Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

Jevgenyij Jevtusenko: Élet, énem trükkjeid: fojtogatsz, leversz. ...Hetvenhárom évemig földre nem tepersz! Addig harminchárom év kozák, türelem! Nem lesz édes lét a rév, de savanyú sem. Harminchét éves leszel, Pjotr, örökösöm. Ősöd? Bár ősz atya-fej, tudja, mi öröm! Élet, érzem trükkjeid Pohár fenekére néz — lányokéra is! Hamar dühös kedvre kész, ha bármi hamis! Vészharangok zúgnak ott: végítéletük várják televíziók — ahogy érdemük. Tár év — s más lesz, ami mís;Nem lesz „érrendszeri”, rák, dolgok — változók! _ bomba, telefon. Ki kit győz le: nem vitás, nem marad titok. Utcán, rue-n egy éj pihen, egy hajnal hasad. Rágyújtok Mitiscsiben, Chile új csomag. S ha lesznek is ostobák — nem felső fokon. Zeng-zúg dob, szíj, tárcsa: ím, átfordul a tér! S az időgép szárnyain Puskin visszatér. Tandori Dezső fordítása A M OKEP,mint menedzser Beszélgetés Gombár Józseffel Világszerte emelkednek a filmgyártás költségei. Ezért még a legerősebb filmnagyhatalmaknál is egyre gyako­ribb, hogy egy-egy produkcióhoz több gyártó — film-, il­letve televízióstúdió — és forgalmazó cég, esetleg vala­mely társadalmi szervezet adja össze a pénzt. Magyaror­szágon a filmkészítés megindulásakor a gyártó általában a forgalmazó is volt, ám az államosítás után a gyártás és a forgalmazás különvált, s kapcsolatukat meglehetősen merev és bonyolult rendelkezések szabályozták. Napjaink­ra ez a szétválasztás — úgy látszik — a filmgyártás, a filmművészet fejlődésének gátjává vált. — Hogyan változott meg a gyártás és a forgalmazás kap­csolata? Miképp tudja tá­mogatni a forgalmazás a gy ir­tást? Milyen új szerepe van a forgalmazó cégnek a magyar filmművészetben? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk űr. Gombár Józsefhez, a MOKÉP igazgatójához. i ~ A magyar filmekért jog- 'díjat fizetünk. Művészi szín­vonaluktól függően három­száz-, kétszáz-, illetve száz­ezer forintot. Tulajdonképpen már a jogdíjjal is támoga­tunk, hiszen a háromszázezer forint körülbelül hétezeröt­száz dollárnak felel meg, s egy-egy külföldi filmért —el­tekintve a legdrágább szu­perprodukcióktól — négy- ezerötszáz-ötezer dollár jog­díjat fizetünk. A jogdíjon kí­vül minden magyar filmért a forgalmazás első két évében nézőként egy forint ötven fillért, a továbbiakban pedig ötven fillért fizetünk. Persze a MOKÉP nemcsak B jogdíjat és a nézőnkénti ré­szesedést fizeti a magyar fil­mért. El kell készíttetnünk a kópiákat, van propaganda­költségünk és még sok min­den más. Például állandóan a filmszínházak rendelkezésé­re kell állnia az 1945 és 1981 között készült legértékesebb­nek tartott kilencven magyar filmnek, az úgynevezett törzs- állománynak. Ez minimáli­san kilencvenszer hat kópiát jelent. Mindent összevetve 1981—82-ben, tehát két év alatt a magyar filmre 157 mil­lió 327 ezer forintot költöt­tünk. — Miből tudja előteremteni a MOKÉP ezt a nem csekély összeget? — A magyar és szocialista filmek kölcsöndíja mellett elsősorban a nyugati siker­filmek forgalmazásának árá­ból. Ebből azonban nemcsak a magyar filmeket támogat­juk, hanem a szocialista és a fejlődő országok filmjeinek forgalmazását, sőt még bizo­nyos nyugati filmekét is, ame­lyek nem számíthatnak tö­meges érdeklődésre, de fon­tosnak tartjuk bemutatásu­kat. Ezenkívül igyekszünk ta­karékoskodni a kemény va­lutával. Magyarán: alku­szunk. Előfordul például, hogy megkapjuk a forgalmazás jo­gát, de kópiát — mondjuk — csak nyolc hónap múlva tud biztosítani a partner. Ezt a nyolc hónapot ki tudjuk hasz­nálni tárgyalásokra és általá­ban sikerül kedvezőbb árat elérnünk. — Térjünk vissza a magyar film támogatásához. Az utób­bi években egyre gyakrab­ban fordul elő, hogy a MO­KÉP egy-egy magyar film létrejöttéhez már az elkészí­tés szakaszában hozzájárul, — Ez is egyik lehetőségünk. Például a közelmúltban el­készült, illetve hamarosan el­készülő filmek közül a Csak semmi pánik című filmhez 3 millió 250 ezer, Kardos Fe­renc Mennyei seregek című filmjéhez, valamint Rózsa János Boszorkányszombat, illetve Kovács András A vö­rös grófnő című filmjéhez öt­öt millió forinttal járultunk hozzá. — Legfrissebben a MOKÉP még tovább lépett. Elkészült a Magyar Televízió és a MO­KÉP első közös produkciója, Szálkái Sándor Elcserélt sze­relem című filmje. A forgal­mazó tehát producer is lesz a jövőben? — Ezt a filmet a jelenlegi körülményeket figyelembe véve, rendkívül olcsón, mind­össze négy és fél millió fo­rintból gyártottuk. Ez azt je­Pákolitz István: Találkozás A takarón kétszeres, számyaszegett kéz mozdul fojtott sóhajként, tétován. Megreszket félúton, ja), iszonyúan hosszú az álomtálan, vaksvSket éj; és lehet, hogy holnap már nem találj i a másik kezet. 8 NOGRAD - 1983. július 23., szombat lenti, hogy ha háromszázöt­venezernél több látogatója lesz, illetve külföldre is el­adjuk, akkor a film már nye­reséget hoz. Azt természete­sen, hogy a film ilyen kevés­be került, csak úgy tudtuk megvalósítani, hogy a televí­zió, mint intézmény és a MO­KÉP, mint a vállalat kölcsö­nösen megadta a legnagyobb kedvezményeket. — Ha a forgalmazó produ­kál, nyilván elsősorban olyan filmekbe adja a pénzét, ame­lyektől nagy sikert remél. Nem jár-e ez azzal a veszély- lyel, hogy a MOKÉP csak a kommerszbe száll be? — Attól függ, hogy a kom­mersz szót miképp értelmez­zük. Amennyiben az olyan filmet véljük kommersznek, amely a nézők nagy többsé­gét érdekli, akkor kétségte­lenül az ilyen filmek létre­jöttét akarjuk társproducer­ként segíteni. Hamarosan létrehozzuk a MOKÉP művé­szeti tanácsát, amelyhez mind a stúdiók, mind a művészek fordulhatnak ötleteikkel. Ez a tanács felkészült szakem­berekből fog állni, akik nem fogadnak el értéktelent. Hogy a MOKÉP a jövőben jobban tudja támogatni a magyar filmet, a gyártás és forgalmazás kapcsolatát to­vább kell javítani, finomíta­ni. S akkor mód nyílna arra, hogy a MOKÉP a korábbi támogatási formák fenntar­tása (jogdíj, látogatói részese­dés) mellett koprodukciós for­mában, illetve egyes filmek gyártásának teljes finanszí­rozásával a korábbiaknál még jobban támogassa a magyar filmet, megteremtve ezáltal a gyártás és forgalmazás ér­dekazonos ?ágát, kultúrpoliti­kai, művészeti és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Morvay István A Fiatalok Stúdiójában ál­lami támogatással dolgozó közel 150 művész — a képző- és iparművészet különböző területeit művelő alkotó _ m űvészetünk közeljövőjét alakítja sokszínű mezőnyben. Helyzetük nem könnyű, mert a képzőművészet az egész világon válságtüneteket mu­tat. Művészeink közül a leg­több megpróbál korunkra oly jellemző információdömping- ben eligazodni, mások viszont ennek hiábavalóságába bele­fáradva önmagukat keresik, figyelmen kívül hagyva a stí­lustörekvések egymásutánját. Mind többen kísérleteznek új közlési lehetőségekkel, ame­lyeknek technikai feltételei még nem adottak a mi ipari fejlettségünk mellett, példá­ul egyfajta installációs művé­szet kialakításával, amely a pop-art, a hagyományos plasz­tika és a szcenika egyvelege. Általában jellemző az anya­gok és felülethatások sziszte­matikus kutatása, a különféle technikák virtuóz fokon való vegyítése. Néha éppen az anyag mesteri kezelése vált ki mélyebb, az alkotó szándé­kától talán független gondo­A muzsika szerelmese Nyolcvan éves lenne Vaszy Viktor, karmester és zeneszerző 1979. március 12-én, több mint negyvenedszer próbálták Vaszy Viktor karnagy vezeté­sével Szegeden Giuseppe Ver­di Falstaff című operáját Gre­gor Józseffel, a címszerepben. Szorgalmasan készültek a fel­újításra. A második kép sze­relmi duettjében Vaszy elő­rehajolt, mintha mondani akarna valamit zenekarának, aztán ráborult a karmesteri pultra — és már nem volt az élők sorában. A Budapesten született művész július 25-én lenne nyolcvanesztendős. El­múlásának szemtanúja, Gre­gor József, így jellemezte: „Ha a zenéről beszélt, indulat fogta el: szeme csillogott, új­ra fiatal lett. És tanult het­venhat évesen éppúgy, mint ifjúkorában”. Vaszy Viktor tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte. Egyike volt Koessler János utolsó tanítványainak, mielőtt Bartóknak és Kodály­nak e tanítómestere nyuga­lomba vonult volna. Utóbb Kun László, majd Ábrányi Emil növendéke lett. Zsolt Nándor vette fel a hegedű tan­szakra, majd Kodály Zoltán, a zeneszerzésre. Kik jártak ak­kortájt a Zeneakadémiára? Csak néhány név: Farkas Fe­renc, Szelényl István, Seiber Mátyás, Kozma József, Gert- ler Endre... Diplomái meg­szerzése után két évig műkö­dött karmesterként a Székes- fővárosi Zenekarban. Tehet­ségkutató hangversenyt diri­gált a Vígadóban, s azon a koncerten fedezték fel Fischer Anniét, Faragó Györgyöt és Kókai Rezsőt, 1928-ban a Bu- dapésti Egyetemi Zenekarok vezetője lett, 1930-ban pedig a Zeneakadémia tanára. Hang- szerelést, társas zenét, zene­kari gyakorlatot, operai sze­repgyakorlatot, transzponá­lást és partitúraolvasást taní­tott. 1935-ben a Palestrina kó­rus karnagya lett. Vezényelte a filharmonikusokat, a Buda­pesti Hangversenyzenekart, és sokszor vendégszerepeit kül­földön. Számos emlékezetes Koncertje közül felejthetetlen például az a vigadóbeli est­je, amelyen Bartók Béla is közreműködött. Akkor hang­zott fel Vaszy vezényletével a Cantata profana Rosier End­re tenorszólójával, a Székes- fővárosi Zenekarral és a Pa- lesztrina kórussal. Több Bar- tók-kompozíció ősbemutatója fűződik a nevéhez. Az idő­sebb zenebarátok még jól em­lékezhetnek arra a hangver­senyére is- amelyen megszó­laltatta mesterének, Kodály Zoltánnak Budavári Te Deumját. 1941—1944 között a Kolozs­vári Nemzeti Színház operai tagozatának igazgatója volt. A felszabadulás után Kodály ja­vaslatára ő lett a Szegedi Nemzeti Színház operai rész­legének vezetője, s 1957-től a társulat igazgatója. Működött a SZOT, a MÁVAG és a Va­sas Központi Művészegyüttes karmestereként is. Szegeden számos, nálunk még be nem mutatott operát tanított be és vezényelt, például az Ivan Szuszanyint, az Idomeneot, Einem Az öreg hölgy látogatá­sa című dalművét, Prokofjev' Három narancs szerelmesét,1 majd az Eljegyzés a kolostor­ban című Prkofjev-vígoperát. Számos pompás hangú mű­vész köszönhette felfedezését Vaszy Viktornak: Simándi Jó­zsef, Moldován Stefánia, Ta­kács Paula, Gregor József. Nagy érdeme volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon való te­vékenysége is. 1959-től kezdve a következő műveket tanítot­ta be és dirigálta: Hunyadi László, Bánk bán, Aida, A trubadúr, Vidróczky, Faust, Turahdot- Don Carlos, A pa­rasztbecsület, Bajazzók, Bo­risz Godunov. Kísérőzenét írt Az ember tragédiája szegedi szabadtéri előadásához. Munkásságáért számos ki- tünetésben részesült. Előbb ér­demes, majd kiváló művész címmel jutalmazták. Kétszer kapta meg a Munka Érdem­rend arany fokozatát. Egy év­vel halála előtt még átvehet­te a Szocialista Magyaror­szágért érdemrendet. A kitű­nő karmester legtöbbször kot­ta nélkül vezényelt. Magán­emberként a zenén kívül fő­leg az űrhajózás és a mate­matika érdekelte, s ha ideje maradt, kedvenc hobbija a játékvonat volt. De sűrűn ír­ta tele a kottalapokat színvo­nalas szerzeményeivel. Mind­erről bőven beszélt volna ter­vezett televíziós portréfiimjé- ben, ha nem éri a váratlan, de egy karmester számára a legszebbnek mondható halál. Kristóf Károly | ŰJ KÖNYVEK A magyar filozófiai könyvki­adást sokszor éri bírálat az alap­vető, klasszikus művek Hiánya miatt. Az Akadémiai Kiadó Filo­zófiai Írók Tára Oj foyama jó né­hány művet megjelentetett — fő­ként a múlt századi jeles gon­dolkodóktól. Az ókori görög fi­lozófusok munkái azonban meg­lehetősen nehezen hozzáférhetők. Platóntól hellyel-közzel csak A la­koma s a Szókratész védőbeszé­de érhető el — többnyire csak könyvtári kölcsönzés útján. Most az Európa Kiadó A Világirodalom Klasszikusai sorozatában régi hi­ányt pótol. (Egyébiránt nagyon örvendetes, hogy az alig 2 éve in­dult sorozat már a 10. kötetnél tart, mely Jelen viszonyaink kö­zepette Jelentős eredménynek számit.) Platon műveiből ilyen bő válogatás a felszabadulás óta nem jelent meg; a teljes, illetve a fennmaradt életmű közel ne­gyedét teszi ki. Igaz nem e so­rozat feladata, hogy egy Platon- összessel álljon elő, de ilyet 1943- ban produkált a magyar könyv­kiadás — két ízléses kötetben, bibliapapiron. E kiadásról ugyan Falus Róbert, e kötet utó­szavának írója Joggal állítja, hogy a fordítás helyenként elavult — mégis e válogatás várható sike­re után indokolt olvasói kívánság egy Platon-összes. Platon (i. e. 428-347) méltán a görög filozófia legjelesebb képviselője Arisztote­lész után vagy mellett, aki véglg- élte az athéni demokrácia és az egész poliszvilág alkonyát, s azon erkölcsi, etikai értékek pusztu­lását, mely ma is számos gondol­kodó humanista eszmerendszeré­nek kiinduló alapja és példája. Műveinek jó része filozófiai pár­beszéd formájában maradt az utókorra — olyan logikai és mű­faji formában, mely magán vi­seli a tanítás s egyben a szép- lrodalmiság igényeit is. Platon idealista, hisz maga a szó is tő­le származik — noha mindig hangsúlyozza az ideák valóságos, objektív létét, de azokat az anya­gi lét fölé emeli. A „szemlélődő élet” és a „cselekvő élet” alter­natíváját próbálta Platon felolda­ni, amikor az Államban megfo­galmazta: ahhoz, hogy a társada­lomban a jó és az erény érvé­nyesüljön vagy a filozófusoknak kell uralkodniuk, vagy az ural­kodóknak kell filozófusokká len­niük. Platon a természetfilozófu­sok tanításaitól elfordulva, azzal nyitott úi szakaszt a bölcselet­ben, hogy minden figyelmét az emberre fordította: ismeri-e ön­magát, s képes-e eltökélten vál­lalkozni az erényes életre? Pla­ton válogatott műveinek megje­lenésével könyvkiadásunk régi mulasztását csökkentette ugyan, de még nem pótolta. Az ókori sztoikus etika eddig sem volt ismeretlen a magyar olvasó előtt, hisz Seneca, Epikté- tesz és Marcus Aurelius művei hozzáférhetőek. A Gondolat Ki­adó Etikai gondolkodók sorozatá­ban megjelent Sztoikus etikai antológia szinte minden képvise­lőjét bemutatja. — Köztük két olyan szerző is van, kiknek mun­kái itt jelennek meg először élő — azaz ma is használt — nyel­ven, mit nem kis büszkeséggel ír­hatunk le. A kötet bepillantást ad a szenvedélyes vitairodalomba is, amelyet a sztoa ellenfelei alkot­tak meg, mint az eklekus Ci­cero, a platónikus Plutarkhosz vagy a peripatetikus Alexandrosz. Az Etikai gondolkodók másik új kötete második kiadás: Blaise Pascal Gondolatok című munká­ja. A Gondolatok címet nem a szerző adta munkájának, hanem az utókor, hisz’ a XVII. századi gondolkodás francia nagymeste­re nem írta meg összefoglaló mű­vét. Egyáltalán nem írt művet, csupán cédulákra írta fel gondo­latait az élet, a világ, a gondol­kodás, az ember szerepéről. Eze­ket rendezték aztán később saj­tó alá, s vált az etikai gondolko­dás egyik alapművévé. A töredé­kekből ma sem állapítható meg» racionalista vagy irracionallsta gondolkodó-e, apologettkus val­lásbölcselő vagy tragikus filozó­fus? r Fiatal képzőművészek stúdiója lati reflexiót, értelmi hatáso­kat. A festészeti anyagban a tel­jes absztrakciótól a hiperre- alizmusig mindenfajta ábrá­zolásforma követőkre talál, de többségük a lírai absztrak­ció követője, a látomásszerű alkotások formálója, szürreá­lisa, fantasztikumba hajló, ironikus, esetleg groteszk felhanggal. Az egyéni utakon járó, ha­gyományos olajfesték-techni- kával alkotó művészek tehet­séges képviselője Tamás No­émi, aki a Fiatalok Stúdió­jának műcsarnokbeli kiállí­tásán SZOT-díjat nyert Víz című képével. Vallomása sze­rint úgy próbál festeni, ahogy a költő ír egy verset. Az élet kiválotta élményeket önti kép­be. Műveit a régi mesterek módjára hosszan érleli. Ra­gaszkodik a realitáshoz, bár kepeinek áttett mondanivaló­ja is van, a színeknek ad szimbolikus tartalmat. Kép­zeletét a tiszta színek vonz­zák, általában a vörös-zöld vagy a kék-sárga színpárost alkalmazza. Ezt használta fi­nom szürkékkel az ősi víz- mitoszt megjelenítő, a víztü­körből fátylaival kiemelkedő, sejtelmes nőalakkal, a díja- zot képén is, amely Bernáth, Egry tradíciójához simul mo­dern áttételekkel. A fiatalok sokrétű útkere­sésének másik irányát képvi­seli a szürrealisztíkus, ab­szurd világban kalandozó Banga Ferenc szétfoszló, szét­töredező formákba szervező­dő, többjelenítésű rajzaival. „Számtalanszor találkoztam az emberben rejlő állattal és ez az élmény vezetett a gro­teszk torzalakok világának megalkotásához —” vallia. Terrakottáin is ezt a banális kis világot rögzíti játékosan. Az elmúlt években tűnt fel El Kazovszkij, aki a mirtikol- lázstól kezdve a nagyméretű installált térig különböző hú­rokon játszik egyéni mitoló­giát teremtve. Nagy Csend­élete egy fikív müteremsarok, a pop-artból kiinduló, de sa­játos jelentést hordozó tárgy- összetételekkel, nagyméretű papírszörnyekkel, makettek­kel, amelyeknek élményanya- ga nagyon egyéni, néhol meg- hökkenő, elgondolkoztató tar­talommal. A törekvés a mondanivaló áttételes formában való köz­lésére, a gondolati-tudati tar­talom hangsúlyozása közös a nyolcvanas évek fiatal művé­szeinek munkásságában; egy hidegebb, a világ aggasztó je­lenségeit híven tükröző, de az érzelmek áradása ellen tiltakozó művészet képét ve­títi előre.. A budapesti Sportcsarnok­ban éppen a napokban mu­tatkozik be a stúdió, kollek­tív kiállítással reprezentálva fiatal képző- és iparművésze­ink formakereső útját ;s eredményeit. Brestyánszky Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents