Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
Tanulni, szórakozni egyaránt lehet Rétságon a nemzetisé' gi báziskönyvtárban. * Jól megférnek együtt a korszerű szórakoztató eszközök és a településen gyűjtött régi, használati tárgyak a nagyoroszi ifjúsági klubban. Ä munkás mozgalmi, a népi •> «ryoinányokat egyaránt őrzi » megyeszékhelyen a Nógrádi Sándor Múzeum, Közművelődés, munka, közönség Köze! egy évtizede jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának köz- művelődésről szóló határozata. A párt-, állami és társadalmi szervek azóta e kérdéssel sokat foglalkoztak, döntéseket hoztak a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósításáért. Tíz év alatt a művelődés társadalmi szerepének elismerése fokozódott, gyarapodott lakosságunk műveltsége. A megyei pártbizottság a közelmúltban értékelte közművelődési munkánkat egy sajátos ösz- szefüggésben. Azt vizsgálta, hogy a művelődési területen folyó munka, hogyan segíti a közösségformálást, a „mi tudat” kialakítását. Egy évtized alatt a köz- művelődési munka feltételei alaposan megváltoztak. Lényegesen bo- nyolultabb és nehezebb körülmények közt kell most dolgoznunk, mint korábban, ami megnövelte az emberi tényezők szerepét. A körülmények változásához jobban alkalmazkodni tudó embert követel ma az élet. Olyanokat, akik önállóan felismerik az eredményhez vezető utat, vállalkoznak a kockázattal járó tevékenységre is. W Minden területen előtérbe került a munka hatékonysága, ami nemcsak a termelésben, hanem a köz- művelődésben is új és magasabb követelmények teljesítését teszi szükségessé. d) _ j az eietszinvonai V az utóbbi években nem nőtt, megőrzéséért folytatjuk küzdelmünket. Ezzel összefüggésben lelassult a kulturális javak fogyasztása is. A lakosság tudatában — törekvéseinknek megfelelően i— kialakult egy erős érdekeltségi szemlélet. Ezek a változások kihatnak a közművelődési munkára, tartalmában és formáiban is igazodni kell a körülményekhez. Az 1974- ben megfogalmazott alapelveink ugyanakkor ma is érvényesek. Vagyis: _ t Politikai érdeke- inknek megfelelően változatlanul megkülönböztetett figyelmet szükséges fordítani egyes társadalmi csoportok művelődésére. L\ Törekednünk kell az önművelődés szükségességének felismertetésére. \ A közművelődési munka célja továbbra is a szocialista értékek terjesztése, a módszereket és eszközöket ennek megfelelően kell kialakítani. A közművelődési munkában arra kell törekedni, hogy a fenti alapelveket a leghatékonyabban szolgáljuk. Ehhez szükség van a megújulásra, a korábbi gyakorlattal nem lehet a mai követelményeknek megfelelő eredményt elérni. A szocialista építőmunka követelményeivel összhangot kell teremteni a közművelődésben, \ ehhez pedig dinamikus megújulás szükséges. Helyes alapelveink védelme nem jelentheti azok dogmává me- revítését. Nyitottá kell válni minden olyan kérdés előtt, amely az eredményes előrehaladás érdekében új megoldást igényel. Tapasztalataink szerint a közművelődés — más területekhez hasonlóan —, igen nehezen találja meg a helyét a mai feltételek között. Zavarokkal küszködik hiszen a már-már hagyományossá váló formák majdnem eredménytelenek. A kérdések így vetődnek fel: A kultúrházakban "/ folyjon a tevékenység vagy azon kívül is lehet közművelődési munkát végezni? IRTA: DR. GORDOS JANOS A közművelődési dolgozók vágya mindig az volt és az ma is, hogy az irodalom, a képzőművészet, filmművészet értékeit közvetíthessék az emberek felé. Ezért a megdöbbenés erejével hatott, hogy az emberek ugyanakkor az anyagi javak növelése felé fordultak. Jobban akarnak élni és ehhez olyan újabb ismeretekre akarnak szert tenni, amelyeket talán már holnap forintra lehet váltani. Azt jelentené ez, hogy a művészeti értékek devalválódtak volna? Nem erről van szó! A dolgok okát az életmód anyagi feltételeiben kell keresnünk. Az emberek szeretnének jobban élni és ehhez anyagiakra is szükség van. Tágasabb lakást akarnak fürdőszobával, nem divatból, hanem, mert a higiénia követelményei enélkül nem tarthatók meq. Színestelevízió a vágyuk, mert a világra nyíló kitekintés ezáltal kellemesebb és szebb. A kérdést az élet feltette úgy is, hogy mit pártfogoljon a közművelődés ebben a helyzetben? Olyan formákat, amelyek közösségi összejövetelt igényelnek, vagy az egyéni művelődést? Szolgálhat-e az közösségi célokat? Az emberek figyelme kétségtelen, hogy erőteljesebben fordult az anyagiak irányába, ami alapvetően azzal függ össze, hogy a mindennapi tevékenység előterébe ma a gazdasági építőmunka bonyolult és nehéz feladata áll. Ezért semmiképpen sem szabad elmarasztalnunk azokat, akik az életszínvonaluk megtartása, anyagi helyzetük javítása érdekében a szabad időt is felhasználják. Nem az embereket kell a munkától más irányba fordítani, hanem a köz- művelődésnek kell a segítségükre sietni a munkatevékenységükhöz kötődő művelődési ajánlataikkal. Elismerésre méltó az a közművelődési munka, amely értelmesen és hasznosan tud kapcsolódni az anyagi viszonyok jobbítása érdekében tett erőfeszítésekhez. Ez azt is jelenti, hogy a kultúrától nem szabad csak leszűkítve gondolkodni a „szellemiek” mellett az „anyagi kultúrát” sem szabad kizárni. A közművelődésnek aktívan reagálni kell a gazdasági élet kihívásaira is, olyan formákat kell mozgásba hozni, amelyek a társadalmi, gazdasági fejlődést közvetlenebbül szolgálják. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert van hajlam arra, hogy a kulturális tevékenységet kiszakítsák a társadalmi ösz- szefüggésekből. Az új követelményeket egyesek nem nagyon értik és az embereknek a megszokottól eltérő érdeklődésében nem a valóságos igényt látják, hanem a kulturális terület lebecsülését. Ennek gyakran egyenes következménye a közművelődési dolgozók csalódottsága és a gazdasággal szemben tanúsított bizalmatlan, gyanakvó magatartása. Márpedig hiba volna a munkát és a művelődést egymással szembeállítani. Kultúránk a művelődéssel szoros összefüggésben fejlődött, történetileg is így van ez ma is. A közművelődés zavarai érződtek a közösségi nevelésről alkotott felfogásban is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a közösséget azonosítják a sokasággal. Egyesek közösségibbnek tartják például a tömegeket mozgósító discót, mint az otthoni olvasást. Még akkor is, ha a mű szocialista valóságunk bemutatására vállalkozott. A közművelődési tevékenység, bármely formájáról is van szó, nem attól lesz közösségi, hogy sokan vesznek részt venne. . Attól válik közösségi tevékenységgé, hogy mennyire jut kifejezésre benne közös ügyünk, szocialista társadalmunk fejlődése. Mert ez magába foglalja az anyagi javak termelését, a közösségért vállalt cselekvést. a nagyobb tudást, az értelmesebben élő emberi közösségeket is. Közösségi nevelésről, közösségekről manapság sok szó esik. Mondhatnánk azt is, egy kissé divatos témává vált. A viták summája nagyon gyakran az. hogy igazi közösségek csak ritkán fordulnak elő. Pártbizottsági ülésünk vitájában is többen szóltak erről. Tapasztalatokra alapozva mondták el, hogy a társadalmi változás jelentősen kihatott a közösségek alakulására és formálására is. Napjainkban is vannak közösséget alakító és formáló tényezők. A honismereti mozgalom, az Irodalmi körök szervezése, a városszépítés napjainkban Is sok embert mozgósító tényező. Közösségek tehát ma is vannak, csak azok sok tekintetben mások, mint korábban voltak. Szocialista társadalmunknak leginkább megfelelő közösségformáló erő a szocialista brigádmozgalom. Legnagyobb számban az üzemi munkásaink és termelőszövetkezeti dolgozóink körében működnek, de alakultak ilyen közösségek a kereskedelemben, szolgáltatásban, intézményekben, azt mondhatjuk, hogy ma már az élet minden területén. Ezek a közösségek a politikai és erkölcsi értékrendjük alapján a „mi tudat” belső ösztönzésének megfelelően, külső kényszer nélkül teljesítik feladataikat. Tevékenységük, helytállásuk általában elismerést vált ki a környezetükben. Ezek a kollektívák gyakran szabad időben is vállalnak és végeznek feladatokat. A közösség ügyét szolgáló munkában, környezetük szépítésében, iskola vagy ifjúsági szervezet támogatásában önkéntes vállalás alapján munkálkodnak. A mozgalomban részt vevők az állampolgári fegyelem megtartásában is élen járók. A brigádközösségek ösz- szetartozásában, formálódásában a legnagyobb erő a szocialista társadalom építésében való részvétel. Ebben az összefüggésben kell tudati, műveltségi fejlődésüket, életmódjuk alakulását is vizsgálni. Ez azonban ma még kiforratlan, itt is hajlamosak vagyunk arra, hogy a régi sémákban gondolkozzunk. Hány könyvet olvastak el? Hányszor voltak közösen színházban, vagy moziban? Voltak-e közösen kirándulni? A művelődés gyakran különvált és válik még ma is a munka- tevékenységtől. De előfordulnak olyan esetek is, amikor a művelődési vállalás kimerül a mozi- vagy színházjegy „begyűjtésében”, a strigulák formális behúzásában. A közművelődési dolgozók általában azért foglalkoztak a brigádokkal megkülönböztetett módon, mert „külön” kulturális vállalásaik voltak, és ahhoz akartak segítséget nyújtani. Hogy a brigádok tagjainak művelődése hogyan kapcsolódott munkájukhoz, vagy az egyéni felkészültségükhöz, azzal szinte alig törődtek. Szocialista brigádmozgalmunk a megújulás időszakában van, keresi azokát a megoldásokat, amelyekkel jobban megfelelnek a megnövekedett társadalmi és gazdasági követelményeknek. Most különösen fontos, hogy segítsük a közművelődés eszközeivel is a társadalmi igényekhez való igazodásukat. Másik jelentős közösség- formáló tényező a klubmozgalom. A kluboknak több mint a fele ifjúsági, ezért a formát a fiatalság nevelési lehetőségeként is felfoghatjuk. A klubok tartalmas tevékenységével szolgálhatják művelődési intézményeink a tizenévesek politikai arculatának formálását, tudományos ismereteik bővítését, az életkorral összefüggő érdeklődésük kielégítését. Ifjúsági klubjaink munkája ma csak részben felel meg a jogos várakozásnak. Tevékenységük rendkívül egyszínű, szürke. Legtöbb helyen az éppen divatos tö- . rekvések uralják. Hiányzik a kiegyensúlyozott, tartalmas, a fiatalság számára vonzást jelentő program, amely a látókör bővítése mellett biztosítaná a kulturált szórakozást, a társas kapcsolótok kiépítését, amely a mainál hatékonyabban szolgálná a nagy közösséghez, a nemzethez való kapcsolódást. Ami a „mi tudat” kialakításával, a közösségi szellem formálásával segíti e réteg társadalmi beilleszkedését. A közösségi magatartás formálásában igen jelentős szerepük van az öntevékeny művészeti csoportoknak. Megyénkben évről évre több ezer fiatal és idősebb talál hasznos elfoglaltságot, művelődési lehetőséget e mozgalom keretében. A kis kollektívák összetartásában döntő tényező a népi és munkás kulturális hagyományok ápolása. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Petőfi színjátszó együttese, vagy az öblösüveggyár irodalmi színpada szép példája annak, hogy a megegyező érdeklődés, a művészetek szeretete, a szép megismerése hogyan tart össze éveken, illetve évtizedeken át közösségeket. Az öntevékeny mozgalom több válságos időszakot élt már át. Csoportok megszűnnek, újabbak alakulnak. Az elmúlt években a mozgalom reneszánsza következett be, a népi kultúra hagyományainak közvetítése százakat, illetve ezreket mozgósított. A palóc táj dalkincsének megőrzésére, a szlovák nemzetiségi kultúra ápolására több együttes, kórusok, tánccsoportok alakultak és működnek sikeresen. Tevékenységükkel eredményesen járulnak hozzá a lakosság szórakoztatásához, a művelődéshez, a nemzeti tudat erősítéséhez. A közösségformálást jól szolgáló formák közt kell megemlíteni még a szakköröket. Ezek tartalmi munkájukat tekintve sokfélék lehetnek, de mindegyikben közös az, hogy az egyéni érdeklődés igen erős. A művelődési intézményekhez ezek azért kötődnek, mert szakmai támogatást igényelnek. A közművelődés szerepe ezek tevékenységében általában a kiszolgálás. Azt teszik, amit a szakkörök tagjai igényelnek. Ez önmagában helyes, de talán tovább lehetne lépni anélkül, hogy a kezdeményezéseket elnyomnánk. Spontán törekvéseiket a társadalmilag kívánatos irányba kellene fejleszteni. Ennek sikere nagymértékben függ attól, hogy az egyéni kezdeményezéssel ezt összhangba tudjuk-e hozni? Tud-e ajánlani olyat, ami a szakkör érdeklődését szem előtt tartva intenzíven szolgálja a társadalmit is. A közösségformálás társadalmunk lényegével, szocialista vonásainak növelésével összefüggő feladat, amit hatékonyabban és céltudatosabban kell szolgálni a tevékenység valamennyi területén, köztük a közművelődésben is. Alkalmazkodva a körülményekhez mind tartalmi, mind formai tekintetben a nagyobb eredményekhez vezető utakat kell választanunk. A közművelődés lassan hozzátartozik az emberek életéhez, ezért a lehetőség megvan a közösségivé formálás eredményesebb megoldásához.
