Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
A pápa és a lengyel állam vezetőinek megbeszélése Jóllehet IX. János Pál pápa lengyelországi látogatása elsősorban vallási-lelkipász- tori jellegű, nem kétséges, hogy zarándoklatjának jelentős politikai vonatkozásai is vannak. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az a tény, hogy pénteken Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, miniszterelnök és Henryk Jablons- ki, az államtanács elnöke csaknem két és fél órás megbeszélést tartott a katolikus egyházfővel és Józef Glemp bíborossal, Lengyelország prímásával. Jerzy Urban, a kormány szóvivője úgy fogalmazott, hogy a megbeszélések légkörét a megértés és a kölcsönös jóakarat jellemezte. A felek kölcsönösen ismertették álláspontjukat. Jóllehet nézeteik külön utakon, egymással párhuzamos vonalakon járnak, abban megegyeznek, hogy mindkét részről Lengyelország sorsára, eredményes jövőjére törekszenek. A szóvivő közlése szerint a lengyel állami vezetők tájékoztatták a pápát arról, miért kellett bevezetni a szükségállapotot, s mi történt azóta. Elmondták, hogy Lengyelország — a szocialista közösség államainak segítségével — jelentős haladást ért el a társadalmi-gazdasági válság elleni küzdelemben, a helyzet normalizálásában. Ez utóbbit bizonyítja, hogy jelenleg már csak 147 olyan személy van börtönben, akiket a szükségállapot rendelkezéseinek megsértése miatt ítéltek el. Jaruzelski és Jab- lonski közölte, hogy a vezetés továbbra is teljesen indokoltnak tartja a munkásság 1980 nyarán kirobbant tiltakozását, az emlékezetes nyár végi megállapodásokban foglaltak megvalósítására a hatalom másfél éven át óriási erőfeszítéseket tett, ezek jelentős részét azonban meghiúsították a sorozatos sztrájkok, az egyre fokozódó anarchia. A történtek ellenére a vezetés továbbra is érvényesnek tekinti a munkásokkal kötött 1980 nyár végi megállapodások fő tételeit. A szóvivő szerint a Belwe- der-palotában tartott megbeszélésen az állami vezetők ismételten kifejezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy az élet számos területén van lehetőség az állam és az egyház tartós, gyümölcsöző együttműködésére. Ami azonban a szükségállapot időpontjának megszüntetését illeti, ennek meghatározása az állami vezetésre tartozik. Urban egyben kifejezte a vezetésnek azt a reményét, hogy a pápa látogatása közelebb hozza a rendkívüli intézkedések végleges megszüntetését. A pápa eddigi megnyilatkozásai messzemenően alátámasztják Urbannak a „külön utakról” szóló megállapítását. Érkezése óta elhangzott beszédeiben II. János Pál többször szólt a belső és külső béke szükségességéről, ugyanakkor minden alkalommal utalásokat tett az 1980 nyarán lezajlott eseményekre, a lengyel nép „szenvedéseire”, az internáltakra, s általában — bibliai, szónoki allegóriákba burkolva — minden olyan témára, amelyek az ellenzéki érzelmek felszínre hozására alkalmasak. Amint azt a péntek esti, több százezer ember előtt pontifikáit varsói mise is bizonyította, a hallgatók nagyon is értik ezeket az utalásokat, amelyeket időről időre nagy tapssal fogadtak. Libanon rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását kérte Amin Dzsemajel libanoni elnök tagadta, hogy az izraeli, a szíriai és a palesztin csapatkivonás összekapcsolása miatt az összeomlás veszélye fenyegetné az Izraellel kötött május 17-i megállapodást. Bármilyenek legyenek is a körülmények, az egyezményt végrehajtják, és valamennyi idegen erő elhagyja Libanon területét — jelentette ki. Elismerte, hogy az izraeli— libanoni tárgyalások idején kormánya nem konzultált Szíriával, mert az Izraellel kötött egyezményt belügyének tekinti. Azt állította, hogy Szíria hivatalosan nem tájékoztatta Libanont az izraéli— libanoni megállapodás elvetéséről, csupán a sajtó útján vált ismeretessé Damaszkusz álláspontja. Az egyezmény ratifikálása, a ratifikációs okmányok kicserélése után Libanon érintkezésbe lép a szíriai féllel — folytatta, majd közölte, hogy a legutóbbi arab csúcsértekezleten a libanoni kormány hivatalosan kérte az országában állomásozó, az arab békefenntartó erők kötelékébe tartozó szíriai csapatok kivonását. A robbanékony, háborúkkal és az ország feldarabolásával fenyegető helyzet miatt Libanon rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását kérte — folytatta Amin Dzsemajel, majd cáfolni próbálta, hogy az izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítené országa arab elkötelezettségeit. Azt állította, hogy Szírián, Líbián és Dél-Jemenen kívül minden arab állam pozitív álláspontra helyezkedett az izraeli—libanoni megállapodást illetően. Kipróbálták az első biX-ef Első ízben próbálták ki pénteken a kaliforniai Van- denberg légitámaszponton az MX rakétát. A Pentagon bejelentése szerint a rakéta célpontja a Csendes-óceánnak a Marshall-szigetekhez közeli, a Kwajalein-korallzátonytól 80 kilométerre fekvő pontja volt. A hat, robbanótöltet nélküli lövedékkel felbocsátott rakéta kísérleti útja 6587 kilométer hosszú volt és 30 percig tartott. Az MX rakétaprogramot első ízben 1971-ben terjesztették elő, s azóta is a szakadatlan viták kísérték. Nemcsak az Egyesült Államokon belül —, ahol biztonságpolitikai és pénzügyi szempontokból egyaránt ellentétes nézetek csapnak össze —, hanem a nemzetközi közvéleményben is. A hét 3 kérdése 1. Jelentős kezdeményezések Moszkvában. Fontos tanácskozások színhelye volt a héten a szovjet főváros. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése az ideológiai harc problémáit tűzte napirendre, míg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, bel- és külpolitikai kérdésekről tanácskozott. Jelentős kezdeményezésre került sor: a Legfelsőbb Tanács megbízta a szovjet kormányt, hogy forduljon felhívással az atomhatalmakhoz (Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína), s ebben javasolja az összes nukleáris fegyverek mennyiségi és minőségi befagyasztását. A befagyasztás még nem jelentene leszerelést, de mindenképpen megálljt parancsolhatnak a fegyverkezési hajszának. Köztudomású, hogy hadászati egyensúly áll fenn; ily módon a befagyasztás első lépésként tartósítaná a kialakult szintet, s kedvező feltételeket teremtene a tényleges leszerelést előirányzó további tárgyalásokhoz. A moszkvai javaslat szerint a befagyasztás az első szakaszban szovjet —amerikai viszonylatban valósulhatna meg, majd kiterjedne valamennyi nukleáris fegyverzettel rendelkező országra. Világunkban nagyarányú befagyasztási mozgalom bontakozott ki. az Egyesült Államokban milliók követelik a ,.freeze”-t. s ez a kérdés egyik fontos vitatémája lesz a kedden kezdődő prágai béke-világtalálkozónak is. A Szovjetunió most hivatalos kezdeményezést tett, a többi atomhatalmakon — mindenekelőtt az Egyesült Államokon — múlik, hogy sikerül-e előrelépni a fegyverkezési verseny megállításában. Az előjelek egyelőre nem biztatóak. A szovjet parlament betöltötte a Leonvid Brezsnvev halálával, nyolc hónappal ezelőtt megüresedett államfői tisztet; az SZKP főtitkárát, Jurij Andropovot választották meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé. A döntést úgy jellemezték, hogy ezzel kifejezésre juthatott a párt vezető és irányító szerepének növekedése az ország bel- és külpolitikájában. 2. Mi a jelentősége a magyar—bolgár tárgyalásoknak? Nem titok, hogy a csúcstalálkozókat mindenütt a világon gondosan előkészítik, a protokoll szakemberei pontosan kidolgozzák a menetrend részleteit. A Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és állami küldöttségnek a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben tett látogatásánál azonban túllépték a tervezett időhatárokat, mert a kérdések és válaszok hosszabb időt vettek igénybe. így volt rendjén, s éppen ez jelzi, hogy nem formális összeiövetel, hanem érdemi, kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere folyt A magyar—bolgár barátság mélyen ágyazódik a történelembe, s közel harmincöt éve, hogy intézményes formát is nvert a két szocialista útra lépő ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének megkötésével. Hazánk is. Bulgária is tagja a Varsói Szerződésnek. a KGST-nek, együttesen támogatják a szocialista közösség, a Szovjetunió békepolitikáját — ezért a közös közlemény joggal hangsúlyozhatja a teljes nézetazonosságot. A mostani magas szintű találkozón a dinamikusabb együttműködés lehetőségeit elemezték. A magyar—bolgár árucsere-forgalom viszonylag rövid idő alatt 30 százalékkal nőtt. de tudunk mit tenni, erre utalhat a Budapesten aláírt dokumuentum a két ország szocialista gazdasági integrációja távlati fejlesztésének fő irányairól. A magyar és a bolgár vezetők közös közleménye külpolitikai kérdésekben is állást foglalt: a fegyverkezési verseny megfékezését, a nyugateurópai rakétatelepítés megakadályozását, a madridi Eu- rópa-találkoZó mielőbbi sikeres befejezését, az atommentes övezeteket indítványozó svéd javaslat támogatását fogalmazta meg közös feladatként. A magyar—bolgár csúcs- találkozó jó szolgálatot tett országainknak, a szocialista közösségnek, s bizton valljuk: Európának is. 3. Mi történik Libanonban? Csütörtökön délidőben az észak-libanoni nagyváros Tripoli központjában ugyanúgy hullámzott a tömeg, mint más napokon. Egyszerre álarcosokkal teli gépkocsik robogtak végig a főutcán, és vaktában lövöldözni kezdtek. Ámokfutásuk nyomán húsz halott és hat súlyos sebesült maradt a járdákon a gyanútlan járókelők közül. A merénylőket azóta sem tudták azonosítani. .. Bejrútban időközben robbantások követték egymást, az ország déli részén pedig Deir Kanun falut blokád alá vonták az izraeli megszálló csapatok. Lakóházakat pusztítottak el, tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, s az elrendelt szigorú kijárási tilalom kiéheztetéssel fenyegette a lakosságot. Indokul azt hozták fel. hogy a falu szomszédságában történt az az ellenállási akció, amely három halottat és egy eltűntet követelt az izraeli hadsereg soraiból. Ilyen légkörben tárgyalt a libanoni parlament az Izraellel aláírt különszerződés ratifikálásáról. Nem meglepő, hogy a képviselők bizonytalankodtak a törvénybe iktatással, a libanoni nemzeti • haladó erők pedig határozottan szembefordultak a kiegyezéssel. Közben változatlanul holtponton van a csapatkivonások ügye, Szíria és a PFSZ nem hajlandó egyoldalú előnyöket biztosítani a támadónak, az izraeli csapatok pedig erre hivatkozva egyelőre maradnak. A Camp Dávidét követő második amerikai ihletésű békeszerződést elemezve minden reálisan gondolkodó kommentátor hangoztatta: a kü- lönmegállapodás ismét nem hozhat békét és megnyugvást, inkább bonyolítani fogja a helyzetet.. Az előrejelzések hamar igazolódtak: a különbéke nem hozott békét a Közel-Keletnek, és nem hozott belső békét Libanonnak sem. Réti Ervin FOLYAMATRÓL VAN SZÓ Női űrhajós a Challenger fedélzetén Fedélzetén öt amerikai asztronautával, továbbá egy kanadai és egy indonéz műholddal indult el második útjára szombaton a Challenger nevű amerikai űrrepülőgép. A Challenger második útja magyar idő szerint 13 óra 33 perckor kezdődött szombaton a floridai Cape Canaveral űrrepülőtéren. Az űrrepülőgép első ízben vitt magával öttagú személyzetet, amelynek egyik tagja — Sally K. Ride — az Egyesült Államok első aktív űrhajósnője. Kínának újra van államfője A Kínai Népköztársaság el- szombat délutáni plenáris nőkévé Li Hszien-nient, alel- ülésén. Kínának ezennel más- nökévé Ulanfut, a parlament fél évtized után ismét van elnökévé Peng Csent válasz- államfője. Az utolsó államel- tották meg a 6. országos né- nők az 1969-ben elhunyt Liu pi gyűlés első ülésszakának Sao-csi volt. Amerika „érdekelt a Szovjetunióval való tárgyalásokban" A Reagan-kormányzat —1 némi zavar után — pénteken közölte, hogy érdekelt a ra- kétaeihárító rakétarendszerek létesítésének következményeiről folytatandó szovjet—amerikai tárgyalásokban. Az erre vonatkozó javaslatot Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hozta először nyilvánosságra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakán mondott beszédében. Gromiko a Szovjetunió nevében tárgyalási javaslatot tett az Egyesült Államoknak ebben a témában, de válasz még nem érkezett Washingtontól. A Fehér Ház azonban a péntek folyamán kiadott egy közleményt, amely jelzés — azaz aláírás nélkül — közölte: „Érdekeltek vagyunk a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokban arról, hogy milyen következményei lesznek a mindkét fél által kifejlesztés alatt álló új védelmi technológiáknak”. A rakétaelhárítő rakétarendszerek kérdését Reagan elnök állította ismét az érdeklődés középpontjába azzal a tervével, hogy jó néhány év múlva a világűrbe telepit ultramodern, esetleg lézersugarakkal működő rakétaelhárító fegyvereket. 2 NóGRAD - 1983. június 19., vasárnap A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről A gazdaságirányítási rendszer működésének elemzésével, időszerű kérdéseivel, a továbbfejlesztés lehetőségeivel a párt és kormány rendszeresen foglalkozik a közvélemény érdeklődésének megfelelően. Ezt természetesnek tartjuk, mert a gazdaságirányítási rendszer jó működése biztosítja a központi célkitűzések megvalósítását, az egyéni és közösségi érdekek összehangolását, a végzett munka társadalmi méretű hatékonyságának növelését. IDŐT ÁLLÓ ALAPELVEK Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer alapelvei, az irányító szervek számára követelményként megfogalmazták, hogy az irányítási rendszer fejlődésének eredményeként, a döntést igénylő kérdésekben ott foglaljanak állást, ahol a legjobb és legtöbb az információ. A központi tervezés mellett a piac döntse el, milyen terméket és mennyit termeljenek a vállalatok, a népgazdasági terv pedig csak a kormány és a központi szervek számára írja elő kötelezően a cselekvés irányát. Ugyanakkor a vállalati és népgazdasági érdekek összekapcsolása, közvetett módon, közgazdasági eszközökkel — jövedelemszabályozás, hitelpolitika stb. — történjék. A gazdasági tevékenység legfőbb mutatója egyre inkább az elért nyereség legyen, de az árak is mindinkább tükrözzék a termékek előállításához szükséges társadalmi munkát, a munkabérek viszont a végzett munka alapján egyre jobban differenciálódjanak. Ma, nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy gazdaságirányítási rendszerünk beváltotta a hozzáfűzött reményeket, beigazolódott az alapelvek időtállósága. Ennek legékesebb bizonyítéka a 70-es éveket átfogó, két ötéves tervben elért eredmények, amelyek egyedülállóak az ország történetében. Az előbb említett időszak alatt a gazdaságban felgyorsultak az innovációs folyamatok, a termelők közelebb kerültek a piachoz, a termelés és szolgáltatás jobban igazodott az igényekhez, csökkent a hiánycikkek száma, javult alakosság ellátása, nőtt az életszínvonal. Ugyanakkor a javuló gazdálkodás mellett jelentős feszültségek is keletkeztek, amelyek egyúttal jelzik az irányítási rendszer és gyakorlat néhány hiányosságát. Részben emiatt nem javult kielégítően a termékek versenyképessége, a várttól elmarad a fejlesztések hatékonysága, nehézkesen változik a termelési szerkezet. Az utóbbiak is hozzájárultak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlásához. A gazdaságirányítási rendszer működése megyénkben is az országoshoz hasonló tapasztalatokat erősíti meg. Erre utal a tervezőmunkában kibontakozott alapvetően kedvező fordulat, folyamat. Ma már a vállalati tervekben mind nagyobb szerepet kap a gazdasági helyzetünknek és lehetőségeinknek megfelelő célkitűzések kialakítása, amelyek egyúttal a tervezés demokratizmusának jelentős bővülésére utalnak. Több vállalatnál — a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a síküveggyárban — nőtt a tervezésbe bevont vállalati gazdasági egységek száma. Itt olyan mechanizmus kialakulása van folyamatban, amely a dolgozók sokaságát teszi érdekeltté és felelőssé a reális célok kialakításában. A szabályozási rendszer követelményei pedig egyre erőteljesebben érzékeltetik a valóságos értékviszonyokat, azokat a követelményeket, amelyek a mainál hatékonyabb gazdálkodást követelnek meg. CSAK A SZABÁLYOZÓRENDSZER? A gazdaságirányítási rendszeren belül legtöbbet vitatott kérdés nálunk is a szabályozórendszer működése. Ezt tapasztaljuk az érdekeltségi rendszer néhány területén. Hatását abban mértük le, mely szerint a fejlesztések esetenként nem egy átfogó, átgondolt, komplex tevékenység részét képezik, a . gyártmány- és gyártásfejlesztés kialakult rendszere az ipari üzemekben nem eléggé gyors és rugalmas, a fejlesztéssel foglalkozó apparátusok munkája alacsony színvonalú, még mindig kevés a kooperációs fejlesztésekre irányuló törekvés, a kutatóintézetekkel való közös érdekeltségen alapuló együttműködés. Az előbbiek miatt a termelési szerkezet korszerűsítésének ütemével sem lehetünk elégedettek. Rontja versenyképességünket a több vállalatnál jelentkező költségérzéketlenség. Ezzel magyarázható, hogy egyes üzemekben a normával szemben 20—30 százalékkal több fajlagos energiát használnak fel, hogy a termelékenység néhány helyen csak 50 százalékát éri el az elvárhatónak, hogy a mezőgazdaságban a fajlagos költségek indokolatlan nagy eltérést mutatnak. A megye üzemei jelentősen bővítették exporttevékenységüket Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek az eddig elért eredményekkel, mert a vállalatok többsége lassan és rugalmatlanul alkalmazkodik a piaci igényekhez, még nem érzékeli eléggé a mostani követelményeknek megfelelő marketingmunka szükségességét. Többször minőségi gondok és szállítási pontatlanságok miatt elveszítik a megrendelők bizalmát. Az importkiváltásra irányuló tevékenységet nem kezelik az exporttal egyenrangú feladatnak, de az érdekeltségi rendszer sem ösztönöz kellően erre a feladatra. Megyénkben is a kívánatosnál lassabban haladtunk előre a bérek, teljesítmények arányos differenciálásában. Előfordult, hogy veszteséges, vagy csökkenő hatékonysággal ckxl-*
