Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK MONDJUK: HINTA' Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami” O Ringatózik, billen, lendül..1 Veled ringatózik, veled bil­len, veled lendül... Még nem láttál, talán nem Is hallottál, a Világ egy tele vagy üres gyomor volt, de, ha karján ringatott édes­anyád, elhallgattál... Azután láttál, hallottál, volt már akaratod, de a világ alig ért túl bölcsőd peremén, s, ha rugdalózni kezdtél, s fekhe­lyed aprókat billent, nevettél nagyokat... Azután a kertig, s tovább tágult a Világ, kí­váncsi lettél, füleltél, kukucs­káltál, s amíg az almafa ágá­ról függő deszkán magasra lendültél, kilestél, mi van a kerítésen túl... Karodban ringattad, karjá­ban ringatott.. öt láttad le­hunyt pillákkal is, hallottad és érezted forró leheletét, nem volt más, egybefonódott tes­tetek volt a Világ... Évek futottak... Térkép lett szá­modra a Világ... Azután új­ra az almafa ágáról függő deszka lendült, de már mö­götte álltái, nézted, hogy ját­szik a fiad, s remélted, kegyes lesz hozzá a világ... Tovább az évek..: hinta­szék, pokróc, egy könyv.., hát ilyen kicsi vagy Világ? Egy­szer megbillent az utca... fe­hér ágy, fehér szoba, fehér arcú, fehér ruhás lányok, fe­hér Világ... Halk szipogás, még pár szó — többnyire frázis — azután a kötelek kö­rülölelik a feketére lakko­zott, ezüst papírcirádás desz­kákat. Az ereszkedő teher olykor a sárga gödörfalhoz lendül, de már nem érzed, nem látod, s nem hallod a rögök koppanását. A Világ már mással ringatózik, bil­len, lendüL — g — © A hinta — ezt sokan bi­zonyíthatják — jelenség is. Jelenség, amely mögött min­dig ott áll a hintás. A hinta­jelenség előidézésével megbí­zott személy. Van, amikor a hintás saját szakállára idézi elő a hintát. Ez azonban meg­lehetősen veszélyes üzem, mert a hin'tásnak nincs tö­megbázisa, amire támaszkod­hat. Épp ezért, minél na­gyobb a hinta, annál nagyob­bat lehet esni. Többnyire po­fára. A hinta mindamellett kivá­ló állampolgár-pukkasztó je­lenség. A hintára tett állam­polgár elvörösödhet, izzad­hat, könyöröghet a pénzéért, reklamálhat, NEB-hez, rend­őrséghez fordulhat. Rosszabb esetben — melegben, vagy nem kielégítő szívműködés esetén — helyben megütheti a guta. A hintás ennek nem örül. Először is, mert nem kívánja a halálozási sta­tisztikát rontani, másodszor pedig ebből semmi —, ahogy mondani szokás — jogtalan haszna nem származik. A hintás megjelenhet pél­dául, egyszerű redőnyjavító­nak öltözve, aki felveszi a pénzt, természetesen előre. Azután a hintára tett palik —, mert, aki manapság előre fi­zet egy vadidegennek, az pa­li — csak a tárgyaláson ta­lálkoznak vele. Meg az új­ságban. Ahol a hintás után őket — a károsultakat — ke­resi a rendőrség. Hű, de égés! Nem elég, hogy otthon még mindig lóg a redőny, aminek a javítását már kifizették, még tárgyalásra is mászkál­janak. Igaz viszont, szemtől szemben láthatják a hintést, akinek beszálltak a hintájá­ba. Legközelebb kereshetnek másik hintát Van bőven... o „Biz a te játszótered! Nem, a virágágyásokon túl már nem a tiéd a tér, de határain belül azt csinálhatsz, amihez kedved van épp... Látod, itt a homokozó, épít­hetsz homokvárat, amott meg a csúszda, élvezheted a siklás örömét. Ne félj, nem ütöd meg magad! Ez biztonságos csúszda, puha homokra fogsz huppanni. A mászókáról sem eshetsz nagyot ügyeltünk rá, hogy ne hághass szédítő ma­gasokba. Mert, ha nem tud­nád, ez a játszótér társadal­mi munkában épült Mi, szü­lők készítettük nektek, kétke­zi munkával. Igen, mi előre­látó szülők vagyunk, már most gondolunk rátok, a fel­növekvő nemzedékre. Bezzeg a mi időnkben ez...! Szóval, becsüld meg ezt a teret! No, ülj csak be szépen a hintába! Hajtanod sem kell, ha akarod, majd én meglö­köm, hogy lendületbe jöj­jön. Élvezd csak bátran, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Az élet is ilyen, majd meglátod: hol fenn, hol lenn! De ettől nem kell félned! Ügyelünk rá, hogy veszélytelen legyen a játék. Ebből a hintából nem lehet kiesni. Mi az, hogy ez neked nem tetszik?! Megőrültél?! Azon­nal csatold vissza az övét! Ha már beleültél, ha már leng a hinta, akkor ebből már nem lehet kiszállni. Csak kiugra- ni lehet, de azt meg ne pró­báld! A lendület a téren túl repíthet. Te még ezt nem érted, pedig ez fizikai törvény. Maradj hát nyugton és él­vezd a himbálást! Egyszer fenn, egyszer lenn, de min­dig csak a kijelölt pályán, ameddig a lánc engedi!” — tér Mondjuk! 9 ■ f ■ •A kisorsolt szót Kultely Mihály, Salgótarján, Vóróshadaereg út 148. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 fo. rintoa könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra Is várjuk olvasóink Javaslatait! A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre Írva — június 2S-tg küldhető be szerkesztősé­günk elmére: Salgótarján, Palóca Imre tér 4,, 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet!”) Bzombatl társasjátékunkkal legközelebb Július 1-1 számunkban Jelentkezünk! Szederkényi Attila műtermében: A világ Újkóvárról Balassaoyarmat mellett, Új­kor ár veit általános Iskolájá­nak épületét szeszélyesen su­hogó dús kert veszi körül, vén fákkal hangos madarakkal, sűrű fűvel. Itt él családjával és szobraival, plasztikáival Szederkényi Attila szobrász- művész 1975 óta. Időnként megszámolja, hány fecskefé­szek van az eresz alatt, meg­nézi. az őszapónak kikeltek-e a fiókái? Akár idillikusnak is hihetnénk mindezt, ha nem tudnánk, a művész keményen dolgozik, gondolatai, gondjai a világéival, a koréval azono­sak. — Igyekszem, jól csinálni azt, ami a szakmám — fo­galmazza meg tömören. S mindjárt hozzá is teszi: — A mindenségből kiszakítva nem lehet csinálni semmit. A mindenségnek parányi, ám szerves része ez az újkó- vári ház és kert is. „védettsé­ge” pontosan annyi, mint a világé. A madarak nem tudják ezt, csak az ember. Ez a tu­dás azonban nem teszi föltét­lenül boldogabbá, legföljebb emberibbé, gondjaival, aggo­dalmaival egyetemben. Szederkényi Attila, sokat foglalkozik a mitológiával. Nem a mese érdekli elsősor­ban, nem az ősi történetek csodálatos ragyogása, hanem a benne foglalt mondandó ér­vényessége, sőt egyre inkább erősödő időszerűsége. Itt van például Prométheusz című vázlata, két kis szikla közt feszül a bronztest, utalva a Kaukázus szikláira, az em­bert segítő titán szenvedései­re. Prométheusz, aki ellopta az égből a tüzet s odaadta az embereknek, hatalmas lökést adott ezzel a tettével az egész emberiségnek. Egyúttal Iszonytató felelősséget Is, hi­szen a tudomány hovatovább fenyegető rémmé magasodik, ha nem italáljuk meg alkal­mazásának helyes célját. A technikai fejlődés ilyenkor ön­veszélyessé válik, amint meg­annyi borzasztó példa bizo­nyítja Elkészült egy hat részből álló domborműsorozat is Ho­mérosz Iliászához. Látomásos szépségű darabok ezek. sajá­tos bolyongás „az arcrenge­tegben, jellemerdőbcn, em­bertárban", amint azt az eposz magyar fordítója, De- vecseri Gábor írta. Külön is kiemelkedik az arcok közül költői erejével Hektóré és Andromakhéé, pontosabban az általuk ugyancsak máig ér­vényesen megtestesített embe­ri sors. Még a művész főiskolái ide­jéből való Történelem című sajátos plasztikai megoldású domborművé. Egy család áll a felvevőgép előtt, s körülöt­tük a lüktető mindenség, amit ők teremtettek meg, a háború, a művészet, a mun­ka, a tudomány. Ettől a világ örökké mozgóvá válik, az ember tevékenységével folya­matosan teremti az eredmé­nyeket és eredményei meg­semmisítését is. Ugyancsak a felelősséget veti föl a Katonatemetöben című mű két jelképes alakja, utal­va e sírkertek egyforma sír­emlékeire. Ezek az emberek a háborúba indulva már há­tukon vitték, mint boriút a sírkövüket. holott azelőtt mindegyikük egyéniség, dobo­gó szív. érző elme volt. Az érmék, plakettek, port­rék szintén komoly gondolati­ságukkal tűnnek ki, jóllehet előbbiekben több a műfajból is következő Intimitás. Mózes című plakettjén a törvénytáb­lák között ál a nagy vezér, akit ezek a táblák megkötnek de ugyanakkor rendet is te­remtenek körülötte. Szederkényi Attila, úgy lát­szik, termékeny csöndre talált Űjkóváron. Eddigi eredményei is figyelmet érdemlőek. A művész 1946-ban született Kis­kunhalason, a képzőművésze­ti főiskolát 1966—1977 között végezte el. Szabó Iván volt a mestere. Utána tanított Bu­dapesten, két évig közművelő­dőként tevékenykedett Balas­sagyarmaton, s közben kiállí­tásokat rendezett. Többi kö­zött Balassagyarmaton, Rét- ságon, Szécsényben, Magyar- nándorban volt egyéni tárlata. Az Ifjúság a szocializmusban című pályázat fődíját nyerte el 1977-ben Budapesten. Je­lenleg (1981-től 1984-ig) a Honvédelmi Minisztérium ösz­töndíjasa. Köztéri művei áll­nak Szegeden, Hódmezővásár­helyen, a nagyatádi művészte­lepen. Nógrádban a cserhát- surányi iskola parkjában lát­ható Tessedik Sámuel portré­ja, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium belső terét díszíti Kapu a repüléshez cí­mű bronz domborműve és körplasztikája. Most készíti a szolnoki Kil- lián György Katonai Műsza­ki Főiskola számára a név­adó portréját, a balassagyar­mati új rendeőintézet elé pe­dig egy díszkutat. — Nincs olyan feladat, amit ne végeznék jókedvvel — mondja. — De ha választ­hatok, a mintázás áll hozzám legközelebb. Közben megnézi, hogy az őszapónak kikeltek-e a fió­kái? A madarak is a minden­ség részét jelentik, akárcsak az emberek. Tóth Elemér 8 NÓGRÁD - 1983. június 18., szombat Megtartó érdekességek Tanulmányok a Palócföld második számában Sikerült a Palócföld megyei művelődéspolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat létrehozói­nak az, ami voltaképpen min­den lapkészítő vágya: a meg­újhodás után fenntartani az érdeklődést. Az idei második szám sem­miben sem alávalóbb az első­nél, amely köztudottan a kettős évforduló kapcsán Ma- dách-emlékszám volt. Sőt Ez formai szempontból fölé ma­gasodik az előbbinek. E tény­ben bizonyára nem oktalanul látjuk az okulást, az első szóm tipográfiai balfogásainak kor­rekcióját. Egy szó, mint száz: a második szám címlapja szel­lősebb, vonzóbb, egy-egy .ta­nulmány idézetével érdeke­sebb; a belső borító szerkeze­ti tagolása átgondoltabb, átte­kinthetőbb; a lap tördelése, betűhasználata következete­sebb, esztétikusabb, folyóirat­hoz méltóbb. Javult a képek minősége, a betűk olvasható­sága. Csak egy dologban nem si­került előbbre lépni: az elírá­sokban. A nyomdahibák — mint a napilapban is — bosz- szantóak, értelemzavaróak. nem tudom, miféle intézke­dés lenne hathatós ahhoz, hogy Pulay helyett Paulayt, Bölöndi helyett Bölönit — melyek viselőik tisztességes neve volt — szedjenek. Remé­lem, a circulus vitiosus első tagjának teljes hibás nyomta­tásával, nem az idegen szavak használatáról kívánják le­szoktatni a költőket, tanul­mányírókat. Egy olyan típusú folyóirat­ban, mint a Palócföld, az el­ső írásnak kivételes szerepe van. A napilapok vezércikkei­hez hasonlatosan alapvető kér­désekben igazít el, irányt mu­tat. Csongrády Béla Terep­szemle — a cselekvés jegyé­ben címmel a januári agitá- ciós, propaganda- és művelő­déspolitikai tanácskozás né­hány fontosabb megállapítá­sáról, az ezen alapuló főbb tennivalóinkról írt. Írását ha­szonnal forgathatják a műve­lődés valamennyi területén dolgozók. Egyetlen gondolatot idéznék belőle, mivel úgy ér­zem, hogy jó páran még min­Szedcrkényl Attila Kyklopsz (Nagyatád, művész- telep, 1979), faplasztika dig nem értelmezik helyesen a társadalmi toleranciát, a párt vezető szerepének és a szövetségi politikának a lénye­gi összefüggéseit: „Továbbra is az eszmecsere, az álláspon­tok ütköztetése, a meggyő­zés lesz a fő eszköze a világ­nézeti, gondolkodásbeli külön­bözőségek csökkentésének, nem elvitatva még azt sem, hogy egyik-másik új problé­mára a szövetségesek reagál­nak gyorsabban, fogéko­nyabban, ha kritikájuk, szán­dékuk a szocializmus javára és nem ellene irányul.” A Krónika rovatban Praz- novszky Mihály igényes , ta­nulmányát olvashatjuk Salgó­tarján és sajtója a harmincas években címmel. Hangsúlyo­san mutatkozik meg a kiáltó ellentét: a mai megyeszékhely lélekszámának, iparának ro­hamos növekedése, ezzel szemben a művelődési fel­tételek lassú fejlődése között. A Körkép rovatban négy ta­nulmányt olvashatunk. A Gondolkodó magyarok sorozat újabb füzeteit — Szent István Intelmei, Csokonai Beszédei, Bölöni Farkas Sándor Napló- töredék, Arany János Népies politikai cikkel, Krúdy A ká­polnai földosztás_ 1918—1919 és Illyés Gyula Ki a magyar? című munkáit — Dérczy Pé­ter elemzi. Okfejtésének kö­zéppontjában az egyén és az ország szabadsága, illetve ezek időbeli alakulása, válto­zása áll, világos, élvezetes stí­lusban előadva. Kovács Győ­ző recenziója Király István újabb Ady-elemzéseket tartal­mazó könyvét, az Intés az őrzőkhöz-1 mutatja be, ked­vet csinálva az elolvasásához. Izsák Gyula Illyés Gyula-mo­nográfiáját Kozma Huba ajánlja a figyelmünkbe. A je­les erdélyi szerző a tavasszal elhunyt költő-író-gondolko- dó művészi pályáját 1920-tól 1950-ig kíséri nyomon. Óriási munka, de — kitetszik a dá­tumokból — még nem befeje­zett. Törőcslk Miklóst Hajnóczy Péter összegyűjtött müveinek kiadása késztette írásra. Oko­san elgondolkodtató megjegy­zései találóak. Pontosan érzi a belemagyarázás, az előítéle­tek mindenkor fennálló ve­szélyeit, amelyek akár valaki javára, vagy kárára munkál­nak, egyaránt károsak. A két esztendeje 39 évesen meghalt Hajnóczy „már életében jel­képpé lett”, s halálával alak­ja „a jelképből mítosszá, le­gendává növekedett.” Törő- csik foglalkozik Hajnóczy pró­zájának tartalmi, stiláris kér­déseivel, egy-egy motívum kö­ré szervezi, építi fel logiku­san mondanivalóját. Annyi tárgyismerettel, olyan szere­tettel és meggyőzően ír, hogy csaknem meggyőz róla: Haj­nóczy értékeit egy szélesebb olvasóréteg is felismerte. Már- már* magam is elcsábulok, és feledem, hogy engem nagyon kevés Hajnóczy-írás „mulat­tatott”. Száraz, érdektelen maradt egészében számomra. Biztosan nem ismertem fel azt, amit annyi titán rajongó­ja: „írásai mintegy letétemé­nyesei a holnapi irodalom­nak,” Hajnóczy — írja a szerző — nem ábrázol, nem fejez ki valamit, mert „a lát­szattá változott valóság nem fejezhető ki”; de mivel az irodalom nem lehet meg va­lóság nélkül, műveivel ter­remti meg azt. Értem — úgy hiszem — az okfejtést, csak két megjegyzést teszek: mai olvasó vagyok, és nem hiszem, a valóság látszattá változott, hogy ne lenne mit ábrázolni, kifejezni. Kitűnő tanulmányt írt Há­ború és irodalom címmel Má- nyoki Endre. Részben pole­mizálva szovjet kritikusokkal, elméletileg és gyakorlatilag igazolja, hogy a Háborús iro­dalom kifejezés pontatlan, puszta skatulya, A modelláló irodalom, a divatos parabolák helyett a realizmust teszi meg a .valóságot legpontosabban tükröző művészi eszközzé, s jelenti ki helyesen: „társadal­mi szinten is az egyetlen elő­remutató lehetőség”. Három ifjú költő vállalko­zott Benjámin László Össze­gyűjtött versek című köteté­nek elemzésére. Bezzeg János, Petőcz András, Keresztes Jó­zsef generációs társak, termé­szetszerűen hasonlóképp gon­dolkodnak. Szemléleti azo­nosságok gyújtópontjában az egyéniség tisztelete, az önkén­tes belső felelősség, a költői szabadság mimdenekfeletti- sége sűrűsödik, Ebből az as­pektusból értelmeznek, elis­mernek és vitatkoznak Benjá­min költészetével. Szemléle­tükből logikusan következik, hogy legelítélőbben az 1948— 1953 között írott versekről szólnak, kicsit sommásan, igaztalanul, a korszaka és a benne cselekvő emberek mé­lyebb ismerete, vagy inkább megértése nélkül. A folyóirat egynegyedét a szépirodalom teszi ki. A ver­sek értékesebbek, Oláh Jfi^os Ikarosza az örök vesztest jel­képezi, s meditáciSjában a si­kertelenség, lehetetlenség fájdalma hat ránk. Kőrössi P. József a másik novella szer­zője. Válasz barátnőknek, akik szerint című írása a kafkaivá lett világot jeleníti meg. A rendkívüli napon Z.RÓO- val minden a szokottól elté­rően történik, a létezésen a bizonytalanság, a kiszolgálta­tottság uralkodik el. A főhős akkor válik valakivé, amikor éppen nevét veszíti el. E pa­radoxon nyitja az, hogy a névtelenség a szabadság meg­szerzését jelenti. Mindkét írás tehát negatív élmények szü­lötte, meditativ, melankolikus. Hasonló tapasztalások fo­ganták a versek többségét: Mezey Katalin, Győri László, Vaderna József verseit. Ro­konságot mutat velük Bódí Tóth Elemér London dokkjai cimű költeménye, de lénye­gesen is különbözik: észreve­szi nemcsak a fonákot, hanem az élet teremtő erejét, szépsé­geit is. Ezért nem pusztán le­képezi a valót, figyelmeztet is a megóvására. A konkrét látvány, élmény művészileg, gondolatilag tisztán, átélhető- en váltakozik a múltbéli ké­pekkel, primér és szekunder emlékdarabokkal. Talán nem túlzás: az utóbbi években az általam Ismert versek közül ez Bódi Tóth legérettebb, leg­sikerültebb verse. Csanádi Jánostól négy ver­set olvashatunk a Palócföld második számában. Az ötven fölötti költő ezekben munkás ifjúságára emlékezik, ebből merít erőt mai tetteihez. Ná­la nyoma sincs a szorongás­nak. S bizonyára nem csak azért, mert ő már beérkezett.. Sulyok László A f o r i Ki tudod mondani az iga­zat? Meghallgatni is tanuld meg! (Kraszewski) * Bizonyos határig figyelmen kívül kell hagynunk a for­mát ahhoz, hogy keresztül- látszódhassék rajta a lélek. (Maria Dabrowska) * Ha figyelmesebben elolvas­nánk a meséket, megtanul­nánk, mi az, amit még vár­hatunk a földön. (Elias Canetti) z m á k Az anyák olyanok, mint * rendőrök — mindig a leg­rosszabbra számítanak. (Mario Puzo) *- Mások véleménye olyan so­káig befolyásol bennünket, hogy végül kialakul saját vé­leményünk. (Wojtek Bartoszewski) * A semmi az semmi, a két­szer semmi nem túl sok, de a háromszor semmiért mát lehet valamit venni. (Krecia P.)‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents