Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
EL FATAH Moszkvai tanácskozás Kis Csaba, a_z MTI hírmagyarázója írja: Nemcsak a szocialista, , hanem a tőkésor- szógok sajtójában is első oldalas jelentések számoltak be szerdán a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok bárt- és állami vezetőinek moszkvai tanácskozásáról, az ott elfogadott közös nyilatkozatról. Ez az esemény jó értelemben vett szenzáció: a nyugati propaganda, attól kezdve, hogy hallott az értekezlet lehetőségéről, azt igyekezett elhitetni, hogy a moszkvai állásfoglalás „nagyon kemény” lesz, s hogy a szocialista országok bejelentik ellenlépéseiket a NATO most már befejezett tényként kezelt rakétatelepítési akciójára. A williamsburgi tőkés-csúcsértekezleten elfogadott politikai nyilatkozat, a NATO- hadügyminiszterek brüsszeli, a külügyminiszterek párizsi állásfoglalása nem is tette alaptalanná az ilyen előzetes feltételezést. A NATO-közlemények kihívó hangvétele, a feltételek megszabása, az egyoldalú engedmények változatlan követelése a szocialista országokban meg is kapta a megfelelő értékelést —, ezek után számítottak egyesek arra, hogy a moszkvai tanácskozás ebből indul ki. A moszkvai nyilatkozat hangvétele azonban gyökeresen más. Tény, hogy a szocialista országok tanácskozásán megállapították: nem hagyják megbontani az erőegyensúlyt —, de azt is haladéktalanul hozzáfűzték, hogy az egyensúlynak a lehető legalacsonyabb szinten kell megvalósulnia. S miközben az erre vonatkozó megállapítások —, amelyek egyébként az egyes országok nyilvános állásfoglalásaira utaltak az esetleg válaszlépéseket illetően — mindössze egyetlen bekezdést jelentenek a szovjet fővárosban született dokumentumban, a megállapodásra irányuló javaslatok, a kezdeményezések teszik ki a nyilatkozat nagy részét, abban a hangnemben, ahogy az a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének januári prágai ülésén is megnyilvánult. A közös nyilatkozat legjellemzőbb vonása, hogy egyrészt talán még az eddiginél is nagyobb nyomatékkai hívja fel a figyelmet a jelenlegi helyzet veszélyeire —f másrészt olyan megoldásokat javasol a veszély -elhárítására, amelyek minimális jóindulattal megvalósíthatók, nem tesznek szükségessé bonyolult, sokéves tárgyalásokat; s ha katonai jelentőségük nem is egyértelmű a fegyverzetek azonnali korlátozásával és csökkentésével kapcsolatban, óriási hatásuk lehgt a légkör megjavításában és a lényegi tárgyalások alaphangjának megadásában, az enyhülés szellemének újjáteremtésében. A javaslatok egyaránt kiterjednek a legközvetlenebb veszély, az amerikai rakétatelepítés beláthatatlan következményekkel járó veszélyének elhárítására, a hadászati fegyverek korlátozását elősegítő lépések — a fegyverzet befagyasztása és az „első csapásról” való önkéntes lemondás kötelezettségének vállalása — elfogadására, az európai kérdéseknek Helsinki szellemében történő rendezésére, a két katonai tömb, a Varsói Szerződés és a NATO viszonyának rendezésére és néhány más kérdésre. Ezúttal nem konkrét számokról, gyakorlati megállapodásokról van szó, hanem olyan lépésekről, amelyek megteremthetnék az egymás iránti bizalmat, a tárgyalásokhoz szükséges előfeltételeket. S ha a nyilatkozat egyértelműen a vezető tőkésállamok magatartását, fegyverkezési hajszáját teszi is felelőssé a nemzetközi helyzet rosszabbodásáért, mégis azt húzza alá, hogy a megoldás mindkét fél közös felelőssége és kötelessége. A moszkvai tanácskozáson részt vett országok átérzik ezt a felelősséget, s a maguk részéről ezért kínálnak újabb lehetőséget a megállapodásra. „Ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani” — ez a moszkvai nyilatkozat legfőbb figyelmeztetése, s ezt aligha lehet fenyegetésként értelmezni — sokkal inkább kinyújtott kézként, őszinte ajánlatként lehet és kell felfogniok a nyugat vezetőinek a lehetőséget. Különösen aláhúzza a Varsói Szerződés tagjainak gondolatmenetét egy — nem először hallott, de most ismét nagy erővel leszögezett — megállapítás: „semmilyen világ- problémát — beleértve a szocializmus és a kapitalizmus történelmi vitáját is — nem lehet katonai úton megoldani”. A közös nyilatkozat Prága után újabb bizonyítéka annak, hogy a Varsói Szerződés tagjai komolyan veszik ezt a gondolatot. Azt akarják, hogy a nyugat is ébredjen rá felelősségére —, s vezetői valóban felelősen járjanak el. Ügy, ahogy azt Moszkvában javasolták: józanul és tárgyilagosan mérlegeljék a nemzetközi viszonyok alakulásának mostani fenyegető tendenciáit — és vonják le az emberiség létérdekeinek megfelelő, ésszerű következtetéseket. Kis Csaba Marjai József megbeszélései Moszkvában Aczél György előadása a MUOSZ-ban Marjai József miniszterelnök-helyettes, aki a KGST Végrehajtó Bizottságának 106. ülésén tartózkodik Moszkvában. a magyar—szovjet gazdasági együttműködés folyamatban levő kérdéseiről és néhány kiemelkedő jelentőségű új együttműködési téma előkészítésének menetéről folytatott megbeszéléseket a szovjet kormány illetékeseivel. Többek között tárgyalt Ivan ArhipovvaJ, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettesével, Gurij Marcsuk miniszterelnök-helyettessel, a tudományos : ég műszaki állami bizottság elnökével, Nyikolaj Tálizln miniszterelnök-helyettessel. a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság szovjet társelnökével és Jakov Rjabovval, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökével. (MTI) Szerdán kibővített ülést tartott a MUOSZ választmánya. A tanácskozáson Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást a kulturális újságírás időszerű kérdéseiről. Az ülésen részt vettek a központi napilapok főszerkesztői, vezető kulturális újságírók. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMp KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. UNCTAD-konferencia Belgrádban A záródokumentumon dolgoznak A záródokumentumon dolgoznak már a UNCTAD VI. ülésszakán, részt vevő küldöttségek. Egyes jelentések szerint nagy vonalakban már elkészült a dokumentum tervezete, amelyet a csütörtökön este kezdődő és várhatóan csak péntek hajnalban véget érő utolsó plenáris ülésen fogadnának el. Az eddigi tárgyalások azt mutatják, hogy a nagy horderejű kérdésekben igen nehéz az álláspontok egyeztetése. A dokumentum kialakítása a szombaton életre hívott úgynevezett kontaktus csoport feladata, amely az elmúlt napokban és szerdán is a különböző bizottságokkal és csoportokkal folytatott egyeztető tárgyalásokat. Kedd óta bekapcsolódtak a munkában a záróülésre Belgrádba érkezett kormánytisztviselők. miniszterek is. A kontaktus csoportnak csupán néhány nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy sikerre vigye azt, amit a főbizottságok több mint két hét alatt sem tudtak elvégezni. Senki sem bocsátkozik jóslásokba az ülésszak eredményeit illetően. A belgrádi Politika szerdai száma ugyanakkor így fogalmaz senki nem akarja kudarcnak minősíteni az ülésszak eddigi munkáját, de a vélemények igém eltérőek az eredmények kilátásairól. Ezért — véli a lap — távolról sem biztos még .hogy az ülésszak június 30-cal véget tud érni. jóllehet — szólnak a jelentések — a zárónvilatkozat részeként olyan politikai deklaráción dolgoznak, amely a legátfogóbb kérdésről, az új világgazdasági rendről próbál mindenki számára elfogadható álláspontot kialakítani. „Bármilyen előrehaladás már sikert ,1eleht” —. állapítja meg a Tanjug... ..... A kontaktus csoport’ miniszterekkel történt kibővítésétől azt várják, hogy politikai lendületet ad munkájának, és ezt segíti elő Lazar Mojszovnak, az ülésszak elnökének Jugoszlávia külügyminiszterének számos miniszterrel tartott nem hivatalos találkozója is. Lehetőségek a Boszporusz partján liter Türkmen török külügyminiszter két éve látogatást tett hazánkban. Képünkön: Szentendre ódon utcáival ismerkedik Törökország — néhány évvel ezelőtti helyzetéhez viszonyítva —, ma sikeresebben válaszol a világgazdasági válság kihívásaira. Ä török gazdaságot elsősorban a magas olajárak érintették hátrányosan, hiszen az Európa és a Közel-Kelet között fekvő állam hiányt szenved e fontos nyersanyagból. Más ásványkincsek azonban bőven találhatók az országban és erre alapozva a török ipar ma már a nemzeti jövedelem egyötödét adja. A két évvel ezelőtti szigorú gazdasági intézkedések nyomán az évi 120 százalékos inflációt sikerült 20—30 százalékra leszorítani, s nőtt a kivitel. Mindez hazánk számára sem közömbös, hiszen a török piac a magyar gépipari termékek hagyományos felvevőhelye. A két ország közötti árucsere-forgalom 1970- től bontakozott ki jelentősebb mértékben. A kétoldalú forgalom felfutását nagymértékben segítette, hogy Magyarország és Törökország 1974-ben államközi kereskedelmi egyezményt, majd 1977-ben gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműködési megállapodást kötött. A török fél elsősorban a magyar Ikarus buszok és hőerőművi berendezések iránt érdeklődött. 1976-ban a két ország szerződést írt alá, amelyben hazánk vállalta, hogy 80 millió dollár értélében erűművi berendezéseket szállít Törökországnak. Ezt 1979-ben 630 darab Ikarus autóbusz eladásáról szóló megállapodás követte. A magyar buszok három török városban Ankarában, Istambulban és Adanában közlekednek — a felhasználók teljes megelégedésére. E két nagy szerződésnek köszönhetően 1980-ban az árucsere-forgalom rekordszintet ért el: exportunk 99,9 millió, importunk 62,5 millió dollár volt. A két nagy szállítás kifutása után az árucsere-forgalom némileg visz- szaesett ugyan, de török szakemberek továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar termékek iránt. A feltárandó kétoldalú lehetőségek kiszélesítésében jelentősen segít a néhány évvel ezelőtt alakult magyar— török kormányközi vegyes bizottság. Fő feladata a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeinek érdemi egyeztetése, a kereskedelmi forgalom fő irányainak meghatározása. Mindennek érdekében a két fél megállapodott, hogy 1981. augusztus 1-től a kölcsönös szállítás elszámolása szabaddevizában történik, ami élénkítőleg hatott a gazdasági kapcsolatokra. Ez az elszámolási mód különösen a török exportőrök számára teszi vonzóbbá a magyar piacot, de végső fokon a hazai szállítások biztonságát is növeli. Gazdasági együttműködésünk egyik új területe a mezőgazdaság. A török export csaknem felét még ma is agrártermékek adják. Egf tavalyi megállapodás értelmében török—magyar közös vállalat alakul, amely vetőmagtermesztéssel és -forgalmazással, később hústermeléssel és -feldolgozással foglalkozna. Az új lehetőségek közé tartozik a magyar vállalatok részvétele a török infrastrukturális beruházásokban. Törökország földrajzi elhelyezkedésénél fogva fokozottabban igényli a sűrű és jó minőségű úthálózatot, a korszerű kikötőket. Hazánk már eddig is szállított portál- és uszódarukat. Az együttműködés egy másik, eddig ugyancsak kevéssé feltárt lehetősége az egészségügyi és oktatási berendezések eladása, hiszen Törökországban napirenden van az egészség- ügyi hálózat további kifejlesztése, valamint az oktatási intézmények korszerűsítése. E programokba a magyar vállalatok is bekapcsolódhatnak. Ugyanakkor a magyar félnek fel kell kutatnia, milyen török árukra lenne igénye a hazai gazdaságnak. A török export az utóbbi időszakban évi 50—60 százalékkal nőtt, áruszerkezete korszerűsödött. Ez jó lehetőséget kínál az ipari kooperációra és a harmadik piacokon történő közös megjelenésre. Nyilvánvalóan e fent említett célokat is fogja szolgálni Bülend Ulusu- nak, a Török Köztársaság miniszterelnökének magyarországi látogatása. G. F. P. 2 NOGRÁD - 1983. június 30., csütörtök Feszült helyzet a Bekaa-völgyben Az éjszakába nyúlt harcok után szerdán rendkívül feszült volt a helyzet a keletlibanoni Bekaa-völgyben, ahol kiterjedt fegyveres konfliktussá fajult az el Fatah palesztin gerillaszervezet belső viszálya. Az Abu Mussza ezredes parancsnoksága alatt álló alakulatok keddi előrenyomulása, a támadás kezdeményezésének beismerése arra enged következtetni, hogy a lázadók elszánták magukat az Arafathoz hű erők felmorzsolására. Ezt a feltételezést támasztotta alá Abu Szalehnak, az ellenzéki szárny egyik vezetőjének damaszkuszi kijelentése is, miszerint a végsőkig folytatják a kíméletlen harcot Arafat ellen. Egyébként Abu Mussza is visszautasított minden közvetítési kísérletet. A palesztin válság új fej« leménye, hogy az ellenzéki vezetők (Abu Szaleh és Abu Khaled al-Amleh ezredes) Najef Havatmehre, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű, baloldali szervezet vezetőjére is kiterjesztették az Arafattal és Abu Dzsihaddal szemben hangoztatott vádakat. Mindhármukat azzal vádolják, hogy „elárulták a palesztin ügyet”, azzal, hogy „beleegyeztek a PFSZ és Izrael kölcsönös elismerésébe”. A Havatmeh elleni támadás röviddel azután történt, hogy a demokratikus front közös politikai-katonai vezetőség létrehozásában állapodott meg a George Habbas vezette népi fronttal. , Folytatják politikai harcukat a chilei rézbányászok A chilei rézbányászok szak- szervezeti szövetsége tovább folytatja harcát a szakszervezeti jogok biztosításáért, a májusi és júniusi megmozdulások során elbocsátott társaik visszavételéért, bebörtönzött vezetőik szabadon bocsátásáért — ezt tartalmazza az a közlemény, amelyet kedden tettek közzé a szak- szervezet vezetőinek tanácskozásáról. A rézbányászok továbbra is követelik a kormánytól annak a mintegy 750 bányásznak a munkahelyére való visszavételét, akiket az ország három legnagyobb rézbányájától bocsátottak el. Közöttük van 35 szakszervezeti vezető is. Követelik a bányák katonai irányításának megszüntetését, Rodolfo Seguelnek, a szak- szervezet elnökének szabadon bocsátását, valamint a szakszervezeti vezetők ellen a belbiztonsági törvény alapján kezdett bírósági eljárások megszüntetését. A chilei junta bíróságai eközben óvadék ellenében szabadlábra helyeztek három szakszervezeti vezetőt, az eljárást ellenük azonban tovább folytatják. Az általános sztrájkot korábban támogató magánfuvarozók szövetségének és más szakmai csoportoknak a képviselői folytatják a tárgyalásokat a belügyminisztérium megbízottaival a politikai, gazdasági konfliktus rendezése érdekében. Megvalósulnak a lakásfelújítás tervei (Folytatás az 1. oldalról) két és fél évben Budapesten 27 517 lakást komfortosítottak, vagy emelték komfortfokozatát a korszerűsítéssel. így a félidei előirányzatnál mintegy tízezerrel több lakás kényelmét, használati értékét növelték. Miskolcon több mint harminc százalékkal túlteljesítették a lakáskorszerűsítési előirányzatot, a felújításokban azonban némi elmaradás mutatkozik. összességében több bérlakást fiatalítottak meg, mint amennyit az utóbbi két és fél évre terveztek. Az épületfelújítással együtt —, ahol a feltételek megvannak — tetőtérbeépítéssel növelik a lakások számát. Eddig több mint húsz épület tetőterének beépítési munkálatait kezdték meg. Szegeden hatvannégy lakás felújításával teljesítették túl a tervidőszak első felére előirányzott feladatokat. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a múlt századi nagy árvíz után épült házakban most már tömegesen meggyengült fafödémek felújításáért. Üj és gazdaságos módszereket alkalmaznak, amelyekkel a hosszadalmas csere helyett új szerkezetet építenek a falba a régi födém megtartására. Ezzel megtakarítják a bontás és a padlóburkolat cseréjének költségeit és jelentősen gyorsítják a felújítást. Ám így is nehezen győzik a tömeges födémerősítési feladatok teljesítését, ezért további intézkedésekkel gyorsítják meg ezeket a munkálatokat. A műemlékekben gazdag nagyvárosokban különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a lakásfelújításokkal összhangban megszépüljenek a régi építészeti alkotások, történelmi értékek. Győrben —, ahol a tervciklus időarányos előirányzatának megfelelően több mint ezer lakást fiatalítottak meg — a lakás- felújítási költségek kétharmadát a műemlék házakkal ékes belvárosban használják fel. Helyreállítják a történelmi értékeket őrző régi épületek díszes homlokzatát, az árkádos belső udvarokat, a míves kapubejárókat, ám a régi lakásokat a mai kor követelményeihez igazítják, komfortosítják. A belvárosban a tervidőszakra előirányzott 900-ból mintegy hatszáz lakást öltöztetnek új köntösbe ez év végéig. Pécsett is kiemelt program a középkori városmag rekonstrukciója. Ennek első eredménye, hogy megszépültek a régi épületek a Széchenyi téren és az odavezető Bem utcában, s egységes műemléki utcaképet alakítottak ki a Sallai utcában. Éppen az egységes, összehangolt felújítás érdekében a tanács adókedvezménnyel támogatja a védett városnegyedben felújítást, korszerűsítést végző magánkisiparosokat. A tervidőszak első felében a lakóházfenntartás és -felújítás javára változott az építőipari szervezetek összetétele. Az eddig megalakult csaknem hatszáz kisvállalkozás túlnyomó része is főként fenntartási, felújítási munkát és építőipari szolgáltatást végez. Kedvezőek tehát a feltételek ahhoz, hogy az ingatlankezelő és az építőipari vállalatok, szövetkezetek, valamint a kisvállalkozások közötti munkamegosztás fejlesztésével jól megalapozzák a tervidőszak második feléré kitűzött felújítási és korszerűsítési feladatok teljesítését. Az előzetes számítások szerint várható, hogy az öt évre előirányzott 95—100 ezernél valamivel több bérlakást újítanak fel, s a tervezett 45—50 ezernél 25—30 százalékkal több régi lakást komfortosítanak, illetve korszerűsítenek.
