Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-02 / 129. szám
% Csak a távolság a baj? Egy furcsa üzem nehéz évei (III.) Az ÉSZAKKŐ Északmagyarországi Kőbánya Vállalat tajrcali központjához a hozzá tartozó megyei üzem- igazgatóság székhelyétől, Nóg- rádkövesdtől négyórányi autóút a távolság. Érzékelik-e ilyen messzeségből a „mieink” bajait, gondjait? Tudnak-e napra készen azokról a nehézségekről, amelyekkel — szinte nap mint nap — meg kell küzdeniök a berceliek- nek, szandaiaknak, szobiaknak, sóskútiaknak, leányvári- aknak, a Somoskőújfalui és a nógrádkövesdi bányákban dolgozóknak? Cseh Zoltán, az ÉSZAKKŐ igazgatója készséggel, nyíltam, s a kritikus kérdéseket sem mellőzve, válaszol felvetéseinkre. — Nógrádkövesden elmondották: ők úgy látják, még az elkövetkezendő esztendőkben sem bíznak abban, hogy fejlesztésre, vagy akár csak „szintentartásra” megfelelő összeg áll rendelkezésükre. Igaz ez? Reális a feltételezés? — Sajnos igen. Kilátásaink szerint az elkövetkezendő két-három évben a vállalatnak, s eképpen a Nógrád megyei körzeti üzemvezetőségnek sem áll rendelkezésre fejlesztési alap, még csak az úgynevezett szintentartásra sem. — Mik az okai ennek? — Többféle tényezőből tevődnek össze. Sajnos, az utóbbi esztendőkben csökkent a vállalat eredményessége, s nagy terhet jelent a korábban felvett hitelek törlesztési kötelezettsége. Ráadásul, 1980-tól megvonják 'tőlünk az amortizáció negyven százalékát, s ez évenként huszonötharminc millió forintot vesz ki a kasszánkból. Emellett, hogy a piaci igények jelentősen változtak, egyes termékfajtákból csökkentek a megrendelések, még tovább bonyolították amúgy sem rózsás helyzetünket. És eközben tovább avulnak termelőberendezéseink, s csökken az amúgy sem magas állományi létszám. így, a meglévő eszközökkel, s miként Nógrád- kövesden is elmondották, a javítási költségek további növekedésével számolva kell a termelési célkitűzéseinket megvalósítani. — Megyénkben, a kőbányászathoz közel álló berkekben, még egyes hivatalos fórumokon is szó esett arról, hogy a nógrádkövesdi üzemigazgatósághoz tartozó — Pest és Komárom megyében lévő — üzemeket más vállalatoknak átadnak. Folynak erről tárgyalások? — Erre röviden tudok válaszolni. Tudomásom szerint sem hivatalos fórumon, sem más körökben nem volt szó a Nógrádkövesdhez tartozó üzemek más vállalatnak történő átadásáról. — A Nógrádkövesden folytatott beszélgetéseink során a megyei üzemigazgatóság vezetői elismerően nyilatkoztak az utóbbi hónapokban végbement vezetői szemléletváltozásról, amely már nem csak a számonkérésre korlátozódik. Jelenti-e ez a nagyobb fokú önálló gondolkodás és intézkedés lehetőségét? — Mi az önállóság kérdését nem kezeljük mereven a jövőben sem. A Nógrád megyeiek gyakorlatilag az éves tervekben rögzített keretszámokon belül, saját belátásuk szerint dönthetnek — hangsúlyozom: továbbra is! — anyag-, bér-létszám és egyéb ügyekben. Nem igaz, még ha valaki esetleg említette is, hogy mi őket az általuk célszerűnek vélt intézkedések megtételében korlátozzuk! A jövőben is teret biztosítunk olyan önállósági kérdéseknek, amelyek növelik a gazdaságosságot, a szervezettséget és főként — a jövedelmezőséget — Mennyiben járul hozzá a vállalat a piackutatáshoz és -szerzéshez, hiszen a nógrád- kövesdiek eredménytelensége e tények hiányával is magyarázható? — A vállalat a piaci felmérések és igénybejelentések alapján éves szállítási szerződéseket köt a megrendelőkkel. A szállítási szerződéseken túl és a terven felül termelt termékek piacának felkutatása és értékesítése az üzemek és a körzeti — jelen, esetben a nógrádkövesdi — Könnyítés az öntők munkáján Sikeresen folytak le a Kirgiz Tudományos Akadémia automatizálási intézetében szerkesztett Impulz-konvejor vonalának ipari próbái. A konvejor működése, amelynek egyébként az öntők munkájának a könnyítése a feladata, vibrációs elven alapul. Az impulzusok meghatározott frekvenciája lehetővé teszi, hogy a formából néhány másodperc alatt kiszabadítsák a terméket, megtisztítsák a rárakódott salaktól és rajta levő sorjától. Harmadára csökkenti a munkások létszámát és lehetővé teszi az öntödék termelékenységének jelentős mértékű növelését. Egy hordó ezüst ■lu. Guljajrv novoszibirszki mér- földből. Kiderült, hogy felsértette nők 19 995 ezüstérmét adott át a az érmékkel teli fahordő oldalát. htztájiakter^le?"nljajp*neeépí!kezés- Végeredményben megközelítőleg be kezdett. Az alap kiásásánál az 90 kilogramm nemesfém került ásó ezüstérméket vetett ki a napvilágra. üzemvezetőség hatáskörébe tartozik. Az ettől eltérő szabályozás zavart okozna, hiszen vannak olyan megrendelők, akiknek éves igényét a vállalat négy-öt üzeméből elégítjük ki. Megítélésünk szerint ez a gyakorlat nem befolyásolja a nógrádköves- diek eredménytelenségét, hiszen késztermékkészletük nem növekedett olyan mértékben, amely ezt igazolná. Egyébként anyagi és fejlesztési lehetőségeinket figyelembe véve, a piacszerzésben és az új termék gyártására való törekvésükben továbbra is elősegítjük a nógrádköves- diek ez irányú törekvéseit. — Mégis, mikorra várható, hogy a vállalat kilábal a nehézségekből ? — Azt hiszem erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni. Sajnos, a mostani állapotból való kilábalást, mi, saját erőből nem leszünk képesek megoldani. Bár úgy látjuk, ebben az évben, nem lesz veszteséges a vállalat, de ez csak rendkívüli erőfeszítésekkel, külön intézkedési program végrehajtásával érhető el. Ehhez tudni kell, hogy a kőbányászat nagymértékben eszközigényes, az árbevétel pedig alig ötven százaléka az állóeszközök bruttó értékének, az idei vállalati eredmény-előirányzat pedig nem haladja meg az árbevétel négy százalékát. A korábbi évtizedekben is, amikor az amortizáció összege teljes egészében a vállalatnál maradt, a kőbányák ennek ellenére is csak állami támogatással tudták pótolni az állóeszközök nagyobb hányadát. Tehát, ha az idén, vagy jövőre nem is lesz veszteséges a vállalat, még nem jelenti azt, hogy kilábal a nehézségekből. Sőt, ha nem történik átfogó beavatkozás, a VII. ötéves tervben az esetleges megnövekedő piaci igényeket az alapvető termelő- és szállítógépek avultsága és hiánya miatt nem tudjuk kielé- giteni. Megjegyzem, hogy az alapvető gépek szocialista importból származnak, beszerzési-átfutási idejük két-há- rom év, így már ma kellene megrendelésükkel foglalkozni, hogy 1986—87-ben ne legyen a mostaninál is nagyobb probléma. De, miként már említettem, ehhez ismerni kellene a vállalaton kívüli lehetőségieket is. Napjainkban, be kell vallani, az említett körülmények és tényezők miatt nem lehet meghatározni a kilábalás pontos időpontját. Mindezek ellenére bízunk abban, hogy a nógrádkövesdi körzeti üzemvezetőség teljesíti idei célkitűzéseit. Így hát, Nógrádkövesden továbbra sem várható a helyzet lényeges könnyebbedése. De a vállalati központban, s náluk is bizakodnak az idei tervek teljesítésében. Vajon így lesz-e.., ? (Véne) Karácsony György Nem mustár, nem majonéz, bár Univer Csak amire vevő a piac! „Nem vész el a gyerek a sok bába között. Rugalmasan mozgunk, írásbeli utasítás nincs, gyűlésezés nincs. A vezetők szobájának ajtaja viszont mindig tárva, akinek gondja adódik, bármikor jöhet.” (Kiss Tibor hűtős csoportvezető). „Én a kiválás ellen szavaztam, most már megmondhatom. Megszoktam a régi kereteket, az újban nem bíztam. Azóta megváltozott a véleményem. Több mint ezer forinttal emelkedett a keresetem, igaz, többet is dolgozok. Az egyéni teljesítménybérezés ösztönző. Ügy, aííogy az elnök akkor mondta.” (Kékesi Csa- báné motortekercselő.) „Más most a munkamorál, mint régen. Én tudom, húsz éve itt vagyok. A szerelők is inkább ráhúznak, csak ne kelljen kétszer ugyanoda kimenni, mert az pénzbe kerül. Nemcsak az irodában ülők számolnak ugyanis. Mindenki ezt teszi.” (Kékesi Pálné főkönyvelő.) Amint az új vállalkozási formákról elkezdtek szállingózni a hírek, a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet hűtőjavítói azonnal vették a lapot: váljunk külön, alakítsunk kisszövetkezetet! Köztük és a szövetkezet között régi érdekellentét feszült. A nyereséget, aminek zömét ők termelték, rendre a személyi szolgáltatásban használták föl. A szövetkezet szempontjából ez érthető, hiszen nem fogadhatják kulturáltan üzletekben a vendéget, a hűtősök viszont nem tudtak ebbe beletörődni. Az elhatározás gyors volt. A KISZÖV támogatta az ötletet, a szövetkezet is elengedte a kiválni akarókat. A telepen titkos szavazással döntöttek: kettő ellenében a megalakulás mellett. 1982. március 31-én létrejött az Univer Vegyesipari kisszövetkezet. Negyvenhét dolgozóval és bő félmillió forintos adóssággal. Elnöknek a szövetkezet főmérnökét, Ambrus Imrét kérték föl. — Akkoriban olyanokat hallottunk, olvastunk, hogy egy ilyen kisszövetkezetnél tíztizenkétezer forintot is meg lehet keresni. Nem csoda, ha forrtak az emberek — emlékezik vissza az elnök. — Mondtuk persze, lassan a testtel, maradjunk a talajon, de azért bennünk volt: majd most megmutatjuk! Az Univer név mindenkinek tetszett, ámbár ezt a nevet már viselte egy hazai ÁFÉSZ. Az azonban messze van, s amúgy sem zavarják egymás köreit. Az alakulás után egy hónappal létrehozták az új festőcsoportot, a szomszédban lakó Nagy György toborozta az embereket — igen jó érzékkel. Első döntésük bevált: a festés, mázolás azóta is jól jövedelmez. Esztendő végén vízvezeték-szerelő gárda látott munkához. — Piackutatás? — mosolyog az elnök a kérdésre. — Szólnak a rendelőink, mire volna szükségük. Ez is az, nem? Az Univer pontosan azt és csak azt csinálja, amire vevő a piac. Szép, nagy tanácskozáson ezt úgy hívják, hogy piacérzékenység. Itt azonban nemigen rendeznek szép, nagy tanácskozásokat. Nincs is hol, meg minek is? A negyedévente kötelező közgyűlést persze megtartják. Sajnos —, ahogy mondják, mert újat nemigen tudnak mondani az embereknek. Az ügyek a nyílt színen, mindenki tudtával intéződnek, a jelentkező gondot azon melegében rendezik, a feladatot naponta osztják ki. A vezetők mindig nyitott ajtaja nem csupán jelkép — hasznos, eredményes munkastílus. Tavaly 7 millió forintos árbevételt terveztek, lett belől« 11 millió. Átlag egyhavi keresetnek megfelelő összeggel részesedtek belőle. A mostani terv 16 millió forint —, s ahogyan alakulnak a dolr gok, semmi okuk félelemre. — Mostanában az a divat,' hogy a vevő több helyről kér árajánlatot — mondja Ambrus Imre. — Mi olcsóbbak vagyunk, mint a konkurren- cia. A Budapesti Harisnyagyár is hozzánk hozza a motorjait, a fővárosi kollégák duplájáért vállalnák, mint mii Hogy munka nélkül maradnánk, attól nem kell tartanunk! Azóta 64-re szaporodott a kisszövetkezet létszáma. Jó ezer forinttal emelkedett az itteniek keresete, márpedig ettől jobb reklám aligha kell. Ezért hát gyakorta kopogtatnak be idegenek, szívesen belépnének. Előjegyzésbe veszik őket, végül is mit lehet tudni? Hisz éppen most vásárolják meg a marakodi- pusztai, abbamaradt kultúr- házat, oda is kellenek munkáskezek ! Szemmel látható változás nem sok történt a Salgó-kapu mögött. Leaszfaltozták az udvart, polcokat szereltek föl a raktárakban, műhelyekben — ennyi. A hajtóerő bévülről munkál —, s ez az Univer igazi ereje. Itt mindenki azzal a meggyőződéssel végzi dolgát, hogy amennyire munkája gyors, pontos és alapos,’ aszerint mérettetik kinek-ki* nek személyes boldogulása isj Szendi Márta J Importról hazaira a bányagépgyárban Márkás helyettesek! „Na kiskomám, ez a helyzet; találjál ki mást” — mondják a tervezőknek manapság, az importlehetőségek beszűkülésének korában, Ezí mondták a salgótarjáni bányagépgyár illetékesei is a Prizma Szövetkezet műszakijának — egy bizonyos fajta csapágy miatt Pótlás; U vas Listát állítottak össze, több oldalas részletező szöveggel, a tarjáni OBV-üzemben még tavaly az év végén arról: termékeik gyártásához mely importalkatrészek pótolhatók, helyettesítendók hazai munkadarabbal. Már akkor kiviláglott, eget verő sikerek nem várhatók ebben a fáradozásban, de ma meg kell becsülBalassagyarmat — lakótelepi játszótéren. rr kj = ni a kisebb eredményeket is, főleg ha azokból sok összejön. Az egyik kérdés azt. a körülményt érintette, hogy a gyár a BSZ—4-es szállítószalagok egy részét nyugatnémet tengelykapcsolókkal gyártotta Ezek helyett az OBV fejlesztői kidolgoztak egy víztölitésű kuplungot, s a megrendelőkkel elfogadtatták, hogy a behozatalból származó tengelykapcsoló helyett ezt építhessék be a szalagok hajtófejeibe. Évi 15—20 kuplungról van szó, így forintban százezres nagyság- rendű az importhelyettesítés. Ugyancsak a kevésbé nagy értékű, de fontos ésszerűsítések közé tartozik a vastag falú csövek helyettesítése. Ezeket a félkész termékeket szintén nyugatnémet behozatalból teremtették elő. s az ‘NDK-ba küldendő hajtófejekhez, vázszerkezet gyanánt használták föl. Nem nagy mennyiség kellett belőlük, de ez éppen, bizonyos szemszögből gondot jelentett, mivel a gyárak ebből a termékből a nagy megrendeléseket elégítik ki szívesebben. „Legalább tíz tonnát rendeljetek mát. mert különben nem érdemes ráállnunk!” — hangzik el itthon is, hasonló termékek gyártói! ól a kívánalom. Most a csövek gondja megoldódni látszik, mivel az NDK-beli megrendelő hozzájárult, hogy a csöveket U vassal helyettesítsék a tarjá- niak. Tapogatózó stádium Nagyobb jelentőségű behozatalpótlás lenne, ha a szállítószalagok dobjának gumiborítását itthonról szerezhetnék be. Már régebben megállapították, hogy a gumibevonat kíméli a gumihevedert, megoldja, a jó tapadást, taszítja a szennyeződést. Szükséges tehát a termékhez. Ám idá’3 ig — sőt még ma is — aa NSZK-ból szerezték, szerzi)« be. Fölvették tehát a kapcsolatot a Taurussal, s kérték aí magyar gumispecialistákat,' hogy fejlesszenek ki alkalmas anyagot a dobborításhoz. Ea azonban — mint a gyáriak óvatosan megfogalmazzák —* „még a tapogatózás stádiuJ mában van”. Talán még ennél is hátrébb tart egy másik gond megoldása: két, kivitelre szánt szád lag ügye. Ehhez csapágy keld lene. E fontos alkatrész ma-1 gyár gyártói nem készítenek ebből a' fajtából, így hát arra kérték őket a bányagép- gyáriak, hogy önálló importjogukat kihasználván külhonból szerezzék be a kellő mennyiségben. A csapágyüzem azonban — számos egyéb igényléssel a tarsolyában — nem meri visszaigazolni a megrendelést, csupán, nyugtázta azt mondván: „tu-j domásul vettük kérésüket;1 adandó alkalommal kielégítjük”. Ezért fordulnak a bányagépgyáriak a Prizma Szövetkezethez. hogy rábírják a tervezőt: módosítson elképzelésein csapágyügyben. Friss ésszel Maga a gyár egyébként a keretek beszűkülése révén érzi a kényszert a behozatal csökkentésére, helyettesítésére. Az OBV-központ év elején „leosztja” gyárai közt a csökkentésből származó feladatokat, így jut megfelelő „adag” a tarjániakaak is. örvendetes, hogy a kényszer- helyzet rugalmasságot szülj mind a tervezők, mind a megrendelők friss ésszel alkalmazkodnak a változásokhoz. igv a gyár alkalmas partnerokkal nézhet elébe a további. várhatólag nem könnyű feladatoknak. M. P. I NÓGRÁD — 1983. jumua csütörtök
