Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

Á Nógrádi Szénbányák Mátranovák-Nyírmed II, új külfejtésen június 2-án megkezdődött a jó minőségű I. telepi szén kitermelése. (Krekács Miklós felvétele)

NÉPI ELLENŐRÖK NYOMÁBAN

Mindent emberközelből kell nézni

A helyszín közérthetően úgy magyarázható, hogy át- ellenben az STC-klubbal (mert a környéken ez a létesítmény a legismertebb), egy családiházszerű épület, mely kívülről nem' különösebben bizalomgerjesztő. Aprócska tábla jelzi csupán a Salgótarjáni járási városi Népi Ellenőrzési Bizottság székhelyét. A két szoba teljesen ellentéte a külsőnek, tiszta, és a szemnek is hangulatos bútorokkal berendezett. Azt nem tudni munkára mennyire kényelmes, de egyszeri beszélgetéshez akár idillikus is lehet. Dr. Institórisz And- rásné láthatólag otthon érzi magát, pedig csak március elején foglalta el az elnöki széket. Hárman vannak, mégsem érzik magányosnak magukat.

— Való igaz, hiszen két- százkilencvenen vagyunk, csak hogy minket kivéve a többiek társadalmi aktívák. Ami pedig az otthonosságot illeti, eddigi munkáim sem álltak távol a mostanitól. A KSH-nál, ahol kilenc évig dolgoztam, felmérő, elemző munkát végeztem, hiszen képesítésem szerint is statisztikai szakközgazdász vagyok. Ott a számok, adatok tengere adta az alapot, a népi ellenőrzésben végzendő adatkutatás már egy kicsit inkább szociológiai felmérés.

— Tehát emberközelibb?

— Természetesen — helyesel dr. Institórisz Andrásné — s így már más jellegű hozzáállást is kíván a munka. Szerencsére az SZMT — ahonnan jöttem —, jó iskola volt ahhoz, hogy miként kell emberek közelébe kerülni. Meg kellett tanulnom, hogy milyen módon kell például á munkásokhoz közeledni, hogy valóban kinyíljanak és értsem a problémáikat, mert „felülről” nézni és intézni dolgaikat nem lehet. Számtalanszor beöltöztem, hogy kemény munkájuk közvetlen közelében érezzem és lássam helyzetüket, hiszen az egyetemi padokból kikerülve az ember egészen másnak képzeli és látja a világot. Akarni kell megérteni a gondokat, bele kell képzelni magunkat a gondjaikba, keresni kell a bajok gyökerét. A gondot el lehet fojtani, de orvoslását

csak a gyökerek gyógyításánál lehet elkezdeni.

Időnként egy-egy dossziéért, papírért szalad, de kézbevételük nélkül is mondja a rajta levőket. Az előbbi gondolatokat is úgy kellett kihámozni a népi ellenőri munkát vázoló mondataiból. Önmagát is e munka jegyében említi mindenkor. Természetes is, hiszen ebbe a közösségbe tartozik már. Nem is kell túl nagyot fordítani a gondolatok menetén.

— Milyen összetételű a közel háromszáz fős „kollektíva”?

— A járás és város szakmai összetételét teljes mértékben tükrözi. Ami gond, hogy kevés a fiatal.

— Ha szükséges, nem lehet rajta változtatni?

— De igen. El is indultunk ezen az úton. Három csatornája van az utánpótlás biztosításának. Javasolnak vállalatok, ugyanígy régi népi ellenőrök is, az utóbbi két hónapban hárman így kerültek közénk. Végül egy-egy speciális vizsgálatnál, eseti népi ellenőröket kérünk fel a szakterülethez legjobban értőkből, akik közül többen végleg maradnak, ha minden feltételnek megfelelnek.

— Nem mindig hálás feladat népi ellenőrnek lenni, ezért nehezen képzelhető el, hogy valaki önként...

— Éppen ellenkezőleg — bont ki közben egy iratgyűjtőt — most is négy jelentkezőnk van azon a listán, ahova tizenegy leendő népi ellenőr neve került.

— Erőteljesen hangsúlyozta az emberismeretet, az emberi magatartást.

— Lényeges dolognak tartom. Vizsgálatok után többször kimegyünk az ellenőrzött helyekre, és arra is rákérdeztünk, miként voltak megelégedve munkatársainkkal.

— Apropó, vizsgálat! Min dolgoznak éppen?

— Befejezéséhez közeledik a belső ellenőrzés helyzetét elemző munkánk, melynek kapcsán 6 szövetkezetnél és 4 vállalatnál ténykedtünk. Tart még a vizsgálat az általános iskalai tanteremépítések, és a gyermekélelmezés, valamint a tanterem-világítás témakörökben. Helyszínen vannak szakcsoportjaink a harmadik aktuális ellenőrzőIpari szennyvíztisztítás

Az ipari szennyvíz olcsó tisztítását teszi lehetővé az ún. katoxeljárás, amelynek alapelve, hogy a szennyvizet nem biológiai úton derítik, hanem katalitikusán oxidálják. Ezzel az eljárással bomlástermékként nem kellemetlen iszapot, hanem ártalmatlan sókat és gázokat kapnak. A kezelés

időtartama lényegesen lerövidül: egy festőműhely szennyvizét például három óra alatt tisztították meg, amelyet biológiai derítőberendezéssel csak öt nap alatt lehet elvégezni. A megtisztított szennyvizet az üzemben újból fel lehet használni, s ezáltal kevesebb friss folyóvízre van szükség.

sünk kapcsán, amiben hat termelőszövetkezetnél nézzük meg mennyire jogszerű és takarékos a gépkocsik használata.

Ágas-bogassá válik a beszélgetés a három téma említése után, de a lényegi kérdés mégis az, hogy az elnök miként igazodik el az ezer szálon futó ügyekben.

— Egyetlen kulcsa van a dolognak — mondta dr. Ins- titórisz Andrásné —, hogy alaposan ismerni kell az adott vizsgálatokhoz tartozó szabályokat, rendeleteket, törvényeket, s nem árt fellapozni akár a saját korábbi, vagy mások hasonló vizsgálatainak jegyzőkönyveit.

Elfogynak a kérdések, bár téma még mindig akadna. Mint ahogy feladat is, hiszen máris asztalhoz ül előkészítendő egy néhány hónap múlva esedékes vizsgálatot. A szempontok kidolgozása után következhet az ellenőrzés áz új kisvállalkozási formáknál: miként sikerült a szervezésük s hogyan működnek.

Zengő Árpád

Még ez a hatalmas termetű ember is eltörpül a portálmaró méretei mellett. Pedig a kétméteres magasságból csupán néhány centiméter választhatja el, súlya is tekintélyes, de mindhiába: a gép legfelső szerkezete szinte súrolja a csaknem négy méterre a talpunktól lévő mennyezetet.

— Okos, ügyes masina ez — simogatja végig tekintetével a neki kenyeret adót Ha- laj Sándor. — Emellett pontos, megbízható, s ha az ember nem követ el figyelmetlenséget, jobban működik mint egy svájci óra. Szeretem.

Újabb fogást vesz, s a satuba» rögzített munkadarabokat szikraesőben vékonyítják a kívánt méretre a marófej kései. A megmunkált felületek tükörként csillognak.

— Nyugodtan lehetne előttük borotválkozni — simítja végig borostás állát. — Sajnos nekem erre hajnalban már nem jutott időm, tegnap estére már olyan fáradt voltam, hogy örültem ha ágyba dőlhetek.

— Ekkora energiát kivesz magából az itteni munka?

— Az is... Mert tudja ha az ember böcsületesen végighajtja a nyolc órát, márpedig én ezt teszem, mert istentelenül szeretek dolgozni, utána bizony nem kívánkozik táncmulatságba. De hát nekem ott van még a háztáji s azzal is ugyanolyan lelkiismeretességgel kell foglalatoskodni, mint az itteni dolgok kai.

AZ ELSŐSÉG TITKA

Egyéni nevezés — sikeres csapatmunka Romhányban

Újsághír: „A közel tíz éve zajló energiagazdálkodási

versenyben eddig is szép eredményt értek el a megye ipari vállalatai. Az 1982-es év értékelése alapján első helyezést ért el a Romhányi Építési Kerámiagyár tő- energetikusa ...” (Megjelent a NÖGRÁD 1983. május 31-i számában.)

*

Amíg megérkezik a helyére, addig munkatársától, Imre Ilonától érdeklődöm főnökéről.

— Minden tekintetben nagyon rendes ember. Védi, képviseli a kollégái jogos érdekeit. Munkáját maximálisan jól ellátja, újításokban is részt vesz.

Ezután tréfásan megkérdem, hogy a fizetés előtt is ugyanezeket mondaná róla, mint most, majd arra bíztatom, hogy egy icike-picike rosszat is szóljon vele kapcsolatban.

— Nagyon össze kellene szednem magam, hogy valami rosszat kitaláljak róla. De nem sikerül, mert nincs mit. Egyébként úgy tudom, hogy az idén nemigen lesz lehetőség béremelésre.

*

Nem sokkal később Schmidt Mátyástól, a győztestől arról érdeklődöm, mi kellett ahhoz, hogy az energiagazdálkodási versenyben elnyerje az első helyet. Nem hamarkodja el a választ. Megfontoltan így szól:

— A versenybe nevezés egyéni alapon történt, a siker viszont kollektív munka eredménye. Összefügg azzal, hogy a gyár az elmúlt évben jól oldotta meg termelési, gazdálkodási feladatait, s ez vonatkozik az energia észszerű felhasználására is. Közismert, hogy a tüzelőolajról a földgázra való átállás megvalósítása céljából energiaracionalizálási hitelt kaptunk. Ebből az összegből valósítottuk meg elképzeléseinket, ami többi között azt jelenti, hogy a kapott 47 millió forint ellenében, 1982-ben, már 20—25 millió forinttal csökkentettük az energiaköltségeket.

*

Ez azért olyan értékes, mert a gyárban folyó termelés erőteljesen energiaigényes. Például a tavalyi 900 millió forint értékű éves terv teljesítéséhez 120 millió forint értékben használtak fel energiát.

— A földgáztüzelésre való átállás mellett egyéb módon is takarékoskodtunk. Például beépítettük az új típusú kon- denzvíz-leválasztó berendezéseket, illetve a régieket lecseréltük. Ily módon 6—700 ezer forintot tudtunk megtakarítani — egészíti ki az előbbieket az árnyalt megfogalmazásra kész főenergetikus, majd rátérve közös újításukra. a következőkkel folytatja:

— A kemencék átállításához szükséges alkatrészek közül az egyik nem érkezett meg a kívánt időre. Ezt a gondot oldottuk meg négyen, közös újításunkkal. Ha tétlenkedünk, ha várjuk a sült galambot, akkor most bizonyára nem az első hely elnyerésével kapcsolatos eseményekről beszélgetnénk. Az újítás segítségével sikerült az átállást zökkenőmentesen, a kívánt határidőre, termelés- kiesés nélkül megoldani.

*

— Az ön sikeréhez milyen módon járultak hozzá a partnerek, mondjuk a gyáregységek elsőszámú és középszintű vezetői?

— A kivitelezésnél, az érdekek időnként ütköztek egymással, hosszabb távon ezek kiegyenlítődtek — közli az ifjú szakember. Olyan árnyaltan érzékelteti a felmerült és maga mögé utasított ellentmondásos helyzeteket, hogy gyakorlott diplomatának is becsületére válna. Amikor benyomásom közlöm vele, diszkréten mosolyog, majd kisvártatva hozzáfűzi:

— Az ellentmondásos helyzetek az alkotó munka velejárói.

*

Nem sokkal később a ma tennivalói kerülnek szóba.

— Az idei energiagazdálkodási programunkba belevettük főmérnökünk, Balogh Gyula több jó elképzelését is — veszi vissza a szót Schmidt Mátyás. — Az így elkészült munkaterv szerint az idén egy feladatot már teljesítettünk. Felülvizsgáltuk a teljes gyári fázisjavító-rendszert és elvégeztük a szükséges átalakításokat is. A továbbiakban a fritteüzemben a hulladékhőt kívánjuk megfogni, s belőle használati meleg vizet előállítani. A fűtési, hálózati veszteség csökkentése érdekében megoldjuk á rendszer szakaszolását, ami fűtőegységek beépítését jelenti. A kazánunk teljes rendszerének felülvizsgálatára pedig egy szakembert kérünk fel. Ugyancsak felülvizsgáljuk a masszaőrlő dobok villamosenergia-felhasz- nálását, különös tekintettel a csúcsidejű fogyasztásra. Amennyiben elképzeléseinket megvalósítjuk, akkor

1,2 millió forint megtakarítást értünk el az energiahordozóknál.

*

— Ehhez persze az is kell, hogy minden gyáregység vezetője, a művezetők tudják mérni, figyelemmel kísérni saját fogyasztásukat — vetem közbe.

— A konkrét, helyi mérésekhez szükséges műszerek beszerzése folyamatban van, ezért jelenleg csak a vállalatnak engedélyezett, illetve előírt fajlagos fogyasztás betartását tudjuk ellenőrizni — vélekedik a főenergetikus.

Gondolatait Bognár Lajos művezető a következőkkel folytatja: — Annak ellenére, hogy ma még egy-egy gyáregységnek, az ott található nagy teljesítményű termelőberendezéseknek nem tudjuk konkrétan mérni. a fogyasztását, a műszerek hiánya miatt, azt azonban hangsúlyozni kívánom, hogy a dolgozók felfogása, gyakorlata jó irányba fordult. Nem járatják feleslegesen a gépeket, nem égetik feleslegesen a villanyt.

*

Végül Kollár József , igazgató szavaival zárjuk az első hely megszerzésével kapcsolatos, dióhéjban közölteket, utalva a folyamatban levő folyamatokra is.

— Az ifjú szakember tapasztalatok hiányával jött hozzám. Mint közreműködő, sokat segített a nemrég befejezett beruházás kivitelezésében, annak beindításában, amelynek során hasznos tapasztalatot szerzett. Lelkiismeretes, rendes, szorgalmas szakembernek tartom, akire biztosan számíthat a gyár vezetése.

/ *

Hogy jövőre megismétlődik-e a bevezetőben közölt újsághír, arra ma még csak kérdőjellel lehet válaszolni.

(venesz)

KERTELÉS NÉLKÜL ÉRSEKVADKERTEN

Kezdődött traktorral,

végződik marógéppel

— Állatokat tart?

— Dehogy! Nyolc évvel ezelőtt a téesztől bérelt földön nekiálltunk málnát termeszteni. Tavaly meg, mert hogy ez már legföljebb csak egy-két évig lesz termőképes, betelepítettünk egy újabb holdat. Hát van mit tenni.

— Muszájból?

— Nézze! Három gyermekem van, a legkisebb négyéves, s azt akarom, hogy nekik mindig legyen mit a tej-’ be aprítani, ne legyenek filléres gondjaik, kenyér nélküli napjaik, mint amelyekből nekem még kijutott osztályrészül.

A marós negyvennyolc éves. Itt született, ahol most is dolgozik: Érsekvadkerten. Hatan voltak testvérek, közülük hárman élnek.

— Ötvenben kerültem erre a helyre — most a FORCON fofgácsológépeket gyártó vállalat gyáregysége —, ami akikor gépállomás volt. Fiatal Ion ültem traktorra, a Hof- fher volt akkor a „divat”. Kellett a pénz, dolgoztam pirkadattól napszálltáig, szántottam, vetettem, arattam, mindent, mi kellett. De a közhiedelemmel ellentétben nem kerestünk -ni annyit, mint an..nnyii ; mostanában szó

esik. Négy év után elmentem hát az építőiparba, letettem az ács-állványozó szakvizsgát, az MHSZ-ben pedig megszereztem a gépjárművezetői jogosítványt. Aztán bevonultam, ötvenhat december 6-án szereltem le. ötvenhéttői vagyok itt egyfolytában. Mondom, először gépállomás voltunk, aztán gépjavító állomás, tartoztunk a pásztói és az egri MEZÖGÉP-vállalathoz, < az esztergomi központú Szerszámgépipari Művekhez, most meg ehhez a FORCON-hoz. A nevek változtak, én maradtam. És szeretnék a nyugdíjig már itt kitartani.

Bő tizenhárom esztendeig volt gépkocsivezető. Járt terepjárókkal akár éjjel, akár nappal, vitte ki a dolgozó gépekhez az ekevasakat, alkatrészeket, szerelőket, meg fuvarozta az igazgatókat, főmérnököket, egyéb hivatalos személyeket. Hetvenkilencben aztán megnyomta a forgácsológép indítógombját.

— Szép szakma ez, nagyon lehet szeretni. Mikor stimmel minden, szinte belefeledkezik az ember a gép munkájába, kitisztul az agya, lecsillapodnak gondolatai, s én élvezem.

ahogy a kés alatt formálódik az anyag.

— Szóval, igazi vasasnak érzi magát?

— Nem! A természetet legalább úgy szeretem. Hatvantól tizenkét éven át egyetlen aratás sem múlhatott el nélkülem, vágtuk a rendet szaporán, s örültünk a jó termésnek. Pedig voltak kemény műszakjaink, mikor a nagy esők után úgy feküdt a rozs meg a búza, mintha úthengerrel simították volna le. Sokat kínlódtunk, idegeskedtünk, verejtékeztünk, szereztünk még ősz hajszálakat is, de megérte. No, nem azért mondom, mert én megkaptam a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, hanem mert jóleső érzés volt, hogy a lehetőségekhéz képest egyetlen szem gabona sem rohadt meg a földeken. Ha a mindennapi kenyérről van szó, az ember képes erejét meghaladó teljesítményekre is, elhiheti. Persze kell ehhez még egy hatalmas szív is...

— Magának akkora van?

— Igen! A gyárért, a családért, a pártért — mert hatvantól tagja vagyok az MSZMP-nek, sokáig voltam propagandista, de néhány évvel ezelőtt fiatalabbnak adtam át a stafétabotot — minden értelmes cselekedet véghezvitelére kész vagyok!

Olajos kezével beletúr ősz hajába, s mintha már ott sem lennék, értő tekintettel figyeli az anvag formálódását.

Karácsony György

NOGR/iü - 19Ö3 június 9., csütörtök