lépcsőn jutunk tovább a felső terembe, ahol az átjárót vas­pánttal támasztották alá, ne­hogy a 30 fokosán megdőlt mészkőfal megmozduljon. Ez volt a hajdani barlangbejárat még a kutatások elején, amit azután betömtek. Egy viszony­lag vízszintes teremmel vég­ződik a barlang, bejárható ré­sze, ahonnan be lehet látni szinte az egész barlangot. Lej­tős folyosón jutunk ki a sza-; badba. A Lóczy-barlang légzőszer­vi megbetegedések, asztma el­len kiváló gyógyhely, melyet a kőzetben lévő hajszálrepe­déseken keresztül beáramló ózondús tiszta szennyezetlen levegőnek köszönhet. Kéry Gábor asztalosmester aki a barlang feltárásában je-’ lenlős szerepet játszott, készí-’ tette a füredi vörös temp­lom faragott faszobrait. A barlang megnyitásakor hiva­talos barlangvezetőként dol­gozott itt a Balatoni Bizott­ság megbízásából. Ma a bar­lang a Veszprém megvei Ta­nács Idegenforgalmi Hivatalá­nak gondozásában működik,’ és egész évben látogatható. Kádár Erzsébet ’ műsor KOSSUTH RADIO; 8.OS: Műsorismertetés 8.25: A magyar világítástechnika úttörőié 8.40: Dévai Nagy Kamilla nép­dalokat énekel 9.03: „Vár egy ÚJ világ..." 54. rész 9.33.- Megismerni a kanászt 9.53: Lottősorsolás , 10.05: Gyermekeknek 10.35: Nyár. §7abó Lőrinc versel 10 40: oiasz madrilálok 10.59: Lottóeredmények - Ti 00: Kilátó A rádió világirodal­mi folyóirata (ism.) 11.45: Hubay Jenő: Két csárdaje­lenet 12.30: Ki nyer ma? 12.40: Reklám 12.45: Tudósítás a vivő VB-ről, Bécsböl 13.01: Rimszkij-Korszakov-ciklus X/6. rész ' 13.45: Arcélek. Munkásábrázolás a magyar irodalomban 14.10: Mozart: D-dúr (Koronázá­si) Zongoraverseny K. 53? 14.44: Magyarán szólva... (ism.) 15.05: Kagylőzene. Beszélgetés a Játékról 15.35: Schubert: Goethe-dalob 15.58: Hallgatóink figyelmébe 16.00: Velük élünk. Szél Júlia dokumentumműsora 17.05: Üj operalemezeinkből: Joan Sutherland francia áriákat énekel 17.35: Mi közünk hozzá? 18.00: Piros Ildikó és Husztl Pé­ter sanzonfelvételeiből 18.12: Rpklámkalauz 18.15: Hol volt. hol nem volt .. ír z.v Mai könyvaiánlatunk dsm.) 18.28: Hallgatóink figyelmébe 19.15: Homo ludens. Az Ifjúsági Rádió műsora 19.35: Könyvklub 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Földközelben — a faluszo­ciológusokkal. Riport 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Állomások 23.11: A Juillard vonósnégyes 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO? 8.05: Fúvósindulók 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Slágermúzeum 9.21: Intermikrofon 9.51: Reklám 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk (Ism.) 12.40: Népi muzsika 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok 13.35: Belpolitikai Jegyzet 14.00: Dallamról dallamra ... 15.30; Könyvről könyvért... 15.40: Egészségünkért! Az Orszá­gos Egészségnevelési Inté­zet tájékoztatója a növény védő szerek ártalmairól • rész 15.45; David Bowie felvételeiből 10 35? Jó utat! A Csúcsforgalom magazinja 17.30: Közvetítés a kardesapat­döntőről. a vívó VB-ről, 17.45: ötödik sebesség 18.35. Popzene sztereóban 19-20: Közvetítés a kardesapat- döntőről, a vívó VB-ről, Bécsből 19.37: Reklám 19.40: Régi nóta. híres nóta 20.35; Közvetítés a Budapest Nagydíj nemzetközi atléti­kai versenyről és a kajak­kenu VB-ről 20.50: Kubai műsor 21.50: Freebairn—Smith: Részletek az Eper és vér” című film zenéjéből 22.05: Népdalkörök pódiuma 22.30: Nem szentírás! Farkas Zol­tán sorozata 23.20: Debreceni dzsessznapok fel­vételeiből: A Jávory-együt- tes játszik MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Hírek, időlárás. műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Észak- Magyarorszáson. (A tartalomból: Az Autóklubban — A szezon kö­zepén — Főznénk de. . .) Szer­kesztő: Naf?v István: 10.00: Észak- magyarországi krónika. 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 15.40: Hírek 15.45: Ne lőjetek a fehér hattyúkra! TI/2. rész 16.50; Természetbarát 17.10: Csali. Horgásztízpero 17.20: Képújság 17.25: Pannon krónika 17.55: Reklám 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30; Tv-híradó 20.00: A szórakozott. Magyarul beszélő francia film 21.25: Pénteki randevú 22.25: Aldo Nicolai: Amokfutó című színművének közve­títése 23.45: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 17.25: Budapest Nagydíj. Nemzet­közi atlétikai verseny 20.30: A pixiláció 20.45: Reklám 20.55: A régensherceg, VIII/4. rész 21.45: Tv-híradó 2. 22.05: Vívó VB 23.15 ? Képújság BESZTERCE.^VNYA: 20 00: Sándor Mátyás. Vlagyar— francia—NSZK filmsorozat 5. ré«;z 80.54: Szórakoztató vetélkedő­műsor 21.35: Miroslav Zbirka és a Limit együttes koncertje, 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Sophia Loren-sorozat: Tegnap, ma és holnap. Olasz film 0.15: Hírek 2. MŰSOR 20.00: Libuskák. Cseh film 21.15: A kubáni gabonaföldek. Dokumentumfilm 21.30: Időszerű események 22.00: Figaro házassága. Színházi előadás közvetítése felvételről (ism.) MOZIMŰSOR* Salgótarjáni November 7.? öld meg a sougunt! (16) Színes, szink­ronizált japán történelmi kaland­film. — Balassagyarmati Madácht Fél 4-től: Flep. a róka. Színes, hangbemondásos japán természet­film. Háromnegyed 6 és 8 órától: Gyanútlan gyakornokok. (14) Szí­nes. szinkronizált francia bűn­ügyi filmvígjáték. — Pásztói Mát­ra; Hét merész kaszkadőr. nes amerikai kalandfilm. •— Ré^ ság: No»5 bárkái. Színes ma1?’-!» term^szetfilm. — Szécsényi Rá­kóczi: A orofi. (16) Színes, szink­ronizált francia bűnügyi film. — Érsekvadkert; Elment az asszony. Színes szovjet film. — Nagylóc: Jézus Krisztus szupersztár. Szí­nes, amerikai film. 4 * NOGfcAD - 1983. július 2$., péntálc

Next

/
Thumbnails
Contents