Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
Van mit veszíteni, de sokat lehet nyerni Sikeres indulás, ellentmondásokkal a síküveggyárban A látogatás újabb érát ad pártunknak, népünknek Beszélgetés a portugál pártdelegáció vezetőjével Jörge Sabral Mit mutatnak az eddig eltelt időszak sokatmondó termelési és gazdálkodási számai — kérdem Fejérvári Gézától, a síküveggyár gazdasági igazgatóhelyettesétől. Tömören, a következőket mondja: — Nagyon sok jót mondhatok! Pedig nem kisebb feladatra, mint 1 milliárd 100 millió forint árbevétel elérésére, valamint 8 százalékos eszköz- és bérarányos nyereség elérésére vállalkoztak. — Április végéig elképzeléseinket alapvetően megvalósítottuk — veszi vissza a szót Fejérvári Géza, majd a következőket mondja: — Az előzetes kalkulációink szerint az első félévi tervünket, beleértve a nyereséget is teljesítjük. A LEGJÖVEDELMEZŐBBET És most közelebbről ismerkedjünk meg a sikeres időszak összetevőivel. — A ragasztott biztonsági üvegtermelésre és értékesítésre vonatkozó elképzeléseinket túlszárnyaltuk — szól ismét a gazdasági igazgatóhelyettes: — A túlteljesítés mérsékelte az általános költségeket. Ugyanakkor jól alakult az üvegkihozatali mutató. Vagyis a bevitt üvegmennyiségből több jó áru került ki, mint azt megelőzően. Mi most legjövedelmezőbben a ragasztott üveget állítjuk elő. A másik, viszonylag új terméküknél, az edzett üvegnél is valamivel a terv fölött vannak, bár a kihozatali mutatók nem javultak. — A vízszintes edzőüzem termelésbe állása hozzájárult jövedelmezőségünk növeléséhez, vagyis az átlagosnál nagyobb nyereség eléréséhez segített bennünket. Ez utóbbiban szerepe van a termelékenység növekedésének, a fajlagos mutatók csökkentésének, tekintettel arra, hogy az energiafelhasználás egyharmada a korábbinak. Ugyanakkor javult a minőség. Az előnyös változás egyúttal azt is jelenti, hogy június 10-ig eleget tettünk az első fél évre szóló rendeléseinknek — mondja a gazdasági igazgatóhelyettes, majd a következőkkel folytatja: ezután pedig hozzákezdünk a harmadik negyedévi megrendelések gyártásához, annak ellenére, hogy előszállításra nincs lehetőségünk. Mégis e megoldást választjuk, még ha pluszköltséget is jelent, minthogy esetleg egy újabb, későbben érkező, nagyobb tételű megrendelésnek ne tudjunk eleget tenni. A TAVALYI SZINT MEGTARTÁSÁT Ellentmondásosan alakult a síküvegtermelés. — Év eleji elképzeléseinktől eddig 100—150 négyzetméterrel maradtunk el, ami 1,5—2 százalékos adósságot jelent. Értékben azonban ez kisebb. Mégpedig azért, mert a kedvezőbb áron eladható 3 milliméteres üvegből többet értékesítettünk, mint a vékonyabbakból. Ily módon az 1 négyzetméterre jutó bevételünk növekedett. Egyébként a síküvegből a tavalyi szint megtartását tűztük célul, ami igen magas követelményt jelent, figyelembe véve,\ hogy a kemence az elmúlt évben erőteljesen elhasználódott. A tervezett A és B minőségű üvegek aránya nem rosszabb, mint tavaly volt. Mivel a fogyasztói érdeklődés az 1 milliméternél vékonyabb üvegek iránt is nőtt, két gépen e méretet folyamatosan gyártjuk. Meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz jó árut kihozni a húzógépekről, mert eddig több ismeretlen buktatót nem sikerült elhárítani a termelés folyamatából. Kettősség jellemzi a tőkés- exportterv teljesítését. Ha annak jövedelmezőségét a belföldön elérhető nyereséghez viszonyítjuk, akkor nem szabadna ezzel foglalkozni a gyár- ri kollektívának. Hát akkor miért vállalták? — Először is nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak akor vállalkozzunk tőkésexportra, ha az nekünk minden tekintetben a legideálisabb. Másodszor: ha nem így cselekszünk, akkor a későn érkező belföldi megrendelések miatt olyan időt vesztettünk volna el a termelésből, amelyet egyáltalán nem tudunk pótolni. Harmadszor: a kiszállított 900 ezer négyzetméternyi tőkésexporttal 500 ezer dollárt hoztunk a népgazdaságnak ami azt is jelenti, hogy éves előirányzatunkat eddig 28 százalékban teljesítettük. Ez jó alap az 1983. évi terv sikeres teljesítéséhez, — vélekedik Fejérvári Géza. / 'S A TÁVLATOKKAL FOGLALKOZIK A gyár vezetői 1980-ban olyan belső érdekeltségi rendszert valósítottak meg, amelyek révén az önálló elszámolású gyáregységek vezetői és dolgozói ugyanúgy érzik a közgazdasági szabályozókból adódó megnövekedett * tennivalókat, mint az első számú vezetők. Ehhez igazodik személyes érdekeltségük, amelyet az idén a korábbi tapasztalatok alapján módosítottak, tovább fejlesztettek. Vagyis mindenki tudja és érzi: van mit veszíteniük, de nagyon sokat nyerhetnek is. S ahogy a gazdasági igazgatóhelyettes mondta, az első számú vezetés ma már a legalapvetőbb feladatokkal; a jövő stratégiájának kialakításával, az ezzel kapcsolatos tennivalókkal, és a megvalósításhoz szükséges feltételek megteremtésével foglalkozik. (venesz) Mint arról beszámoltunk, a Portugál Kommunista Párt Leiria megyei bizottságának háromtagú delegációja egyhetes látogatást tett megyénkben. Nógrád megyei tartózkodásuk során találkoztak a megyei, városi, járási nagyközségi pártbizottságok vezetőivel, a gazdasági élet számos képviselőjével. Ismerkedtek az ipari és mezőgazdasági üzemek munkájával, s eszmecserét folytattak a párt- munka időszerű kérdéseiről. Elutazásuk előtt beszélgettünk Jorge Sabrallal, a Portugál Kommunista Párt regionális igazgatósága titkárságának tagjával, a delegáció vezetőjével. Első kérdésünkkel arra kértük, mutassa be olvasóinknak Leiria megyét. — Megyénk Portugália közepén terül el, lakosainak száma mintegy 450 ezer. Területe meghaladja a 3500 négyzetkilométert Megyénkre elsősorban a mezőgazdaság a jellemző, hiszen a lakosság több mint 50 százaléka itt találja megélhetésének lehetőségét. A többiek az iparban, elsősorban a kerámia- és azl üvegiparban dolgoznak, hiszen ez a két terület a legjelentősebb nálunk. Első helyen áll az üvegipar, azt követi a szerszámgépgyártás és igen jelentős a fenyőgyanta- gyűjtés. Második helyen a halászat áll, a megélhetés igen jelentős részét biztosítja megyénk dolgos emberei számára. — A delegáció tagjai fiatalok. Ez az életkor mennyire jellemző a Portugál Kommunista Pártra? úgy mint önöknél, a kommunista pártban megtalálható valamennyi réteg. Munkás és paraszt, valamint értelmiségi dolgozó, idős és fiatal egyaránt — Milyen módszerekkel dol- gozik a várt ma Portugáliában? — Mint tudja, Portugália Európa nyugati részén fekszik. Ez bizonyos értelemben meghatározza az ország helyzetét is. Az április 25-i forradalom után lényegesen javult a helyzet, jelentős haladást értünk el az élet különböző területén. Központi feladatunk ma is a dolgozók érdekeinek megvédése, a jobboldallal szemben, A jelenlegi helyzetet a dolgozók és a kapitalisták közötti harc, ai szakszervezetek és a kisbirtokosok közötti megértésre való törekvés jellemzi. A párt igyekszik a legkülönbözőbb rétegeket képviselni, a parlamentben csakúgy mint az utcai vitákban. A mi megyénkben 5400 tagja van a pártnak, s ez jelentős erő. Például Leiria megyéből indult el számos megmozdulás. Ezek közé 'tartozik például az üvegipari dolgozók gyárfoglaló mozgalma. Vagy az az útelzárás, amelyet a mező- gazdasági dolgozók fenyőfa kivágásával hajtottak végre a megye egyik városában. A tüntetések egész sorának szervezése is a mi megyénk dolgozóinak a nevéhez fűződik. Azt hiszem ezzel válaszoltam a módszerre is amellyel dolgoznunk kell a mai Portugáliában. énk. Több delegáció járt már itt, s valamennyien tanulmányoztuk a pártmunka itteni módszereit, a szocializmus építésének lehetőségei^. Vendéglátónk most is gazdag programot biztosított számunkra. Igen meggyőző volt az a tájékoztatás amelyet Géczi Jánostól a megyei pártbizottság első titkárától, kaptunk. Rendkívül hasznos volt az oktatási igazgatóságon folytatott beszélgetés az eszmei-ideológiai munkáról. Ugyanilyen fontos számunkra a megye fiataljaival való találkozás, baráti beszélgetés. Rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztünk a síküveggyárban, a ruhagyárban, Dré- gelypalánkon, Kisterenyén 'és Nagybátonyban tett látogatásunkon. A kölcsönös tájékoztatás meggyőzött bennünket arról, hogy mi is jó úton haladunk. De arról is, hogy Nógrád megye dolgozói szolidárisak a portugál nép, a Portugál Kommunista Párt harcával. Számunkra munkalátogatás volt ez a hat nap, s olyan segítséget kaptunk, amelyek ésszerű felhasználásával megvédjük forradalmunkat s új társadalmat építünk — Mit viszünk még magunkkal haza? Itt mindenütt arról panaszkodnak az elvtársak, hogy kevés a munkáskéz. Nálunk 40 ezer a munkanélküli dolgozó, örültünk annak, hogy mindenütt tapasztaltuk az internacionalista érzéseket, a fiatalokkal való nagyfokú foglalkozást, a róluk való gondoskodást — Egy forradalmi hagyomá-’ nyokkal rendelkező megyébe/»! jártunk. A párttagság igenl nagy része a felszabadulás előtt és azóta is részt vesz a szocializmust építő munkában. Nekünk nagyon fontos ez a tapasztalat, hiszen azok hasznosítása számunkra létkérdés is lehet. Sok mindenben azonosak vagyunk, de á legfontosabb számunkra is, hogy béke legyen ezen a földön. A portugál nép boldogulása megteremtésének is a béke a feltétele. Éppen ezért mi is a béke ügyét szolgáljuk. — Hazatérve átadjuk a portugál dolgozóknak Nógrád megye lakóinak jókívánságait, ahhoz a harchoz, amelyet mi vívunk népünk boldogulásáért. Hisszük és meggyőződésünk, hogy ez a látogatás, s a tapasztalatok fel- használása újabb erőt ad a jobboldal ellen harcoló pártunknak, népünknek, — fejezte be a beszélgetést Jorge Sabral. a 'megyénkben járt portugál pártdeiegáció vezetője. Somogyvári László Új híd épül a Zagyván Űj híd épül a Zagyván ott, ahol a fo- lyóit a jászberényi hűtőgépgyárhoz vezető bekötő út keresztezi. Az új átkelőhely, amelynek cölöpözési munkái már megkezdődtek a jelenlegi 24 tonna teherbírású, korszerűtlen, keskeny hidat váltja fel. A háromnyílású híd teljes szélessége 14 méter, teherbírása 80 tonna lesz, hídszerkezete előregyártóit vasbeton elemekből készül. A KÉV Metró szolnoki főépítésvezetőségének kivitelezésében épülő hídon 1985 elején indul meg a forgalom, elkészülte után a régi hidat lebontják. Az átépítéssel egyidejűleg az út nyomvonalát is megváltoztatják az éles kanyart kiegyenesítik és kerékpárutat is létesítenek, hogy megkönnyítsék a két keréken munkába járók közlekedését. Alföldi kőolajkutatók Tunéziában India, Irak, Görögország és Franciaország után újabb állammal, tunéziai murisára kötött szerződést a szolnoki székhelyű kő- olajkutató vállalat. Gabes kikötővárostól mintegy 40—45 kilométerre a szaharai sivatag szélén kutatnak víz után. A szerződés szerint öt, egyenként 1200 méter mélységű, nagy átmérőjű és további öt kisebb mélységű víznyerő kutat telepítenek. A berendezések és az ötvenfőnyi munkásgárda a nyár folyamán indul Tunéziába, és szeptember elején kezdik meg a kutak fúrását. A tervek szerint 15 hónap alatt végzik el a munkát. A szolnoki olajbányászok további tunéziai megbízásra is számítanak jelenleg folynak a tárgyalások újabb szerződés előkészítéséről. — Nógrád megyei tartózko— Nem mondhatnám, hogy dúsuk után mit visznek haza a fiatalok aránya túlsúlyban magukkal? lenne a párttagok között. Ez — A Portugál Kommunis- inkább a vezetésre jellemző, ta Párt számára, de elsősor- A vezetésben — és ez öröm ban a Leiria megye szemszámunkra — egyre több pontjából nem az első látó- fiatal van. Nálunk is csak- gatás Nógrád megyében a miGondolj a röfire! — malacfejes jelzés a tárolóedényeken Gondolj a röíirel Kincsesbánya a háztartás Vidám malacfejes, élénkpiros műanyag vödrök jelentek meg jó másfél évvel ezelőtt drezdai házunkban, a folyosó végén, rajta németül a felírás : a cocának. Az épület hirdetőtábláján a városi köz- tisztasági vállalat udvarias hangú levélben fordult a lakókhoz, arra kérvén őket, hogy a konyhai hulladékot — krumplihéjat, zöldség- és gyű; mölcsmaradékot, száraz kenyeret és péksüteményt, fölösleges ételt — ne dobják ki a szemétbe, hanem öntsék a röfi bödönébe. A házmester azóta reggelente öt órakor egy nagy kukaedénybe gyűjti össze a tizenhat emeletes ház folyosóiról a piros vödrök tartalmát. Hatkor megjelenik a köztisztasági vállalat takarmánygyűjtő kocsija, elnyeli és elszállítja a háziak fölöslegét. A malacfejes vödröt a házmester természetesen alaposan elmossa, mielőtt visszaállítaná a helyére. Egy tonna háztartási ételhulladékért húsz márkát (106,40 forintot) kap takarmányprémium címén. Milliószámra áll a miénkhez hasonló röfibödön az NDK- beli házakban. A szemeteskukák tárolóiban ennél jóval nagyobb edény látható, rajta az ismert malacfejes jelzés és egy nagy F betű: Futter, azaz takarmány. Az állami vállalat nem tett mást, mint hasznosította az élelmes maszekok rég bevált ötletét, azo- két, akik a Trabant, vagy Wartburg után akasztott utánfutójukra rögzített edénybe gyűjtik körzetükben a disznóhizlalásra használt étel-, zöldség- és gyümölcshulladékot. A maszek a malacainak félretett finom falatokért újév táján egy hízott disznóval szokott fizetni, amelyet kóstolóként visz szét a reá és állataira gondoló ismerősöknek. Az állami vállalat persze, nem kedveskedhet kóstolóval, de arra van lehetősége, hogy a cocáknak valót szorgalmasan gyűjtögető közösségeknek ki- sebb-nagyobb összegeket utaljon át a ház és környékének csinosítása céljából, vagy éppen a lakótömb klubfelszerelésének a gyarapítására. A takarmánygyűjtő mozgalom egyik legfőbb agitátora egyébként a hazafias front aktívahálózata. A Gondolj röfire! — mozgalom első számú érve: az NDK-nak évente több mint 700 millió dollárt kell kiadnia gabona- és takarmányvásárlásra. Ebből a nem kis ösz- szegből szeretnének a lakosság segítségével néhány százmilliót lefaragni. — Tavaly 913 244 tonna háztartási étel-, gyümölcs- és zöldséghulladékot gyűjtöttek össze a köz- tisztasági vállalatok kocsijai. Ez több mint 200 ezer tonna takarmánygabona tápértékének felel meg, amelyből mintegy 40 ezer tonna sertéshús állítható elő. És ehhez nem számították hozzá az éttermek, vállalati konyhák, gyermekélelmezési vállalatok, kórházak, üdülők stb. által „hivatalból” összegyűjtött konyhai maradékot, a zöldség-gyümölcs üzletekben félretett fonnyadékot. A megyei napilapok — a ffiondolj röfire! — mozgalom népszerűsítése céljából — nemrég pályázatot hirdettek olvasóik számára. Száz márkát értek a válaszol; a következő három kérdésre: Hány tonna konyhai huladék keletkezik évente a megyében? Hány sertést lehet meghizlalni az országban összegyűjtött háztartási élelmiszerhulladékkal? Mennyi idő alatt hízik vágásra éretté a sertés? Drezda, 1983. június Kulcsár László
