Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

Aratás a bujáki határban Főpróba a búza előtt Az áprilisi határozat jegyében Taggyűlések idején Székely György, a bujáki termelőszövetkezet főagro- nomusa a kora délutáni órá­ban éppen az eligazítást tart­ja a vezetőknek, s amíg be­fejeződik a rövid értekezés Papp József főkönyvelőtől tudunk meg érdekes dolgokat. Búzavetés másként Például azt, hogy Bujákon a múlt év őszén százhektár­nyi búzát vetettek IFA teher­gépkocsira szerelt Tornádó tí­pusú műtrágyaszóróval. — Kísérletképpen próbál­tuk meg — magyarázza a fia­tal főkönyvelő, aki érzésem szerint legalább annyira szor­galmazta ezt a kísérletet, mint a növénytermesztési szakemberek. S, hogy miért? — A vetési teljesítmény így tízszerese a hagyományos­nak, azaz egy-két nap alatt el lehet vetni, s a költségek mintegy 40—60 százalékkal csökkenthetők, azaz lényege­sen olcsóbb így a vetés. Erre pedig általában szí­vesen ráharapnak a pénzügyi szakemberek. A szakmai elő­nyeit már Székely György ecseteli. — A mostani tapasztalata­ink szerint az így vetett bú­za szebb és jóval kisebb a gyomosodás is. Bővebbet csak az aratás után tudok monda­ni, de előreláthatólag idén már jóval nagyobb területen alkalmazzuk ezt a módszert. Hát kérem... Nem mon­dom, hogy ez alapján —, ami itt olvasható — vesse min­denki a kenyérnekvalót, de, ha megkérdezik a bujákiakat, biztos tudnak tanácsot adni, hol és hogyan érdemes meg­próbálkozni ezzel az eljárás­sal. így könnyű Van persze hagyományosan vetett búzájuk is, méghozzá 450 hektáron és az is úgy fest, hogy többen állították, a bu­jáki határban 15 éve nem ígérkezett ilyen termés. Erre szokták mondani, nyugtával dicsérd a napot, s itt ehhez tartják magukat. Most még' csak a főpróbánál tartanak. A 37 hektáros ősziárpa- táblában három E—516-os kombájn serénykedik, ver­senyben egy jóval régibb ki­adású téglavörös SZK—5-ös- sel. Szó, ami szó, nincsenek egy súlycsoportban. A korsze­rű NDK gyártmányú gépek hétméteres vágószerkezete akkora darabokat kanyarít le a gabonából, mint egy széle­sebb országút. Pásztor Mihály, az egyik legjobb kombájn­vezető is elégedett gépével. Nem is csoda, kétnapos... — Volt vele egy kisebb probléma — mondja Dudok György alaptevékenységi ága­zatvezető —, de a GITR pa- lotáshalmi alközpontjától másfél óra múlva itt voltak a meghibásodott alkatrészt ki­cserélni. Azután a főagronómussal együtt a kombájnost ugrat­ják, hogy amíg GAZ ko­csit vezetett, addig Sophia- naet szívott, mióta kombáj- nos, Kossuthot. Mintha nem keresné meg a rávalót. — Gazdasági megfontolá­sokból kiindulva... — kezdi olyan komoly ábrázatlal Pásztor Mihály, hogy minden­kiből kirobban a nevetés. — No, meg nem akartam büdö­set fújni az orrotok alá — zárja velős tömörséggel az előadást. A közjátéknak hamar vége- szakad, mert megérkezik Jaskó János traktoros, aki szeretne még néhányat for­dulni a terménnyel rakott pótkocsival. A kék-fehér monstrum gyomrából gyorsan a platóra kerül vagy három­négy tonnányi gabona, ne­hogy munka nélkül maradjon a traktoros. — Holnap vetni fogsz —, mondja Jaskó Jánosnak a fő- agronómus. — Megkezdjük a másodvetést. — Akkor reggel megyek az orvoshoz. — Nem' szeret vetni — új­ságolja Székely György, de már nem ugratnak be. mert tudom, hogy ez is csak baráti kötekedés és biztos vagyok benne, hogy Jaskó Jánost egyhamar nem fogja orvos vizsgálgatni. Legalábbis, amig munka van a mezőgazdaság­ban. .. — Holnaptól már vetjük 35 hektáron a kölest — mondja az ágazatvezető. — Szeptem­berben arathatjuk és ez is hoz a közösnek, vagy félmil­lió forintot. Mindenki nyer Az ágazatvezető beül a te­repjáró volánja mögé és in-' dulunk vissza, csak a szódavi- zesballont hagyjuk a tarlón. — Sör majd este lesz, ha vége a munkának — így a főagronómus. Aztán már csak nekünk mondja a kocsiban: — Ilyen emberekkel öröm dolgozni. Volt, aki a lucerna­betakarítás ideje alatt végig vállalta az éjjel-nappali mű­szakot. Nem is ázott meg kint a takarmány. Tegnap este tízkor még arattak, úgy kel­lett hazaparancsolni őket a földről. A GAZ kocsi nagyokat döc- cen a hepehupás talajon, ami­kor elhaladunk a kombájnok mellett. — Versenyben vannak —, pillant ki Dudok György a gépekre. — Az első helyezett kétezerötszáz forintot kap, a második kétezret és így to­vább. Hogy Pásztor Mihály, Ples­sek Tibor, Gábor Ferenc, vagy Pila Lázár lesz-e az el­ső, azt még senki sem tudja, de, hogy a termelőszövetkezet is jól jár, az biztos. Már csak azért is, mert mire ezek a so­rok megjelennek, Bujákon már el is felejtették, hogy őszi árpát arattak. A kom­bájnjaik viszont más gazdasá­gokban segítenek bérmunká­ban, ahol már jól ismerik és becsülik a bujákiak munkáját Zilahy Tamás A szécsényi Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet baromfite­lepén korszerű használt levegő hőcserélő berendezés bizto­sítja a szárnyasok frisslevegő-ellátását. A DOLL 10 000 tí­pusú berendezés a becsúszott friss, hideg, levegőt összeke­veri a tároló elhasznált levegővel és így mintegy 50 száza­lékos energiamegtakarítás érhető el a fűtés területén. A pártalapszervezetekben MSZMP Központi Bizottságának áprilisi határozata alapján — taggyűléseken folyik e hetekben a munkájuk értékelése. Ezúttal a korábbi éveknél is nagyobb körültekintéssel és fe­lelősséggel láttak hozzá a számadáshoz, mert a feszültebb nemzetközi helyzet és a hatá­sára hazánkban szükséges időnkénti előre nem várt intézkedések a pártszervezetektől is feszesebb helytállást, kiállást, a pártegység határozottabb erősítését követelik meg. Az alapvető szempont az, hogy az alapszervezet tagsága milyen eredményességgel valósította meg saját területén a XII. pártkongresszus határozatait. A népgazdaságban az idén közismerten bo­nyolultabb, nehezebb helyzet alakult ki. Ez is indokolja, hogy valamennyi alapszervezet­ben, de leginkább a termelőüzemeknél a beszámolókban kiemelkedő helyet foglalja­nak el az idei népgazdasági terv eddigi vég­rehajtásának helyi eredményei, gondjai. Ezért fontos, hogy a hiányosságok okait, a felszá­molás módját és lehetőségét is megismerje a párttagság azzal együtt, miként segítette a párt politikai irányító, szervező és ellen­őrző munkájával a gazdálkodás hatékonysá­gának növelését. Ezen belül is különösen je­lentősek a magas anyag- és energiaigényű területeken a takarékosságra és az energia­racionalizálási beruházásokra tett intézkedé­sek vagy a magas tőkésimport-igényű termé­kek megtakarításában, a mezőgazdasági üze­meknél pedig a gabona- és húsprogramban vállalt export teljesítésében elért eredmé­nyek. Átfogóan az a leglényegesebb, hogy a párt gazdaságpolitikájának érvényesült-e az egységes értelmezése és alkalmazása a he­lyi feladatok megoldása közben. A beszámolók ott érik el céljaikat, ahol a népgazdaságban megnehezedett helyzetet nem az úgynevezett nagy politika szintjén tár­gyalják, hanem beillesztik a saját üzem, té- esz vagy ipari szövetkezet gazdálkodási hely­zetébe. Azt vizsgálják, hogy a munkafegye­lem, a technológiai lazaságok, az üzem- és munkaszervezés hiányosságai mennyiben be­folyásolták éppen az országos gondokat, a helyi jelenségeket, helyzetet. Mindenképpen indokolt, hogy a mulasztások kritikus feltá­rására és a fogyatékosságok megszüntetésé­re irányuljon a figyelem. Egyértelműen bizonyította pártunk XII. kongresszusa, hogy a párt vezető szerepének növekedése és a szocialista demokrácia ki­bontakoztatása a fejlett szocialista társada­lom építésének egyidejűleg érvényesülő tör­vényszerűsége. Ezek a tényezők szorosan összefüggve feltételezik és erősítik egymást. A pártnak a társadalomban betöltött szere­péből következik, hogy a szocialista demok­rácia fejlődése szoros kapcsolatban van a nártdemokrácia kibontakoztatásával, amely fejlődésünk követelménye és egyben a párt­vezetés színvonalának, a párttagság aktivi­tása szélesítésének, a kommunista közössé­gekben uralkodó légkörnek pótolhatatlan eszköze. Aki ezt megsérti — akár tekintély- féltésből, akár azért, mert idegenkedik a helyi gondok feltárásától — akarva-akarat- lanul a szocialista demokrácia beszűkülését idézi élő. Az eddigi tapasztalatok arra utal­nak, hogy a pártdemokrácia eddig elért színvonala, a párttagság jelenlegi ideológiai és politikai felkészültsége, gyakorlati mun­kája a további teendőkhöz jó alapot terem­tett. Erre építve lehet és szükséges a párt- demokráciát társadalmi feltételeinkkel össz­hangban továbbfejleszteni. Ehhez figyelem­be veendő, hogy ez egyben munkastílus, ve­zetési módszer és magatartási forma is. A oárton belüli demokratikus légkörnek nagy a szerepe abban, hogy egység legyen a cse­lekvésben. a határozatok végrehajtásában," Ha ugyanis a párttagok érzékelik, hogy vé­leményükkel, javaslataikkal részt vettek a döntés kialakításában, akkor ez arra ösztön­zi őket, hogy még inkább részt vegyenek a végrehajtásban is. Sajnos, a pártdemokrá­cia fejlesztésére irányuló törekvések még nem kapták meg azt a helyet, amit a párt belső életének erősítése, illetve vezető szere­pének növelése megkíván. Az ideológiai munkáról is szólnak az alap­szervezeti beszámolók. Az idén ez még na­gyobb hangsúlyt is kap, mert a nehezebb körülmények erőteljesebben megkövetelik az egyes párttagok és a kommunista kollektíva tisztánlátását, érdemi elvszerű eligazodását a politikában, a gazdaságban, a társadalom egészében. A most folyó taggyűléseknek ezért az is a feladatuk, hogy — szükség sze­rint — elvszerű viták kibontakoztatásában kikovácsolják azt az ideológiai és politikai egységet, amelyet a gyakorlati munkában, a napi cselekvésben mindig meg' kell újítani. Nem másról van itt szó, mint a párt politi­kájának megértéséről, megvédéséről és szel­lemében folyó gyakorlati cselekvésről. A tag­gyűlésen lehet és legyen vita, mert utána egységes értelmezésre és tettekre van szük­ség. A párt belső életével kapcsolatos tevé­kenységük értékelésénél meghatározó a párt vezető szerepének helyi érvényesülése, a párttagok eszmei, politikai nevelése, a cse­lekvési egység fokozása, a párt tömegkap-' csolatainak erősítése. Kiderül ennek haté* konysága a határozatok, a pártmegbízatá­sok teljesítéséből, a taggyűlések, a vezető­ségi ülések és pártcsoportok munkájából, a pártonkívüliek körében kifejtett politikai aktivitástól, a párttaggá nevelő tevékenység­ből, a tömegpolitikai munka számos ered­ményéből is. Fontos szerep 5ut a tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak a párt politikájának meg­valósításában. Igen széles tömegekkel együtt dolgozva megnyugtatóan adhatnak számot saját kongresszusuk határozatainak végre­hajtásáról. Ezért is feladatuk a taggyűlések­nek, hogy más-más megközelítésben, de ér­demben elemezzék a területükön működő KISZ-, szakszervezeti és népfrontszervek munkáját. Az értékelés alapja általában az, hogy az ott dolgozó kommunisták milyen eredményességgel valósítják meg a párt, az állam politikáját. A tömegszervezetek sok érdemi segítséget adnak, amikor tagságuk véleményét tolmácsolják, mozgósítják tír á- gukat a feladatok végrehajtására. Ugyanak­kor politikai nevelő funkciójuk további ki­teljesedéséhez, az ott dolgozó kommunisták még aktívabb támogatását igénylik. Az alap­szervezetek taggyűlései erre alapozva javas­lataikkal ösztönözhetik a tömegszervezeteket a még határozottabb, intenzívebb politizá­lásra saját tagságuk körében. Ezáltal is erősíthető a párt még szorosabb kapcsola­ta a tömegekkel és a párt iránti kölcsönös bizalom, amely szocialista építőmunkánk si­kereinek alapját jelenti. II«m| ennek megfelelően különösen fon- ItIUoI tos feladata az alapszervezeteknek a párt politikájának elfogadtatása, végrehaj­tása és minden olyan helyi témában a dön­téshozatal, vagy érdemi állásfoglalás, amely politikai, hangulati tényező, illetve azzá vál­hat, ha megoldatlanul hagyják. A sokszor eltérő érdekek egyeztetése, az össztársadal­mi meghatározó érdek elsődlegességének fi­gyelembevétele továbbra is igen körültekin­tő munkát igényel, amely az e hetekben fo­lyó taggyűlésekkel még színvonalasabbá vál­hat, új lendületet kaphat. Dr. Arató András Leszámlázták, de... avagy ízlésbeli kisiklás Nem volt szándékos Elöljáróban hangsúlyozni szeretném, hogy aki az alább közöltekből általánosítani kí­ván, az igen rossz úton jár, egyoldalúan ítéli meg a dol­gokat, hamis vágányra tereli önmagát. Az előbbi sorok ol­vastán, bizonyára lesznek olyanok is, akik azt hiszik, hogy a mundér becsületének védelmére vállalkoztam. Erről azonban szó sincs! Csupán ar­ról a sokak által vallott felfo­gásnak és gyakorlatnak kívá­nunk álljt kiáltani, miszerint, ha valaki mulaszt, hibát kö­vet el, felületes, vagy vala­mit rosszul csinál, akkor az, később tesz sem mást, csak ezt folytatja. Ezek után lássuk a ténye­ket! * „Autóipari Szolgáltató Kis­vállalat, Balassagyarmat igaz­gatójának saját kezű felbontá­sára” című, Gyökér István —, Gránit Csiszoló és Kőedény­gyártó Vállalat VIDENTA Gyára, Romhány — gyáregy­ség vezetője által írt levélből idézünk egy részletet. „Az Önök képviselője által készített és átadott javítási számlák és kivételezési jegyek átvizsgálása során azt tapasz­taltuk, hogy olyan anyagokat számláztak le, amelyek nem kerültek beépítésre és azok hollétéről jelenleg sem tu­dunk.” Felsorolás 13 tétel alapján, végül a feltüntetett összeg: 7423 forint. * Az igazgató, a válaszlevél elküldése után nyomban hoz­zákezdett a bejelentés kivizs­gálásához. — A levél olvasásakor igen kellemetlenül éreztem magam. Mivel nagyon érdekelt az ügy, személyesen részt vettem annak kivizsgálásában. Sajnos, azt kellett megállapítanom, hogy Gyökér István elvtárs­nak jogosak az észrevételei, még akkor is, ha kisebb dol­gokban vitatkozhattunk volna. Nem az utóbbit választottuk, mégpedig azért, mert mi to­vábbra sem akarjuk elveszí­teni a gyárat, mint ügyfelün­ket. Egyébként a leszámlá­zott, de beépített alkatrészek mind megvannak. A szerelők­nél voltak kint, akik nem je­lezték a művezetőnek, hogy már nincs szükség rájuk. Meg­állapítottam, hogy a legna­gyobb hibát a művezető és a meós követte el. A művezető kötelessége a kivitt alkatré­szek beépítésének ellenőrzése, a meósnak pedig az elvégzett munka minősítése. Kötelessé­güket mindketten elmulasztot­ták. Szándékosságot, illetve tu­datosságot nem tudtam meg­állapítani, s főleg bizonyíta­ni. Felületességet azonban igen — válaszol kesernyés hangon visszagondolva a kö­zelmúlt kellemetlenségére Csernyik István, a vállalat igazgatója. Számára ez az ügy különös gondot és sok idegességet okozott. Érthető, mert eddigi tisztes tevékeny­ségükre került némi árnyék. * Az országot behálózó AFIT- szervezetből vált ki az idén, január 1-ével a balassagyarma. ti vállalat, s alakult át önál­ló kisvállalattá. -Az első öt hónapban 2380 gépkocsit javí­tottak meg, illetve szereltek fel. Ebből a mennyiségből, a mostani cikkben szereplő au­tóbuszon kívül egyszer for­dult elő reklamáció, ugyan­csak alkatrészügyben, ami nem volt indokolt. ★ — Tudomásom szerint a kicserélt alkatrészeket mindig vissza kell adni a tulajdonos­nak. — vetem közbe. — A személygépkocsiknál igen. A csomagtartóba helyez­zük el, és megkérdezzük az ügyfelet: elviszi, vagy itt hagyja. Ha itt hagyja akkor a teljesen használhatatlant ki­dobjuk, a felújíthatót pedig félre tesszük. A tehergépko­csiknál az autóbuszoknál ilyen kötelezettségünk nincs, sőt a nagyobb és fontosabb alkat­részeket (főtengely stb.) csak akkor kapjuk meg, és hosszú várakozás után, ha vissza­visszük az elhasználódottakat — válaszolja az igazgató. * — Milyen büntetést kaptak a mulasztók és milyen intéz­kedések történtek az előbb említett visszásság megszünte­tésére? — Vezetői értekezleten érté­keltük a számunkra rendkí­vül kellemetlen és a kedélye­ket is felkavaró helyzetet. Ügy döntöttem, hogy mind a mű­vezetőt, mind a meóst figyel­meztetésben részesítem, figye­lembe véve sokéves kifogás­talan munkájukat, azt, hogy ilyen dolog most fordult velük először. Intézkedtem, hogy a jövőben a számlák csak a mű­szaki vezető láttamoztatása után kerülhetnek az ügyfél­hez — állítja határozottan Csernyik István. Ismét egy részlet a levél­ből : „... A továbbiakban még egy példát hadd hozzak fel. A busz karosszériájának fényezésére 20 ezer forintot számláztak, az anyag- és mun­kabérrel együtt. Ez a festés és fényezés egyáltalán nem fogadható el, mivel a minő­ségre szavakat sem lehet ta­lálni. ..” .....Közlöm, hogy r ossz minőségi munka címén a végleges számla összegének 30 százalékát nem engedem kifizetni.” * — Igaza volt a gyáregység­vezetőnek. Mivel a fényező szakemberünk nem volt bent, egy olyan dolgozó vállalko­zott ennek a munkának az elvégzésére, akinek nem ez a szakmája. Ezért 50 százalékos kedvezményt, 5880 forint en­gedményt adtunk, a kifogá­solt egyéb hiányosságokat pe­dig garanciában, díjmentesen kijavítottuk — mondja az igazgató. — Egyébként a mi­nőségi munka nem romlott, hanem némileg javult, ami összefügg az ösztönző bérezé­sünkkel. Beszélgetés közben lép az irodába az egyik vétkes, Zó­lyomi László művezető. A jó­vágású fiatal szakember, Ki­váló dolgozó címmel kitünte­tett dolgozó, akiről az igazga­tó is úgy vélekedik, hogy a legjobb szakember és rugalma­san tevékenykedik, — először magyarázkodni próbál, majd így szól: — én is hibáztam. Ilyesmi még egyszer nem for­dul elő. Egy azonban biztosi a jövőben addig nem nyilat­kozom a kocsik kijavításának határidejéről, amíg szét nem szedjük, meg nem győződünk arról, mit kell kicserélni. Ez persze azzal is jár, hogy a javítási idő megnövekszik. * — 1975 óta nem fordult elő nálunk ilyesmi, s pont most kellett ennek bekövet­kezni, amikor új szervezeti formában dolgozunk. Én is csak azt tudom ígérni, ilyes­mi többet nem fordul elő — szól határozottan az igazgató. * Az ígéret megalapozottsá­gában én nem kételkedem. Remélem, hogy a kisvállalat minden dolgozója is azonosul igazgatójának álláspontjával és annak megfelelően tevé­kenykedik majd a jövőben. Venesz Károly NÓGRÁD — 1983. június 30., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents