Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-14 / 139. szám

// ■■■ srsis:,'?5iii'S':!S5 aSaH s ||y isTsss §jf §6iOTC§ WHmmmbmmmmmímS ^HwS55S5BBwSEBSBw^^y . r < I Kisfilmek — nagy témák Képernyőn is sugározzák a közelmúltban megrendezett 23, miskolci filmfesztivál díjnyertes műveit Olyan kis- remekeket láthatunk a soro­zatban. amik méltán érde­melnek országos figyelmet. Többnyire olyan társadalmi jelenségekre irányozzák a kamerát, melyekről érdemes alaposabban is elgondolkod­nunk. A széles körű alkotói te­matikából megkésve is szót érdemel például a két hete bemutatott. Miért állnak? cí­mű dokumentálta vállalko­zás. Magyar József rendező tulajdonképpen nem csinált mást, csak egy munkanapot fotograíált végig filmjében, s ennek elképesztő tapasztalá­sait összegezte előttünk. A szinte hihetetlennek tűnő do­kumentumok — ha országos méretben nem is általánosít­hatók — kabarészínpadra kí­vánkoznának, hanem jóval komolyabbról, gazdasági éle­tünk kártevőiről volna szó. Macskaköröm címmel Szo- bolits Béla pompás, harsány szatírája egy állattenyésztő, -tartó egyesület taggyűlé­sébe nyitott betekintést. Ha azt mondjuk, hogy a látottak- hallottak felértek egy ku­tyakomédiával, pontatlant állítottunk, mert itt a közép­pontban nem a derék ház­őrzők, hanem az egerészők és heves vérmérsékletű gaz­dáik álltak. A fesztivál! kisfilmek el­múlt heti válogatásában ka­pott helyet Péfcerffy András, fiatal rendezőnek Látomás az üveggyárban című alkotása. Témául a salgótarjáni öblös- üvegyári Tempress színjátszó együttesét választotta a ren­dező. Az öntevékeny gárda évek óta sikeres és eredmé­nyes munkát végez Salgótar­ján és a megye életében. Mi­lyen anyagi és erkölcsi ösz­tönzést kapnak fáradozásuk­ként, a fenntartó vállalat mi­lyen kívánalmainak kell megfelelniük? — erre keres­te a választ, a témát gondos sokoldalúsággal körüljáró, a tapasztaltak elemzésére is vállalkozó kisfilm. A temp- ressesek pedig remélhetik, hogy a tévé nyilvánossága az anyagi-erkölcsi támogatás to­vábbi eszközeit-módjait nyit­ja meg előttük, a jó ügy ér­dekében. Szerdán eredeti bemutatója volt a tévének. Ekkor került képernyőre Szentmihályi Sza­bó Péter Atomzsarolás című, témájában igen különös já­téka. A történés középpontjában egy ír térre rszervezet szu­perminiatűr atombombája és egy hatalmi tébolytól meg­szállott újságíró áll. Nukleáris fenyegetettségű világunkban tulajdonképpen a lehetőségek egy nem is egé­szen alaptalan variánsával kezdett gondolati játék né­zői voltunk, mégis, a fenye­getettség! helyzetet egy pilla­natra sem érzékeltük komoly­nak félelmetesnek, inkább kisszerűén nevetségesnek. Szentmihályi Szabó történet- szövése tele van logikai kö­vetkezetlenségekkel, ellentmon­dásokkal, melyek feloldása bármely pillanatban az ese­mények folytathat« tlanságát eredményezné. A szuggesztív hatású scifi-krimi, sajnos, még mindig, nem túlzott erősségünk. Ezt viszont az Atomzsarolás erőteljesen iga­zolta. A főszereplő Kern. And­rás, s a többi feladatban is olyan remek közreműködők, mint Győry Emil, Gáti Jó­zsef, Peremartoni Krisztina, Szilágyi Tibor, Kun Vilmos, Mécs Károly, Horváth Sándor, Hunyadkürthy István jobb ügyhöz méltó buzgalma elle­nére szüntelen hallottuk a papirosfigurák zörgését. Népszerű sorozat a Mester­sége: színész. A távé e vál­lalkozásai keretében már ed­dig is számos kiváló művé­szünk életútját volt módunk behatóbban megismerni. E vallomások sorában méltán kapott helyet szerdán a het­venéves Horváth Ferenc, akit elsősorban versmondóként tartunk számon a korábbi évtizedekből. Többnyire pó­diumokon, a rádió mikrofon­ja előtt volt otthonos, de ez­úttal színházi életéről is sok mindent megtudhattunk en­nek a szerényen visszahúzódó, de mindig lobogó hittel mun­kálkodó művésznek Pénteken került sor a Ki mit tud? országos vetélkedő negyedik elődöntőjére. Ebben már két Nógrád megyei gár­da is helyet kapott: a sal­gótarjáni FRONT együttes és a szintén tarjáni Nógrád együttes. Az eredmény: ötven százalék. A néptánc ka­tegóriában a Nógrád együttes, kitűnő produkciója mellett is búcsút vett a további vetél­kedéstől, dzsesszkategóriában viszont a rokonszenves fron­tosok továbbjutók lettek, ve­lük a döntőben is találko­zunk. Egyébként sokan szóvá te­szik, hogy az 1983-as vetélke­dő műfaji változatosságban elmarad a korábbiaktól. Ez bizony, a négy elődöntő alap­ján», valóban így tűnik. (b. t.) Fellép a NÓGRÁD-fesztiválon: Maros Gábor ff Bagolyirtási gyerek ff „Beengedték?” — kérdezte a vörös szöghajparókát vise­lő, rajzolt bajuszú énekes az Erkel Színház egyik öltöző­jében. Igen — hangzott a je­lenléttel is igazolt felelet. „Akkor most nem volt Por­tásország... Még harmadéves szininövendék koromban, amikor a La Mancha lovag­ját próbáltuk az egyik szín­házban, a portás nem enge­dett be a próbára. Másnap az igazgató nem akart hinni nekem”. Maros Gábor, akivel az eset megesett, számos mű­vész közt föllép a NÓGRÁD- lesztiválon. — Eddig is sokszor járt a megyében, többek közt zsű­ritagként. Mire jó ez egy szí­nésznek? — Ha jól számolom, há­romszor voltam zsűritag a munkásfiatalok szavalóver­senyén. Emlékezetes alkalmak voltak! Mert hiába van ki­írva. hogy munkás, in­kább a profi szavalókat ke­resik Körömszakadtáig kell veszekedni, hogy ne profizsü- rizés folyjon. Hiszen, ha egy nagyszerű srác. mondjuk egy üvegfúvó, kiválaszt egy neki való, általa szeretett verset, s azt „átereszti önmagán”, az egy szupercsoda! Ezt kell dí­jazni. Aki ennél többre ké­pes, az» induljon a Ki mit tud?-on, vagy jelentkezzen színművészeti főiskolára. — Jól értettem hogy vrofi létére az amatőröket védi? — Azt a fajta amatőrséget védem, amelyben a kiművelt emberfő nyilvánul meg. ök azok, akik a jó könyvet is olvassák, nemcsak a best­sellert. Ugyanezekből áll össze a közönség, amely szín­házba jár. Meg kell őket be­csülni. Érdekes, hogy példá­ul egy április negyedikéi sza­badtéri műsorra húszezer fiatal is összegyűlik és él­vezi k a produkciót. Hogyan lehetne őket bevonni a szín­házlátogatók körébe? Talán úgy is, hogy megbecsüljük az amatőr próbálkozásokat. — Van-e olyan valami, ami vonzza önt Nógrádba? — Egyfelől a ’jó emberi kapcsolatok. A srácok a sal­gótarjáni öblösüveggyárban, akiket előkészítettem az ama­tőr felléDésekre. A megyei művelődési házban is van két jó barátom. Egy kicsit az ő kedvükért is tartok ott évi egy-két önálló estet; úgy ér­zem, kíváncsiak rám. Más­felől pedig én a Mátra túl­só oldaláról származom: ba­golyirtási gyerek vagyok. A környéket nagyon szeretem. Ez nekem igen fontos: 12 éve, mióta a fővárosban lakom, most a közelmúltban sike­rült zöldövezetbe költöznöm. S most érzem először iga­zán nyugodtnak magam. Har­madsorban vonz Nógrád a szavaló versenyek emléke mi­att is. Jó élmények voltak: a salgói vár, a szálloda, ahol a szavalókkal nagyokat du­máltunk, meg akartuk válta­ni a világot. — Mi vonzza a színészt egy nyári ORI-műsorhoz? — Színész nem lehet kö­zönség nélkül! A rendezők szerint tíz-tizenkét ezer ember lesz a stadionban: ezt nem lehet kihagyni egy színész életéből. Képzelje csak, hogy hány színházi előadás kell ahhoz, hogy ennyi emberrel találkozzunk. Ezért vállal­kozom mindig szívesen a SZÜR-on való fellépésre is. Szeretek viccelődni, sokfélét játszani. Talán ezért nincs semmiféle díjam. Ha ezt em­lítik, azzal felelek: van egy díjam, a közönségdíj. S ez a legféltettebb kincs. — Mi vonzza a közönséget a nyári ORI-műsorhoz? — Erre most nagyon ne­héz felelni. A Hököm-bukás után, amikor a közönség meg­mutatta, hogy nem lehet ve­le viccelni, kevesen vállal­koznak az előzetes nyilatko­zásra. Ügy látom, hogy ez a botrány új korszakot nyitott, amelyben jobban kell figyel­ni a közönségre. Mint az óko­ri görögöknél. Hiszen Arisz- tophanész sem attól lett Arisztophanész, hogy volt negyven lefizetett támogatója a közönségben, hanem, mert olyan jó drámákat írt, hogy a nézők a legnagyobb hőség­ben is végignézték, és tetszé­süket nyilvánították. Molnár Pál Befejeződött a gyermekkórus- találkozó Komlón Ünnepi hangversennyel zárult Vasárnap Komlón a Kodály Zol­tánról elnevezett nemzetközi gyer­mekkórus-találkozó, amelyet most hatodik alkalommal rendeztek meg. A magyar énekkarok mel­lett bolgár, csehszlovák, izlandi, osztrák és svéd gyermekegyütte­sek vettek részt a háromnapos eseménysorozaton. Zárókoncerten valamennyi fesztiválkórus — ösz- szesen hatszáz lány és fiú — fel­lépett, ízelítőt adva népünk dal­kincséből. A bányászváros főte­rén ünnepélyes keretek között levonták a részt vevő kórusok nemzeti zászlaját, és ezzel véget ért a találkozó. A jelenlevő szak­emberek azonban még hétfőn is folytatták a munkájukat: az Or­szágos Pedagógiai Intézet szerve­zésében a megyei és a fővárosi ének-zenei szakfelügyelők az is­kolai kórusmozgalom helyzetéről, feladatairól tanácskoztak. A kö­vetkező Kodály Zoltán gyermek­kórus-találkozót 1985-ben rende­zik meg a mecseki városban. Dankó Pista, a nótakirály Ifjú zenészek a Dankó-szobor előtt A nagyon kedves és a na­gyon népszerű emberek vál­nak úgy közismertté, hogy utónevüket kedveskedően be­céző formában mondjuk, ír­juk. Manapság az arra érde­mes sportolók egyike-másika vívja ki magának azt a tisz­tességet, hogy Tibor helyett csakis Tibinek, Károly helyett csakis Karesznak titulálja öreg és fiatal Régebben a zenészek — egészen pontosan a népszórakoztató cigányze­nészek — lubickoltak így a népszerűségben, s zendítettek rá egy-egy nótára, amikor a vendég elkurjantotta magát: Lala. Gvulus, Őszi stb., ide a fülembe azt, hogy ... Cigányszármazású muzsi­kusaink koronázatlan királya, a százhuszonöt éve született kor az Üj Idők 1895-ben dal- pályzatot hirdetett, annak el­ső diját — s azzal együtt a tekintélyes összegnek számító háromszáz koronát — Dankó Pista nyerte el, mégpedig a Zúg a szélvész, háborog a Ba­laton című szerzeményével. Még egy rövidke év és a hajdani kis szatymazi prí­mást Budapest közönsége ün­nepli. 1896-ban szerződtették, és attól kezdve a Duna part­ján zengeti el a zömükben a Tisza mellett komponált da­lokat. Eltörött a hegedűm, vagy a Most van a nap le­menőben. a Nem jó, nem ió minden este a fonóba eljárni kezdetűeket. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Eszmék faggatása 8.57: Granadai vásár Részletek Eidherr operett­léből 9.31: Találkozás a Hang­villában Jfl.05: MR 10—14 10.35: Régi olasz muzsika 11.33: Csenki Imre: öt hortobá­gyi népdal 11.12: Tom Jones 17. rész 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza 14.21: Magyar fúvószene 14 40: Arcképek a román iroda­lomból 15.05: Győri Szabó József nótákat énekel 15.28: Nyitnikék. — Kisiskolások műsora 16.00: Szopránáriák 16.29: Zengjen a muzsika 17.05: Babits Mihály: Tó a he- cvek között 17 28" Sanzonok 19,15: Lukácsi Huba népdalfelvé­»eletből 19.35: Beszélgetések a világgaz­daságról I. rész 20.05: A Magyar Rádió Brahms- ciklusa XXIV/9. rési 21.02: Színházi esték Újvidéken 21.32: Kovács Apollónia és Lo- vass Lajos nótáfelvételeiből 22.30; szentendrey-Karper László gitározik 22.50: Késő este 23.00: Emlékezetes dzsesszhang­versenyek 0.10: A bécsi Hofburgkapelle kórusának gregorián- felvételeiből PETŐFI RADIO: 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelótt 12.25: Gyermekek könyvespolca 13.3«: Muzsikáló természet 13.35: Népdalok Csehszlovákiá­ból 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 16.35: Csúcsforgalom I 18.00: Tini-tonik 18.47: Barangolás régi hangleme­zek között 19.14: Cherbourg! esernyők Részletek Legrand filmze­néjéből 19.25: A jó sző varázsa 19.35: Csak fiataloknak) 20.35: Az elsőszülött 21.02: Fenntartott hely a legsike­resebb műsorok számára 23.00: Nóták MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Kulturális ka­leidoszkóp. (A tartalomból: Év végén a pályaválasztásról — Filmkritika — Tompa nyomában Keleméren.) Szerkesztő: Antal Magda. 18.00: Eszak-magyarorszá- gi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. 4 NÓGRÁD - 1983. június 14., kedd MAGTAR TELEVÍZIÓ: 9.55: Tévétoma 10.00: Iskolatévé. Fizika 10.3«: Deltácska 10.50: Aki mer, az nyer! Vetél­kedő 5. 11.30: Képújság 14.50: Iskolatévé. Deltácska 15.10: Fizika 15.45: Hírek 15.50: Állatkölykök. NSZK rövidfilmsorozat 16,05: Nyugalmunk érdekében 16.45: Képújság 16.50: Szoba, szép kilátással. DNK tévéfilmsorozat. VI/6. rész: A lengyelországi utazás 18.10: Reklám 18.15: Igazságügyi orvostan 18.55: Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Az ördöngős fickó. Francia tévéfilmsorozat Voltaire életéről. VI/3. rész: Emilie kontra Frigyes 21.00: Stúdió ’83. 22.00: Merre hajlik a gyertya lángja? Dokumentumfilm 22.55: Népzene zenekarra. Gulyás László: Széki mu­23.00: Tv-híradő 2. 2. MŰSOR: 20.00: Gólyavárt esték. Fejezetek a vallástörténet köréből. XII/8. rész: A birodalmi egyháztól a nemzeti val­lásig 20.45: Autó-motor sport 21.05: Tv-hlradó 2. 21.25: Reklám 21.30: Kertünk udvarunk. Riport- műsor 21.50: Veszélyben. Magyarul beszélő lengyel film 23.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hlradö ■ 20.00: A királyné apja. Lengyel történelmi film 21.45: A világ közvéleményének diplomáciája. Dokumen­tumfilm 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Kamarahangverseny fel­vételről (ism.) 23.15: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradő 20.00: Fiatalok tv-klubja (2. rész) 21.30: Időszerű események 22.00: Irodalmi revü (ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Az a perc, az a pillanat. (14) Színes csehszlovák film. Há­romnegyed 6-tól: Tamás bátya kunyhója. I—II. Színes, szinkro- nizát olasz—NSZK-beli film. — Kohász: A bátyám öccse min­den pénzt megér. Színes, szink­ronizált csehszlovák film. — Tarján vendéglő: A szénbányász lánya. Zenés amerikai film. — Balassagyarmati Madách: Akit Bulldózernek hívtak. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Nagybátonyi Petőfi: Elveszett il­lúziók. (14) Színes magyar film. — Pásztói Mátra: A keresztapa. Ill—IV. (16) Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. — Rétság: Egy zsaru bőréért. (16) Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. — Kisterenyei Petőfi: A pap, a kurtizán és a magányos hős. (14) Színes USA western. — Jobbágyi: A kétes hírű meny­asszony. Színes szovjet film. ás immár nyolcvan esztendeje halott Dankó Pista is Így, Pistaként vonult be nemcsak zene-, de bátran mondhat­juk egész művelődéstörténe­tünkbe is. Százhuszonöt éve. 1858. jú­nius 13-án látta meg a nap­világot a Szeged környéki Szatymazon. A későbbi nóta­szerző alig tizenöt évesen már prímási rangban állt sa­ját bandája élén Szatymazon. Hogy mily tűzzel és érzés­sel kezelhette a vonót, arra abból következtethetünk, hogy hamarosan bekerült Szeged­re, ott is a híres-neves Kass kávéházba. Ebben a tükrös, füstös, márványasztalos id- dogáló és társalkodó terem­ben csinálta meg a szeren­cséjét.- itt lett a kottát nem ismerő cigánylegényből Dankó Pista, a nótakirály. Akkoriban a Kassban gyűltek össze délutánonként, esténként a Szegedi Napló munkatársai, akik előbb föl­figyeltek a sötét bőrű mu­zsikus szépséges játékára, majd pedig nótaszövegeket kezdtek írni neki. Mindenek­előtt Pósa Laios költötte tu­catszám e verseket, de segí­tett jól csengő rímeket, ke­resni Gárdonyi Géza. sőt al­kalmasint Mikszáth Kálmán is. Az igazi nagy komnonista- sikei nem is maradt el. Ami­Közben pedig a színházak cirádás falai közé is beke­rül. hiszen sorra írja — azaz, hogy mások tolla alá diktálja — A zsöllérleány. a Sze­gény Laci, A leányasszony, a Rebeka, a Gyimesi vadvirág, A -halász szeretője című dal- játékainak zenéjét. Minde­mellett népszínművekhez is komponál betétdalokat, pél­dául, a Cigányszerelemhez 1898-ban. Boldog embernek vélhették hát ezt a zenei sikert siker­re halmozó cigányprímást, mégsem volt az. Kedvét egy­részt az búsitotta, hogy szár­mazása miati csak csudálta. de maga közé be nem fo­gadta a polgári nép. Apósa, Joó Ferenc, az ismert szege­di arcképfestő — Mura Fe­rencről tudjuk ezt — egye­nesen a halálba itta magát azért, mert lánya nőül ment Dankóhoz. Másrészt pedig tüdőbetegsége aggasztotta, gyógyítása végett még San Remóba is elvonatozott. Sajnos hiába, mert az ottani levegő sem segített a baján, s 1903. március 29-én elhalálo­zott. Alié negyvenöt évet élt. Négyszáz dala maradt fenn. S e négyszáz dalnak köszön­hetően kiteljesedett egy olyan Dankó-legenda. amely­hez hasonló kevés muzsikust övez. A. L. j i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents