Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

Á Nógrádi Szénbányák Mátranovák-Nyírmed II, új külfejtésen június 2-án megkez­dődött a jó minőségű I. telepi szén kitermelése. (Krekács Miklós felvétele) NÉPI ELLENŐRÖK NYOMÁBAN Mindent emberközelből kell nézni A helyszín közérthetően úgy magyarázható, hogy át- ellenben az STC-klubbal (mert a környéken ez a léte­sítmény a legismertebb), egy családiházszerű épület, mely kívülről nem' különösebben bizalomgerjesztő. Aprócska tábla jelzi csupán a Salgó­tarjáni járási városi Népi Ellenőrzési Bizottság székhe­lyét. A két szoba teljesen el­lentéte a külsőnek, tiszta, és a szemnek is hangulatos bú­torokkal berendezett. Azt nem tudni munkára mennyi­re kényelmes, de egyszeri beszélgetéshez akár idillikus is lehet. Dr. Institórisz And- rásné láthatólag otthon érzi magát, pedig csak március elején foglalta el az elnöki széket. Hárman vannak, még­sem érzik magányosnak ma­gukat. — Való igaz, hiszen két- százkilencvenen vagyunk, csak hogy minket kivéve a töb­biek társadalmi aktívák. Ami pedig az otthonosságot ille­ti, eddigi munkáim sem áll­tak távol a mostanitól. A KSH-nál, ahol kilenc évig dolgoztam, felmérő, elemző munkát végeztem, hiszen ké­pesítésem szerint is statiszti­kai szakközgazdász vagyok. Ott a számok, adatok tengere adta az alapot, a népi ellen­őrzésben végzendő adatkuta­tás már egy kicsit inkább szo­ciológiai felmérés. — Tehát emberközelibb? — Természetesen — helye­sel dr. Institórisz Andrásné — s így már más jellegű hoz­záállást is kíván a munka. Szerencsére az SZMT — ahon­nan jöttem —, jó iskola volt ahhoz, hogy miként kell em­berek közelébe kerülni. Meg kellett tanulnom, hogy milyen módon kell például á mun­kásokhoz közeledni, hogy va­lóban kinyíljanak és értsem a problémáikat, mert „felül­ről” nézni és intézni dol­gaikat nem lehet. Számtalan­szor beöltöztem, hogy ke­mény munkájuk közvetlen kö­zelében érezzem és lássam helyzetüket, hiszen az egye­temi padokból kikerülve az ember egészen másnak kép­zeli és látja a világot. Akarni kell megérteni a gondokat, bele kell képzelni magunkat a gondjaikba, keresni kell a bajok gyökerét. A gondot el lehet fojtani, de orvoslását csak a gyökerek gyógyításá­nál lehet elkezdeni. Időnként egy-egy dossziéért, papírért szalad, de kézbevé­telük nélkül is mondja a raj­ta levőket. Az előbbi gondo­latokat is úgy kellett kihá­mozni a népi ellenőri mun­kát vázoló mondataiból. Ön­magát is e munka jegyében említi mindenkor. Természe­tes is, hiszen ebbe a közösség­be tartozik már. Nem is kell túl nagyot fordítani a gondo­latok menetén. — Milyen összetételű a kö­zel háromszáz fős „kollektí­va”? — A járás és város szak­mai összetételét teljes mér­tékben tükrözi. Ami gond, hogy kevés a fiatal. — Ha szükséges, nem lehet rajta változtatni? — De igen. El is indultunk ezen az úton. Három csator­nája van az utánpótlás biz­tosításának. Javasolnak vál­lalatok, ugyanígy régi népi ellenőrök is, az utóbbi két hó­napban hárman így kerültek közénk. Végül egy-egy spe­ciális vizsgálatnál, eseti né­pi ellenőröket kérünk fel a szakterülethez legjobban ér­tőkből, akik közül többen végleg maradnak, ha minden feltételnek megfelelnek. — Nem mindig hálás fela­dat népi ellenőrnek lenni, ezért nehezen képzelhető el, hogy valaki önként... — Éppen ellenkezőleg — bont ki közben egy iratgyűjtőt — most is négy jelentkezőnk van azon a listán, ahova tizenegy leendő népi ellenőr neve került. — Erőteljesen hangsúlyozta az emberismeretet, az em­beri magatartást. — Lényeges dolognak tar­tom. Vizsgálatok után több­ször kimegyünk az ellenőrzött helyekre, és arra is rákér­deztünk, miként voltak meg­elégedve munkatársainkkal. — Apropó, vizsgálat! Min dolgoznak éppen? — Befejezéséhez közeledik a belső ellenőrzés helyzetét elemző munkánk, melynek kapcsán 6 szövetkezetnél és 4 vállalatnál ténykedtünk. Tart még a vizsgálat az álta­lános iskalai tanteremépíté­sek, és a gyermekélelmezés, valamint a tanterem-világítás témakörökben. Helyszínen vannak szakcsoportjaink a harmadik aktuális ellenőrző­Ipari szennyvíztisztítás Az ipari szennyvíz olcsó tisz­títását teszi lehetővé az ún. katoxeljárás, amelynek alap­elve, hogy a szennyvizet nem biológiai úton derítik, hanem katalitikusán oxidálják. Ezzel az eljárással bomlástermék­ként nem kellemetlen iszapot, hanem ártalmatlan sókat és gázokat kapnak. A kezelés időtartama lényegesen lerövi­dül: egy festőműhely szenny­vizét például három óra alatt tisztították meg, amelyet bio­lógiai derítőberendezéssel csak öt nap alatt lehet elvégezni. A megtisztított szennyvizet az üzemben újból fel lehet hasz­nálni, s ezáltal kevesebb friss folyóvízre van szükség. sünk kapcsán, amiben hat termelőszövetkezetnél néz­zük meg mennyire jogszerű és takarékos a gépkocsik haszná­lata. Ágas-bogassá válik a be­szélgetés a három téma emlí­tése után, de a lényegi kér­dés mégis az, hogy az elnök miként igazodik el az ezer szálon futó ügyekben. — Egyetlen kulcsa van a dolognak — mondta dr. Ins- titórisz Andrásné —, hogy alaposan ismerni kell az adott vizsgálatokhoz tartozó szabályokat, rendeleteket, tör­vényeket, s nem árt fella­pozni akár a saját korábbi, vagy mások hasonló vizsgá­latainak jegyzőkönyveit. Elfogynak a kérdések, bár téma még mindig akadna. Mint ahogy feladat is, hiszen máris asztalhoz ül előkészí­tendő egy néhány hónap múl­va esedékes vizsgálatot. A szempontok kidolgozása után következhet az ellenőrzés áz új kisvállalkozási formáknál: miként sikerült a szervezé­sük s hogyan működnek. Zengő Árpád Még ez a hatalmas termetű ember is eltörpül a portál­maró méretei mellett. Pedig a kétméteres magasságból csupán néhány centiméter választhatja el, súlya is te­kintélyes, de mindhiába: a gép legfelső szerkezete szin­te súrolja a csaknem négy méterre a talpunktól lévő mennyezetet. — Okos, ügyes masina ez — simogatja végig tekinteté­vel a neki kenyeret adót Ha- laj Sándor. — Emellett pon­tos, megbízható, s ha az em­ber nem követ el figyelmet­lenséget, jobban működik mint egy svájci óra. Szere­tem. Újabb fogást vesz, s a sa­tuba» rögzített munkadarabo­kat szikraesőben vékonyítják a kívánt méretre a marófej kései. A megmunkált felüle­tek tükörként csillognak. — Nyugodtan lehetne előt­tük borotválkozni — simítja végig borostás állát. — Saj­nos nekem erre hajnalban már nem jutott időm, teg­nap estére már olyan fá­radt voltam, hogy örültem ha ágyba dőlhetek. — Ekkora energiát kivesz magából az itteni munka? — Az is... Mert tudja ha az ember böcsületesen végig­hajtja a nyolc órát, már­pedig én ezt teszem, mert is­tentelenül szeretek dolgozni, utána bizony nem kívánkozik táncmulatságba. De hát ne­kem ott van még a háztáji s azzal is ugyanolyan lelkiis­meretességgel kell foglalatos­kodni, mint az itteni dolgok kai. AZ ELSŐSÉG TITKA Egyéni nevezés — sikeres csapatmunka Romhányban Újsághír: „A közel tíz éve zajló energiagazdálkodási versenyben eddig is szép eredményt értek el a megye ipari vállalatai. Az 1982-es év értékelése alapján első he­lyezést ért el a Romhányi Építési Kerámiagyár tő- energetikusa ...” (Megjelent a NÖGRÁD 1983. május 31-i számában.) * Amíg megérkezik a helyé­re, addig munkatársától, Im­re Ilonától érdeklődöm főnö­kéről. — Minden tekintetben na­gyon rendes ember. Védi, képviseli a kollégái jogos ér­dekeit. Munkáját maximáli­san jól ellátja, újításokban is részt vesz. Ezután tréfásan megkér­dem, hogy a fizetés előtt is ugyanezeket mondaná róla, mint most, majd arra bízta­tom, hogy egy icike-picike rosszat is szóljon vele kap­csolatban. — Nagyon össze kellene szednem magam, hogy vala­mi rosszat kitaláljak róla. De nem sikerül, mert nincs mit. Egyébként úgy tudom, hogy az idén nemigen lesz lehe­tőség béremelésre. * Nem sokkal később Schmidt Mátyástól, a győztestől arról érdeklődöm, mi kellett ah­hoz, hogy az energiagazdál­kodási versenyben elnyerje az első helyet. Nem hamarkod­ja el a választ. Megfontoltan így szól: — A versenybe nevezés egyéni alapon történt, a si­ker viszont kollektív munka eredménye. Összefügg azzal, hogy a gyár az elmúlt évben jól oldotta meg termelési, gazdálkodási feladatait, s ez vonatkozik az energia ész­szerű felhasználására is. Köz­ismert, hogy a tüzelőolajról a földgázra való átállás meg­valósítása céljából energia­racionalizálási hitelt kap­tunk. Ebből az összegből va­lósítottuk meg elképzelésein­ket, ami többi között azt je­lenti, hogy a kapott 47 millió forint ellenében, 1982-ben, már 20—25 millió forinttal csökkentettük az energiakölt­ségeket. * Ez azért olyan értékes, mert a gyárban folyó termelés erő­teljesen energiaigényes. Pél­dául a tavalyi 900 millió fo­rint értékű éves terv teljesí­téséhez 120 millió forint ér­tékben használtak fel ener­giát. — A földgáztüzelésre való átállás mellett egyéb módon is takarékoskodtunk. Például beépítettük az új típusú kon- denzvíz-leválasztó berendezé­seket, illetve a régieket le­cseréltük. Ily módon 6—700 ezer forintot tudtunk megta­karítani — egészíti ki az előb­bieket az árnyalt megfogal­mazásra kész főenergetikus, majd rátérve közös újításuk­ra. a következőkkel folytat­ja: — A kemencék átállításá­hoz szükséges alkatrészek közül az egyik nem érkezett meg a kívánt időre. Ezt a gondot oldottuk meg né­gyen, közös újításunkkal. Ha tétlenkedünk, ha várjuk a sült galambot, akkor most bi­zonyára nem az első hely el­nyerésével kapcsolatos ese­ményekről beszélgetnénk. Az újítás segítségével sikerült az átállást zökkenőmentesen, a kívánt határidőre, termelés- kiesés nélkül megoldani. * — Az ön sikeréhez milyen módon járultak hozzá a part­nerek, mondjuk a gyáregysé­gek elsőszámú és középszin­tű vezetői? — A kivitelezésnél, az ér­dekek időnként ütköztek egy­mással, hosszabb távon ezek kiegyenlítődtek — közli az ifjú szakember. Olyan ár­nyaltan érzékelteti a fel­merült és maga mögé utasí­tott ellentmondásos helyze­teket, hogy gyakorlott dip­lomatának is becsületére vál­na. Amikor benyomásom köz­löm vele, diszkréten moso­lyog, majd kisvártatva hozzá­fűzi: — Az ellentmondásos hely­zetek az alkotó munka vele­járói. * Nem sokkal később a ma tennivalói kerülnek szóba. — Az idei energiagazdál­kodási programunkba bele­vettük főmérnökünk, Balogh Gyula több jó elképzelését is — veszi vissza a szót Schmidt Mátyás. — Az így elkészült munkaterv szerint az idén egy feladatot már teljesítet­tünk. Felülvizsgáltuk a tel­jes gyári fázisjavító-rend­szert és elvégeztük a szüksé­ges átalakításokat is. A to­vábbiakban a fritteüzemben a hulladékhőt kívánjuk meg­fogni, s belőle használati me­leg vizet előállítani. A fűtési, hálózati veszteség csökkenté­se érdekében megoldjuk á rendszer szakaszolását, ami fűtőegységek beépítését je­lenti. A kazánunk teljes rendszerének felülvizsgála­tára pedig egy szakembert kérünk fel. Ugyancsak felül­vizsgáljuk a masszaőrlő do­bok villamosenergia-felhasz- nálását, különös tekintettel a csúcsidejű fogyasztásra. Amennyiben elképzelésein­ket megvalósítjuk, akkor 1,2 millió forint megtakarí­tást értünk el az energiahor­dozóknál. * — Ehhez persze az is kell, hogy minden gyáregység ve­zetője, a művezetők tudják mérni, figyelemmel kísérni saját fogyasztásukat — vetem közbe. — A konkrét, helyi méré­sekhez szükséges műszerek beszerzése folyamatban van, ezért jelenleg csak a válla­latnak engedélyezett, illet­ve előírt fajlagos fogyasztás betartását tudjuk ellenőrizni — vélekedik a főenergetikus. Gondolatait Bognár Lajos művezető a következőkkel folytatja: — Annak ellenére, hogy ma még egy-egy gyár­egységnek, az ott található nagy teljesítményű termelő­berendezéseknek nem tudjuk konkrétan mérni. a fogyasz­tását, a műszerek hiánya mi­att, azt azonban hangsúlyoz­ni kívánom, hogy a dolgozók felfogása, gyakorlata jó irányba fordult. Nem járat­ják feleslegesen a gépeket, nem égetik feleslegesen a villanyt. * Végül Kollár József , igaz­gató szavaival zárjuk az első hely megszerzésével kapcso­latos, dióhéjban közölteket, utalva a folyamatban levő folyamatokra is. — Az ifjú szakember ta­pasztalatok hiányával jött hozzám. Mint közreműködő, sokat segített a nemrég be­fejezett beruházás kivitelezé­sében, annak beindításában, amelynek során hasznos ta­pasztalatot szerzett. Lelkiis­meretes, rendes, szorgalmas szakembernek tartom, akire biztosan számíthat a gyár ve­zetése. / * Hogy jövőre megismétlő­dik-e a bevezetőben közölt újsághír, arra ma még csak kérdőjellel lehet válaszolni. (venesz) KERTELÉS NÉLKÜL ÉRSEKVADKERTEN Kezdődött traktorral, végződik marógéppel — Állatokat tart? — Dehogy! Nyolc évvel ezelőtt a téesztől bérelt föl­dön nekiálltunk málnát ter­meszteni. Tavaly meg, mert hogy ez már legföljebb csak egy-két évig lesz termőképes, betelepítettünk egy újabb holdat. Hát van mit tenni. — Muszájból? — Nézze! Három gyerme­kem van, a legkisebb négy­éves, s azt akarom, hogy ne­kik mindig legyen mit a tej-’ be aprítani, ne legyenek fil­léres gondjaik, kenyér nélkü­li napjaik, mint amelyekből nekem még kijutott osztály­részül. A marós negyvennyolc éves. Itt született, ahol most is dolgozik: Érsekvadkerten. Ha­tan voltak testvérek, közü­lük hárman élnek. — Ötvenben kerültem erre a helyre — most a FORCON fofgácsológépeket gyártó vál­lalat gyáregysége —, ami aki­kor gépállomás volt. Fiatal Ion ültem traktorra, a Hof- fher volt akkor a „divat”. Kel­lett a pénz, dolgoztam pir­kadattól napszálltáig, szántot­tam, vetettem, arattam, min­dent, mi kellett. De a közhie­delemmel ellentétben nem kerestünk -ni annyit, mint an..nnyii ; mostanában szó esik. Négy év után elmentem hát az építőiparba, letettem az ács-állványozó szakvizsgát, az MHSZ-ben pedig megszerez­tem a gépjárművezetői jo­gosítványt. Aztán bevonultam, ötvenhat december 6-án sze­reltem le. ötvenhéttői vagyok itt egyfolytában. Mondom, először gépállomás voltunk, aztán gépjavító állomás, tar­toztunk a pásztói és az egri MEZÖGÉP-vállalathoz, < az esztergomi központú Szer­számgépipari Művekhez, most meg ehhez a FORCON-hoz. A nevek változtak, én ma­radtam. És szeretnék a nyug­díjig már itt kitartani. Bő tizenhárom esztendeig volt gépkocsivezető. Járt te­repjárókkal akár éjjel, akár nappal, vitte ki a dolgozó gépekhez az ekevasakat, al­katrészeket, szerelőket, meg fuvarozta az igazgatókat, fő­mérnököket, egyéb hivatalos személyeket. Hetvenkilenc­ben aztán megnyomta a for­gácsológép indítógombját. — Szép szakma ez, nagyon lehet szeretni. Mikor stimmel minden, szinte belefeledkezik az ember a gép munkájába, kitisztul az agya, lecsillapod­nak gondolatai, s én élvezem. ahogy a kés alatt formálódik az anyag. — Szóval, igazi vasasnak érzi magát? — Nem! A természetet leg­alább úgy szeretem. Hatvan­tól tizenkét éven át egyetlen aratás sem múlhatott el nél­külem, vágtuk a rendet sza­porán, s örültünk a jó ter­mésnek. Pedig voltak kemény műszakjaink, mikor a nagy esők után úgy feküdt a rozs meg a búza, mintha úthen­gerrel simították volna le. Sokat kínlódtunk, idegesked­tünk, verejtékeztünk, sze­reztünk még ősz hajszálakat is, de megérte. No, nem azért mondom, mert én megkap­tam a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, hanem mert jóleső érzés volt, hogy a lehetőségekhéz képest egyetlen szem gabona sem rohadt meg a földeken. Ha a mindennapi kenyérről van szó, az ember képes erejét meghaladó teljesítményekre is, elhiheti. Persze kell ehhez még egy hatalmas szív is... — Magának akkora van? — Igen! A gyárért, a csa­ládért, a pártért — mert hat­vantól tagja vagyok az MSZMP-nek, sokáig voltam propagandista, de néhány év­vel ezelőtt fiatalabbnak ad­tam át a stafétabotot — min­den értelmes cselekedet vég­hezvitelére kész vagyok! Olajos kezével beletúr ősz hajába, s mintha már ott sem lennék, értő tekintettel figyeli az anvag formálódását. Karácsony György NOGR/iü - 19Ö3 június 9., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents