Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

Folytatta az IPU konfer Losonczi Pál fogadta a delegációk vezetőit Plenáris ülésen, az elfoga­dott napirendnek megfelelő­en általános vitával folytató­dott kedden az Országházban az Interparlamentáris Unió V. európai együttműködési és biztonsági konferenciája. A 28 országból érkezett mintegy 200 parlamenti képviselő el­sősorban az európai biztonsá­got érintő kérdéseket ele­mezte, s — más-más szem­pontból ugyan — az együtt­működés szorosabbá tételé­nek lehetőségeit kereste. Az általános vita résztve­vői egyetértettek abban, hogy a törvényhozó testületeknek fontos szerepük van a jelen­legi, kiélezett nemzetközi problémák megoldásának elősegítésében. Bár az euró­pai és a világhelyzet megrom­lásának okairól a vélemények természetesen eltértek, kö­zös volt az az álláspont, hogy a budapesti tanácskozásnak — éppúgy, mint az IPU eddigi hasonló konferenciáinak —, hozzá kell járulnia az euró­pai légkör megjavításához, a fegyverkezési verseny meg­állításához, a leszereléshez. A felszólalók részletesen foglal­koztak a helsinki záróokmány alapelvének megvalósulásá­val, a biztonsági konferencia résztvevőinek madridi ta­nácskozásával. Számos kér­désbén, így a humanitárius témák, az emberi jogok prob­lémái terén nem egyszer egy­másnak ellentmondó nézetek hangzottak el. Több, a NATO- országokból érkező képviselő például az Atlanti Szövetség közismert álláspontjának adott' hangot, egyetértés mu­tatkozott azonban abban, hogy következetesen meg kell valósítani a záróokmány ren­delkezéseit, s Madridban ha­ladék nélkül megfelelő, köl­csönösen elfogadható megál­lapodásra kell jutni. Hason­Tanácskozik a LEMP KB lóképpen ellentmondó véle­mények ütköztek a vitában a fegyverkezés, az eurorakéták tárgyalásánál, de közös volt az óhaj, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek, amely súlyos veszélyt jelent Európa népeinek. A keddi ülés első felszóla­lója a görög Dimitriosz Nia- niasz olyan különleges bizott­ság felállítását javasolta, amelynek feladata lenne meg­vizsgálni: mi módon akadá­lyozható meg az európai meg­osztottság elmélyülése. Hans Klein, az NSZK de­legációjának tagja a nemzet­közi feszültség okaira kitérve visszautasította a szocialista országok küldötteinek elem­zését, védelmébe vette az úgynevezett nullamegoldást. Andreasz Fantisz, ciprusi delegátus támogatásáról biz­tosította azokat a javaslato­kat, amelyek alapján a Bal­kán-félszigetet és Közép-Eu- rópát atomfegyvermentes övezetekké nyilvánítanák., Lu- ben Kulisev bolgár képviselő hangsúlyozta: a Szovjetunió javaslatainak elfogadása az Európát fenyegető rakéta­veszély problémájának meg­oldását jelentené. Az NDK küldöttségének vezetője, Herbert Fechner a katonai tömbök közötti szerződések megkötését szorgalmazta. Le­szögezte: a békét fenyegető veszély mindenekelőtt az amerikai rakétatelepítési tervekből származik. Marcel Prűd Homme, a ka­nadai küldöttség vezetője az IPU-tanácskozást arra sür­gette, hogy — a madridi ér­tekezlettel egyetemben — állapodjék meg az emberi jo­gok és emberi kapcsolatok kérdéskörét vizsgáló szakér­tői ülés összehívásában. A kanadai küldött szerint alap­vető, hogy a két világhata­lom államfői haladéktalanul és előfeltételek nélkül talál­kozzanak egymással. Niels Viederich, az NSZK szövetségi gyűlésének kép­viselője hangsúlyozta a két német állam szerződéseinek fontosságát és felelősségét az európai enyhülési folyamat­ban. Elliot Livitas amerikai küldött, kongresszusi képvi­selő szerint feltétlenül szük­ség van az amerikai és a szovjet fegyverzetek kölcsö­nös és ellenőrizhető csökken­tésére, a tárgyalások eddigi eredménytelenségéért, a fegy­verkezési verseny folytató­dásáért azonban kizárólag a Szovjetuniót tette felelőssé. A semleges és az el nem kö­telezett országok madridi zá­ródokumentum-tervezetét jó alapnak minősítette a talál­kozó befejezéséhez, de kije­lentette, hogy a tervezeten még javítani kell, mert az még nem felel meg a „reali­tásoknak”. A délelőtti tanácskozás be­fejeztével Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hiva­talában fogadta a konferenci­án résztvevő delegációk ve­zetőit. Az eseményen jelen voltak az Interparlamentáris Unió vezetői és az IPU ma­gyar nemzeti bizottságának tisztségviselői. A plenáris ülés végezetül megválasztotta az elnökeit azoknak a bizottságoknak, amely csoportokban szerdá­tól folytatják tanácskozásukat a képviselők, mégpedig a biz­tonság és a leszerelés, a gaz­dasági együttműködés, vala­mint a humanitárius kérdé­sek témaköreinek áttekinté­sével. Este a konferencia résztve­vői Szentendrére látogattak. (MTI) Á bolgár kultúra negyedik kongresszusa Szófiában befejeződött a kultúra negyedik kongresz- szusa. A kongresszus mun­kájában közel 2500 küldött: neves bolgár írók, festők, ze­neszerzők, költők, ismert köz­életi személyiségek, valamint 500 vendég vett részt mint­egy 20 országból közöttük Gabrieli Garzia Marquez ko­lumbiai, Herves Baen francia, Siegfrid Lenz nyugatnémet író, Roge Samail belga festő, Guido Aristaro olasz film­történész és mások. A bolgár kultúra az 1977 óta megrendezett harmadik kongresszusa óta jelentős eredményeket ért el. A nem­zeti irodalom és művészet újabb kiváló alkotásokkal gya­rapodott. Ezekben az években min­den bolgár állampolgárra évente hét újonnan kiadott könyv esik, bővült a könyv­tárak állománya, gazdagabb lett a színházak, klubok, könyvtárak, kultúrházak, mú­zeumok és képtárak hálózata. Jelenleg Bulgáriában mintegy 20 ezer műkedvelő együttes működik, amelyekben több mint 600 ezren vesznek részt. Csupán az utóbbi években megkétszereződött a képző- művészeti kiállítások száma. A mozi-, a színház-, opera- és hangversenylátogatás te­kintetében, a lakosság számá­hoz viszonyítva Bulgária az elsők között áll a világon. A múzeumokban és képtárakban A plovdivi népszínház „Antik színházának” előadása. Jele­net a Médeiából. a már hárommillió kiállítási tárgy újabbakkal gyarapo­dott, amelyek között egyedül­álló világi remekművek talál­hatók. A bolgár alkotók több száz nemzetközi kitüntetést sze­reztek. Egyedül a harmadik és negyedik kongresszus kö­zött eltelt időszak alatt a nemzetközi képzőművészet 222 nemzetközi dijat nyert, a zeneművészet 146-ot, a film­művészet 132-t, a műkedve­lő művészet 96-ot. A világ több kulturális központjában fogadták érdeklődéssel a bolgár földön előkerült trák leletek és az évezredes bolgár ikonok kiállítását. Bulgária kezdeményezője vagy rende­zője nagy nemzetközi ren­dezvényeknek, amelyek kö­zül említést érdemel a négy nemzetközi írótalálkozó, ame­lyek a „Földünk reménysége a béke” jelszó jegyében zaj­lottak le, a nemzetek színhá­za 1982. szófiai évadja, a rea­lista festészet nemzetközi triennáléja, az első építészeti világbiennálé, a fiatal opera­énekesek és balettművészek nemzetközi versenyei és sok más nemzetközi találkozó. Sztaniszlav Nedjalkov A realizmus jegyében Túl az út legdrámaibb Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: A népi Lengyelország tör­ténetének legnehezebb sza­kaszát jelentette a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta eltelt közel két év. Az önál­ló állami és nemzeti létet fenyegető ellenforradalmi ve­szélyt azonban sikerült szu­verén módon, önerőből elhá­rítani. így kudarcot vallottak a belső ellenség és az őket támogató imperialista körök számításai. — Ezt hangsú­lyozta a LEMP Politikai Bi­zottságának beszámolója, amelyet a Központi Bizottság keddi ülésén Józef Czyrek, a párt PB-tagja, a KB titkára terjesztett elő. Czyrek rámutatott: tovább folyik a harc a szocializmus ellenfeleivel. Ezek meggyen­gültek és védekezésre kény­szerülnek, de változatlanul te­vékenykednek. Aktívan tá­mogatják őket a nyugati kom­munistaellenes felforgató köz­pontok, amelyek motorja az erőviszonyok megváltoztatá­sára törekvő amerikai impe­rializmus. A LEMP a nemzeti egység és a közmegegyezés kialakí­tására törekszik, de világosan kimondja, hogy a szocialista­ellenes erőkkel nem lehet szó megegyezésről. Az egyes társadalmi cso­portok magatartását elemez­ve a beszámoló pozitívan ér­tékelte a munkásosztály sze­repét, amely döntő mérték­ben hozzájárult a társadal­mi-politikai és a gazdasági életben végbement kedvező változásokhoz. A párt számá­ra kiemelkedő fontosságú a dolgozó tömegekkel fenntar­tott kapcsolat, az állandó pár­beszéd, még a legnehezebb té­mákról is. Kedvezőnek minő­sítette a referátum a másik nagy társadalmi osztály, a parasztság magatartását is. Aláhúzta: a LEMP követke­zetesen a munkás-paraszt szö­vetség erősítésére törekszik. Ami az értelmiséget illeti, an­nak köreiben ma még meg­lehetősen sokan engednek a szocialistaellenes erők nyo­másának. Velük kapcsolat­ban a párt a meggyőzés mód­szerét alkalmazza, azzal a céllal, hogy csökkenjen a fél­rehúzódók száma. A nyíltan ellenséges nézeteket vallók kivételével kezet nyújt min­denkinek és ismételten leszö­gezi: nem az a lényeg, ki honnan jött, hanem az, hogy merre tart. Ennek kapcsán Czyrek nagyra értékelte a Hazafias Nemzeti Űjjászüle- tési Mozgalomban (a PRON- ban,) valamint az állampolgá­ri tevékenység különböző te­rületein aktívan működő ér­telmiségiek szerepét. Külön foglalkozott az ifjúsággal, amelynek soraiban elég nagy számban vannak még mindig ingadozók, félrevezetett, meg­tévedt emberek. Ezért a párt­nak az eddiginél sokkal erő­teljesebb tevékenységet kell kifejtenie a fiatalok között.- A pártvezetés fontosnak tartja, hogy a nemzeti meg­egyezés kialakítása érdekében a LEMP tagjai aktívan részt vegyenek a PRON, továbbá az újjászülető szakszervezeti mozgalom és a munkásönkor­mányzati szervek tevékeny­ségében. A nemzeti megegyezés meg­valósítása szempontjából Czy­rek pozitívnak minősítette az állam és az egyház viszonyát, azt, hogy mind a katolikus egyház vezetése, mind a pap­ság döntő többsége a kapcso­latok konstruktív alakításá­nak híve. Elítélte viszont az olyan próbálkozásokat, ame­lyek arra irányulnak, hogy a vallási ünnepeket, miséket ál­lamellenes, rendbontó akci­ók szervezésére használják fel. Mint mondotta, II. János Pál pápa közelgő lengyelor­szági látogatásától a társa­dalmi nyugalom erősödését, a nemzeti megegyezés to­vábbfejlődését várják. A láto­gatás egyben az állam és a katolikus egyház közötti je­len és jövő kapcsolatok pró­baköve lesz. . A referátum a LEMP bel­ső helyzetével foglalkozó ré­szében emlékeztetett arra, hogy a februárban véget ért szakaszán beszámolási kampány hozzá­járult a pártmunka jelentős felélénküléséhez, a párt szer­vezeti egységének erősítésé­hez. . összességében elmondható — állapította meg a beszá­moló —, hogy a párt meged­ződött a harcban és erősebb, mint a kilencedik kongresz- szust megelőző időkben volt. Erről tanúskodik a többi kö­zött az, hogy napjainkban már kevesen lépnek ki a párt­ból. A LEMP megőrizte mun­kásbázisát, megvédte munkás­arculatát. A múlt elemzése és a jelen feladatok összessége azonban megköveteli, hogy megvizsgálják, illetve végre­hajtsák a szükséges változ­tatásokat a pártnak, mint ve­zető erőnek munkastílusá­ban és munkamódszereiben. „A helyzet nem könnyű és egyhamar nem is lesz az. Az útnak csak az első, legdrá­maibb szakaszát tettük meg. Ma már azonban biztos az, hogy győzni fogunk” — hang­súlyozta a Politikai Bizottság referátumát előterjesztve Jó­zef Czyrek. A lengyel népgazdaság las­san kifelé halad a válságból. Űjjáteremtik a gazdasági struktúrát, számos lépés cé­lozza az életszínvonal fenn­tartását és mindennek alap­ja a szejm által jóváha­gyott 1983—1985-ös népgaz­dasági terv. A képviselők a szejm bi­zottságaiban bíráló elemzés­nek vetették alá a kormány által javasolt módszereket, eszközöket és feltételket a különböző társadalmi rétegek, a választók véleménye alap­ján. Az eredmény: a kormány első javaslatát — a lehetősé­gek ismételt elemzésére tá­maszkodva — lényegesen mó- ' dosítctta. A végül jóváhagyott há­roméves terv fő célja a köz­élelmezés biztosítása, a lakás­építés meggyorsítása, a piaci ellátottság javítása é.-, a leg­alacsonyabb jövedelmű cso­portok védelme. Talán azt mondhatná erre valaki, hogy mindez csak ..minimális program” — de ne feledjük, hogy a lengyel népgazdaság jelenleg nehéz helyzetben van, kezdetén a felemelkedés­nek. A nehéz külső és belső körülményeken nem tud má­ról holnapra változtatni. A hároméves terv reális és NÓGRÁD - 1983. június 1., szerda Hideg szelek a csúcsról Az amerikai étlap, amellyel a vendéglátó Reagan el­nök traktálta magas vendégeit a Williamsburgban tartott csúcstalálkozóján — a finálé „ízeit” is meghatározta. A hét vezető tőkésország, amelynek állam-, illetve kormányfői 1975 óta minden évben összegyűlnek, az ilyen tanácskozá­son általában gazdasági kérdésekről tárgyal. A tíz pontból álló rövid zárónyilatkozat, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Kanada és Japán vezetői írtak alá, most is gazdasági ügyekkel, a részt­vevők vitáival és érdekkülönbségeivé’ foglalkozik. Ám ezt a közleményt árnyékba borítja, hogy — Reagan és a Fehér Ház követelésére — a hetek mintegy „egységtüntetésre” vo­nultak fel a Szovjetunióval szemben az európai rakétatár­gyalások és főképpen a rakétatelepítés ügyében. Ez az a másik nyilatkozat, amely a kilencedik csúcsta­lálkozót minden korábbinál negatívabbá teszi. Hisz volta­képpen elutasító válasz a Szovjetunió legutóbbi kormány- nyilatkozatára, amelyben Moszkva — éppen a hetes csúcs előestéjén — az eddig követett amerikai magatartás veszé­lyességére figyelmeztetett. A williamsburgi csúcs „rakéta­politikai nyilatkozatát” így aligha lehet másképp felfogni, mint Washington erőszakosan elutasító válaszát a szovjet kormánynyilatkozatra. Ne hallgassuk el: az USA összessé­gében tehát érvényesíteni tudta politikai és gazdasági túl­súlyát, A nyilatkozat megismétli, hogy, ha a genfi tárgyalás megvalósítható — az egész társadalom megfeszített mun­kájával, nyugalomban és bé­kében. A képviselők nem tit­kolják: „A célok megvalósí­tása érdekében kritikusan kell értékelnünk saját munkánkat. Szigorúan el kell ítélni a könnyelműséget, a részrehaj­lást és privatizálást. Vissza kell adnunk rangját a telje­sítménynek és a szorgalom­nak: magasabb fizetéssel kell honorálnunk.” Miben különbözik a három­éves terv az eddigi népgaz­dasági tervektől? A „Rzecz- posolita” című újság egyik kommentárja megállapítja, hogy a terv nem „direktíva”, hanem konkrét teendőre ösz­tönző prognózis. Mutatószá­mot alig tartalmaz. Jellemző vonása hogy nagy súlyt he­lyez az eszközökre s telje­sen nyílt ami a takarékossá­got és az inflációellenességet illeti. A terv sorsa tehát lényeges mértékben függ a munkahe­lyeken a kezdeményezéstől, attól milyen mértékben sike­rült megszabadulni a rutintól az üzemekben és a vállala­toknál éppúgy, mint a köz­ponti és a területi adminiszt­rációban. A lengyel tervgaz­daság történetében a terv végső sikere még sohasem függött ennyire a termelé­kenység növekedésétől, haté­konyságától A lengyel gaz­daságban rejlő valamennyi potenciális lehetőséget fel kell szabadítani. Most Lengyelország kedvezőbb helyzetből rajtol, mint amilyen egy éve volt. Már több hónapja előnyös tendencia érvényesül az ipar­ban és a külkereskedelemben. Lengyelország népes, tapasz­talt, jól képzett szakember- gárdával rendelkezik és kor­szerű, eddig nem teljes mértékben kihasznált terme­lőereje van A terv stabilitását és rea­litását erősíti az együttmű­ködés a Szovjetunióval és a KGST-országokkaiL A Szov­jetuniónak köszönhető, hogy a lengyel népgazdaságnak si­került elhárítania számos nyersanyag-ellátási és műsza­ki nehézséget, megállítania a termelés csökkenését. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy Len­gyelországnak és a szocialis­ta közösségnek egyaránt ér­deke, hogy a lengyel gazda­sági élet iábraálljon: a ma­gunk részéről ennek érdeké­ben mindent megteszünk. Varsó, 1983. május Leszek Wyrwicz az év végéig nem hoz megegyezést, akkor megkezdik a Pershing—2 és a Cruise közép-hatósugarú amerikai rakéták telepítését Nyugat-Európában. A nyilatkozat egyben eluta­sítja az angol és a francia ütőerő bevonását a genfi tárgya­lásba —, ami pedig a szovjet javaslatok kiemelkedően fon­tos eleme. Az amerikai nyomás erejére jellemző, hogy a nyilatko­zat aláírásába bevonták Japánt is, amely pedig nem tagja a NATO-nak. Közben az amerikaiak viszonylag könnyű­szerrel visszaverték néhány szövetségesük ellenállási kísér­letét. Franciaország például tiltakozott az ellen, hogy a he­tes csúcsot valamiféle „NATO-szuperkonferenciává” változ­tassák. Mitterrand elnöknek a rakétatelepítéssel kapcsolatos álláspontja azonban túlságosan közel van az amerikai ter­vekhez, semhogy ez a formai kifogás hatásos lehetett vol­na. Éppen így erőtlennek bizonyult Trudeau kanadai mi­niszterelnöknek az a teljesen józan és jogos kételye, hogy miért nem lehet bevonni a rakétaegyensúly-számításba a brit és francia ütőerőt? A rakétanyilatkozatba befoglalt „ésszerűség” és „tárgyalási készSég” * inkább csak arra való, hogy ne rántsák ki teljesen a szőnyeget Kohl nyugatnémrt kancellár jövő hónapi moszkvai látogatása alól. A világ szemében ez a meglehetősen erőszakos politi­kai nyilatkozat a hetes csúcs igazi eseménye. A tízpontos gazdasági nyilatkozat —, mint minden esztendőben — most is csak jámbor,óhajt fejez ki és gyakorlatilag mit sem vál­toztat a hét vezető tőkéshatalojn évtizedes gazdasági ér­dekellentétein. (-1. —EJ

Next

/
Thumbnails
Contents