Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

TASZSZ-kommentór Á katonai erőegyensúlyról I Az Egyesült Államok és a NATO egyáltalán nem a ka­tonai erőegyensúly fenntar­tásán szorgoskodik, hanem el­lenkezőleg: a fennálló egyen­súly megbontására törekszik, a Szovjetuniótól egyoldalú leszrelést követelve igyekszik fölényt szerezni — állapítja meg elemzésében a TASZSZ szovjet hírügynökség politi­kai kommentátora. A helyzet megvilágítására a TASZSZ számokát közöl az európai hadászati egyensúly­ról. Megállapítja, hogy a szembenálló nukleáris erők nagysága megközelítőleg azo­nos. Ezt nemegyszer elismer­ték az Egyesült Államok ve­zető körei is, s alátámaszt­ják különböző, katonai kér­désekkel foglalkozó, mérvadó tudományos kutató intézetek is. Míg a Szovjetuniónak 938 darab közepes hatótávolságú célbaj uttató eszköze (rakétá­ja és repülőgépe) van, addig a NATO-nak 857 darab. Ugyanakkor egyszeri indítás­nál a NATO 3056 darab rob­banótöltetet irányíthat célra, a szovjetunió pedig 2155 da­rabot. A TASZSZ kommentárja rámutat, hogy a robbanótöl­tetek tekintetében a NATO- nak már így is majd másfél- szeres fölénye van, ha pedig sor kerül az amerikai köze­pes hatótávolságú hordozó- eszközök nyugat-európai te­lepítésérd, akkor a NATO ezekből 1429 darabbal fog rendelkezni, s a Szovjetunió­nak pedig marad a 938 darab hordozóeszköze. A nyugati propaganda eze­ket a számokat a közvéle­mény előtt igyekszik eltitkol­ni, es azt állítja, hogy a szovjet SS—20 rakéták meg­jelenése felborította az euró­pai nukleáris egyensúlyt Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter még 1981-ben bejelentette, hogy a Szovjetunió több mint tíz éve egyetlen egységgel sem növel­te közepes hatótávolságú hor­dozóeszközeinek számát Eu­rópában — emlékeztet a TASZSZ kommentátora. Az amerikai közepes ható- távolságú hordozóeszközök nyugat-európai telepítésének egyik indokaként az imperia­lista propaganda azt akarja elhitetni a nyugat-európai és amerikai közvéleménnyel, hogy a telepítés a Szovjet­uniót engedményekre fogja kényszeríteni a genfi tárgya­lásokon. Ennek kapcsán a TASZSZ idézi Jurij Andro- povnak a közelmúltban tett kijelentését: „Ha sor kerül e rakéták telepítésére, a Szov­jetunió a megfelelő időben hatékony válaszintézkedéseket hoz, amelyekkel szavatolni lehet a Szovjetunió és szövet­ségesei biztonságát Jasszer Arafat Belgrádban Jugoszlávia ismételten hangsúlyozza: mindaddig nem lehet valódi béke a Kö­zel-Keleten, amíg Izrael ki nem vonul az összes meg­szállt arab területekről és a palesztin nép nem érvénye­sítheti elidegeníthetetlen jo­gait, beleértve az önálló ál­lam létrehozására és az ön­rendelkezésre való jogot is — hangsúlyozta Jovan Deja- novics, a jugoszláv dolgozók szocialista szövetsége orszá­gos választmányának elnöke a Jasszer Arafattal, a PFSZ VB elnökével csötörtökön kezdődött tanácskozáson. A tárgyalásokon részt vett Dob- rivoje Vidics, a JKSZ KB el­nökségének tagja, aki a Központi Bizottság júli'-s ele­jén tartott, a nemzetközi kér­déseket áttekintő 8. teljes üléséről tájékoztatta Arafa- tot. Rámutatott: Jugoszlávia támogatja a palesztin arab nép igazságos harcát, ame­lyet egyetlen törvényes kép­viselője, a PFSZ vezetésével vív. / Ezen a héten voltaképpen meglepő híreket közöltek a vi­lág hírügynökségei Irak és Irán határáról. Hogy errefelé ádáz harcok folynak, az már semmiképpen sem meglepő, hiszen szeptemberben három éve lesz, hogy háborúzik a két szomszédos állam. A meg­lepetést az keltette, hogy a helyszíni beszámolók szerint a háború kitörése óta most vívják a legnagyobb csatákat a szembenállók. A dolog azért tűnik szinte hihetetlennek, mert a két ország gazdasági­anyagi tartalékait már egy-két évvel ezelőtt is kimerülőnek minősítették a semleges szak­értők. Nem indokolatlanul, hiszen mindkét ország leg­főbb bevételi forrása az olaj, amelyről köztudott, hogy ma­napság igencsak szűkülő be­vételeket biztosít a termelők­nek. Mégis1 tény, hogy Irak és Irán tartósan rendkívüli anyagi erőfeszítésekre képes a végeláthatatlan hadakozás finanszírozására. A nagy kér­dés változatlanul az, hogy meddig? A végkimerülésig szava már elkoptatott ebben Meddig ? a háborúban. Miként a kilá- tástalanság sem alkalmazható az elcsépelt jelző jogos vád­ja nélkül. A közép-keleti új­ra és újra előtérbe kerülő há­ború úgy látszik okoz még új meglepetéseket a világnak. Most például az a kérdés, miként terelődött a hadako­zás fő frontja a két ország ha­tárának északi. részére. Tehe­ránban a minap elégedetten jelentették be, hogy az új offenzíva elérte célját, hiszen sikerült — iraki területen — elfoglalni a Khomeini-rend- szer ellen évek óta keményen lázadó kurdok főbázisát. A kurdok sok évtizedes múltba visszanyúló ügye önmagában is nehezen áttekinthető, nem­hogy e különös háború szem­szögéből. Hiszen emlékezetes, bogy a hegyei között önálló­ságáért mindig elszántan küz­dő nemzetiség éppúgy sok gondot okozott már az Iraki központi hatalomnak- mint a Teheránban kormányzóknak. Manapság kétségkívül Irak ol­dalán állnak a kurdok, hiszen az iráni iszlám forradalom te­remtette új rend ellen harcol­nak, s így a politika, a bag­dadi kormányzat szövetsége­sévé tette őket. A politikai-katonai helyze­tet tovább bonyolítja, hogy az Irakot és az Iránt támogató külső erőknek mind nagyobb szerep jut ebben a háború­zásban. Teherán már sokszor szólította fel az Irakot támo­gató arab államokat, hogy ne segítsék a bagdadi rendszert — Teherán szerint — „igaz­ságtalan” harcában, az azon­ban most fordult elő először, hogy Irán fejlett tőkésorszá­gokat is megfenyegetett. Még­pedig azzal, hogy elzárja az Arab-(Perzsa)-öböl olajútjait, amelyeken Nyugat-Európa néhány országa' a nélkülözhe­tetlen energiahordozókat kap­ja. A háború és a nemzetközi politika mind szövevénye­sebb viszonyokat teremt a Közép-Keleten. Hogy meddig, azt még a hivatásos jósoik sem merik megjövendölni. Ma folytatják a munkát Nincs megegyezés a találkozón Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó csütörtöki teljes ülésén sem történt érdemi előrelépés a záródokumentum tervezeté­nek egyöntetű jóváhagyása irányában. A közmegegyezést immár második hete akadályozó mál­tai javaslattal kapcsolatban csütörtökön nem hangzott el semmiféle állásfoglalás. A teljes ülésen az egyes or­szágcsoportok képviselői részvétüket fejezték ki a szer­dai lisszaboni terrorakció áldozatai hozzátartozóinak. A szocialista országok csoport­jának részvétét Varga István nagykövet tolmácsolta. A csütörtöki ülés a záró­dokumentum-tervezet egyes részleteit érintő fordítási kér­madridi dések megvitatása után vé­get ért. A tanácskozássorozat pénteken délelőtt folytató­dik. * A hadászati fegyverzet kor­látozásáról és csökkentéséről Genfben folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokon csütörtö­kön teljes ülést tartott a szov­jet és az amerikai küldöttség. Tűzpárbaj a Bek Az El Fatah egymással el­lenségeskedő két szárnya csü­törtökön ismét tűzpárbajt ví­vott a libanoni Bekaa-völgy nyugati részén, a Bej rútot Damaszkusszal összekötő or­szágút mentén levő Staura város környékén. A tüzérség­gel, automata kézifegyverek­kel és rakétákkal vívott ősz* szecsapások áldozatainak szá­ma egyelőre nem ismeretes. A lázadók támadást indítot­tak az Arafathoz hű erők Zsdi'ta településnél kiépített, a frontvonal mentén levő utol­só állásainak elfoglalására, de szívós ellenállásba ütköz­tek. Csütörtökön Dél-Libanonban a falangista párt hívei az utak eltorlaszolásával, autó­gumik égetésével tüntettek az izraeli megszálló hatóságok döntése ellen, hogy három te­lepülésen bezáratják a párt milíciájának táborait és irodá­it. Mindhárom település Szi- dontól (Szaida) délre, illetve délkeletre fekszik, abban a körzetben, amely a megszálló erők tervbe vett átcsoporto­sítása után is izraeli ellenőr­zés alatt marad. Az izraeli megszálló erők szidoni pa­rancsnoksága nem indokolta meg döntését és a központok bezárásának határidejét csü­törtök estében szabta meg; A falangista párt szóvivője kö­zölte, hogy nem tesznek ele­get az ultimátumnak, de csak passzív ellenállást fejtenek ki. Ügy vélekedett, hogy az iz­raeliek Haddad őrnagy kizá­rólag általuk felfegyverzett és pénzelt, így megbízhátóbbnak tartott milíciájának akarják átjátszani a falangista szövet­ségesei által ellenőrzött dél­libanoni területeket Srí Lanka Véres összecsapások a fővárosban A Srí Lanka-i tamil kisebb­ség és a szingaléz többség között immár ötödik napja tartó összecsapások újabb fejleményeként szerdán két börtönben 20 személy vesz­tette életét Mint hivatalos forrásokból csütörtökön jelentették, Co­lombo egyik börtönében tö­meges szökési kísérlet során 17-en meghaltak. A foglyok azután kísérelték meg a szö­kést, hogy hétfőn a szingaléz foglyok meggyilkolták 35 ta­mil fogolytársukat Dzsaff- nában, a fővárostól 400 kilo­méterre északra a börtönőrök tüzet nyitottak garázdálkodó tamil foglyokra és közülük hármat megöltek. A továbbra sem szűnő za­vargások során Colombóban számos, tamilok tulajdonában levő üzletet, hivatalt, étter­met gyújtottak fel és fosz­tottak ki. A rendőrség szer­dán könnygázt vetett be a fosztogatók ellen. A hatósá­gok közlése szerint az erőszak kos cselekmények átterjed­ték az ültetvényekre is. Nem hivatalos források 150-re te­szik a halálos áldozatok szá­mát. Legkevesebb húszezren menekültek Colombóba a za-1 vargások kirobbanása óta. Az erőszakos cselekmények hátterében az áll, hogy tamil ellenzéki politikusok területi önkormányzatot követelnek, egy szélsőséges csoportjuk pedig terrorista módszerekkel próbálja elérni célját ' ■ ■ — — ■■ ■ i i i I,. .. ......... i. . * . i,- ... ;.1 Kiemelték az elsüllyedt jugoszláv hajót Az Apatini téli kikötőben kiemelték a folyóból a tíz nappal ezelőtt rejtélyes kö­rülmények között a Dunába süllyedt jugoszláv hajót. Mint jelentettük, a külföldi útjáról hazatért Dinara azu­tán süllyedt el, hogy a vám­tisztek 260 kilogramm kávét találtak rajta elrejtve. A vizsgálat akkor be sem feje­ződhetett. Az újvidéki Magyar Sző be­számolója szerint a búvárok a mederbe belesüppedt hajó­test alatt drótköteleket húz­tak át és vízzel telt uszályok­hoz erősítették őket. A víz ki­szivattyúzása után megemel­kedő uszályok húzták a fel­színre a hajót. A sekélyebb vízbe vontatott, félig kiemelt hajótestet ezzel a módszerrel vontatják majd partra. A hivatalos vizsgálat még tart, annyi azonban máris bizonyosra vehető, hogy • a hajó javítása, átfestése, a motorok nagyjavítása és az elektromos vezetékek és sze-] relvények cseréje több tíz­millió dinárba kerül majd. Lengyelország 1983 nyarán 2. A PRO N-tói a szakszervezetekig Rövid hírek Angola keleti részén, Moxi- eo tartományban ellenforra­dalmi csoportok szerdán fel­robbantottak egy vonatot. Az ANGOP angolai hírügy­nökség jelentése szerint a barbár támadás következté­ben ötven személy életét vesztette, kétszáztízen meg­sebesültek. * Három személy szerdán es­te Iránban elrabolt egy két motoros repülőgépet, majd Bahrein fővárosában, Mana- mában szállt le és onnan az üzemanyagtartály feltöltése után — ismeretlen céllal —, továbbrepült. A múlt hónap­ban négy. iráni olajtársasá­gok tulajdonában levő heli­koptert raboltak el az ország­ból és kényszerítették arra, Bahreinban szálljon le üzem­anyagért, majd továbbrepül­jön. Egyikről sem derült ki, hogy végül hova távoztak. * A forróság és az aszály Európa több területén hatal­mas erdőtüzeket okozott. Kor­zika szigetén szerdán 6 ezer hektár erdő és bozót lett a lángok martaléka. Görögor­szágban az Athénből Szaloni- kibe vezető autópályát 40 ki­lométeres szakaszon le kel­lett zárni az út mellett pusz­tító erdőtűz miatt. Lengyelországban a szoci­alista, nemzeti újjászületés­ben jelentős szerepet szánnak a PRON-nak, mint a nemzeti közmegegyezés új, legszéle­sebb társadalmi politikai moz­galmának. Amikor a nyolcvanas vi­harok hatására a külső és belső ellenség a tömegek jo­gos elégedetlenségét a népi állam, a párt, a szocializmus ellen, a polgárháborúra, ha­talomátvételre akarta felhasz­nálni — józan hazafiak egy csoportja a Poznan melletti Jozicében megalakította az első hazafias önvédelmi cso­portot, az OKON-t. Egy évvel ezelőtt már olyan politikai erőt jelentettek ezek a helyi szervezetek, hogy alapító nyi­latkozattal léphettek a nem­zet nyilvánossága elé, mint a közmegegyezésre, a társadal­mi, politikai, gazdasági élet normalizálódására, megrefor­málására alakult új tömeg- mozgalom. Első kongresszusu­kat idén májusban tartották, ahol negyvenkilenc vajdaság képviseltette magát három­ezer küldöttel. A szervezet sajtófőnöke szerint — akivel hosszasan beszélgettünk — el­sősorban programjellegű, konkrét tevékenységre szövet­keznek a PRON-ba belépő lengyel hazafiak. Mozgalmuk gyakorlatilag minden becsüle­tes lengyel állampolgár előtt nyitva áll. / A közvélemény szócsövei akarnak lenni, a hibák, hiá- 1 nyosságok, a jogos igények kifejezésére, de arra is, hogv hol, ki, mit tesz, tehet Len­gyelország szocialista újjá­születéséért. „Az ideológiák adottak — most nem az a fontos, hogy ezek közül ki­válasszuk a legjobbat” — han­goztatta a magát katolikus újságírónak valló, lelkes saj­tófőnök, — „hanem, hogy ki­emeljük hazánkat a jelenleg még mindig aggasztó állapo­tokból”. Jellemző, hogy az első kongresszus óta ’már száznál több társadalmi szervezet csatlakozott a PRON-hoz, kö­zöttük például az országos földművesszövetség 2 milli­ós tagsága, valamennyi párt vezetősége. A lengyel katoli­kus egyház még csak hallga­tólagosan ismeri el tevékeny­ségüket, de a katolikus, tár­sadalmi szervezetek, művé­szek, közéleti személyiségek közül sokan máris részt vál­laltak a munkából, tagjai a 400 fős országos tanácsnak. Amikor a jelenlegi szerény központi épületükbe^ kilép­tünk, arra gondoltam, hogy bárcsak ilyen szerény, való­ban a népet szolgáló maradna ez a mozgalom. Lengyelor­szágban különösen fontos most a hivalkodástól mentes, őszinte áldozatos munka. Hiszen még ma is nehéz örökséggel birkóznak a len­gyelek. Gierek például az új, második Lengyelország fel­építését hirdette meg és en­nek érdekében óriási kölcsö­nöket vett fel Nyugaton. Cio- sek munka- és bérügyi mi­niszter szerint ma az adós­ságok összege megközelíti a harmincmilliárd dollárt. Sok minden épült, persze, a hi­telek segítségével. A nyugati licencek alapján számos új iparág született, javulni lát­szott a termékszerkezet, pi­acképesebbek lettek a lengyel áruk. De a gyorsított ütem Lengyelországban is meg­bosszulta magát. A hitelek egyrészét felélték, mert az életszínvonal ötvenszázalékos emelkedését nem fedezte a termelés sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. Az állam fizetésképtelenné vált, az ellátás rohamosan rom­lott, az adósság nőtt. Az em­berek jó része, főként az if­júság közül elvesztette a hi­tét, demoralizálódott. Ilyen körülmények között Gierek nevével fémjelzett LEMP hi­tele, tekintélye vezető szere­pe, egysége megingott, a tö­megek a szakszervezeteknek is hátatforditottak. Ekkor jött a Szolidaritás. Voltaképpen sohasem volt igazán szakszervezet, hiszen a közvetlen szakszervezeti mun­kát, a munkavédelmet elha­nyagolta. Vezetésében mind nagyobb szerephez Jutottak a jobboldaliak, például a nyíl­tan antikommunista KOR ideológusai. Számításaikat ar­ra építették, hogy a szak- szervezet égisze alatt bázis­hoz juthatnak a néphatalom, a szocializmus ellen. Ehhez Walesa, sajnos, készséges tá- támogatónak bizonyult. Lát­hatóan azóta sem ismerte fel, hogy tulajdonképpen csak báb volt a rendszer külső és belső ellenségei kezében. — Mindent leblokkoltak, bármit kezdeményeztünk — emlékezik vissza S. Ciosek miniszter —, pedig 1981 őszén még minden esély meg­volt a válság radikális fel­számoláséra. Csakhogy a Szo­lidaritás jobboldali vezetői éppen a válság végső kiéle­zésére játszottak, a hatalmat akarták. A Szolidaritás kong­resszusán a nemzeti jöve­delem ötvenszázalékos emel­kedéséről szónokoltak, pedig jól tudták, hogy ez a mi kö­rülményeink között három év alatt teljesen lehetetlen. Wa­lesa Japánból hazatérve a „Második Japánt építünk” jelszavát helyezte a giereki második Lengyelország elle­nébe, hogyan, miből, milyen garanciákkal, arra már nem tudott receptet adni. , Sajnos, a korábbi szakszer­vezetek gyengének bizonyul­tak, követeléseikkel nem egy­szer ők licitálták túl a Szo­lidaritást. Egyre inkább el­veszítették realitásérzéküket, befolyásukat. Ha nem is igaz a tízmilliós Szolidaritás —3 ahogyan a nyugati propagan-j da állítja — mindenesetre á milliók hittek a megújulás ilyen útjában. És most éppen a csalódottság tartja őket vissza, hogy még egyszer ál­lást foglaljanak, belépjenek az új szakszervezetekbe. Pedig azok máris élnek éa fejlődnek. Üj erős, a hatal­mi adminisztrációtól függet­len, igazi szakszervezeti moz­galom van születőben, amely természetesen osztályalapon, á szocialista államiság kerete­in belül, a párt eszmei, po­litikai irányításával végzi munkáját. Jelenleg 16 ezer helyi szervezet működik, a kohászati ágazatnak már or­szágos föderációja is meg­alakult. A belépés ma konkrét politikai tett —, bár nem si­ettetik és nem is törekszenek méreteiben követni sem a Szo­lidaritást, sem a régi szak-* szervezeti rendszert. És mi lesz a Szolidaritással?; Rendeletileg megszüntették,’ szervezetei feloszlottak, és már a földalatti tevékenység is alig érezhető. Hatása, a Walesa által kergetett illúzi­ók, persze, még élnek _ ezt é ppen a pápalátogatás bizo­nyítja, — de a lengyel töme­gek, főként a munkások még­iscsak a szocializmus hívei — mondotta J. Urban szóvi­vő találkozásunk során. Most az a legfontosabb, hogy a szakszervezeti mozgalom mi­előbb a szocialista néphata- lom részesévé váljon. Vasvári Ferenc Következik: 3. A gazdaság reform NOGRtiD - 1983. július 29., péntek —I / t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents